Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)
1924-03-28 / 73. szám
&,(I. évf. 73. sz. AZ ELŐFIZETÉS ARA.: Vegyed évre ofl.O?« K — külföldre 18«.KM K Egy hóra . . 39.(13!) K — külföldre fid.(100 K Ausztriában egy hóra 38.COO magyar K EGYES SZÁM ARA: MagyarországOH VSOO kor., Juszoszláviában 3 dinár, Ausztriában hétköznap 200 osztr. kor., vasárnap 2580 osztr. kor. Budapest, 1924 atárcstas 2 3 péntek 7&v.a 1S&0 korona MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINIDEN NAP SZERKESZTÖSÉG: Vin, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József J-11 és József J—MIATAL: VIN, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3—32) Abszolutizmus és aranyparitás. Végre kipattant a féltve őrzött édes titok. A miniszterelnök csütörtökön beterjesztette a szanálási törvényjavaslatokat s igy — alig néhány nappal akormány részéről önként megszabott terminus előtt — a nemzetgyűlés is megismerheti a rekonstrukciós törvénytervezeteket. Ismerjük a kormányt, ismerjük rendszerének szellemét, így nem ér bennünket kellemetlen meglepetés — tudtuk, hogy ettől a kormánytól még ilyen sorsdöntő kérdésekben sem várhatunk megértést és tárgyilagosságot. Azzal is tisztában voltunk jóelőre, hogy a kormány a magateremtette összeomlást jó alkalomnak fogja tekinteni saját uralmának a meghosszabbítására és megszilárdítáására. Föl voltunk tehát vértezve minden meglepetés ellen s el voltunk készülve mindarra, amit ettől a rendszertől már kaptunk és megszoktunk. Mégis — az alkotmányos érzülettől, az alkotmánytisztelettől való ekkora elrugaszkodást, a gazdasági kérdések ilyen egyoldalú fölfogását és kezelését alig mertül föltételezni. Még a Bethlen-kormány részéről sem, amelyről pedig, ismételjük, a mrstak tapasztalatai alapján, jogunk volt sok minden rosszat föltételezni. Most azután, hogy betekinthetünk a javaslatokba, megállapíthatjuk: a Bethlen-kurzus sűrítve adta önmagát, javaslatai hű tükrét adják egész reakciós múltjának és abszolutisztikus tendenciájának, fölfokozva és súlyosbítva azzal a konok elszántsággal, hogy erőszakkal összehozott többségére támaszkodva — a szanálás ürügye alatt— most véglegesíti egyeduralmi törekvéseit. A szanálási törvényjavaslatok alapgondolata politikai téren a parlament kikapcsolása az államgazdaság egész területéről, tehát a látszatparlamentarizmus megteremtése mellett a valóságos abszolút kormányzás bevezetése, mindaddig — amíg „a nemzetekszövetségének tanácsa megállapítja, hogy Magyarország állampénzügyi egyensúlya biztosítva van". (Tj. 6. §.) A parlament szerepe az államháztartás körül ezzel megszűnt, mert a 4. szakasz kimondja, hogy „az államháztartás egyensúlyának helyreállítására szükséges intézkedések végrehajtóinak ideje alatt a nemzetgyűlésen nem lehet tárgyalásra bocsátani olyan javaslatot vagy indítványt, amely a kiadások növelésére vagy a bevételek apasztására vonatkozik". Ugyanennek a szakasznak az eleje teljes fölhatalmazást ad a kormánynak az államháztartás irányítása és alakítása tekintetében, anélkül, hogy előzetesen a törvényhozáshoz kellene fordulnia. Ez a külföldi támogatással ravaszul kitervezett pénzügyi diktatúra tulajdonképen politikai diktatúrát is jelent, mert a kormány a legmesszebbmenő pénzügyi fölhatalmazás birtokában egyes társadalmi osztályokat és foglalkozási ágakat tetszés szerint jutalmazhat vagy nyomoríthat meg s ezen át sikeres politikai dreszszúrát is végezhet rajtuk. Ha ezekből a javaslatokból törvények lesznek, elérkeztünk a nagy magyar tragédia olyan fejezetéhez, amelynek következményei még beláthatatlanok s amelyet a történelem-írás „a diktatúra jobboldali változata" cím alatt, jegyez majd be a történelembe. A szanálási törvényjavaslatok nagy politikai jelentőségére és várható súlyos következményeinek tárgyalására még visszatérünk."Gazdasági és alkotmányos szempontokból is lesz még mondanivalónk. Most csupán egyes gazdasági vonatkozásokra akarunk néhány megjegyzést tenni. Nevezetesen: meg kell állapítanunk, hogy a javaslatok gazdasági koncepciója nem alkalmas a szanálás sikeres végrehajtására. Éspedig két okból. Először és főképen azért, mert anti-s szociális adórendszerünket csak fölületesen bolygatja meg, nem nyúl mélyen bele a nagyvagyon és nagy jövedelem cirkulusaiba — tabu gyanánt kezeli és tiszteli továbbra is ezeket az adóalapokat és nem gondoskodik arról, hogy a közterhek túlnyomó részét hordozó fogyasztókon könnyítsen. Hogy csak egyet említsünk: a földadónál a régi kataszteri tiszta jövedelem alapján számítják ki az adót. Nem járnak rosszabbul a részvénytársaságok sem, amelyek viszont a bevallott részvényvagyon után fizetik az egyszeri vagyonváltságot. A vagyonadónál 500 aranykoronáig adómentes a jövedelem, de megmarad a munkabér jövedelmet sújtó kereseti adó, forgalmi adó, fogyasztási adó és a különböző kincstári részesedések. A munka tehát nyöghet ezután is a terhek súlya alatt — a munka teherbírásának biztosításáról és fokozásáról azonban seholsem esik szó a javaslatokban. Ez a második olyan alapvető ok, ami a javaslatokat gazdasági szempontból értéktelenné teszi. Gazdasági téren általában az aranybázisra és a szabad forgalom felé törekszenek a javaslatok. Aranybázisra akarja helyezni a kormány a közszolgáltatásokat, az adókat és lakbéreket, útj nagy terhek jelentkeznek majd ezen az alapon a dolgozók rovására, a munkabérek, a fix jövedelmek arányosításáról azonban sehol semmi intézkedés nem történik. Ezt rábízza a kormány a gondviselésre , vagy, a közigazgatás egyszerűsítendő apparátusára. Mert erről is gondoskodni akarnak, mégpedig olyképen, hogy a jogorvoslatok lehetőségét a közigazgatásban a legkisebb mértékre akarják korlátozni. (Tj. 2. szakasz.) Így fest a nagy gondolat közelebbről szemlélve, ehhez a munkához akar a kormány magának bírálatmentességet biztosítani, ilyen javaslatokat akar napok alatt letárgyaltatni. Annak előrebocsátásával, hogy a gazdasági rekonstrukció szükségét mi is elismerjük, újra meg kell állapítanunk, hogy ezekkel a javaslatokkal azt lehetségesnek nem tartjuk. Éppen ezért, eltekintve a súlyos politikai és alkotmányjogi konzekvenciáktól, amelyek szintén jogossá és szükségessé teszik az ellenzék legmesszebbmenő harcát, gazdasági szempontokból is teljes bizalmatlansággal kell fogadnunk a beterjesztett javaslatokat. a nÉpfőnti gomtioskadSs *c|tehneibSI. 1Ugigpyare gonad&skadck az uf meamSsásSiSztositási rendelet a baleset!sériálfekvési ? Vasárnap megjelent ismét egy kormányrendelet, amely újból szabályozza a betegsegélyezési kötelezettség bérhatárát s fölhatalmazza a népjóléti minisztert, hogy újra állapítsa meg a betegsegélyezési járulékokat és segélyeket. E kormányrendelet alapján megjelent a népjóléti miniszter rendelete is az új járulékok és segélyek összegéről. A rendelet a segélyeket és járulékokat általában háromszorosra emeli, de folytatja azt a múlt évben megkezdett gyakorlatot, hogy a fölemelt segélyeket csak a fölemelt járulékok életbelépésétől négy hét múlva kezdődő betegségek után fizetik, enyhítve azzal, hogy nyolc hét múlva, május 18-án a régebbi betegek is megkapják a magasabb segélyeket. A most megállapított táppénz a betegség első négy hetében napi 1620 korona a legalacsonyabb bérosztályban s 24.300 korona a legmagasabb bérosztályban. Április 21-ig azonban még mindenki a régi segélyeket kapja, vagyis a legalacsonyabb béroszályban a betegség első négy hetében napi 540 koronát, a betegség 29. napjától napi 075 koronát, a legmagasabb bérosztályban pedig 8100, illetve 10.125 koronát. Április 21-től kezdve az új betegeknek a magasabb összegű segély jár, aki azonban olyan szerencsétlen, hogy április 20-án betegszik meg, az még négy hétig a régi, alacsonyabb segélyen lesz kénytelen tengődni, amely épp egynyolcad része a háború előtti táppénz értékének. Az új rendezés tehát, amint ezekből a példákból látható, épp annyira , nem kielégítő, amennyire nem voltak kielégítők az eddigi rendezések. Hiszen a fölemelt táppénz is csak a fele lesz annak, amit a háború előtt fizetett a pénztár s a biztosítási bérhatár, is jelentékenyen alacsonyabb a törvényben megszabott bérhatárnál, holott ma a megélhetés költségei nagyobbak, tehát ha már föntartják a bérhatárt, amit csak a magánvállalkozások alkalmazottaira tartanak szükségesnek a népjóléti minisztériumban, akkor is kiterjeszteni kellene azt és nem szűkíteni. A táppénzek körüli sérelmek azonban (a betegsegélyezési ágazat egyéb szolgáltatásairól most nem beszélünk) eltörpülnek ahhoz képest, amint a baleseti sérültekkélel bánik el a nép- jóléti gondoskodás. Az új rendelet a baleseti járadékokat nem bolygatja. Hiszen csak április 1-én lépnek életbe majd a 823/924. számú ez év január 27-én megjelent rendelet intézkedései is. Addig a baleseti sérültek még mindig a múlt évben megállapított járadékokat kapják, vagyis teljes,4%-át annak, ami a törvény szerint megilletné őket. Pénzben kifejezve, egy 25%-os járadékot „élvező" baleseti sérült, vagyis az olyan ember, aki munkaképességének 25%-át veszítette el, kap baleseti kártalanítás fejében legföljebb 1250 koronát havonta, az 50%-os sérült 12.500 koronát, a 95%-os 23.750 koronát, a teljesen tehetetlen pedig egész 37.500 koronéit, vagyis minden napra egynegyed kiló kenyérnek az árát. Április 1-től a munkaképességében 25%-kal károsodott baleseti sérült 29.170 koronát kap havonta, az 50%-os 116.300 koronát, a 100%-os 233.830 koronát, a teljesen tehetetlen pedig 350.000 koronát, tehát már egész két kiló kenyeret egy napra, ha ugyan a kenyér árát az állam valamely újabb gondoskodó intézkedése következtében föl nem emelik. A munka harcterének azonban nemcsak sebesültjei vannak, a gépek, a transzminzsziók, a fogaskerekek és tengelyek nem mindig elégednek meg azzal, hogy koldussá, nyomorítják a kiszolgálóikat, ha nagyon rossz kedvükben vannak, embert is ölnek, mint valami jogos önvédelmet gyakorló éjszakai mulatozó. A törvény halálos balesetek ártatlan hozzátartozóinak is igéz védelmet és kártalanítást. Lássuk, hogyan méri ki a népjóléti gondoskodás kurzusi rendszere a hozzátartozók járadékát. . A törvény szerint járadék jár a baleset folyton elhalt özvegyének, gyermekeinek, szüleinek és nagyszüleinek, ha túlnyomóan az elhunyt tartotta el őket. A háború előtt, illetve az 1907— 1918. évben havi 30—40, illetve 120 korona volt az a legmagasabb összeg, amit ezek a hozzátartozók a biztosítás alapján kaphattak. Nem nagy összeg, a megélhetésre akkor sem volt elegendő, de mégis számított a háztartásban. Most az