Népszava, 1932. október (60. évfolyam, 218–236. sz.)

1932-10-01 / 218. szám

1932 október 1t. a deficit Köröl A deficit, amelyről itt szó van, az a költségvetési hiány, amelyet esztendők óta egyre több ügyes­kedéssel kerülnek meg a főváros fináncművészei. A végzetszerűen csökkenő bevételeknek megfelelően olyan szenvedélyes fogyasztók árá­nak vetették alá a főváros háztar­tását, ami már messze túlhaladja a divatos szekszepil-ápolást. Nem lehet szépíteni a dolgot: sorvasztó­kúra az már, amely életre-halálra megy. Minden tovább csökken a főváros 1933. évi költségvetésében, amely közel 24 millió pengővel kisebb a tavalyi előirányzatnál, — egyedül az insegakció költségvetése emel­kedik 4 és félmillió pengővel ösz­szesen 11 millió pengőre, föltéve, hogy az állam az óriási szükség­adóból 9,3 millió pengőt erre a célra visszafizet a fővárosnak. A lesor­vadásban a hangsúly a közmun­kákon van, de számottevően csök­kennek a közoktatásügy, az út- és csatornaépítés és a közegészségügy kiadásai is. Lényegesen csökkennek a közüzemek bevételei — két köz­üzem nem is tudta eltüntetni a deficitjét. Összesen több mint 28 millió pengővel járulnak az üze­mek a főváros háztartásához — a szolgáltatások árának csökkentése helyett. Egy nagy város költségvetése nem elszigetelt jelenség, amely az állami és a gazdasági élettől elkü­lönítetten alakulhat. A gazdasági élet általános válsága önmagában még mindig nem magyarázná meg a főváros pénzügyi helyzetének ezt a rideg leromlását, amely­­ hova­tovább minden élettartalmat kiöl belőle és nem marad meg egyéb, mint az öncélú bürokrácia. Tör­vényszerű pontossággal teszi ro­hamossá ezt a lesorvadást a fővá­rosnak és az állam ügyeinek szél­sően reakciós vezetése. A reakció gazdasági és pénzügyi politikája az, amely szükségeset fojt meg, hogy éltesse a károsat. Gyöngíti az adózók teherbíróképességét. Egyre több állami feladat külön terheit rója a fővárosra, amellyel szemben az állam egyéb területen nem teljesíti a maga fizető kötele­zettségeit. A kipumpált, üres zse­bek háztartása az, amelyet az új költségvetés produkál. Ezért nem jut munkára. Ezért szűnik meg az élet lüktetése mű­helyben, boltban, műteremben, utcán. Annak a torz csodavárásnak a betege a költségvetés is, hogy itt büntetlenül lehet össze-vissza szi­polyozni egy nagy, de gyöngülő erőforrást, mint a bibliai öreg­asszony olajoskorsóját. És még kevesebb lesz majd az adó. És még kevesebben ülnek a villamosra,­még kevesebben fogyasztanak vil­lanyt, gázt, mert ez a politika nem engedi leszállítani a közüzemi szol­gáltatások árát, hogy az alkalmaz­kodjék a csökkent jövedelmekhez. És ezt a beteg közüzemi politikát betetőzték azzal, hogy a költség­vetésből egyszerűen törölték az üzemi munkások és alkalmazottak remunerációit! Nincs deficit a 373 milliós költ­ségvetésben, de csak a sorvadás árán játszhatják el vele megint a bújócskát, azzal az elkényszeredett megjegyzéssel: „föltéve, hogy a gazdasági és pénzügyi helyzet to­vább romlani nem fog..." A világ második lesznépeseb­b városa lesz Tokió, mert október 1-én a vele közvetlenül szomszédos több várost hozzácsatolják és így lakossága meg­haladja majd az ötmilliót. NÉPSZAVA A Népszövetség pénzügyi bizottsága szerint újabb takarékossági intézk­edésre van szükség az inflációs veszedelem elhárítására A genfi szakértők­ szerint lényeges megtakarítások az államháztartásban érhetők még el.­­ A Népszövetség súlyos kockázatnak tartja a gazdák érdekében való moratóriumos intézkedéseket A Népszövetség pénzügyi bizott­sága tudvalevően a múlt héten tárgyalta a magyar pénzügyi és gazdasági helyzetet Tylernek, a Népszövetség budapesti kiküldött­jének jelentése és Korányi pénz­ügyminiszter felvilágosításai nyo­mán. Ennek alapján azután a genfi pénzügyi bizottság jelentést szer­kesztett a Népszövetség Tanácsa számára a magyarországi helyzet­ről. Ennek a jelentésnek a szövege a következő: 1. A pénzügyi bizottság megvizs­gálta, hogyan alakult Magyaror­szág helyzete az elmúlt költség­vetési év végén és a folyó költség­vetési év első két hónapjában, júliusban és augusztusban. 2. A bizottság a közigazgatási költségvetés és a költségvetésen­kív­üli kiadások, úgymint az állami üzemek és a bolétaalap veszteségei folytán jelentkező kiadások vizsgá­lata alapján annak az aggályának ad kifeje­zést, hogy ha a kormány nem tesz további intézkedéseket a költségvetés terén, úgy a folyó költségvetési évben további de­ficit jelentkezhetik, ami inflá­ciós veszedelemmel járna. A bi­zottság azonban úgy véli, hogy további lényeges megtakarítá­sok eszközölhetők és hogy azonnali intézkedéseket lehet tenni abban az irányban, hogy az üzemek által az állam és adófizetők jövedelmeire gyakorolt nyomás némileg enyhíttessék és a helyi hatóságok kiadásai is csök­kentessenek. Az adóbevételek ala­kulását vizsgálva, a bizottság örömmel állapította meg, hogy a kedvezőtlen búzatermést ellen­súlyozza más mezőgazdasági ter­mények bőséges hozama, úgy, hogy a folyó mezőgazdasági termelés teljes értéke a mai árak mellett meghaladja az 1931. évi termelés értékét. 3. Legutolsó jelentésében Tyler fölhívja a figyelmet arra a ve­szélyre, amely a mezőgazdasági adósok bizonyos kategóriáinak nyújtott védelemből szükségsze­rűen származik. Bár a bizottság elismeri, hogy bizonyos esetekben, legalább is ideiglenesen, segítségre van szükség, mégis szükségesnek tartja rámutatni arra a súlyos kockázatra, hogy ilyen irányú általános termé­szetű széleskörű törvényhozási intézkedések könnyen vezethet­nek a mezőgazdasági hitel ama forrásainak teljes kiapadására, amelyektől későbbi termések finanszírozása függ. 4. A jelen időpontban a bizottság úgy véli, hogy nem tehet más ér­demleges megjegyzést képviselője jelentéséhez. Általában Magyaror­szág helyzete június óta nem mutat lényeges változást. Az egységes pártban Gömböst, amikor ott csütörtök este, mint dezignált miniszterelnök megjelent, tudvalevően Bethlen beajánlása után nagy ovációval fogadták és általánossá lett az a hangulat," hogy ha nem kaphatták meg Beth­lent, jó lesz a Gömbös is. Utóbb azonban, amikor egyrészt Gömbös tervezett kormánylistája ismertté­­vált, másrészt az egységespárti klub különböző sarkaiba vissza­vonulva egyes kormánypárti cso­portok a Gömbös-kormány kilátá­sait, eshetőségeit kezdték mér­legelni, a kormánypártiak nagy­részén bizonyos fokú kiábrándulás, itt-ott elégedetlenség és aggodalom lett úrrá. A kiábrándulás legfőbb oka az volt, hogy a Gömbös-féle kormánylistán nem szerepeltek az egységes párt különböző miniszter­jelöltjei és ezek között a nem kis­számú önjelöltek, akik már csak ezen az alapon is azt jósolták, hogy a Gömbös-kormány, ha úgy alakul meg, ahogy azt Gömbös tervezi, csak rövidéletű, átmeneti jellegű lehet. Különösképen messzemenő aggodalmakat táp­láltak az egységespártiak Tom­csányi Vilmos Pál külügymi­niszterségével szemben és egye­nesen Bethlen beavatkozását kérték annak érdekében, hogy Gömbös ejtse el Tomcsányit, ők gróf Klebelsberg Kunót kiván­vánták külügyminiszternek. Az aggodalmaskodók viszont azt han­goztatták, hogy a Gömbös-kor­mánynak úgyszólván egyetlenegy tagja sem képviseli a mai válságos időkbeni fokozottan szükséges gaz­dasági és pénzügyi szakértelmet, márpedig erre Gömbösnek, aki legföljebb csak katonai ügyekben szakember, föltétlenül szüksége van. Több kormánypárti képviselő utalt arra, hogy Korányi pénz­ügyminiszter Genfből nem éppen a legkedvezőbb tapasztalatokkal tért haza és hazaérkezte után az újsá­gokban megjelent nyilatkozatában maga is hangoztatta, ho­gy tekintettel az olyannyira sors­döntően fontos nemzetközi kon­ferenciák közelségére, Magyar­országnak feltétlenül olyan kormányra volna szüksége, amely a külföldön rokonszenvet kelt Végül is a pártvezérek Bethlennel közölték mindezeket az aggályo­kat, azzal, hogy minthogy amúgyis ő a Gömbös-kormány keresztapja, értesse meg Gömbössel, hogy az összeállított kormánylistája az egységes pártban nemcsak elége­detlenséget idézett föl, de súlyos aggodalmakat is kelt. Gömböstől ezután a kormánypártiak azt az üzenetet kapták, hogy majd meg­fontolja az ő kifogásaikat, személyi követeléseiket és aggályaikat. Consu­ls tovább tárgyal koriDányáoaii megaSahiiäsärfil Gömbös azután péntek délelőtt hozzálátott a tárgyalásokhoz, hogy kormányának megalakításánál — amennyire szükségesnek tartotta — figyelembe vegye az egységespár­tiak kifogásait, követeléseit is. Az egységespártiaknak a többi között kifogásuk volt az ellen is, hogy Kozma Miklós, a „Magyar Távirati Iroda" főnöke legyen a­ kereske­delmi miniszter, amikor azonban Gömbös megtudakolta, hogy hát kit is akarnak Kozma helyett ke­reskedelmi miniszternek, az egysé­gespártiak ezt, bizony, maguk sem tudták. Sebtiben azonban hozzáláttak a kormánypárti képviselők névsorának áttanul­mányozásához, hogy kiszemelje­nek közülük egyet, akivel az­után — szerintük — a kereske­delmi tárcát be lehetne tölteni. Faragó Dezsőné fű­zőszalonja Erzsébet-kitiút 29, II. 17 Készít a legolcsóbb árban haj- és csípő­szorítókat, kombinéfüzőket, melltartókat egyszerű és luxus kivitelben Népszava -előfizetőknek 10'/, engedmény •s • • • Bsa alakult a Gömbös -­­­ormán­y és külöptisztere Puky Endre, a képviselőház viharelnöke lett A Dömbös-kormány Kereskedelmi missisztere az újdonsü­lt Kormánypárti Képviselő lett. — Dömbösnek nem sürgős a S képviselőházre való be­mutatkozás. — „Ily nagy a kormányprogram", hogy Gömbös egy mosdatot sem tud belőle elárulni ! •»• Törekvés Takarékpénztár Rt Budapest VII. Ríh£esi-út 42 Telefon 4S-4-58 vasárnap, október 2-án, d. e. féltíz órakor ingyenes autóbuszt indítunk VII. Rákóczi-út 42. szám alól Vasúton utazóknak az útiköltséget a helyszínen visszatérítjük Pontos megjelenést kérünk 3

Next