Népszava, 1921. november (49. évfolyam, 244–269. sz.)
1921-11-01 / 244. szám
1912 november 1. NÉPSZAVA zottság ki fog fizettetni Magyarországgal a szövetséyeseknek járó minden adósságsát. A szövetségesek az elsők, akik követelésüket be fogják hajtani. Ha Magyarország ki akarná, fizetni a mozgósítás költségeit, a jóvátételi bizottság a maga számára foglalná le az összeget. Ezért nem is követeli Románia a megósítási költségek megtérítését. Románia mentett minden előkészületet a mozgósításra. A fő követelés az, hogy ne csak IV. Károlyt, hanem az egész Habsburg-dinasztiát fosszák meg a tróntól. Éppen ezért nem szükséges fegyveres akciót kezdeni, mert a nagyontánt sikeres diplomáciai intézkedéseket tett. A sajtónak az a közlése, amely ultimátum küldésről szól, nem elég szabatos. Nem ultimátumról, hanem csak közönséges jegyzékrő van szó, amellyel remélhetően sikerül biztosítani Csehország, Románia és az S. H. S. királyság közös érdekét. („M. T. I.") Kik készítették elő a Királypuccsot? (Páris, október 30. — „M. T. I.") A „Petit Journal" genfi levelezője beszélgetést folytatott Werkmann századossal, Károly király bizalmi emberével, aki kijelentette, hogy a pucscsot Andrássy Gyula gróf, Rakovszky István, Gratz Gusztáv és Ostenburg őrnagy készítették elő. Windischgraetzet Pozsonyban internálták. (Bécs, október 31. — A „M. T. I." jelentése.) Az „Abend" jelenti: Windischgraetz urat, a burgonyaherceget, akit királyi kebelbarátja szolgálatában tett „diplomáciai utazása" közben néhány nap előtt Egerben letartóztattak és Prágába szállítottak, vasárnap háror titkos rendőr fedezete alatt Pozsonyba kísért fele és itt a felsőbb hatóságok utasítására internálták. Vasárnap éjjel Pozsonyban házkutatásokat is tartottak. Dr. Duka Bélát, a magyar egyetem volt tanárát, Tobler plébános, volt képviselőt, Bartal volt főjegyzőt, Lipcsey kegyszerkereskedőt, Grüneperg ketegyárost elfogták. Hogyan szökött meg Lehár ezredes? „Csak nem leszek bolond agyonlevetni magamat." A „Magyar Távirati Iroda" jelenti. Ostenburg őrnagy ügyének rosszra fordultával tudvalevően vonatra szállt és menekülni próbált. Amidőn Tatán azt a hírt kapta, hogy Komárom felől is el van zárva az út, Ostenburg őrnagy megszökött a vonatról és elfogatásakor a szőlők között egy pincében, civilruhában remegve találtak rá. Hasonló módon járt el Lehár ezredes is, aki Tatára való érkezése előtt már a vonaton polgári ruhát öltött és amidőn a király kíséretében volt politikusok megdöbbenve kérdezték, hogy csak nem akar elmenni, kijelentette, hogy nem lesz bolond magát agyonlövetni. Lehár valóban leszállt a vonatról és szökve hagyta el a királyi párt. Egyszerű történet. írta Palotás Imre. A szegénység életében minden történet egyszerű, nincsenek benne megdöbbentő nagy események. A legnagyobb esemény a halál, ami néha orozva tör be kicsi életükbe. Akkor meghökkennek ... A szegénység élete csöndesen továhömpölygő patak, amelynek medrében tar sziklák emelnek gátat. De a kis patak elsiklik a sziklák oldalán vagy üreget váj alattuk és ugy halad tova. Ez a szegénység élete: csöndes, néma, de szakadatlan küzdelem; végtelen sokaságú gáncs, akadály elhárítgatása közben halad előre, hogy betöltse földi hivatását... Érdekfeszítő, nagy, izgalmas regényeket nem ér rá szőni kicsi életéből. ...Mikorra a könnyek fölszáradtak, elfogyott a pénz is. Lehetne úgy mondani, hogy az utolsó krajcár szárította föl a könnyeket. Az asszony megerőltette magát és nem sirt többet. Öt napja volt özvegy és itt a külvárosban öt nap bőven elég, hogy föleszméljen... öt nap alatt elfogyott a kenyér, öt nap alatt éhezni kezdenek a gyerekek, öt nap alatt megjelenik a szegénység hajléka fölött a gondok sötéttollú madara és látni lehet, amint ereszkedik lejebb, egyre lejebb, mígnem már az ajtót, ablakot verdesi rettenetes szárnyaival; öt nap alatt megtanulta az asszony, hogy _ nincs, igazán nincs ember és kenyér sincs és hogy legyen, neki kell emberré válnia... Eddig az ember nem engedte dolgozni, azt mondta: maradt itthon a gyerekek mellett. De most meghalt az ember... Két gyermeke volt, az idősebb, ötéves fiú, a másik leány. Apró udvari szobácskában laktak, amelyhez félkonyha tartozott. Az egyetlen ablakon csak halvány világosság szűrődött a a szobába, elöntve gyöngén azt a pár bútordarabot, ami itt-ott a falaknak lapulva szorongott. A nap éltető sugara soha nem jutott ide be... Egy kvártélyos lakott még a kicsi szobáiban, az asszony férjnek a cimborája, az gyermekkori pajtása. Ez az ember már évek óta lakott itt, együtt járt dolgozni a megboldogulttal. Agglegény volt, valamikor szeretett egy leányt, de hogy csalódott benne, többé nem gondolt arra, hogy megnősüljön. Egy kora reggelen az asszony karjára akasztotta a kosarát, és azt mondta ennek az agglegénynek: — Megyek. Az ember még ágyban feküdt, most fölemelte a fejét és ránézett az asszonyra. Tudta, hová indul az asszony, de azért megkérdezte: — Hova indul Amál? Az asszony halkan válaszolt: — Munka után, Péter. Valamihez hozzá kell fogni. A gyermekek még aludtak, kint csak lassan világosodott, még derengő szürkület ülte a kis szobát, a bútoroknak csak halvány silhuettjei látszottak. Azt mondta még az asszony: — Élni kell. Az ember szótlanul nézte az asszony imbolygó alakját és gondolkodott. A gondolatai agyrémek voltak és azt ismételgették, hogy milyen is az élet, hogy nincs benne semmi izgalom, hogy elviszi a gyermekek mellől az anyát, akire pedig nagy szükségük volna... És arra is gondolt, hogy ennek a szegény asszonynak most egy fillérje sincs és ha valahogyan munkát nem kap, mi is lenne belőlük... A szivét elfogta valami nagy szomorúság és nem bírta megállani, hogy valami vigasztaló szót ne szóljon: — Aztán vigyázzon, Amál... Vigyázzon magára. Az asszony mosolygott: — Csak bizza rám! — Nana!... Ne bizza úgy el magát Az embert ott is érheti valami, ahol nem gondolja. Az asszony megállt a férfi előtt: — Maga még itthon marad, Péter? Magára bizom a gyerekeket. Költse föl őket később... Mondja meg nekik, hogy jók legyenek. — Meg lesz — mondta a másik. Az asszony elment, az ember sokáig nézett utána, azután fölkelt. Nagyokat ásított és nem öltözött föl mindjárt, rá ért, az ujját elvágta a hét elején, ennek fejében most az lehetett, nem kellett dolgozni és kapta a beteg pénz. Sajnálta az ujját, de valahogy a szíve belsejében örült, hogy szabad. Az ablakhoz állt és nézte az udvart, mint lesz egyre világosabb, majd oda ment a gyermekágyhoz és nézegette a két alvó boldog arcát, a meg-megvonagló, remegő szájakat, a csöpp homlokokat, amint édes ráncokba bomlottak. Arra gondolt, hogy milyen jó is volna, ha az ember örökké ilyen kicsi, ilyen gondtalan maradhatna, nem ismerné meg az életnek ezt a gyötrelmesebb másik oldalát... Az egyik gyermek álmában megszólalt: — Mama. Kicsit föl is emelte a fejét. Az ember gyöngéden visszanyomta: — Csicsis... A gyermek tovább aludt, de kis idő múlva újra fölszól: — Mama... Édes mama. A férfi nem tudta, mit válaszoljon a gyermek szavaira... Később fölébredtek a gyermekek, mosolyogva, vidáman ébredtek. Az idősebb, aki már ötéves volt, komolykodva nézett a kvártélyosra: — Hol van a mama? Az ember a komoly kérdésre komolyan válaszolt: — A mama dolgozni ment. A kisgyermek iparkodott fölfogni a szavak értelmét. Látszott rajta, hogy nehezen megy. — Most én vagyok a mama — mondotta az ember és kacagott A gyerekek is mihamar kacagni kezdtek. A gyermekszív olyan, mint nyári ég, az előbb még villámok cikáztak fönt és imhol, már vígan kacag a nap... A kvártélyos felöltöztette őket, megmosta a kisebbik arcát kávécskával meg is etette. Mindezt hangos kacagással tette. Amikor a gyerekek jóllaktak, még vidámabbak lettek, játszani kezdtek. Játékukba szívesen belevonták az embert is, lovat csináltak belőle, a hátára ültek, aztán Magyarország külkereskedelme az 1921. év első felében. * Még mindig el vagyunk zárva majdnem az egész világtól. A központi statisztikai hivatal most adta ki a Statisztikai Havi Közlemények ez évi április—júniusi füzetét, amelyben beszámol az 1921 első felének külkereskedelmi forgalmáról. A statisztikai táblák szomorú képét mutatják a kereskedelmi forgalom pangásának és Magyarország lakossága nagyfokú fogyasztóképtelenségének. A jelentésből csak nagyon hozzávetőleges képet lehet nyerni a külkereskedelmi mérleg alakulásáról, mert az áruk csak mennyiség szerint — darab- és métermázsaszám — vannak föltüntetve, de nem értékük szerint is. A múlt év második feléhez képest úgy a behozatal, mint a kivitel emelkedett, aminek a jelentőségét természetesen csak akkor tudnánk pontosan megállapítani, ha ismernék úgy a behozott, mint a kivitt áruk értékét is. A behozatal emelkedése főleg a fa, kőszén, koksz, vasáruk és textiláruk megnövekedett behozatalában jut kifejezésre, a kivitelnél a gyarapodás a gabonaneműekre és a vasércre esik. A külkereskedelmi forgalomnál — úgy a behozatalnál, mint a kivitelnél — Csehszlovákiának van a legjelentősebb szerepe. A behozott áruknak majdnem fele Csehszlovákiából való. Ezek között elsősorban fa, koksz, vasérc és nyers mészkő. Ezek majdnem kizáróan az elszakított területekről származnak. Jelentősebb mennyiségben hoztak még be vasat és vasárut, agyag- és üvegárut és textilárukat. A Csehszlovákiába kivitt áruk között első helyen ismét a vasérc áll éspedig körülbelül három és félszer akkora mennyiséggel, mint a behozott. Azután sem a barnaszén (85.000 métermázsa), kukorica, bor, gyapjú és cement. A vasérc és barnaszén kiviteléhez szerettünk volna valami magyarázatot olvasni. Nem tudjuk ugyanis megérteni, hogy a barnaszenet miért kell kivinni az országból, de még kevésbé azt, hogy a vasércet miért kell nyersen kivinni és miért nem lehet azt idebenn az országban földolgozni. Lehet, hogy van rá valami kényszerítő ok, de ezt az okot is ismerni kellene. Csehszlovákián kívül még Ausztriával és Németországgal van jelentősebb forgalmunk. Ausztriából leginkább magasabb értékű gyártmányokat hoztak be, amelyek között elsősorban a textiláruk (49.000 méter mázsa) jönnek tekintetbe, amelyeknek háromnegyed része pamutszörű. Jelentős mennyiségben szerepel az Ausztriából behozott áruk között a bárdolt és fűrészelt fa, továbbá vegyészeti anyagok, vasáruk, papír és papíráruk, gépek és készülékek. Az Ausztriába kivitt áruik között elsősorban a határszéli bányákból kivitt barnaszén jön tekintetbe, jelentős mennyiségben kerültek még kivitelre: bor, gabonafélék és hüvelyesek, valamint gyümölcs és főzelékfélék. Németországból összesen 1,6 millió métermázsa árut hoztak be, ennek körülbelül a fele (811.000 métermázsa) kőszén, 314.000 métermázsa pedig a behozott konyhasó. Ezenkívül még kokszot, vasat és vasárut, vegyészeti anyagokat és gépeket és készülékeket hoztak be megemlítésre méltó mennyiségben Németországból. A kivitt árukból főleg kukorica, liszt és bor került Németországba. Az egész kivitel mennyisége 145.000 métermázsa volt. A más országokba kivitt áruk közül még csak az Olaszországba vitt 11.000 métermázsa ócskavas érdemel említést. A behozatalnál szintén Olaszországból volt még rizsből és déligyümölcsből megemlítésre érdemes forgalom, továbbá Németalföldről cukor, Lengyelországból ásványolaj és Britt-Indiából jutó (25.000 métertmázsa). A gyapjukivitel majdnem teljesen Ausztriába és Csehszlovákiába ment. Gyapjuárukat ugyancsak onnan hoztak be. Készruhákból a behozatal nagyon csekély volt, a kivitel pedig semmi. Ez nagyon szomorú fejezete a külforgalmi statisztikának. Általában azt mutatja ez a statisztika, hogy az elzárkózásra vezető politikának véget kell vetni, mert ez teljes gazdasági megfulladásra vezet. a Népszava. A társadalosm SssSs© lS ... „ _ .„, , w » -«"» feizdelmesben igen nagy fasenmStSL SS ."5. ? tS*és«k» ® kis" és nagybirtokosok, az iparosok, a kereskedők, az egyház érdekeit pénzzel támogatott Sápok védik. Éppen a munkásosstálg áltana olyan jól, hogy nincsen szüksége érdekeinek védelnnél isen lapoéra, a Népszavára? Félbeszakították a román-orosz tárgyalásokat Bukaresti híradás szerint a Varsóban folyó román-orosz tárgyalásokat bizonytalan időre megszakították, hogy a román megbízottaknak idejük legyen a bukaresti kormánynak jelentést tenni. Atárgyalások programján ugyanis eredetileg csak két kérdés szerepelt, nevezetesen a kereskedelmi forgalom helyreállításának és a Dnyeszter-hajózás szabályozásának ügye. Az orosz megbízott azonban a tárgyalás folyamán 10 másik kérdést terjesztett elő, amelyek többek között Besszarábia sorsára, az orosz-román határ szabályozására és a kisebbségek védelmére vonatkoznak. A román megbízottak megtagadták azt, hogy Besszarábia átcsatolásának törvényességéről tárgyalásba bocsátkozzanak és csupán abba egyeztek bele, hogy az átcsatolás következtében előállott kérdések szabályozását megvitassák. A kisebbségek kérdése tekintetében kijelentették, hogy ezt már szabályozták a békeszerződésekben. A román megbízottak most hazautaztak Bukarestbe. („M. T. I.")