Népszava, 1924. június (52. évfolyam, 119–141. sz.)
1924-06-01 / 119. szám
LIB. évf. 119. sac. Budapest, 1924 junius 1, vasárnap Mvr a 2500 korona AZ ELŐFIZETÉS ARAJ Negyed évre 99.068 K — külföldre 1W.«M K Egy hóra .. 38.08» K - külföldre Sfl.MOK Ausztriában egy hóra 38.000 magyar KEGYES SZAM ARA: Magyarországon apoo kor„ jugroralávlóban 3 dinár, Ausztriában hétköznap 288 aastr. kor, vasárnap 2508 osztr. kor. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P. KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HITFŰ KIVITELÉVEL MINDEN MAP SZERKESZTŐSÉG: VITT, COWTI-UTCA I. SZ. (TetefCH: József 1—25 és József 3-3») y^RIADÓHIVATAl Vni, COWM-UTCA I. SZ. (TeMei: Jómai S-H és József I-H) Csak fonjátok a hurkot!... A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága gyorstalpaló módszerrel tárgyalja Pesthy hurok javaslatát. A bizottság kormánypárti tagjai, akik valamennyien demokráciát és közszabadságokat harsogtak a választások előtt, most, hogy zsebükben a mandátum és az ígéret ara nézve, hogy azt jó hosszú időre meghosszabbítják, serényen ágálnak és lelkesen támogatják a „liberális" frakon szabadságfojtó terveit, vagy, ahol lehet, a reakció örök életének reményében, még súlyosbítani igyekeznek a javaslat intézkedéseit Az egész magyar közvélemény egyértelműen utasítja vissza Pesthy rendjavaslatát. A sajtó, számításba alig jöhető dicstelen kis kivételekkel, szintén ellene nyilatkozott, sőt különvélemények alakjában még a kormány délutáni félhivatalosa is követelte a sajtószakaszok kivételét a javaslatból. A jogászi testületek még szakszerű bírálatra sem méltatták ezt a fércjavaslatot; a kormány legszűkebb körén és a reakció kormánypárti rohamcsapatán kivüt nincs tehát eltérés abban, hogy az idétlen és korszerűtlen kísérletezést be kell szüntetni. Sajátságos, hogy a kormány ennek ellenéremégis görcsösen ragaszkodik fixa ideájához, tárgyaltatja a javaslatot, még csak jelentős módosításokat sem tűr, noha látnia kell azt az általános undort, amely ezt a kísérletezést fogadta és kíséri. A hazugságon fölépült mai kormányzati rendszer mellett nehéz megállapítani ennek az okát. A bevallott ok — „prevenció a forradalmasítás ellen" — semmiesetre sem az igazi. Valamilyen titkolt benső ok játszik itt közre, amelyet nem hajlandók a közvélemény tudomására hozni Olyan ostobának ugyanis nem tarthatjuk a kormányt, hogy forradalmi veszélyeket forradalmasító szabályokkal akarjon elhárítani. Annyi államművészetet és kormányzati bölcsességet még erről a kormányról is föltételezünk, hogy a forradalmi hajlandóság belső inspiráló erőit ismeri s így maga sem tartja alkalmas villámhárítónak az olyan műszert, amely inkább fokozza, mint csökkenti a vihart tápláló energiákat. A rendjavaslat — ez a legújabb, a Pesthyféle, amely semmivel sem jobb dicstelenül kimúlt elődeinél — iyen viharfejlesztő műszer lesz, ha törvénnyé válik. Ezt nem nehéz megállapítani a múltak tapasztalataiból s az események összehasonlításából A miniszterelnök maga mondotta a bizottsági tárgyalások folyamán, hogy az orosz és a magyar nép sok közös tulajdonságban hasonlít egymáshoz, félő tehát, hogy itt az események menete és végkifejlődése is azonos lesz. Ahány állítás — annyi ferdítés! Nem az orosz és a magyar nép tulajdonságai azonosak vagy hasonlatosak, hanem sok a rokonvonás a háború előtti orosz és magyar osztályuralmi rendszerben — az orosz és a magyar belső politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok hasonlítottak egymáshoz nagyon veszedelmesen s legelsősorban ez az oka annak, hogy a bolsevista hullámverés csak ebben a két országban tudott sikereket elérni. Ez tagadhatatlan. Ha pedig ez így van, akkor könnyű megállapítani, hogy a gondolatszabadság megfojtása, a gazdasági önvédelem lehetetlenné tétele, az önsegély elzárása, a panaszok és sóhajok visszaszorítása, bizonyos jogszolgáltatási rémuralom megteremtése, együttvéve a régi mintájú orosz osztályuralmi rendszer meghonosítása bolsevizáló hatást fog gyakorolni az alsóbb társadalmi osztályokra, amit a felszínen el lehet majd nyomni, de végleg leküzdeni annál nehezebb lesz. A rendjavaslatot éppen a miniszterelnök megállapításai alapján kell irattárba tenni, ha már a rosszul értelmezett presztízskérdés nem engedi meg, hogy a közvélemény egyetemes és egyöntetű tiltakozását a kormány figyelembe vegye. A kormány forradalmi álláspontja mellett — és ez a másik különös sajátsága és pikantériája a rendjavaslat-rémregénynek — úgyszólván mi képviseljük az ellenforradalmi álláspontot azzal, hogy nyugateurópai állapotokat, nyugodt idegéletet biztosító közigazgatást és kormányzatot, azonkívül kielégítő gazdasági helyzetet akar runk létrehozni. Ezt a törekvésünket, amely egyetlen útja az igazi konszolidációnak , az ellenforradalmi kormány forradalmi hatású intézkedései hátráltatják, úgy lehet lehetetlenné teszik. Mi azonban ezzel nem törődünk: mi folytatjuk a legélesebb harcot a kormány szabadságtipró tervei ellen s fölhívjuk erre mindazokat, akik igaz híveik, a polgári szabadságjogoknak. A polgári szabadságjogokról van szó, jól jegyezzék ezt meg maguknak a polgári osztályhoz tartozó lapok és politikusok. Lássák meg a vadul vagdalódzó reakció legújabb merényletében a paradoxont és küzdjenek el ellene, mint ahogy küzdünk mi, amíg fölülről el nem gáncsolják vagy alulról — fölöslegesenek nem sintősítik ezt a küzdelmet, látván annak meddő voltát... Nekünk mindegy. Miránk és a mi tábo* runkra ebben a pillanatban az a kötelesség is hárul, hogy erőben, kitartásban, egységben, harci fölkészültségben edzve — készen! — várjuk a Bethlen—Pesthy-féle igaz-* ságszolgáltatási rémuralmat. Lapjaink legyenek erősek és ellenállhatatlanok, szervezeteink megbonthatatlanok, minden közénkvaló ember legyen köztünk majd meglátjuk és meglátják majd ők is azután, hogy mennyire jutnak meggondolatlan bosszúvágyakkal! Bethlen kisebbségi véleménye. Bethlen István gróf miniszterelnök a közigazgatási bizottság pénteki ülésén elkeseredett hangon kiáltotta közbe szavazás után: „kisebbségi véleményt jelentek be". Ez a kijelentés spontán az ott történt események hatása alatt szaladt ki a miniszterelnök úr száján; ideje nemigen volt a fontolgatásra és így ezt a kijelentését őszintének kell venni. De nemcsak őszinte, hanem igaz is a miniszterelnök úr ezen kijelentése és ha spontán tört is ki belőle ez a kijelentés, hűen fejezte ki kormányzati politikáját. Hűen, mert egész kormányzása alatt a kisebbséget képviselte s csak mesterségesen összetákolt pártjával volt képes kormányozni és a hatalmat birtokolni. Az ország közhangulata sohasem volt Bethlen mellett, egész kormányzása alatt a kisebbség véleményét képviselte és igy ez egyszer el kell fogadnunk kijelentését igaznak, amit ő maga állapított meg, hogy a kisebbség nevében szólalt meg. Bethlen István a fővárosi törvény körül ugyanazt a kétszínű játékot űzi, mint amilyen játékot űzött annak idején a nemzetgyűlési választójog megalkotásánál. Akkor az első nemzetgyűlés utolsó idejében elamerikázta a választójog törvényes szabályozását csak azért, hogy a nyílt szavazási rendszert a vidéki kerületekben megvalósítsa és ezzel a terrort, az erőszakot a választásokra döntő tényezővé tegye. A fővárosi törvényt régen meg kellett volna alkotni. Mód és alkalom lett volna erre, csak akarata nem volt a miniszterelnök úrnak hozzá mert tudatában volt annak, hogy a fővárosban az egységes pártnak nincs talaja és a kormányt támogató Wolff-párt pedig eljátszotta kis játékait és közutálatnak örvend Budapest népe előtt. Bethlen tehát szokott módszerét alkalmazta itt is és alkudozott hol a liberális polgári pártokkal, hol Wolffékkal és végre is egy olyan torz törvényjavaslattal állott elő, amely nem elégít ki senkit és amely csak arra alkalmas, hogy Budapest választóközönségét rávigye arra a kisebbségi álláspontra, amelyet Bethlen képvisel és amelyet ezzel a törvényjavaslattal akar érvényre juttatni. Így jött létre az az alkotmányellenes állapot, hogy Budapest fővárosnak nincs törvényhatósága, hogy ezt a milliós lakosú várost kormánybiztos igazgatja, hogy ennek a vállalatokban gazdag városnak a deficitje napról-napra növekszik és oly gazdálkodás folyik a közüzemekben, amire ráfizetnek és amely rossz gazdálkodást a város lakosainak mindegyike keservesen nyögi. Bethlen Istvánnak ez a taktikázása nyilvánvalóan azt mutatja, hogy ő állandóan kisebbségi véleményt képvisel és ezt a kiatati.az véleményt rá akarja erőszakolni a nagy többségre és nem riad vissza attól, hogy az ebben rejlő nagy igazságtalanságot törvényes látszatokba burkolja. Az a törvénytervezet, amely a közigazgatási bizottság előtt fekszik, teljesen torz alkotás és a főváros közönségének semmilyen rétegét sem elégítheti ki. Először az örökös tagok rendszerével, azután a különböző szaktestületektől kinevezettek rendszerével és végre egy olyan kerületi beosztással akarja mindezt megvalósítani, amely nyilvánvalóvá teszi Bethlennek a rejtett céljait. Az egyes kerületeknek juttatandó különböző számú bizottsági tagok olyan elosztási módszer szerint vannak tervbevéve, amely a kisebbségi véleményt akarja érvényre juttatni és ehhez keresi a törvényes formákat. A fővárosi törvényhatóság újjászervezéséről szóló törvényjavaslat tele van olyan intézkedé-sekkel, amelyek mind ezt a célt szolgálják. Ezekről már megemlékeztünk e lap hasábjain és kimutattuk, hogy mennyire reakciós ennek a törvénynek a konstrukciója, hogy mindez azért van így, mert Bethlen István miniszterelnök a „kisebbségi véleményt" képviseli és ezt a „kisebbségi véleményt" akarja körülbástyázni. A bizottsági tárgyalás folyama alatt láttuk azt a kétségbeesett kapkodást a reakció részéről, hogy hogyan fúrták faragták ehhez a törvényjavaslathoz a módosításokat, amelyek mindazt a célt szolgálják, hogy a „kisebbségi véleményt" többséggé tegyék és törvényesítsék. Csak egy kis epizódot említünk föl a legutóbbi bizottsági tárgyalásról. A szavazás kötelező. Aki a szavazást elmulasztja, megbírságolják. A szociáldemokrata párt részéről az az indítvány létetett, hogy a szavazás törvényes munkaszüneti napon tartassék. Ezt az indítványt nem fogadták el. Ellenben elfogadták a keresztényeknek azt a szigorító indítványát, hogy 20.000 papírkoronáról 10.000 aranykoronára emeltessék föl annak a megbírságolása, aki szavazati jogát nem gyakorolja. Kínosan, nyögdécselve ismerte el Rakovszky belüetminiszter ezen vita közben azt, hogy lehetnek munkások, akik olyan helyzetben vannak, hogy nem gyakorolhatják választójogukat állásuk elvesztése nélkül, de azért a legnagyobb lelki nyugalommal járult hozzá a súlyos pénzbüntetéshez, míg a törvényes munkaszüneti napon való szavazás ellen csak az híd tudott és veleti