Népszava, 1921. december (49. évfolyam, 270–294. sz.)
1921-12-01 / 270. szám
2 A kisgazdapártot az egységes párt elleni elhatározásában — folytatta a kiisgazdavezér — nem vezették e személyi szempontok. Arra az esetre, ha Bethlen kisebbségi kormánnyal jönne, még nem tudná megmondani, hogy a kisgazdapárt milyen álláspontot foglalna el; ezt a párt később döntenével. Hogy a nemzetgyűlés feloszlatása esetén minő választójog alapján rendeljék el az új választásokat, az szerinte nehéz kérdés, mert Bethlen tudni se akar a Friedrich-féle választói jogosultságról, viszont az 1918. évi választói törvényt a kisgazdapárt szűkkeblűnek találja; azoktól például, akik a háború idején katonáskodtak, nem szabadna megvonni a választói jogosultságot. Hangoztatta még, hogy ő Bethlennel nem kereste a szakítást, de erkölcsi lehetetlenség lett volna számára, föláldozni a kisgazdapártot Í NÉPSZAVA veit, mert hiszen ezeknek az elveknek alakján ajándékozta meg őket a nép bizalmával. A kisgazdapárt egyelőre várakozó állásponton van, a dezignált miniszterelnök terveit még nem ismerik... * A dezignált miniszterelnök, mielőtt a kormányzóhoz kihallgatásra ment volna, egész sor politikussal tárgyalt Fogadta a kereszténypárt vezéreit, akik a párt határozatát közölték vele, megbeszélést folytatott továbbá az egységes pártalakulás kisgazdahíveivel, Rubinek Gyulával, Tomcsányival és másokkal. Sokan lehetségesnek tartják, hogy Bethlen most már a keresztény egyesülésre akar támaszkodni és velük, a disszidensekkel meg Rubinékékkel akarja megvalósítani az egységes pártot Ez esetben nagyatádi Szabóék ellenzékbe mennének. Harc a válaszfélig elsiktasztása ellen. Mi Polgárok és Munkások Szövetsége a Jogrendért és a közszallásiságokért. Nem tartható fönn már az erőszak uralma. A Polgárok és Munkások Szövetségének tagjai a VII. kerületi Függetlenségi Párt helyiségében társasvacsorára jöttek össze. Az összejövetelen az ellenzéki képviselők és politikusok közül számosan vettek részt. Több beszéd hangzott el. Ugron Gábor nemzetgyűlési képviselő szólalt föl először, aki részletesen fejtegette a Polgárok és Munkások Szövetségének céljait. Mindenekelőtt rámutatott a kormányzati rendszer ama hibáira, amelyek az országot végzetszerűen a pusztulásba viszik. A liberális blok megalakulása óta hangoztatja, hogy szabadságjogok nélkül, jogrend nélkül bel- és külpolitikai szempontból, egyaránt lezüllik az ország és gazdaságilag tönkremegy. A miniszterelnök most programjában ugyanazt kénytelen hangoztatni, amit e szövetségben tömörültek elejétől fogva hirdetnek. A dolgozók nem bíznak az ígéretek megvalósulásában, mert azok teljesítésére képtelenek azok a politikusok, akik működésük egész ideje alatt a most hirdetett programnak az ellenkezőjét csinálták. A miniszterelnök jobb- és baloldali forradalmároknak nevez bennünket — mondatta —, amikor mi a törvényes jogrend helyreállítását követeljük. Ha ez forradalom, ha a forradalom az, hogy közszabadságokat, vagyon- és személybiztonságot követelünk, akkorbüszkén vállaljuk ezt a jelzőt. Minket mumusokként állítanak oda, amikor az egységes pártot akarják összekovácsolni, de ezzel csak a saját impotenciájukat akarják leplezni. Rassay Károly nemzetgyűlési képviselő beszélt ezután. A dezignált miniszterelnök — mondotta — megfújta a harsonát, hogy össze kell fogni a pártoknak a közös veszedelem ellen és ez alatt természetesen minket ért. Ha megnézzük közelebbről, hogy miért kell összefogni, akkor kitűnik, hogy szért kell neki az egységes párt, hoggy az erdélyi mágnások hatalma megerősödjék, hogy uralomra jussanak. Azért ragaszkodnak olyan görcsösen a hatalomhoz a mai vezető politikusok és azért nem akarják otthagyni a helyüket A Népszava fegyver a munkáskezekben. Azért beszélnek veszedelemről, mert félnek a leszámolástól és érzik, hogy recseg-roppa az ő kormányzati rendszerük. A dezignált miniszterelnök a régi munkapárti politikát akarja újra uralomra juttatni, Tisza szerepét akarja eljátszani Bethlen tehetség és jóhiszeműség nélkül. Aki pedig becsületesen küzd a visszaélések ellen, arra azt mondják, hogy a bécsi emigránsok közé való és azoknak a cinkosa. Mindez pedig csak azért mert a börtönök megnyitását akarjuk, közszabadságokat, emberi jogokat követelünk. A kereszténypárt eldobta másától a demokráciát, amelyet elindulásakor hirdetett Ezt mutatná az is hogy amikor Bethlen kijelentette, hogy a Wekerle-választó jog alapján akarja a választásokat, egy szavuk sem volt ellene. Nekik csak a hatalom a fontos A népszava a marsistásságé ! Olvassés terjesssétcek! Egységes pártról beszélnek és azon vitatkoznak," hogy a kisgazdapárt föntartsa-e a kereteit vagy nem. Pedig nem ez a fontos, hanem a választójog. Ennek az eb sikkasztása ellen szállunk síkra és az ellen kell fölemelnünk tiltakozó szavunkat. Mi azonban nem félünk ettől sem, hozhatnak akármit mert a vége az lesz, hogy menniök kell. Az ország lakossága megelégelte a szenvedéseiet és szabad akar lenni. Itt az ideje, amikor nem lehet tovább föntartani az erőszak , a felőtlenség uralmát. Farkas István elvtárs beszéde következett ezután. Mi nem szégyeljük a forradalmi jelzőt — mondotta —, de az októberi forradalom nem volt forradalom, hanem a monarchia összeomlása. A Népszava a mában küzd a jövendőért. Kibékülésről beszélnek, miközbentovább folyik az internálás, a besúgás, tovább folynak a letartóztatások és minden vonalon fönnáll a jelentkezési kényszer. Ezzel az emberek tízezreit keserítik el végleg és hajtják a végső elkeseredésbe. Sajtószabadságot és közszabadságokat ígérnek könyöradományképen és ez mutatja legjobban, hogy milyen erkölcsi alapon állanak. Uralmukkal csak tetézik a múlt bűneit, csak azért, hogy a saját hatalmukat megtarthassák. Most, amikor újra ígérgetnek, ismét nem lehet bízni a jóhiszeműségükben. Becsületes, az ország érdekében való politika kell ide és akkor a munkásság is kiveszi a részét az újjáépítés munkájából. - Munkás ort álljatok a Népszava mellé! Még többen szólaltak föl ezután és a fölszólalók valamennyien aköziszabadságok szükségességéről, a sajtó- és gyülekezési jog helyreállításáról és egyéb fontos ügyekről mondották el véleményüket Harding rendszeresíteni akarja a washingtoni konferenciát. * Kína a külföldiek kÜVönjogainak az eltörését követeli. (Bécs, november 30.) A „Mittagsjournal" jelenti Washingtonból. Harding elnök most hivatalos formában azzal a javaslattal lépett a külföldi szövetségek elé, hogy a jelenlegi értekezletet alakítsák át állandó évenkénti konferenciává amelyen évről-évre letárgyalnák mindazokat a kérdéseket, amelyek a nemzetek jó egyetértését megzavarhatnák. Az elnök hozzáteszi, hogy különböző személyiségekkel tárgyalt erről a tervről és a válaszok megerősítették azt a reményét, hogy szándékával az egész világ egyetért. Harding amellett van, hogy azok a kis államok is, amelyek most nem vettek részt az értekezleten, elküldjék majd ezekre a megbeszélésekre képviselőiket ((,M. T. I.") (Washington, november 3.9.) A kilenc hatalom bizottsága azzal a feltétellel mondott le az exterritorialitás jogáról Kínában, valamint a kínai külföldi törvényszékekről, hogy ha a kiküldött nemzetközi vizsgáló bizottság kielégítőnek találja a kínai jogszolgáltatást A bizottság továbbá tárgyalta Kínának azt a követelését, hogy vonják vissza az idegen csapatokat. A kiküldöttek elvben a visszavonás mellett, vannak, ennek a pontnak a tárgyalását azonban egy későbbi ülésen fogják tárgyalni. Az öt nagyhatalom tengerészeti szakértőinek ülését szerdára napolták el. („M. T. I.") WWWVWSA/WWAZXAAAAAAA^^^^Ayx^AA/WAAAA^AAAAAAAA/XAAA/ Demokrata csoportosulás az olasz parlamentben. Római lapok jelentése szerint a parlament demokrata, szocialista és liberális csoportja demokrata csoport néven egyesültek. A háznak ez lesz számra a legerősebb csoportja. („M. T. L") 1921 december 1. A politikai párt, mint kultúrintézmény. A keresztény községi párt kedden este győzelmi tort ült új helyiségében, amelyet a fővárosi könyvtártól hódított el. Ezen az ünnepi vacsorán történt hogy a párt egyik tagja megállapította azt az eddig ismeretlen tényt, hogy a keresztény községi párt kultúrintézmény. Ezzel a megállapítással pedig a városnak ez a kiváló atyja azt akarta bebizonyítani, hogy a kultúrán nem esett semmi sérelem azzal, hogy a fővárosi könyvtár fiókját kitették és helyébe a pártkaszinót telepítették. Hát nézzük csak, hogyan is állunk azzal a kultúrintézménnyel? A politikai párt nem intézmény, csupán testület, alakulat, tehát kultúrintézmény sem lehet. Viszont azonban a politikai párt vagy más érdekképviselet állhat a kultúra szolgálatában, működésével szolgálhatja a kultúra fejlődésének, a kulturális haladásnak az érdekeit. A szociáldemokrata párt és a munkásszakszervezetek mindig hirdették, hogy ők a kultúrát szolgálják és a kulturális haladásnak akarnak az eszközei lenni. Ez nem privilégiuma a szociáldemokrata pártnak s nem privilégiuma a szakszervezeteknek. De mennyivel, hány ezerszer inkább kulturtényező, noha nem dicsekszik vele, mint a keresztény községi párt amelyik egyre ezt hallatja magáról. A szociáldemokrata párt a tanító, fölvilágosító füzeteknek ezreit terjesztette a magyar munkások között A párt könyvkereskedése a népszerű tudományos munkák s a legtisztább irodalmi művek kiadásával keltette föl és tartotta állandóan ébren a munkásokban a tanulásra, az olvasásra való készséget. A szakszervezetek valóságos műhelyei a népkultúrának. A betűvetéstől az egyetemi színvonalú tanításig folyik évtizedeken keresztül a tudományos munkálkodás a szakszervezetekben. A szaklapok, a könyvtárak, a szaktanfolyamok mind-mind a kultúrát terjesztik, emellett folyik az irodalmi és művészeti nevelés, aminek csupán az eszközök hiányossága vet akadályokat Aztán a szakszervezetek egyéb munkája. Amikor a munkásokat kiemelték az örökös robotból, amikor az emberséges bérért és az emberi életet lehetővé tevő munkaidőért harcoltak, akkor teremtették meg tulajdonképen az egész munkásosztály számára a kultúra befogadásának a lehetőségeit. A szakszervezetek működése nyomán javultak meg a munkások lakásviszonyai, a munkások egészségi viszonyai, a szakszervezetek rombolták le és rombolják le még ma is a munkások káros, rossz szokásait, a szakszervezetek munkája nyomán vonult be a fölvilágosodottság, az olvasás szeretete, a kultúra megismerése a munkások családjába és hajlékába. És ebben a munkában a szociáldemokrata párt segítette mindig a szakszervezeteket azzal, hogy a működésük elé tornyosodott politikai akadályok elhárításáért, a politikai szabadságokért és a gazdasági küzdelmek szabadságáért harcolt. És mit tett ezzel szemben a keresztény községi párt? Vagy tejtestvére, a keresztény nemzeti egyesülés? Mit tettek és mit tesznek ők a nép nevelése, a nép életszínvonalának emelése, a kultúra terjesztése érdekében? Talán Haller István úr és a fővárosi Zilahi Kissek iskolapolitikáját mondhatjuk ilyennek? Vagy ha ezt nem, hát mit? Talán a szociálpolitikájukat? Sipőcz úrnak a munkanélküliekről való gondoskodása bizonyára nagyon alkalmas arra, hogy a munkásnép kulturszínvonalát emelje. És a többi nagy alkotásuk, amit az országban és a fővárosban két évi uralkodásuk alatt meghonosítottak. Nézzük csak, milyen nagyszerűt alkottak a fővárosi lakásviszonyok terén! Milyen nagyszerűen megjavították a fővárosi kórházakat Milyen sokat tettek, hogy az iskolásgyermekeknek a tanulást megkönynyítsék, na mindent elkövettek, hogy a népnek jó könyveket juttassanak, hogy lehetővé tegyék nekik a színházak látogatását, a zenei nagy alkotások magismerését és megértését. Ha mindezt megtették volna, vagy ha csak a törekvés meg lett volna bennük akár csak gondolatban is, hogy ilyesmit tegyenek, akkor állíthatnák maguikról, hogy ők is tényezői a kultúrának. De minthogy ennek pontosan az ellenkezőjét cselekedték, ennélfogva a kultúráról s a kultúrával kapcsolatban önmagukról semmit se beszéljenek. WlillCT kötelessége mindenkinek agl«HUJ I táSen a magyarországi szo! I - - ciáldemokrácia központi napi* kllQiOSBn lapja, a Népszava érdekében.