Népszava, 1920. november (48. évfolyam, 259–282. sz.)

1920-11-21 / 275. szám

1920 november 14. NÉPSZAVA Újabb letartoztatások a rendőrgyilkosság ügyében. Semetty Károly bűnlajstroma. — Tőkést szabadlábra helyezték. 5000 korona jutalom a nyomravezetőnek. Szombaton hajnalban Budapesten elfogták a rendőr­gyilkosságban részes Wagner Lajost, aki Csikós Pál álnéven szerepelt. Ugyancsak szombaton kapott értesítést a főkapitányság Kecskemétről, amelyben jelentették, , hogy Kecskeméten elfogtak egy Hacker nevű egyént, aki a rendőrgyilkosság után sebesül­ten érkezett "Kecskemétre. A rendőrség előtt tett vallomásokból már bizonyosan tudják, hogy egy Hacker nevű egyén is résztvett Soltra József meggyilkolásában, azt azonban ezkicor még nem tudták megállapítani, hogy hová szokott Hackert még szombaton Buda­pestre szál­lítottak és­ hamarosan kiderül, hogy ő volt-e az az egyén, akit Soltra vagy Miklós rendőrelenőr golyója megsebesítette? Kmetty zsarolásai. Kmetty Károly bűnügyi iratait az ügyész visszaküldte a rendőrségre, mert az iratok között nagyon komoly és súlyos bűnvádi fel­jelentést talált, amelyet a rendőrs­­g még nem tisztázott eléggé Kr­etty a fogházban való tartózkodásának első napján egy cédulát akart kicsempészni, amelyet azonban elfogtak. A cédulán azt írja Kmetty egy barátjának, hogy mentsék meg a Britannia-szálló egyik szobájában elrejtett értékes vadászfegyverét és látcsövét. Az ügyészségen egyébként Kmetty Károlynak egy régebbi bűnügyét is előveszik. Kmetty 1918 december elején megölt egy em­bert. A rendőrség letartóztatta, de pár nappal később szabadlábra helyezték. Amikor újból­ le akarták tartóztatni Kmetty Károlyt, nem tud­ták kézrekeríteni. A mostani bűnügyek között első helyen szerepel Egedi Mihály rendőr föl­jelentése, akit Kmetty az alagút mögött meg­támadott és kegyetlenül megvert Pongrácz Lajos postatiszt és Tóth István Kmetty roko­nával rossz viszonyban voltak és ezért Kmetty Károly bevitette őket a Britanniába, ahol mindkettőjüket félholtra verték. Perlesz Mi­hály zsinnagykereskedő autóját vette el Kmetty és csak MMV korona váltságdíjért adta vissza. Peyler István garázstulajdonos panasza szerint Kmetty házkutatást tartott nála, mindent elvitt tőle és még váltságdíjat is zsarolt. Sláger Imre kereskedőtől 25 hekto­liter benzint vásárolt Kmetty, persze egy fil­lért sem fizetett érte. Amikor a kereskedő a pénzt követelte, árdrágítás miatt feljelentést tett ellene, majd Kmetty bevitette a Britan­niába, ahonnan csak akkor engedték ki, ami­kor a követelését elengedte. Kmetty Károly még Lantínezi kereskedőtől is vásárolt ben­zint, de fizetség helyett a Britanniába került ez a kereskedő is. Ezenkívül még több bűnügy­ben nyomoznak Kmetty ellen, akiről egyéb­kén­t­ kiderült azs­aa, hogy egyáltalában nem is volt műegyetemi hallgató és eszerint alapvizs­gája sem lehetett neki. Tőkés Ferencet szabadl­ábra helyezték. A ren­di ország szombaton délben szabadlábra helyezte Tőkés Ferencet, akit a rendőrök lakos­sággal gyanúsítottak, mert megállapították, hogy ebben semmiféle rés­ze nem volt. Miklós rendőrellenőrt szembesítették Gellért Antallal, akiben Miklós határozottan fölismerte azt az egyént, akinek bajonettjét a kamnaliban el­vette,, akit im­áádoltatott és akit a később odajött járőr kiszabadított. Gellért Ant­al beismerte este 5000­­korom­ jutalom - renelér* gyilkos kézreker­tü­lnek. A belügyminiszter 5000 korom jutalmat­ tű­zött ki annak, aki a rendőrg­yilkos Mészáros Imre nyomára vezet vagy kézzelkeríti. Az olaszországi községi választások. A sapslatteték 1915 városban utattak többséget. (Saját tudósítónktól — Róma, november 10.) November 7-én választották meg Milanóban, Nápolyban, Turinban és több nagy olasz vá­rosban a községi képviselőtestületeket Ezzel befejeződtek az olaszországi községi választá­sok. Az 1913-iki törvény óta a községtanácso­kat négyévenként kellene újraválasztani, 1918-ban azonban, tekintettel a háború okozta körül­mények, parlamenti határozatral elhalasz­tották a választásokat. Most tulajdonképen megint halasztásra készültek, hogy a parla­menti választások alapjául szolgáló arány­lagos képviselet rendszere szerint válasszák meg a községtanácsokat is; különböző okok következtében azonban ezúttal még a régi sza­vazójog alapján választottak. Ennek egyik fontosabb oka volt az is, hogy a községi vá­lasztójogi reformnál a nőkre is ki kell ter­jeszteni az aktív és a passzív választójogot és ettől a kísérlettől féltek a klerikálisok erő­feszítésére való tekintettel. A választásban te­hát ugyanaz a tömeg vett részt, mint, a parla­meni választásokban, azonban a kisebbségi képviselet alapján. Ez abból áll, hogy minden szavazólistán csak a községi képviselőtestület taglétszámának a négyötödét jelölhetik. Az ötödik ötödrész a kisebbségnek jut. Bár még most nem tudjuk kimerítően érté­kelni a választások eredményét, annyit mégis megállapíthatunk, hogy a választások az úgy­nevezett rendpártokra nézve sokkal kedvezőb­bek, semmint remélték. Ezek attól féltek, hogy a községi választásokon épp úgy fölmorzsolód­nak, mint a legutóbbi politikai választásokon, ezért a szocialisták és a klerikálisok­­óriási győzelmével számoltak. Mivel ez a győzelem elmaradt, a rendpártok ujjonganak a saját győzelmük fölött, am­el­yet csaik azért látnak olyan nagynak, mert félelmükben túlbecsül­ték ellenfeleik erejét. Pártunk megtartotta minden eddigi pozíció­ját: Milano, Bologna Cremona, Reggio Emilia, Imola Livorno a kezünkben marad. Rómában, Nápolyban, Turinban, Gennában és néhány naiiv városban nem sikerült­­ a szocialisták e­l­nyomulása és ezekben csak a kisebbségnek járó mandátumokat kapták. Ez az eredmény éppen a pártot lepi meg a legkevésbé A leg­­utóbbi, a háború után való első parlamenti választásoknál a polgárság szétszórtan állt míg az elégedetlenség, az uralkodó állapotok miatt való elkeseredés nagyon sokakat­ vitt a szocialisták táborába akiknek a meggyőződése tulajdonképen nem volt szocialista. Ehhez já­rul még, hogy az a teljesen negatív program, amelyel a bolsevista párttöbbsér­­a választási küzdelembe lépett, távoltartotta tőlünk a pol­gárság reformista elemeit. Valószínű azonban, hogy a szavazatok statisztikájából ki fog de­rülni, hogy a szavazatok számarányát illetően pártunk éppen olyan jó eredményeket ért el, mint a parlamenti választásoknál, most azon­ban nem a szétszórt polgárság, hanem p­­rend­pártok kompakt tömege állt vele szemben. A választások eddigi eredménye szerint pár­tunk 1915 városban jutott többségre, ahol a vá­rosok közigazgatását a kezébe veszi. A rend­pártok 4418, a klerikális néppárt pedig 1314 képviselőtestületet hódított meg. A szocialista, községtanácsok legnagyobb százalékaránya Emiliában van,­­ ahol vala­mennyi község öt­ százalékában pártunk kezé­ben van a közigazgatás. Ezután következik Toscana 57 százalékkal Lombardia, 43,9 száza­lékkal, Umbria 37 százalékkal, azután Piemont, Velence és»«többi 80 szá­zalékkal. Anniséban a községek 23 százaléka szocialista, Liguriáiban 16 százalék. Délolaszország egyéb részein és a szigeteken pedig csak 10--4 százalék. Ugyanaz a kép mutatkozik, mint a politikai választá­soknál: az iparila­r és mezőgazdaságilag ma­gas fokra fejlett liszakon az erős szocialista szervezet a községekért vívott küzdelem­ben is megállta a helyét kivétel Liguria, ahol a par­lamenti választásoknál a szocialisták nagy eredményeket értek e, most pedig semmit, valószínűen főként azért, mert ebben a tarto­mányban a reformista, elemek vannak több­ségben, amelyek a kispolgársággal együtt visszariadtak a párt maximalista irányzatától. A Dél és a szigetek éppen olyan elmaradottak, mint mindig. A klerikálisok tulajdon­képen a községi vá­lasztásokon akarták bebizonyítani­­erejüket. Összesen azonban csak 131­4 községet hódítottak meg.. Sikereik földrajzi megoszlására nézve nervamaz figyelhető meg, mint a parlamenti választásoknál; a klerikálisoknak a szocialis­tákhoz hasonlóan nincsen befolyásuk Délen és a szigeteiken, Szicília kivételével, ahol a község­tanácsok 16 százalékát hódították meg. Velencé­iben a községtall­ánok 46 sz­ázalékát, Lombardiá­ban 29 százalékot, Emíliában 23 százalékot, Toscanában 20 százalékot. Apriliában ellenben csak 3 százalékot hódítottak meg. A Merikálli­stáik balsikere el­sősorban azzal magyarázhszó, hogy a burzsoázia, amennyiben nem klerikális, kompakt tömegben egyesült- amelytől a kleri­káliso­k párthatározat alap­ján távolmaradtam­. Azonkívül a klerikálisok a kispolgárság pártja és ehhez hasonlóan belsőleg szélj elszakadt és szigorúan konzervatív és csaknem fölforgató irányzatok között ingadozn­k. Ahol a mező­gazdasági protetárs­ágot igyekeznek meghódí­tani, ott a latifundiumok erőszakos kisajá­títá­sát rezértikf­nlják, másrészt pedig a rend és a tulajdon védelmezőinek és a parasztság hiva­tott képviselőine­k mutatkoznak. Ez a belső ellentét hátráltatta választási sikereiket. Egyébként a klerikálisok „sikertelenségét­" sem­ szabad túlbecsülnünk: az eredmény itt­ is e­zt látszik sikertelenségek, mert a döntő győzelemtől való túlzott­ félelemhez mérjük. a 3 községi választásoknál a klerikálisok ugyan­azt a százalékarányt érték el,­ mint a parla­menti választásoknál. A kamarában a mandá­tumok egyötödét kapták és ugyancsak a köz­nek egyötödét hódították meg. Pártunk ezzel a rendben a parlamenti mandátumok 30 százalé­­kával rendelkezik, de a községeknek csak a 22,5 százalékát hódította meg. . " (Törlés.) A népszövetség föladatai. * Barnes arcegol fc£g»vise515 követeli a mö­t!«a vésSsh­rafice. — A volfi központi országoknak­ a fföiv£3sl£t Ssivámja. • Ge­nfi távirat szerint a népszövetség pénteki ülésének eseménye Barnes beszéde volt, aki az angol munkásokat képviseli. Barnes rendkívül •erélyesen azt követelte, hogy a népszövetségbe, nemcsak Németországot kell fölvenni, hanem az összes legyőzött államokat. Az a tapsvihar amely ezt a kijelentését követte, arra mutat, hogy a népszövetségi konferencia egy tekinté­lyes részének ugyanez a véleménye. Barnes a népszövetség céljául azt tűzte ki, hogy a munkásság sorsát nemzetközi megegye­zésekkel javítsák meg és hogy­ egységesen sza­bályozzák a munkás és­ fi munkáltató viszo­nyát. Azok a megegyezések, amelyeket a washingtoni konferencián hoztak, sokban meg fogják könnyíteni a munkáá­sság megnyerését a népszövetség számára. A népszövetség to­vábbi feladata — folytatta Barnes — meg­akadályozni azt, hogy a népek között konflik­tusok fordulhassanak elő. J£1 kell ismernie, hogy ezirányban tett lépések é­s közbenjárások bizonyos «'»ezek­be is nem voltak is hiábavalók. Ezzel szemben azt is meg kell állapítani, hogy a népszövetség elmulasztotta a lengyelorosz háború megakadályozását. Határozottan kér­dem a népszövetségi tanácsot, miért nem já­rt közben annak idején a lengyel-orosz bonyoda­lomban. A népszövetségi tanácsnak köteles­sége lett volna abba a bonyodalomba bele­avatkozni és azt végérvényes békekötéssel megszüntetni. Barnes azután a volt ellenséges államok fölvételéről szólt és azt a reményét fejezte ki, hogy az ebben a kérdésben kilátásba helyezett külön tudósítás nemsokára a gyűlés elé kerül. Kijelentette, hogy teljes felelőssé­gének tudatában az angol össz­munkásság ne­vében követeli a volt ellenséges államoknak a népszövetségbe való felvételé­t. Az­ angol mun­kásoknak ezt az álláspontját valószínűen az egész világ munkássága magáévá teszi; ez a gondolat különben már a washingtoni kon­ferencián is kifejezésre jutott, amikor az angol munkások tudvalevően vonakodtak résztvenni benne az esetben, ha a volt ellenséges államok képviselői nem vehetnek benne részt.­ Az angol munkásság még nem felejtette el­ ugyan, hogy 1914-ben a központi hatalmak vértengerbe m­í­lasztották a világot és nem akarja elnézni ne­kik ezt a hibájukat; az angol munkásság azon az állásponton van, hogy a központi hatalma­kat­ igenis felelősségre kell vonni mindezért és kötelességükké kell tenni, hogy az elpusztított területeket újraépítsék. A népszövetségi tanácsnak nem föladata — mondotta a szónok —, hogy az indítványokat és azok végrehajthatóságát itten , megmutassa, ellenben a népszövetségnek föladata, hogy ki­mentse a világot abból a káoszból, amelybe a háború döntötte. Pozitív eredményt azonban csak akkor lehet elérni, ha az egykori ellensé­ges államokat is bevonjuk a nemzetközi egy­üttmunkálkodásba Föl kell adnunk a po­litikai szövetségek régi rendszerét, ami annyi szerencsétlenséget okozott. Azon véleményen vagyunk, hogy szankciókra szükség van, ma azonban meg kell ál­lapítani, hogy a császári kormány és a felelős kancellárok eltűntek éz elmúlt, korszakhoz tartoznak, amíg azok a kormányok, amelyekkel ma dolgunk van, a német népet képviselik és a német­ nép befo­­lyása alatt állanak. A népszövetség tárgyalásiról éjszaka a­ö­vetkező jelentések érkeztek: A „Temps'" tudósítója úgy értesül, hogy a ja­­pán kormány a francia indítványt támogatja Branting is azon a nézeten van, ho­­y Németorr­szág fölvételét a népszövetségbe meg kell tagadni­ mindaddig, amíg meg­ nem kezdi kötelezett­ségeinek teljesítését. Ausztriát és Bulgáriát föl lehet venni, mert ez a két ország, iparkodálls kötelezettségeit­ teljesíteni és bizonyítékát ad­ták jószá­ndékaikn­­k. A népszövetség ülésében a hangulat Ausztria és Bulgária kérelménekk teljesítése melllett van és Valószínű,­­ hogy Franciaország sem fog nehézségeket támasa­­tani. („M. T. I") A német kormány abban az emlékiratban amelyet a népszövetség tanácsának a volt né­met gyarmatok ügyében hozott határoza­tár­ól a népszövetség főtitkárságának átnyújtott, ál­lást foglal az ellen, hogy a gyarmatokra vonat­kozó mandátumok szétosztása és az ennek gyakorlására vonatkozó feltételek m­egál­lap­í­tása a szövetséges hatalmak dolga és hogy * népszövetségre csak lényegtelen és tisztán formai funkció marad Az ilyen álláspont a*

Next