Népszava, 1920. november (48. évfolyam, 259–282. sz.)
1920-11-03 / 259. szám
XLVIII. évf. 259. szám Budapest, 1920 november 3. szerda. i 51 •" •:."/ Ép a $ korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ocy tvre........ KGO kor. I negyed évre..... 140 kor. fél évre 2SO kor. J egy haradO kor. Jugoszláviában egy százli ára 1 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A munkaügyi bíráskodás új rendje/) A munkaügyi bíráskodás kérdése már régen foglalkoztatja a szakköröket. 1914 tavaszán jelent meg az első fecske, az „ipari bíráskodásról" szóló törvényjavaslat. Ez a javaslat lényeges átalakulásnak volt a kezdete a munkaügyi bíráskodás terén- Az akkor érvényes iparhatósági eljárás, amely egyike volt a leghosszadalmasabb eljárásoknak Európában, nem jelentett mást, mint a munkás perének elodázását. A munkásnak, mielőtt a bírósághoz fordulhatott volna, át kellett j jenie a békéltető eljárás néha évekig tartó huzavonáin. A javaslat törvényerőre való emelkedését megakadályozta a háború. A munkaügyi bíráskodást az 1918. évi IX .néptörvény valósította meg, az ipari bíróságokról szóló javaslatnál sokkal nagyobb területen X XXXXX XXXXXX X X X X Ez a néptörvény csak november 1-ig lesz érvényben, november 1-től kezdve a kormány új rendelete szabályozza a munkaügyi bíráskodást: a 9180/1920. ÁL E. számú rendelet. Az új rendelet legszembeszökőbb rendelkezése: a munkaügyi bíráskodás körének megszorítása, a közigazgatási hatóságok bíráskodási jogkörének és az ipartestületi békéltető bizottságok hatáskörének visszaállítása. A most hatályon kívül helyezett néptörvény a munkaügyi bíróság hatáskörébe utalta a magánjogi szolgálati szerződésből keletkező összes vitás ügyeket, az összes ipari munkások, gazdasági cselédek, háztartási alkalmazottak, stb. ügyeit, csak a 2000 koronánál magasabb havi fizetéses alkalmazottak ügyeit hagyta meg a rendes bírósági hatáskörben. Az új rendelet a munkaügyi bíráskodás alól kiveszi az állami, törvényhatósági, községi alkalmazottakat, a gazdasági cselédeket, mezőgazdasági munkásokat, napszámosokat, vasútépítésnél, földmunkálatoknál alkalmazott munkásokat és a háztartási alkalmazottakat. Ezekre vonatkozóan — a rendelet szerint — az 1918. év október hó 3. napján érvényben volt jogszabályok nyernek alkalmazást, föléled tehát a főszolgaibíráknakés a rendőrkapitányoknak munkaügyi bíráskodási hatásköre. 1020. évi november hó 1-től kezdve a főszolgabírák és rendőrkapitányok ítélnek az eddig munkaügyi bírósághoz tartozott mezőgazdasági munkásüggyekben, úgyszintén a gazdasági cselédek, háztartási alkalmazottak, út- vagy vasútépítésnél, vízi munkálatoknál, stb. alkalmazott munkások, a dohánykertészek, stb. ügyeiben. A törvényjavaslatokhoz indokolást szokott szerkeszteni a javaslatot benyújtó szakminiszter. Az indokolás rendszerint megmagyarázza azt, amire a javaslat szövegében nem találunk feleletet A munkaügyi bíráskodás új rendjét szabályozó jogforrás csak rendelet, amelynek nincs indokolása. Nem is tudjuk megérteni, mi vezette a kormányt a még mindig kifogástalanul működő munkaügyi bíróság hatáskörének megszorításához és miért kellett a munkások egyes kategóriáinak tisrveit a kevésbé elfoglalt bíróságok hatásköréből a mai viszonyok között nagyon is elfoglalt közigazgatási hatóságok hatáskörébe átutalni. Szociálpolitikai és jogászi szempontokról ne is beszéljünk. Nem tudjuk indokolás nélkül megérteni, miért kellett az ipartestületi békéltető bizottságokat éppen halottak napán sírjukból föltmasztani, holott az ipari bíráskodásnak ez a formája már sehol a világon érvényben nincs. Igaz, hogy a békéltető bizottsági eljárás csak fa-kultatív és onnan a munkaügyi bírósághoz föllebbezésnek van helye, viszont igaz az is, hogy az adós — ha hónapokig, esetleg évekig el akarja húzni a port — az ügyet a békéltető bizottsághoz vtezi! A hatályon kívül hevezett néptörvény szerint a munkaügyi bíróság a járásbíróság. Az a járásbíróság, amelynek székhelyén munkás?!biztosítási bíróéig van, ülnökök közreműködésével jár el. Az ülökökkel kiegészített munkaügyi bíróság rövid élettartama alatt nagyon szép munkaügyi gyakorlatot teremtett . Vaarmopl, október lapunkból helyszűke miatt maradt ki meg. Az új rendelet szerint (17. §) a munkaügyi bíróság csak akkor jár el ülnökök közreműködésével, ha azt a pörös felek kívánják és kívánságuk kinyilatkoztatásával egyidejűen 20 korona ülnöki díjat lefizetnek. Ez a 20 korona azután minden tárgyalásért jár, annak fizetése alól még a szegényjogon pörlekedő fél sem menthető föl! Az ülnöki díj a bírósági iroda általányából nem előlegezhető. Ez ismét olyan intézkedése a rendeletnek, amelyet csak általános és részletes indokolás után tudnánk megérteni . X X X X X XXXXXX X xxxxxx xxxxxx x xxxxxx xxxxxx X xxxxxx A munkaügyi bíróságok ítéleteit fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatóknak mondotta ki a hatálya vesztett néptörvény. Az új rendelet ezt az előzetes végrehajthatóságot megszünteti és a polgári peres eljárás általános szabályait emeli érvényre. Kétségkívül ez XXXXXX XXX . Az október 15-én életbelépett új bletektörvény — amint köztudomású — a törvénykezési illetékeket 500%-kal fölemelte. A munkaügyi pörökben vigasztalásul szolgált a régi törvény azon rendelkezése, amely a munkaügyi bíróságok előtt folytatott per során kötött egyezségeket, úgyszintén a községi bíróság előtt ily pörökben létrejött egyezségeket bélyeg- és illetékmenteseknek nyilvánított Sőt, ha a per tárgyának értéke 1000 koronát meg nem haladt, a munkás a perben teljes bélyeg- és illetékmentesség kedvezményében részesült. Az új rendeletben hiába keressük a bélyeg- és illetékmentességre vonatkozó kedvezményeket, nem találjuk A munkaügyi pörökben november 1-től kezdve X X XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X xxxxxx XXXX XX XX XXX XX xxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxx xxxxxx x xxxxxx xxxxxx x xxxxxx XXXXXX X xxxxxx XXXXXX X XX Az angol bányászat mostani sztrájkja juttatta az embereket annak az igazságnak a tudatára, hogy az egész modern gazdasági élet a bányászok munkájára alapozódik. Érezzük hosszú idő óta, napról-napra érezzük ezt az igazságot. Látjuk, hogyan kényszeríti az antánt a legyőzött Németországot, hogy a szénből, ebből a nagy kincsből a legnagyobb mennyiséget juttassa neki Látjuk, hogyan foleytatják a békekötés után és a békeföltételek ellenére a nyílt vagy burkolt háborúskodást az értékes szénterületekért — Teschenben és Felsősziléziában és másutt is — és érezzük most már, sajnosan, évek óta, hogy mit jelent a szénszükség a termelésben, mit jelent mindennapi életünkben. Éppen ezért most még inkább, mint más, hasonló küzdelmek idején, odafordul az egész világ figyelme a sztrájkoló bányászok felé. Mert a bányászok — nem csupán az angol bányászok — szervezeti életükben éppen úgy állandó harcra voltak kényszerítve, amióta csak a modern ipari termelés a lábát valahol megvetette, mint ahogy a mindennapi életükben állandóan életveszedelmekkel kell szembeszállniuk . A dél walesi bányászok már 1864-ben sztrájkolták. Hogy miért arra megtaláljuk a feleletet Engels könyvében, megtaláljuk az angol szakszervezetek historikusainak, a Weobházaspárnak a munkáiban. 1841-ben már 118.233 ember dolgozott az Egyesült Királyság szénbányáiban. 1919-ben 1.175.000 volt a bányában dolgozók száma, ebből 904.277 tagja volt a bányászok szövetségének. A bányamunkások között azonban 1 5—7 éves gyermekek dolgoztak és pedig nemcsak a felszínen, hanem lent a bányában is. A kisebbek az átjáróknál vigyáztak, a nagyobbak a kifejtett szenet szállították a kocsiúthoz. Ehhez a munkához, mert nagyobb testi erőt kívánt, 14—16 éves leányokat is alkalmaztak. A szabályszerű munkaidő 11—12 óra, a skótországi bányákban 14 óra is volt Kendv szerint azonban 24—36 órát is dolgoztak egyfolytában. A munkaviszony sokkal inkább volt jobbágyságnak mondható, mint szerződéses munkaviszonynak. A munkást nemcsak az éves szerződés, de a truck-rendszer és a teleplakás is odaláncolta a vállalathoz. A fizetést pedig a mérlegcsalás szabályozta. Előbb azért kellett harcolniok a munkásoknak, hogy amint a szenet a vállalatok suly szerint adják, ugy fizessék őket is suly szerint és ne csillesztiimra. Amikor ezt elérték, akkor a vállalatok nem tartották méltóságukon alul valónak, hogy a mérésnél csalják meg a munkásokat ISGO-ban törvényt hoztak, hogy a munkásoknak joguk van a mázsázáshoz ellenőröket kiküldeni, de csak az üzemben dolgozó munkások köréül. A vállalatoknak könnyű dolguk volt ezt a törvényt, kijátszani, elbocsátották a mázsellenőröket. És a törvénynek csal, akkorlett foganatja, amikor 1887-óen-,tehát 27 évvel később — oda módosították,, hogy mázsaellenőrnek a munkások bárkit alkalmazhatnak. A munkaidő és a bér kérdése váltotta ki azokat az időről-időre kitörő nagy küzdelmeket, amelyek a világ figyelmét időnként az angol bányamunkások felé irányították. 1908-ban a parlament törvénybe iktatta a 8 órai munkaidőt Nem azt amit a bányászok állandóan sürgettek: a le- és felszállást is beszámított 8 órát, hanem csak az „effektív" 8 órai munkát A vállalatok erre rekompenzációt követeltek. Vasra járuljanak hozzá a munkások a bérleszállításhoz, vagy csináljanak minden műszaknál egy külön órát, avagy csináljanak naponként három műszakot Nem volt olyan törvény, amelyet a bányavállalatok lojálisan végrehajtottak volna. Amikor már a trnek-rendszert meg kellett szüntetni, akkor a telepen levő kereskedőket kényszerítették, hogy vonják meg a hitelt a „kellemetlenkedő" munkásoktól. A bányászokat a vállalatok magatartása figyelmeztette napról-napra, hogy csak egy dologban bízhatnak: a saját erejükben, az összetartásukban. A legutolsó nagy sztrájkot — a mostani előtt — 1912-ben vívták az angol bányászok. A minimális munkbérért vagyis helyesebben a minimális napibérért folyt a harc. A minimális bér rendszere meg volt már előbb is. De csak az akkordbér minimuma volt megállapílva és pedig változóan, a szén eladási árának az alakulása szerint. Garantált bére azonban nem volt a bányásznak. A munkások tehát azt kívánták, hogy minden munkásnak a minimális keresete biztosítva legyen, tekintet nélkül arra, hogy jó vagy rész munkahelyet kapott-e. Mert — mondották — mindaddig, amíig a termelés rizikója a munkást sújtja, addig a vállalatokat semmi sem ösztönzi arra, hogy javítsák az üzemi berendezéseket és úgy igyekezzenek fokozni a termelést Ugyanezért akarták megszüntetni azt is, hogy a munkabér a szén eladási árainak az alakulásától függjön, öt teljes hétig sztrájkolt 800.000 munkás ezekért a követelésekért és a vállalatok mégsem járultak hozzá. Végül törvénnyel vetettek véget a harcnak, amely elismeri a bérminimumot és bérbizottságokra bízza a bérek megállapítását Most ismét csak a kormány közbelépése után voltak hajlandók a válalatok a klauzula nélküli béremelést megadni. Pedig most ismét a bányászok képviselik a közösség érdekeit Aki így elvonultatja szemei előtt a bányászoknak majdnem évszázados küzdelmét az emberi életért; aki tudja, hoy az angol bányászok mostani vezetői között is vannak még olyanok, akik nyolc esztendős korukban már lent dolgoztak a bányában; akik tudják, hogy a biztonsági intézkedésekért is milyen hosszú, évtizedekre terjedő harcot kellett vívniok ezeknek az embereknek, akik minden nap a halál torkába szállnak le, az meg tudja érteni, hogy ha szívósan ragaszkodnak ahhoz, amit a maguk érdekében szükségesnek fölisanerték. Naergom alantas tehát az a fölfogás, amely ebben a nagy, komoly küzdelemben is csak apró, pártpolitikai csalafintaságot lát és aszerint akarja azt megítélni. Csak a wiss és taftoSI !©§&•& vSBág ffaSé!