Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)

1920-08-04 / 184. szám

2 NÉPSZAVA 1920 augu­sztus 4. k valamit. Az ország tetteket vár tőletek!" Mondottuk, hogy nincs előkészítve a forradalom. Nem lehet még, Friedrich később azt indítványozta, hogy indítsunk tüntető menetet Buda várába, József főherceg diktátorhoz, hogy hallja meg a nép tiltakozását. Magyar ember kell nekünk , Károlyi Mihály! Döngesse meg a szentséges nép a királyi vár kapuit! Mi nem akartunk belemenni. Ezen a tünteté­sen a katonatanács tagjai nem is vettek részt. Azért nem akartunk belemenni, nehogy bennünket elfogjanak és az­után eddigi összes munkánk teljesen kárba veszett volna. A lánchídi felvonulás előtti értekezleten Friedrich ezt a kijelentést tette: „Mit ültök itt, ahelyett, hogy lövetnétek azokat a katonákat, akik m­ég ellentállnak." Mi nem akartunk belemenni a lánchídi csatába. Megtud­tuk, hogy már valaki el is árult minket Lukachichnak. Elnök a tárgyalást 10 percre félbeszakítja. Szünet után Sztanykovszky előadja, hogy 29-én délelőtt az Astoriába ment. Ott találta Friedrichet, Fényest, Cser­nyákot, Kérit, Dobót, akit akkor látott először a katona­tanácsban. Ekkor Csernyák és Friedrich részéről történtek kijelentések, hogy a nemzeti tanács elhatározta Tiszának láb alól való eltételét Utóbb a gyűlés végével Friedrich megint kapacitált. Mondada: Friedrich? Sztanykovszky: Igen. Mondada: Előbb azt vallotta, hogy Csernyák és Kéri kapacitálta. Sztanykovszky: Ők is és Friedrich. Eztán elhatároztak, hogy a forradalom érdekében egy listán levő politik­usokat letartóztatnak. A gyűlés végén megint hozzám jött Fried­rich és ugyanazokkal a szavakkal kapacitált, mint az előző napon, hogy mennyire fontos volna Tiszát, mint a magyarság óriási ellenségét, láb alól eltenni, mert a for­radalom vívmányait ez az ember föltétlenül fölborítja. I én mondottam semmi szín alatt nem­ megyek bele. Azután kezdett Kéri és Csernyák beszélni. Tudtommal, míg ott voltam, mások is ellenezték Tisza meggyilkolását. Mondada: Kapott ön valami jutalmat, pénzt vagy egye­bet ezért a cselekedetéért? Sztanykovszky: Nem kaptam. Mondada: Kiűzetések eszközöltettek? sztanykovszky: Igenis. Hatízsizs századostól­­én és a többi katonatanácsi tagok 10.000—10.00t) koronát kaptunk, valami költségmegtérítés és századosi előléptetési előleget. Mondada: A merénylet előtt azok, akik önt és a többie­ket rávenni igyekeztek, miféle jutalmakat ígértek önök­nek ? Sztanykovszky: Friedrich azt mondta, óriási állásokat taph­atunkl,és örökké hálás lesz a nemzet azért, ha Tiszát elteszik fia alól. Mondada: Egyedül csak Friedrich mondta? Bztanykovszky: November első napjaiban mondta Hor­vát-Sanovicsnak, hogy baj lehet Tisza megölése miatt. Erre ő azt felelte, ne félj semmit. Pista most hadügyi államtitkár. Horvát-Sanovics mutatott egy kartonlapot, amelyen Fried­rich fölszólítása volt a politikai és katonai hatóságokhoz, hogy Horvát-Sanovicsot támogassák és akkor mutatott egy csomag, körülbelül 511 darab ezerkoronást. Azt mon­dotta, hogy On a pénzt Friedrich Istvántól kapta, m­ert lemegy propagandát csinálni Szerbiába. Mondada: Van önnek tudomása egy 100.000 koronás levélről­! Sztanykovszky: December 3-án fönt voltam Hüttner laká­sán és ő mutatott egy gépírásos levelet, amely neki volt címezve és Friedrich aláírásával volt ellátva, amelyet ismerek. Ebben fölszólította Hüttnert, hogy a Tisza-gyil­kosság végrehajtására embereket keressen, akik 100.000 ko­ronát kapnak. Mondada: Tett ön vallomást a vizsgálóbíró előtt? Sztanykovszky: Tettem, de tagadtam. Mondada: Mit mondott? Sztanykovszky: Azt mondottam, hogy Kéri meg Fényes volt a felbujtó. Friedrich István akkor miniszterelnök volt, természetesen az ő érdekében — amint láttam — tendenciózusan vették föl a vallomásomat. Amikor Frica­ricli nevét kiejtettem, mindjárt azt kérdezték, hogy Károlyi előszobájában snapszot ittunk. Ezt olyan per­döntőnek tartották. Ezért mondtam mindent, amint kíván­ták. Amikor azután a Markó­ utcai fogházba vittem­, Kovács vizsgálóbíró előtt mindent visszavontam. Két napra rá meghalt Kovács vizsgálóbíró. A foglyok azt be­szélték, hogy Kovácsot ledobták az emeletről. Sztupka (védő): Tud-e arról, hogy a városban akció indult, meg arra nézve, hogy itt tett vallomását vissza­vonja? Sztanykovszky: Anyósomnak és feleségemnek egy nyelv­tar­smno mondta, hogy rosszul cselekedtem, hogy beismerő vallomást tettem, mert Friedrich, ha nagy ember lenne megint, ki tudna bennünket húzni. Sztupka: Arról nincs tudomása, hogy egy fiatalember a feleségének azt mondta, hogy súgja meg Tibinek, hogy Friedrichről ne valljon semmit? Sztanykovszky: Erről nem tudok. Lénnyel (Sztanykovszky védője): Károlyi-párt helyiségében, hogy nek elő? Sztanykovszky: Nyílt titok volt. Lengyel védő ezután Hüttner jegyzőkönyvéből olvas­tal a tett színhelyétől a hadügyminisztériumig való összeköt­tetésre vonatkozó részeket Kérdésére Sztanykovszky kije­lenti, hogy Kéri, Fényes, Csernyák és Friedrich 31-éig mindenütt jelen voltak a szereposztásig. További kérdé­sükre válaszolva elmondta, hogy Hüttner cel a fogházban levelezett. Károlyi visszajövetelében bíztak. A fogházban mindenki azt beszélte, hogy rossz vége lesz, ha tovább mernek vallani. Ezután az elnök a tárgyalást szerdán reggel 9 órára halasztja el. A nemzetgyűlés keddi ülése már a kánikula m jegyében morzsolódott le. A mezőgazdasági érdekképviseletekről szóló javaslatot tárgyal­ták részleteiben, de minthogy az ülés elején alig lézengett néhány képviselő a teremben, Milosevics János a határozatképesség megál­lapítását kérte, Timetty Ferenc pedig, a több­ségi irányzatnak egyik szélsőséges híve, őszintén megállapította: „így járjuk le ma­gunkat!" . Az elnök kénytelen volt felfüg­geszteni­­az ülést, míg újabb honatyákat siker­­ült a nemzetgyűlésbe beterelni. E zökkenő után folytatták a részletes tárgyalást, a­mely­nek során különben Frühwirth Mátyás­ra Schandl Károly ajánlottak kisebb módosítá­sokat, de Rubinek földművelésügyi miniszter felszólalása után, aki a javaslatnak eredeti szövegben való megszavazását kérte, a javas­latot lényegesebb változtatások nélkül fogad­ták el A legközelebbi ülést szerda délelőttre tűzték ki. Az ülés végén kisorsolták a gróf Széchenyi Viktor összeférhetetlenségi ügyében ítélkező bizottságot, amely a szerdai ülés elé terjeszti határozatát. v Éjszakai minisztertanács. A „M. T. L" je­lenti: A kormány tagjai délután 5 órakor ta­nácskozásra ültek össze, amely folyó ügyeket intézett el. A tanácskozás éjjel 1 órakor ért kedden folytatták Buza Barna kihallgatá­sát. Búza vallomásában részletesen ismertette azokat a körülményeket, amelyek között a­­Berinkey-kormány lemondott és elmondotta az utolsó minisztertanács lefolyását. Ezen a minisztertanácson még fogalmuk sem volt arról, hogy szovjet korm­ány jön. Mi abban a hitben írtuk alá a lemondási okmányt, hogy Károlyi Mihály néhány nap múlva tiszta szocialista kormányt fog kinevezni. Látogatás Károlyinál. A lemondás után néhány nap múlva a volt miniszterek elmentek búcsúzni Károlyi Mihályhoz. Károlyi ekkor nagy meglepetésünkre azt a kijelentést tette, hogy mindenkinek bele kell illeszkedni az új rendbe és az egész országnak támogatnia kell a szovjet kormányt az ország területi integritása érdekében. Ez alkalommal Károlyi társaságá­ban, aki egyébként teljesen kimerült és beteg ember be­nyomását tette rám, ott láttam Kéri Pált, Simonyi Henryt, Diener-Dénes Józsefet és másokat, akikről később tudtam csak meg, hogy összeköttetésben állottak a kommunis­tákkal. Az elnök kérdésére ezután elmondotta, hogy egy alka­lommal Gunther Antal, a Kúria elnöke, bejelentette a látogatását. Ekkor átmentem a Kúriára Gü­ntherhez, aki­nél több magasrangú bírót találtam. Arról beszéltünk, hogy a nép hangulatára való tekintettel az ítéleteket nem lehet a király nevében meghozni. Több ötlet merült föl, hogyan lehetne ezt a kényes kérdést megoldani, végre is abban állapodtunk meg, hogy egyelőre szüneteltetik az összes bírósági tárgyalásokat. Ezután az elnök és az ügyész kérdéseire Károlyi Mihály politikájáról és az akkori hangulatról beszélt. Torday Gábor védő kérdésére elmondotta Búza Barna, hogy a munkástanács mérsékelt fölfogás felé hajlott. A birtokreform kérdésében föladták a szocialista álláspontot. Nyisztor szerepéről B­uza Barna kijelentette, hogy a föld­reform kérdésében Nyisztor mérsékelt volt és azonfölül is jó szolgálatot tett a földmivelésügyi minisztériumnak a rend megteremtésében. Abban az időben a mezőgazda­sági cselédek erősen zavarogtak. Ekkor Nyisztort küldtük le és neki többször annyira sikerült, hogy maguk a birtoko­sok dicsérték, sőt kérték, hogy kü­ldjem őtet a cselédek lecsillapítására. Tudtommal Nyisztor mindezt ellenszolgál­tatás nélkül tette, nem fogadott el semmit. Arany György kérdéseire Buza Barna Bokányi szereplé­sét világította meg. Bokányival a propagandakérdésben tárgyalt és nagyon jó magatartást tanúsított. Angyil György: Tud­ja-e a miniszter úr, hogy a Lánchíd előtti tüntetést ki rendezte? .Az elnök: Ott volt? Buza Barna: Ott voltam. A Gizella­téren a Károlyi-párt előtt nagy tömeg verődött össze. Jobbára intelligens emberekből állt. Az volt a hangulat, h­ogy fölvonulnak Budára. Csittítottam őket, nagyo­n új beszédet tartottam, hogy leszereljem a tömeget. Fényes László is ilyen értelemben szónokolt. A tömeg mégis Budára akart vonulni. Azután én proponáltam a Károlyi­párt helyiségében, hogy vezessük talán a tömeget József főherceg elé; a tömeghangulatot ismerem, a főherceg pár szóval csendesen szétoszlathatta volna. Fényes ezt ingerül­ten ellenezte, tiltakozott és a legkategorikusabban hang­súlyozta, hogy biztos tudomása van, hogy a tömegre lő­nek. Friedrich István, amikor ezt hallotta, az ablakhoz ugrott el, kikiáltott a tömeghez: „Testvéreim, menüünk Budára!" Azután nemzeti szinti zászlót ragadott és meg­indultak a Himnusz éneklése mellett. A Pilseni-sörcsarnok előtt vonult a tömeg, amikor a katonaság elállta az utat. A parancsnokló tiszt, úgy hallottam, tüzet vezényelt, de Friedrich katonák elé ugrott, mondott valamit és a katonaság fölemelte a puskát, de nem lőtt. Azután tovább mentek T­áik­l­iti felé, ott hallottam a lövéseket és láttam a nagy tumultust. Nagy György: Milyen volt a polgárság magatartása a kommün kitörése idején? Eliza Barna: Az én tapasztalásom szerint a polgárság és az ország intelligens közönsége rendkívül gyöngén viselkedett. Olyanok, akik engem támadtak politikai magatartásom és fölfogásom miatt­, a kommün kitörésekor kitűztek piros jelvényeket és éltettek Kun Bélát. Az elnök is Aczél főü­gyészk­ed­ettek: Kik azok? Buza Barna: Kát, kéréss, erre nehéz így felelni, de megnevez­hetem például a földmivelésügyi minisztérium egész tiszt­viselőkarát. Az elnök: Igen ám, de ott voltak a génpuskák! I­m­nu­ár is kitűzte volna a vörös jelvényt a gériuskék láttára. Buza Barna: Ott voltam én is a géppuskák előtt, de én nem tűztem­ ki soha. Noni Mik 'hi: Tudt* a minisztérium az*, hogyha tiszta szocialista kabinet következik, az azt jelenti, hogy a munkástanács unalma következik el? Buza Barna: Ezt tudtuk. Nam NihAli': Am­ikor a köztársaságot kikiáltották, csa­tlakoz­ tak-e hivatalos tényezők is? elnök: Erre a kérdésre nem engedem meg, hogy foly­on. Téda: Tett-e valamit a szociáldemokrata párt a területi integritás érdekében?­­?"•­­ Barna: Igen, több helyen tapasztaltara, hogy a szoci-'ldemokr­ata párthoz tartozó munkások fölajánlották szolgálataikat. Tédő: Van-e tudomása arról, hogy a Károlyi-kormány idején N"'-TMm-'ry:­Mi or­szág Magyarországtól való elsza­kadása mellett döntött? Bá­r B'­rno: Tudok róla. Védő: Mit csinált Kalmár Henrik az integritás érde­kében? Ili':': Barni: Azt tudom, hogy állandóan az integritás érdekében dolgozott. A vádlottak kérdései. Ezután a vádlottak intéztek több kérdést Buzihoz, ame­lyek közül néhányra az elnök megtiltotta, hogy feleljen. Bokányi: Találtak intézkedést az előbbi kormányok ré­széről a hazatérő katonaság leszerelésére és békés mun­kára való áttérítésére? Buza Barna: Nem találtunk. Szabados: Tud-e arról, hogy a Károlyi-kormány statáriu­mot rendelt el ? Buza Barna: Igen. Szabados: Hány halá­los ítéletet hajtottak végre? Buza Barna: Hajtottak végre halálos ítéleteket, de hogy hányat, azt nem tudom. Ezután Berinkey volt miniszterelnököt hallgattak meg Buza Barna vallomásának néhány részletére vonatkozóan. Aczél fi­jügyészhelyettes: Foglalkozott Buza Barna tanú­vallomásával. Kijelentette, hogy az ingadozó és ezen okokból ellenzi Buza Barna megesketését. De ellenzi azért is, mert az egyik védő kérésére Buza Barna olyan vallo­mást tett, hogy a lánchídi fölvonulásban ő maga is részt­vett. Ha ezt a fölvonulást az ügyészség akár lázadásna­k, akár pedig magánosok elleni erőszaknak minősíti is, egy­aránt bűncselekmény és mivel ebben Buza Barna is részt­vett, nem lehet megesketni. Brauner Mór az ügyészség álláspontjával szemben ki­mutatta, hogy az nem teljesíthető, mert a vallomás a lényegben tökéletes és az apró árnyalatbeli differenciák a lényeget nem érintik. Kérte a tanú megesketését. Dr. Haj­tás Ödön védő hasonló értelemben szólalt föl. A bíróság tanácskozás után elrendelte Buza Barna meg­esk­etését. Bíró Lajos tanú kihallgatása következik ezután, aki korábban a gyűjtőfogház helyettes igazgatója volt. Ki­jelentette, hogy a letartóztatásban levő tíz vádlott közü­l egyet sem ismer. Biró elmondotta, hogy teljesen a szabályoknak meg­felelően bánt­ a foglyokkal, bár azt mondták neki, hogy úgy bánjanak velük, mint leendő államtitkárokkal és miniszterekkel. Egy alkalommal megjelent Böhm Vilmos miniszter és beszélni akart­ a foglyokkal. Fölhozatta László Jenőt, aki rabruhát viselt. Aznap este még a miniszterelnökségről telefonon utasítást kapott, hogy a kommunista foglyoknak adja vissza a saját polgári ruhá­jukat. A foglyokhoz leggyakrabban Böhm járt, azonkívül a foglyok hozzátartozói és különösen sok vasmunkás. Amikor a Károlyi-kormány átadta a hatalmat, látta. Kunflt, Pogányt és Landlert, akik délután 1­ órakor jöttek ki a fogházba, az ő megkérdezése nélkül bementek a foglyokhoz és megcsinálták a plattform­ot. Este 10 óra táj­ban megjelent az irodájában Váry főügyészhelyettes és kérte, hogy kísérje le a kis fogházba, mert ki akarja hir­detni a kommunista foglyok előtt a szabadlábrahelyezés­ről intézkedő végzést. A kihirdetés után három-négy matróz jött be, vállukra kapták Kun Bélát és kivitték a fogházból. Arra a kérdésre, hogyan készült el a Plattform, kijelen­tette, hogy azt már valószínűen készen hozták magukkal, mert 10 perc alatt az egész aktust elintézték. A következő tanú Mayer Ödön gyűjtőfogház­­tiszt volt, aki azt vallotta, hogy a kommunisták feltűnően sok szabadságot élveztek és különösen László Jenő úgy viselkedett, mintha ő volna a fogház igazgatója. Állandóan rengeteg ember járt be a foglyokhoz és ő csodálkozott rajta, hogy ilyen kevés ellen­őrzés mellett a foglyok miért nem szöktek meg. Az a véle­ménye, hogy Biró Bókkal több szabadságot engedett meg a foglyoknak, mint amennyi a törvény szerint járt volna nekik. A tárgyalást szerdán folytatják. A lengyelorosz tárgyalások & A lengyel minisztereln­k is harcra szólítja a pastassiságot. — P­ lengyel hadsereg uj effemivára fesssSiS. — Gleresetország nem engedi magát kiSSsoros célokra ki­használni. — A japán csagsattok kivonul­­nak Kele­ssibliából. (Moszkva, mig. 3.) Reggel 3 óra. — Szikra­távirat. A lengyel fegyverszüneti bizottság távirata Satpieha, lengyel külügyminiszterhez. A szovjet csapatok nyugati, frontján működő főparancsnokság küldöttsége Baranovicsiba érkezett és közölte velünk, hogy a szovjet kor­,­mány a fegyverszüneti tárgyalással egyidejűen a békéről is tárgyalni akar. Azt a javaslatot tette, hogy a megbeszéléseket augusztus 4-én Minszkben kezdjük meg. A szovjet kormány azt kívánja, hogy vagy megfelelő fölhatalmazás­sal ellátott bizottság küldessék ki, vagy a mi meghatalmazásunk módosíttassék. Minthogy, ezért nem kezdhettük meg a fegyverszüneti tárgyalásokat, amire a lengyel kormánytól meghívást nyertünk, elhatároztuk, hogy visz­szatérünk Varsóba, hogy... (itt a távirat meg van csonkítva) ... a szovjetkormány javasla­tát ... (hiány­­a táviratban). Ma útra kelünk, mihelyt a szovjetkormány erre vonatkozóan kiadja a szükséges utasításokat. Vrublevszki. („M." T. I.") (Varsó, augusztus 3.) Reggel */14 cm. Szikra­­távirat a szovjet­ hadsereg főparancsnokságé­ hoz azzal a kéréssel, hogy a táviratot közve­títse Rom­er tábornoknak, a lengyel fegyver­szüneti bizottság elnökének. Jelentse_ nyomban szikratáviratban, mit végzett ön eddig a szov­jethadsereg nagy főhadiszállásánál, hogy a lengyel hadsereg főhadiszállásával állandó összeköttetésbe jusson. Amíg nem állítanak föl Rughes- vagy parlamenter-összeköttetést, addig szikratávirat útján érintkezzék velünk. A szikra­távíróállomás bármely javaslathoz hozzájárul azon táviratok forgalma tekinteté­ben, amelyeket Moszkvából vagy Pétervárról vagy a vörös hadsereg valamelyik más állomás­­áról leadnak. Koavadovszki vezérkari főnök­ („M. T. I.") (Moszkva, augusztus 3.) Reggel 4 óra. Szikra­távirat Sapieha külügyminiszterhez, Varsó: Az önök küldöttségének ma reggeli üzenetében foglalt fölszólalás sajnálatra méltó félreértés­nek az eredménye. Az orosz kormány semmi­esetre sem akarja megakadályozni azt, hogy küldöttségük a lengyel kormánnyal érintkez­zék, de küldöttségük figyelmét a mi kívánsá­gunk igazi tartalmára szeretné irányítani, amely nemcsak meghatalmazást, de annak mérvét is érinti, minthogy béketárgyalásokról van szó. Kormányunk sohasem akarta és soha­sem akarja az önök küldöttségének azt a jogát megsérteni, hogy kormányával sz­abadon érintkezhessék. Csicserin, külügyi népbiztos. („M. T. I.") (Bécs, augusztus 3. — A „M. T. I." magán­jelentése.) A „Neue Freie Presse"-nek távira­tozzák Varsóból. Félhivatalosan megerősítik, hogy a lengyel fegyverszünetig küldöttség a Baranovici és Brzesko között lévő műúton ta­lálkozott a bolsevikok delegációjával. A len­­­gyel delegátusok megérkezését váratlan inci­dens késleltette. Amidőn ugyanis a delegáció autójával át akart haladni a Brzeskotól ke­letre lévő hídon, észrevette, hogy hidat föl­gyűjtöttek­. A lengyel küldöttség vezetője en­nek ellenére megparancsolta a soffőrnek, hogy az autót vezesse á­t a hídon. Az automobil uta­sai életük veszélyeztetésével mentek át,­­a folyó túlsó partjára a híd néhány perccel később a folyóba suhant. Titkos dolog volt a merényletet készítő­ * A tárgyalás huszonkettedik napja.

Next