Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-09 / 197. szám
1919 október 9. If . FSZAVA 5 — Szakács sajtófőnök intrikái Lovász? ellen. Azoknak a köröknek, amelyek föntartás nélkül Friedrichék •/...•!•..., őt tolják, és amelyeknek létalapja a. élet: gyűléskor égetően fáj Lovászy Márton zászlóbontása, s aki a liberális és demokratikus elemeket igyekszik egy táborba tömöríteni a reakciósokkal szemben. Sajtójuk napról-napra megmarja a függetlenségi párt vezérét, akinek többek között azt olvassák a fejére, hogy a proletárdiktatúra idején Szakács Andor jelenlegi sajtófőnök úr ösztökélésére se volt hajlandó megszökni. Ezt az abbanmaradt szökési történetet tálalják föl most berlére eresztve és kiszínezve olyan adatokkal, amelyek Lovászynak tisztán magánéletére vonatkoznak és amelyeket Szakács Lovászy közvetlen környezetében figyeltmeg. Erre nézve Lovászy Márton megjegyzése ez: „A cikknek ez a része Szakács Andornak a proletárdiktatúra folyamán körülöttem kifejtett spionkodásának a története" ... Szakács sajtófőnök úr most, hogy politikája elválasztja Lovászytól, nem átalljaa Lovászy elleni rágalmazó sajtóhadjáratot oly adatokkal segíteni, amelyeket, a Lovászyval fönnállott barátság idején tudott meg. A leleplezések magva pedig az, hogy Lovászy nem akart a kommün idején külföldre szökni és ellenforradalmi puccsban sem volt kedve résztvenni. Csakhogy mindezt Szakács, nagyon jól tudta azelőtt is, mégis körülközelegte Lovászyt. Csak azóta, hogy Lovászy hátat fordított Friedrichéknek, tartja ezt " a két körülményt diffamálónak Lovászyra nézve®! Különben Szakácsnak ez a szereplése nem lepi meg azokat, akik ismerik viselt dolgait és nem okozhat csodálkozást főkénta sajtó emberei körében, akiket két évvel ezelőtt még a legprogresszívebb mozgalomba vitt bele, kíméletlenül éles bérharcba és akiknek táborát most, sajtófőnök korában felekezetieskedő uszítással bontja meg. — Wilson betegség®. Az Egyesült államok elnökének állapotát, — mint Washingtonból jelentik — Schweinitz dr., a híres szemorvos és Dercam dr. gégeorvos megvizsgálta. Az idegorvos meghívása azt az aggodalmat keltette Wilson körében, hogy m elnökinek az agya van mesttámadva. A szakorvosok azonban kijelentették, hogy Wilsomnál semmiféle jele sincs az ágy szervi megbetegedésének. Grayson dr. orvosi jelentése tegnap bizakodóbb volt. Az elnök, akinek az étvágya is javult, annak a reményének adott kifejezést, hogy rövidesen Visszatérhet Íróasztalához «— Tincs. A mai rend fél a betűtől. Két hónapig elnyomták a sajtót is, hogy vakságban maradjon az ország és csak a lángoszloptól világosodott, amely a mátyásföldi gépgyár falai közül szállt föl Buda hegyére. A lapok már írnak, sokszor nem éppen Friedrich úr örömére, most írásokat, röpiratokat, könyveket hajszolnak, szimatolnak, amelyek bolsevista módon a „közbiztonságot" zavarnák. Bódy Tivadar polgármester adott ki egy ilyen hirdetést, amely szerint „a kormánynak szeptember 21-én kelt körrendelete alapján "mindennemű, a közrendet és közbiztonságot veszélyeztető kommunista-,, bolsevista- és anarchista irányú könyv, röpirat, röpcédula, propagandairat vagy bármilyen más alakon megjelent sajtótermékek birtoklása és forgalombahozatala tilos. Ehhez képest a polgármester fölhív mindenkit, aki ilyen sajtótermékeknek akár csak egy példányban is birtokában van, hogy azt a hirdetés közzétételétől számított 48 órán belül a lakása szerint illetékes kerületi kapitánysághoz büntetés terhe alatt szolgáltassa be". A hirdetés mellé helyes lesz odajegyezni, hogy a kutatókat, bolsevista röpiratkeresőket alaposan ki kellene oktatni, hogy ez nem alkalom arra, hogy gyűjtők sok fáradtsággal, drága pénzzel megszerzett könyvtárát szétrugdalják, megkárosítsák, amint ez mostanában több esetben meg is történt. Marx örök könyveit vitték el szorgalmas detektívek „bolsevista" kiáltással, pregnánsan tudományos, vaskos munkákat emeltek ki könyvtárakból, talán olyan megállapítással, hogy azok „röpcédulák". Egyszóval helyes lesz a kutatókat kitanítani, hogy mi a tudományos könyv és tol a napi életű röpirat, de a leghelyesebb talán mégis az lenne, hogy olyan embereket állítsanak a könyvtárak elé, akik írniolvasni tudnak. — A tatai fenyves titka. A tatai tó partján húzódó fenyvesben 40 év körüli férfiholttestet találtak a csendőrök. A vizsgálat megállapította, hogy a meggyilkolt férfi Löwy Jakab budapesti szénkereskedő, aki a tatai bányában szenet akart vásárolni és aki a Szemere-villában lakott. A gyilkos 10.000 koronát rabolt el áldozatátóla Merénylet Haase elvtárs ellen. Berlinből jelentik: Szerdán délután néhány perccel 1 óra után a birodalmi gyűlés épülete előtt egy polgári egyén hatszor rálőtt az épületbe éppen belépő Haase képviselőre. Haase képviselőt az altestén, a felső combján és az alsó karján tálalták a golyók. A tettest letartóztatták, és a birodalmi gyűlés épületébe vitték. Megállapították, hogy Vass János a neve 51 éves és bécsi bérmunkás. A nemzetgyűlés mai ülésén az elnök mindjárt az ülés megnyitása után közölte a Házzal a Haase képviselő ellen elkövetett merényletet és annak a reményének adott kifejezést, hogy a merényletnek komolyabb következménye nem lesz, mivel állítólag a golyók nemesebb testrészt nem sebeztek meg. A tett motívuma ismeretlen. Az elnök azt hiszi, hogy a Házzal egyértelműen cselekszik akkor, amidőn Haase képviselőnek, családjának és pártjának a képviselőház részvétét fejezi ki. — A „Nemzeti Újság" hazudik. „Munkában a kulturhuligánok" című cikkében a föntnevezett újság szerdai száma az elbocsátott és fölfüggesztett tanítók érdekében tartott hétfői gyűlésesel foglalkozik. A kommentárral, amelyet a gyűlés lefolyásához fűz, nem érdemes foglalkozni. De le kell szögezni a cikk következő megállapításait: „...Somogyi Béla volt a vezérszónok... aki a Károlyi-kormány alatt kultuszállamtitkár volt, a kommunizmus alatt a közoktatásügyi népbiztosságnál játszott vezető szerepet és élénk részt vett a munkástanácsok nemzetbontó munkájában is..." Meg kell állapítanom, hogy ez szemenszedett hazugság. Az igazság az, hogy én az államtitkárságról a proletárdiktatúra első órájában lemondtam, amikor hívtak vissza, az ajánlatot magamtól a leghatározottabban elhárítottam, „rendelkezési állományba" helyeztetésem után (ami összes illetményeim „érintetlenül hagyása" mellett történt) államtitkári illetményeimből egy fillért sem vettem föl és a népbiztosságnál semmiféle alkalmazásban nem voltam. A diktatúrarészéről fölajánlott egyéb állásokat sem fogadtam el. Ami a minkástanácsban kifejtett nemzetrontó munkámat illeti: engem tudtam és megkérdezésem nélkül választottak a munkástanács tagjává, ott semmiféle működést nem fejtettem ki csak egyszer szólaltam föl, az országos szovjet második ülésén, mégpedig (mint a hivatalos napló tanúsítja és a sajtó is megállapította) ellenzéki szellemben, Kun Bélának egy indítványát leszavaztatva, a Leninfiúk gyűlöletes csataordítása közben. — Hát ilyen az ő igazmondásuk. — Somogyi Béla. — Levien a bécsi rendőrség foglya. Bécsből jelentik: Levient, az ismert spartakista vezért, akit itt elfogtak, már kétszer kihallgatta a rendőrség. Először azt adta elő, hogy sohasem volt Münchenben és csak futólagosan hallotta egyszer, hogy valami Levien nevű ember van a világon. Második kihallgatása alkalmával, amikor fölmutatták előtte az azonosságát kétségtelenül bizonyító, nála lelfoglalt levelezést, beismerte végre, hogy ő Levien. Összefüggőn vázolta Bajorországból való szökését és németausztriai tartózkodását. Végül azt a kérelmet terjesztette elő, hogy ne szolgáltassák' 'ki müncheni politikai ellenségeinek. Levien birtokában nagyobb összeget találtak osztrák pénzben. Politikai körökből arról értesülünk, hogy Leviennek Bajorország részére való kiszolgáltatását e pillanatban neki veszik számításba. Valószínűen őt is Német-Ausztriában internálják, mint a magyar kommunista vezéreket. — „Ha a munkás megöregszik"... E címen vasárnapi számunkban közölt hírünkkel kapcsolatban két nyilatkozat érkezett hozzánk. Az egyikben a Viktória gőzmalom tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy a malom igazgatósága Münz Jakab nevű elaggott munkáját szélnek eresztette volna és arról értesít minket, hogy Münz Jakabot a három havi fizetésen kívül 900 korona drágasági pótlékban részesítette és részére életfogytiglani kegydíjat állapítottak meg. Ugyanolyan gépírása a másik nyilatkozat, amely első személyben a föntieket mondja el és öreges betűkkel Münz Jakab aláírását viseli. A két nyilatkozattal szemben, amelyeknek tartalmát a legnagyobb készséggel közöljük, megállapítjuk azt a tényt, hoy közleményünk megjelenése idején a helyzet mé® az volt, hogy Münz Jakab el van bocsátva kegydíj megállapítása nélkül. Hogy az igazgatóság utólag kegydíjat biztosított öreg robotos a részére, ezt tudomásul vesszük. Megemlítendő még az is, hogy a vállalat a fölmondási időre járó öszszegnek csak egy részét fizette ki Münz Jakabnak, ment a fönnmaradót mint drágasági pótlékot szerepelteti. — Anyák a börtönben. A szociáldemokrata párt jogvédő bizottsága memorandumot küldött az ántant-misszióhoz, amelyben elpanaszolja többek között, hogy az általános letartóztatási őrületben anyákat választottak el, csecsemőiktől, gyermekeiktől és nem történt gondoskodás az apróságokról. Aki egy kicsit képzelettel tud olvasni, az a migriad e sorok átfutása után. Hát ez is lehet? Anyák melléről leszakítják a porontyot és viszik a mártír asszonyt a börtönbe, akinek a legtöbbször az a bűne, hogy nyomorult sorsában megszédült a bolsevista ígéretektől. Gyámoltalan, tipegő emberkék közül kiragadják az anyát és összedőlt a család, a romok alatt két, három éves gyermekek nyögdécselnek. Olvaskik például, hogy Bódi Istvánnét, a Remete utca 5. szám alól elvitték és öt gyermek maradt utána gondozatlanul. Miféle emberek lehetnek azok, akikaz ilyen oltalomraszoruló családba beletaposni tudnak és miféle emberek lehetnek azok, akire ilyen figurákkal hajtatják végre az ilyen parancsaikat? Vér, sár fröccsen a csizmáiktól, megláthatják-e hát a pusztítás gőzében a gyermek könnyét? ... — Élelmiszer jön a megszállott területekről. Nemrégen egy bizottság utazott Belgrádba, hogy a szerbekkel tárgyalásokat folytasson aziránt, hogy Budapest a megszállott területekről élelmiszereket kaphasson. A tárgyalások kedvezően értek véget és a jugoszláv kormány tagjaival történt megállapodások értelmében jelentékeny mennyiségű élelmiszert, mintegy 360 millió korona értékben kapunk a megszállott területekről. Az első szállítmány 54 millió korona értékben már készen van az elszállításra s liszt, zsír, tengeri, disznó és bab érkezik legközelebb Budapestre. A belgrádi kormány a szállítási nehézségek megszüntetése tekintetében is nagy előzékenységet tanúsit s ebben támogatja a román katonai parancsnokság is, amely a főváross élelmezését a legkészségesebben előmozdítja. Budapestre érkezett Hoover élelmezési főbiztos megbízásából Leach kapitány, hogy itt Richardson kapitánnyal együtt a csecsemők 14 éven aluli gyermekek és a szülő anyák élelmezésének följavítására irányuló akciót szervezte, amely Bécsben, Prágában, Belgrádban és Varsóban is széles alapon nagyon sok üdvöset cselekedett. Ujabb részletek a moszkvai merényletről Az Arbeiter-Zeitung-n.dik jelentik Berlinből: Moszkvából táviratozzák a bolsevikok vezérei ellen elkövetett merényletről. Ónaptár szerint szeptember 25-én este egy ismeretlen ellenforradalmár két bombát dobott a bizottság házára, ahol éppen ülést tartottak a kommunista vezérek jelenlétében. A robbanás nagy pusztítást vitt végbe. Meghaltak Kropotkov, a moszkvai szovjet tagja, Saborsky, a moszkvai bizottság titkára és megsebesült négy bizottsági tag, közöttük Bucharin is. A merénylet összeesküvésnek az eredménye. Az összeesküvők valamennyien a Nemzeti Központnak nevezett titkos politikai szervezethez tartoztak, amelynek tagjai többnyire kadettek és mensevikiek. Az elfogottak között szerepelnek Andronikov és Obolensky hercegek, Maebov és Kusbecsov tábornokok, Astrov és Borkov egyetemi tanárok, Stromberg báró és Stjepkin, a Nemzeti Központ elnöke. Stockholmi híradás szerint az elfogottat közül hatvanhatot azonnnal kivégeztek, közöttük Obolensky herceget, Astrovot, Bolkovot, Machov és Kussievsov tábornokot, valamint Stjepkint. A „keresztény" és „nemzeti" cégérek mögé búvó reakciós lapok is megírják már, hogy a kereszténypártok blokja nem tud megalakulni, mert a keresztény pártok tömörülése elé szinte leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak. Ezek a pártok, amelyek a felekezeti uszítás jelszavával vetették magukat a politikai és gazdasági küzdőtérre, abban a hitben rángatództak, hogy a felekezeti gyűlölködés együvé tereli mindazokat, akikre számítottak. Valóban, az antiszemitizmus piacra dobott jelszava eleinte alkalmas volt az, hogy elterelje a figyelmet azokról az éles ellentétekről, amelyek a magukat röviden „keresztényinek nevező különféle társadalmi rétegek között fönnáll és a zsidóüldözés nemes mestersége elhomályosította a a letagadott osztályöntudatot. A szabadelvű polgári pártok készülő blokja az erők egyesítésére sarkalja a keresztény pártokat is. Csakhogy az egyesülésnél szint kell vallani, nevet lehet tovább szemforgató játékot űznni. Hát ezért van, hogy a keresztény pártok fúziója megfeneklett. A keresztény kisemberek és az egység kedvéért nem hajlandók szolgai módon viselni a kizsákmányolást