Népszava, 1921. november (49. évfolyam, 244–269. sz.)

1921-11-01 / 244. szám

1912 november 1. NÉPSZAVA zottság ki fog­ fizettetni Magyarországgal a szövet­sé­­yeseknek járó minden adósságsát. A szövetségesek az elsők, akik követelésüket be fogják hajtani. Ha Magyarország ki akarná, fizetni a mozgósítás költségeit, a jóvátételi bi­zottság a maga számára foglalná le az össze­get. Ezért nem is követeli Rom­ánia a megó­sítási költségek megtérítését. Románia mentett minden előkészületet a mozgósításra. A fő kö­vetelés az, hogy ne csak IV. Károlyt, hanem az egész Habsburg-dinasztiát fosszák meg a trón­tól. Éppen ezért nem szükséges fegyveres ak­ciót kezdeni, mert a nagyontánt sikeres diplo­máciai intézkedéseket tett. A sajtónak az a közlése, amely ultimátum küldésről szól, nem­ elég szabatos. Nem ultimátumról, hanem csak közönséges jegyzékrő van szó, amellyel remél­hetően sikerül bizto­sítani Csehország, Romá­nia és az S. H. S. királyság közös érdekét. („M. T. I.") Kik k­észítették elő a Királypuccsot? (Páris, október 30. — „M. T. I.") A „Petit Journal" genfi levelezője beszélgetést folyta­tott Werkmann századossal, Károly király bi­zalmi emberével, aki kijelentette, hogy a pucs­csot Andrássy Gyula gróf, Rakovszky István, Gratz Gusztáv és Ostenburg őrnagy készítették elő. Windischgraetzet Pozsonyban internálták. (Bécs, október 31. — A „M. T. I." jelentése.) Az „Abend" jelenti: Windischgraetz urat, a burgonyaherceget, akit királyi kebelbarátja szolgálatában tett „diplomáciai utazása" köz­ben néhány nap előtt Egerben letartóztattak és Prágába szállítottak, vasárnap háror­ titkos rendőr fedezete alatt Pozsonyba kísért fele és itt a felsőbb hatóságok utasítására internálták. Vasárnap éjjel Pozsonyban házkutatásokat is tartottak. Dr. Duka Bélát, a magyar egyetem volt tanárát, Tobler plébános, volt képviselőt, Bartal volt főjegyzőt, Lipcsey kegyszerkeres­­kedőt, Grüneperg ketegyárost elfogták. Hogyan szökött meg Lehár ezredes? „Csak nem leszek bolond agyonlevetni magam­at." A „Magyar Távirati Iroda" jelenti. Ostenburg őrnagy ügyének rosszra fordultával tudvalevően vonatra szállt és menekülni próbált. Amidőn Tatán azt a hírt kapta, hogy Komárom felől is el van zárva az út, Ostenburg őrnagy megszökött a vonatról és elfogatásakor a szőlők között egy pincében, civilruhában remegve találtak rá. Hasonló módon járt el Lehár ezredes is, aki Tatára való érkezése előtt már a vonaton polgári ruhát öltött és amidőn a király kíséretében volt politikusok megdöbbenve kérdez­ték, hogy csak nem akar elmenni, kijelentette, hogy nem lesz bolond magát agyonlövetni. Lehár valóban leszállt a vonatról és szökve hagyta el a királyi párt. Egyszerű történet. írta Palotás Imre. A szegénység életében minden történet egy­szerű, nincsenek benne megdöbbentő nagy ese­mények. A legnagyobb esemény a halál, ami néha orozva tör be kicsi életükbe. Akkor meg­hökkennek ... A szegénység élete csöndesen továhömpölygő patak, amelynek medrében tar sziklák emelnek gátat. De a kis patak elsiklik a sziklák oldalán vagy üreget váj alattuk és ugy halad tova. Ez a szegénység élete: csöndes, néma, de szakadatlan küzdelem; végtelen so­kaságú gáncs, akadály elhárítgatása közben halad előre, hogy betöltse földi hivatását... Érdekfeszítő, nagy, izgalmas regényeket nem ér rá szőni kicsi életéből. ...Mikorra a könnyek fölszáradtak, elfogyott a pénz is. Lehetne úgy mondani, hogy az utolsó krajcár szárította föl a könnyeket. Az asszony megerőltette magát és nem sirt többet. Öt napja volt özvegy és itt a külvárosban öt nap bőven el­ég, hogy föleszméljen... öt nap alatt elfogyott a kenyér, öt nap alatt éhezni kezdenek a gyerekek, öt nap alatt megjelenik a szegénység hajléka fölött a gondok sötét­tollú madara és látni lehet, amint ereszkedik lejebb, egyre lejebb, mígnem már az ajtót, ab­lakot verdesi rettenetes szárnyaival; öt nap alatt megtanulta az asszony, hogy _ nincs, iga­zán nincs ember és kenyér sincs és hogy le­gyen, neki kell emberré válnia... Eddig az ember nem engedte dolgozni, azt mondta: maradt itthon a gyerekek mellett. De most meghalt az ember... Két gyermeke volt, az idősebb, ötéves fiú, a másik leány. Apró udvari szobácskában lak­tak, amelyhez félkonyha tartozott. Az egyetlen ablakon csak halvány világosság szűrődött a a szobába, elöntve gyöngén azt a pár bútor­darabot, ami itt-ott a falaknak lapulva­­ szo­rongott. A nap éltető sugara soha nem jutott ide be... Egy kvártélyos lakott még a kicsi szobáiban, az asszony férjnek a cimborája, a­z gyermekkori pajtása. Ez az ember már évek óta lakott itt, együtt járt dolgozni a megbol­dogulttal. Agglegény volt, valamikor szeretett egy leányt, de hogy csalódott benne, többé nem gondolt­ arra, hogy megnősüljön. Egy kora reggelen az asszony karjára akasztotta a kosarát, és azt mondta ennek az agglegénynek: — Megyek. Az ember még ágyban feküdt, most föl­emelte a fejét és ránézett az asszonyra. Tudta, hová indul­ az asszony, de azért megkérdezte: — Hova indul Amál? Az asszony halkan válaszolt: — Munka után, Péter. Valamihez hozzá kell fogni. A gyermekek még aludtak, kint csak lassan világosodott, még derengő szürkület ülte a kis szobát, a bútoroknak csak halvány silhuettjei látszottak. Azt mondta még az asszony: — Élni kell. Az ember szótlanul nézte az asszony im­bolygó alakját és gondolkodott. A gondolatai agyrémek voltak és azt ismételgették, hogy milyen is az élet, hogy nincs benne semmi iz­galom, hogy elviszi a gyermekek mellől az anyát, akire pedig nagy szükségük volna... És arra is gondolt, hogy ennek a szegény asszony­nak most egy fillérje sincs és ha valahogyan munkát nem ka­p, mi is lenne belőlük... A szi­vét elfogta valami nagy szomorúság és nem bírta megállani, hogy valami vigasztaló szót ne szóljon: — Aztán vigyázzon, Amál... Vigyázzon magára. Az asszony mosolygott: — Csak bizza rám! — Nana!... Ne bizza úgy el magát Az em­bert ott is érheti valami, ahol nem gondolja. Az asszony megállt a férfi előtt: — Maga még itthon marad, Péter? Magára bizom a gyerekeket. Költse föl őket később... Mondja meg nekik, hogy jók legyenek. — Meg lesz — mondta a másik. Az asszony elment, az ember sokáig nézett utána, azután fölkelt. Nagyokat ásított és nem öltözött föl mindjárt, rá ért, az ujját elvágta a hét elején, ennek fejében most az lehetett, nem kellett dolgozni és kapta a beteg pénz. Saj­nálta az ujját, de valahogy a szíve belsejében örült, hogy szabad. Az ablakhoz állt és nézte az udvart, mint lesz egyre világosabb, majd oda ment a gyermekágyhoz és nézegette a két alvó boldog arcát, a meg-megvonagló, remegő szájakat, a csöpp homlokokat, amint édes rán­cokba bomlottak. Arra gondolt, hogy milyen jó is volna, ha az ember örökké ilyen kicsi, ilyen gondtalan maradhatna, nem ismerné meg az életnek ezt a gyötrelmesebb másik oldalát... Az egyik gyermek álmában megszólalt: — Mama. Kicsit föl is emelte a fejét. Az ember gyön­géden visszanyomta: — Csicsis... A gyermek tovább aludt, de kis idő múlva újra fölszól: — Mama... Édes mama. A férfi nem tudta, mit válaszoljon a gyer­mek szavaira... Később fölébredtek a gyermekek, moso­lyogva, vidáman ébredtek. Az idősebb, aki már ötéves volt, komolykodva nézett a kvárté­lyosra: — Hol van a mama­? Az ember a komoly kérdésre komolyan vála­szolt: — A mama dolgozni ment. A kis­gyermek iparkodott fölfogni a szavak értelmét. Látszott rajta, hogy nehezen megy. — Most én vagyok a mama — mondotta az ember és kacagott A gyerekek is mihamar kacagni kezdtek. A gyermekszív olyan, mint nyári ég, az előbb még villámok cikáztak fönt és imhol, már vígan kacag a nap... A kvárté­lyos felöltöztette őket, megmosta a kisebbik­ arcát kávécskával meg is etette. Mindezt han­gos kacagással tette. Amikor a gyerekek jól­laktak, még vidámabbak lettek, játszani kezd­tek. Játékukba szívesen belevonták az embert is, lovat csinál­tak belőle, a hátára ültek, aztán Magyarország külkereskedelme az 1921. év első felében. * Még m­indig el vagyunk zárva majdnem az egész világtól. A központi statisztikai hivatal most adta ki a Statisztikai Havi Közlemények ez évi ápri­lis—júniusi füzetét, amelyben beszámol az 1921 első felének külkereskedelmi forgalmáról. A statisztikai táblák szomorú képét mutat­ják a kereskedelmi forgalom pangásának és Magyarország lakossága nagyfokú fogyasztó­képtelenségének. A jelentésből csak nagyon hozzávetőleges képet lehet nyerni a külkeres­kedelmi mérleg alakulásáról, mert az áruk csak mennyiség szerint — darab- és méter­mázsaszám — vannak föltüntetve, de nem ér­tékük szerint is. A múlt év második feléhez képest úgy a behozatal, mint a kivitel emelke­dett, aminek a jelentőségét természetesen csak akkor tudnánk pontosan megállapítani, h­a is­mernék úgy a behozott, mint a kivitt áruk ér­tékét is. A behozatal emelkedése főleg a fa, kőszén, koksz, vasáruk és textiláruk megnövekedett behozatalában jut kifejezésre, a kivitelnél a gyarapodás a gabonanemű­ekre és a vasércre esik. A külkereskedelmi forgalomnál — úgy a be­hozatalnál, mint a kivitelnél — Csehszlovákiá­nak van a legjelentősebb szerepe. A behozott áruknak majdnem fele Csehszlovákiából való. Ezek között elsősorban fa, koksz, vasérc és nyers mészkő. Ezek majdnem kizáróan az el­szakított területekről származnak. Jelentősebb mennyiségben hoztak még be vasat és vasárut, agyag- és üvegárut és textilárukat. A Csehszlovákiába kivitt áruk között első helyen ismét a vasérc áll éspedig körülbelül három és félszer akkora mennyiséggel, mint a behozott. Azután se­m a barnaszén (85.000 méter­mázsa), kukorica, bor, gyapjú és cement. A vasérc és barnaszén kiviteléhez szerettünk volna valami magyarázatot olvasni. Nem tud­juk ugyanis megérteni, hogy a barnaszenet miért kell kivinni az országból, de még ke­vésbé azt, hogy a vasércet miért kell nyersen ki­vinni­­ és miért nem lehet azt idebenn az or­szágban földolgozni. Lehet, hogy van rá va­lami kényszerítő ok, de ezt az okot is ismerni kellene. Csehszlovákián kívü­l még Ausztriával és Németországgal van jelentősebb forgalmunk. Ausztriából leginkább magasabb értékű gyárt­mányokat hoztak be, amelyek között elsősor­ban a textiláruk (49.000 méter mázsa) jönne­k te­kintetbe, amelyeknek háromnegyed része pamutször­ű­. Jelentős mennyiségben szerepel az Ausztriából behozott áruk között a bárdolt és fűrészelt fa, továbbá vegyészeti anyagok, vasáruk, papír és papíráruk, gépek és készü­lékek. Az Ausztriába kivitt áruik között elsősorban a határszéli bányákból kivitt barnaszén jön tekintetbe, jelentős mennyiségben kerültek még kivitelre: bor, gabonafélék és hüvelyesek, valamint gyümölcs és főzelékfélék. Németországból összesen 1,6 millió méter­mázsa árut hoztak be, en­nek körülbelül a fele (811.000 mé­termá­z­sa) kőszén, 314.000 métermázsa pedig a behozott konyhasó. Ezenkívül még kokszot, vasat és vasárut, vegyészeti anyago­kat és gépeket és készülékeket hoztak be meg­említésre méltó mennyiségben Németország­ból. A kivitt árukból főleg kukorica, liszt és bor került Németországba. Az egész kivitel mennyisége 145.000 métermázsa volt. A más országokba kivitt áruk közül még csak az Olaszországba vitt 11.000 métermázsa ócskavas érdemel említést. A behozatalnál szintén Olaszországból volt még rizsből és déli­gyümölcsből megemlítésre érdemes forgalom, továbbá Németalföldről cukor, Lengyelország­ból ásványolaj és Britt-Indiából jutó (25.000 métertmázsa). A gyapjukivitel majdnem teljesen Ausztriá­ba és Csehszlovákiába ment. Gyapjuárukat ugyancsak onnan hoztak be. Készru­hákból a behozatal nagyon csekély volt, a kivitel pedig semmi. Ez nagyon szomorú fejezete a külfor­galmi statisztikának. Általában azt mutatja ez a statisztika, hogy az elzárkózásra vezető politikának véget kell­ vetni, mert ez teljes gazdasági megfulladásra vezet. a Népszava. A társadalosm SssSs© lS ... „ _ .„, , w » -«"» fei­zdelmesben igen nagy fasen­mStSL SS ."5. ? tS*és«k» ® kis" és nagybirtokosok, az iparosok, a kereskedők, az egyház érdekeit pénzzel támogatott Sápok védik. Éppen a munkásosstálg áltana olyan jól, hogy nincsen szüksége érdekeinek védelnnél isen lapoéra, a Népszavára? Félbeszakították a román-orosz tárgyaláso­kat­ Bukaresti híradás szerint a Varsóban folyó román-orosz tárgyalásokat bizonytalan időre megszakították, hogy a román megbízot­taknak idejük legyen a bukaresti kormánynak­ jelentést tenni. A­­tárgyalások programján ugyanis eredetileg csak két kérdés szerepelt, nevezetesen a kereskedelmi forgalom helyre­állításának és a Dnyeszter-hajózás szabályozá­sának ügye. Az orosz megbízott azonban a tár­gyalás folyamán 10 másik kérdést terjesztett elő, amelyek többek között Besszarábia sor­sára, az orosz-román határ szabályozására és a kisebbségek védelmére vonatkoznak. A román megbízottak megtagadták azt, hogy Besszará­bia átcsatolásának törvényességéről tárgya­lásba bocsátkozzanak és csupán abba egyeztek bele, hogy az átcsatolás következtében előállott kérdések szabályozását megvitassák. A kisebb­ségek kérdése tekintetében kijelentették, hogy ezt már szabályozták a békeszerződésekben. A román megbízottak most hazautaztak Buka­restbe. („M. T. I.")

Next