Népszava, 1925. július (53. évfolyam, 144–170. sz.)
1925-07-01 / 144. szám
2 gyaltak velük arról, hogy minő módon lehetnek segitsdjeikre a szociáldemokrata várt szó robbantásának munkájában. Azután eljött a községi választások napja és a választásokkal egyidőben kiderült, hogy ilyen buta, csúnya önámítás volt a Vágiékban való reménykedés. A fajvédők barátai, akikhez állítólag tíz- és tízezer munkás tartozott, egész Budapesten nem tudták megszerezni az ajánlásokhoz szükséges ezer aláírást és ennek folytán nyilvánvalóvá vált, hogy az egész párt úgyszólván csak a vezetők kisded csoportjából áll. A kormány és a fajvédők nagy reménységei szappanbuborék gyanánt szertefoszlottak. Wolffék a választások alkalmával csúfos kudarcot szenvedtek, tehát immár nincsen semmi okuk arra, hogy Vágiékat a magukénak reklamálják. Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy most, amikor Vágiékat mint kommunistákat kezelik, az egész keresztény fajvédő sajtó cserbenhagyta egykori szövetségeseit és a leghatártalanabb személyi ellenséggel erélyes eljárást sürget Vágiékkal szemben. így fizetnek az „Akasztófaújság" és a társai azoknak, akikkel még rövid néhány hónap előtt szerelmi enyelgésben voltak, akiknek az „információit" kéjes gyönyörűséggel közölték. A mórról kiderült, hogy nem tudja kötelességét teljesíteni, tehát nyugodtan eltűrik, hogy rendőrségi ügy gyanánt kezeljék ezt az egész ügyet. Az már a fajvédő morálhoz tartozik, hogy most ők uszítják a legjobban a rendőrséget Vágiék ellen, hogy most ők írják a legrikítóbb címekkel ellátott cikkeket arról, hogy Vágiék milyen veszedelmes kommunisták voltak. Mindezeknek a megállapítása után a leghatározottabban ki kell jelentenünk, hogy a kormány és a rendőrség eljárása Vágiékkal szemben a legerkölcstelenebb zaklatás és ezenfelül még politikai ostobaság is. Nem vitás ugyanis, hogy a rendőrség semmiféle újabb adatot nem szerzett Vágiék felől, hogy már az alakulás megindításakor is teljesen tisztában volt azzal, hogy Vágiék mit akarnak. Ha tehát ezeknek tudatában elősegítette ennek az alakulásnak a terjedését, ha örömmel leste, hogy milyen eredményeket tud fölmutatni a szociáldemokrata munkásmozgalommal szemben, akkor nincsen meg az erkölcsi jogosultsága arra, hogy csupán azért járjon el Vágiékkal szemben, mert nem tudtak eredményeket fölmutatni. Ezért kell a leghatározottabban tiltakoznunk ama rendőrségi rendszabályok ellen, amelyeket Vágiékkal szemben jónak láttak alkalmazni. Talán fölösleges hangoztatnunk, hogy a szociáldemokrata párt már programjánál fogva is azt követeli, hogy mindenki szabadon agitálhasson elvi meggyőződéséért Az eszmék terjesztését nem lehet erőszakkal meggátolni. Az erőszak mindenkor csak megerősíti azokat, akik ellen eljárnak. Kétszeres ostobaság Vágiék ellen a rendőrséget fölvonultatni, már azért is, mert ennek a mozgalomnak úgy sem volt semmiféle hatása a munkásokra és a rendőrség beavatkozása most a mártíromság glóriájával övezi azokat a vezetőket, akik a hatósági beavatkozás nélkül néhány hónapon belül úgyis meggyőződhettek volna arról, hogy a magyar munkásokat nem lehet radikális frázisokkal elámítani. A leghatározottabban tiltakoznunk kell a fajvédő sajtó és ezek mellett néhány elvakult vágista ama rágalmai ellen, hogy a szociáldemokrata párt bármelyik szerve vagy intézménye följelentést tett volna Vágiék ellen a rendőrségen. Ha a rendőrség saját maga nem nyilatkozik és nem cáfolja meg ezt a hitvány rágalmat, akkor a szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselők alkalmat találnak majd arra, hogy, a nemzetgyűlésen szóbahozzák ezt az egész ügyet és megvilágítsák azokat a mesterkedéseket, amelyekkel valósággal elősegítették, hogy Vágiék pártot alakítsanak. A rendőrség embereit az a meggondolás vezette, hogy föl kell használni Vágiékat a szociáldemokrata párt egységének megbontására és ha ez sikerül, akkor, amennyiben Vágiék kellemetlenkednek, akármelyik verében, a kommunizmus vádjával terhelten, lefoghatják őket. Vági és követői a legnehezebb időkben, áruló módon otthagyták a pártot és a munkások legelvetemültebb ellenfeleivel szövetkeztek. Azt hitték, hogy a kormány és a rendőrség rokonszenve elősegíti pártbontó és pártáruló törekvéseiket. A szociáldemokrata párt iránt való gyűlöletük sokkal nagyobb volt, semhogy arra gondoltak volna, hogy a kormány, a rendőrség és a fajvédő sajtó csak addig támogatja őket, amdíg jól viselik magukat és nem támadják meg a reakció intézményeit. A Népszava ellen irányuló legutóbbi tüntetésükkel szintén érdemeket akartak szerezni. Azt remélték, hogy amenynyiben nyíltan kiállnak a porondra a párt ellen, akkor zavartalanul dolgozhatnak. Ez a reménységük nem vált valóra. Volt szövetségeseik megtagadják őket és a rendőrség, bár a saját állítása szerint sem talált olyan adatra, amelyek miatt eljárhatna, mégis letartóztatta a Vágiék hét vezetőemberét. Azonban a szociáldemokrata párt annak ellenére, hogy az egész Vági-féle szervezkedés a párt ellen irányult, annak ellenére, hogy még most is a pártot rágalmazzák: a leghatározottabban követeli, hogy a kormány ne gyártson mártírokat és engedje szabadlábra az elfogottakat. Mi nem félünk a Vági-féle szervezkedéstől és a kormánynak is csak akkor lehetnek kellemetlenségei, ha erőszakkal megerősíti azt a kis csoportot, amelynek életét a rendőrségi beavatkozás meghosszabbíthatja. A szervezett munkások eddig is egységesen állást foglaltak a Vági-féle pártalakulással szemben és csak nagyon kevesen ültek föl azoknak a zagyva frázisoknak, amelyekkel ennek a pártnak a vezetői agitáltak. Egyebekben a szociáldemokrata párt vezetősége kedden este tartott ülésén foglalkozott a Vágiék ügyével és a következő nyilatkozatot küldte be szerkesztőségünknek: Nyilatkozat A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetősége i megütközéssel vett tudomást arról, hogy a Magyarországi Szocialista Munkáspárt néven ismeretes alakulás vezetőit az államrendőrség őrizetbe vette, illetve közülük hatot előzetes letartóztatásba helyezett A szociáldemokrata pártnak úgy Magyarországon, mint minden más államban az az elvi álláspontja, hogy politikai meggyőződéséért, állásfoglalásáért vagy valamely pártban való aktív részvételéért senkit üldözni nem szabad. A magyar kormány — a pártvezetőség megítélése szerint — most is csak azért nyúlt a megrendszabályozás eszközéhez, mert ennek az alakulatnak a révén nem sikerült elérnie célját: a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szétrobbantását. A szociáldemokrata pártból kizárt úgynevezett Vágó-csoportot ugyanis a kormány közegei, sajtója és a hozzá legközelebb álló fajvédő sajtó letagadhatatlanul támogatták abban a törekvésében, hogy a szociáldemokrata pártot megbontsa. Főképen a községi választások alkalmából vált ez nyilvánvalóvá, amikor a fajvédelmi rezsim megbuktatására szövetkezett ellenzék elgáncsolását kívánta előmozdítani Vágiék hallgatólagos támogatásával. A kormány is, a fajvédők is csalatkoztak eme reménységükben. Érthető tehát hogy taktikájukat megváltoztatták és azok ellen, akiket eddig dédelgettek, most erősebb rendszabályokat alkalmaznak. Ugyancsak érthető, hogy a vágista csoport a rendőrségi beavatkozás után a fajvédő sajtóval egyetemben, hogy kudarcát leplezze, a szociáldemokrata pártot igyekszik megvádolni a bekövetkezett letartóztatásokért. Az a fölfogásunk, hogy azoknak az ellentéteknek az elintézésére, amelyek akár a szociáldemokrata párton belül, akár pedig most már a párton kívül állók és közöttünk fönnállanak, a demokratikus erők szabad érvényesülése hatásosabb módszer minden erőszakos beavatkozásnál. Mindezek alapján, bár a Vági-féle csoport a szociáldemokrata párt szétrobbantásának célzatával alakult meg, azonkívül működése folyamán a reakció helyett a proletárság sajtója, a Népszava ellen tüntetett és még most is a leghitványabb rágalmakkal illeti a szociáldemokrata pártot mégis a pártvezetőség kijelenti, hogy a kormány alkalmazott módszerét a föntebb kifejtettek alapján a legélesebben elítéli és minden olyan reakciós intézkedés ellen, amely a gondolatszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága ellen irányul, tiltakozik. Ama hitvány rágalom ellen pedig, amely bámulatosan egyformán jelentkezik a fajvédő sajtó hasábjain és Vágiék körében, hogy tudniillik a szociáldemokrata párt vezetősége, titkársága vagy bármely szerve Vágiék ellen följelentést tett a rendőrségen, avagy pedig bármily formában is leválná és elősegítené valamely kormányzati kényszerrendszabály alkalmazását a párt vezetősége a leghatározottabban tiltakozik. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetősége, bizony, csalfaság az, ami a szorzószám körül történik. Néhány napon át a pénzügyminiszter csak rejtelmesen nyilatkozott erről a kérdésről. Már akkor fölhívtuk a figyelmet erre a kérdésre és végre a házbérek szorzószáma tekintetében világosságot is kényszerítettünk. A pénzügyminiszter ugyanakkor, amikor kijelentette, hogy a házbérek szorzószáma az eddigi 17.000-szeressel szemben a 14.500-as lesz, kijelentette azt is, hogy a gazdasági élet minden területén megszűnik a 17.000-es szorzószám és helyébe lép a 14.500-as. És megnyugodott mindenki. Némi örömök is villantak az arcokra és Bud pénzügyminiszter homlokán a babért a megkönnyebbülés sóhaja lengette meg. De furcsa valamik a pénzügyminiszteri nyilatkozatok. A normális emberi elme sohasem foghatja föl értelmüket. Mert, íme, most is mi történt? Néhány nappal azután, hogy a pénzügyminiszter ismeretes nyilatkozata elhangzott megjelent 10 pénzügyminiszteri rendelet a fogyasztási adók és kincstári részesedések papírkoronaértékben való megállapításáról és ezek a rendeletek egytől egyig a 17.000-szeres szorzószámon alapulnak, mégpedig akként, hogy a cukoradó és kincstári részesedés, az adómentesen utalt szesz után fizetendő ellenőrzési illeték, a szivarkahüvely és szivarkapapír után fizetendő kincstári részesedés, a tűzkő-, söradó, zsebgyújtó-, ásványolaj adó, stb. stb árucikkekre eddig aranykoronában megállapított tételeket 17.000-szeresen megszorozzák és az ekként előállott összeg marad meg továbbra is, csak éppen papírkoronákban kifejezve. Ugyanez az eljárás az egész vonal, ha csak majd a pénzügyminiszter az agráriusokra kimérendő adók összegét nem állíítja meg a 14.500-as szorzószám alapja amelyre az eddigi tapasztalatok után ítélve, minden kilátás megvan, így tünteti el a pénzügyminiszter a 17.000-szeres szorzószámot. Valóban nem látjasenki, de a 17.000-szeres szorzószám mégis benne van minden árucikk fogyasztási adójában, benne a kincstári haszonrészesedésben, benne mindenben. A 17.000-szeres szorzószám stabilizálódott, megingathatatlanul itt marad, a láthatatlan eredményeknek abban a sorozatában, amelyeknek dicséretét annyi drága pénzzel kell megfizetnie az ország népének. Pótválasztás lesz a tabi kerületben. A Heinrich Ferenc halálával megüresedett tabi választókerületben megtartott új választás eredményét hétfőn állapították meg. Kálmán Jenő egységespárti 3887, Turchányi Egon fajvédő 2356 és Hencz Károly ellenzéki kisgazda 1842 szavazatot kapott így tehát Kálmán és Turchányi között pótválasztásra kerül a sor. Szavazás az angol munkáspárt indítványa fölött. Megírtuk, hogy az angol munkáspárt a munkanélküliség kérdésével kapcsolatban bizalmatlansági indítványt tett a kormánnyal szemben. A konzervatív párt az utolsó választása előtt különböző ígéretet tett a munkanélkülisé megszüntetésére. Azonban mióta kormányra jutott, semmit se tett ígéreteinek beváltására s a munkáspárti kormány által kezdeményezett akciók is abbamaradtak A munkanélküliség Angliában múlt év december hava óta nemhogy csökkenne, de egyre fokozódik. A munkáspárt, hogy ígéretei alapján szaván fogja a konzervatív kormányt, bizalmatlansági indítvány alakjában napirendre tűzette a munkanélküliség kérdését. A vita folyamán a liberálisok a kormány mellé álltak s az alsóház 373 szavazattal 143 szavazattal szemben elutasította a munkáspártnak a kormány ellen beadott bizalmatlansági indítványát. A török ellenforradalmárok pöre. Mint június 29-ről egy angolai távirat jelenti, a diarbekiri bíróság előtt a főállamügyész fölolvasta vádiratát, amelyben Szaid sejk és 52 társa megbüntetését kéri, amiért lázadásban közvetlenül közreműködtek. A gendzsei válit, itt tört ki ugyanis a fölkelők mozgalma, hivatali működésének elhanyagolásával vádolja az ügyész. Az ügyész kifejtette, hogy bizonyos sejkek milyen gonosz szerepet játszottak és személyes politikai céljaik érdekében visszaéltek alárendeltjeik bizalmával. Felhívja a bíróságot, fontolja meg komolyan azt a tényt, hogy bizonyos ellenforradalmi elemek a vallásos összejöveteleket és a vallásos egyesületeket is felhasználták a lázadás kiinduló pontjai számára. A bíróság Szaid sejket és a vádlottak közül 46 társát kötél általi halálra ítélte. A halálos ítéletet a diarbekiri főtéren június 30-án kora hajnalban az elítélteken végre is hajtották. A Ruhr-vidék kiürítése. Amint Párisból jelentik, a „Petit Journal" híradása szerint Pavilevé miniszterelnök minden intézkedést megtett a Ruhr-vidék kiürítésével kapcsolatosan, mégpedig a belga és az angol bizottsággal egyetértően. MÉPSZAVA 1925 július 1.