Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)
1921-01-01 / 1. szám
. A termelés és világforgalom válsága. Az ipari tevékenység híodvala formáinak a gyapot földolgozása a kiinduló pontja. A gyapot fölolgozásársál vált először szükségessé amechanikai gépek alkalmazása és itt nyert ez a szükséglet először kielégítés. A fonó- és iszítvógépek nyitottik mert a mechanikai munkagépek sorát, amelyek viszont a hajtóerőt szolgáltató gépek szükség-ségét vonták maguk után. Így lett a gyapot közvetve a szentermelésnek, a nagy vasiparnak, a gépgyártásnak , a közlekedési eszközük fejlődésének is megindítója. A gyapot az alapja a világ-skereskedelem''!, a g.pótból indult ki Anglia kereskedelmi moliti' 'ja, a gyapot volt az, amit Angliának indiai és különösen egyiptomi politikájátjllegbajnozta. Épp ilyen óriás:'! jelemtőségű volt a gyapotnak az amerikai államközösegek életének alakulására is. Az 1864. évi szecessziós háborunak, a déli államok elszakadási törekvésénekis a gyapottermelésben volta gyökere. Az éjszaki államok a rabszolgaság megszüntetését követelték, a déli államok, a nagy iltetvényesek sírlamai pedig ragaszkodtak a rabszolgaság föntartásához, mert a rabszolgákkal való dolgoztatást tartották a gyapottermelés legjövedelmezőbb módjának.A gyapot földolgozásával kezdődik az emberi kifiázkodás dersiokratizálódása. A len és a pyapju arisztokratikus termékek, •különösen azok voltak, amíg a földolgozásuk csak kézi erővel történt. Len- és gyapjúámtársak a gazdag emberek vásárolhattak, a nagy tömegek rendsz,'mint csak a háziipar termékeit, a maguk szőtte ruhát viselték. Amikor azonban megkezdődött a gyapot földolgozása, azelőtt soha nem látott- s nem képzelt árutömegek kerültek a piacra. A fonó- és szövőipari technika fejlődése a gyapjúnak és lennek a feldolgozását is hatványozott mértékben tette lehetővé ,s ez természetesen visszahatott a gyapjú- és lentermelésre is. A textilipar a legfontosabb, legnagyobb jelentőségű iparrá fejlődött s mindenütt igyekeztek meghonosítani. De azért a háború kitöréséig mégis Anglia maradt a textiliparban a vezető. 1910-ben a világ összes államaiban 133 t1 millió őrsi volt működésben. Ezek közül 53 millió volt Angliában, 10 millió Németországban. 28, jsill-iá »'<'.• Egy«|i# All,,w#:VítjU».J-^1.-. lió Oroszorságbári, 7 millió iTarieinoTsZUghan, .5 millió Indiában és 4 millió Ausztriában. Magyarországon 1910-ben 300.000 orsó lehetett működésben. Ennek a steilfráfe a ' dontosságáért azonban nem állhatunk helyt. Lehetett kevesebb, esetleg valamivel több is.. A Balhorn alatt Amerika textilipara rendkívüli módon fejlődött s nem lehetetlen, hogy elérte vagy talán túl is szárnyalta Angliát. Az alkalmazott munkások számát is tekintve, mindenütt rendkívüli jelentősége van a textiliparnak. Angliában az 1911. évi statisztika szerint atextiliparban 1,232.294 munkás dolgozott, ennél a8k a vas- és fémiparban, a gépgyártásnál és hajóépítésnél foglalkoztatottaknak a száma volt nagyobb. Németországban szintén a bányászat és vasipar után a textiliparban van a legtöbb munkás foglalkoztatva. Ezek a számok világosan mutatják, hogy milyen nagy jelentősége van az egész ipari és kereskedelmi étetre, a textiliparban beálló minden zavarnak. Mert itt el kell gondolni, hogy a fonás és szöveg csak egy közbeeső folyamat, amelyet meg kel előznie a nyerstermékek előállításának s kizetnie kell az előállított termékek földolgozásának. A textiliparban beállott zavar tetett egyidejűleg visszahat a nyerstermelékek termelőire , a földolgozó ipar munkásaira. Azután, következik a zavar, a pangás a szállításban, a kereskedelemben s így gyűrűzik tovább a válság, folyton újabb és újabb rétegeket vonva be a sodrába. Az ipari válságok a lökéstermelési rendszerben nem ismeretlen jelenségek. Aki a realitásokat sem hagyja , ügyeimen kívül, annak számolnia is kell az időközönként beálló válságokkal. Az azonban, amit most tapasztalhatunk az ipari termelésben, nem illeszthető be a szokásos ipari válságok sorába. Ezt egész külön hely s különös elbírálás illeti meg. A textilipar óriási válságáról Ant érkeznek hírek mindenfelől. Angliában, Amerikában "napról-napra terjed a munkanélküliség. Angliában több mint 100,000 munkás csak félnapokat dolgozik. Munkáltatók, kormányok tanácskoznak és nem tudják megindítani a megakadt gépezetet. Nézzük, honnan ered a válság? Vizsgáljuk egy konkrét példán. A régi osztrák-magyar monarchiának a textiliparban legjelentősebb területe a mai csehszlovák köztársaság volt. Ennek a területnek a textilipari szükséglete 0,3.000 tonna volt évenként, vagyis 5100 tonna havonként. A háború alatt azonban a monarchiában nem lehetett új árukat előállítani, a régiek pedig elfogytak, a szükségletnek tehát meg kellett volna kétszereződnie. Ehelyett azonban a csehországi gyárak 1919. évi szeptembertől 1920 márciusig összesen csak 15000 tonna árut tudtak a saját területükön eladni, azóta pedig még tovább csökkent a fogyasztás. A dolognak a magyarázata az, hogy a gyárak nem képesek megfizetni a nyersáruk árát, a •ffoms&sztók pedig,,,nem tudják megvásárolni a VEÉÁrr. . .."•& VftiT kész "á,rul. A hHzft ma az, hogy Amerikában és Angliában a nyers gyapotnak, és gyapjúnak óriási tömegei vannak fölhalmozva és nem tudják, nem mérik vagy nem akarják földolgoztatni, mert a fogyasztók képtelenek az árukat megvásárolni. Ugyanakkor pedig Középeurópában a nép teljesen kirongyosodott minden ruhaneműből és Amerika izgalmára van szorulva, "úgy látszik, Amerika, szempontjából ez esetben még a jótékonyság is hasznos, mert az is elősegíti a raktárak kiürítését. Ezzel azonban még sem é blogi-ldani i krdést. Sem Európának mi- es népét, - i, pedig a munkát és megélh ' - a,ró teme-it az alamizsnák morzsái ki n t clégithe!*it. A textiliparban megindult vál'sáigettenetes perspektívákat tár elénk. W idenekelőtt íszt bizonyítja, hogy a kegyetlen békék nemcsak a legyőzöttekre, de a győzőkre is kegyet-tenek. A vál ságnak a gyökere ott van, hogy abékeszerződések a legyőzött államoknak anynyira megkötötték kezét-lábát, így teljesen képtelenek arra, hogy a háborúban elpusztult javak pótlásának a munkáját megkezdjék. A rossz márka, a rossz korona kikezeli a frankot, a shillinget, a dollárt is. Mert Középeurópa népe rongyokban jár, azért Egyliptomba a felényi területetültetnek be gyapottal. Angliában megállnak az orsókés a csehországi szövőgyárak munkásai nekti kapniak kenyeret, ugyanakkor, amikor Argentínából az a hír érkezik, hogy a fölösleges búzát fj mozdonyok fűtésére használják föl, mert így jobban tudják értékesíteni, mintha kenyérnek jádnak el. A háború — amelyik az eh,t klafiháború volt a modern gyáripar és világkereskedelem kifejlődése óta — teljesen fölborította, az ipari termelés rendjét, és szétszaggattál a világkereskedelem ezerszeresen összefüggő kapcsait. Mta nem akarják, hogy az utolsó száz esztendő minden technikai vívmánya, minden gazdasági eredménye megsemmisüljön, akkor újra helyre kell állítani a megszakított kanccsolatokat, hogy a termelés rendje is helyreállíttasson. A termelés helyreállításánál azonban mellőzni kell azokat a szempontokat, amelyeka háború előidézésében elsősorban közrehatottak, mert akkor újra csak katasztrófa felé haladunk. *:Ha akkor lesz újra termelés, akkor, lesz újra hldgorgalom, akkor lehet legyőzni a válságokat, ha a temetés kérdéseit, minditt, a szikségiesség és nora magánhaszon szempontjai fogják eldönteni. A főrendiház reformjáról nyilatkozott egy újságíró előtt báró Wla.-.ies Gyula volt, főrendiházi elnök és ennek során — a fő.rendek álláspontját tolmácsolandó — időst abból az emlékiratból, amelyet ez év tavaszán a főrendek megbízásából terjesztett azakkori miniszterelnök elé. „A főrendiház hoszen áll minden reformra — így szól többek között az emlékirat —, amelyet az új idők visszautasíthatatlan következményei parancsolunk és nincs oly tagja, aki ne arra törekedjék, hogy az Országgyűlés felső szervében mindaz, ami nagy erkicsi erőt, igazi 'tekintélyt, tudást, gazdag tapi '.izálatot jelent, az életképen rokotthányos tradicíiókba bekapcsolódva, aneefejelő képviseletet is nyerjen..."" Ha a volt főrendiházi tagok valóban készek a reformokra és nem ragasztkoznak a sokszorosan elévült 1885. évi főrendiházi törvényhez, ugy legokosabb, ha belenyugosznak abba, hogy az uj idők uj szelleme megszüntette kiváltságos intéznvényeket. A nemzetközi Duna-bizottság elnöke január 1-től számítandó hat hónapra Siklós Ödön államtit-kár lesz. V Tliina-bizott-ság állandó székhelyét az április 1-én Párisban összeülő nemzetközi Duna-konferencia fogja megállapítani. Az én testvérem ... Aki fűtetlen szobában alszik, És reggel korán hidegben ébred. Aki dolgozik nyötrő idegekkel, Rongyos ruhában, szársz kenyéren, Az én testvérem! Kinek ezer vágya, bénítja, gondja, Aki embersorsosát csak vergődni látja, Ki az életnek csak üzen mostohája, Aic tengődik sápadt reményen: Az én testvérem! Öreg koldus, kinek fáj a múltja, Kinek még a pihenés se vágya. Aki elnyűtt testét vonszolja a sárba. Titkos váddal fölsikolt a vérem! Az én testvérem! Kinek lelkén ezer seb tátong, • Aki vérzik, szenved Panasztalan ajkkal, Aki lángol, érez, aki átszoz, Aki hinni, látni tud az éjbeni Az én testvérem! „„ Mankó József, igy. .. Irt ez Singlertfi Jlári úton. Tilenlilásnak számos rokonai és barátai sűrűn valának vendégei az ő asztalának, amelyről Róma nagyjai gáncsoló irigységgel beszéltek. Ha az utcarközépen skét ingefuc találkozott, beszélgetésük nem folyt le olyiképen, hogy szó ne esett volna a dicső úr személyéről és a történelem hálát érdemlő följegyzői megemlítik róla azt is, hogy nemcsak hadvezéri tehetsége, hanem fényűző életmódja is szóba hozatott a szenátusban. Kaján, embereik akkor is alkudtak, akiknek a bárborűlóg szerzett, nehéz megpróbáltatások árán sjtött vagyon szemet szúrt ,és hinni lehet, hogy éppen Lucullusnak számos rokonai és barátai közülkerülteki a legtöbb, efféle 'Sunyi nagyképűsködő. Mert az emher ilyen: ha nem hívod meg —azért szapul, maghivod? — akkor is szapul, mert Bgm, lakott jók... Hát ez'meim lehet — mondaná valaki — hiszen azok a boldog uraik és ui'ufik, akik Lucullus dús asztala előtt ültek, soha sem sbdrták meg azt a sok jó étket! Ez lehet. De csak azt mondom, hogy a pazar konyhája Lucullus sem tudta jóllalkatni vendégeit. Még ő sem volt erreképes, mert az emberek telhetetlenek. A jóllakott embernek van egy szakácsbosszantó mondása: ..Mi miden pompás volt de..." És lassacskán kitűnik, hogy a vendégnek valamely porcikája elégedetlen és ez már nem jóllaikás. Hát hiszen jól tudhatta ezt Lucullus is és ugy látszik, minden vagyonával és tudásával azon volt, hogy számos rokonait és barátait lebilincselje konyhájának kitűnősségével. Mert hajh, nehéz valami az: a vendégsereg minden egyessének ingét kiismerni. Amidőn Lucullus visszatért a Mithridates elleni háborúból, teljesen fényűző életmódra adta magát A Tuskulum melletti nyaralóiban egymást érték a vagyonokat fölemésztő híres lakomák. Képzeletében hallatlan lakmározási játékok tervei támadtak. Ezek között bámulatos volt az úgynevezett vadászjelenete. Ez voltaképen a vaddisznópecsenye tálalását képezte, úgy, hogy a vendégsereg előtt félrelebbent egy bíborfüggöny, mire a vendégek egy vadregényes tájat látnak. Csakhamar megjelenik a hatalmas vadkan, amelyet kutyáik és vadászok üldöznek. A vendégek most azt várják, hogy a vadászok beledöfik lándzsáikat a vadkanba és a lihegő kutyák beleharapnak az üldözött állat fülébe, lábába de ez elmarad, mert a kürt halálit fuj; a szolgasereg odasiet és szétszedi, föltálalja az egész vadászjelenetet és akkor a vendégek látják, hogy a vadregényes táj bokrai sajátból vannak, a fák tortáikból, vadászok és kutyák is mindennemű izes ételekből vannak Összerakva Igen ám! Csakhogy Lucullus végül kezde kifogyni a leleményességből és immár alig tudott valami új, csinos fogást kieszelni. Legszebb álmait megrontotta a tudat, hogy nemképes vendégeit rendkívüli, világraszóló dologgal meglepni. Lucullus sokat töprengett magában és gyakran nyaggatta kiérdemesült szakácséit, hogy találjon ki már ő is valamit. Ezt, persze, hasztalan cselekedte, mert a jámbor ember főzni tudott, de lakomajátékot költeni nem, mert ehhez nem volt ihlete, mint urának, Lucullusnak... Lakott pedig Neapolisban egy emberségesnek ismért haltenyésztő, Klodius. Egészen véletlenül ez az ember segítette ki zavarából Lucullus. Történt, hogy Lucullus Neapolitan egy-két hegyet hasittatott ketté azon céllal, hogy csatornátkészíthessen a neapolisi hajléka elé tervezett halastaváig, ami általag mindig friss tengervízzel lenne elbáva. Klodiusról hallván, Lucullus nála rend elé a tóba,a tenyészteni szándékolt halakat. Egy idő uralva Lucullus azt látta, hogy a Klodiusnál válságolt halak, amelyek nuraenáknak neveztetnek, nagyon lesoványodtak. Megszólítja, szolgáját, akit a halak gondozásával megbízott.