Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-09 / 197. szám
Budapest, 1919 október 9. csütörtök, XLVII. évfolyam, 197. szám AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . HB kor. I negyed évre. . .... SS kor. fél évre 88 kor. fegy hóra 150 kor. EGYES SZ£M AEA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁG SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Nitiden mwBilsa nélküLs rasszzátartozöSwa I © gyött ©tt tegyen és tfefgj^f^r&sági Szakszervezeti Tadáss. Munkát és tenyeret követel Budapest népe és ezt a követelését oda akarja dörögni az uralmat bitorló és az országot végső romlásba döntő társaságnak. Nincs munka, mert nincsenek meg a munka föltételei; ezek pedig azért nincsenek meg, mert az ország ügyeinek intézését olyan egyének ragadták magukhoz, akik nem a munkát, a termelést és a békét képviselik, hanem befelé a gyűlöletet és a rombolást, kifelé pedig — a régi rendszer helyreállítására való konok törekvésükkel — a béke állandó veszélyeztetését. Jól tudjuk mink, hogy a ' többi háborúvesztett" országokban sem, sőt a győztes országokban sem fenékig tejföl most a munkájukból élő " emberek sorsa. De mindenütt meg van legalább akomoly törekvés az ínségből való leigazolásra. Mindenütt összefogtak a különböző társadalmi osztályok és rétegek, hogy egyesült erővel megmentsék az államot az összeomlástól, a dolgozó népet a végső pusztulástól. Csak Magyarország az, ahol nem történhetik egyetlen lépés sem előre, ahol egy reakciós társaság uralkodik, amelyet csak az a cél bevit, hogy visszaállítsa a monarchista-militarista rendszert, hogy arra fölépíthesse a maga uralmát , és ennek a célnak minden egyebet föláldoz. Vagy monarchista-militarista rendszer és szinreakciós uralom, vagy veszszen az ország és népe! ez az ő programjuk. És ezért kell itt a népnek éheznie. Ezért várjuk a telet üres kamrákkal, üres zsebekkel, korgó gyomorral, végtelen kétségbeeséssel. Ezért hal roeg a szívünk mindennap annyiszor, ahányszor sápadt asszonyainkra, vézna gyerekeinkre esik a tekintetünk. De mi nem akarunk elpusztulni. Jogunk van az élethez! Szüksége van ránk ennek az országnak és erre az országra szüksége van Európának. Élni akarunk és az utolsó órában, a megsemmisülés küszöbén bele akarjuk harsogni élni akarásunkat a kulturvilágba. Hallják meg valamennyi ország népei, hogy itt egy halálra ítélt nép még egyszer megkísérli a magamentés kétségbeesés fűtötte munkáját és még egyszer a testvérnépekhez fordul: segítsetek, segítsetek, amíg késő nem lesz! Élni akarunk! Meg akarjuk menteni, gyermekeinket! Ezért elsősorban attól a politikai rendszertől kell megszabadulnunk, amelynek fönmaradása a mi pusztulásunkatjelenti. Új rendszer kell ide: a szabadságot és haladást biztosító regd- szer, a népek testvéri békéjét biztosító rendszer; és új, emberek kellenek a kormányra: azösszes,dolgozó osztályok bizalmának letéteményesei, akik megbízóik odaadó közreműködésével meg tudják teremteni a belső és a külső békét és ezzel a termelő, az újraépítő, a régi bűnöket jóvátevő munka lehetőségét. Ez az élni akarás, ez a nemzeti újjászületni akarás fogja összehozni Budapest munkanélkülijeinek tízezreit a pénteki nagy népgyűlésre, amelyen meg fog szólalni mindnyájunk keserűsége, halálos aggodalma és utolsó reménykedése. Budapest proletársága ezen a gyűlésen munkát és kenyeret követel és meg fogja mondani, hogy ezt csak a szociáldemokrácia kijelölte után tartja elérhetőnek. Meg fogja mutatni, hogy minden becsületes magyar munkás a nemzeti föltámadást és a nemzetközi életbe való újra bekapcsolódást csak a szociáldemokrácia eszközeitől és módszerétől várja. Ott leszünk mindnyájan! Friedrich —,mehet!! Föltétlenül megbízható forrásból arról értesülünk, hogy Bécsbe hivatalos értesítés érkezett, amely szerint az antánt nem ismeri el a Friedrichkort,lányt. Ezt a jelentést megerősíti egy Bécsben időző, jól informált politikai személyiség is. Lapsirsii suss! ssScna fi el da!. M politikát hirdetnek a kormányhatalom mostani bitorlói és attól tartunk, hogy akadnak keresztény munkások is, akik a szédelgőpropagandának bedűlnek. Ismételten rá kell tehát világítanunk a „keresztény" jelszó mögött meghúzódó sötét célokra. Friedrich úr — a tiszteletbeli szabadkőműves, nagymester — és társai, Haller és Huszár főkeresztény propagandisták azt akarják a dolgozó néppel elhitetni, hogy ha Magyarországot „keresztény" szellemben fogják kormányozni, akkor jobb dolga lesz a népnek, mint eddig volt. Ezzel szemben minden józan gondolkodású embernek elsőben is azt kell kérdeznie: „Hát nem uralkodott Magyarországon még sohasem az úgynevezett keresztény szellem és nem volt még módja boldoggá tenni a népet?" Erre pedig ez a válasz: Igenis, Magyarországon ezer évig a keresztény szellem uralkodott. Igaz, hogy nem a krisztusi keresztény szellem, hanem a világi hatalomra éhes egyház és az ebbe kapaszkodott feudális birtokos osztály „keresztény" szelleme; de hiszen most is ez akar uralkodni és nem amaz; most is a nagypapok és nagybirtokosok (meg az irodeákjaik) akarnak visszatelepedni a hatalompolcára és nem a krisztusi szellemet akarják odaültetni, amit az események máris bizonyítanak. A nagypapi és földesúri „keresztény" szellem pedig ezer esztendőn át csak siralmat és átkot hozott Magyarországra, csak szenvedést és gyászt az ország népére. Ez a szellem tartotta a népet jobbágyságban, ez ültette tüzes vastrónusba Dózsa Györgyöt, ez vitte gályára a reformáció papjait, ez rabolta el a reformátusok templomait, ez hozta nyakunkra a Habsburgokat és hóhéraikat, ez tartotta a népet sötét tudatlanságban, ez tette ellenségünkké — a nagybirtokos egyházi és világi urak hasznáért — az egész művelt világot, ez vitte népünket a világháború vágóhídjaira. Ki uralkodott eddig Magyarországon? Nem a nagybirtokosság és nem a papság? Nem azok az osztályok, amelyek most is hirdetői a „keresztény" szellem uralmának. És ha ezek az uralkodó osztályok ezer esztendőn át csak tömlöctartói voltak a dolgozó népnek, akkor most ezektől várjuk a gazdasági kult turális és politikai fölszabadulást? Hát elhigyjük, hogy a ragadozó farkas füevel báránnyá válik? Nem! Az a munkás, aki ismeri a hatalomért „keresztény" jelszavakkal küzdő osztályok történelmi szereplését, az nem bízhatja magát az ő vezetésükre és nem támogathatja az ő törekvéseiket.