Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)

1919-01-01 / 1. szám

1919 január 1 NÉPSZAVA ereség­ és az annak cégére alatt dolgozó lapok­­és szervezetek a népnek ellenségei, a­- Mezőfi i­" magánvállalkozását képező „48-as szociál­d­emokra­f­a párt", ,,központi vezetőség" és „Szabad Szó" padig csúnya szédelgés és csak arra vszló, hogy a hiszékeny emberek koro­náit át­csalják a Mered tír pénzesszekrényébe. Hasznos fölvilágosító mankét végezhetnek ezen a téren különösen a tanító-elvtársak, de szolgálhatja ügyünket minden elvtársunk, akinek módja van kimenni a földmivelők közé. A földmivelő népnek az utolsó tanyán is meg kell tudnia, hogy ne­ki nem a diszképes és dominós csalók vágyánál­ kell gyarapíta­nia, hanem szervezkednie kell a maga érde­kében szociáldemokrata alapon a politikai hatalom megszerzésére és a földbirtokre­form minél tökéletesebb keresztülvitelére. Meg kell tudnia, hogy neki a Magyarországi Földmunkások és Kisgazdák Országos Szö­vetségében van a helye, amely a szociálde­mokrata párthoz tartozik és amelynek lapja a Világszabadság. A népet arra kell megta­nítani, hogy a „Szabad Szó"-t és Mezőfi szé­delgő ügynökeit a hit, remény, szeretet -diszképpel és a teljes dominó játékkal együtt ki kell söprűsznie, mint rozsd­a, fertőző sze­metet. Erdély­i független köztársaság* Román elvtársaink tartottak országos kon­gresszust kedden. Erdély legtávolabbi vidé­keiről, Magyarország románlakta területei­ről sereglettek össza a szervezett szocialista románok küldöttei. Brassó, Máramaros, Besz­terce és a Bánság jelzik a határpontokat, ahonnan küldötteik érkeztek. És hány elv­társat akadályoztak meg az idegen csapatok abban, hogy Budapestre utazzanak. Anina, Resica, Németbogsán, Lugos, Karánsebes kül­dötteit a szerb megszálló csapatok nem en­gedték elutazni Számos erdélyi küldöttet a románok tartóztattak föl. Le kell ezen a he­lyen is szögeznünk azt a kíméletlen brutali­tást, amellyel a románok saját nemzetük, sa­ját véreik ellen eljárnak: a dési küldötteket elfogták, verték, kínozták; egyik közülök el­menekült; a másik, nem bírván tovább tűrni a kínzásokat, öngyilkosságot követett el, re­volverrel főbetőtte magát... Noha ilyen módon sok küldött hiányzott, mégis nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ez a kongresszus, nem pedig a nagy hű­hóval rendezett gyulafehérvári gyűlés képviselte a magyarországi románajkú munkásság igazi véleményét. És ez­ a vélemény alapjában el­tér attól, amelynek alapján Fluerus és­­Tu­manca elvtársak a bojár király kormányá­ban miniszterséget vállaltak és ezzel az an­tant köreiben azt a tévhitet keltették, mintha a magyarországi román munkások, a ma­gyarországi román szociáldemokraták Ro­mániához óhajtanának tartozni, ahhoz a Ro­mániához, amelyben a militarizmus hatalma még töretlen, amelynek élén egy Hohen-ál­­lem áll, amelyet az európai forradalom ha­talmas hullámverése mindezideig kikerült. A román szocialisták keddi kongresszusának határozata mutatja, hogy a románajku öntu­datos munkásság teljesen távol áll Fluerus és Jumanoa elvtársak politikájától, amely — amint ezt a kongresszuson többen hangoztat­ták — nemcsak a román, hanem a közben­lakó magyar és német szocialista munkássá­got is kiszolgáltatta a román bojároknak és a román szoldateszkának. A kongresszus határozati javaslatot foga­dott el, amelyben azt követeli, hogy Erdély és az Erdéllyel közvetlenül összefüggő ma­gyarországi román területek egy független köztársaságban egyesüljenek, amelyben az ottlakó magyar- és németajkú polgárok •ft Francia kaS©esáfe s^egszáiK^et As­asSet és­ Szegedet« — A nagyváradi 50lwnk£ärtan«£et$ tisk­aSsasé kiSitványa. — A tsanéfi né^anácsol népfsari®» metilté alalsifigáls át» — QSasa? censura Fiuméban. Berthelot tábornok, a megszálló ántant­sereg főparancsnoka aradi és nagyváradi látogatása után hétfőn Debrecenbe érkezett. A kíséretében levő tisztek kijelentették, hogy Debrecen megszállásáról eddig nem volt szó, csak átutazóban vannak a város­ban. Az egyes városok megszállásáról álta­lában úgy nyilatkoztak, hogy az a rend ér­dekében történik, mert Franciaország nem engedheti, hogy Magyarországon úrrá le­gyen a bolsevizmus és a bolseviki mozga­lom innen az antant államaiba átterjedjen. Elmondták, hogy Berthelot tábornok tudja, hogy a mai Magyarország nem felelős a há­borúért, amelynek felidézői már eltűntek a színtérről. A tábornok ilyen értelemben már informálta is a versaillesi haditanácsot. Debrecenből Szatmárra, utazott Berthelot és kísérete. A küldöttségeknek adott válaszá­ban azt hangoztatta a tábornok, hogy a béke­konferencia pártatlan igazságot fog szolgál­hatni. Addig is ügyelni kell a rendre, amíg a megszálló román csapatokat antant­ csapa­tok fogják fölváltani. Kijelentette, hogy nem szándékozik Magyarországot katonai­lag sújsosan megszállani. Kisebb román csapatok mellé francia, tiszteket küld össze­kötő tiszti minőségben, akik mindkét, fél meghallgatása után közvetlenül neki refe­rálnak az eseményekről. A hatóság vezetőit barátságos együttműködésre kérte és ismé­telten hang­sítyozta, hogy az összeülő kon­gresszus a vilász minden nemzetének igazsá­got f­og szolgáltatni. * * A ferigveres elenélásra ítészülétt. A ..^lit-'kai Hi^dé" jelenti. Pozsony, Komá­rom, Esztergom, Nyitra és Bars vármegyék kétszázötven községe az érsekújvári Nemzeti Tanácsi kezdeményezésére január 2-án nagy néni érin­lést tart, amelyen a Galántán meg­indí­­tott akcióval foglalkoznak. Az ott uralkodó hangulat folytán biztosra vehető, hogy ez a nénegyülés is elfogad­ja a k­alántai népgyűlés határozatát, amely kimondotta, hogy a cseh in­vázió ellen teljes erővel, sőt fegyveresen is főár­nak védekezni. Ugyancsak a ..Pol. Kir." közli, hoszú Felsőcsallóköz néne Jókon impozáns nép­gyűlésre gyűlt eszbe, amelyet­ csatlakoztak a galántai és szenei néphatározathoz. Nagy IPI ké­szítéssel m­­on­dot­ták ki, hogy a cseh megszállás ellen a leg­határozottabban és legerély­eseb­ben tiltakoznak és szü­kség" esetén — az utolsó em­berig — fegyverrel védekeznek. Amint már nem egyszer kifejtettük: semmi­képen sem helyeselhetjük, hogy a nevezett köz­ségek a megszállás ellen való tiltakozáson túl­menő cn ha­tározatokat hoznak olyan kérdésben, amely a kormány hatáskörébe tartozik. A kor­mány eddig nem rendelte el a fegyveres ellent­állást, sőt a katonai hatóságokhoz, intézett ren­djelben meghagyta, ho­gy a kotoriák, tilta VoaS? kifejezne mellem, vegyék tudomásul az idegen megszállást, sőt ha a megszálló csapatok ki­vonják, vonuljanak ki a megszállott helységek­ből. A kormány az ország jól fölfogott érdeké­ben rendelkezett így és e rendelkezést tudomá­sul kell vennie mindenkinek, akit az ország ér­dekének a szempontja vezet. Ne készüljenek tehát fegyveres ellen­állásra a községek lakói, ne szolgáltassanak okot vagy ürügyet az ide­gen katonai erők ellenséges, háborúskodó be­avatkozására. Elég volt a vérontásból, nem kell újabb háború, amitől jót úgy sem várhatunk És semmi esetr­e sem kell olyan háború, amelyet egyes községek lakói határoznak el, elismerjük: érthető elkeseredésből, de anélkül, hogy az or­szág népe kinyilvánította volna: akar-e hábo­rút vagy sem­ Komárom tiltakozása. A „Pol. für." jelenti: A komáromi Munkás­tanács Károlyi Mihály miniszterelnökhöz a kö­vetkező táviratot intézte: A komáromi Munkástanács mai napon tar­tott ülésének egyhangú határozatából fölkérik a miniszterelnök urat, tolmácsolja az ántant kiküldöttje, Vys alezredes előtt Komárom né­pének mélységes fölháborodását az ellen a nép­jogellenes, erőszakos szándék ellen, hogy Komá­rom városának és a Csallóköznek színmagyar vidékét cseh-szlovák imperialista, csapatok szállják meg. Az örök igazság és az emberiesség nevében kérjük, hogy erről a becsületes népről ezt a kiszámíthatatlan következményű szeren­csétlenséget­ hárítsák el. Afristai vadászezred Aranión. Keddre virradó éjszaka Temesvárról Aradra érkezett az első afrikai vadászezred, hogy Ber­th­elot tábornok utasításai szerint megszállja a­ várost. A vasútnál magyar és r­omán hiva­talos küldöttségek fogadták az ezredet, ame­lyet Martin őrnagy vezetett. Varpassy Lajos kormánybiztos francia nyelven fordult a pa­rancsnokhoz és közölte vele, hogy a magyar kormány a fegyverszüneti szerződés megsérté­sének tekinti az ántant csapatainak Aradra való bevonulását, mert Arad a d demarkációs vonalon kívül fekszik és tiltakozó a megszál­lás ellen, fegyveresen azonban nem áll ellen. Kérte a parancsnokot, hogy jóadulatúan bán­jon a város közönségével. Ugyanilyen érte­lemben beszélt Lőcs Rezső, a vászos polgármes­tere is. Martin franci­a őrnagy, a két beszédre válaszolva, biztosította a polgármestert, hogy a franciák nem ellenségként jöttek Aradra, hanem kizáróan a rend fentartására. Dr. Nagy Sándor beszélt még a Magyar Nemzeti Tanács nevében és kérte az őrnagyot, hogy a munká­sok társadalmi mozgalmát, főleg szervezkedé­süket ne akadályozza. Az őrangy erre azt f­e­lelte, hogy társadalmi kérdésekbe nem akar beavatkozni é­s a szervezkedés vitül semmi ki- V 3 egyenjogúságot és kulturális a­utonómiát él­vezzenek. Mi a magunk részéről föntartjuk azt az álláspontunkat, hogy Magyarország bármely nyelvű népe legjobban megtalál­hatja gazdasági boldogulását és kulturális haladását a szabad magyarországi népköz­társaság keretében, amelyben ezentúl min­den állampolgár, bármily anyanyelvű, min­den tekintetben egyenlő jogokat fog élvezni. Ez azonban semmikép sem jelenti azt, hogy bármely módon szembe akarunk szállni a román elvtársaink határozatával. Ha a Ma­gyarország területén élő románok népszava­zás útján azt határozzák, hogy független köztársaságot létesítenek- ehhez nekik a né­pek önrendelkezésének elve alapján föltétle­nül joguk van. Nekünk, magyar szocialis­táknak ebben az esetben csak az a jogos kö­vetelésünk van, hogy az ezen a területen élő nagyszámú magyarság, a tömör telepütésen lakó székelyek, valamint a románok közé ékelt városok magyar lakossága kulturális autonómiája, önrendelkező joga megóvas­­sék, ezt pedig a románok, mint jó szocialis­ták, készségesen elismerik.­­ Erdély, mint független köztársaság, noha­­ nem a legjobb megoldás, mindenesetre jobb a szocialista megoldás, mint a Romániához való csatlakozás. Utóbbi az egyetlen megol­dás, amelybe öntudatos szocialista semmi körülmények közt sem mehet bele. Bármily erős is az emberekben a nemzetiségi kérdés bármennyire meg­van az óhaj az azonos nyelvű országgal való egyesülésre, a mai körülmények közt ez az öntudatos román munkásság részéről egyenesen öngyilkosság volna. A román megszállás, a Romániához való tartozás — mint Rónai elvtárs a na­pokban személyes tapasztalatai alapján meg­írta — egyet jelent a munkásmozgalom erő­szakos letörésével. Örömmel állapítjuk meg, hogy román elvtársaink fölött nem vett erőt a nacionalista érzés, hogy szociáldemokrata meggyőződésük világosságát nem nyomta el a soviniszta maszlag és így nem követték Flueras és Jumanca elvtársak kárhozatos példáját, hanem nyíltan kijelentik az egész világ előtt: militarista, Hohenzollern, bojár Romániához egyetlen magyarországi román munkás sem kíván csatlakozni!

Next