Népszava, 1919. november (47. évfolyam, 217–242. sz.)
1919-11-19 / 232. szám
Ippopfi iDnsiszterelnöksége ilen. Meassáp KáiraSyS a!«ar£átc a A Népszava bedőli száma részletesen beszámolt a pártközi konferencia hétfői eseményeiről. Ezek az események két tényben összegezhetők. Az egyik tény a békekonferencia jegysedke, és Clerk beszéde, amelyeknek lényege az, hogy az ántánt csak koncentrációs kormánnyal köt békét és hogy Friedrich Istvánnak el kell hagynia helyét A másik tény pedig az, hogy valamennyi fölszólaló megegyezett abban, hogy 1z ország belső és külső békéje érdekében eleget kell tenni az ántánt kívánságának, hogy koncentrációs kormányt kell alakítani és hogy Friedrichnek le kell mondania. Fridrich nem jelent meg a hétfői pártközi értekezleten. Megártuk, hogy Friedrich két értekezletet tervezett a hétfői napra. Az egyik értekezletre, amely Clerk kívánságára történt meg, valamennyi politikust meghívtak, akikkel a teljhatalmú megbízott tárgyalt, tehát pártonkívüli politikusok is részt vettek benne. A másik értekezletet •szánta Friedrich a tulajdonképpni „döntő" értekezletnek és erre a „keresztény •pártok" három-három és a baloldali pártoknak agy-egy tagját hívta meg. Az első értekezletre nem is akart elmenni, csupán a másodikat tarttotta volna arra érdemesnek, hogy azon megjelenjék. Azonban az első értekezlet letta döntő súlya olyannyira, hogy fölöslegessé, is tette a második övezletet. Friedrich ezt, megtudta és sietve akart a tanácskozáson megjelenni, de ekkor az is tudomására jutott, hogy jelenléte csak arra lehet alkalmas, hogy ő maga, hallja azt a minden tényező részéről egyértelműen elhangzott meggyőződést, hogy távoznia kell a helyéről és hogy a magyar kormánypolitikának teljesem más irányt kell vennie, mint amelyik felé ő indította azt. Ekkor abban állapodott meg híveivel, hogy értekezlet után tanácskozásra ülnek ma össze a miniszterek és a „keresztény" vezérei. blok A tanácskozást esten 10 órakor a miniszterelnökségen tartották meg. Itt mindenekelőtt megállapították, hogy nemcsak Clerk, hanem ez ántant jegyzéke is határozottan követeli a koncentrációs kormányt és épp oly határozottsággal követeli Friedrich miniszterelnök távozását is. Friedrich István erre kijelentette, hogy ő távolról sem akarja azt, hogy az ő személye ütközőpontja legyen az esetleges konfliktusnak az ántánttal és ezért a maga részéről arra az elhatározásra jutott, hogy deferál az ántánt követelésének és a miniszterelnöki tárcát a mai kormány, illetve a keresztény blokk rendelkezésére bocsátja. Szükségesnek tartották a konferencián azt is megállapítani, hogy a miniszterelnök nem Clerknak adja át a hatalmat és nem is a pártközi konferencia rendelkezésére bocsátja tárcáját, hanem a hatalom birtokosának, a minisztertanácsnak és a keresztény blokknak, m mint akiket egyedül tart illetékesnek arra, hogy belátásuk és bölcseségük szerint döntsenek. Ezután Friedrich utódja személyének kérdésével foglalkoztak és pedig elsősorban az Apponyi-féle kombináció lehetőségével és kimondotta, hogy az ő miniszterelnökségébe nem mennek bele és nem fogadják el megoldásnak. Apponyi ellen első Sor DEH S1i a kifogásuk, hogy nem tagja a keresztény blok egy pártjának sem. Kétségbe vonják Apponyi posszibilitását az antant szempontjából is. A megoldás egyedüli módjául azt tartják lehetőnek, hogy a miniszterelnök kizáróan a keresztény blok tagjai sorából kerüljön ki s erre a legmegfelelőbbnek Huszár Károlyt találták azzal, hogy Friedrich legyen a közoktatásügyi miniszter s hogy igy tulajdonképen csak „tárca csere'' történt volna Huszár és Friedrich között. A végnapjait élő Friedrich-kabinet tagjai kedden délután 4 órakor minisztertanácsra gyűltek össze, hogy Friedrich és vele együtt a kormány sorsáról döntsenek. A kormány tagjai beható tanácskozás után végül is abban állapodtak meg, hogy tudomásul veszik az ántant jegyzékét, amely Friedrich helyett más miniszterelnököt kíván a kormány élére. Ehhez képest Friedrich bejelentette, hogy lemond a kormányelnökségről és hajlandó mint resszortminiszter az új koncentrációs kormányban helyet foglalni. A fabinnet tagjai a keresztény pártok hétfő esti elhatározásához képest azonban az eddigi politikai kurzus biztosítása céljából a hozzájuk tartozó Huszár Károly közoktatásügyi minisztert dezignálják kormányelnökinek. A minisztertanács után Huszár Károly a sir Clerk lakásán tartott pártközi tanácskozásra ment s nnema mint a keresztény pártok fölfogásának szószólója beszélt. Huszárnak az volt a szándéka, hogy még kedden érintkezésbe lép a koncentrációs kormány alakítása ügyében a többi pártokkal. A régi összetételű kormány ragaszkodik ahhoz, hogy az új, koncentrációs kormány a kitűzött határidőben megtartsa a nemzetgyűlési választásokat. A minisztertanács után Friedrich Haller Istvánnal a katolikus nők Vigadóbeli gyűlésére ment. mi -K- SK®EiíiMrj£sw®lsB'ata p;§3"§ <§s a defM©®sBia-» tásk KtessEiSs1 sssBBiiisasaas'eSBíSfessgffi ©SÜSÍÍ. Sir George Clerk lakásán kedden délután 6 órakor folytatták a hétfőn megkezdett pártközi konferenciát. A keddi tanácskozáson megjelentek Apponyi, Teleky Pál gróf, Rakovszky István, Garami Ernő, Ernst Slámbor, Bárczy István, őrgróf Pallavieini György, gróf Bethlen István, Horthy Miklós fővezér, Huszár Károly, Rubinek, sokorópátkai Szabó, Haller, Giesswein, Lovászy Márton, nagyatádi Szabó és Kacsóh Gyula (a nemzeti munkások pártja részéről). A tanácskozáson — amely Clerk távollétében folyt le — Apponyi Albert gróf elnökölt. A minisztertanács határozatát, amely Friedrich távozására és Huszár Károly designálására vonatkozik és amelyről lapunk más helyén közlünk tudósítást, Rubinek Gyula föld-művelésügyiminiszter jelentette be. Utána fölszólaltak nagyatádi Szabó István és sokorópátkai Szabó István, úgyszintén a keresztény-szociálisok megbízottja, mind a hárman Huszár Károly miniszterelnökségét pártolva. Giesswein Sándor hajlandóságát fejezte ki a Huszár-féle kombináció támogatására. Lovászy Márton az Országos Nemzeti Párt álláspontját ismertette. Pártja csak az esetben támogatná Huszárt a koncentrációs kormány alakítására irányuló törekvésében, ha az ántant az ő kormányelnökségét elismerné. Garami Ernő elvtárs a szociáldemokrata párt állásfoglalását fejtette ki Huszár miniszterelnökségével szemben. Kijelentette, hogy a párt nem járulhat hozzá Huszár kormány elnökségéhez, mert az azeddigi kormányzati irányzat fentartását jelentené. Huszár személyében nem lát garanciát a párt tárgyi követelésének teljesítése tekintetében-Bárczy István az Országos Demokrata Párt nevében szintén ellenezte Huszár elnökségét. Huszár Károly kormányelnöksége nem jelenti az ellenzéki pártok azon megnyugtatását, amit Apponyi jelentene a kormány élén. Ezután gróf Apponyi Albert szólalt föl. Az ántant megbízottjának, Clerknak nevében van Clerk George beszéve a hétfői pártközi konferencián. Clerk George a hétfői pártközi konferencián a következő kijelentést tette: Uraim! Fölkértem önöket, hogy ma délután fölkeressenek, hogy oly világosan, amint csak lehet, önöknek és önök által Magyarország egész népének kifejtsem azokat a problémákat, amelyekkel az önök országa szembetalálja magát. Amint tudják, a békekonferencia legfőbb tanácsa engem bízott meg azzal, hogy Budapestre jöjjek egy békemisszióval. Magyarországnak béke kell, a szövetségeseknek béke kell; Európának békére van szüksége. De békét csak oly föltételek mellett lehet kötni, amelyek garanciákat nyújtanak a tartósságra is. Nemcsak Magyarország szenvedett a háborúban. A nagy nyugati államok és az amerikai Egyesült Államok nyomort és pusztítást láttak, megismerték a szükséget és a szenvedést, elvesztették férjaiknak világát kimondhatatlan borzalmak közt. Ezért ezek a nagy nemzetek el vannak tökélve arra, hogy sohasem fogják tűrni valamely egyén, államférfiú vagy párt olyan politikáját, amely ilyen konflagrációhoz vezet. Ezért a szövetségesek azt mondják: ha Magyarország békét akar velük, biztosítva kell lennie arra nézve, hogy az időszaki kormány, amellyel megkezdik a béketárgyalásokat, nemcsak a nagy politikai eszmeirányokat, hanem az állam életbevágó érdekeit is, jogosan képviseli; ennek olyan kormánynak kell lennie, amely magában már biztosítéka a teljes szabadságnak és a választás pártatlanságának, mert ezeknek a választásoknak az eredményétől függ Magyarország jövő alkotmánya. A szövetségesek nem akarnak Magyarországra kényszeríteni egy olyan kormányt, amely ellentétben áll a magyar nép általános óhajaival. Az a föltevés, amelyet hallottam, hogy ők ellene vannak a keresztény nemzeti iránynak, amely jelenleg lelkesíti Magyarországot, teljesen alaptalan. Csak az egész népnek egyenlő lehetősége legyen, véleményének szabad nyilvánítására és az e szerint való szavazásra.. Egyszóval, a kormánynak biztosítani kell szabad részrehajlotlan és demokratikus választást. Bármily nagy is egy párt többsége az országban, a szövetségesek követelik, hogy a kisebbségek is képviselve legyenek abban az időleges kormányzatban, amelynek feladata annak a hídnak a megépítése, amelyen Magyarország abból a posványból és ingoványból, amelyben ma csaknem elmerült, átmehessen arra az útra, amely eleinte nagyon szűk és keves, de egészséges és állandó alapokon nyugszik és amelyen az állandó békéhez és boldoguláshoz juthat el. És itt hadd ielyesbítsek két komoly félremagyarázást, amelyek egy nyilvános nyilatkozatban fordultak elő. Az első az, hogy a béke a szövetségesekre nézve talán még sürgősebben, szükséges, mint az önök országának. Kérem, ne ringassák magukat illúziókban ezen a ponton. Kétségtelen, hogy mi mindnyájan kívánjuk a békét, de a szövetségesek minden nehézség nélkül megbirkózhatnak azzal az aránylag csekély kényelmetlenséggel, ha Magyarországgal nem bírnának békét kötni. De vájjon mondhatjuk-e ezt Magyarországról? Kérdezzék meg a pénzügyminiszterüket, kérdezzenek meg egy háziasszonyt, aki nem tud sót vásárolni! A második félreértés az, mintha a szövetségesek bele kívánnának avatkozni Magyarország belső ügyeibe. Ez nem ügy van! De a szövetségesek azt mondják Magyarországnak: „Ha önök békét akarnak, ez az a főtétel, amely mellett a béketárgyalások megkezdődhetnek, egy időleges koalíciós kormányzat, amely bennünket szabad, pártatlan és demokratikus választásokról biztosít." Az én célom mindvégig az volt, hogy megtaláljam a közös alapot a belső politikai helyzet és a külvilág kívánságai között és biztosítsam Magyarországon az elismerését annak az elvnek, hogy egy időleges koalíciós kormány, amely egész Magyarországot képviseli, lényeges feltétele a béke biztosításának. Teljesen fölismertem a nagy tömegek érzelmeit Magyarországon. Én vagyok az utolsó, aki belekötnék abba, ami az ő érzelmeikben nemzeti és keresztény. De hazájuknak ebben a válságos idejében teljes helyességével kell magyarázniuk a „keresztény" és „nemzeti" jogak ! ST&IP SZAVA 1919 november 19. goztatta, hogy az antantnak nincs kifogása Huszár miniszterelnöksége ellen, föltéve, hogy sikerül neki koncentrációs kormányt alakítani.