Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-09 / 197. szám

Budapest, 1919 október 9. csütörtök, XLVII. évfolyam, 197. szám AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . HB kor. I negyed évre. . .... SS kor. fél évre 88 kor. f­eg­y hóra 150 kor. EGYES SZ£M AEA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁG SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Nitiden mwBi­lsa nélkü­Ls rasszzátartozöSwa I © gyött ©tt tegyen és tfefgj^f^r&sági Szakszervezeti Tad­áss. Munkát és tenyeret követel Budapest népe és ezt a követelését oda akarja dörögni az uralmat bitorló és az országot végső romlásba döntő társa­ságnak. Nincs munka, mert nincsenek meg a munka föltételei; ezek pedig azért nin­csenek­ meg, mert az ország ügyeinek in­tézését olyan egyének ragadták maguk­hoz, akik nem a munkát, a termelést és a békét képviselik, hanem befelé a gyűlöle­tet és a rombolást, kifelé pedig — a régi rendszer helyreállítására való konok tö­rekvésükkel — a béke állandó veszélyez­tetését. Jól tudjuk mink, hogy a ' többi háború­vesztett" országokban sem, sőt a győztes országokban sem fenékig tejföl most a munkájukból élő " emberek sorsa. De mindenütt meg van legalább a­­komoly tö­rekvés az ínségből való leigazolásra. Mindenütt összefogtak a különböző tár­sadalmi osztályok és rétegek, hogy egye­sült erővel megmentsék az államot az összeomlástól, a dolgozó népet a végső pusztulástól. Csak Magyarország az, ahol nem történhetik egyetlen lépés sem előre, ahol egy reakciós társaság uralkodik, amelyet csak az a cél bevit, hogy visszaállítsa a monarchista-militarista rendszert, hogy arra fölépíthesse a maga uralmát , és ennek a célnak minden egyebet föláldoz. Vagy monarchista-militarista rendszer és szinreakciós uralom, vagy vesz­szen az ország és népe! ez az ő programjuk. És ezért kell itt a népnek éheznie. Ezért várjuk a telet üres kamrákkal, üres zsebek­kel, korgó gyomorral, végtelen kétségbe­eséssel. Ezért hal roeg a szívünk minden­nap annyiszor, ahányszor sápadt asszo­nyainkra, vézna gyerekeinkre esik a te­kintetünk. De mi nem akarunk elpusztulni. Jogunk van az élethez! Szüksége van ránk ennek az országnak és erre az országra szüksége van Európának. Élni akarunk és az utolsó órában, a megsemmisülés küszöbén bele akarjuk harsogni élni akarásunkat a kul­turvilágba. Hallják meg valamennyi or­szág népei, hogy itt egy halálra ítélt nép még egyszer megkísérli a magamentés két­ségbeesés fűtötte munkáját és még egyszer a testvérnépekhez fordul: segítsetek, segít­setek, amíg késő nem lesz! Élni akarunk! Meg akarjuk menteni, gyermekeinket! Ezért első­sorban attól a politikai rendszertől­ kell megszabadul­nunk, amelynek fönmaradása a mi pusz­tulásunkat­­jelenti. Új rendszer kell ide: a szabadságot és haladást biztosító reg­d-­­ szer, a népek testvéri békéjét biztosító rendszer; és új, emberek kellenek a kor­mányra: az­­összes,dolgozó osztályok bizal­mának letéteményesei, akik megbízóik odaadó közreműködésével meg tudják te­remteni a­ belső és a külső békét és ezzel a termelő, az újraépítő, a régi bűnöket jóvá­tevő munka lehetőségét. Ez az élni akarás, ez a nemzeti újjászü­letni akarás fogja összehozni Budapest munkanélkülijeinek tízezreit a pénteki nagy népgyűlésre, amelyen meg fog szó­lalni mindnyájunk keserűsége, halálos aggodalma és utolsó reménykedése. Buda­pest proletársága ezen a gyűlésen munkát és kenyeret követel és meg fogja mondani, hogy ezt csak a szociáldemokrácia kijelölte után tartja elérhetőnek. Meg fogja mu­tatni, hogy minden becsületes magyar munkás a nemzeti föltámadást és a nem­zetközi életbe való újra bekapcsolódást csak a szociáldemokrácia eszközeitől és módszerétől várja. Ott leszünk mindnyájan! Friedrich —,mehet!! Föltétlenül megbíz­ható forrásból arról értesülünk, hogy Bécsbe hivatalos értesítés érkezett, amely szerint az antánt nem ismeri el a Friedrich­kort,lányt. Ezt a jelentést megerősíti egy Bécsben időző, jól informált politikai sze­mélyiség is. Lapsirsii suss! ssScna fi el da!. M politikát hirdetnek a kormányhatalom mos­tani bitorlói és attól tartunk, hogy akadnak keresztény munkások is, akik a szédelgő­propagandának bedűlnek. Ismételten rá kell tehát világítanunk a „keresztény" jelszó mögött meghúzódó sötét célokra. Friedrich úr — a tiszteletbeli szabad­kőműves, nagymester — és társai, Haller és Huszár főkeresztény­­ propagandisták azt akarják a dolgozó néppel elhitetni, hogy ha Magyarországot „keresztény" szellemben fogják kormányozni, akkor jobb dolga lesz a népnek, mint eddig volt. Ezzel szemben minden józan gondolkodású embernek elsőben is azt kell kérdeznie: „Hát nem uralkodott Magyarországon még soha­sem az úgynevezett keresztény szellem és nem volt még módja boldoggá tenni a népet?" Erre pedig ez a válasz: Igenis, Magyarországon ezer évig a keresz­tény szellem uralkodott. Igaz, hogy nem a krisztusi keresztény szellem, hanem a világi hatalomra éhes egyház és az ebbe kapaszko­dott feudális birtokos osztály „keresztény" szelleme; de hiszen most is ez akar uralkodni és nem amaz; most is a nagypapok és nagy­birtokosok (meg az irodeákjaik) akarnak visszatelepedni a hatalom­­polcára és nem­ a krisztusi szellemet akarják odaültetni, amit az események máris bizonyítanak. A nagy­papi és földesúri „keresztény" szellem pedig ezer esztendőn át csak siralmat és átkot hozott Magyarországra, csak szenvedést és gyászt az ország népére. Ez a szellem tartotta a népet jobbágyságban, ez ültette tüzes vas­trónusba Dózsa Györgyöt, ez vitte gályára a reformáció papjait, ez rabolta el a reformá­tusok templomait, ez hozta nyakunkra a Habsburgokat és hóhéraikat, ez tartotta a népet sötét tudatlanságban, ez tette ellensé­günkké — a nagybirtokos egyházi és világi­ urak hasznáért — az egész művelt világot, ez vitte népünket a világháború vágóhíd­jaira. Ki uralkodott eddig Magyarországon? Nem a nagybirtokosság és nem a papság? Nem azok az osztályok, amelyek most is hir­detői a „keresztény" szellem uralmának. És ha ezek az uralkodó osztályok ezer esztendőn át csak tömlöctartói voltak a dolgozó népnek, akkor most ezektől várjuk a gazdasági kult­ turális és politikai fölszabadulást? Hát el­higyjük, hogy a ragadozó farkas füevel báránnyá válik? Nem! Az a munkás, aki ismeri a hatalom­ért „keresztény" jelszavakkal küzdő osztá­lyok történelmi szereplését, az nem bízhatja magát az ő vezetésükre és nem támogathatja az ő törekvéseiket.

Next