Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-31 / 78. szám

XLVIII. évfolyam. Budapest, 1920 március 31. szerda. 1 pc Am nP AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre ........ 160 kor. | fél évre 40 kor. | negyed évre 42 kor. egy bóra......... 15 kor. EGYES SZÁM ARA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 78. szám. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A nagy válságról. Ha a világháború cenzúrája nem akadályozta volna meg a kontinens sajtójának szabad véleménynyilvánítását, kétségtelenül tűrhetőbb korlátok közé szorul az a katasztrófa, amely a rettentő tusa következményeként zúdult egész Európára. Mert ha a kontinens aktív politiku­sai és­ diplomatái nem is bizonyultak az idők szédítő kiterjedéséhez méltó szellemeknek, annyi bízvást megállapítható, hogy akadtak mégis tisztánlátó kortársak — különösen a közgazdászok között —, akiket nem tévesztet­tek meg a katonai sikerek, sem a sovén nemzeti politika jóhiszemű propagandái. A brit Bernhard Shaw, a francia Caillaux és a német­ Haase elég idejekorán léptek föl és mutattak rá a­­végtelenségig nyújtott küzde­lem kétségbeejtő kilátásaira. Sőt még az ural­kodók között is akadt, aki a nyilvánosság elé mert lépni azzal a próféciával, hogy a világ­háború remis-vel fog végződni. Konstantin görög király ezzel a megállapítással tagadta meg a háborúban való részvételét. Mert a remis csakugyan bekövetkezett, legföljebb csak az lehet disputábilis, hogy melyik félé ennek a „dicsősége", vagy hogy a játékban" ki merült ki jobban. A fejlemények­­ nemcsak ezeket a tisztán­látókat igazolák, hanem azokat a nemzet­gazdákat is, akiknek a figyelmét nem kerülte el Amerika és Japán szerepe. Európa kapita­lista ideológusai sohasem eshettek volna vég­zetesebb tévedésbe, mint amikor ezt a szédüle­tes háborús koncepciót a végsőkig financíroz­ták. A nagytőke érdekének a vizsgálata már akkor is megzavarta az oknyomozás nyugodt­ vérkeringését,­­ amikor az orosz bolsevizmus fölütötte a fejét. A lengyeleknek tökéletesen igazuk van, amikor Leninek vállalkozását merő kísérletezésnek mondják. Mert ahogyan Magyarországon nem volt meg a kommuniz­mus semmiféle előfeltétele, az indusztriális tekintetben fejletlen és azonkívül analfabéta Oroszország is nélkülözi nemcsak a Marx meg­állapítása szerint való hatalmas termelésfölös­leget, hanem a tömegek megértőképességét és­­ kineveltségét is. Sőt ennek éppen az ellenkező­jével kell számolniok a kommunizmus gyakor­lati híveinek: az elmélet szerint szükséges hatalmas terme­lésfölösleg helyett meg kell küzdeniök a világháború átkos örökségével, a legteljesebb és legáltalánosabb nyersanyag­hiánnyal. Egyrészt. Másrészt pedig olyan proletárgenerációt kell a kísérleti állam egyet­len támaszául tekinteniük, amelynek sem poli­tikai iskolázottsága, sem pedig elég szellemi tőkéje nincsen. Csupán a pan­terizmus évszáza­dos kínzásainak a nyomait lehet bázisnak te­kinteni, amelyre az orosz tanácsköztársaság építhet. Világos tehát, hogy itt a legjobb esetben is csak hatalmas lendülettel megindított kísérlet­ről lehet szó, amelynek kimenetelét az dönti el, hogy az orosz szovjet exponenseiben mennyi a diplomáciai és államférfiúi tehetség. Az a tény, hogy az orosz szovjeturalom minden elmélet ellenére is már harmadik esztendeje állja a sarat, a­ világkapitalizmust — amely ezt a lehetőséget maga idézte föl a hosszú háború pénzelésével — az elé a kérdés elé állítja: ki tud előbb megbirkózni a háború örökségével, az általános nyomorral? Ismétel­jük: ha az európai nagytőkét csa­k ez az egyet­len csapás érte volna, már akkor is nagy árat fizetett volna a cél nélkül elnyújtott háború­ért. Pedig sokkal nagyobb érdekek is kockán forognak. Tudniillik anélkül, hogy a kapitaliz­mus kiélte volna magát, annyira lezüllött, hogy a saját életlehetőségét éppen olyan problematikussá tette mint amilyen proble-­ matikus a tanácsköztársasági államforma a jövője a szükséges nélkül. X X X X XXXXXX xxxxxx xxxxxx xxxxxx A lezüllött gazdasási XXX £ X X X X X X X X X X előfelté­telek X X X X X X X X X X X X X X X X XXX nagytőke tévedései között nem minden érdekesség nélkül való az a szivas ra­gaszkodás, amellyel ma is éppen úgy akarja végezni közgazdasági tevékenységét, mintha semmi sem történt volna. Féltékenyen ragasz­kodik a termelőmódok és eszközök megszokott, formáihoz, noha már a háború alatt is azt kel­lett tapasztalnunk, h­ogy a kapitalisztikus ter­melőrendszer képtelen volt olyan tevékenységet kifejteni, amely mellett lehetségessé vált volna, a kereskedelmi törvényszerűségek megszokott érvényesülési formája. Úgy nálunk, mint az ellenséges országokban koncessziókat kellett tenni olyan irányzatoknak, amelyek úgy álta­lánosságban, mint részleteikben ellentmonda­nak a magánkapitalizmus legfőbb alapelvének, a szabad és korlátlan versenynek, valamint az ipari tevékenység teljes szabadságának. Már maga az a körülmény, hogy a jegyrendszer szükségessé vált, olyan jellemvonásától és jel­legzetességétől fosztotta meg a tőkés ter­melőrendszert, hogy a polgári közgazd­áik már­már államszocializmusról kezdtek beszélni. Amikor pedig az államok mind több és több termelőágat monopolizáltak és rendre-sorra központosítottak, az egész helyzet megválto­zott és a legtisztábban látó polgári közgazdá­szok is veszedelmeztetve l­átták a tőkés termelő­rendszer alapjait vagy­­ legalább is zavarba jöttek. Kétségtelen, hogy minél több termelőágat monopolizál az állam, annál szűkebb térre szo­rul a szabad verseny. Viszont azonban ez nem jelenti még az egész termelőrendszer tulajdon­képen való megváltoztatását Mert a tőkés "ter­mel­őrendszert­ nem az jellemzi, hogy a termelő­tevékenység korlátlan számú munkáltató ke­zében van, hanem az, hogy bérmunkásokkal dolgozik. Az a tény, hogy a munkáltató szere­pét­ az állam veszi át, magát a kapitalizmust még nem szünteti meg, csupán a magánkapita­lizmus helyét államkapitalizmus foglalja el. A magántőke mindenesetre nem ok nélkül szisz­szent föl, mert hiszen az értéktörvény csak­ugyan veszedelembe került, miután a szabad verseny legalább is korlátok­ közé szorult. Csak az a kérdés, hogy a legkorlátlanabb magán­kapitalizmus alkalmas-e olyan rendkívüli idők kiszolgálására, mint amilyen a világháború volt. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy nem. A magánkapitalizmus ugyanis nem­ termel­t a tényleges szükséglet számára. Nem az a célja, hogy terv és szükség szerint termeljen, hanem az, hogy a tetszésére bízott áruk termeléséből minél nagyobb haszonrészt biztosítson magá­nak. Ebből a szigorú alaptörvényből követke­zik és alakul ki az egész magántulajdonon ala­puló polgári társadalom, annak minden beren­dezkedése, sőt maga a szociális etika is ennek a vaskövetkezetességgel érvényesülő törvény­nek a szükségszerű következménye. A tudományos szocializmusnak ez a szinte dogmatikus megállapítása könnyen érthetővé teszi a világ szociáldemokratáinak az állásfog­lalását is. Ennek a fölfogásnak a következ­ménye az a szocialista álláspont is, hogy az em­bereket nem vallásuk és fajuk szerint, hanem osztályhelyzetük szerint kell és lehet megítélni. A gazdasági életben csak gazdasági érdekek dominálhatnak döntő súllyal. Valakinek a faji vagy vallási hovatartozandósága a gazdasági életben sem nem oszt, sem nem szoroz, akár munkáltató az illető, akár munkás. A termelt árura és a munkáltatóra nézve teljesen közöm­bös, h­ogy a termelésben résztvevő munkásnak milyen a nemzetisége vagy vallása. Viszont a mun­­ás érdeke sohasem kutatja a munkáltató magánügyeit, csak azt tartja szem előtt, hogy a végzett munkáért megfizesse azt a bért, amelyben megegyeztek. Általánosságban tehát az a helyzet, hogy a világ egyetlen munkálta­tója sem fizet többet a munkájának, csak azért, mert az illető munkás ehhez vagy ahhoz a nemzetiséghez vagy vallásfelekezethez­­ tarto­zik. És egyetlen munkás sem akadt mé­t,­­aki azt mondta volna, h­ogy ennek a munkáltató­nak olcsóbban dogozik, mint amannak, mert ez ilyen nemzetiségű, amaz pedig olyan. A napi politika fondorkodása — akármilyen virtuozi­tással játszik is az értelem húrjain ezt az alapot sohasem tudja a sarkaiból kiforgatni. Mert még az abszolút igazságokat is lehet — megfelelő dialektikai művészettel — csűrni és csavarni, de a lények elől nincs kitérés. Ha ezekkel a fölismerésekkel bocsátkozunk a háborútól okozott nemzetközi gazdasági hely­zet vizsgálatáb­a, mindenesetre kevesebb téve­désnek esünk áldozatul. Magyarországnak kü­lönösen nagy,­ szüksége van tisztánlátásra és logikus szondálkozásra. X X X X X X XXXXXX X XXXXX X XXXXXX X XXXXX X XXXXXX X XXXX XX XXXXXXXXXXX Ma­gyarország helyzete az, hogy még a békediktá­torok maguk sem alkalmazhatnak velük szem­ben reálpolitikáit, mert a bennünket környező apró imperialisztikus államok — jól ismervén a „győzelmes" nagyhatalmak pillan­atnyi tehe­tetlenségét — egyszerűen nem engedelmesked­nének olyan diszpozícióknak, amelyek keresz­teznék a számításaikat és aspirációik­at. Köz­ben pedig XXXXX rongyosodik és éhe­zik az egész kontinens. Az­ európai kapitaliz­mus ugyanis nemcsak a világháborút volt kép­telen kiszolgálni, hanem olyan csődszerű hely­zetbe jutott, hogy a háború utáni állapotokat sem tudja szanálni. Angliát kivéve teljesen Amerikára vagyunk utalva. A nemzetközi gaz­dasági konferenciáknak és valuta-ankéteknek ez a tengelye De minden intézkedésnek az az alap­hibája, hogy figyelmen kívül hagyják a tönkrejutott kapitalizmus teherbíróképességét. Mint már említettük, a nagytőke ma is éppen úgy akarja végezni közgazdasági tevékenysé­gét, mintha még most is megvolnának azok az előfeltételek, amelyek a tőkés termelőrend zavartalan működését biztosítják. XXXX X XXXXX X xxxxxx xxxxxxx xxxxxx X XXXXX X XXXXXX-X XXXXX X xxxxxx íme: az európai forradalmak egyetlen maigya­rázata. Nemcsak a szocialista közgazdászok hirdet­ték, hanem kiváló polgári államférfiak is kon­cedálták," h­ogy a magántulajdonon alapuló társadalmi rend nem a legideálisabb formája a meglévő javak igazságos elosztódó folyama­tának. De amíg normális időkben ez csak a szegénység és gazdagság kérdése, vagy leg­följebb a szociális igazság problémája, addig ma az egész magántulajdonon alapuló állam­rend léte vagy nemléte függ a javak becsüle­tes elosztásától. Talán nem minden irónia nél­kül való, hogy éppen szocialista részről hang­zik el ez a figyelmeztetés, de mindenesetre bizonyságtevés ez is amellett, hogy a szociál­demo­trácia nem tisztáza destruktív irányzat, amely nem számol a tényleges helyzettel. Ha az eddigiek konzekvenciáit szigorúan alkalmazzuk a közélelmezés kérdésére, olyan problémát vetünk fölszínre, amelynek helyes megoldásától fü­gg a mostani gazdasági anar­chia megszüntetése. . . Szólunk majd erről is. Sz. J. A kormánybiztos talán a bizalom jelképe? Dr. Sipőcz Jenőnek a főváros kormánybizto­sává történt kinevezése alkalmából a főváros vezetősége és Bódy polgármester szükségesnek tartja, hogy a városházi kőnyomatos útján va­lami álláspontfélét közöljön a nyilvánossággal. Ez álláspont szerint „a kormánybiztos kineve­zését a főváros vezetősége nem tartja egy el­lene, illetve a működése ellen irányuló aktus­nak. Az ország összes megyéi élén kormánybiz­tosok állanak, csupán a fővárosnak nem volt eddig kormánybiztosa. A kormánybiztos kine­­­vezése pedig azért történt csak most, hogy fő­leg a készülő választásokat előkészítse Ebből kifolyóan a kinevezéséhez fűzött azon kombi­nációk, amelyek szerint talán­­ a polgármester és más előkelő fővárosi tisztviselők efölötti el­keseredésükben le akarnának mondani állá­sukról, nem felelnek meg a valóságnak." Ha jól emlékszünk, a fővárosnak volt már egyszer — nem kormány-, hanem — királyi biztosa és ha emlékezetünk nem csal, a királyi biztost nem csupa bizalomból állították a főváros élére. Aminthogy az ilyen közigazgatási kine­vezésekkel sohasem a bizalmat akarják doku­mentálni. Hogy most más természetű ez a ki­nevezés, azt szívesen megengedjük a főváros vezetőségének XX X XXXXXX X XXXXX X xxxxxx XXX hogy most sietve bizalmat szavaz önmagának... Csinálja csak úgy a dolgát, hogy fölül maradhasson. Hiszen m­indig úgy csinálta! Az antant válaszjegyzéke a magyar ellen­javaslatokra. Párisi szikratávirat szerint Jules Cambon elnöklésével hétfőn délelőtt a külügy­­minisztériumban a nagykövetek értekezlete ülést tartott, amelyen folytatólag tárgyalta a magyar meghatalmazottaknak adandó választ.

Next