Népszava, 1919. november (47. évfolyam, 217–242. sz.)

1919-11-19 / 232. szám

Ippopfi iDn­siszterelnöksége ilen. Meassáp KáiraSyS a!«ar£átc a A Népszava bedőli száma részletesen beszá­molt a pártközi konferencia hétfői eseményei­ről. Ezek az események két tényben összegez­hetők. Az egyik tény a békekonferencia je­gy­sedke, és Clerk beszéde, amelyeknek lényege az, hogy az ántánt csak koncentrációs kormánnyal köt békét és hogy Friedrich Istvánnak el kell hagynia helyét A másik tény pedig az, hogy valamennyi fölszólaló megegyezett abban, hogy 1­z ország belső és külső békéje érdekébe­n ele­get kell tenni az ántánt kívánságának, hogy koncentrációs kormányt kell alakítani és hogy Friedrichnek le kell mondania. Fridrich nem jelent meg a hétfői pártközi értekezleten. Megár­tu­k, hogy Friedrich két értekezletet tervezett a hétfői napra. Az egyik értekezletre, amely Clerk kívánságára történ­t meg, vala­mennyi politikust meghívtak, akikkel a telj­hatalmú megbízott tárgyalt, tehát pártonkívüli politikusok is részt vettek benne. A másik ér­tekezletet •szánta Friedrich a tulaj­donkép­pni „döntő" értekezletnek és erre a „keresztény •pártok" három-három és a baloldali pártoknak agy-egy tagját hívta meg. Az első értekezletre nem is akart elmenni, csupán a másodikat tart­­­totta volna arra érdemesnek, hogy azon meg­jelenjék. Azonban az első értekezlet lett­­a döntő súlya olyannyira, hogy fölöslegessé, is tette a második övezletet. Friedrich ezt, megtudta és sietve akart a tanácskozáson megjelenni, de ekkor az is tudomására jutott, hogy jelenléte csak arra lehet alkalmas, hogy ő maga, hallja azt a minden tényező részéről egyértelműen elhangzott meggyőződést, hogy távoznia kell a helyéről és hogy a magyar kormánypolitiká­nak teljesem más irányt kell vennie, mint ame­lyik felé ő indította azt. Ekkor abban állapodott meg híveivel, hogy értekezlet után tanácskozásra ülnek ma össze a miniszterek és a „keresztény" vezérei. blok A tanácskozást este­n 10 órakor a miniszter­elnökségen tartották meg. Itt mindenekelőtt megállapították, hogy­ nemcsak Clerk, hanem ez ántant jegy­zéke is határozottan követeli a koncentrációs kor­mányt és épp oly határozottsággal követeli Friedrich miniszterelnök távozását is. Friedrich­­ István erre kijelentette, hogy ő távolról sem akarja azt, hogy az ő személye ütközőpontja legyen az esetleges konfliktus­nak az ántánttal és ezért a maga részéről arra az elhatározásra jutott, hogy deferál a­z ántánt követelésének és a miniszter­elnöki tárcát a mai kormány, illetve a ke­resztény blokk rendelkezésére bocsátja. Szükségesnek tartották a konferencián azt is megállapítani, hogy a miniszterelnök nem Clerknak adja át a­ hatalmat és nem is a párt­közi konferencia rendelkezésére bocsátja tár­cáját, hanem a hatalom birtokosának, a mi­nisztertanácsnak és a keresztény blokknak, m mint akiket egyedül tart illetékesnek arra, h­ogy belátásuk és bölcseségük szerint dönt­senek. Ezután Friedrich utódja személyének kérdé­sével foglalkoztak és pedig elsősorban az Apponyi-féle kombináció lehetőségével és kimondotta, hogy az ő miniszterelnöksé­gébe nem mennek bele és nem fogadják el megoldásnak. Apponyi ellen első Sor D­EH S1i a kifogásuk, hogy nem tagja a keresztény blok egy párt­jának sem. Kétségbe vonják Apponyi posszi­bilitását az antant szempontjából is. A meg­oldás egyedüli módjául azt tartják lehetőnek, hogy a miniszterelnök kizáróan a keresztény blok tagjai sorából kerüljön ki s erre a leg­megfelelőbbnek Huszár Károlyt találták az­zal, hogy Friedrich legyen a közoktatásügyi miniszter s hogy igy tulaj­donképen csak „tárca csere'' történt volna Huszár és Fried­­rich között. A végnapjait élő Friedrich-kabinet tagjai kedden délután 4 órakor­ ­ minisztertanácsra gyűltek össze, hogy Friedrich és vele együtt a kormány sorsáról döntsenek. A kormány tag­jai beható tanácskozás után végül is abban állapodtak meg, hogy tudomásul veszik az án­tant jegyzékét, amely Friedrich helyett más miniszterelnököt kíván a kormány élére. Ehhez képest Friedrich bejelentette, hogy lemond a kor­mányelnökségről és hajlandó mint resszortminiszter az új kon­centrációs kormányban helyet foglalni. A fa­binnet tagjai a keresztény pártok hétfő esti el­határozásához képest azonban az eddigi politi­kai kurzus biztosítása céljából a hozzájuk tar­tozó Huszár Károly közoktatásügyi minisztert dezignálják kormányelnökinek. A minisztertanács után Huszár Károly a sir Clerk lakásán tartott pártközi tanácsko­zásra ment s nnema mint a keresztény pártok fölfogásának szószólója beszélt. Huszárnak az volt a szándéka, hogy még kedden érintke­zésbe lép a koncentrációs kormány alakítása ügyében a többi pártokkal. A régi összetételű kormány ragaszkodik ahhoz, hogy az új, kon­centrációs kormány a kitűzött határidőben megtartsa a nemzetgyűlési választásokat. A minisztertanács után Friedrich Haller Ist­vánnal a katolikus nők Vigadóbeli gyűlésére ment. mi -K- SK®EiíiMrj£sw®lsB'ata p;§3"§ <§s a defM©®sBia-» tásk KtessEiSs1 sssBBiiisasaas'eSBíSfessgffi ©SÜSÍÍ. Sir George Clerk lakásán kedden délután 6 órakor folytatták a hétfőn megkezdett párt­közi konferenciát. A keddi tanácskozáson meg­jelen­tek Apponyi, Teleky Pál gróf, Rakovszky István, Garami Ernő, Ernst Slámbor, Bárczy István, őrgróf Pallavieini György, gróf Beth­len István, Horthy Miklós fővezér, Huszár Károly, Rubinek, sokorópátkai Szabó, Haller, Giesswein, Lovászy Márton, nagyatádi Szabó és Kacsóh Gyula (a nemzeti munkások pártja részéről). A tanácskozáson — amely Clerk távollétében folyt le — Apponyi Albert gróf elnökölt. A minisztertanács határozatát, amely Fried­­rich távozására és Huszár Károly designálá­sára vonatkozik és amelyről lapunk más he­lyén közlünk tudósítást, Rubinek Gyula föld-mű­velésügyi­­miniszter jelentette be. Utána fölszólaltak nagyatádi Szabó István és sokorópátkai Szabó István, úgyszintén a keresztény-szociálisok megbízottja, mind a hárman Huszár Károly miniszterelnökségét pártolva. Giesswein Sándor hajlandóságát fejezte ki a Huszár-féle kombináció támogatására. Lovászy Márton az Országos Nemzeti­ Párt álláspontját­ ismertette. Pártja csak az esetben támogatná Huszárt a koncentrációs kormány alakítására irányuló törekvésében, ha az ántant az ő kor­mányelnökségét elismerné. Garami Ernő elv­társ a szociáldemokrata párt állásfoglalását fejtette ki Huszár miniszterelnökségével szem­ben. Kijelentette, hogy a párt nem járulhat hozzá Huszár kormány elnökségéhez, mert az az­­eddigi kormányzati irányzat fentartását je­lentené. Huszár személyében nem lát garanciát a párt tárgyi követelésének teljesítése tekinte­tében-Bárczy István az Országos Demokrata Párt nevében szintén ellenezte Huszár elnökségét. Huszár Károly kormányelnöksége nem jelenti az ellenzéki pártok azon megnyugtatását, amit Apponyi jelentene a kormány élén. Ezután gróf Apponyi Albert szólalt föl. Az ántant megbízottjának, Clerknak nevében van­ Clerk George beszéve a hétfői pártközi konferencián. Clerk George a hétfői pártközi konferencián a következő kijelentést tette: Uraim! Fölkértem önöket, hogy ma délután fölke­ressenek, hogy oly világosan, amint csak le­het, önöknek és önök által Magyarország egész népének kifejtsem azokat a problémákat, ame­lyekkel az önök országa szembetalálja magát.­­ Amint tudják, a békekonferencia legfőbb ta­nácsa engem bízott meg azzal, hogy Budapestre jöjjek egy békemisszióval.­­ Magyarországnak béke kell, a szövetségesek­nek béke kell; Európának békére van szüksége. De békét csak oly föltételek mellett lehet kötni, a­melyek garanciákat nyújtanak a tartós­ságra is. Nemcsak Magyarország szenvedett a hábo­rúban. A nagy nyugati államok és az amerikai Egyesült Államok nyomort és pusztítást lát­tak, megismerték a szükséget és a szenve­dést, elvesztették férjaiknak világát ki­mondhatatlan borzalmak közt. Ezért ezek a nagy nemzetek el vannak tökélve arra, hogy sohasem fogják tűrni­­ vala­mely egyén, államférfiú vagy párt olyan politikáját, amely ilyen konflagrációhoz vezet. Ezért a szövetségesek azt mondják: ha Magyarország békét akar velük, biztosítva kell lennie arra nézve, hogy az időszaki kor­mány, amellyel megkezdik a béketárgyaláso­kat, nemcsak a nagy politikai eszmeirányokat, hanem az állam életbevágó érdekeit is, jogosan­ képviseli; ennek olyan kormánynak kell lennie, amely magában már­­ biztosítéka a teljes szabadságnak és a válasz­tás pártatlanságának, mert ezeknek a v­álasztásoknak az eredményé­től függ Magyarország jövő alkotmánya. A szövetségesek nem akarnak Magyarországra kényszeríteni egy olyan kormányt, amely ellentétben áll a­ magyar nép általános óhajai­val. Az a föltevés, amelyet hallottam, hogy ők ellene vannak a keresztény nemzeti iránynak, amely­­ jelenleg lelkesíti Magyarországot,­­ teljesen alaptalan. Csak az egész népnek egyenlő lehetősége legyen, véleményének sza­bad nyilvánítására és az e szerint való sza­vazásra.. Egyszóval, a kormánynak biztosítani kell szabad részreha­j­lotlan és demo­kratikus választást. Bármily nagy is egy párt többsége az országban, a szövetségesek követelik, hogy a kisebbségek is képviselve legyenek abban az időleges kormányzatban, amelynek feladata annak a hídnak a megépítése, amelyen Magyarország abból a posványból és ingo­ványból, amelyben ma csaknem elmerült, át­mehessen arra az útra, amely eleinte nagyon szűk és keves, de egészséges és állandó alapo­kon nyugszik és amelyen az állandó békéhez és boldoguláshoz juthat el. És itt hadd i­elyesbítsek két komoly félremagyará­zást, amelyek egy nyilvános nyilatkozatban fordul­tak elő. Az első az, hogy a béke a szövetsége­sekre nézve talán még sürgősebben, szükséges,­ mint az önök országának. Kérem, ne ringas­sák magukat illúziókban ezen a ponton. Két­ségtelen, hogy mi mindnyájan kívánjuk a bé­két, de a szövetségesek minden nehézség nélkül­­ megbirkózhatnak azzal az aránylag csekély ké­nyelmetlenséggel, ha Magyar­országgal nem bírnának békét kötni. De vájjon mondhatjuk-e ezt Magyarországról? Kérdezzék meg a pénz­ügyminiszterüket, kérdezzenek meg egy házi­asszonyt, a­ki nem tud sót vásárolni! A második félreértés az, mintha a szövetsé­gesek bele kívánnának avatkozni Magyaror­szág belső ügyeibe. Ez nem ü­gy van! De a szö­vetségesek azt mondják Magyarországnak: „Ha önök békét akarnak, ez az a főtétel, amely mellett a béketárgyalások megkezdődhetnek, egy időleges koalíciós kormányzat, amely ben­nünket szabad, pártatlan és demokratikus vá­lasztásokról biztosít." Az én célom mindvégig az volt, hogy megta­láljam a közös alapot a belső politikai helyzet és a külvilág kívánságai között és biztosítsam Magyarországon az elismerését annak az elv­nek, hogy egy időleges koalíciós kormány, amely egész Magyarországot képviseli, lénye­ges feltétele a béke biztosításának. Teljesen fölismertem a nagy tömegek érzel­meit Magyarországon. Én vagyok az utolsó, aki belekötnék abba, ami az ő érzelmeikben nemzeti és keresztény. De hazájuknak ebben a válságos idejében teljes helyességével kell ma­gyarázni­uk a „keresztény" és „nemzeti" jogak ! ­ST&IP SZAVA 1919 november 19. goztatta, hogy az antantnak nincs kifogása Huszár miniszterelnöksége ellen, föltéve, hogy sikerül neki koncentrációs kormányt alakítani.

Next