Népszava, 1920. november (48. évfolyam, 259–282. sz.)

1920-11-25 / 278. szám

2 NÉPSZAVA , 1920 november 25. Befejezték a népbiztosok ügyének tárgyalását. • * * AS­­téSetfolyíayel]ezés napiját később f­ogják megállapítani. — Szabados vádló beszéde. A fBlír'gyalás k5ü®««v£KíStSs£?te napja. A szerdai tárgyaláson­­ Szabados­­ tovább folytatta és befejezte a védőbeszédét Beszédé­nek ebben a befejező részében részletesen bi­zonyította Szabados, hogy a jegyzőkönyvek mennyire megbízhatatlanok. Ezzel a beszéddel befejeződött a népbiztosok ügyének közel öt­hónapos tárgyalása, amely juliu® 5-én kezdő­dött. Az ítélet kihirdetésének időpontját később fogjá­k megállapítani. Szabados Sándor beszédének­, befejező részében főbb vonásokban a következőket mondotta: ,— Hogy a jegyzőkönyvnek nevezett följegy­zések mennyire megbízhatatlanak, az összeha­sonlítások után még hivatkoznom kell Vi­kar törvényszéki gyorsírásszakértő vallomá­sára, aki a bíróság előtt kijelentette, hogy Révész­­ gyorsírói munkája teljesen megbízha­tatlan és a papírkosárba való. Remélem, hogy a bíróság sem fogadja el, ezeket bizonyítékul és valóban a papírkosárba fognak kerülni ezek az úgynevezett jegyzőkönyvek. A vádbeszéd a rólam­ adott jellemzéssel röviden végez, azt mondja, hogy cinikus vagyok. Azután meg azt mondta a főügyész­ helyettes úr, hogy elég a jellemzéseimre annyi, hogy én a szociális ál­lami propaganda vezetője voltam. Igaz, cini­kus vagyok. Én, aki állandóan Bécsben jár­tam, s a bukás után nem szöktem meg, pedig nyitva állt előttem az út és nem bujdostam. Ártatlannak érzem magam, működésemről senki sem­ tud rosszat mondani. A túszoknak segélyt adtam. A Szent István Társulat köny­veit megmentettem és százezreket juttattam a művészeknek. Nem szöktem meg, mert nem fé­lek. Nem féltem és nem félek a bíróságtól sem. Az állami propagandát ve­zettetni. A félekmíveseknek és iparosoknak to­vábbképző iskolát állttartta­m föl és átképző­tanfolyamokat szerveztem, hogy a fölöslegessé vált tisztviselők­et el lehessen helyezni. Azt hiszem, hogy ezek a tanfolyamok és is­kolák nem azok a helyek voltak, ahol a terro­ristákat és a forradalmi törvényszék tagjait kiképezték. A vád által hozott tanúk is elis­merték, hogy szép munkát végeztem. Lehet, hogy ezért a munkámért megérdem­lem a börtönt vagy az akasztófát, de én nem érzem magam bűnösnek dolgoztam szakadatlanul, hogy amit a háború és a szánalmas diplomácia elron­tott, jóvátegyük. Az ország érdekébe­n dol­goztunk, összefoglalva a vádpontokat, én a lázadásban és felségsértésben nem vettem részt, valamint semmi részem sem volt már­cius 21-ikében sem. A plattformról semmi tu­­­dom­ásom nem volt. Én különben még a szo­ciáldemokrata pártban, sem vettem részt az ak­tív politikában 1903 óta. Ezen idő óta nem volt tisztségem, nem voltam­ tagja a munkástanács­nak sem, pedig a diktatúra előtti munkás­tanácsnak sok olyan tagja volt, akiknek a munkásmozgalomhoz nem volt semmi köze, hanem csak olyan homályban rejtőző házi­politikusai voltak a pártnak, kreatúrái egyes pártvezéreknek. Nem vágytam a hata­lomra. Bizonyítja az is, hogy március 28-án neveztek ki és csak április 8-án­­ foglal­tam el a hivatalomat. Pénzt nem hamisítottam. Lehetetlennek tartom, hogy olyan cselek­mények miatt ítéljenek el, amit soha el nem követtem. Nem voltam gonosztevő. Tizenhat évi száműzetés után három hónapig részt vettem az aktív politikában- De nem magam ajánlkoz­tam föl. Elvállaltam, mert meghatott az, hogy még nem feledtek el azok, akik nem az apró, kicsinyes gyűlölködés szemüvegén keresztül nézték működésemet és érdemeimet Ezért a három hónapi legbecsületesebb munkáért és m­érsékletért, azért, hogy megcsináltuk az át­menetet bíróságr elé állítottak. Nem akarok a felelősség alól kibújni, de tudom, hogy a közvélemény nem kívánja a büntetésünket mert nem vagyunk bűnösek, ez a tárgyalás során beigazolódott Kant „Az örök béké"-ről írott könyvében megemlíti, hogy az igazság mérlege mellett a kard is ott van,­ mint az igazság szimbóluma és nyilván azért, hogy amikor a serpenyőben, a bűnnek kisebb súlya van, mint amennyit a bíró szeretne, a kard­dal bele tudjon döfni a mérlegbe és azzal nyomja le az igazság mérlegét. Az antant imperializmusának az áldozatai vagyunk, akik talán helytelen eszközökkel, de azt akar­tuk, hogy az ország a háború borzalmaiból egy­ségesen kerüljön ki. Igazságos ítéletet várok. Szabados beszédének elhangzása után az el­nök a tárgyalást berekesztette és­ bejelentette, hogy az ítélet kihirdetésének napját a bíróság később fogja megállapítani és ezt annak idején a lapok útján közzéteszik majd. Pétert, dr. Várady Jesuőt, dr. Szemethy Károlyt, dr. Reichl Károlyt, dr. Klim Róbertet, dr. Kirchknopf Feren­cet, dr. Feigler Károlyt és dr. Kisfaludy Lászlót. Al kilenc városbírói állásra: I. kerület: Hegedűs Lajos, II. kerület: Laumann József, III. kerület: Frei István, IV. kerület: Melkó Bertalan, VI. kerület: Zattmer Ede, VII. kerület: Vachár Antal, VIII. kerület: Hlatky István, IX. kerület: Koncz Géza, X. kerület: Minko Béla. Az egy tisztiorvosi állásra dr. Csordás Elemért választottat meg. Ezut­án az inte­rpellációkra került a sor. Hogyan lották le a rendőrt ? A gyilkossággal vádolt emberek a fel­adása. — Tizenhata­n vád­ak aa Kgycsz­s­ág s­rt. A rendőrség már az utolsó Britannia-transz­portot is átszállította az ügyészségre és most már a britanniásokcból tizenhatan várják a bí­róság­ ítéletét A rendőrgyilkossággal vádolt Wagner Lajos, Farkas Sándor, Micsinai Ala­dár, Gellért Antal és Kővári-Váraljai Károly , az ügyészségen Soltra József meggyilkolását így ad­tá­k elő. A Rákóczi-uton lévő Yildiz-ká­véházba­n mulattak, majd amikor onnan tá­voztak, a Holló­ utcában valaki ezt kiáltotta: „Jönnnek a fehér terroristák". A hang után in­dultak és betértek a Holló­ utcában, lévő Helena-ká­véh­ázb­a, mert azt hitték, hogy a kiabálók od­a menekültek. A kávés, hogy elke­rülje a verekedést, borral megvendégelte őket. Amikor már elfogyasztották az italt, elmen­tek. Az Andrássy­ úton­ verekedést hallottak és ami­kor odamentek, látták, hogy két civil és két katonaruhás egyén két zsidót ütlegel. Ők is beleavatkoztak a verekedésbe, egynéhány po­font adtak a két zsidónak. Ezután tovább mentek és pár lépéssel odébb találkoztak Soltra József rendőrrel, aki megkérdezte tő­lük, várj OI. Ők verték-e meg a két embert Durván válaszoltak a rendőrnek, a­ki erre igazolásra szólította föl őket, amire ők azt mondták a rendőrnek, hogy nincs joga őket igazoltatni, mert ők tisztek. Szóváltás­­támadt közöttük, majd nekimentek a rendőrnek. Ek­kor ért oda Mészáros I­mre, aki beleavatkozott a verekedésbe. A tumultusban állító­lag olyan zajt hallottak, mintha a rendőr a fegyverét töltené meg, erre Mészáros a rendőr mögé szökött és kétszer rálőtt Soltra Józsefre. A ve­rekedésbe beleavatkozott Miklós rendőrellenőr­­is, őt azonban a Mannlicherrel úgy fejbevág­ták, hogy a fegyver eltörött. Ezután elszalad­­ tak a Britanniába. Megírtuk, hogy a vizsgálóbíró Kmetty Ká­­­roly ügyét a katonai bírósághoz ak­arja át­temini, mert Kmetty két fejincselekmény közül hatot mint katona követte el. Az ügyész a vizsgálóbírónak ezt a végzését fölfolyamodta a­ vádtanácsihoz, mert az ügyészség szerint Kmetty már júliusban­ leszerelt A kihallgatá­sok során Szili-Török Miklós, Bíró Béla és Rombolt Atilla beismerő vallomást tettek. A főváros Közgyűlése: 71 költségvetés tárgyalása. A főváros tövényhatósági bizottsága szerdán délután rendes közgyűlést tartott Az elnöki bejelentések után Pálfy József arra kéri a közgyűlést hogy a közéletelező bizottság ha­tározatát amely szerint a­ kukoricalisztet ke­verten hozzák forgalomba, a közgyűlés he­lyezze hatályon kívül. Dr. Gaál Jenő java­solta, hogy a főváros a lakásügyeket intézze­­ saját, hatáskörében és tegyen lépéseket a La­káshivatal megszüntetésére. Gál felszólalása után a demokrata bizottsági tagok elhagyták a termet­ Az elnöklést ekkor Folkusházy Lajos alpol­gármester vette át és Sipőcz Jenő polgármes­ter előterjesztette a költségvetés főbb szám­adatait, ismertette a tanács javaslatait a költ­ségvetési hiány födözésére. A polgármester ja­vasolta, küldessék ki egy bizottság,­­ amely el­járjon a kormánynál, hogy a főváros nagy­összegű követeléseinek megtérítése dolgában a kormány tegye mest a kellő intézkedéseket Áttért azután a polgármester a pénzügyi bi­zottságban elhangzott észrevételekre. Ami a nagyjövedelmek progresszív , megadóztatá­sát illeti — mondotta —, ez neki is programja. A községe­sít­és kérdésében, ahol monopóliumot kell megtörni, nem fog visszariadni a kellő lé­pésektől. Hiszi, hogy a­ fővárost sikerülni fog talpraállítani. Ebben a reményben ajánlja a költségvetés elfogadását Wolf Károly kije­lenti, hogy ez a költségvetés nem reális és így sokkal fontosabb lesz a zárószámadás átvizs­gálása. A költségvetés 53 milliós deficitje máris megnőtt 91 millióra. Ezért a költség­vetésért a keresztény központi párt nem akarja vállalni a felelősséget A főváros hely­zetén csak a kormány segíthetne. A tőkének — szerinte — érdeke, hogy a krisztusi morál alapjára helyezkedjék, lemondjon az önzésről. Rámutatott ezután a mai helyzetre, amely sokkal súlyosabb, mint a múlt. A múltban köl­csönökből nagy beruházásokat eszközöltek, most pedig fizetni kell. Az adózási rendszer régi és elavult. Az elrejtőzött vagyonokat kell előhozni. Ha ezek az elrejtőzött vagyonok tud­nak kiabálni a jogrendért, akkor tudjanak a jogrendért áldozni is. A szociális nyomort sem lehet tovább fokozni. A fővárosnak is vannak kötelességei. A költségvetést elfogadja. . Az elnök ezután kihirdette a választás eredményét. Megválasztották a nyolc tiszti ügyéözi állásra dr. Tóth Ezu­tán az interpellációkra került a sor. Komolynak látszik a Kormányválságo * Ti'cg aftanjáfi szüntetni a Bendad-féla míniszteriKimot... fS­jját*lválság­olja a blwtá lyisépdés. A földreform és a ratifikálás elintézése után beállott helyzet kormányválságot érlelt ki magából. A jelek szerin­t komoly válságot és nem olyan futólagosat, látszat szerint valót, mint­ amilyet Teleki m­iniszterelnök jelentett be egy nappal a ratifikáció elintézése után. Hogy közvetetlenü­l és megfoghatóan melyik kérdés fogja megbontani a mostani kormány­pártot az egyelőre nem fontos, mert hiszen a kormánypárt összetétele régebben amúgy is magába foglalta a most már föltétlenül bekö­vetkező szétválás kényszerét Lehet hogy a fontos mégis csak az, hogy miféle összetételű pártot és milyen programot kerít maga alá az ügyek élére álló új kormány. Erről is sok a szóbeszéd, sok a hír, de pozitívumot még nem látni, csak óhajok hallatszanak. Hírek vannak arról is, hogy az új kormány — a takarékosság elvi álláspontján állva — a minisztériumok számának apasztásával kezdi meg ennek a princípiumnak a gyakorlati ke­resztülvitelét Szó van arról, hogy megszün­tetik a sokorópátikai minisztériumot amelyet „kisgazda" minisztérium ciímen ismert közvélemény és megszüntetnék a nemzetiségi kisebbségek minisztériumával együtt a népjóléti és munkaügyi minisztériumot is. A mun­kás ü­­gyek átkerülnének a kereskedelemügyi­ minisztériumba, ahol a most folyamatban levő szociálpolitikai törvényhozás előkészítésével kapcsolatban kerülne szóba a munkásbiztosí­tás reformja is — állítólag nem a Benárd-féle koncepció szerint hanem szociál­politikai alapon. Ezek a hírek nem tudnak arról, hogy az illetékes fórumok lemondtak volna a munkásibiztosítás államosításának gondolatáról­. V­. Ami pedig a munkaügyi miniszté­rium megszüntetését illeti, arról külön cikk­ben vannak nagyon komoly és­ megszívlelendő mondanivalóink. A pártalakulási mozgalmak és a kormány-a válság hírére szerdán este nagy elevenség tá­madt a kormánypárt helyiségében. Megjelen­tek miniszterek is, közöttük Haller István, aki már hosszú ideje feléje sem nézett a klubnak. Haller Rubinek földmivelésügyi miniszterrel és Ferd­inándy belügyminiszterrel folytatott tanácskozást Bizalmas eszmecserék fejlődtek ki a párt tagjai között is és megállapítható, hogy a beszélgetések a királykérdés körül forogtak. Ab Kati azonban kisgazdák és 18e­reszténypártiak egyetértenek, hogy a többség mai összetételében nem maradhat meg és új, homogén kormánypártra van szükség. A keresztény tábor vezére, Haller István, hosz­sza­bb nyilatkozatban szolgált véleményével a legújabb eseményeket illetően. Hangoztatta, hogy a kormánypártban nagy szükség van a pártfegyelemre, mert annak hiánya sokszor a bizon­ytalanság érzetét keltette oly miniszte­reknél, akik egyes nem népszerű javaslatokat voltak kénytelenek képviselni A keresztény irányzatot bármily csoportosulások vannak is, az eddiginél erősebben kell képviselni. Az al­kotmányjog revíziója tekintetében kijelentette, hogy miután az eddigi államjogi viszony, am­elyibe­n az ország élt, megszűnt lényegeseik

Next