Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)

1921-01-22 / 17. szám

A munkanélküliség kérdéséről 9S Az engol kormány intézkedései. — Ac­haemz tanácsok és ssaltesze­rvesetek ak­sísjía SS ésKiaSopszágEsam. A munkanélküliség és az ipari válság kér­dései foglalkoztatják a kormányokat és az ér­dekelt munkásokat, és munkáltatókat min­denütt. Angliából és Németországiból érkeznek most hírek, amelyek részint a kormány intéz­kedéseiről, részint a mun­kások akcióiról tudó­sítanak. A bécsi „Neue Freie Presse" értesülése sze­rint az angol ipar jelenlegi helyzete és a mun­kanélküliség kérdése legnagyobb mértékben foglalkoztatja a tuvrmányt. Ez már abból is kitűnik, hogy Anglia­­különböző európai álla­moknak hitelt engedélyez. Ezeket a hitelter­vezeteket a párisi konferencián fogják meg­vitatni. Nemcsak Ausztria pénzügyi támoga­tásáról van szó, hanem más európai áll­am­oké­ról is, amelyeiket a­ háború tönkretett. Anglia igyekezni fog kiviteli áruinak piacot terem­teni. Az angol külkereskedelmi miniszter csü­­törtösoön e kérdésről érdekes adatokat, közölt. Többek közt annak a reménynek adott kifeje­zést, hogy már rövidesen az egész vonalon a gazdasági válság csökkenésére lehet számítani. Nagyon érdekes adatokat közölt sir Kenneway a kivitelről és kiemelte, hogy Németország pénz­ügyi helyzete napról-napra rosszabbodik. _ Az an­gol iparnak még sok ideig nem kell félnie a német k­onkun­gr­ens­től és jelenleg ebben az irányban semmi komoly veszedelem nem fe­nyeget. Franciaország növekedő kivitelt és csökkenő behozatalt mutathat ki. Olaszország­nak is­­kedvező kilátásai vannak. Az állami munkások is foglalkoztak a munk Ugyárt csak Berky fogja fölvetni az eszmét, hogy e területeknek a megszálló csapatoktól való kiürítése alkal­mával általános amnesztiát kell adni az ottani eseményekben részt vett lakosságnak,­kanélküliség kérdésével. Erről a következőket jelentik Londonból: az állami munkások meg­bízottai elvetették a kormánynak a napi munkaidő leszállítására vonatkozó indítvá­nyát és kijelentették hgy ennek a tervnek megvalósítása az ipari tanácsok megkérdezése nélkül megsérti azokat az alapelveket, ame­lyek szerint az ipari tanácsokat létesítették. Az állami munkások valamennyi szakszerve­zete azt követeli, hogy az ipari tanácsokba kijelölt megbízottaikat hívják vissza. („M. T. L") Ugyancsak a munkanélküliség kérdésével foglakoztak a berlini szakszervezetek és üzemi tanácsok vezetői is. A tanácskozások főleg a rövidített munkaidő megszüntetéséről folytak. „Ereki mester beszámol..Ereki Károly (az Ereki-párt egyetlen tagja és nagynevű vezére) vasárnap beszámolót tartott kerületé­­ben, Kaposvárott. Erről a nagy politikai ese­ményről aligha vehettünk volna tudomást, ha egy ismeretlenű­ barátunk be nem küldi szer­kesztőségünknek az „Új Somogy" című lapot. Ennek a lapnak első cikke foglalkozik „Ereki mester" beszámolójával. Nagyon mérgesen. A többi között így: Beszámoló beszédre mentünk és hallottunk egy olyan förtelmesen izgátó beszédet, a­mely messze túlszárnyalja a legvé­resebb szájú kommunista szónokok beszédeit is. Ereki képviselő úr szerint Magyarország közéletének fő­szereplői közül az­­V­ százalék ,,monoklis pazember", a másik 50 százalék analfabéta, a kormány tápjai börtön­tölteléknek valók — akik különben még csak Párnában sem jártak —, akiket Ereki mester rövidesen hűvösre is fog juttatni — és mindezzel szemben egyetlen egy becsü­letes ember, egyetlen egy lángelme, egyetlen egy hon­mentésre alkalmas nagyság van csak és ez: Ereki Károly ... A lap végül kidobja az „Ereki-párt"-ot Kaposvárról: „... a vasárnap elhangzott be­széde után, ha továbbra is csak ilyen mondani­valói lesznek, egyáltalán nem vagyunk rá többé kíváncsiak..." I­­­­n ÍML január 22. NE PLAVA X X X XX X X X X JC X * * X ISXXX^XXXXKXXXX Ma, szombaton este ismét, összeül a múlt esztendőről „keresztény egyesülés" néven is­mert párt és vele együtt a 1 '^«v...­ »'ális A leendő pártprogramot, amelyről egyszer már tanács­koztak és amely szombaton is megvitatás alá kerül, tájékozottnak látszó helyen így ismer­tetik: A program kinyilatkoztatja, hogy a párt a keresztény erkölcs és a keresztény világnézet alapján áll. A kormányzat és a törvényhozás egész munkásságát át kell hatnia annak a fel­adatnak, hogy a keresztény magyarság az or­szág politikai, gazdasági és kulturális vezeté­sében visszaszerezze és megtartsa azt az ural­mat, amely jogosan megilleti. A zsidókérdéssel szemben a program hangoztatja a bevándorlás szigorú ellenőrzését és korlátozását. A gazda­sági­ élet erkölcsisége érdekében megfelelő bün­tetőjogi és magánjogi intézkedéseket tart szük­ségesnek. Rámutat an­nak fontosságára, hogy a kormány kezében összpontosuljon a hatalom kezelése, mellék­tényezők ki­zárásá­vel. Részletesebben szól a program a forradalmakban kiélesedett osztály­ellentétek kiegyenlítéséről és olyan gazdasági, pénz- és adópolitika szükségéről, amely az ál­lam ananciáit és ezzel a belső társadalmi bé­két, és a termelési és szociális viszonyokat egészséges alapra fektetheti. Alkotmányjogi kérdésekben a program kerül minden végleges állásfoglalást. A királyság kérdéseiben a­ tör­vényes és alkotmányos megoldást kívánja, az időpontot az ország érdekei és a külpolitikai helyzet határozzák mest. A nemzetiségek javára biztosítani kívánja politikai, társa­dalmi, közigazgatási és kulturális téren szabad fejlődésüket a magyar államiság keretei kö­zött. Ez volna tehát az a „széles bázis", amelyről Haller beszélt s amelyre „elvei föladása nél­kül" léphetne az Andrássyhoz csatlakozó keresztény párt vagy — ami még nincs el­döntve —­ a keresztény párthoz csatlakozó Andrássy. Ez a játék azonban már nem fontos. Andrássynak bizonyára utolsó kísérlete szem­pontjából fontosnak látszik az, hogy az új párt mégis csak megalakul és a párt zömét néhány keresztény-szociális képviselő alkotja majd... Kaller István vezérlete alatt. Andrássyhoz csak Haller és barátai csatlak­oznak­. Kisgazdapártiak a cenzúra megszüntetését követelik. A keresztény-szocialis­oknak Andrássyékh­oz való csatlakozása dolgában Haller István pén­teken is beható tanácskozásokat folytatott a párt tagjaival, de politikai körökben­ elter­jedt vélemények szerint a volt kultuszminisz­tereik nem sikerül­t hí­veit megnyergelnie. Rajta kívül csupán Bleyer és néhány nyugat­magyarországi képviselő híve a csatlakozás­nak, a párt többsége azonban, amely Vass Jó­zsefet, Hegyeshalmy kereskedelmi minisztert és Huszár Károlyt tekinti vezéreinek, húzódo­zi­k az Andrássyékkal való szövetkezéstől. A szigorúan bizalmas csütörtöki értekezletről, amelyen Haller az Andrássy programját is­mertette, újabb részletek szivárogtak ki, neve­zetesen az, hogy Haller és Bleyer kivételével cs­aknem az összes fölszólal­ók a csatlak­ozás el­len beszéltek, különösen azt fejtegetvén, hogy Andrássy személye évtizedes liberális múltjá­nál fogva alkalmatlan a kereszténypárti vezér­ségre. Még Turi Béla is, aki pedig sűrűn ta­nácskozott magával Andrássyval, hasonló ér­telemben beszélt. A párttagok álláspontjával ismerősök azt jósolják, hogy a pártnak legföl­jebb egy negyedrésze — Haller és barátai — megy át Andrássyhoz, aki ilyenformán leg­jobb esetben (Szm­recsán­yiékkal együtt) húsz főnyi pártra számíthat. A kereszténypártnak szombati értekezlete tehát nem nagy ered­ményt jelent majd az ú.i grófi pártnak. A legitimisták mozgolódásának nem lévén oly nagy jelentősége, mint várták, a szabad királyválasztó kisgazdák se tartják sürgősnek a­ sorompóba lépést. A párt körében azonban többen újból mozgalmat indítottak a cenzúra megszüntetése érdekében és a­ februárban összeülő nemzetgyű­lésen interpellációk és indítványok alakjában a legerélyesebben fogják követelni a sajtó­szabadság visszaállítását. A mozgalmat, Bulla Aladár kezdeményezte. Az első ülések egyikén Berky Gyula kisgazdapárti képviselő indít­ványt fog benyújtani, amely azt célozza, hogy a baranyai területek kiürítése, után a nemzet­gyűlés parlamenti bizottságot küldjön A gyilkos tu­sasok­ Kettős gyilkosságo* kSvd­teh eJ 7 — A kisSeKlaj? amvjjiSí ts mogSiJEk? A szolnoki gyermekgyilkossággal gyanúsí­tott Kis István és felesége ujabb vallomást tettek. Amint annak idején megírtuk, Kisék el­fogatá­sukkor azt vallották, hogy a szolnoki állomáson talált meggyilkolt kisleányt a fő­városból csalták el Szolnokra és ott gyilkolták meg Ábrahám-Berkó Istvánnal együtt. A nyo­mozás során kiderült azonban, h­ogy a házas­párnak ez a vallomása nem fedi a valóságot. Erre a gyilkos házaspárt Szolnokra szállí­tották és átadták .Az ottani csendőrségnek a további nyomozá­s megejtése végett Közben Szolnokról hír érkezett, hogy Kisék állí­tólag azt vallották, hogy a meggyilkolt kis­leány a saját gyermekük volt. Majd meg azt jelentették, hogy Kisék minden eddig tett val­lomásukat vissza­vonták és így egészen elölről kell megint kezdeni a nyomozást. Erre Szolnokról visszahozták őket Budapestre és beszállították az ügyészség Markó­ utcai fog­házába. Itt azután a házaspár az ügyész előtt most újabb vallomást­ tett. Ebben a legújabb vallomásukban Kisék most már nemcsak a gyermek meggyilkolását ismerték be, hanem elmondották, hogy a kisleány állítólagos any­ját is megölték. Ennek az új­abb vallomásnak a részletei a következők: Az áldozatok. Kis István elmondotta az ügyész előtt, hogy Törökszentmiklóson lopás miatt letartóztatták de a fogságból megszökött és feleségével együtt Budapestre jöttek. Innen azután mind a ketten Biatorb­ágy községbe mentek, ahol egy Pap József ,nevű kanásznál voltak megszállva, aki­nél négy-öt napig tartózkodtak Az ittartózko­dásuk alkalmával egy asszonyt ismertek meg, aki a községben eladó liszt után érdeklődött. Úgy gondolták, hogy ha az asszony lisztet akar vásárolni, akkor bizonyosan nagyobb összegű pénz van nála és elhatározták, hogy az asszonyt kifosztják. Érdeklődni kezdtek az asszony után és a falubeli asszonyoktól meg­tudták, hogy a nőt Csapó Ételnek hívják, aki 8 éves, kisleányával tartózkodik a faluban; a leánykának Szűcs Margit a neve. Csapó Etel január első napjaiban leánykájával együtt Törökbálintra utazott, ahol villamosra szállt Klisék utána mentek és a villamoson meg­ismerkedtek vele. Együtt utaztak Albert­falváig és itt a repü­lőgépgyárnál az asszony a kisleányával­­ leszállott, amire Kisék is le­szálltak és együtt mentek be a faluba. Útköz­ben Kis rátámadt az asszonyra és követelte tőle, hogy adja á­t neki a­ pénzét, az asszony kiáltozni kezdett, amire Kis leteperte a földre, majd előrántotta revolverét és az asszonyt halántékon lőtte. Ezután a meggyilkolt asz­szonytól elvette 300 koronányi pénzét, levet­kőztette, levágta a hajfonalát, majd a holt­testet a Dunához cipelte és beledobta a vízbe., A kisleány meggyilkolása. Amíg Kis István az asszonnyal végzett, fele­sége a kisleánnyal előrement. A gyilkosság után azután újra összetalálkoztak és a gyerek­kel együtt a Kőbánya mellett levő erdőbe mentek, ahol az éjszakát és az azt követő na­pot töltötték. A második éjsz­akán Kisék elha­tározták, hogy a gyereket, a­ki állandóan az anyja után érdeklődött, szintén elteszik láb alól. A gyilkosságot nyomban végre is hajtot­ták. Kis István a kisleányt revolverrel fejbe­lőtte, azután a holttestet levetkőztette és zsák­ba varrva, feleségével együtt rákosrende­zői, pályaudvarom­ bedobták egy üres vasúti kocsiba. Ezután bejöttek a fővárosba és itt a Teleki-téren a meggyilkolt asszonynak és kis-, leánynak a ruháját eladták. Ezután a vallomás után azt akarják megállapítani, hogy az állító­lagos Csapó Etel és annak kisleánya, akiket meggyilkoltak, hol laktak. alispinai 3 A livornoi pártgyűlés. * 77 szociálet.-szrt oszro­íta párt 81*028, a ftC­mmunistát? 57.&00 szavazatot fcap£afc (Zürich, január 21.) Milánóból jelentik. A livornoi szocialista kongresszuson megtörtént a szavazás az ol­aszor­szági szo­cia­lista párt új tájékozódásáról. A megálllapított eredmény szerint Serrati egységálláspontja 81.028 szavazatot, Bomba­ceki radikális kom­munista iránya 57.990, Tv­rati mérsékelt cso­portja 17.202 szavazatot kapott. Rumbacehi kommunista csoportja, mely váratlanul sok szavazatot kapott, proklamálta, a­ pártból való különválást érő külön kommunista párt alakí­tását. (Róma, január 20. — Stefani.) A bolognai tartomány szocialista községi tanácsai elhatá­rozták, hogy a livornoi kongresszuson történt pártszakadás következtében lemondanak. („M. T. I.")

Next