Népszava, 1930. április (58. évfolyam, 74–97. sz.)

1930-04-01 / 74. szám

1930 április 1. NÉPSZAVA A békési kisgazdák a titkos választójogot követeltek, mert enélkül a kisgazdákra és az egész országra pusztulás vár. „A Bethlen-kormány pusztulásba vitte az országot és most elérkezett a számonkérés ideje." A békésmegyei kisgazdák egyesülete vasár­nap tartotta Mezőberényben évi közgyűlését, amely mindvégig izgalmas, helyenként viharos lefolyású volt. Az egységes párt részéről meg­jelent, mandátumokkal lekenyerezett kisgazda­képviselők, Szabó Sándor, Patacsy Dénes, Jánossy Gábor, Konkoly-Thege Kálmán, Csiz­madia András és Zeöke Antal, persze, mindent elkövettek az elkeseredett hangulat tompítá­sára és arra, hogy szépítgessék, mentegessék a kormány magatartását. A közgyűlés első pontja az alapszabálymódosítás volt, amely azt célozza, hogy az egyesület jövő programja a politikai szervezkedést is lehetővé tegye, a földmunkásság bevonásával. Egyhangúlag el­fogadták Schultz Mihály kisgazda határozati javaslatát, amelynek értelmében az egyesület követeli a mezőgazdasági hitel megkönnyíté­sét, az adórendszer egyszerűsítését, a luxus­számba menő kultúrintézmények megszünteté­sét, a kartellek megrendszabályozását és a szigorú állami takarékosságot. Herczeg Sán­dor, a régi Nagyatádi-mozgalom egyik vezető­embere hangoztatta, hogy a kisgazda társa­dalom csak úgy lesz erős, ha „egységesen" küzd Nagyatádi programjának megvalósításáért. Ezután Asztalos András tótkomlósi kisgazda bátor, lesújtó bírálatot mondott a Bethlen­kormány népellenes politikájáról, majd hatá­rozati javaslatot ajánlott elfogadásra, amely szerint a gyűlés felszólítja a kormányt, hogy a választáso­kon hagyja szabadon érvényesülni a vá­lasztók akaratát, ne avatkozzék be a képviselőjelölésekbe és evégből szüntesse meg az úgynevezett hivata­los jelöltek intézményét... A határozati javas­lat szövegének fölolvasásakor a hallgatóság elkeseredett közbekiáltásokban tört ki: — A kormány nem engedi, hogy szabadon válasszuk a képviselőket, hanem egy­szerűen­­ kinevezi őket! Éljen az általá­nos, titkos választójog! A gyűlésen résztvett egységespárti kisgazda képviselők kínosan feszengtek, de Asztalos a hallgatóság folytonos­­ tetszésnyilvánításaitól kísérve hangoztatta, hogy a kormány hagyjon föl a pénzzel és hatósági terrorral történő képviselő-kinevezési rendszerrel, hajtsa végre a Nagyatádi-féle kisgazda­­program legfontosabb pontját és haladék­talanul iktassa törvénybe a titkos választó­jogot. Az elnöklő Csizmadia képviselő azzal próbálta élét venni a kitörő éles ellenzéki hangulatnak, hogy „nem szabad politizálni", amire a gyűlés résztvevői újabb gúnyos közbekiáltások alak­jában kérdezték, az egységes pártból kirendelt képviselőktől: — Talán féltik a mandátumukat?! Percekig tartott, amíg az izgalmas hangulat lecsillapodott. Asztalos határozati javaslatát a gyűlés egyhangúlag elfogadta. A következő szónok, Metz Józe­f gyulai kisgazda beszéde is hű kifejezője volt a kisgazdák és a föld­míves nép soraiban uralkodó elkeseredett hangulatnak. Metz fölhívta a figyelmet arra, hogy a kisgazdák évek óta panaszkodnak és jogos panaszaikra egész csomó feliratban kértek orvoslást a kormánytól, amely azon­ban nem méltatta komoly figyelemre a kis­gazdák kívánságait és meg sem kísérelte a föld népét nyomorgató bajok kiküszöbölését. A kormányzatban fölháborító pazarlás fo­lyik és a tapasztalatok után egészen meddő dolog panaszkodni a kormánynál. Az egységespárti mandátumtulajdonos kis­gazdák próbálták a merészhangú Szónokot el­hallgattatni és a hallgatóságot ellene han­golni, de Metz nem hagyta magát és beszéde további során megállapította, hogy a Bethlen-rendszer katasztrófába viszi a kisgazdatársadalmat, de az egész orszá­got is. A bizalmi nyilatkozatok és a díszoklevélszállí­tások után — mondotta — elérkezett a kor­mányzás számonkérésének ideje, de most a gazdasági katasztrófáért a hivatalos körök nem hajlandók a felelősséget vállalni. Az egységespárti képviselők közül Szabó Sándor próbálta meg tompítani a gyűlés éle­sen ellenzéki hangulatát és ebbeli igyekezeté­ben váltig hangoztatta, hogy ők a kormány­párton belül „minden lehetőt megtesznek a ba­jok orvoslására", t­ovábbá, hogy a kisgazdák­nak elsősorban a kormánytól kell remélniük sérelmeik kiküszöbölését.­­ Szabó erőfeszítése azonban nem sok sikerrel járt, mert a gyűlé­sen továbbra is tartott az izzó hangulat a kor­mány antidemokratikus politikájával szem­ben, úgy, hogy az egységespárti képviselők megunták a r­' ik kinos helyzetet és azon a címen, hogy a bdapesti vonat hamarosan indul, távoztak. A gyűlés utolsó szónoka, Filó Sámuel mezőberényi földmunkás elmondotta, hogy a hivatalos emberek nyomban rásütik a a mezőgazdasági munkásokra a hazafiat-lanság vádját, ha meg mernek mozdulni és a közigazgatási terror ellen szót emelni. A gyűlés izgatott hangulatba­n, a titkos választójog követelésével ért véget. Minden h­armadik-negyedik önálló kereső kénytelen egy­egy állami alkalmazottat vagy családtagját eltartani. Százhuszonhét börtön és hetvenegy kórház.­­ A rendőrségre és csendőrségre közel nyolcvan millió­, ezzel szemben az egész népjólét! tárcára összesen hetvenhét milliót költ a Kormány. Az új, 1930—31. évi költségvetés beterjesz­tésekor már jeleztük, hogy a kormány nem váltotta be a költségvetés 5%-kal való reduká­lására vonatkozó ígéretét, noha előzetesen hírek terjedtek el arról, hogy Wekerle pénz­ügyminiszter állását köti ehhez. A valóság azonban az lett, hogy az új költségvetés az állami közigazgatás és az állami üzemek ki­adásait 1 millió 398 ezer pengőben irányozza elő, szemben az előző évi 1 millió 401 ezer pen­gővel. Vagyis a beígért 5% helyett a kiadások mindössze 2,1%-kal csökkennek az új költségvetésben. Hlogy a kormány hol kívánta szigorúan és komolyan értelmezni a takarékoskodást, az kiderül abból, hogy amíg a kiadásokat vég­eredményben csak 2,1%-kal csökkentették, ad­dig a népjóléti tárca kiadásai a múlt évhez képest 3,1%-kal csökkennek. A nyugellátáso­kon kívül csökkenést mutat a népjóléti költ­ségvetés minden fejezete: kevesebbet irányoz­tak elő még a múlt évi kiadásoknál is a köz­egészségügyre, az egészségügyi intézményekre, a gyermekvédelemre, a­ társadalombiztosítás céljaira, a közjótékonysági és emberbaráti intézmények részére. Mindenesetre jellemző a reakció költségvetésére, hogy legelsősorban a szociális irányú kiadásokat­ igyekezett leszorí­tani, noha a népjóléti miniszter is megálla­pítja költségvetésének indokolásában, hogy „az ország kedvezőtlen gazdasági viszonyai fokozottabb mértékben teszik az állam köte­lességévé a szociális gondoskodást". Amikor ilyenformán a nyíltszavazásos reak­ció a szociális célokra szánt összegeket még az eddiginél is szűkebbre méri, ugyanakkor az új költségvetés tanúságot tesz arról, hogy a kormány a maga hatalmi érdekeinek védel­mére ezúttal is milyen óriási összegeket irá­nyoz elő az állami bürokrácia és a reakció hatalmi apparátusának fentartása címén. A költségvetés kimutatása szerint az állami köz­igazgatás és az állami üzemek összesen 123 347 aktív alkalmazottat foglalkoztatnak és ha ehhez hozzászámítjuk a kimutatásban nem szereplő 33.203 főnyi honvédlegénységet, ki­derül, hogy az állam aktív alkalmazottainak száma — az állami üzemekben foglalkoztatott munkások nélkül — 156.550. Ezzel szemben az állami közigazgatás és az állami üze­mek nyugdíjasainak száma 109.911. Fölötte jellemző a mai lehetetlen és tarthatat­lan helyzetre, hogy a nyugdíjazott állami al­kalmazottak az aktív szolgálatban álló köz­alkalmazottak számának nem kevesebb, mint 89%-át teszik. Ha már most összeadjuk az ak­tív és a nyugdíjas állami alkalmazottak lét­számát, megállapíthatjuk, hogy összesen 266.481 aktív és nyugdíjas alkal­mazott ellátásáról, illetve családjuk fön­tartásáról gondoskodik maga az állam. Természetes, hogy e vízfejű bürokrácia eltar­tásának a terhei az ország többi önálló kere­sőire hárulnak. Az önálló keresők száma, a legújabb kimutatás szerint, 3 millió 752 ezer. H­a ebből levonjuk az állami alkalmazottak, illetve nyugdíjasok létszámát és abból indu­lunk ki, hogy minden állami alkalmazott ön­magán kívül legalább 2­3 nem önálló kereső családtagot tart el, akkor ebből kiderül, hogy e koldusszegény országban, a­ legnyomorúságosabb bérek és fix fizetések hazájában minden harmadik-negyedik ön­álló kereső kénytelen egy-egy állami al­kalmazottat vagy annak családtagját el­tartani. A többi közt természetesen éppen ez a lehetet­len és tarthatatlan állapot az egyik fő for­rása annak a pusztító nyomornak, amelyben ma itt a néhány tízezer nagybirtokos, bank­vezér vagy nagykapitalistán kívül mindenki fuldoklik. De nehogy ez a nyomor aláássa a kormányreakció hatalmi pozícióját, Bethlenek olyan nagyméretű és óriási költségeket föl­emésztő erőszakapparátussal sáncolják körül magukat, amelynek a terhei azután ugyan­csak a nyomorgó tömegekre hárulnak. Erre nézve némi útmutatóul szolgál a következő kimutatás: Ami azt jelenti, hogy az államnak összesen 69­ 550 olyan alkalmazottja van, akik az állam­polgárokkal szemben ellátandó hivatalos funk­cióiknál fegyvert viselnek és ilyenformán az ország minden 53—54 önálló keresője kénytelen egy-egy fegyveres állami funk­cionáriust eltartani. Hogy ez anyagiakban mit jelent, az kiderül a következőkből: A közbiztonsági és közrendészeti szolgálat kiadásai 2,919.240 P A rendőrség kiadásai 43,199.700 P A csendőrség kiadásai 33,806.930 P­ A folyamőrség kiadásai 4,972.500 P A honvédelmi minisztérium ki­adásai 145,375.000 P A pénzügyőrség kiadásai­­ 6,711.650 P A vámőrség kiadásai 10,022.030 P A börtönügy kiadásai — 4,657.170 P Ez pedig azt jelenti, hogy a különböző fegy­veres alakulatok, a rendőrség, csendőrség, folyamőrség, hon­­védség, pénzügyőrség, vámőrség és a bör­tönök föntartásának költségeiből minden önálló keresőre évi 68 pengő teher jut. Egyébként a nyíltszavazásos reakció berendez­kedésére és szellemére nézve jellemző az is, hogy csupán a rendőrségre és csendőrségre összesen 79 millió 925 ezer pengőt költ a kor­mány, ezzel szemben az egész népjóléti tárca kiadásait — a központi igazgatás költségeivel együtt — 72 millió 365 ezer pengőben irányozta elő. De jellemző az is, hogy amíg a kórházak eltartásának az államot terhelő kiadásai, a fertőző betegségek ellen és a népbetegségek ellen való védekezés költségei a költségvetés szerint összesen 2 millió 280 ezer pengőt tesz­nek ki, addig a börtönök céljaira a költség­vetés 4 millió 657 ezer pengőt irányoz elő. De ez természetes is ott, ahol nem a népérdekek, hanem a népellenes reakció önkényuralmi ér­dekei a döntők. Hiszen az igazságügyi költség­vetésből kiderül, hogy az országban ez idő szerint — az úgynevezett dologházakkal együt­tesen­­­127 fegyház, börtön és fogház van. Ezzel szemben a népjóléti minisztérium költ­ségvetése szerint az ország­ban a közkórházak, nyilvános jellegű és magánkórházak száma összesen 71. A rendőrség tiszti létszáma A rendőrségi őrszemélyzet létszáma A detektívtestület létszáma A csendőrség létszáma A folyamőrség létszáma A honvédelmi minisztérium létszáma A pénzügyőrség létszáma A börtönökben szolgálatot teljesítő fegyőrök létszáma A vámőrök létszáma Összesen 876 7.760 1.127 11.700 1.267 37.761 2.800 1.160 4.210 69.550 Összesen 251.664.220 P K­EDB pártnap: minden elvtársnak kötelessége a pártmunkában résztvenni!

Next