Népszava, 1920. november (48. évfolyam, 259–282. sz.)
1920-11-21 / 275. szám
1920 november 14. NÉPSZAVA Újabb letartoztatások a rendőrgyilkosság ügyében. Semetty Károly bűnlajstroma. — Tőkést szabadlábra helyezték. 5000 korona jutalom a nyomravezetőnek. Szombaton hajnalban Budapesten elfogták a rendőrgyilkosságban részes Wagner Lajost, aki Csikós Pál álnéven szerepelt. Ugyancsak szombaton kapott értesítést a főkapitányság Kecskemétről, amelyben jelentették, , hogy Kecskeméten elfogtak egy Hacker nevű egyént, aki a rendőrgyilkosság után sebesülten érkezett "Kecskemétre. A rendőrség előtt tett vallomásokból már bizonyosan tudják, hogy egy Hacker nevű egyén is résztvett Soltra József meggyilkolásában, azt azonban ezkicor még nem tudták megállapítani, hogy hová szokott Hackert még szombaton Budapestre szállítottak és hamarosan kiderül, hogy ő volt-e az az egyén, akit Soltra vagy Miklós rendőrelenőr golyója megsebesítette? Kmetty zsarolásai. Kmetty Károly bűnügyi iratait az ügyész visszaküldte a rendőrségre, mert az iratok között nagyon komoly és súlyos bűnvádi feljelentést talált, amelyet a rendőrsg még nem tisztázott eléggé Kretty a fogházban való tartózkodásának első napján egy cédulát akart kicsempészni, amelyet azonban elfogtak. A cédulán azt írja Kmetty egy barátjának, hogy mentsék meg a Britannia-szálló egyik szobájában elrejtett értékes vadászfegyverét és látcsövét. Az ügyészségen egyébként Kmetty Károlynak egy régebbi bűnügyét is előveszik. Kmetty 1918 december elején megölt egy embert. A rendőrség letartóztatta, de pár nappal később szabadlábra helyezték. Amikor újból le akarták tartóztatni Kmetty Károlyt, nem tudták kézrekeríteni. A mostani bűnügyek között első helyen szerepel Egedi Mihály rendőr följelentése, akit Kmetty az alagút mögött megtámadott és kegyetlenül megvert Pongrácz Lajos postatiszt és Tóth István Kmetty rokonával rossz viszonyban voltak és ezért Kmetty Károly bevitette őket a Britanniába, ahol mindkettőjüket félholtra verték. Perlesz Mihály zsinnagykereskedő autóját vette el Kmetty és csak MMV korona váltságdíjért adta vissza. Peyler István garázstulajdonos panasza szerint Kmetty házkutatást tartott nála, mindent elvitt tőle és még váltságdíjat is zsarolt. Sláger Imre kereskedőtől 25 hektoliter benzint vásárolt Kmetty, persze egy fillért sem fizetett érte. Amikor a kereskedő a pénzt követelte, árdrágítás miatt feljelentést tett ellene, majd Kmetty bevitette a Britanniába, ahonnan csak akkor engedték ki, amikor a követelését elengedte. Kmetty Károly még Lantínezi kereskedőtől is vásárolt benzint, de fizetség helyett a Britanniába került ez a kereskedő is. Ezenkívül még több bűnügyben nyomoznak Kmetty ellen, akiről egyébként kiderült azsaa, hogy egyáltalában nem is volt műegyetemi hallgató és eszerint alapvizsgája sem lehetett neki. Tőkés Ferencet szabadlábra helyezték. A rendi ország szombaton délben szabadlábra helyezte Tőkés Ferencet, akit a rendőrök lakossággal gyanúsítottak, mert megállapították, hogy ebben semmiféle része nem volt. Miklós rendőrellenőrt szembesítették Gellért Antallal, akiben Miklós határozottan fölismerte azt az egyént, akinek bajonettjét a kamnaliban elvette,, akit imáádoltatott és akit a később odajött járőr kiszabadított. Gellért Antal beismerte este 5000korom jutalom - renelér* gyilkos kézrekertülnek. A belügyminiszter 5000 korom jutalmat tűzött ki annak, aki a rendőrgyilkos Mészáros Imre nyomára vezet vagy kézzelkeríti. Az olaszországi községi választások. A sapslatteték 1915 városban utattak többséget. (Saját tudósítónktól — Róma, november 10.) November 7-én választották meg Milanóban, Nápolyban, Turinban és több nagy olasz városban a községi képviselőtestületeket Ezzel befejeződtek az olaszországi községi választások. Az 1913-iki törvény óta a községtanácsokat négyévenként kellene újraválasztani, 1918-ban azonban, tekintettel a háború okozta körülmények, parlamenti határozatral elhalasztották a választásokat. Most tulajdonképen megint halasztásra készültek, hogy a parlamenti választások alapjául szolgáló aránylagos képviselet rendszere szerint válasszák meg a községtanácsokat is; különböző okok következtében azonban ezúttal még a régi szavazójog alapján választottak. Ennek egyik fontosabb oka volt az is, hogy a községi választójogi reformnál a nőkre is ki kell terjeszteni az aktív és a passzív választójogot és ettől a kísérlettől féltek a klerikálisok erőfeszítésére való tekintettel. A választásban tehát ugyanaz a tömeg vett részt, mint, a parlameni választásokban, azonban a kisebbségi képviselet alapján. Ez abból áll, hogy minden szavazólistán csak a községi képviselőtestület taglétszámának a négyötödét jelölhetik. Az ötödik ötödrész a kisebbségnek jut. Bár még most nem tudjuk kimerítően értékelni a választások eredményét, annyit mégis megállapíthatunk, hogy a választások az úgynevezett rendpártokra nézve sokkal kedvezőbbek, semmint remélték. Ezek attól féltek, hogy a községi választásokon épp úgy fölmorzsolódnak, mint a legutóbbi politikai választásokon, ezért a szocialisták és a klerikálisokóriási győzelmével számoltak. Mivel ez a győzelem elmaradt, a rendpártok ujjonganak a saját győzelmük fölött, amelyet csaik azért látnak olyan nagynak, mert félelmükben túlbecsülték ellenfeleik erejét. Pártunk megtartotta minden eddigi pozícióját: Milano, Bologna Cremona, Reggio Emilia, Imola Livorno a kezünkben marad. Rómában, Nápolyban, Turinban, Gennában és néhány naiiv városban nem sikerült a szocialisták elnyomulása és ezekben csak a kisebbségnek járó mandátumokat kapták. Ez az eredmény éppen a pártot lepi meg a legkevésbé A legutóbbi, a háború után való első parlamenti választásoknál a polgárság szétszórtan állt míg az elégedetlenség, az uralkodó állapotok miatt való elkeseredés nagyon sokakat vitt a szocialisták táborába akiknek a meggyőződése tulajdonképen nem volt szocialista. Ehhez járul még, hogy az a teljesen negatív program, amelyel a bolsevista párttöbbséra választási küzdelembe lépett, távoltartotta tőlünk a polgárság reformista elemeit. Valószínű azonban, hogy a szavazatok statisztikájából ki fog derülni, hogy a szavazatok számarányát illetően pártunk éppen olyan jó eredményeket ért el, mint a parlamenti választásoknál, most azonban nem a szétszórt polgárság, hanem prendpártok kompakt tömege állt vele szemben. A választások eddigi eredménye szerint pártunk 1915 városban jutott többségre, ahol a városok közigazgatását a kezébe veszi. A rendpártok 4418, a klerikális néppárt pedig 1314 képviselőtestületet hódított meg. A szocialista, községtanácsok legnagyobb százalékaránya Emiliában van, ahol valamennyi község öt százalékában pártunk kezében van a közigazgatás. Ezután következik Toscana 57 százalékkal Lombardia, 43,9 százalékkal, Umbria 37 százalékkal, azután Piemont, Velence és»«többi 80 százalékkal. Anniséban a községek 23 százaléka szocialista, Liguriáiban 16 százalék. Délolaszország egyéb részein és a szigeteken pedig csak 10--4 százalék. Ugyanaz a kép mutatkozik, mint a politikai választásoknál: az iparilar és mezőgazdaságilag magas fokra fejlett liszakon az erős szocialista szervezet a községekért vívott küzdelemben is megállta a helyét kivétel Liguria, ahol a parlamenti választásoknál a szocialisták nagy eredményeket értek e, most pedig semmit, valószínűen főként azért, mert ebben a tartományban a reformista, elemek vannak többségben, amelyek a kispolgársággal együtt visszariadtak a párt maximalista irányzatától. A Dél és a szigetek éppen olyan elmaradottak, mint mindig. A klerikálisok tulajdonképen a községi választásokon akarták bebizonyítanierejüket. Összesen azonban csak 1314 községet hódítottak meg.. Sikereik földrajzi megoszlására nézve nervamaz figyelhető meg, mint a parlamenti választásoknál; a klerikálisoknak a szocialistákhoz hasonlóan nincsen befolyásuk Délen és a szigeteiken, Szicília kivételével, ahol a községtanácsok 16 százalékát hódították meg. Velencéiben a községtallánok 46 százalékát, Lombardiában 29 százalékot, Emíliában 23 százalékot, Toscanában 20 százalékot. Apriliában ellenben csak 3 százalékot hódítottak meg. A Merikállistáik balsikere elsősorban azzal magyarázhszó, hogy a burzsoázia, amennyiben nem klerikális, kompakt tömegben egyesült- amelytől a klerikálisok párthatározat alapján távolmaradtam. Azonkívül a klerikálisok a kispolgárság pártja és ehhez hasonlóan belsőleg szélj elszakadt és szigorúan konzervatív és csaknem fölforgató irányzatok között ingadoznk. Ahol a mezőgazdasági protetárságot igyekeznek meghódítani, ott a latifundiumok erőszakos kisajátítását rezértikfnlják, másrészt pedig a rend és a tulajdon védelmezőinek és a parasztság hivatott képviselőinek mutatkoznak. Ez a belső ellentét hátráltatta választási sikereiket. Egyébként a klerikálisok „sikertelenségét" sem szabad túlbecsülnünk: az eredmény itt is ezt látszik sikertelenségek, mert a döntő győzelemtől való túlzott félelemhez mérjük. a 3 községi választásoknál a klerikálisok ugyanazt a százalékarányt érték el, mint a parlamenti választásoknál. A kamarában a mandátumok egyötödét kapták és ugyancsak a köznek egyötödét hódították meg. Pártunk ezzel a rendben a parlamenti mandátumok 30 százalékával rendelkezik, de a községeknek csak a 22,5 százalékát hódította meg. . " (Törlés.) A népszövetség föladatai. * Barnes arcegol fc£g»vise515 követeli a möt!«a vésSshrafice. — A volfi központi országoknak a fföiv£3sl£t Ssivámja. • Genfi távirat szerint a népszövetség pénteki ülésének eseménye Barnes beszéde volt, aki az angol munkásokat képviseli. Barnes rendkívül •erélyesen azt követelte, hogy a népszövetségbe, nemcsak Németországot kell fölvenni, hanem az összes legyőzött államokat. Az a tapsvihar amely ezt a kijelentését követte, arra mutat, hogy a népszövetségi konferencia egy tekintélyes részének ugyanez a véleménye. Barnes a népszövetség céljául azt tűzte ki, hogy a munkásság sorsát nemzetközi megegyezésekkel javítsák meg és hogy egységesen szabályozzák a munkás és fi munkáltató viszonyát. Azok a megegyezések, amelyeket a washingtoni konferencián hoztak, sokban meg fogják könnyíteni a munkáásság megnyerését a népszövetség számára. A népszövetség további feladata — folytatta Barnes — megakadályozni azt, hogy a népek között konfliktusok fordulhassanak elő. J£1 kell ismernie, hogy ezirányban tett lépések és közbenjárások bizonyos «'»ezekbe is nem voltak is hiábavalók. Ezzel szemben azt is meg kell állapítani, hogy a népszövetség elmulasztotta a lengyelorosz háború megakadályozását. Határozottan kérdem a népszövetségi tanácsot, miért nem járt közben annak idején a lengyel-orosz bonyodalomban. A népszövetségi tanácsnak kötelessége lett volna abba a bonyodalomba beleavatkozni és azt végérvényes békekötéssel megszüntetni. Barnes azután a volt ellenséges államok fölvételéről szólt és azt a reményét fejezte ki, hogy az ebben a kérdésben kilátásba helyezett külön tudósítás nemsokára a gyűlés elé kerül. Kijelentette, hogy teljes felelősségének tudatában az angol összmunkásság nevében követeli a volt ellenséges államoknak a népszövetségbe való felvételét. Az angol munkásoknak ezt az álláspontját valószínűen az egész világ munkássága magáévá teszi; ez a gondolat különben már a washingtoni konferencián is kifejezésre jutott, amikor az angol munkások tudvalevően vonakodtak résztvenni benne az esetben, ha a volt ellenséges államok képviselői nem vehetnek benne részt. Az angol munkásság még nem felejtette el ugyan, hogy 1914-ben a központi hatalmak vértengerbe mílasztották a világot és nem akarja elnézni nekik ezt a hibájukat; az angol munkásság azon az állásponton van, hogy a központi hatalmakat igenis felelősségre kell vonni mindezért és kötelességükké kell tenni, hogy az elpusztított területeket újraépítsék. A népszövetségi tanácsnak nem föladata — mondotta a szónok —, hogy az indítványokat és azok végrehajthatóságát itten , megmutassa, ellenben a népszövetségnek föladata, hogy kimentse a világot abból a káoszból, amelybe a háború döntötte. Pozitív eredményt azonban csak akkor lehet elérni, ha az egykori ellenséges államokat is bevonjuk a nemzetközi együttmunkálkodásba Föl kell adnunk a politikai szövetségek régi rendszerét, ami annyi szerencsétlenséget okozott. Azon véleményen vagyunk, hogy szankciókra szükség van, ma azonban meg kell állapítani, hogy a császári kormány és a felelős kancellárok eltűntek éz elmúlt, korszakhoz tartoznak, amíg azok a kormányok, amelyekkel ma dolgunk van, a német népet képviselik és a német nép befolyása alatt állanak. A népszövetség tárgyalásiról éjszaka aövetkező jelentések érkeztek: A „Temps'" tudósítója úgy értesül, hogy a japán kormány a francia indítványt támogatja Branting is azon a nézeten van, hoy Németorrszág fölvételét a népszövetségbe meg kell tagadni mindaddig, amíg meg nem kezdi kötelezettségeinek teljesítését. Ausztriát és Bulgáriát föl lehet venni, mert ez a két ország, iparkodálls kötelezettségeit teljesíteni és bizonyítékát adták jószándékaiknk. A népszövetség ülésében a hangulat Ausztria és Bulgária kérelménekk teljesítése melllett van és Valószínű, hogy Franciaország sem fog nehézségeket támasatani. („M. T. I") A német kormány abban az emlékiratban amelyet a népszövetség tanácsának a volt német gyarmatok ügyében hozott határozatáról a népszövetség főtitkárságának átnyújtott, állást foglal az ellen, hogy a gyarmatokra vonatkozó mandátumok szétosztása és az ennek gyakorlására vonatkozó feltételek megállapítása a szövetséges hatalmak dolga és hogy * népszövetségre csak lényegtelen és tisztán formai funkció marad Az ilyen álláspont a*