Népszava, 1924. december (52. évfolyam, 270–292. sz.)

1924-12-02 / 270. szám

WM december 0. NÉPSZAVA 3 A Népszava utca­ árusítását betiltották, de előfizetők részére és tőzsdei vagy üzleti árusítás céljaira kihárítani szabtad, mint azt a kormány nem tiltotta meg. Ha valamely fiatasági közeg ebében a munkájában zárult meg Mipzsia, akkor kérsfik, hogy sürgősen közöljén velünk konkrét eset formulában, h­ogy Kitől Mi mennyi lapot kobozott el. Az illető Hatósági Közegen ellen hivatalos hatalommal való visszaélés miatt követezést teszünk, valamint ellenük kártérítésért m­it is Már jmH. A Népszava Kiadóhivatala. Tizennégy szociáldemokrata képviselőt 10-25 napra kizártak a nemzetgyűlésnél. A kormány és többsége ráduplázott az elnöki erőszakra. — Az egész ellenzék közös deklaráció fölolvasása után kivonult a parlamentből. — Egységes pártok egymás között intézik el a ház­szabályrevíziót. — Az ellenzék nem ismeri el a fegyveres erőszak segítségével megszavazott szájkosarat. Hétfőn már a kora délelőtti órákban­ sűrű rendőrkordon vette körül a parlament épüle­tét Noha a nemzetgyűlés ülésének kezdete csak 11 órára volt kitűzve, az egységespárti és egyéb kormányt támogató képviselők, akik rendszerint távollétükkel tündökölnek a nem­zetgyűlésen,­­már 12 óra után szállingózni kezdtek a parlamentbe és ekkor hire terjedt, hogy a kormány az egységes párt vezérkara utján utasítást adott párthíveinek, hogy a hétfői ülésen lehetően teljes számban jelenje­nek meg. Nem­ a hétfői ülés napirendjére tű­zött parlamenti szájkosár kedvéért tartotta a kormány szükségesnek az egységes pártnak a parlamentbe való összetoborzását, hanem azért, hogy a többség a mentelmi bizottság jelentésével kapcsolatosan az ellenzék nagy­részének kitiltásával ráduplázzon az elnökség­nek arra az erőszakos eljárására, amellyel a pénteki ülésen szembehelyezkedett a házsza­bályokkal és 15 ellenzéki képviselőt fegyve­res karhatalommal távolíttatott el a törvény­hozás épületéből. Erre az alkalomra a parla­ment elé kivezényelt rendőri készenléten kí­vül a nemzetgyűlés folyosóit és karzatait is detektívekkel rakták meg. A nemzetgyűlés baloldali karzatán egyéb­ként ezúttal csupán néhány pártonkívüli, egy-egy fajvédő és keresztény-szociális képvi­selő tartózkodott az újságírókon kívül. A szociáldemokrata frakció tagjai, valamint a polgári demokratikus ellenzék képviselői nem jelentek meg a­­parlam­entben. Csakham­ar,­kire terjedt, hogy a Demokratikus Szövetség kebelébe tartozó képviselők a.. .Vázon. .kivül tanácskoznak, hogy további , m­agi­tart­ásukat illetően megállapodjanak. Közben a parlament egyik bizottsági termében összeült az egységes­pártiakból, kormányt támogató poktiokból és egy-két párton kívüliből álló mentelmi bizott­ság, amely rövidesen el is határozta, hogy a pénteki ülésen fegyveres erőszakkal eltávolí­tott képviselőket tíz-huszonöt napra kitiltja a nemzetgyűlésből. Amikor a folyosókon ismere­tessé vált a mentelmi bizottság ezirányú javas­lata, még a kormánypárti és a kormányhoz húzó pártonkívüli körökben is vegyes érzel­mekkel fogadták Bethleneknek­­ezt az elhatá­rozását, mert akként vélekedtek, hogy a men­telmi bizottság javaslatából a közvélemény megállapítja majd, hogy az ellenzéki képvise­lőknek darabontokkal való eltávolítása azt a célt szolgálta, hogy az egységespártiak bent a parlamentben is csak úgy egymás között, ellen­zékmentesen, házilag intézzék el a parlamenti szájkosár ügyét. És valóban, amikor a folyosó­kon az ülés kezdetét jelző csengők megszólal­tak és az egységespártiak besiettek az ülés­terembe, ott úgy festett a helyzet, mintha az egységes párt az Esterházy­ utcai párthelyiség helyett a parlament üléstermében tartaná meg pártértekezletét és azon, mint vendégek, né­­hány keresztény-szociális, fajvédő és párton­kívüli venne részt. Az egész baloldali mező üres volt, üresen tátongtak nemcsak a szociál­demokrata frakció szélsőbaloldali padsorai, hanem a demokratikus polgári ellenzék bal­középen levő padjai is. Ebben a csonka parlamentben az egységes párt rövidesen végzett is a mentelmi bizott­ságnak a szociáldemokrata képviselők kitiltá­sára vonatkozó javaslatával, amelyet hama­rosan nagy lelkesedéssel elfogadtak, hogy azután, zavartalanul megkezdjék a parlamenti szájkosár javaslatának „tárgyalását". Ekkor azonban kiderült, hogy nem akad fölszólaló a javaslathoz. Szünetet kellett tehát elrendelni, hogy a kormány a szünet alatt fölszólalókat toborozzon és ilyen módon kifelé azt a látsza­tot keltse, mintha a házszab­ál­yrevízió kérdésé­ben vita folynék az ellenzékmentes nemzet­gyűlésben. Eközben megérkeztek tanácskozá­sukról azok a szociáldemokrata képviselők, akiket fegyveres erőszak útján még nem akadályoztak meg a parlamentben való meg­jelenésben és velük jöttek a Demokratikus Szövetséghez tartozó polgári­­ ellenzékiek is. A bethleni erőszak folytán a parlamentben számbelileg ekként megfogyatkozott ellenzék azután bevonult az ülésterembe, ahol Hegy­megi-Kiss Pál a Demokratikus Szövetség ne­vében megbélyegezte a­z elnökség pénteki erő­szakos és házszabályellenes eljárását, föl­olvasta az ellenzéki pártok közös deklaráció­ját, amelyben az ellenzék leszögezi azt az állás­pontját, hogy a fegyveres erőszak igénybe­vételével létesülő házszabályrevízió tárgyalá­sában nem vesz részt és az így megszavazott házszabályokat a maga részéről nem ismeri el érvényesítek. A deklaráció elhangzása után a Demokratikus Szövetség tagjai elvonultak az ülésteremből és ezután Bethlen miniszterelnök az ismét magukra maradt egységespártiak, Wolffék, keresztény­szociálisok és egy-két pár­tonkívüli képviselő előtt mondotta el a maga védekezését azokkal a súlyos vádakkal szem­ben, amelyeket az ellenzék deklarációja sora­koztatott föl a kormánnyal szemben. Scitovszky elnök az ülést 1­ 12 ójra után nyi­totta meg. A kormánytábor tagjai meglehetős nagy számban vonultak föl. Az ellenzéki oldal padsorai­ üresen tátongtak, az ellenzéki demo­kratikus szövetséghez tartozó képviselők és így természetesen a szociáldemokrata frakció tag­jai távolmaradtak az üléstől. Csak később szál­lingózott be a baloldalra egy-két fajvédő és néhány pártonkívüli. Az ü­lés elején Rubinek István előadó terjesztette be a mentelmi bizott-R Györki Imrét, Szilágyi Lajost 25—25 ülés­napra, Propper Sándort és Ka­bók Lajost 22—22 ülésnapra, Esztergályos Jánost, Peyer Károlyt, Barter Gyulát, Sütő Józsefet, Szabó Imrét, Saly Endrét, Farkas Istvánt, Klárik Ferencet, Malasits Gézát és Szeder f­­erencet 26—20 ü­lésnapra, Peidl Gyulát pe­dig 10 ü­lésnapra tiltsák ki, Heber Edét pedig a nemzetgyűlés megkövetésére ítéljék. Az indítvány előterjesztése során az egységes­párti előadó, természetesen, védelmezni pró­bálta az elnöki erőszakot. Az­­egységespártiak tüntető helyesléssel kísérték szavait. Utána Vargha Gábor (Wolff-párti) indokolta meg a kisebbségi véleményt. Fejtegette, hogy ha elfogadják a mentelmi bizottság javaslatát,­­vagyis 10—25 napra tiltják ki az ellenzék nagy részét a nemzetgyűlésből, akkor ,,nagyon­­ ,é s úgy látszik majd, hogy ezzel az ellenzék szá­­­mára lehetetlenné akarták tenni a házszabály­i re­víziós vitában való részt­vételt". Kijelentette, hogy ő is helyesli a szociáldemokrata képvise­lőkkel" szemben használt fegyveres erőszakot, de elegendőnek tartja, ha Györkit és Szilágyit 6—6 napra, Peidl Gyulát 1 napra, a többi, fegy­veres erőszakkal kivezetett képviselőt pedig 3—3 napra zárják ki a nemzetgyűlésből. Az elnök ezután szavazásra tette­ föl a kér­dést és az egységespártiak és többi kormánytámo­gatók, Bethlennel az élükön, megszavazták az előadó javaslatát, vagyis a 10—25 napra való kitiltást. Mikovínyi Jenő előadó beterjesztette a men­­telmi bizottság jelentését Baross Jánosnak, a nemzetgyűlésről eltávolított képviselők men­telmi jogsérelme ügyében. Kérte a bizottság erre vonatkozó határozatának napirendre tűzé­sét. Napirend szerint következett a hivatalosan h­ázsza­b­á­lyre­ví­zi­ónak nevezett parlamenti szájkosárról szóló javaslat­­tárgyalása. Az elnök közölte, hogy 50-nel több képviselő indítványt nyújtott be a javaslatra vonatko­zóan a sürgősség kimondására. Miután­­meg­­­állapította, hogy az­"aláírók közül 50-nél töb­ben jelen vannak, kijelentette, hogy a sürgős­ségi indítvány fölött a nemzetgyűlés legköze­lebbi ülésén­ határoz. Orffy Imre előadó ismertette ezután a par­lamenti szájkosár tervezetét. Dicsőítette a par­lamenti szájkosarat. Megállapította, hogy szó sem lehet arról, mintha a parlamenti szájkosár az ellenzéket megfosztaná a­­ szólás szabadságá­tól. A szájkosárjavaslat „rendkívül liberális", mert igaz ugyan, hogy a többi között az inter­pellációs­­jogot is megnyirbálja, de"ez csak elő­nyére ' szolgál 'majd az "in­terpellációs jognak. Igaz, hogy a részletes vitánál csak 15 percig beszélhetnek majd a fölszólalók, de ha a több­ség hozzájárul, a 15 perces határidőt meg lehet hosszabbítani. A kormányt és a­­többséget —az előadó szerint — a parlamenti szájkosár el­készítésénél nem az a­­szándék vezérelte, hogy a kisebbséget elnyomja. Az előadó beszéde után az elnök szünetet rendelt el, m­ert kiderült, hogy a parlamenti szájkosárjavaslat vitá­jához egyetlenegy képviselő sem iratkozott föl, márpedig a kormány annak ellenére, hogy az ellenzék nagy részét erőszakos úton eltávolít­tatta az ülésekről, azt a látszatot szeretné kel­teni, mintha a parlamenti szájkosár ügyében komoly­ vita folynék a német­-,gyűlésben. A szü­net­e­ alatt ,azután a kormány megbízásából Scitovszky elnök néhány, pártonkívüli kép­viselőt igyekezett rábírni arra, hogy iratkoz­zanak föl szólásra és vegyenek részt a ház­sza­bál­yrevízió egyoldalú tárgyalásában. Ami­kor az elnökség értesült arról, hogy akadt már szónak a parlamenti szájkosárjavaslathoz, mert a keresztény-szociálisok hajlandók a távollevő ellenzék szerepét játszani, az ülést újra meg­nyitották. Ekkor Grieger Miklós (keresztény-szociális) szólalt föl. Fejtegette, hogy a parlamentariz­mus nálunk válságban van, mert nincs meg a legfőbb előfeltétele: a parlamenti váltógazda­ság. A parlamentarizmus válságát előidézi az is, hogy a kormány nem gondoskodott arról, hogy a választások a tiszta népakarat meg­nyilvánulásai legyenek, hanem törvénytelen rendelet alapján ejtette meg a választásokat és eddig elé sem gondoskodott a választójog törvénybe iktatásáról. A kormánypárt helyes­lése kíséretében­ szóvátette a kiviteli panamák ügyét is. Elmondotta, hogy két-három szegény­embert ő­ is ajánlott kiviteli engedélyek meg­szerzése céljából. Ezért senki se­m kételkedhe­tik az ő politikai és egyéni tisztességében. (He­lyeslés a marjára maradt kormánypártnál.) Ha mégis kételkednének ebben, ő levonná a dét és kijelentette, hogy a parlamenti száj­kosár fegyelmi intézkedéseit ő is helyesli, ellen­ben a klozma-szakaszokat és általában a szólás­szabadság megnyirbálására irányuló intézke­déseket nem fogadja el. Utána Kara fiát­h háznagyot szólaltatták meg az egységespártiak a vita látszatának ked­véért.. Karafiá­íh azután saját párthívei előtt fejtegette a parlamenti szájkosár szükséges­ségét. Amíg az­­ülésteremben a háznagy az egysé­ges párt tagjai előtt tartott szabad előadást az ellenzéknek szánt parlamenti szájkosárról, megérkeztek tanácskozásukról a Demokratikus Szövetséghez tartozó képviselők, köztük a szo­ciáldemokrata frakció ama tagjai, akik szá­mára a kormány fegyveres erőszak útján még nem tette lehetetlenné a parlament megközelí­tését. Az ellenzéki képviselőknek a Házban való megjelenése nagy föltűnést keltett. Újság­írók gyűrűje vette körül a baloldali folyosóra föl­vonult, ellenzékieket és kérdésekkel ostro­molták őket, hogy miként határoztak jövő magatartásukat illetően. Ekkor kiderült, hogy a Demokratikus Szövetség egyik tagja a szo­ciáldemokrata frakció és" a szövetséghez tar­tozó polgári ellenzéki képviselők " nevében deklarációt fog fölolvasni, amely 14 szociál­demokrata képviselőnek és Szilágyi Lajosnak a nemzetgyűlés tanácskozásaiból fegyveres erőszakkal való kirekesztésével kapcsolatosan az ellenzék álláspontját és ebből folyó további magatartását leszögezi. Kar Hasláth beszédének elhangzása után a meg­jelent ellenzékiek be is vonulta­k az ülés­terembe, ahol Hegym­essi-Kiss Pál fölolvasta a Demokratikus Szövetség Gyeklogf­jófát, amelyet lapunk vezető helyén közlünk. Az egy­ségespártiak, élükön Bethlen miniszterelnök­kel, először kínos megdöbbenéssel hallgatták a deklarációban fölsorakoztatott vádakat. Ami­kor azonban Hegymegi-Kiss Pál a deklaráció­nak arra a részére tért át, amelyben az ellen­zék a kiviteli p­anamák ügyét teszi szóvá és követeli, hogy a kormány parlamenti vizsgáló­bizottságot küldjön ki annak földerítésére, tudott-e a kormán­y kiviteli engedélyekkel­­ folytatott üzérkedésekről, az egységes­pártiak idegességüket nem bírták tovább türtőztetni és ettől fogva állandóan közbekiált­ásokkal, tervszerű za­jongással igyekeztek az ellenzék szónokát túlharsogni. Fokozott­­erővel oldalon, amikor tört ki a zaj az egységespárti Hegymegi-Kiss Pál az ellen-

Next