Népszava, 1929. augusztus (57. évfolyam, 172–196. sz.)

1929-08-01 / 172. szám

1929 augusztus 1. NÉPSZAVA Viller Allrtinin­ ! A MacDonald-kormány új szellemet vitt bele a politikába. A Népszava számára írta Kennie Smith angol parlamenti képviselő, külügyi államtitkár. (London, július vége.) Az új munkáskormány első parlamenti időszaka befejeződött és ma­gyar barátaink bizonyára velünk együtt örül­nek a reményt keltő kezdetnek. Az angol bel­politikában új szellem mutatkozik a munka­nélküliség kérdésének kezelésében. A vasutak és a szállítási rendszer kiépítésére nagyarányú tervek készültek; a helyi közigazgatást hitel­nyújtási kedvezményekkel bátorítják föl arra, hogy vállalkozásaikkal jó példával járjanak elő, amelyeknek fejlesztését a régi kormány minden eszközzel megakadályozta. Azokat a kerületeket, ahol különösen nagy a nyomor, különleges tanulmányozás tárgyává teszik, hogy váljon ott a helyszínen, ahol a szénbányá­szat, vas- vagy fémipar tönkrementek, esetleg más iparágakat lehetne-e meghonosítani, ame­lyek új munkalehetőségeket nyitnának. A kor­mány bizottságokat küldött ki a vas- és fém­ipar, továbbá a gyapotipar helyzetének tanul­mányozására. Ezekben a bizottságokban szakszervezeti vezetők is helyet foglalnak és akiktől e válságos iparágak újjászervezésére nézve átfogó gyakorlati javaslatokat várnak. A kormány minden alkotmányosan rendelke­zésére álló eszközt fölhasznál arra, hogy a munkanélküliség problémájával erélyesen el­bánjon. A pénzügyminiszter fölszólította a pénzvilágot, hogy a kormányt ebben a fontos feladatában teljes mértékben támogassa. Az oktatásügy területén rendkívül nagy megelégedést keltett az oktatásügyi miniszter­nek az a bejelentése, hogy 1931 áprilisától az­­ iskolaköteles kort 14 évről 15 évre emelik föl. Bárha ez az intézkedés elsősorban is nevelés­ügyi kérdés, azonban egyszersmind érezhető könnyítést fog jelenteni a munkanélküliség terén. Jellemző színezetet kap az intézkedés azzal, hogy a szülők a gyermekek után bér­pótlásképen megfelelő nevelési támogatást kapnak. Az a lelkes fogadtatás, amelyben a tanítóság ezt az új lépést részesítette, sokat­jelentő ígéret arra nézve, hogy a tanítóság eredményesen együtt dolgozik majd az oktatás­ügyi minisztériummal. Azonban valódi jelen­tősége ennek a lépésnek még sokkal mesz­szebbre nyúlik, mert a munkásság ezzel ki­fejezésre juttatja azt, hogy a szocializmusra és a világbékére irányuló reménységek min­den néprétegre kiterjedő oktatási rendszerben gyökereznek, amelyet olyan gyorsan és olyan alaposan kell kiépíteni, amennyire ezt a jelen­legi körülmények csak megengedik. A szénbányászatot illetően szintén nagyon fontos törvényes intézkedéseket ígért a kor­mány az őszi parlamenti ülésszakra. A munka­idő leszállítása és az egész bányaiparnak a bányák kényszerű egyesítésével és a bánya­kincs szocializálásával való újjászervezése. A télen tehát viharos ülések elé tekinthetünk és a munkáskormánynak be kell majd bizonyíta­nia, hogy eréllyel és ügyességgel tud kormá­nyozni. A belügyminiszternek sikerült az építkezé­sekhez szükséges költségeket a parlamenttől megszereznie. Időközben a kormány tájékozódni fog az építkezés körülményeiről és már be­jelentette, hogy a legközelebbi parlamenti idő­szakban átfogó intézkedéseket készül tenni ezen a téren. Az ország belső helyzetének javítására vo­natkozó gazdasági intézkedések szükség­szerűen részben külpolitikai jellegűek. Thomas elvtársnak, akinek a munkanélküliség problé­májának a megoldása a külön feladata, sike­rült olyan rendszabályokat keresztülvinni, amelyek lehetővé teszik, hogy már a parla­menti szünet alatt a gyarmatokon bizonyos telepítéseket keresztülvihessen. A többi között arról van szó, hogy a gyarmatokra kiván­dorlók külön hitelkönyveket kapnak és az erre fordítandó összeg körülbelül 40 millió fontra terjedhet. A gazdasági helyzet javítását célozza egy további lépés, amely nyilvánvalóan kapcsolat­ban áll a külpolitikával és ez az Oroszország­gal való diplomáciai és kereskedelmi kapcso­latoknak újból való fölvétele. Nem akarom a dolgot olyan színben föltüntetni, mintha a munkáskormány csak a kereskedelmi össze­köttetés érdekében akarna Oroszországgal új­ból kapcsolatokat létesíteni. Sőt ellenkezően, akármilyen fontosak is legyenek ezek a keres­kedelmi kapcsolatok mindkét ország számára, mégis csak egy részét teszik annak a nemzet­közi együttműködésnek, amelyben a világ összes országainak részt kell venniök és amelybe Oroszországnak is szervesen be kell kapcsolódni. Mindenekelőtt és főleg ebből a szempontból üdvözöljük azt a hírt, hogy a párisi orosz követ utján tárgyalások kezdőd­tek az angol és az orosz kormány között. Az angol világbirodalom bizonyos részeiben szintén nagy változások várhatók. Lord Lloyd­nak, az angol kormány egyiptomi főbiztosának leköszönése az alsóházban vitát keltett, amely­ben Artur Henderson, a munkáskormány kül­ügyminisztere a diplomáciai világban szokat­lan nyíltsággal és eréllyel járt el, ami a mun­káskormánynak a tekintélyét külpolitikai ügyekben nagyon emelte. A lemondás okai ismeretesek, annál kevésbé azok a nehézségek, amelyek az egyiptomi probléma sima meg­oldásának útját állják. A munkáskormány most ismét fölveti ezt a nagyon is bonyolult kérdést, de minden remény meg van arra, hogy kielégítő megoldást fog találni. Még e két ügynél is fontosabb volt a minisz­terelnöknek az angol-amerikai helyzetre vo­natkozó nyilatkozata, amely szerencsés vélet­len folytán összeesett a Kellogg-paktum alá­írása alkalmából Hoover elnök által rendezett hivatalos kormányünnepséggel. MacDonald kormánya, mint ahogy ezt­ a miniszterelnök kifejtette, a Kellogg-paktumot a valóságba akarja átültetni és a flottaszakértőknek nem szabad tovább a dolgot föltartóztatni. Jószán­dékának a brit kormány azzal adta tanújelét, hogy két cirkáló építését beszüntette és más, a flotta felszerelésére vonatkozó megbízásokat lerendelt, vagy elhalasztott addig az időpontig, amíg véglegesen lehet dönteni a kérdésekben. MacDonaldnak ez a közlése azzal a következ­ménnyel járt, hogy az Egyesült Államokban is félbeszakították három páncélhajónak az el­készítését és MacDonaldnak közeli amerikai látogatása elé nagy várakozással tekint az egész világ. Hangsúlyozni kell azt is, hogy mindkét or­szág kiemeli, hogy a flottakérdés nemcsak Angliára és Amerikára vonatkozik, hanem minden flottával rendelkező államra, sőt vég­eredményképen minden országra, amelynek hajói a föld tengereit járják. Franciaország, Olaszország és Japán kormányait állandóan tájékoztatják az eseményekről és amint az Egyesült Államok Angliával megegyezésre jutnak, összehívják a flottaállamok konferen­ciáját, amelyen további megegyezést fognak megkísérelni, amelyet azután a genfi elő­készítőbizottság elé terjesztenek. A flotta­leszerelést tulajdonképen az általános világ­leszerelés egy részének kell tekinteni és Mac­Donald emlékeztetett arra az ígéretre, ame­lyet a szövetségesek a békeszerződésekben tettek, tudniillik, hogy az antantállamok Németország és szövetségeseinek kényszerű leszerelését lehetően gyorsan követni fogják. A mostani első flottaleszerelési tárgyalások­nak logikus eredménye tehát általános leszere­lési konferencia lesz. Az angol­ kormánynyilatkozat szelleme sokat ígérő bevezetés az őszi genfi Népszövetségi Tanácsülésre. az Internacionálé hétfői tanácskozásáról. Vandervelde elvtárs lett a végrehaj­tó bizottság elnöke. A vasárnap tanácskozáson Szerdai lapunkban polgári forrásból szár­mazó jelentés nyomán már beszámoltunk a Szocialista Munkásint­er­nacionálé zürichi ta­nácskozásainak második napjáról. Az erről szóló kivonatos jelentéshez pótlóan Zürichből a következő részletesebb tudósítást kaptuk: A Szocialista Munkásinternacionálé hétfőn fejezte be tanácskozásait. A hétfői tanácskozá­sok során Európa keretének problémáit vitatták meg és ebben a vitában fölszólaltak: Soukup (Csehszlovákia), Niedzialkovszki (Len­gyalország), Abramovics, Szuhomlin (Orosz­ország), Vuk (Finnország), Fedenko (Ukrajna), Gvajaladzse (Georgia), Brockway (Anglia), Modigliani (Olaszország), Bauer (Ausztria), Vandervelde (Belgium) és Adler Frigyes nem­zetközi titkár. A vita lezártával a végrehajtó­bizottság albizottságot küldött ki azzal a fel­adattal, hogy a legközelebbi ülésen tegyen je­lentést azokról a problémákról, miként kell és lehet a keleteurópai szabadságtörekvéseket a világ békéje és demokráciája szükségességeinek alárendelni. A végrehajtóbizottság ezután til­takozását fejezte ki a litvániai üldözések ellen, majd a végrehajtóbizottság elnökévé Hender­son helyett, aki angol külügyminiszterré való kinevezése folytán végrehajtóbizottsági tagsá­gáról lemondott, a holland és az angol delegá­ció javaslatára Vanderveldet választották meg. Egyben elhatározták, hogy táviratban monda­nak köszönetet Hendersonnak a végrehajtó­bizottságban kifejtett működéséért a távol keletről fenyegető háborúvesze­delmek megvitatására kiküldött bizottság jelentését Bauer Ottó terjesztette elő. Hosszabb vita után az előterjesztett határozati javaslatot egyhan­gúlag fogada el a végrehajtóbizottság. Ugyancsak egyhangúlag fogadta el a Szo­­cialista Munkásinternacionálé végrehajtó­bizottsága a trianoni békeszerződés revíziójára vonatkozó határozati javaslatot, amelyeit pol­gári forrásból származó híradás nyomán már szerdai lapunkban közöltünk. Az ilyen módon hozzánk jutott szöveg, illetve a határozat utolsó mondata azonban hiányos volt, amennyiben ebből a mondatból az a szó, hogy „teljes" — ki­maradt. Az elfogadott határozat utolsó mon­data eszerint helyesen, teljes szövegében így hangzik: — Csak egy demokrata és békés Magyar­ország kérheti majd az Internacionálé tel­jes támogatását a magyar nép szabad fej­lődése érdekében. Miután egyébként a végrehajtó bizottság ülése hétfőn este­­27 órakor véget ért, a zürichi munkásság nagyarányú tiltakozó tüntetést ren­dezett a háború és az imperializmus ellen. A­ tüntetés során a különböző országok pártjai­nak kiküldöttjei beszéltek a felvonult zürichi munkássághoz, amely lelkesen ünnepelte a Szocialista Munkásinternacionále végrehajtó­bizottságának tagjait és magát az Internatio­nale­t. ­­ X pénzintézeti tisztviselők mozgalmat indzítanak a fizetések rendezéséért. A Proe országos tanácsa nagy megütközéssel látja, hogy a kiváló félévi mérlegekkel dicsekvő bankok az augusztusi negyed­ben nem folyó­sították a korábban már beígért pár százalékos lakbér korrekciót sem, amely pedig elenged­hetetlenül szükséges lenne ahhoz, hogy a tiszt­viselők lakásbére évnegyedről-évnegyedre fo­kozatosan elérje a valóban fizetett házbért. Még nagyobb megdöbbenéssel tárgyalta az országos tanács egyik vezető nagybanknak amaz állítólagos intencióját, amely egy eddig rendszeresen folyósított tisztviselői illetmény­nek a megvonására irányul Bár alig hihető, hogy éppen a magánalkal­mazotti törvényter­vezet előkészítő tárgyalásainak idején egy presztízsére sokat adó nagy intézet tisztviselői karát egy rendszeresen élvezett illetménytől megfossza, mégis az illető intézet tisztviselői között érthetően nagy az izgalom és elkesere­dés. A Proe országos tanácsa egyelőre vára­kozó álláspontra helyezkedik. A magánalkalmazotti törvénytervezet tár­gyalásaival kapcsolatosan — és ezek a tárgya­lások az egész pénzintézeti tisztviselői kar érdeklődésének központjában állanak — újabb küzdelem indul meg a már megszerzett jogok megóvásáért, a lakbérek fokozatos rendezé­séért és a tisztviselői illetményért, általános rendezéséért. Bucsusok Katasztrófája. Hét bucsu is meghalt. (Rhodus, július 31.) San Silvano Suosujaro­helyről jövet egy autóbusz, amelyben 18 em­ber ült, nekiment egy falnak és összezúzódott. Romjai alól 7 embert holtan húztak ki, míg 8 másik utasát súlyos sérülésekkel kór­házba kellett szállítási.

Next