Népszava, 1936. augusztus (64. évfolyam, 174–197. sz.)

1936-08-01 / 174. szám

1936 augusztus 1. NÉPSZAVA Göbbels úr — liberális jelmezben szónokolt azon a vacsorán, amelyet a berlini olimpiászra kiküldött s sajtótudósítók előtt mondott. Dicshimnuszt zengett a sajtóról, majd azzal a hirtelen fordulattal lepte meg hallgatóit, hogy liberális húrokat pengetett, mondván: — Ma még szemben állanak a táborok, az újságok állandóan vitatkoznak az irányzatokról, hogy melyik a helyes és melyik a helytelen. Egy a fontos, hogy a véleményeket tartsuk tiszteletben. Mindenkinek a meggyőződését és véleményét el kell ismerni... így beszélt Göbbels a berlini Zoo dísztermében a világsajtó képviselői előtt. Az ember valósággal elképed! Mert az újságok — igaz — állandóan vitatkoznak az irányzatokról — de nem a Harmadik Birodalomban. A nácizmus földjén nincs vita — csak parancs van, nincs szabadság, csak kötelesség van. Németországban nem, lehet vitatkozni arról, melyik irány a helyes és melyik a helytelen, mert csak egy irány van — a többi irányzatot kiirtották, a sajtót glebáiscihaltolták, a véleményeket és a meggyőződéseket pedig úgy tartják tiszteletben, hogy aki nem a horogkeresztre esküszik, az börtönbe vagy az internálótáborba kerül. Göbbels ezzel a beszédével mindenesetre megnyerte a szavakkal való visszaélés olimpiai világbajnokságát. A művészeti olimpiász zsűrije pénteken délelőtt ült össze Berlinben, hogy eldöntse, kiket ajánljon a művészeti olimpiász nagy aranyérmére. Igen, a görög olimpiászok sem voltak csupán a testi erő, ügyesség és rátermettség versenyarénái. A régi görög olimpiádokon összegyűlt Görögország egész szellemi tábora, költők, filozófusok, drámaírók, énekesek. Csakhogy: a görög szabadság, a görög demokrácia és a tiszta görög humanizmus légkörében virágozhatott is a művészet és a tudomány, amely szabadság és demokrácia nélkül nem virágozhatik. És éppen ezért a berlini művészeti olimpiász nem is illik bele abba a légkörbe, amelyet a horogkeresztes diktatúra teremtett. A zsűri összeülhet és ítélkezhet, de Európa szabad népeinek ítéletét ez már nem befolyásolhatja még művészeti kérdésekben sem. Ez a szabadabb Európa nem felejti el, hogy az olimpiai láng lobogása előtt nem is olyan régen, könyvmáglyák lobogtak ... Rendszeres légiforgalom indul meg Anglia és Amerika között (London, július 30.) A légügyi minisztérium képviselője az alsóházban részletesen ismertette annak az egyezménynek tartalmát, amely Anglia és az Egyesült Államok között az óceáni rendszeres légiforgalom megszervezése ügyében létrejött. Az egyezmény értelmében hetenként két menetrendszerű óceánrepülést hajtanak végre. A légiforgalom lebonyolítására az egyezmény értelmében közös légiforgalmi társaságot alapítanak. Az alapításban az angol kormányon kívül az ír szabadállam és Kanada is résztvesz. A légi közlekedés útiránya Írország, Újfundland és Kanada fölött vezet, az első időkben és a téli hónapokban a Bermuda-szigetek fölött. Az első légi utakat már a legközelebbi időben kísérletképpen végrehajtják. Fasizmus — bolsevizmus — demokrácia I Letagadhatatlan, hogy a világesemények túlnőttek önmagukon. Mindenki látja már, hogy nem arról van szó, hogy Spanyolországban az egyik vagy a másik párt kerül-e uralomra. Mindenki tisztán tudja, hogy a hatalmi csoportok szövetkezésének és ellentétének a katonai külszínen túl világnézeti magva van és éppen ezért egyáltalán nem csodálatos, ha egyre nyíltabb és őszintébb az a hang, amely az esemény mögött meglátja a hajtóerőt, a tett mögött az elvet. Gróf Zichiy János, aki a kereszténypárt konzervatív-alkotmányhű beállítottságú, úgynevezett mérsékelt irányzatú csoportjának és egyben a pártnak is vezetője, nyilatkozik „Az Est"-ben mindarról, ami benne a spanyol események, de általában a világ zűrzavaros bonyodalmai nyomán fölmerült. Lehetetlen, hogy ezt a nagy nyilatkozatot komolyan ne vegyük és mindarra, ami — szerintünk — ebben a nyilatkozatban tévedés és ellentmondás, rá ne mutassunk. Lehetetlen még nem látnunk, hogy meghatározásainak nagy részét bizonyos fokú riadalom sugallta, amely a régi idők nyugalmához szokott ókonzervatív pártvezért kizökkentette higgadtságából és ideológiájából. Történelmi tévedések Gróf Zichy megállapítása szerint ma két világáramlat küzd egymásnál. A bolsevizmus és az ennek reakciójaként jelentkezett fasizmus. És a világ népeinek és osztályainak valahova tartozniok kell. — Olyan természetes dolog — mondja Zichy —, hogy amikor valósággal a tűz és víz csap össze a világ fölött, azok az irányzatok, amelyek egy árnyalattal közelebb vannak a baloldalhoz, még inkább balfelé tolódnak el és az ezzel szemben álló irányzatok még inkább jobbfelé. Végre is elvesznek az árnyalatok és a körülhatároltabb kérdések, kihalványodtak jelentőségükben az alkotmányvédelemre irányuló küzdelmek, a belpolitikai elégedetlenségek, de még az ország életére messzebb kiható kérdések is, mint amilyen a revízió vagy a restauráció. Zichy szerint tehát kezdetben volt a bolsevizmus és ennek reakciójaképpen születte a fasizmus. Ma a két tábor küzdelme annyira élessé vált, hogy minden egyéb politikai differenciálódás mellőzésével csak bolsevisták és fasiszták, csak welfek és ghibellinek vannak. Miből ered Zichy tévedései Abból, hogy nem látja meg, hogy a bolsevizmus önmagában való rendszer, amelynek megszületését és megmaradását Oroszország politikai viszonyai és társadalmi tagozódása determinálta. Hogy ez így van és mennyre így van, nem baloldali, hanem szélsőjobboldali tanúval, a kormányfélhivatalos „Esti Ujság" alább ismertetett cikkével igazoljuk, amely végre őszinte és egyenes ebben a kérdésben. A fasizmus viszont nem a bolsevizmus terméke és nem a bolsevizmus ellenszere, hanem a kapitalizmus, a nagytőke utolsó ösmentő kísérlete és éppen ezért azok, akik a nagytőkével szemben a népi érdekeket hangsúlyozzák, szükségképpen a fasizmus ellenségeinek táborába kerülnek. Aki azonban a fasizmus ellensége, távolról sem szükségképpen bolsevista. A fasizmussal ugyanis nemcsek a bolsevizmus, hanem elsősorban a demokrácia áll szemben, a totalitással — a vélemények szabad érvényesülése, az egypártrendszerrel — az állam polgárainak politikai rétegeződése Fasizmus vagy demokrácia Nem látja talán Zichy János, hogy igenis a fasizmus és a demokrácia vívja itt azt az élet-halál harcot, amely harcot mi sem tagadunk és amelyben természetes, hogy minden erőnkkel és hitünkkel a demokrácia győzelméért küzdünk. Zichy szerint: Nagyon veszedelmes dolog, ha elvesznek az árnyalatok a politikai életben és elmosódnak a határvonalak s nem marad más, csak a két egymással viaskodó szélsőséges irányzat. Valóban, ez nagy veszedelem, nemcsak az érdekeltek, hanem az egész érdekelt emberiség számára. Ie akkor, amikor az egyik oldalon az erőszak, a másik oldalon a népjog vívja a maga harcát, nincs veszedelmesebb, mint az, ha komoly és gyakorlott politikusok is elvesztik a jelenségekkel szemben a mértéküket és az elmosódott határvonalak mögött nem látják a demokrácia élet-halál küzdelmét. A demokrácia harca belpolitikában és külpolitikában egyaránt lejátszódik. A demokráciával szemben áll a fasizmus és a fasizmust támogatja az, aki a belpolitikai küzdelmek jelentőségét csökkenti. Ha Zichy szerint „az, hogy egy ilyen kis országban, mint amilyen Magyarország, mi történik, hogy mit csinál a kisgazdapárt, vagy a másik, mit tárgyal az egyik pártvezér a másikkal, igazán nem jelentős kérdés —, akkor ez azt jelenti, hogy a nyilatkozó rálép a totalitás alapjára és a belső politikai küzdelmek jelentőségét alárendeli az uniformizáló egy akaratnak. Kis országok nagy kötelessége A kis ország számára mi más óvórendszabályt tudunk. Azt tudniillik, hogy tartózkodjék attól, hogy a demokrácia és a fasizmus között világszerte folyó küzdelemben az élen járjon. Nem feladata, nem rendeltetése egy kis országnak az, hogy belső erőit ebben a gigászi küzdelemben fölmorzsolja. Minden kis ország föladata az óvatos várakozás. A harc úgyis eldől. Hatalmasabb színtereken, mint amilyen a mienk. Aki a próba kedvéért Magyarországot ebben a harcban az élre rúgtatja, vagy az egyik fél, mégpedig a fasiszta fél mellett, elkötelezi, döntő vétséget követ el a megmaradt ország jövőjével és fönnállásával szemben. És ez legyen válasz arra is, amit Zichy János a kormány külpolitikájáról mond. Legyen válasz neki, bár ő maga is válaszol önmagának, amikor azt mondja, hogy „ma csak az a helyes, ha minden lehetőséget kihasználunk arra, hogy minél több barátot szerezzünk. Hogy később mi lesz, az nem tőlünk függ, hanem azon nagyhatalmaktól, amelyekből az utóbbi idők hatalmas energiákat robbantottak ki". Ne felejtse el Zichy János, hogy nemcsak a horogkereszt és a fasizmus robbant ki a német és az olasz uralkodó osztályokból, de kirobbant a népfront nagy gondolata a francia kispolgárságból és proletariátusból, annak a demokráciának jegyében, amely a fasizmus egyedül hatékony ellenszere. És mégis parlament... De hiszen gróf Zichy János is ellentmond önmagának, amikor nyilatkozata második részében arról beszél, hogy „a mi pártunk ellenzéki irányán és taktikáján semmi sem változik". Amikor azt mondja, hogy „józan, konstruktív és inkább konzervatív politikát kell követni, amely telítve van szociális megértéssel. Itt olyan programokat adtak, amelyek izgattak és így nem gyógyítottak. A hagyományokba kapcsolódó, erősen szociális irány kell, hogy uralkodóvá váljék Magyarországon." Mi ez, ha nem állásfoglalás a nyilatkozat első felével szemben, ha nem hittétel a parlamentarizmus mellett és az elnyomatás ellen. Amikor Zichy azt követeli, hogy a kormány mindent tegyen meg a szélsőséges törekvésekkel szemben és marad- 3. oldal jon az alkotmány útján, hogy ne engedje hirdetni hívei által a totalitás elméletét és amikor végül nyilatkozatát azzal zárja, hogy „a parlament életét ilyen hosszú időre elnémítani a mai nehéz viszonyok között, ezt sem tartom az alkotmányos felfogással összeegyeztethetőnek", önkéntelenül is — a fasizmus ellen fordul. Zichy János a fasizmussal kezdi és az alkotmányossággal végzi. Ez pedig tárgyi ellentmondás. Nincs fasiszta alkotmányosság és nincs diktatúrás demokrácia. Vagy — vagyis ez a vagy - vagy nemcsak Zichynek, de az egész keresztény pártnak is szól. Elvetélt reformok, kirobbanó forradalmak Ugyanekkor az őszinteség irányában váratlan lépést tett a kormány legújabb félhivatalosa, az „Esti Újság", amely pénteken megjelent számának vezércikkében a spanyol és az orosz eseményeket párhuzamba vonja és megmagyarázza, hogy ,,ez a két ország sosem volt Európa, mert az életkeretek mozdulatlanok és megmozdíthatatlanok voltak, mert a gazdasági és szociális válságot nem vezette le a haladás, mert iszonyú volt az ellentét szegény és gazdag között, mert az intézmények, amelyek az emberi igazságokat szolgálták, nem fejlődtek kellő módon és kellő időben. A két ország elmulasztotta a reformokat és sehol sem voltak szűkebb látókörű uralkodó osztályok és elhagyatottabb néprétegeke." Az , Esti Újság" ebből le is vonja a megfelelő tanulságokat. Ne szegüljenek itt szembe Magyarországon — írja — a jószándékú reformokkal. A reformerek követhetnek el apró hibákat, egyszerre nem elégíthetnek ki minden réteget, ha ahol uralkodó szempont a népről való gondoskodás, ott nem lesz forradalom soha. Akik viszont e gondolatmenet kialakítását, megakadályozzák, azok a forradalmak legbiztosabb szövetségesei. Ezt valljuk és ezt hirdetjük mi is és azt követeljük, hogy a hatalom vonja le ennek mind a következményét. A mi álláspontunk is az, hogy minden megvalósított reforat egyenlő egy elmaradt forradalommal és minden elmaradt reform csírájában ott van a forradalom. Nem tagadjuk, egypár kicsiny és jelentéktelen reformkísérlet történt. Viszont azt mondjuk, siessenek és tegyék minél dúsabbá és minél sokrétűbbé a művet. Nem tagadjuk, hogy bizonyos iparokban a legkisebb munkabérek megállapítása egyes munkásrétegek számára helyzetük jobbrafordulását jelentette. A 48 órás munkahét itt-ott való bevezetése segített valamicskét a túldolgoztatáson és a munkanélküliségen. De mindez kevés, nagyon kevés, az óra tizenkettőt ütött már és ha világosan és tisztán látják a dolgokat, akkor kétszeres bűn, ha a feszültségek levezetését eltolják és ha a cselekedetek fürge egymásutánját lassítják. Jöjjön a magyar reformkor! Itt a kitűnő alkalom: a bakonyi minisztertanács, amelyről azt hirdetik, hogy „szociális programja van". Azt írják, hogy ezen a minisztertanácson a munkaidő és munkabérek kérdésének végleges rendezését és az ipari munkások szociális helyzetének erőteljesebb védelmét vitatják meg. Helyes, üdvös és sürgetően szükséges, hogy ezt tegyék. Ne álljanak meg a kartellhatalmasságok kínai falánál, hatoljanak be a legjobban elnyomott ipari munkásrétegek életviszonyaiba, tegyék kötelezővé mindenütt a legföljebb 8 órás munkanapot, szabják meg mindenütt a minimális béreket, alkossanak igazi szociálpolitikát és akkor ebben a válságos, robbanásig feszülő korszakban eltávolították az útból az elégedetlenség hatalmas gyúanyagát. De ismételjük, siessenek, ne késlekedjenek, ne süllyesszék a kérdéseket a bürokrácia útvesztőjébe, ne elégedjenek meg kicsinyes kompromisszumokkal, mert nagy célokhoz nagy elhatározásokra van szükség.