Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-09 / 197. szám

1919 október 9. If . FS­Z­AVA 5 — Szakács sajtófőnök intrikái Lovász? el­len. Azoknak a köröknek, amelyek föntartás nélkül Friedrich­ék •/...•!•..., őt tolják, és ame­lyeknek létalapja a. élet: gyű­léskor égetően fáj Lovászy Márton zászlóbontása, s aki a liberális és dem­okratikus elemeket igyekszik egy táborba tömöríteni a reakció­sokkal szemben. Sajtójuk napról-na­pra meg­marja a függetlenségi párt vezérét, akinek többek között azt olvassák a fejére, hogy a proletárdiktatúra idején Szakács Andor je­lenlegi sajtófőnök úr ösztökélésére se volt hajlandó megszökni. Ezt az abbanmaradt szökési történetet tálalják föl most be­r­lére eresztve és kiszínezve olyan adatokkal, ame­lyek Lovászynak tisztán magánéletére vo­natkoznak és amelyeket Szakács Lovászy közvetlen környezetében figyelt­­meg. Erre nézve Lovászy Márton megjegyzése ez: „A cikknek ez a része Szakács An­dornak a proletárdiktatúra folyamán kö­rülöttem kifejtett spionkodásának a törté­nete" ... Szakács sajtófőnök úr most, hogy politikája elválasztja Lovászytól, nem átallja­­a Lovászy elleni rágalmazó sajtóhadjáratot oly adatokkal segíteni, amelyeket, a Lovászy­val fönnállott barátság idején tudott meg. A leleplezések magva pedig az, hogy Lovászy nem akart a kommün idején külföldre szökni és­­ ellenforradalmi puccsban sem volt kedve résztvenni. Csakhogy mindezt Szakács, na­gyon jól tudta azelőtt is, mégis körü­lközelegte Lovászyt. Csak azóta, hogy Lovászy hátat fordított Friedrichéknek, tartja ezt " a két körülményt diffamálónak Lovászyra nézve®! Különben Szakácsnak ez a szereplése nem lepi meg azokat, akik ismerik viselt dolgait és nem okozhat csodálkozást főként­­a sajtó emberei körében, akiket két évvel ezelőtt még a legprogresszívebb mozgalomba vitt bele, kíméletlenül éles bérharcba és akiknek tábo­rát most, sajtófőnök korában felekezetieskedő uszítással bontja meg. — Wilson betegség®. Az Egyesült­ államok elnökének állapotát, — mint Washingtonból jelentik — Schweinitz dr., a híres szemorvos és Dercam dr. gégeorvos megvizsgálta. Az idegorvos meghívása azt az aggodalmat kel­tette Wilson körében, hogy m elnökinek az agya van mesttámadva. A szakorvosok azonban ki­jelentették, hogy­­ Wilsomnál semmiféle jele sincs az ágy szervi megbetegedésének. Grayson dr. orvosi jelentése tegnap bizakodóbb volt. Az elnök, a­kinek az étvágya is javult, annak a reményének adott­ kifejezést, hogy rövidesen Visszatérhet Íróasztalához «— Tin­cs. A mai rend fél a betűtől. Két hó­napig elnyomták a sajtót is, hogy vakságban maradjon az ország és csak a lángoszloptól világosodott, amely a mátyásföldi gépgyár falai közül szállt föl Buda hegyére. A lapok már írnak, sokszor nem éppen Friedrich úr örömére, most írásokat, röpiratokat, könyve­ket hajszolnak, szimatolnak, amelyek bolse­vista módon a „közbiztonságot" zavarnák. Bódy­ Tivadar polgármester adott ki egy ilyen hirdetést, amely szerint „a kormánynak szeptember 21-én kelt körrendelete alapján "mindennemű, a közrendet és közbiztonságot veszélyeztető kommunista-,, bolsevista- és anarchista irányú könyv, röpirat, röpcédula, p­ropagandairat vagy bármilyen más alak­on megjelent sajtótermékek birtoklása és forgalombahozatala tilos. Ehhez képest a polgármester fölhív mindenkit, aki ilyen sajtótermékeknek akár csak egy példányban is birtokában van, hogy azt a hirdetés közzé­tételétől számított 48 órán belül a lakása sze­rint illetékes kerületi kapitánysághoz bünte­tés terhe alatt szolgáltassa be".­­ A hirdetés mellé helyes lesz odajegyezni, hogy a kutató­kat, bolsevista röpiratkeresőket alaposan ki kellene oktatni, hogy ez nem alkalom arra, hogy gyűjtők sok fáradtsággal, drága pénz­zel megszerzett könyvtárát szétrugdalják, megkárosítsák, amint ez mostanában több esetben meg is történt. Marx örök könyveit vitték el szorgalmas detektívek „bolsevista" kiáltással, pregnánsan tudományos, vaskos munkákat emeltek ki könyvtárakból, talán olyan megállapítással, hogy azok „röp­cédulák". Egyszóval helyes lesz a kutatókat kitanítani, hogy mi a tudományos könyv és tol a napi életű röpirat, de a leghelyesebb talán mégis az lenne, hogy olyan embereket állítsanak a könyvtárak elé,­­ akik írni­olvasni tudnak. — A tatai fenyves titka. A tatai tó partján húzódó fenyvesben 40 év körüli férfiholttestet találtak a csendőrök. A vizsgálat megállapí­totta, hogy a meggyilkolt férfi Löwy Jakab budapesti szénkereskedő, aki­ a tatai bányában szenet akart vásárolni és aki a Szem­ere-villá­ban lakott. A gyilkos 10.000 koronát rabolt el áldozatától­a Merénylet Haase elvtárs ellen. Berlin­ből jelentik: Szerdán délután néhány perccel 1 óra után a birodalmi gyűlés épülete előtt egy polgári egyén hatszor rálőtt az épületbe éppen belépő Haase képviselőre. Haase kép­viselőt az altestén, a felső combján és az alsó karján tálalták a golyók. A tettest letartóz­tatták, és a birodalmi gyűlés épületébe vit­ték. Megállapították, hogy Vass János a neve 51 éves és bécsi bérmunkás.­­ A nemzetgyűlés mai ülésén az elnök mind­járt az ülés megnyitása után közölte a Ház­zal a Haase képviselő ellen elkövetett me­rényletet és annak a reményének adott ki­fejezést, hogy a merényletnek komolyabb következménye nem lesz, mivel állítólag a golyók­ nemesebb testrészt nem sebeztek meg. A tett motívuma ismeretlen. Az elnök azt hiszi, hogy a Házzal egyértelműen cse­lekszik akkor, amidőn Haase képviselőnek, családjának és pártjának a képviselőház részvétét fejezi ki. — A „Nemzeti Újság" hazudik. „Munkában a kulturhuligánok" című cikkében a föntneve­zett újság szerdai száma az elbocsátott és föl­függesztett tanítók érd­ekében tartott hétfői gyű­l­ésesel foglalkozik. A kommentárral, ame­lyet a gyűlés lefolyásához fűz, nem érdemes foglalkozni. De le kell szögezni a cikk követ­kező megállapításait: „...Somogyi Béla volt a vezérszónok... aki a Károlyi-kormány alatt kultuszállamtitkár volt, a kommunizmus alatt a közoktatásügyi népbiztosságnál játszott ve­zető szerepet és élénk részt vett a munkástaná­csok nemzetbontó munkájában is..." Meg kell állapítanom, hogy ez szemenszedett hazugság. Az igazság az, hogy én az államtitkárságról a proletárdiktatúra első órájában lemondtam, amikor hívtak vissza, az ajánlatot magamtól a leghatározottabban elhárítottam, „rendelkezési állományba" helyeztetésem után (ami összes il­letményeim „érintetlenül hagyása" mellett tör­tént) államtitkári illetményeimből egy fillért sem vettem föl és a népbiztossá­gnál semmi­féle alkalmazásban nem voltam. A diktatúra­­részéről fölajánlott egyéb állásokat sem fogad­­­tam el. Ami a min­kásta­ná­csban kifejtett nem­zetrontó munkámat illeti: engem tudtam és megkérdezésem nélkül választottak a munkás­tanács tagjává, ott semmiféle működést nem fejtettem ki csak egyszer szólaltam föl, az országos szovjet második ülésén, még­pedig (mint a hivatalos napló tanúsítja és a sajtó is megállapította) ellenzéki szellemben, Kun Bé­lának egy indítványát l­eszavaztatva, a Lenin­fiúk gyűlöletes csataordítása közben. — Hát ilyen az ő igazmondásuk. — Somogyi Béla. — Levien a bécsi rendőrség foglya. Bécsből jelentik: Levient, az ismert spartakista vezért, akit itt elfogtak, már kétszer kihallgatta a rendőrség. Először azt adta elő, hogy sohasem volt Münchenben és csak futólagosan­ hallotta egyszer, hogy valami Levien nevű ember van a világon. Második kihallgatása alkalmával, amikor fölmutatták előtte az azonosságát két­ségtelenül bizonyító, nála lelfoglalt levelezést, beismerte végre,­ hogy ő Levien. Összefüggőn vázolta Bajorországból való szökését és német­ausztriai tartózkodását. Végül azt a kérelmet terjesztette elő, h­ogy ne szolgáltassák' 'ki mün­cheni politikai ellenségeinek. Levien birtoká­ban nagyobb összeget találtak osztrák pénzben. Politikai körökből arról értesülünk, hogy Le­viennek Bajorország részére való kiszolgálta­tását e pillanatban neki veszik számításba. Valószínűen őt is Német-Ausztriában inter­nálják, mint a magyar kommunista vezéreket. — „Ha a munkás megöregszik"... E címen vasárnapi számunkban közölt hírünkkel kap­csolatban két nyilatkozat érkezett hozzánk. Az egyikben a Viktória gőzmalom tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy a malom igazgatósága Münz Jakab nevű elaggott munkáját szélnek eresztette volna és arról értesít minket, hogy Mü­nz J­akabot a három havi fizetésen kívül 900 korona drága­sági pótlékban részesítette és részére életfogytiglani kegydíjat­ állapítottak meg. Ugyanolyan gépírása a másik nyilatko­zat, amely első személyben a föntieket mondja el és öreges betűkkel Münz Jakab aláírását vi­seli. A két nyilatkozattal szemben, amelyeknek tartalmát a legnagyobb készséggel közöljük, megállapítjuk azt a tényt, ho­­y közleményünk megjelenése idején a helyzet mé® az volt, hogy Münz Jakab el v­an bocsátva kegydíj megálla­pítása nélkül. Hogy az igazgatóság utólag kegydíjat biztosított öreg robotos a részére, ezt tudomásul vesszük. Megemlítendő még az is, hogy a vállalat a fölmondási időre járó ösz­szegnek csak egy részét fizette ki Münz Jakab­nak, ment a fönn­maradót mint drágasági pótlé­kot szerepelteti. — Anyák a börtönben. A szo­ciáldemok­rata párt jogvédő bizottsága memorandumot kül­dött az ántant-misszióhoz, amelyben elpana­­­szolja­ többek között, hogy az általános letar­tóztatási őrületben anyákat választottak el, csecsemőiktől, gyermekeiktől és nem történt gondoskodás az apróságokról. Aki egy kicsit képzelettel tud olvasni, az a migriad e sorok átfutása után. Hát ez is lehet? Anyák mellé­ről leszakítják a porontyot és viszik a már­tír­ asszonyt a börtönbe, akinek a legtöbb­ször az a bűne, hogy nyomorult sorsában megszédült a bolsevista ígéretektől. Gyámol­talan, tipegő emberkék közül kiragadják az anyát és összedőlt a család, a romok alatt két, három éves gyermekek nyögdécselnek. Ol­vaskik például, hogy Bódi Istvánnét, a Re­mete­ utca 5. szám alól elvitték és öt gyermek maradt utána gondozatlanul. Miféle emberek lehetnek azok, akik­­az ilyen oltalomraszoruló családba beletaposni tudnak és miféle embe­rek lehetnek azok, akire ilyen figurákkal haj­tatják végre az ilyen parancsaikat­? Vér, sár fröccsen a csizmáiktól, megláthatják-e hát a pusztítás gőzében a gyerm­ek könnyét? ... — Élelmiszer jön a megszállott területekről. Nemrégen egy bizottság utazott Belgrádba, hogy a szerbekkel tárgyalásokat folytasson aziránt, hogy Budapest a megszállott terüle­tekről élelmiszereket kaphasson. A tárgyalá­sok kedvezően értek véget és a jugoszláv kor­mány tagjaival történt megállapodások értel­mében jelentékeny mennyiségű élelmiszert, mintegy 360 millió korona értékben kapunk a megszállott területekről. Az első szállítmány 54 millió korona értékben már készen van az elszállításra s liszt, zsír, tengeri, disznó és bab érkezik legközelebb Budapestre. A bel­grádi kormány a szállítási nehézségek meg­szüntetése tekintetében is nagy előzékenységet tanúsit s ebben támogatja a román katonai parancsnokság is, amely a főváross élelmezését a legkészségesebben előmozdítja.­­ Budapestre érkezett Hoover élelmezési főbiztos megbízá­sából Leach kapitány, hogy itt Richardson kapitánnyal együtt a csecsemők 14 éven aluli gyermekek és a szülő anyák élelmezésének föl­ja­vítására irányuló akciót szervezte, amely Bécsben, Prágában, Belgrádban és Varsóban is széles alapon nagyon sok üdvöset cselekedett.­­ Ujabb részletek a moszkvai merénylet­ről Az Arbeiter-Zeitung-n.dik jelentik Berlin­ből: Moszkvából táviratozzák a bolsevikok vezérei ellen elkövetett merényletről. Ónaptár szerint szeptember 25-én este egy ismeretlen­ ellenforradalmár két bombát dobott a bizott­ság házára, ahol éppen ülést tartottak a kommunista vezérek jelenlétében. A robba­nás nagy pusztítást vitt végbe. Meghaltak­ Kropotkov, a­ moszkvai szovjet tagja, Sa­borsky, a moszkvai bizottság titkára és megsebesült négy bizottsági tag, közöttük Bu­char­in is. A merénylet összeesküvésnek az eredménye. Az összeesküvők valamennyien a Nemzeti Központnak nevezett titkos poli­tikai szervezethez tartoztak, amelynek tagjai többnyire kadettek és mensevikiek. Az el­fogottak között szerepelnek Andronikov és Obolensky hercegek, Maebov és Kusb­ecsov tábornokok, Astrov és Borkov egyetemi taná­rok, Stromberg báró és Stjepkin, a Nemzeti Központ elnöke. Stockholmi híradás szerint az elfogottat közül hatvanhatot azonnnal ki­­végeztek, közöttük Obolensky herceget, Astrovot, Bolkovot, Machov és Kussievsov tábornokot, valamint Stjepkint. A „keresztény" és „nemzeti" cégérek mögé búvó reakciós lapok is megírják már, hogy a kereszténypártok blokja nem tud megalakulni, mert a keresztény pártok tömörülése elé szinte leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak. Ezek a pártok, amelyek a felekezeti uszítás jelszavá­val vetették magukat a politikai és gazdasági küzdőtérre, abban a hitben rángatództak, hogy a felekezeti gyűlölködés együvé tereli mind­azokat, akikre számítottak. Valóban, az anti­szemitizmus piacra dobott jelszava eleinte al­kalmas volt az, hogy elterelje a figyelmet azokról az éles ellentétekről, amelyek a magu­kat röviden „keresztényinek nevező különféle­ társadalmi rétegek között fönnáll és a zsidó­üldözés nemes mestersége elhomályosította a a letagadott osztályöntudatot. A szabadelvű­ polgári pártok készülő blokja az erők egyesíté­sére sarkalja a keresztény pártokat is. Csak­hogy az egyesülésnél szint kell vallani, nevet lehet tovább szemforgató játékot űznni. Hát ezért van, hogy a keresztény pártok fúziója megfeneklett. A keresztény kisemberek és az egység kedvéért nem hajlandók szolgai módon viselni a kizsákmányolást

Next