Népszava, 1924. április (52. évfolyam, 76–96. sz.)
1924-04-01 / 76. szám
amikor a család ellátására már 620 000 korona kellene Ahetenként. De még erre a keresetre sem lehet .»zámítani egész esztendőn át, mert a nagyipisa mindenre való tekintet nélkül kiteszi munkáb Xit az üzemből, ha tőkéjének kosztoltatásával többet keres, mint a termeléssel. A minitás átlagos keresete 262.000 korona, a heti létminimumpedig 618.000 korona. Ha pedig munka nélkül van a munkás, sem az állam, sem a hatóság nem segíti, csak a szakszervezet... Az elmúlt esztendőben a szervezett munkásonak 9% -a volt munkanélküli átlagban. A mnkanélküliség idejét figyelembe véve, a heti láftOOO koronás gyáripari keresete a felére eéged le A jelenlegi bérdiktatúra tariási tömegeket szolgálttat ki a tőkések kénye-kedvének. A vasiparbban az elsőrövidű szakmunkás átlagos órabére GSid korona, vagyis a létminimumnál 50,6%-kal kevesebb. A tanult munkás átlagosan s/oksír, a segédmunkás 72%-kal keres kevesebbet a liSfcminimumnál A nőmunkás átlagos órabére 2.SiW korona, a fiatalkorú munkásé 1000—1700 k korona. A malomiparban dolgozók természetbeni járandóságukkal együtt 3000— 3400 korona órabért kapnak. Tüdőpusztító, szörnyű hílgítetben reggeltől estig dolgozva, egy villamosjegynek az árát keresi meg óránként egy malommunkás. Az építőiparban a legmagasabb órabérük a kőműveseknek 4500 korona, az siácsnak 5000 korona, a saját szerszámával dolgozó kubikosnak 3800 korona, a nőknek 1900 korona. A textilipar elsősorban azok közé tartozik, amelyik a legteljesebb módon kihasználja az állami védelmet arra, hogy a gyerrokírlányok ezreit napi 10—12 órán át heti—18 kiló kenyérért dolgoztassa. A textiliparban túlnyomórészt nőket és gyermekeket foglalkoztatnak és 16.000 koronás hetibért fizetnek a gyermekeknek, 60—70.000 koronás hetibért nőknek. A szakmunkások hetikeresete sem teszi ki többet 120—150.000 koronánál. Amikor a textilipar az állam jóvoltából teljesem versenymentesen vetkőzteti le az ország lakosságát, ilyen béreket fizet munkásainak. Különösen a vidéken tombol a textilüzemek munkaauzisorája. A szőnyegszövődék és egyéb textilüzemek iskolaköteles gyermekeket dolgoztathat 10—12 órán át naponta hihetetlenül a kaestiny bérek mellett. A vegyészeti iparban hasonló a helyzet. Ezek is állami támogatást élvező üzemek és ennek köszönhetjük, hogy egy doboz gyufa 500 korona, hogy minden gyufaszálra 3,21 korona kincstári illeték esik, "hogy'nájfenek a petróleum itt0' korotta;1' amikor Ausztriában .2300 koronáért' mérik. Ebben ass iparban a szakmunkások órabére 2500 korona. A nőmunkásoknak és a gyermekeknek 4—5—600 korona órabért fizetnek, a piszkos rimarca mellett, arai pedig több keresetet jelent. Amikor a gyufagyárat vámvédelem mellett alaptőkéjük 54-szeresét keresik meg, akkor a gyufagyári munkások eddig hetenként 50 csomag gyufának az árát keresték meg, most,pedig 30 csomag gyufa áráért dolgoznak egész héten át. Ezek csak a kiütközőbb adatok, mert a bérért dolgozók fizetése az egész vonalon állandóan csökken, amely oly nyomorúságot idézett elő, hogy ez a munkásokat végpusztulással fenyegeti. A munkás átlagos életszínvonala 1918 decemberében a hetifizetésűeknél a békebelinek 63.5%-a, havifizetésüeknél 51%-a volt, 1923 december 31-én a hetifizetésűeknél már csak 17.4%-a, a havifizetésüeknél 32.5%-a, 1924 március 30-án pedig heti fizetésűeknél 42,1%, esvófizetésűeknél Az életszínvonal állandó csökkentét nem akadályozta meg az indesszerű bérfizetés sem, mert a javítást nem a létminimumra adják, hanem egy megállapított alacsony összegre. A heti latminimumértékében heti 48 órát kellett a munkásnak dolgoznia, ma 121 órát, tehát 73 órával többet !1914-ben a heti kenyérszükségletért csak 5 órát, kettett dolgozni, ma 12 órát Ezt az állapotot meg kell változtatni, így nem mehet tovább. Nem szabad tűrni, hogy csak a sikerek és vállalkozók tudjanak megélni ebben az országban, hanem a dolgozóknak is biztosítani kell az emberi létet A munkabérnek mindig legalább annyinak kell lennie hogy a munkás abból tisztességesen megéljen. Az életszínvonalnak ilyen nagymértékű csökkenése a nyomor, szenvedések és betegségek csapását zúdítja a munkáscsaládokra és kiirtja a dolgozók ezreit. A rossz táplálkozás következtében rohamosan terjed a tüdővész 1923-ban 24,5%-kal több volt a tüdővészben elhaltak száma, mint 1920-ban. A halvaszületettek száma pedig 14%-kal emelkedett. Csökkent a házasságkötések száma is, az életszínvonal lesülyedése, a lehetetlen lakáspolitika, lakáshiány és maga az a tény, hogy a dolgozó képtelen önmagát is eltartani, eredményezi, hogy a házasságkötések száma 1923-ban 14%-kal volt kevesebb, mint 1820-ban. A bérdiktatúra kényszeríti a munkásokat arra rá, hogy kivándoroljanak az országból. Kivándorolnak az elsőrendű szakmmunkások. Az 1923. esztendő utolsó kilenc hónapjában 6048 elsőrendű szakmunkás hagyta el az országot legális uton, ez évjanuárjában már 11%-kal több volt a kivándorlók száma, mint az elmúlt év decemberében és februárban már több, mint január hóban. Ugyanakkor az utánpótlásról szó sem lehet, mert nincs elég tanonc sem. A szülők nem adják tanoncnak gyermekeiket mert előttük van a munkás sorsa és igazuk van a szülőknek, akik gyermekeik számára nem óhajtják ezt a sötét nyomort. Nem mennek iparosnak, munkásnak a gyermekek, mert a szülők tudják, hogy ebben az országban nem tud megélni, aki dolgozik, hanem csak aki dolgoztat. Az Állami Munkaközvetítő Hivatal jelentéseiben megállapítja, hogy az ország egész területén csupán 668 egyén jelentkezett tanoncnak. Ez a magyar munkás sorsa, ezzel szemben külföldön, például Ausztriában, ahova pedig minden ennivalót be kell vinni, sokkal magasabbak a munkabérek, amelletthogy a megélhetés is jóval olcsóbb. A lebecsült Ausztriában a drágulás 121-szeres, nálunk pedig ma már 14.478-szoros. Ausztriában a vasmunkás átlagos heti keresete 432.000 korona, nálunk 306.000 korona. Az a gyáripar, amely Ausztriában 12.000 koronáért adja a cukrot 250 koronáért a gyufát a munkásoknak heti 365.000 koronát fizet, nálunk perdig 90.000 koronát Németország, a lezüllött német birodalom statisztikai adatai mutatják, hogy ott is állandóan olcsóbbodik az élet és emelkednek a munkabérek. Vannak már foglalkozási ágak, ahol a békebéreket elérték, de átlagban a német munkás békebeli keresetének 74%%%át kapja jelenleg. Beszélni kell a teherviselésről is. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a dolgozók, a bérből élők fizetik az ország minden adóterhét és sem az ipar, se a kereskedelem, se a bankok és legkevésbé az agrártőke nem fizet adót, hanem ezek minden adóterhet áthárítanak a dolgozókra. Még a kényszerkölcsönt is a munkások fizetik, mert ezt is beleszámítják a zsírba, sóba, cukorba és minden szükségleti cikkbe az áruk tulajdonosai. A tőkések, az árutulajdonosok, a munkáltatók nem adófizetők, hanem csak adóbehajtók. A szanálási javaslat is csak a dolgozókat terheli. Akinek hetibére 153.888 korona, az már nem csak 1000 korona, kereseti adót hanem 8000 korona jövedelmi adót is tartozik fizetni a heti keresete után. Hogy hogyan raknak rá minden terhet a dolgozókra, annaklegtipikusabb példája, hogy a szanálási bizottság. steMntft. Milita 9 házafi adóját, amire a kormány -isölmelte a 'lakberéhet. Amagyar ipar azt hiszi, hogy néhány deka kenyerért dolgoztathatja ti magyar munkást és meg is teszi mert most teheti, mert mögötte van a hatalom. De csak a világ legtudatlanfibb munkáltatói hihetik azt, hogy ez így mehet mindig. A munkáltatóknak nincs erkölcsi jogosultságuk a bérdiktatúrához, mert a munkás és munkáltató legalább is egyenlő tényezők a termelésben. A magyar ipar nem arra használta föl a védvámos politikát hogy piacát fejlessze, hanem ennek az ellenkezőjét csinálta. A gazdasági elzárkózottságnak még súlyos következményei lesznek. Be fog tódulni a külföldi olcsó áru és itt még nagyobb lesz a munkanélküliség. A kormánytól semmit sem várhatunk, láthattuk, hogy m minden eddigi munkánkat, amelyet a dolgozók életsorsának javítása érdekében kifejtettünk, a kormányét a hatóságok a szakszervezeti szabadság korlátozásával akadályozták meg. A népszövetségi bizottságtól sem várhatunk semmi jót, ők is csak kapitalisták, akik csak a hasznot nézik. A munkások csak magukban bízhatnak. El kell készülnünk a tárcra. Nem elég a lelkesedés, anyagi és erkölcsi erők kellenek ehhez. Egységes, fegyelmezett munkástábort kell a munkáltatók fegyelmezett egységes hatalmával szembeállítani. Csak így segíthe tünk magunkon. Ezután a következő határozati javaslatot ajánlotta elfogadásra. Határozati javaslat. A magyarországi szakszervezetek 1998 március 2-án tartott országos értekezlete kötelességének tartja, hogy a legteljesebb nyíltsággal rámutasson arra a nyomorra, amelyben az ipari és mezőgazdasági munkások, tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak élnek és azokra a veszedelmekre, amelyek a dolgozó tömegek életére kihatnak. Az országos értekezlet megállapítja: 1. hogy Magyarország dolgozói: munkások, tisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak soha olyan nyomorban nem éltek, mint ma; 2. hogy a munkásság nyomorát a kormány gazdaságpolitikája és a munkáltatók bérdiktatúrája idézte elő; 3. hogy a magyar hivatalos politika végeredményben egyik fő oka az ország gazdasági élete lezüllesztésének; •3. hogy az összezsugorodott munkabér a kalkulációnál megszűnt tényező lenni és a bér folytonos csökkenése a vállalati haszon állandó emelkedését és a kizsákmányolás fokozását jelenti. Mindezeket megállapítva, az országos értekezlet követeli: 1. a teljes és korlátlan egyesülési és gyülekezési jogot; 2. hogy az életszínvonal állandó figyelemmel kísérése esetről-esetre állapíttassék meg és biztosíttassák a mindenkori létminimum, 3. széles hatáskörű paritásos béregyeztető bizottság sürgős megalkotását", hogy új munkabérpolitika lépjen a munkáltatók és a kormányzat eddigi jjgzetge bergolikíai jaél£éb§, amelynek vezertőszempontja as ensfeervedeleeHB é* * dfli gőzök széles rétegei fogyasztóképességettek bWMb; 5. hogy a várt gazdasági konszolidáció a bérmizorvágság helyzetének megjavításával kezdődjék! 6. hogy a nemzetközi munkaügyi konferenciek ménytervezetei és ajánlásai sürgősen ratifikálta és mindenekelőtt iktassák törvénybe a 8 órás munkanapot; az üzletek törvényes vasárnapi munkaszünetét, és az üzletek 6 órai záróóráját; a munkanélküliség elleni biztosítást; az aggkori és rokkantbiztosítást; a gyermekmunka szabályozását, a mezőgazdasági naankások munkaidejére vonatkozó intézkedéseket, stb. A» «országos értekezlet tiltakozik; 7. az ellen, hogy a Magyar Vaam&»«fc 4» (Mvn Országos Egyesülete, valamint más érdekfaéprtészetek a kormánytól kapott kiviteli és behozatali engedélyek véleményezési jogával visszaélve, ezt arra bassátják fö, hogy egyes munkáltatók és munkások bér- és mintaviszony megegyezéseit megakkadályozák; & a nagyiparban bevezetett azon bérfizetési ellen, amellyel a munkások kétheti bérét viseli . a. u országos értekezlet kijelenti, hogy a minikáris és alkalmazottak a munkáltatókkal axaam jogú tényezői a termelésnek és ezért a dolgozók nem nyugszanak nddig, amíg minden foglalkozási ágban kollektív axceződések nem helyettesítik a mai bérdiktatúrát; végül M. Butívja a szakszervezetek tagjait, hogy törekedjenek a legnagyobb fegyelmezettség megteremtésével erejüket sokszorozni, a szervezetüktől még távolállókat meggyőzni, hogy tömörüljenek szakmai tzervezeteik köré, mert csak a szakszervezetek keretein belül elhelyezkedett és szakszervezetileg iskolázott, fegyelmezett erővel lehet a dolgozók gazdasági helyletének s javítását elérni, a munkásság politikai képviseletének az erősítésével pedig az elérteket biztositani, a vita. TMhds* Ojmlasut indítványozta, hogy * •javaslatban lefektetett követelések biztosítására.dókról kell gondoskodni. Fölhívta az értekezet figyelmét az államvasúti munkások sanyarú helyzetére. Az államvasuti üzemekben tipikus kapitalista politikát folltatnak, példát mutatva a magánvállalatoknak a tramkusok kiizsorázására. A szervezeteken kívül álló munkás rétegeket meg kell szervezni. Elfogadja a határozati javaslatot, de ahhoz módosítást indítványoz, amelynek értelmében az értekezlet megállapítja, hogy a gazdasági elnyomatásnak a politikai nyomorság az oka. A auikásság helyzetén csakis politikai eszközökkel lehet geríteni és ezért az értekezlet fölszólítja a parlamenti frakciót, hasson oda, hogy az egyesülési és gyülekezési szabadság kérdése megoldáshoz jusson, munkabérelmeztető hivatalok állíttassanak föl, valósíttassék meg az indexrendszer, szereztessék vissza a munkáspéntér autonómiája. A Szaktanács és a pártvezetőség esetteg, gondoskodjék a mostanitól különálló munkáspénztár, JfcS-i állításáról. Erdösszi Antal a határozati javaslatnak a Wline»,liffliküliséggel foglalkozó pontjához szólott hozzá. A munkanélküliség még » Ipart mnafcfeakit«! b mm* lyosabban érinti a pénzintézeti tisztviselőket és a magánalkalmazottakat, akik nem tudnak olyeT;; k«iwt en effielywk«‚fia; irnyit'‚az ipart':mnafc‚wk. A tea-' kVfl^Sn ' HoKhrlyim az' elbotsrátott usat.viw^ők haiyfte -i katonatisztekr.l ültettek. A bankok és vállalato a konjunktúra csökkenésére hivatkozva, újabb lAtanj-metikkentésre készülnek, ugyanekkor hivatkoznak a tabutól , csökkent teherbíróképességükre és emelést , részvényeket, is tudnak ajándékozni. Félő, hogy az állami tisztviselőik létszámapasztása folytán az elbocsátandó köztisztviselőket bankokba és vállalatokba akarjál elhelyezni. Határozati javaslatot nyújtott be, amely tiltakozik a vállalatok egyoldali tisztviselőpolitkájaBan , úgyszintén az alkalmazottak küszöbön álló elbocsátási ellen. Bíró Dezső szóvátette, hogy a kormány, amely képviselteti magát a nagytőkések gyűlésein, ide tartotta érdemesnek elküldeni képviselőjét. Aság soraiban oly nagy a jogos elkeseredés, hogy a mák vezetőinek fékezniük kell a dolgozó témet ahelyett, hogy azokat az emberi életnívó elérésérekentenék. Utalt Ausztria példájára, ahol az indexrendszer törvényes intézmény, a munkásságnak teljes gyülekezési joga van, a munkanélküliek a segélyből és a betegek a betegsegélyből meg tudnak élni. Ezzel senkiben nálunk a földmunkásokat, vasutasokat, írásait,talkalmazottakat nem engedik szervezkedni. A grafikai szakmában a nőmunkások a legnagyobb nyomorúságban sínylődnek. Foglalkozván a parlamenti frakció nagy-, arányú erőfeszítéseivel, föltette a kérdést, hogy a trakettt által elért eredmények megérik-e azt, hogy * finkefA a parlamentben való részt vételével mintegy l^faHtfet «! a kormányzatnak! Hangoztatta, hogy , , a parlamenti frakciónak nem szabad szanálási javaslatokhoz és más, ilyen természetű javaslatok társ» ifia»Oua, inkább vonuljon ki az ülésteremből és legyen tárai adtak addig, amíg a kormány a munkásságot érdeklő elsőrendíi fontosságú kérdéseket meg nem oldja. (vikszos éljenzés és taps.) Ha hozzájárul Lukács indítványához, valamint a határozati javaslathoz, azzal a toldással, hogy az országos értekezlet követeli a valorizált rokkant- ést betegségékért. A frakciónak rá kell mutatnia a kormány előtt, hogy amennyiben nem tesz semmit a munkacég megnyugtatására, a szakmai vezetőségek konffrrman lesznek félreállani, mert nem bírják megakadályozni, hogy a dolgozó tömegek kivonuljanak az utcára, fcő®M teléseik megvalósítása céljából. A munkásság jogos követeléseinek nem teljesítése végzetes kirobbanásakigg vezethet. Kristóf Anna a háztartási munkásnők nevében besszeti Ez a réteg a munkásnők között a legmostohább helyzetben van. Rámutatott a háztartási alkalmazottak elhagyatottságára és erre való tekintettel az ipari munkásság és magánalkalmazottak segítségét kérte a háztartási alkalmazottak megszervezéséhez és fölvilágosításához. A háztartási munkásnők részére otthonról, mankanélküli segélytől és betegsegélyről kell gondoskodni. Brunner József a sanyarú bérvisanyok JoQemaceék sorolt föl elképesztő adatokat. Igy a vegyészeti gyárak a nőmunkások részére írt B fco* f rona heti keresetet állapítottak meg. (Fölkiáltások: „Gyalázat!") Ugyane szakmában a férfiak kezdő keresete SdiBft korona, a legmagasabb képzettségű szakmunkások órabére IMU korona. Ha kényszerű szükségből i jelkinözhetenen " NépSZAVA 1948 áprilie 1.