Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)
1920-03-31 / 78. szám
XLVIII. évfolyam. Budapest, 1920 március 31. szerda. 1 pc Am nP AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre ........ 160 kor. | fél évre 40 kor. | negyed évre 42 kor. egy bóra......... 15 kor. EGYES SZÁM ARA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 78. szám. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A nagy válságról. Ha a világháború cenzúrája nem akadályozta volna meg a kontinens sajtójának szabad véleménynyilvánítását, kétségtelenül tűrhetőbb korlátok közé szorul az a katasztrófa, amely a rettentő tusa következményeként zúdult egész Európára. Mert ha a kontinens aktív politikusai és diplomatái nem is bizonyultak az idők szédítő kiterjedéséhez méltó szellemeknek, annyi bízvást megállapítható, hogy akadtak mégis tisztánlátó kortársak — különösen a közgazdászok között —, akiket nem tévesztettek meg a katonai sikerek, sem a sovén nemzeti politika jóhiszemű propagandái. A brit Bernhard Shaw, a francia Caillaux és a német Haase elég idejekorán léptek föl és mutattak rá avégtelenségig nyújtott küzdelem kétségbeejtő kilátásaira. Sőt még az uralkodók között is akadt, aki a nyilvánosság elé mert lépni azzal a próféciával, hogy a világháború remis-vel fog végződni. Konstantin görög király ezzel a megállapítással tagadta meg a háborúban való részvételét. Mert a remis csakugyan bekövetkezett, legföljebb csak az lehet disputábilis, hogy melyik félé ennek a „dicsősége", vagy hogy a játékban" ki merült ki jobban. A fejlemények nemcsak ezeket a tisztánlátókat igazolák, hanem azokat a nemzetgazdákat is, akiknek a figyelmét nem kerülte el Amerika és Japán szerepe. Európa kapitalista ideológusai sohasem eshettek volna végzetesebb tévedésbe, mint amikor ezt a szédületes háborús koncepciót a végsőkig financírozták. A nagytőke érdekének a vizsgálata már akkor is megzavarta az oknyomozás nyugodt vérkeringését, amikor az orosz bolsevizmus fölütötte a fejét. A lengyeleknek tökéletesen igazuk van, amikor Leninek vállalkozását merő kísérletezésnek mondják. Mert ahogyan Magyarországon nem volt meg a kommunizmus semmiféle előfeltétele, az indusztriális tekintetben fejletlen és azonkívül analfabéta Oroszország is nélkülözi nemcsak a Marx megállapítása szerint való hatalmas termelésfölösleget, hanem a tömegek megértőképességét és kineveltségét is. Sőt ennek éppen az ellenkezőjével kell számolniok a kommunizmus gyakorlati híveinek: az elmélet szerint szükséges hatalmas termelésfölösleg helyett meg kell küzdeniök a világháború átkos örökségével, a legteljesebb és legáltalánosabb nyersanyaghiánnyal. Egyrészt. Másrészt pedig olyan proletárgenerációt kell a kísérleti állam egyetlen támaszául tekinteniük, amelynek sem politikai iskolázottsága, sem pedig elég szellemi tőkéje nincsen. Csupán a panterizmus évszázados kínzásainak a nyomait lehet bázisnak tekinteni, amelyre az orosz tanácsköztársaság építhet. Világos tehát, hogy itt a legjobb esetben is csak hatalmas lendülettel megindított kísérletről lehet szó, amelynek kimenetelét az dönti el, hogy az orosz szovjet exponenseiben mennyi a diplomáciai és államférfiúi tehetség. Az a tény, hogy az orosz szovjeturalom minden elmélet ellenére is már harmadik esztendeje állja a sarat, a világkapitalizmust — amely ezt a lehetőséget maga idézte föl a hosszú háború pénzelésével — az elé a kérdés elé állítja: ki tud előbb megbirkózni a háború örökségével, az általános nyomorral? Ismételjük: ha az európai nagytőkét csak ez az egyetlen csapás érte volna, már akkor is nagy árat fizetett volna a cél nélkül elnyújtott háborúért. Pedig sokkal nagyobb érdekek is kockán forognak. Tudniillik anélkül, hogy a kapitalizmus kiélte volna magát, annyira lezüllött, hogy a saját életlehetőségét éppen olyan problematikussá tette mint amilyen proble- matikus a tanácsköztársasági államforma a jövője a szükséges nélkül. X X X X XXXXXX xxxxxx xxxxxx xxxxxx A lezüllött gazdasási XXX £ X X X X X X X X X X előfeltételek X X X X X X X X X X X X X X X X XXX nagytőke tévedései között nem minden érdekesség nélkül való az a szivas ragaszkodás, amellyel ma is éppen úgy akarja végezni közgazdasági tevékenységét, mintha semmi sem történt volna. Féltékenyen ragaszkodik a termelőmódok és eszközök megszokott, formáihoz, noha már a háború alatt is azt kellett tapasztalnunk, hogy a kapitalisztikus termelőrendszer képtelen volt olyan tevékenységet kifejteni, amely mellett lehetségessé vált volna, a kereskedelmi törvényszerűségek megszokott érvényesülési formája. Úgy nálunk, mint az ellenséges országokban koncessziókat kellett tenni olyan irányzatoknak, amelyek úgy általánosságban, mint részleteikben ellentmondanak a magánkapitalizmus legfőbb alapelvének, a szabad és korlátlan versenynek, valamint az ipari tevékenység teljes szabadságának. Már maga az a körülmény, hogy a jegyrendszer szükségessé vált, olyan jellemvonásától és jellegzetességétől fosztotta meg a tőkés termelőrendszert, hogy a polgári közgazdáik mármár államszocializmusról kezdtek beszélni. Amikor pedig az államok mind több és több termelőágat monopolizáltak és rendre-sorra központosítottak, az egész helyzet megváltozott és a legtisztábban látó polgári közgazdászok is veszedelmeztetve látták a tőkés termelőrendszer alapjait vagy legalább is zavarba jöttek. Kétségtelen, hogy minél több termelőágat monopolizál az állam, annál szűkebb térre szorul a szabad verseny. Viszont azonban ez nem jelenti még az egész termelőrendszer tulajdonképen való megváltoztatását Mert a tőkés "termelőrendszert nem az jellemzi, hogy a termelőtevékenység korlátlan számú munkáltató kezében van, hanem az, hogy bérmunkásokkal dolgozik. Az a tény, hogy a munkáltató szerepét az állam veszi át, magát a kapitalizmust még nem szünteti meg, csupán a magánkapitalizmus helyét államkapitalizmus foglalja el. A magántőke mindenesetre nem ok nélkül sziszszent föl, mert hiszen az értéktörvény csakugyan veszedelembe került, miután a szabad verseny legalább is korlátok közé szorult. Csak az a kérdés, hogy a legkorlátlanabb magánkapitalizmus alkalmas-e olyan rendkívüli idők kiszolgálására, mint amilyen a világháború volt. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy nem. A magánkapitalizmus ugyanis nem termelt a tényleges szükséglet számára. Nem az a célja, hogy terv és szükség szerint termeljen, hanem az, hogy a tetszésére bízott áruk termeléséből minél nagyobb haszonrészt biztosítson magának. Ebből a szigorú alaptörvényből következik és alakul ki az egész magántulajdonon alapuló polgári társadalom, annak minden berendezkedése, sőt maga a szociális etika is ennek a vaskövetkezetességgel érvényesülő törvénynek a szükségszerű következménye. A tudományos szocializmusnak ez a szinte dogmatikus megállapítása könnyen érthetővé teszi a világ szociáldemokratáinak az állásfoglalását is. Ennek a fölfogásnak a következménye az a szocialista álláspont is, hogy az embereket nem vallásuk és fajuk szerint, hanem osztályhelyzetük szerint kell és lehet megítélni. A gazdasági életben csak gazdasági érdekek dominálhatnak döntő súllyal. Valakinek a faji vagy vallási hovatartozandósága a gazdasági életben sem nem oszt, sem nem szoroz, akár munkáltató az illető, akár munkás. A termelt árura és a munkáltatóra nézve teljesen közömbös, hogy a termelésben résztvevő munkásnak milyen a nemzetisége vagy vallása. Viszont a munás érdeke sohasem kutatja a munkáltató magánügyeit, csak azt tartja szem előtt, hogy a végzett munkáért megfizesse azt a bért, amelyben megegyeztek. Általánosságban tehát az a helyzet, hogy a világ egyetlen munkáltatója sem fizet többet a munkájának, csak azért, mert az illető munkás ehhez vagy ahhoz a nemzetiséghez vagy vallásfelekezethez tartozik. És egyetlen munkás sem akadt mét,aki azt mondta volna, hogy ennek a munkáltatónak olcsóbban dogozik, mint amannak, mert ez ilyen nemzetiségű, amaz pedig olyan. A napi politika fondorkodása — akármilyen virtuozitással játszik is az értelem húrjain ezt az alapot sohasem tudja a sarkaiból kiforgatni. Mert még az abszolút igazságokat is lehet — megfelelő dialektikai művészettel — csűrni és csavarni, de a lények elől nincs kitérés. Ha ezekkel a fölismerésekkel bocsátkozunk a háborútól okozott nemzetközi gazdasági helyzet vizsgálatába, mindenesetre kevesebb tévedésnek esünk áldozatul. Magyarországnak különösen nagy, szüksége van tisztánlátásra és logikus szondálkozásra. X X X X X X XXXXXX X XXXXX X XXXXXX X XXXXX X XXXXXX X XXXX XX XXXXXXXXXXX Magyarország helyzete az, hogy még a békediktátorok maguk sem alkalmazhatnak velük szemben reálpolitikáit, mert a bennünket környező apró imperialisztikus államok — jól ismervén a „győzelmes" nagyhatalmak pillanatnyi tehetetlenségét — egyszerűen nem engedelmeskednének olyan diszpozícióknak, amelyek kereszteznék a számításaikat és aspirációikat. Közben pedig XXXXX rongyosodik és éhezik az egész kontinens. Az európai kapitalizmus ugyanis nemcsak a világháborút volt képtelen kiszolgálni, hanem olyan csődszerű helyzetbe jutott, hogy a háború utáni állapotokat sem tudja szanálni. Angliát kivéve teljesen Amerikára vagyunk utalva. A nemzetközi gazdasági konferenciáknak és valuta-ankéteknek ez a tengelye De minden intézkedésnek az az alaphibája, hogy figyelmen kívül hagyják a tönkrejutott kapitalizmus teherbíróképességét. Mint már említettük, a nagytőke ma is éppen úgy akarja végezni közgazdasági tevékenységét, mintha még most is megvolnának azok az előfeltételek, amelyek a tőkés termelőrend zavartalan működését biztosítják. XXXX X XXXXX X xxxxxx xxxxxxx xxxxxx X XXXXX X XXXXXX-X XXXXX X xxxxxx íme: az európai forradalmak egyetlen maigyarázata. Nemcsak a szocialista közgazdászok hirdették, hanem kiváló polgári államférfiak is koncedálták," hogy a magántulajdonon alapuló társadalmi rend nem a legideálisabb formája a meglévő javak igazságos elosztódó folyamatának. De amíg normális időkben ez csak a szegénység és gazdagság kérdése, vagy legföljebb a szociális igazság problémája, addig ma az egész magántulajdonon alapuló államrend léte vagy nemléte függ a javak becsületes elosztásától. Talán nem minden irónia nélkül való, hogy éppen szocialista részről hangzik el ez a figyelmeztetés, de mindenesetre bizonyságtevés ez is amellett, hogy a szociáldemotrácia nem tisztáza destruktív irányzat, amely nem számol a tényleges helyzettel. Ha az eddigiek konzekvenciáit szigorúan alkalmazzuk a közélelmezés kérdésére, olyan problémát vetünk fölszínre, amelynek helyes megoldásától függ a mostani gazdasági anarchia megszüntetése. . . Szólunk majd erről is. Sz. J. A kormánybiztos talán a bizalom jelképe? Dr. Sipőcz Jenőnek a főváros kormánybiztosává történt kinevezése alkalmából a főváros vezetősége és Bódy polgármester szükségesnek tartja, hogy a városházi kőnyomatos útján valami álláspontfélét közöljön a nyilvánossággal. Ez álláspont szerint „a kormánybiztos kinevezését a főváros vezetősége nem tartja egy ellene, illetve a működése ellen irányuló aktusnak. Az ország összes megyéi élén kormánybiztosok állanak, csupán a fővárosnak nem volt eddig kormánybiztosa. A kormánybiztos kinevezése pedig azért történt csak most, hogy főleg a készülő választásokat előkészítse Ebből kifolyóan a kinevezéséhez fűzött azon kombinációk, amelyek szerint talán a polgármester és más előkelő fővárosi tisztviselők efölötti elkeseredésükben le akarnának mondani állásukról, nem felelnek meg a valóságnak." Ha jól emlékszünk, a fővárosnak volt már egyszer — nem kormány-, hanem — királyi biztosa és ha emlékezetünk nem csal, a királyi biztost nem csupa bizalomból állították a főváros élére. Aminthogy az ilyen közigazgatási kinevezésekkel sohasem a bizalmat akarják dokumentálni. Hogy most más természetű ez a kinevezés, azt szívesen megengedjük a főváros vezetőségének XX X XXXXXX X XXXXX X xxxxxx XXX hogy most sietve bizalmat szavaz önmagának... Csinálja csak úgy a dolgát, hogy fölül maradhasson. Hiszen mindig úgy csinálta! Az antant válaszjegyzéke a magyar ellenjavaslatokra. Párisi szikratávirat szerint Jules Cambon elnöklésével hétfőn délelőtt a külügyminisztériumban a nagykövetek értekezlete ülést tartott, amelyen folytatólag tárgyalta a magyar meghatalmazottaknak adandó választ.