Népszava, 1928. június (56. évfolyam, 123–146. sz.)
1928-06-01 / 123. szám
ILV9. évfolyam 123. szám. Oudapest» 1928 Kimias 1, péntek Ara fillér AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengfs — külföldre 21 pengft Egy hóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy nóra. ........ 6 SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI -1 UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—Sőre J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL BONDEN NAP Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Jugoszláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsi, 1'30 tr., Csehszlovákiában hétk. l'60 ck, vas. 2 csc KIADÓHIVATAL; Vm, CONTI-UTCA 1 SZ. Telefonszám J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 2HIMIJNI Mlil III'——BMtBB fS©®$r»ra „wMasxtsmmM" Mepwiselii* Pfsft^ys&r o r szágon ? A királyhelmeci nyiltszavazásos terror petíciós tárgyalása a Közigazgatási bíróság elött Megírtuk már, hogy Barathy Béla, a királyhelmeci időközi nyiltszavazásos „választáson" kinevezett egységespárti képviselő mandátumát a másik, nemhivatalos egységespárti jelölt petícióval támadta meg. Ennek a petíciónak az ügyét — amint erről már ugyancsak beszámoltunk — a közigazgatási bíróság egyizben már tárgyalta. Már az első tárgyaláson a képviselői kinevezésnél mellőzött, nemhivatalos egységespárti képviselőjelölt ügyvédje a bizonyítékok hosszú sorát tárta föl arra nézve, hogy miképen működik a nyíltszavazásos terror még akkor is, ha a hivatalos kormánypárti jelölt nem is egy ellenzékivel, hanem egy nemhivatalos, de ugyancsak egységespártival kerül szembe. Csütörtökön azután folytatták ezt a petíciós tárgyalást. Ez alkalommal a petíció jogi képviselője azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a mellőzött, nemhivatalos egységespárti jelöltet nyilvánítsák a királyhelmeci kerület képviselőjévé. Erre ugyanis módot nyújt a választótörvény 103. szakasza az esetben, ha a hatóságok vagy mások által elkövetett megfélemlítés olyan nagyfokú volt, hogy ez döntően befolyásolta a „választás" eredményét. A petíció jogi képviselője uvatkozott arra, hogy a különböző megfélemlítésekkel 1361 jogosulatlan szavazatot szerzett a hivatalos egységespárti jelölt. AHiegfélenantes rengeteg esetét sorolta föl. Hivatkozott arra, hogy a nemhivatalos egységespárti jelölt" ígéretetkapott a kormánytól, hogy a hatóságok ez esetben megőrzik majd a pártatlanságot. Ennek ellenére Zemplén megye főispánja szigorúan meghagyta a főszolgabiráknak, hogy mindent el kell követniük annak érdekében, hogy a hivatalos egységespárti jelölt kapja meg a mandátumot. Erre nézve tanukat jelentett be. A kerület községi jegyzője és a szolgabírák maguk jártak elő a korteskedésben. A jegyzői irodákat kortestanyává alakították át. A választókat kíméletlen adóbehajtással, az iparigazolványok megvonásával, a határátlépő igazolványok megtagadásával fenyegették meg az esetre, ha nem a hivatalos egységespárti jelöltre szavaznak le. A kerületben levő két nagy uradalom tisztviselői mindenkit figyelmeztettek, hogy a jövőben csak az kaphat munkát, földbérletet az uraságoktól, aki a hivatalos egységespártira szavaz. Az egyik uradalom tiszttartója a szavazóhelyiségben jegyezte, hogy kik azok, akik szavazatukat nem a hivatalos egységes pártira adják le és ezeket százszámra fosztották meg kenyerüktől, földbérletüktől. A „választásnak" ezt a módszerét — fejtegette az ügyvéd — talán mégsem lehet tisztességes választásnak minősíteni. Ezen az alapon kérte, hogy a kormmány és a hatóságok részéről mellőzött jelöltet nyilvánítsák képviselőnek. De ha a közigazgatási bíróság erre nem volna hajlandó, úgy legalább érvénytelenítse ezt a „választást". Kérelmének támogatására még számtalan vesztegetési esetet, és választási visszaélést sorolt föl. A mandátum védelmezője mindezekkel szemben a tagadás álláspontjára helyezkedett és azt fejtegette, hogy a királyhelmeci választás annak rendje-módja szerint folyt le. A tárgyalást pénteken folytatja a közigazgatási bíróság. Hajlandó-e a belügyminiszter az egyre ismétlődő csendőrségi brutalitásokat példásan megtorolni ? Három szocialista interpelláció a pátkai, solti és csongrádi csendőri és rendőri garázdálkodásokról. A Kormányzó doktoravató beszéde ügyében interpellációt intéznek a miniszterelnökhöz. A képviselőház pünkösdi szünet címén e héten tudvalevően szerdán nem tartott ülést és így az ellenzéki képviselők elestek a bejegyzett interpellációk előterjesztésének lehetőségétől. A bejegyzett interpellációkat az interpellálók ilyenformán csak e hét szombatján mondhatják el, föltéve, hogy szombaton ülést tart a Ház. Ha szombaton nem lesz ülés, úgy a bejegyzett interpellációk előterjesztésére csak szerdán kerül sor. A szociáldemokrata parlamenti frakció tagjai eddigelé három interpellációt jegyeztek be és mind a három a csendőri és rendőri brutalitások hajmeresztő eseteit tárja föl. Farkas István elvtárs a következő két interpelláció előterjesztésére készül: Van-e tudomása a belügyminiszternek arról, hogy Solton Korsós Bálint és ifj. Kerti Bálint solti lakosokat beidézte a rendőrsész május 29-ikén este 7, illetve 8 órára a rendőrőrszobára, ahol a csendőrség egy névtelen levél írójának nyomozása ügyében kihallgatta őket. Kihallgatás közben az őrmester mellett álló egyik csendőr Korsós Bálintot agyba-főbe verte, körülbelül 30 pofont adott neki, azután íráspróbát vett tőle és vallatása további folyamán karosszékkel fejbevágta. I. A csendőr csak akkor hagyta abba a bántalmazást, amikor a zajra a bántalmazott mostohaapja benyitott, akit kizavartak és megfenyegettek. Ezután következett ifj. Kerti Bálint kihallgatása, akit ugyanúgy ütöttekvertek, pofoztak. A két ember bántalmazása este 8 órától 11 óráig tartott. A csendőri bántalmazások folytán ifj. Kerti Bálintnak az összes fogai meglazultak. A csendőri bántalmazások tanúi Luka István, Erdős János és Babricsek községi rendőrök. A két bántalmazott ember azonnal elhagyta a községet, most a fővárosban tartózkodnak, félnek hazamenni, mert a csendőrök újabb verésétől tartanak. Hajlandó-e a miniszter az egyre ismétlődő csendőrségi bántalmazásokat, a hivatalos hatalommal való legdurvább visszaélést azonnal és példásan megtorolni, mert ha a miniszter nem szünteti meg és példásan meg nem torolja a csendőri bántalmazásokat, akkor a bántalmazottak maguk lesznek kénytelenek magukat megvédelmezni és maguknak elégtételt szerezni? Hajlandó-e a belügyminiszter sürgős rendeletet kiadni, amelyben a csendőrséget a legszigorúbb és azonnali megtorlások kilátásbahelyezésével eltiltja a bántalmazásoktól és testi fenyíték alkalmazásától? (Folytatjuk az oldalon.) Az öregségi és roklmanbiztosítás törvényjavaslatának tárgyalása, a javaslat minden hiánya ellenére is, jelentős szociálpolitikai eseménynek minősíthető. Jelentőséget ad az eseménynek a munkásság szempontjából elsősorban az, hogy az it idáig rendkívül nehéz és hosszú volt, küzdelmekkel teljes és eredményekben meglehetősen sovány. A szociálpolitika mint követelés Magyarországon úgyszólván egyidős a szociáldemokrata munkásmozgalommal. A szociáldemokrata munkásmozgalom ugyanis kezdettől fogva együtt munkálta a jövőt és a jelent olyképen, hogy programjába vette egy, jobb társadalmi és termelési rend megteremtését, de az átmeneti időre is követelte a dolgozók osztálya számára a jobb megélhetés feltételeit és a szociálpolitikai gondoskodást. Nem a munkásság az oka, hogy a magyar szociálpolitika üteme lassú és nehézkes volt. A szervezett munkásság minden tőle telhetőt elkövetett a menet gyorsítása és az alkotások tökéletessége érdekében, sőt az első alapvető lépést, az első komoly szociálpolitikai intézményt, a betegsegélyezést, maga a munkásság a saját erejéből, a saját anyagi áldozataival teremtette meg, a különböző kormányok akadálygördítése és közönye mellett. A magyar szociális biztosítás első szerény, de szilárd alkotása a munkásság műve volt, ez szabta meg az irányt és ez adta meg a lökést a többi törvényhozási alkotásoknak, amelyek jóval későbben és meglehetősen kezdetleges formában kullogtak a szükségletek után. A különböző kormányok, beleszámítva a háború előtti úgynevezett liberális kormányzatot is, a szociálpolitika terén ugyanolyan szűkmarkúak voltak a munkássággal szemben, mint a politikai jogok kiterjesztése és a közszabadságok alkalmazása terén. A fölülről állandóan folytatott osztályharc mindvégig érezhető a magyar kormányok és a magyar törvényhozás szociálpolitikai tevékenységén. így történhetett, hogy Magyarország a szociálpolitika terén a többi műveit európai és tengerentúli államok mellett messze elmaradt. A szociálpolitikai gondoskodásnak ez a bűnös elhanyagolása alaposan hozzájárult az ország gazdasági és közegészségügyi romlásához és ahhoz a katasztrófához, amely a magyar népesedést ma fenyegeti. Több és jobb szociálpolitika mellett bizonyára máskép alakult volna az ország gazdasági és közegészségügyi helyzete és ma nem okozna gondot az egyke, nem fenyegetné az ország népét a népbetegségek zaja, nem volna olyan ijesztő a halálozási arány és nem fenyegetné az országot az elnéptelenedés réme. Nem firtatjuk ebben a pillanatban, hogy, a tárgyalás alatt levő öregségi és rokkantbiztosítás, és özvegy- és árvaellátás létrejötte kinek az érdeme. Mi a magunk részéről megelégszünk annak a puszta megállapításával, hogy a magyar osztályparlament és a népellenes politikát folytató magyar kormányok még gondolatban sem foglalkoztak a gyakorlati szociálpolitikával akkor, amidőn a szervezett szociáldemokrata munkásság már programjába vette a szociálpolitika követelését és gyakorlatilag is lerakta a magyar munkásbiztosítás alapjait. Nekünk nincs más célunk, mint állandó murával a mag-