Népszava, 1920. december (48. évfolyam, 283–307. sz.)
1920-12-01 / 283. szám
XLVI. 233. szám Budapest, 1920 december 1. szerda« Mr»az 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA. .. 140 kor. egy évre 160 kor. I negyed évre. — fél évre 300 kor. egy hóra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 5-31 és József 3-32) A Kisipar. Politika, nemzetgyűlés, alkotmányproblémák... Meg kell állapítani, hogy a főváros népét és az ország ellátatlanjait a legbrilliánsabb parlamenti viaskodásnál is jobban érdekli az, hogy lesz-e kenyere és ha lesz, elő tudja-e teremteni az árát. Aki együtt él a dolgozó, a gondoktól gyötört néppel, az tudja, hogy nincsen az a kérdés a világon, legyen annak bármilyen nagy jelentősége egyébként, amit előbbrevalónak tartana a kenyér kérdésénél. Nincs nap, amelyiken valami elsőrendű élelmicikknek a drágulását be ne jelentenék fltz élettel küzködő, szegény embernek. Hiába emelik a munkabért, az sohasem tud olyan magasra emelkedni, hogy csak meg is közelíthesse a munkásember azt az életszínvonalat, amelyen a háború előtt élt. Pedig igazán az sem volt olyan, aminél jobbat ne lehetne kívánni. Csöppet sem csodálatos tehát, ha, a főváros dolgozó népe sokkal inkább figyel arra, hogy mit tárgyaltak azon a szaktanácskozáson, amelyet a közélelmezési miniszter a kenyér árának a megállapítása ügyében hívott össze, mint arra, hogy minő finom disztinkciókkal fejlegetik az alkotmányjogi rébuszokat és hogy például milyen egyesületektől vonta meg a szubvenciót a főváros közgyűlése. A dolgozó nép arra figyel, hogy a közételmezési miniszter, majd a minisztertanács hogyan döntenek a kenyérárkiak dolgában, mert attól függ, hogy nyolc kónapon át — a legközelebbi aratásig — még az eddiginél is szűkebbre kell-e szabni a porciókat a szegény ember háztartásában. Most azután ebbe a mindennél fontosabb kérdésbe belekomplikálódik a kisipar és nagyipar kérdése. A nagyobb üzemek tulajdonosai már hajlandók volnának 3 korona 50 filléres árban megegyezni, a kisiparosok azonban azt mondják, hogy ők képtelenek ebben az árban előállítani a kenyeret. Igazuk van-e a kisiparosoknak, nem kutatónk. Mi itt csak azt látjuk, hogy 160 kis pékiparosnak az érdeke szembekerül a város egész lakosságának az érdekeivel. A legegyszerűbb és legigazságosabb megoldás az volna, ha azt lehetne mondani: ezt a 160 kisiparost kártalanítsák azok a vállalkozók, akik megtalálják a számadásukat a 3 50 koronás árban is. De ez csak eltolása volna annak a kérdésnek, amely itt előtolakszik. Mert nem csak erről a 160 sütőmesterről és nem csupán a kenyérről van szó. Itt csak erősebben ütközik ki azért, mert a kenyér most hatósági ellátás útján jut a fogyasztóhoz és a kenyér árát hatóságilag szabják meg. Arról van szó, hogy a kisipari termelés megállhat-e a nagyipari termelés mellett. Mert ha szabad verseny van, akkor egész bizonyos, hogy a közönség ott vásárol, ahol olcsóbban kapja azt, amit keres. Tehát a kisiparosoknak is arra kell gondolniuk, hogy versenyképessé legyenek. Nem lehet afölött vitatkozni, hogy a mai korszakot a nagyüzemi termelés uralja. Senki sem gondola arra, hogy a gőzmozdonyt kicserélje a delizlánccal s arra sem, hogy a gázgyárak és a villanytelepek helyébe gyertyamártó műhelyeket állítson föl. De azok a kisiparosok, akiket még nem szorítottak így ki a nagyüzemek, élni akarnak. Ezt a jogot senki sem vitathatja el tőlük. Csakhogy ez nem történhetik a fogyasztó közönség rovására, mert ha ily módon akarnának a nagyüzemekkel szembehelyezkedni, az csak ő reájuk válása végzetessé. A kisiparnak, azokban a foglalkozásokban,amelyekben meg tudta tartani a fönnállását, úgy kell ezt biztosítani s a létjogosultságát bebizonyítani, hogy olyan cikkek előállítását kultiválja, amelyekben nagyobb szerep jut a kézi munkának, az egyéni ízlésnek és ügyességnek. A kisiparnak ezenkívül igyekeznie kell a nagyban való beszerzés és az elemi hajtóerők előnyeit is biztosítani a maga számára. Talán paradoxonnak tűnik, de mégis úgy van, hogy ma a kisipar csak a nagyüzemek mellett érvényesülhet. Ahol a kisipar könnyen szerezhet olcsó hajtóerőt, ahol Ids motorokkal dolgozhatik, ahol a közlekedési eszközök fejlődöttsége biztosítja az anyagok gyors és olcsó áron való megszerzését, ott megállhat a lábán, ha olyan cikkeket állít elő, amelyeket közvetlen juttat a fogyasztóknak. A kisiparosoknak tehát arra kell törekedniük, hogy ezeket az előnyöket biztosíthassák maguknak. Erre ő pedig alkalmas it: egyrészt a szövetkezés, másrészt az olyan belátó és messzibbre tekintő kormányzat és közigazgatás, amely nem vágja útját a termelő erők kifejlesztésének és így megteremti az olcsó energiatermelés és szállítás lehetőségeit is. A ma égető kérdésére visszatérve, miából hangsúlyozzuk: sem a kisiparosok, sem a nagyiparosok érdeke nem lehet döntő abban, hogy a kenyér árát fölemeljék. A kenyér a kiindulópontja minden áralakulásnak, a kenyér az alapja — és sajnos, majdnem egyetlen — lehetősége ma a szegény ember élelmezésének. A kenyér árát tehát nem szabad fölemelni, mert ez újabb lavinát indít meg. A rizsipar megmentését pedig egészen más utakon kell keresni. A közgazdasági életet meg kell szabadítani minden fölösleges nyűgtől, módot és alkalmat kell adni mindenkinek arra, hogy az erők egyesítésének előnyeivel éljen, akkor majd az, ami a fejlődésirányával nincs ellentétben, föl fog egyenesedni és élni fog. Lehetetlenségeket azonban semmiféle protekcióval nem lehet elérni. I. Internacionálé föladatai. CensSHeMlesyssssans e2 és!?rsa Berlinben. Távirati tudósítás alapján röviden már jelentettük, hogy Camilla Huysmans, a brüsszeli neonseflachi iroda titkára. Berlinben ,az Internacionálé föladatairól előadást tartott. Most érkezett meg a berlini Vorwärts november 22-iki száma, amely bőven ismerteti Huysmans beszédét. Ennek alapján közöljük az alábbiakat: Vasárnap, november 21-én a berlini pártfunkcionáriusokk.nagy lapagitáció,s munkát végeztek, ennek befejezése után gyűltek össze, hogy meghallgassák a II. Internacionálé titkárának az előadását. Huysmans annak a kiemelésével kezdte a beszédét, hogy a háború után, 1919-ben találkozott először németekkel Baselben. Ezt rossznéven vették akkor tőle Belgiumiban és botrányt okoztak miatta. Ma — mondta — már Belgiumban senki sem botránkozik meg azon, hogy belga ember beszél egy berlini gyűlésen, mert ma már újra megerősödött az emberekben a nemzetközi összetartozandóságnak az érzése. A többi antant államokban is érzi a proletárság, hogy az újjáépítés lehetetlen minden ország munkásainak együttműködése nélkül. Az Internacionálét nagyon súlyos helyzetbe hozta a háború. Össze kellett egyeztetni a nemzeti védelem érdekeit és a nemzetközi megértés elvét. Az I. Internacioniále intellektuelek kis csoportjaiból állott, lényegében azonban inkább csak szimbólum volt. Az I. Internacionálé kis szektáiból a marxisták pártokat csináltak, amelyek mindenütt az illető ország sajátos viszonyai szerint működtek. Az 1889-ben megalakított H. Internacionálét nem lehetett már egy központból igazgatni, mert ez olyan pártoknak a szövetkezése volt, amelyek mind külön viselték a felelősséget a működésükért. A háború kérdésével foglalkoztak a nemzetközi kongresszusok. A stuttgarti és kopenhágai kongresszuson is foglalkoztak vele, de nem tudtak olyan módszerben megállapodni, amellyel elejét lehetett volna venni a háborúnak. Az olasz bolsevisták — akik szintén tagjai voltak az Internapiortálénak — neon is foglaltak állást ebben a kérdésben. Az iroda igyekezett a háború alatt is föntartani az összeköttetést a hozzátartozó pártolkkal, ami — természetesen — nem sikerült teljes mértékben. Az orosz forradalom kitörése után egybehívták a stockholmi konferenciát, deazon az orosz bolsevisták nem jelentek meg, noha az ő jelenlétüknek akkor nagy fontossága lett volna. A bolsevisták nem csinálták, csak kihasználták a forradalmat. A munkásság ura lehetett volna a helyzetnek, de a szélsőségesek szétforgácsoló törekvései megakadályozták azt. A bolsevisták uralmát a tömegeiknek a béke és a kenyér után való törekvése fogja megtörni. Azzal az állítással szemben, hogy a II. Internacionálé nem csinál semmit, rámutat arra, hogy a háború befejezése után mindjárt tanácskozásokat kezdtek a pártokkal s összehívták a genfi értekezletet. Etsitéb bizottságokat küldött ki az iroda az eges országok viszonyainak tanulmányozására. Egy ilyen bizottság épp akkor járt Berlinben, amikor a reakciós tisztek puccsa meg akarta dönteni a köztársaságot. Hasonló bizottságok mentek Oroszországba, Lengyelországba és Georgiába. Nagy örökkire szolgál, hogy Felsősziléziában sikerült neki a német és lengyel elvtársak megegyezését nyélbe ütni. Reméli, hogy a példa utánzásra talál. Az állam hovatartozandósága kérdésében döntsön mindenütt a nép s a többség akarata legyen irányadó. A moszkvaiak a demokrácia helyébe a diktatúrát állítják s ezt az új elvüket könyörtelenül hajtják végre. Asszerbejdzsán demokratikus parasztköztársaság volt, a bolsevisták elpusztították. Örményországot a bolsevisták szövetségese, Kemal basa fojtotta meg. A georgiai köztársaság szociáldemokrata alapon áll, ott aszavazók 90%-a a szociáldemokrata jelöltekre szavazott. A georgiai nép— amelynek magas kultúrája van — önálló akar maradíni s nem kell neki a terror. Csicserin nyilatkozataiból azonban azt kell megállapítani, hogy valami ürügyet keres, hogy Georgiát megtámadhassa. Ez nem szocialista politika A bolsevizmus a háborúból él. Ha rákényszerítik a békét, abba belepusztul. Amint a viszonyok ma államaik, meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a közeljövőben két Internationale lesz. Az együk, amelyik a demokrácia ésa fejlődés elvén alapszik s a másik, amelynek az elgondolásai nem a mieink. E két fölfogás között államaik azok, m aikük sem az együk, sem a másik oldalhoz nem csatlakoztak. Azok, akik úgy gondolkodnak, amint mi, de körülbelül úgy írnak, mint a moszkvaiak De a III. Internacionáléban is keresztül tör majd az evolúció gondolata, egyszerűen azért, mert Oroszország agrárország. A terror csak a háborúban érvényesülhet, békéiben összeomlik De ha összeomlottak Leninnek a módszerei, akikor ismét vissza fognak térni mihozzánk azok is, akik hozzácsatlakoztak s a II. Internaconále kapui nyitva fognak állani minden proletárpárt számára. Amint a nap egyenlően süt mindenki részére, a szocializmus fényét és melegét sem sajátíthatja ki a maga számára egy szekta sem, mert az a világ minden népének a javát, fogja szolgálni. A Banabizottság tárgyalásait „Magyar Távirati Iroda" jelenti. A nemzetközi Duna-, bizottság december 1-én Bécsben Tronsbridge tengernagy elnöklésével a Párisban ősszel hozott határozat értelmében rendes ülést tart. Elsősorban tárgyalni fogják a vezértitkárság részéről 1921. évre kidolgozott költségelőirányzatot. Tárgyalás alá kerül továbbá egy hajózási és folyamremteri szabályzat terve, amelyet nemrég Budapesten tartott, aölgaalfai albizottsági ülésen dolgoztak ki Két Ifánsfi^si a ^sBsakcis pártja is. ss&fcsz^s^ezefe fen»