Népszava, 1924. július (52. évfolyam, 142–168. sz.)

1924-07-01 / 142. szám

1920 július L NÉPSZAVA „konzervatív politikai irányt folytat". Ami­t fel kell vizsgálni. Az eljáró biró az iratokat pedig az igazságügy miniszterének azt a kije- i köteles azonnal fölterjeszteni a bírósághoz. Ipnfpficf. illftfr h n crxr o i UTcs-r^r*r nf _lr/-»T»T-n a titt \Tem néha . A l^i UJ-I^lllU r -i "I _ J _ r_ •• lentését illeti, hogy az Herriot-kormány Néme­s­­országgal szemben ugyanazt a politikát foly­­­tatja, mint Poincaré, ez fölötte súlyos tájéko­zatlanságra val. Elvégre még a magyar kor­mány tagjainak is­ illenék tudni, hogy Francia­ország politikája éppen a német kérdésben a baloldal győzelme folytán valósággal forra­dalmi átalakuláson ment át De hogy ezt Magyarország felelős tényezői is tudomásul vegyék, az már nemcsak az illendőség kér­dése, hanem fontos érdeke is az országnak. Halvaszületett ötlet a takarékossági bizottságról. Most, hogy a kormány a kölcsönnel kapcso­latos népszövetségi útmutatásra végre rá­­fanyalodott a túltengő adminisztráció leegy­szerűsítésére, a közalkalmazottak régiónyi lét­számának apasztására, fölmerült az az ötlet, hogy a kormány takarékossági programját épp úgy parlamenti fórum ellenőrizze, mint magá­nak a szanálási munkatervnek végrehajtását A kormánytábor intencióit ismerő oldalon úgy tudják, hogy Bethlen miniszterelnök, amint egyébként a 38-as bizottsági minapi ülésén is kijelentette, nem ellenezné ilyen takarékossági bizottság alakítását s abban helyet, adna az ellenzéknek is. Ennek a legújabb bizottságos­dknak azonban nem sok értelme volna, annál kevésbé, mert a kormány számvetéseibe úgyse szólhatna bele. Hiszen a szanálási program forszintosan szabja meg a kormány államgaz­dálkodási teendőit a spórolási bizottság e mel­lett nem sok vizet zavarna. A közalkalmazottak létszámanasztárát négy csoportban hajtják végre. A szanálási programnak megfelelően 15 ezer közalkalmazottat kell elbocsátani az állam szol­gálatából. Minthogy az elbocsátásokat egy­szerre végrehajtani nem lehet a kormány úgy tervezte, négy részletben. Nevezetesen: az első csoportot ez év augusztus végéig bocsájtják el, a másodikat 1925 január elsején, a harmadikat 1925 július elsején és a negyedik csoportot 1926 január elsején. Az első csoportba mintegy négyezer közalkalmazottat osztottak be. Az el­bocsátásról szóló értesítést még nem küldték széjjel. A földreform végrehajtási utasítását erre a hétre ígérikk. Amilyen a törvény, olyan az utasítás. Noha a földreformnovella, hosszas viszontag­ságok után, hónapokkal ezelőtt törvényerőre emelkedett a reform végrehajtása oly lassú volt, mintha ólomlábakon járt volna. A késle­kedésnek a törvényhez szükséges végrehajtási utasításnak elmaradása volt az oka. Ellenzéki oldalról ismételten nógatták nagyatádi Szabót a komoly földreformot elamerikázó földmive­lésügyi minisztert a végrehajtási utasítás ki­adására, legutóbb, a nemzetgyűlés szombati ülésén az indemnitási vita során éppen Szeder Ferenc elvtárs kérte számon a földmivelésügyi kormánytól a többször beígért utasítást amíg végre nagyatádi Szabó egy kormánylapban úgy nyilatkozott hogy a végrehajtási rendelet még ezen a héten megjelenik. Az agrárdemz­o­krata miniszter szerint a legutóbbi miniszter­tanács már le is tárgyalta az utasítást s az „biztosítani fogja" a gyorsabb befejezést a „hosszú ideje húzódó" megváltási eljárásoknál. A gyors tempóban való végrehajtásra vonat­kozóan nem ez az első optimista kijelentése nagyatádi Szabónak, akinek a nyilatkozata azonban első ízben ismeri be, hogy a megváltási eljárások „hosszú ideje hú­zódnak". A végrehajtási utasítás egyéb'" 'az 39 sza­kaszból áll s csak természetes, kör " -,­mint az alaptörvényen , a kiegészítő no­vell­n keresz­tülhúzódik az antidemokratikus szellem, úgy a végrehajtási rendelet is ebben a jegyben ké­szült. Az a rendelkezés például, hogy közép­birtok csak annak juttatható, aki a föld vétel­árának felét előre kifizeti, akinek megvan az anyagi ereje, hogy a berendezkedéshez a szük­séges eszközeiket megszerezhesse, továbbá, aki ezeken fölül még „erkölcsi és gazdasági ráter­mettséggel" bír,­­ csak a legvakmerőbb egy­ségespárti vélemény szerint lehet a fökligény­lők érdekében levő. A novella értelmében, tudvalevően, a feleknek nincs fellebbezési joguk a Földbirtokrendező Bíróság döntésével szem­ben, ellenben az utasítás szerint az elnöki ta­nács a bíróság elnökének vagy a földmivelési miniszternek indítványára felülvizsgálná az ügyet A rendelet szabályozza a jelentkezők összeírását a tárgyalóbizottságok megalakítá­sát az eljárás és a bírósági határozathozatal részleteit A földhözjuttatást kérők annyi szak­értőt nevezhetnek a tárgyalásra, ahány szak­értőjük együttvéve van a földbirtokosoknak. Annál, aki háborús szerzeményű ingatlanából 100 hold mentesítését kéri, vizsgálni kell, ki­záróan gazdálkodással foglalkozik-e. Oly bir­tokoknál, ahol a bíróság „méltányossági okokból" a megváltást mel­lőzendőnek tartja, ezeket az okokat a legnagyobb körültekintés-A kiosztásra kijelölt területek könnyebb g*ű©gközelitése céljából útépítést rendel a végrehajtási utasítás. A megváltás után a cse­lé­dléts­zám öt évig nem apasztható. A vegyes­bíróság hatásköre megszűnik s áthárul a Föld­birtokrendező Bíróságra. A tárgyalásvezető bírót rendfentartási célból ugyanazok a jogok illetik, mint amelyek a polgári pörös ügyek­ben eljáró bírót Ingatlanközvetítéssel, Buda­pest belsőségeit kivéve, csakis a Földbirtok­rendező Bíróság engedélyével lehet foglal­kozni. A földreform során előállható vagyonjogi ügyek (bérleti összeg, föld árának megfizetése, stb.) rendezésére a kormány új szervet szándé­kozik fölállítani s erről, valamint a bírósági nyilvános tárgyalásról külön rendeletekben fog intézkedni. A győri alapválasztáson ,,egységeséit" tudva­levően „liberalizmus" fölkiáltással Chalupka Károly iparospárti jelöltet támogatták. Most hogy_ Chalupka Károly kiesett a választásból, egységesek gyorsan felejtik a liberalizmust és sietve lenyelik az „ellenzékeskedő" keresztény­szociálisokat Csatasorba állították az una­lomig ismert recept szerint a teljes hivatalos apparátust Bernolák mellett. Felülről meg­felelő utasítás érkezett a hatóságokhoz, ame­lyek ennek megfelelően tőlük telhetően min­dent elkövetnek, hogy megakadályozzák Ma­lasits Géza elvtársunk győzelmét, így a többi között a rendőrlegénység csaknem teljes si­kerrel indította meg a hadjáratot a szocialista választási plakátok kiragasztása ellen. A pla­kátragasztó elvtársakat óránként veszik őri­zetbe és dicső buzgalommal mindvégig újabb és újabb ürügyeket keresnek, hogy elvtársain­kat előállítsák. Az éjjeli csatározásoknak fő­hőse — a kitüntetése érdekében megírjuk a nevét — Józsa György törzsőrmester volt. Amikor a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának Győrött időző tagjai az első elő­állításoknál megjelentek a rendőrségen, hogy ott interveniáljanak, az ügyeletes rendőrtiszt, dr. Angyal Iván rendőrkapitány nem volt az épületben és csak jó félóra múlva került elő. A vele folytatott tárgyalások során valóban szánalmas volt hallgatni az iparkodását, amellyel az intézkedések törvényes színezetét próbálta kimagyarázni. Ereszben szemmel lát­ható volt hogy jobb meggyőződése ellenére, felső parancsra cselekszik. Az csak természe­tes, hogy­ a sjétkulacsos rendszerüknek meg­felelően, Bernolákék plakátjain nem akadtak meg. Szabó József, a keresztény-szociális képviselő, akinek haditetteiről már többször beszámol­tunk, a legdicsőbb és legszebb haditényét a hét­főre virradó éjszaka hajtotta végre, összegyűj­tött vagy húsz darab éretlen fiatalembert, akik meglestek három plakátragasztó elvtársat azoktól a legközönségesebb módon elrabolták a plakátokat és mint akik jól végezték a dolgu­kat továbbállottak. A közben mégis fölragasz­tott néhány falragaszt pedig tervszerűen le-­ kaparták. Egy ilyen kaparószerszám, mint bűn­jel, visszamaradt­ egy cserkészbot, jelezve, hogy a jobbsorsra érdemes cserkészmozgalom­ milyen útra jutott a keresztény-szociálisok jó­voltából. A városházán viszont a röpiratok terjesztési engedélyét tagadták meg azon ismeretlen ren­deletre való hivatkozással, hogy a választás tartama alatt az agitáció nem tűrhető. Ebből a­zu­tán önként következett az is, hogy Bernolá­kék nyugodtan terjeszthették gyalázkodó röp­irataikat a választás első napján. Noha tudo­másunk szerint nem is volt terjesztési engedé­lyük, mindazonáltal a rendőrség egyetlenegy, esetben sem akadályozta meg, hogy a röpira­taikat terjesszék. Amikor azonban győri elv­i társaink éltek a megtámadott ember legele­mibb jogával, akkor teljes erővel munkába állí­tott a győri rendőrség, újra egymást érték az előállítások, az elkobzások és egész kerékpáros terdőrosztagokat mozgósítottak a röpiratokat terjesztő szociáldemokrata képviselők ellen. A szavazások a hétfői napon a szavazatszedő­küldöttségek előtt minden incidens nélkül, a legnagyobb rendben történtek meg. A 10.053 szavazóból hétfőn 5178 választó, vagyis az ösz­szes választók 51,6%-a szavazott le. Bernolákékon nem fog segíteni sem egysé­gesek, sem pedig a hatóságok támogatása. Minden erőszakoskodás legföljebb csak szebbé­ teszi majd Malasits Géza győzelmét. Az Országos Keresk­edő- és Iparosszövet­ség Kalasitsot támogatja. Bernolákék Győrött azt híresztelik, hogy az Országos Kereskedő és Ipa­rosszö­vetség a győri választáson Bernolák Nándort támo­gatja. A szövetség vezetősége kijelentette, hogy ebből egy szó sem igaz. A szövetség tag­­jai Mala­sits Gézát támogatják és így Berno­­­lákék tudatosan félrevezetik a győri iparos- és kereskedőválasztókat. eiső napja* Ujabb hatósági és keresztény-szociális próbálkozások. — „Egyenlő elbánás" a gyakorlatban a győri rendőrségen. — A Mvafanos apparátus BemoLák mellett. Ititan^iskolai íiSívéSaSre iGleniJssssSEtnaís S&isto vissza, — A KHmeras clausus sarerufianajaie.. — fioCs­ása^ fiab­il. Amióta a kurzuspolitika vizsga elé állítja a középiskolai fölvételre jelentkező 10 esztendős gyermekeket, nem szűnik meg a botrány e szomorú intézmény körül. A numerus clau­sus-Sz.& 1 egy szellemből fogant fölvételi vizsgák ellen esztendőről-esztendőre tiltakoznak a szü­lők, tiltakoznak a tanítók és tiltakoznak a pedagógia tekintélyei. Hivatalos helyen ez él­en csak dadogéssal tudnak védekezni, egyet­len komoly érvük sincs a 10 évesek sorsdöntő vizsgája mellett. Sokszor foglalkoztunk már e kérdéssel. Szerdán Pikter Emil elvtárs, nem­zetgyűlési képviselő, mondott el interpellációt e tárgyban, írásban és szóval kifejezést ad­tunk tehát annak, hogy a fölvételi vizsga in­tézményének föntartásához, minden számításba vehető érv hiánya ellenére is, azért ragaszkod­nak, mert itt nem pedagógiai szempontokról van szó, hanem a numerus claususnak egy jobban kendőzött kevésbé őszinte formájáról. Amiként a numerus clausus nem az ifjak ké­pességeit vizsgálja, a fölvételi vizsgáknál i­s a megelőző gondolat „a középiskola tehermente­sítése" éspedig olyan „kiválogatás" segítségé­vel, amelynél a gyermek képessége annál ke­vésbé jöhet számításba, mert ebben az élet­korban a képességet végérvényesen eldönteni egyetlen épeszű gyermeknél sem lehet. Az ezévi fölvételi vizsgák statisztikája még nem ismeretes. Nem is sietnek túlságosan az­zal, hogy nyilvánosságra hozzák. A beavatot­tak azonban tudják már, hogy a fővárosban a jelentkezőknek 25%-át dobták vissza azzal, hogy „a fölvételi vizsgálaton a követelmények­nek meg nem felelt..." Egyes vidéki városok­ból még megdöbbentőbb „eredményekről" ér­keznek hírek. A népoktatás példátlan föl­fri­cskázása ez az eredmény, am amely azt jelenti, hogy az elemi iskolák nem tudják előkészíteni a gyermekeket a középiskolára. Az eredmény annál súlyosabb ebből a szempontból, mert­­tudvalevően a szegény emberek nagyobb része meg sem kísérli, hogy a gyermekét a közép­iskolába írassa. Az eldobált negyedrész tehát azoknak a rétegeknek a gyermekeiből került ki, amelyek eddig is középiskoláztatták gyer­­­mekeiket. Pikter elvtárs interpellációjával kap­csolatban, de egyébként is, egész sereg esetet mutattak be a közoktatásügyi miniszternek, amelyeknél a gyermek „jó", „jeles" és „kitűnő" bizonyítványára írta rá a fölvételi vizsgázó bizottság, hogy a gyermek a középiskolába nem vehető föl. Ami a vizsgálat „követelmé­nyeit" illeti, a prakszis a lehető legzavarosabb. Az egész vonalon visszaszorították a vizsgák elavult intézményét, csak az érettségit hagy-­ tál­ meg. A tanárok jobb hiányában aféla érettségi elé állították tehát a tíz éves gyerekeket olyan kérdésekkel bolygatván őket amelyek e felől akár valamennyi elbukhatott volna. Mindeg­azonáltal, amikor néhány ilyen tucat visszauta­sítást megvizsgálunk, valami törvényszerűség, mégis kibújni látszik a vizsga „lutrija" alól. A­ destruktív vallás élénken szerepel a visszauta­sított 25%-ban, ezenfölül, sőt ezt beleszámítva: leginkább a szegényebb sorsnak gyermekeit látjuk az elutasítottak között Mintha csak a régi szójárást hallanók: a szegény ember gye­reke ne tanuljon. Illetékes helyen, persze kö­römszakadtáig tagadják, hogy a „selejtezésnek" ilyetén titkos céljai lennének. A tényeket azon­ban legföljebb az enyhítené, ha a fölvételi vizs­­gát menten kioperálnák az ország beteg tes­téből. Az általános fölháborodás, amiként minden évben, most is megszólalásra késztette az „illas­ m!”t ” negyedrészét utasították a­élhivatalos kertelés a Sectsstable 3

Next