Népszava, 1919. december (47. évfolyam, 243–267. sz.)
1919-12-04 / 245. szám
2 A békedelegáció, amelynek ügyével szintén foglalkozott a minisztertanács, alighanem csak három hét múlva mehet ki a békekonferenciára. Egy newyorki távirat szerint a legfőbb tanács elfogadja Apponyi Albert grófot a magyar békedelegáció elnökéül, „noha Apponyi kemény ember hírében áll még a magyarok között is". Egy másik távirat szerint Paksban azt hiszik, hogy Magyarországgal nem kell sokáig tárgyalni és a magyar békét talán már december 15-én aláírhatják. A kormánynak az a szándéka, hogy a békedelegációba a politikai, pártoknak egy-egy képviselőjét is fölveszi. A kereskedelmi, ipari és pénzügyi szakértők mellett képviselve lennének a delegációban a Magyarországon , élő nemzetiségek, továbbá a kormány több olyan közéleti férfiút is ki akar küldeni a béketárgyalásra, akik jelenleg megszállott területen internálva vannak. Ezek között elsősorban Apáthy Istvánt emlegetik, aki már kiszabadult a románok fogságából. * Megemlítjük fitt, hogy szintén a csütörtöki minisztertanácson dől el az a kérdés, hogy Friedrich István hadügyminiszter benn marad-e a kormányban vagy pedig lemond. Ebben a kérdésben egyelőre Friedrich nyilatkozata lesz a döntő. A protestánsokat hívták össze gyűlésre a keresztényszociálisok. Székely György egyetemi magántanár nyitotta meg a gyűlést, aki, miután megállapította, hogy a háború után bekövetkezettminden igaz magyar régi álma, a nemzeti függetlenség- és hogy rendkívül fontos, hogy most, amikor függetlenül rendelkezünk stírsunk fölött, okosan éljünk szabadságunkkal, így szólt: Az üldözött vallások közé tartozott egykor a protestáns is, ebben közös sorsa volt a zsidósággal, de a zsidóság azóta „megtagadta a nemzethez való hűséget és kompromittálta a liberalizmust." Pekár Gyula az evangélikusok képviseletében azt kívánta, hogy a szokásos katolikus nagygyűlés ezentúl keresztény nagygyűlés legyen. A reformátusok nevében Csilléry András volt miniszter, az unitáriusok nevében dr. Kozma Jenő szólalt föl, aki a darabokra szaggatott haza egyesítése érdekében emelte föl szavát. Végül Haller István kultuszminiszter fölszólalása után Maday Gyula főgimnáziumi tanár terjesztette elő a határozati javaslatot, mely úgy szól, hogy „a protestantizmus vállát a magyar katolicizmus ércvállának vetve, testvéri szövetségben vívja meg ezer éves történetünk legnagyobb harcát. A nemzeti konszolidáció helyreállta után az eddig vitás kérdések, a viszonosság elveiszerint oldassanak meg". Az Osztrák—Magyar Bank szabadalmát meghosszabbítják. Báró Korányi pénzügyminiszter tudvalevően fölkérte Wekerle, Teleszky, Lukács, Popovics és Grün volt pénzügyminisztereket, hogy az ország súlyos pénzügyi zavaraiban tonácsaikkal támogassák a pénzügyi kormányt. A pénzügyminiszter mellett egy pénzügyi szaktanács létesült, amely legutóbbi tárgyalásain foglalkozott a még mindig közös jegybank szabadalmával és a papírpénz problémájával. A szaktanács véleménye alapján a pénzügyminiszter javasolni fogja, hogy az Osztrák-Magyar Banknak ez év végén lejáró szabadalmát félévvel hosszabbítsák meg azzal a feltétellel azonban, hogy a banknak s a magyar kormánynakjogviszonyában semmi változás nem fog történni. KÜLFÖLD # # A békeszerződés válsága. A párisi „Intransigeant" szerint remélik, hogy a Németországgal való végső tárgyalások nehézségeit hamarosan leküzdik, úgy hogy a versaillesi szerződés 14 napon belül életbe léphet. Ha ez megtörtént, összeül a népszövetség, de ez csak egy nagy végrehajtó bizottság lesz, nem pedig ideális hatalom, amely a népek fölött áll. A lap úgy tudja, hogy Anglia nem tartja nagyon tanácsosnak a népszövetségbe való belépést mindaddig, amíg az Egyesült Államok nem akarják maguk is a felelősséget viselni. Az orosz belpolitikai helyzet átalakulása. A londoni Daily Herald jelenti, hogy a Leninkormány fennállása óta első ízben történik meg most, hogy a bolsevista pártokon kívül álló szocialistákat is meghívták a szovjetkongresszusra. A központi végrehajtó bizottság ugyanis elrendelte, hogy aszovjeten valamennyi politikai párt képviselőjét el kell ismerni, föltéve, ha hozzájárulnak a köztársaságnak a fehér hadsereg ellen való megvédéséhez. Ez a határozat Lloyd George nyilatkozatának a következménye, amely szerint az angol kormány az orosz kormánynyal csak akkor léphet jó viszonyba, ha megszűnik az orosz nép tömegeinek saját kormányuk részéről való elnyomása. A lap megjegyzi, hogy a szovjet kormánynak most már meglehet a reménysége, hogy Oroszországhoz gazdaságilag közeledni fognak. Krisztiániai távirat szerint a storthing elhatározta, hogy fölszólítja a kormányt, utasítsa el az antantnak azt a fölszólítását, hogy Norvégia is vegyen részt az Oroszország ellen elrendelt blokádban. Egyúttal arra is fölszólítja a kormányt, kezdje meg azonnal az Oroszországgal való gazdasági összeköttetés megkezdésének előkészítését. talnokminisztériumról aligha lehet szó, másfelől Kramarz dr. újabb miniszterelnöksége szintén valószínűtlen, mert Kramarz a Sibériában levő cseh-szlovák legionáriusok fölhasználásának kérdésében elfoglalt álláspontjával teljesen hitelét vesztette. Wilson a munkáskérdésről. Wilson a kongresszushoz intézett keddi üzenetében utalt az általános világnyugtalanságra. Ennek okai inkább felszínesek, mint mélyenfekvők. Ezek az okok elsősorban onnan származnak — írja az elnök —, hogy a mi kormányunk elmulasztja, hogy mindent megtegyen a maga részéről a gyors és állandó béke érdekében, hogy így lehetővé tegye a normális viszonyok visszatértét. Majd arra mutatott rá Wilson, hogy a népszövetségi szerződésben lefektetett munkásügyi elvek az ipari békének és megértésnek utalást egyengetik. Nincs más választásunk, a kormányoknak el kell ismerniök az emberek jogát arra, hogy kollektív formában alkudozzanak. A munkát nem szabad többé árucikként kezelni. A munkásoknak sztrájkhoz való joguk sérthetetlen és a kormánynak nem szabad beleavatkoznia, de legerősebb a kormánynak az a joga, hogy megvédje az egész népet és hatalmát és tekintélyét fölhasználja minden osztály kihívásával szemben. WW AJVW^.*WVWVVAA/l/WWWVW\nA^/VVVVl/W\nnAAnA/UWWVW Az antant intézkedései Románia ellen. A párisi „Matin" jelentése szerint Hamisworth kijelentette az angol alsóházban, hogy a román kormány magatartása miatt elhatározták a Romániának tett könnyítések felfüggesztését. Ez az intézkedés addig tart, amíg Romániával újra megállapodást nem kötnek. Keletgalicia teljes autonómiát kap. A „Kurier Poranny" jelenti, hogy a legfőbb tanács határozata értelmében Keletgalicia teljes autonómiát és önálló parlamentet kap. A kormányzás élére lengyel kormányzó kerül 25 évi időtartamra. A varsói kormány felszólította a párisi lengyel békedelegációt, hogy ne írja alá a békeszerződést, ha Keletgaliciát csak 25 évre csatolják Lengyelországhoz. Ez ügyben a lengyel kormány külön bizottságot küldött Parisba. Lembergi sürgöny szerint a lengyel sereg Petljura csapatait bekerítette és elvágta Romániától. A lengyel sereg Kaanenee-Podolszktól keletre tovább folytatja előnyomulását és Usice felé közeledik. Az amerikai tőkések talpra akarják állítani Európát. Newyorkból értesítiik a „Berliner Tageblatt"-ot, hogy a fegyverszünet aláírásá- nak évforduló napján Newyorkban összejövetelt tartottak az amerikai nagytőke, nagykereskedelem és nagyipar képviselői. Ezen az összejövetelen előkelő személyiségek úgy nyilatkoztak, hogy nemcsak Nyugateurópát, de egész Európát,különösen Németországot amerikai segítséggel, szükség esetén az Egyesült Államok által nyújtandó közvetlen pénzügyi támogatással kell talpraállíttani, nehogy teljes fölfordulás támadjon. Többek között Vanderbilt azt mondotta, hogy jobb lesz, ha Németország gazdaságilag ismét hatalomra jut, mintha az egész világot belerántja az összeomlásba. Hasonló értelemben nyilatkozottak más kiváló személyiségek is. („M. T. I.") A cseh kormányválság. A cseh kormányválságról jelentik Prágából. A nemzeti szociális képviselők kedden délután kierőszakolták a párt négy minisztertagjának: Klosác honvédelmi miniszternek, Weszely dr. igazságügyminiszternek, Heidler dr. kereskedelmi miniszternek és Frauke dr. vasutügyi miniszternek a lemondását. Minthogy a cseh-szlovák alkotmány szerint a kormánynak csupán egy része nem mondhat le, hanem csakis az egész kormány. Tusar miniszterelnök is kénytelen beadni lemondását. Az új kormány megalakításáról még semmi bizonyosat sem tudnak, Iliva A legújabb fúzió ügye. Az Országos Nemzeti Párt és a volt munkapártból alakult Nemzeti Egység Pártja között készülő fúzió aggodalommal tölti el a Nemzeti Pártnak azokat az elemeit, akik Lovászy Mártont vallják vezérüknek és nem akarnak megtagadni minden közösséget az októberi forradalom vívmányaival. Ennek a szárnynak egyik vezetője, Ábrahám Dezső, csak a minap jelentette ki egy küldöttség előtt, hogy az októberi forradalmi vívmányok közül többet át kell menteni a jövő politikájába. Ehhez képest Ábrahám és társai azoknak a tárgyalásoknak során, amelyeket a volt munkapártiakkal folytattak egy középpártnak a megalakítása céljából, olyan követelésekkel állottak elő, amelyek a létesítendő új párt demokratikus programját biztosítanák. Ilyen követelés volt többek között, hogy az új párt az államforma, kérdésében ne kösse le magát, valamint az is, hogy a párt egyes tagjainak a múlt évi forradalmi mozgalmakban való részvétele ne legyen akadálya az egyesült pártban való szereplésnek. Ami a volt munkapártiak Lovászy híveinek ezekkel az óhajtásaival szemben, hír szerint, elutasító álláspontra helyezkedtek és nem hajlandók az új pártalakulásban vezető szerepet hagyni azoknak, akiknek valamelyes részük volt az októberi forradalomban. Tisza István politikai örökösei Ábrahám Dezsőt és Bartha Albertet sem akarják a leendő párt vezetésében megtűrni. (Ábrahám tagja volt a Nemzeti Tanácsnak, Bartha pedig második hadügyminisztere a Károlyi-kormánynak.) A volt munkapártiak kikötéseire a Lovászy-csoportnak viszont az az észrevétele, hogy ha ők a tavalyi forradalomért felelősek, akkor a Nemzeti Társaskörben Tisza és Lukács vezetése alatt tömörült politikusokat háborús politikájukért lehet felelősségre vonni. Ezek azok az ellentétele, amelyek az egyesülni készülő pártot elválasztják egymástól és amelyek elsimítása a Nemzeti Párt szerdai választmányi ülésének volt a célja. A választmányi ülésen Ábrahám Dezső ismertette a Nemzeti Társaskör válaszát a fúzió dolgában és javasolta, hogy a párt küldjön ki bizottságot a további tárgyalások lefolytatására. Ez a bizottság azután tegyen jelentést a tárgyalások eredményéről. A párt teljes értekezleten fog dönteni a fúzió ügyében. A választmány Ábrahám javaslatát elfogadta. Hogy a tárgyalások sikerre vezetnek-e és megtörténhetik-e a két párt fúziója, arra nézveeltérők a vélemények. Minden attól függ, hogy a programot illetően sikerül-e megegyezést létesíteni. Jugoszlávia nem kapja meg a pécsi szénbányákat. Párisi távirat szerint a legfelsőbb tanács kedden délelőtt Clemenceau elnöklésével újból tanácskozott a pécsi szénbányák odaítélése dolgában. A jugoszláv kormány a maga számára kérte a bányák kiaknázásának jogát, a legfelsőbb tanács azonban úgy, határozott, hogy a bányákból nyert szenet a jóvátételi bizottság szervező albizottságá- •nak utalják át és az döntsön !— Jugoszlávia szükségletének fgyelembevételével — a szénf felosztásáról. 1919 december