Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)

1920-02-14 / 39. szám

XX.vm. évfolyam. Budapest, 1920 február 26. csütörtök. c­ísza­ ;) 49. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ ISO kor. | negyed­évre...... .a kor. fél évre 80 kor. | egy hóra is kor. EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA L SZ (Telefon: József 8-29 és József 8-30) KIADÓHIVATAL! VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Mi alkotja a nemzetet? A magyar kormány válaszjegyzéke, ame­lyet a mindenható ántantnak küldött, tartal­mas, komoly munka. Ez a válaszjegyzék egy neves angol tudósnak, egy legelsőrendű tudo­mányos társaságban tett következő kijelen­tésére hivatkozik: Sem­ a faji rokonság, sem a vallás, sem a történelem és a tradíció nem alkot nemzetet, hanem a földrajzi viszonyok által megsza­bott gazdasági életközösség. Erre a súlyos kijelentésre hivatkozva, kéri a magyar kormány Magyarország terü­leti integritásának föntartását Mi örömmel látjuk, hogy a magyar kor­mány az angol tudományos megállapítást helyesnek és igaznak ismeri el, annyira, hogy azt jogos kívánságának egyik pilléréül használja. Mink is föntartás nélkül hozzá­járulunk, hogy egy nemzet, egy állam leg­főbb alkotó elemei nem a fajrokonság, nem is a vallás, sem a történelem és a tradíció, hanem a földrajzi és egyéb viszonyok által megszabott gazdasági életközösség. Számos példával lehetne ezt bizonyítani, de elég, ha hivatkozunk az Északamerikai Egyesült Ál­lamokra, Svájcra, Bel­giumra és az ausztrá­liai államalakulatra. Hivatkozhatnánk olyan államokra is, amelyekben a földrajzi és gaz­dasági életközösség az idők folyamán meg­szüntette a vallási és nyelvi különbségeket, sőt eltüntette részben a faji különbségeket is. Viszont vannak más államok, amelyek­ben a földrajzi viszonyok és a gazdasági élet­közösség összetartó erejének hiányzása kö­vetkeztében — minden igyekezet ellenére is­­— éles vallási, nemzeti és faji ellentétek ma­radtak fönn és ezek vagy már szétbomlasz­tották az illető állam egységét vagy pedig még napjainkban is szakadatlanul dolgoznak annak szétbomlasztásán. „Levél a délvidékről." Ezen a címen Vaillant-Cout­rier elvtárs cik­ket ír a VHumanité január 31-iki számában a francia parasztság hangulatáról. Cikkéből kö­zöljük az alábbi részletet: Az agitátor szerepe nehéz a vidéken. Az ég és a föld ellene vannak. Fegyverei gyakran hiányosak. Nincsenek röpiratai és agitációs iratai és megtörténik néha, hogy ellenfeleinek gazdagsága mellett szegénysége kudarcot okoz. A háború egészen a választások befejezéséig tartott A háború igazságainak szabad útja nyílt egészen a­ félelem parlamentjének a meg­választásáig. A pártközi béke emberei a bolse­vizmus ellen való gyűlöletet hirdették és min­den eszközt fölhasználtak arra, hogy a paraszt­ság tömegeit eltereljék a szocializmustól, itt éppen úgy, mint mindenütt. Pedig lám, eljöttek mégis okos mosolygással! Megvalósultak azok a jóslások, hogy az elmé­let elhatol a kunyhókig. A Palais-Bourbonban olyan képviselőház ült össze, mely nagyon ha­sonlít a kapitalista koncentráció helyőrségé­hez, és az első naptól kezdve arról beszél, hogy megkíméli a gazdagokat és lesújt a sze­gényekre. A Palais-Bourbonban összeült az a képviselő­ház, amelyet a militarizmus mint „A derűs látóhatár parlamentjét" üdvözölt és mihelyt letelepedtek, a nagy vasúttársaságok szolgá­latába szegődött régi harcosok sietve árulták el ígéreteiket amelyeket tegnap tettek a hábo­ruban megcsonkítottaknak! A kisgazda szorongva látja egy új háború lehetőségének az eljövetelét Jugoszláviában vagy másutt. Nyugtalankodva tudakozódik aziránt a papiros iránt, amelyet a Francia Banktól kap és amelyről tudja, hogy hamaro­san nem fog többet érni a súlyánál. Figyelme­sen olvasgatja azt az írást amely 1914 óta ese­­dékes adóhátralékát követeli és meglepődik azon, hogy még mindig tartozik, bár vérével sokszorosan megfizette adósságát Azzal, hogy ingatlanát megtisztította az adósságtól, csak fölszabadult a bizonyos kötelezettségek alól és ha ma gazdagabb, mint tegnap volt, egyúttal szabadabb is. Az a nehézség, amellyel beszerzi takarmá­nyát amelyet az uzsorás fölhalmoz­ás nagyo­n drágán ad el, olyan valóság, amely mindjobban annak a szükségességét bizonyítja, hogy a mezőgazdasági szövetkezés felé for­duljon. Az igavonó állatok nevelésének költsége vagy vételára arra készteti, hogy keresse a veszte­ségek ellen és az előnyökért való biztosítékot abban a szövetkezésben, amely valamennyi erő­feszítésének az egyesítésével tökéletesített me­chanikájú munkaeszközökkel képes mindenkit ellátni. Lassanként rájön a csoportosulás szükséges­ségére és azokra az előnyökre, amelyeket az­ egyéni birtok nyújt, ha a kollektivizmus segít­ségével kissé személyteleníti magát Erkölcsi kérdések vegyülnek anyagi kérdé­seivel. A parasztság sokat látott a háború alatt. Tanult a lövészárokban a munkásokkal való érintkezésben és nem sikerült az a gyalázatos kísérlet amely abból állt, hogy az egyiket a másik ellen uszítsák. Némelyikük hadifogoly volt Németországban. Megismerte az orosz és a porosz paraszt törekvéseit Látta, sőt néha részt vett a német forradalom kitörésében és ha a­­legutóbbi választások alkalmából gyakran nem volt hajlandó támogatni ugyanazokat akik felé reményei és antimilitarista érzése vonzották, ez azért történt mert megundoro­dott a választási politikától és a nyugodt életbe való visszatérés elzsibbasztotta. Ma a választások kudarca fölrázta. Olyan, mint az elájult ember, akit ébresztgetnek és emlékezni kezd... Saint-Girons és Pamierahez hasonló város­kákban, Arriégeben, Saint-Gaudensbero, Haute-Garroneben az emberek eljöttek a hegyek közül, messze távolból a téli estén, hogy meghallgassák az utazó agitátort Min­denütt apró csoportok alakulnak intel­ligens egykori katonák körül, akik újra megtalálják azt az igazságot amellyel a lövészárkokban találkoztak és amely csak a szocialista pártban nyilatkozik meg. A vidéken ma nagy a tanulásra és a megér­tésre való vágyakozás. Figyelmes agyak fogadják a szavaikat és a tömegek szeme a jövő felé mered, amelyet ki­talál azok mögött, akik­ hozzá beszélnek. És amikor az eszme meggyökeredzett az agyakban, el nem távolodik onnét többé. Lassanként, biztosan, könyörtelenül a dél­vidék forradalmárrá válik éppen annak a kor­mánynak a bukása révén, amely már csak rá­ju­k számít azoknak a szavára, akik kimond­ják azt, amit homályosan gondolnak. Az ideiglenes államfői méltóság és a nem­zetgyűlési elnökség. Pénteken délelőtt Huszár miniszterelnök elnöklésével a keresztény blok pártjai értekezletet tartottak, amelyen a nem­zetgyűlési házszabályokról és az ideiglenes államfő jogköréről szóló törvényjavaslatokat tárgyalták. A blok pártjai részéről 6­6 nem­zetgyűlési képviselő vett részt az értekezleten, amelyen — hír szerint — az tűnt ki, hogy mind­két jelentős kérdésben ellentétek vannak a két­­párt között. De nem egységes a blok a nemzet­gyűlési elnökség ügyében sem. A keresztény egyesülés pártjában már régebben Rakovszky Istvánt jelölték erre a tisztségre, mígnem a kisgazdáik csütörtöki értekezletükön egyhan­gúan gróf Apponyi Albert elnökjelöltsége mel­lett döntöttek és alig hihető, hogy Apponyi jelöltségét a keresztény egyesülés kedvéért egykönnyen elejtik. A magyar kormány ajánlata Ausztriának. Renner dr. kancellár, amint már megírtuk, a hét elején nagyobb beszédet mondott Baden­ben, amelyben pesszimista hangon emlékezett meg Ausztriának Magyarországgal való viszo­nyáról. Gróf Somssich József külügyminiszter a „Pester Lloyd" pénteki számában válaszol az osztrák kancellár badeni beszédére. Az osztrák kormány hamarosan abba a helyzetbe fog kerülni — mondja Somssich —, ho­gy meg­vitathassa jövőbeli viszonyunk kérdését Mi néhány nap múlva ajánlattal fogunk az osztrák kormányhoz közeledni, amelyről azt hisszük, hogy alkalmas arra, hogy politikai és gazda­sági téren tartós barátságot teremtsen meg. Ami minket illet nyugodtan mondhatom, hogy előterjesztéseinket olyan alapon állítottuk össze, amely a legmesszebbmenő barátságos jó­indulatot fogja bizonyítani.

Next