Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)
1919-01-01 / 1. szám
1919 január 1 NÉPSZAVA ereség és az annak cégére alatt dolgozó lapokés szervezetek a népnek ellenségei, a- Mezőfi i" magánvállalkozását képező „48-as szociáldemokrafa párt", ,,központi vezetőség" és „Szabad Szó" padig csúnya szédelgés és csak arra vszló, hogy a hiszékeny emberek koronáit átcsalják a Mered tír pénzesszekrényébe. Hasznos fölvilágosító mankét végezhetnek ezen a téren különösen a tanító-elvtársak, de szolgálhatja ügyünket minden elvtársunk, akinek módja van kimenni a földmivelők közé. A földmivelő népnek az utolsó tanyán is meg kell tudnia, hogy neki nem a diszképes és dominós csalók vágyánál kell gyarapítania, hanem szervezkednie kell a maga érdekében szociáldemokrata alapon a politikai hatalom megszerzésére és a földbirtokreform minél tökéletesebb keresztülvitelére. Meg kell tudnia, hogy neki a Magyarországi Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségében van a helye, amely a szociáldemokrata párthoz tartozik és amelynek lapja a Világszabadság. A népet arra kell megtanítani, hogy a „Szabad Szó"-t és Mezőfi szédelgő ügynökeit a hit, remény, szeretet -diszképpel és a teljes dominó játékkal együtt ki kell söprűsznie, mint rozsda, fertőző szemetet. Erdélyi független köztársaság* Román elvtársaink tartottak országos kongresszust kedden. Erdély legtávolabbi vidékeiről, Magyarország románlakta területeiről sereglettek össza a szervezett szocialista románok küldöttei. Brassó, Máramaros, Beszterce és a Bánság jelzik a határpontokat, ahonnan küldötteik érkeztek. És hány elvtársat akadályoztak meg az idegen csapatok abban, hogy Budapestre utazzanak. Anina, Resica, Németbogsán, Lugos, Karánsebes küldötteit a szerb megszálló csapatok nem engedték elutazni Számos erdélyi küldöttet a románok tartóztattak föl. Le kell ezen a helyen is szögeznünk azt a kíméletlen brutalitást, amellyel a románok saját nemzetük, saját véreik ellen eljárnak: a dési küldötteket elfogták, verték, kínozták; egyik közülök elmenekült; a másik, nem bírván tovább tűrni a kínzásokat, öngyilkosságot követett el, revolverrel főbetőtte magát... Noha ilyen módon sok küldött hiányzott, mégis nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ez a kongresszus, nem pedig a nagy hűhóval rendezett gyulafehérvári gyűlés képviselte a magyarországi románajkú munkásság igazi véleményét. És ez a vélemény alapjában eltér attól, amelynek alapján Fluerus ésTumanca elvtársak a bojár király kormányában miniszterséget vállaltak és ezzel az antant köreiben azt a tévhitet keltették, mintha a magyarországi román munkások, a magyarországi román szociáldemokraták Romániához óhajtanának tartozni, ahhoz a Romániához, amelyben a militarizmus hatalma még töretlen, amelynek élén egy Hohen-állem áll, amelyet az európai forradalom hatalmas hullámverése mindezideig kikerült. A román szocialisták keddi kongresszusának határozata mutatja, hogy a románajku öntudatos munkásság teljesen távol áll Fluerus és Jumanoa elvtársak politikájától, amely — amint ezt a kongresszuson többen hangoztatták — nemcsak a román, hanem a közbenlakó magyar és német szocialista munkásságot is kiszolgáltatta a román bojároknak és a román szoldateszkának. A kongresszus határozati javaslatot fogadott el, amelyben azt követeli, hogy Erdély és az Erdéllyel közvetlenül összefüggő magyarországi román területek egy független köztársaságban egyesüljenek, amelyben az ottlakó magyar- és németajkú polgárok •ft Francia kaS©esáfe s^egszáiK^et AsasSet és Szegedet« — A nagyváradi 50lwnk£ärtan«£et$ tiskaSsasé kiSitványa. — A tsanéfi né^anácsol népfsari®» metilté alalsifigáls át» — QSasa? censura Fiuméban. Berthelot tábornok, a megszálló ántantsereg főparancsnoka aradi és nagyváradi látogatása után hétfőn Debrecenbe érkezett. A kíséretében levő tisztek kijelentették, hogy Debrecen megszállásáról eddig nem volt szó, csak átutazóban vannak a városban. Az egyes városok megszállásáról általában úgy nyilatkoztak, hogy az a rend érdekében történik, mert Franciaország nem engedheti, hogy Magyarországon úrrá legyen a bolsevizmus és a bolseviki mozgalom innen az antant államaiba átterjedjen. Elmondták, hogy Berthelot tábornok tudja, hogy a mai Magyarország nem felelős a háborúért, amelynek felidézői már eltűntek a színtérről. A tábornok ilyen értelemben már informálta is a versaillesi haditanácsot. Debrecenből Szatmárra, utazott Berthelot és kísérete. A küldöttségeknek adott válaszában azt hangoztatta a tábornok, hogy a békekonferencia pártatlan igazságot fog szolgálhatni. Addig is ügyelni kell a rendre, amíg a megszálló román csapatokat antant csapatok fogják fölváltani. Kijelentette, hogy nem szándékozik Magyarországot katonailag sújsosan megszállani. Kisebb román csapatok mellé francia, tiszteket küld összekötő tiszti minőségben, akik mindkét, fél meghallgatása után közvetlenül neki referálnak az eseményekről. A hatóság vezetőit barátságos együttműködésre kérte és ismételten hangsítyozta, hogy az összeülő kongresszus a vilász minden nemzetének igazságot fog szolgáltatni. * * A ferigveres elenélásra ítészülétt. A ..^lit-'kai Hi^dé" jelenti. Pozsony, Komárom, Esztergom, Nyitra és Bars vármegyék kétszázötven községe az érsekújvári Nemzeti Tanácsi kezdeményezésére január 2-án nagy néni érinlést tart, amelyen a Galántán megindított akcióval foglalkoznak. Az ott uralkodó hangulat folytán biztosra vehető, hogy ez a nénegyülés is elfogadja a kalántai népgyűlés határozatát, amely kimondotta, hogy a cseh invázió ellen teljes erővel, sőt fegyveresen is főárnak védekezni. Ugyancsak a ..Pol. Kir." közli, hoszú Felsőcsallóköz néne Jókon impozáns népgyűlésre gyűlt eszbe, amelyet csatlakoztak a galántai és szenei néphatározathoz. Nagy IPI készítéssel mondották ki, hogy a cseh megszállás ellen a leghatározottabban és legerélyesebben tiltakoznak és szükség" esetén — az utolsó emberig — fegyverrel védekeznek. Amint már nem egyszer kifejtettük: semmiképen sem helyeselhetjük, hogy a nevezett községek a megszállás ellen való tiltakozáson túlmenő cn határozatokat hoznak olyan kérdésben, amely a kormány hatáskörébe tartozik. A kormány eddig nem rendelte el a fegyveres ellentállást, sőt a katonai hatóságokhoz, intézett rendjelben meghagyta, hogy a kotoriák, tilta VoaS? kifejezne mellem, vegyék tudomásul az idegen megszállást, sőt ha a megszálló csapatok kivonják, vonuljanak ki a megszállott helységekből. A kormány az ország jól fölfogott érdekében rendelkezett így és e rendelkezést tudomásul kell vennie mindenkinek, akit az ország érdekének a szempontja vezet. Ne készüljenek tehát fegyveres ellenállásra a községek lakói, ne szolgáltassanak okot vagy ürügyet az idegen katonai erők ellenséges, háborúskodó beavatkozására. Elég volt a vérontásból, nem kell újabb háború, amitől jót úgy sem várhatunk És semmi esetre sem kell olyan háború, amelyet egyes községek lakói határoznak el, elismerjük: érthető elkeseredésből, de anélkül, hogy az ország népe kinyilvánította volna: akar-e háborút vagy sem Komárom tiltakozása. A „Pol. für." jelenti: A komáromi Munkástanács Károlyi Mihály miniszterelnökhöz a következő táviratot intézte: A komáromi Munkástanács mai napon tartott ülésének egyhangú határozatából fölkérik a miniszterelnök urat, tolmácsolja az ántant kiküldöttje, Vys alezredes előtt Komárom népének mélységes fölháborodását az ellen a népjogellenes, erőszakos szándék ellen, hogy Komárom városának és a Csallóköznek színmagyar vidékét cseh-szlovák imperialista, csapatok szállják meg. Az örök igazság és az emberiesség nevében kérjük, hogy erről a becsületes népről ezt a kiszámíthatatlan következményű szerencsétlenséget hárítsák el. Afristai vadászezred Aranión. Keddre virradó éjszaka Temesvárról Aradra érkezett az első afrikai vadászezred, hogy Berthelot tábornok utasításai szerint megszállja a várost. A vasútnál magyar és román hivatalos küldöttségek fogadták az ezredet, amelyet Martin őrnagy vezetett. Varpassy Lajos kormánybiztos francia nyelven fordult a parancsnokhoz és közölte vele, hogy a magyar kormány a fegyverszüneti szerződés megsértésének tekinti az ántant csapatainak Aradra való bevonulását, mert Arad a d demarkációs vonalon kívül fekszik és tiltakozó a megszállás ellen, fegyveresen azonban nem áll ellen. Kérte a parancsnokot, hogy jóadulatúan bánjon a város közönségével. Ugyanilyen értelemben beszélt Lőcs Rezső, a vászos polgármestere is. Martin francia őrnagy, a két beszédre válaszolva, biztosította a polgármestert, hogy a franciák nem ellenségként jöttek Aradra, hanem kizáróan a rend fentartására. Dr. Nagy Sándor beszélt még a Magyar Nemzeti Tanács nevében és kérte az őrnagyot, hogy a munkások társadalmi mozgalmát, főleg szervezkedésüket ne akadályozza. Az őrangy erre azt felelte, hogy társadalmi kérdésekbe nem akar beavatkozni és a szervezkedés vitül semmi ki- V 3 egyenjogúságot és kulturális autonómiát élvezzenek. Mi a magunk részéről föntartjuk azt az álláspontunkat, hogy Magyarország bármely nyelvű népe legjobban megtalálhatja gazdasági boldogulását és kulturális haladását a szabad magyarországi népköztársaság keretében, amelyben ezentúl minden állampolgár, bármily anyanyelvű, minden tekintetben egyenlő jogokat fog élvezni. Ez azonban semmikép sem jelenti azt, hogy bármely módon szembe akarunk szállni a román elvtársaink határozatával. Ha a Magyarország területén élő románok népszavazás útján azt határozzák, hogy független köztársaságot létesítenek- ehhez nekik a népek önrendelkezésének elve alapján föltétlenül joguk van. Nekünk, magyar szocialistáknak ebben az esetben csak az a jogos követelésünk van, hogy az ezen a területen élő nagyszámú magyarság, a tömör telepütésen lakó székelyek, valamint a románok közé ékelt városok magyar lakossága kulturális autonómiája, önrendelkező joga megóvassék, ezt pedig a románok, mint jó szocialisták, készségesen elismerik. Erdély, mint független köztársaság, noha nem a legjobb megoldás, mindenesetre jobb a szocialista megoldás, mint a Romániához való csatlakozás. Utóbbi az egyetlen megoldás, amelybe öntudatos szocialista semmi körülmények közt sem mehet bele. Bármily erős is az emberekben a nemzetiségi kérdés bármennyire megvan az óhaj az azonos nyelvű országgal való egyesülésre, a mai körülmények közt ez az öntudatos román munkásság részéről egyenesen öngyilkosság volna. A román megszállás, a Romániához való tartozás — mint Rónai elvtárs a napokban személyes tapasztalatai alapján megírta — egyet jelent a munkásmozgalom erőszakos letörésével. Örömmel állapítjuk meg, hogy román elvtársaink fölött nem vett erőt a nacionalista érzés, hogy szociáldemokrata meggyőződésük világosságát nem nyomta el a soviniszta maszlag és így nem követték Flueras és Jumanca elvtársak kárhozatos példáját, hanem nyíltan kijelentik az egész világ előtt: militarista, Hohenzollern, bojár Romániához egyetlen magyarországi román munkás sem kíván csatlakozni!