Népszava, 1939. augusztus (67. évfolyam, 152–175. sz.)

1939-08-01 / 152. szám

1939 augusztus 1. kedd NÉPSZAVA Szolnokról szól a szó... A levelek tömegéből, amelyet napról-napra hoz a posta szerkesztőségünknek, kiemeljük ezt az idekívánkozó levelet, hogy lássák olvasóink, milyen hűségesen őrzik vidéken is a szocialista gondolatot. Íme a levél: Elvtársak, tizennyolc év óta olvasom a Népszavát, de most nem az újság hasábjairól fakad a mondanivalóm, hanem meggyőződésem folytán írom ezeket a sorokat. Azt akarom megmondani az elvtársaknak, hogy rajtunk semmiféle kapitalista pártszervezkedés nem vesz erőt. Nem hódíthat meg bennünket az új fasiszta világ rendszere, ígérhet bármilyen mézzel teli tálat. Talán nekünk fenékig kell ürítenünk a keserű poharat, de igaza van a múlt vasárnapi Népszavának: „Kézről kézre adjuk ..." Jól értelmeztük mi azokat a sorokat. Mi itt, Szolnokon, számontartjuk a dolgokat mind és emlékezünk a nagy panamákra és a szenvedéseink égő sebeire. Nekünk ugyan hiába prédikálnak. Nem felejtünk. De bízunk! Tudjuk mi jól, hogy a szocializmus lobogójának sok a katonája és tudjuk, hogy eljön majd a nap, amikor megtudják, hogy élünk és vagyunk-Tele van a szívünk keserűséggel és vágyódással a szabadság után és csak azt kérjük a Népszavától, hogy továbbra is harcoljon értünk és ne feledkezzen el a vidéki jó harcosokról, akik itt sokszor összedugják a fejüket és ezt semmiféle erőszakossággal sem tudják megakadályozni és beszélgetünk a jobb és szebb világról, amelynek el muszáj érkeznie... Igen, a jobb és szebb világnak kell érkeznie és el is fog érkezni bizonyosan, mert íme: falvakban és városokban összedugják a fejüket a szegényeik és boldogtalanok és beszélgetnek a jövőről. Amíg pedig lenn a mélyben, a jövőről beszélgetnek, addig a szolgaság nem feketítheti be az égboltozatot ... Szigorítják az idegenellenőrzést Amerikában (Washington, július 31. — „Inf.") Az Egyesült Államokban a jövőben az eddiginél is szigorúbban ellenőrzik az ott élő külföldieket. A képviselői hász törvényjavaslatot fogadott el, amely lényegesen megszigorítja a külföldiek ellenőrzését. Ez az ellenőrzés igen szigorú lesz mindazokra a külföldiekre nézve, akik hosszabb vagy rövidebb ideig az Egyesült Államok területén tartózkodnak. A külföldieket valóságos rendőri felügyelet alá helyezik. Az elfogadott törvényjavaslat értelmében a külföldről érkező könyveket és újságokat is szigorúan ellenőrzik. Kedden délután 3—7-ig látogatható a gödöllői cserkészleány világtábor. A gödöllői cserkészleány világtábort a nagyközönség csak egy napon, augusztus 1-én nézheti meg, délután 3 órától 7 óráig. II Sürgősen hidat kell verni a szakadék fölött.. " A „Magyar Nemzet" vasárnapi számában „Nyitatlan Keresztes" „Nekünk Mohács kell!" címmel az ország nagy sorskérdéseiről, a magyarságot fenyegető nagy veszedelmek elhárítását célzó összefogás sürgős szükségességéről cikkezik és mi úgy érezzük: hiba, mulasztás volna részünkről, ha ezt a cikket nem vennénk észre, ha nem ismertetnők olvasóinkkal, sőt továbbmegyünk, ha nem szögeznéink le, ha egyelőre röviden is, a magunk álláspontját a cikkekben fölvetett kérdésekre vonatkozóan. Hibának és mulasztásnak tartanánk ezt nemcsak azért, mert mindabban, amiről Nyilatlan Keresztes ír, tehát abban, hogy ne legyen új Mohács, mi elsőrendűen érdekelt félnek tudjuk magunkat. És nem is csak azért, mert akkor, amikor a cikkíró ,a valamennyiünk előtt tátongó sötét szakadék láttán megfújja a vészkürtöket, láthatóan felénk, a szervezett, tehát öntudatos, politikailag érett munkásság felé is fordul. De szükségesnek tartjuk, hogy ismertessük és hasábjainkon foglalkozzunk a „Magyar Nemzet" e cikkével mindezentúl azért is, mert örömmel ragadjuk meg azt a valóban ritka alkalmat, amikor a túloldali, amikor a polgári, sőt jobboldali újsághasábokról olyan tárgyilagos hangon és olyan emelkedett szempontok latbavetésével szólnak felénk, amint Nyílatlan Keresztes teszi ebben a cikkében. — Nem megdöbbentő-e a hasonlóság és az ezzel kapcsolatos asszociáció — írja a többi között Nyilatlan Keresztes — a két történelmi folyamat között, amelyik Mohácshoz vezetett és amelyik — új Mohács felé korbácsolja a magyarságot. Majd a továbbiakban fölveti a kérdést: hát vajjon igaza van Ady Endrének abban, hogy „nekünk Mohács kell!", hogy rádöbbenjünk — már későn döbbenjünk rá — a bennünket fenyegető részre? És ezután így folytatja: — Nem űzhetünk struccpolitikát: társadalmi osztálykülönbség van, a szakadék szinte halálos mélységű — és mégis sürgősen hidat kell verni a szakadék fölött. Hiába is próbálnók letagadni, más — sőt sok tekintetben ellentétes — a munkáltató érdeke, mint a munkásé; más a földesúr érdeke, mint a mezőgazdasági cselédeié. Ezek az érdekek tényleg csak egymás rovására elégíthetők ki. Az ellentétek pedig — robbanás veszélye nélkül — csak úgy hidalhatok át, ha a kölcsönös megértés és egymást megbecsülés testvéri szelleme közös tárgyalóasztalhoz ülteti a feleket. Itt azonban egyik félnek sem szabad a másik fél hibáit vagy pláne bűneit felhánytorgatni, mert ezek hangoztatása szabadjára engedi a szenvedélyeket, a gyűlöletet és a bosszúállást — és lehetetlenné válik a megegyezés. összetett kézzel könyörgünk a birtokon belül lévőkhöz: ne akarjanak tőkét kovácsolni 1918 és 1919 emlegetéséből, mert a másik oldal ugyanolyan joggal vághatja vissza az uralkodó osztályok teljes szociális érzéketlenségét, ami a nemzet általános érdekei szempontjából épp olyan bűn volt, mint az, ami utána következett. „A maga osztályöntudatának ridegségével provokálta a jobbágylázadást" — idéztük már előbb Pethő Sándort. Tessék ezt az egész megállapítást — mai frazeológiára lefordítani : Hát azt akarjuk, hogy új Mohács jöjjön reánk?! De most még másról is van szó. Hódítók akarják elfoglalni a gyárat és hódítók akarnak a földbirtok tulajdonába ülni. Ebben a kérdésben pedig nem lehet, mert nem szabad lennie osztályellentétnek! Ebben az egy kérdésben ugyanaz a munkáltató, mint a munkás érdeke. Ha mégis a hódítók győznek és megsemmisül az élet, elvész a kenyér: két halott vagy két koldus vitázhat majd azon, miért juttatott a sors — valamikor — az egyiknek sokkal nagyobb karéj kenyeret, mint a másiknak. A két — látszólagos — ellenfélnek össze kell tehát fognia a közös ellenség ellen. Ki kezdje el ezt az összefogást? Ki jöjjön a testvéri szóval? Ki nyújtsa elsőnek a kezét, amit aztán a másik megszoríthat? Feltétlenül az, aki módosabb és magát műveltebbnek tartja. Ennek pedig még ma meg kell történnie. Ismételjük: az a tárgyilagosság, amely a fenti sorok hangjában megnyilatkozik és azok az emelkedett szempontok, amelyekkel Nyilatlan Keresztes a fölvetett kérdésekhez szól, lehetővé teszik a valamennyiünket közösen érdeklő nagy sorsproblémák legalább egymás közötti tisztázását és ez már nagy lépés abban az irányban, amely a cikkben említett célhoz elvezet. Sőt, bátran mondhatjuk: a felvetett kérdések maradéktalan, őszinte tisztázása teremtheti csak meg egy esetleges újabb Mohács ellen való küzdelem előfeltételeit, az összefogását mindazoknak az erőknek, amelyek kellő morális, politikai, társadalomtudományi és kulturális felvértezettséggel rendelkeznek ahhoz, hogy a maguk létérdekének vallják, érezzék a harcot a közös ellenség ellen és ennek minden konzekvenciáját vállalják is. Való igaz, nagyon is elképzelhető és sokszor nagyon is "szükséges, hogy a nagy részek idejére társadalmi osztályok és — ennek folytán is — politikai ellenfelek átmeneti időre eltakarítsák az útból mindazokat az akadályokat, amelyek őket a közös ellenséggel szemben való védekezésben, a fenyegető nagy rész elhárításában meggátolhatnák. Nagyon is elképzelhető, hogy az osztályérdekekből fakadó gazdasági, világnézeti, valamint politikai ellentétek egy időre háttérbe szorulnak olyan vihar közeledtére, amely egyformán el akarja söpörni mindazokat, akik a vihar előtt az osztályérdek ellentétekből adódó harcaikat — világszemléleti és politikai küzdelmeiket — vívták és vívják majd tovább a vihar után. De éppen ehhez föltétlenül szükséges a túloldalról is annak elismerése, hogy az ilyen alkalmi összefogás, a harci készségnek és meggyőződésnek a közös cél érdekében való latbavetése csak akkor jöhet létre és főként csak akkor lehet valóban hatékony és eredményes, ha még erre az átmeneti időre sem tagadják meg azok, akik meggyőződésüket viszik ebbe a harcba, a maguk énjét, a maguk társadalmi helyzetét, világszemléletüket és politikai hitüket. Igaza van Nyilatlan Keresztesnek abban, hogy nem szabad és az olyan veszedelmek idején, amelyeknek napjait éppen most éljük, legkevésbé sem szabad struccpolitikát űzni. Márpedig ilyen struccpolitika volna— ezt is nagyon helyesen állapítja meg a cikkíró — tagadni az osztálykülönbségeket és az ebből folyó érdekellentéteket. Elismerni ezeket a fennforgó ellentéteket, elismerni az osztályharc tényét — amelyet a szociáldemokrácia sohasem hirdetett célkitűzéséül, amelyet mindig csak mint tényt konstatált —, elismerni, hogy igenis vannak és lesznek is ellentétek a mai termelőrendszerben, elismerni, hogy igenis joga a baloldalnak másként gondolkodni és más meggyőződésűnek lenni, mint a jobboldalnak, ez és csakis ez vezethet el a közös ellenséggel szemben való összefogáshoz. Ahhoz az összefogáshoz, amelyben szerintünk is a közös ellenfél, mindaz és mindazok, ami, illetve akik az ország függetlenségét, tehát igenis ennek az országnak a magyarságát, önállóságát és nemzeti öntudatát akarják zsákmányul ejteni. Közös ellenség tehát a demagógia, a politikai, az erkölcsi elsilánykodás s a kulturális elgiccsesedés, amely ellen — szerintünk is — össze kell fogni és össze is lehet fogni, még mielőtt egy újabb Mohács ránk törne, mindazt az erőt, ami ma még ebben az országban a politikai gerincességet, a morális emelkedettséget az öntudatot — tehát a nemzeti és az osztályöntudatot egyaránt — és a kulturális értéket képviseli. Mi is azt mondjuk: a veszedelem, amelyről a „Magyar Nemzet" cikke szól, nagy és fölötte közeli. 3. oldal l AZ ÉLET ÖRÖMEIT főképpen az egészség, a munkabírás és a szellemi frisseség sokáig tartó megőrzésében találjuk meg. Aki ápolja egészségét és gondozza szervezetét, hosszú ideig megőrzi erejét, rugalmasságát és életkedvét. Sokszor kínzó testi fájdalmak hangolják le kedélyünket s ezekkel szemben nem maradhatunk közömbösek. A valódi Diana sósbőrszesz szerencsés összetételű, megbecsülhetetlen háziszer. A vele bedörzsölt bőr felületén gyors párolgása vérbőséget idéz elő s ennek hűsítő, elvonó, fájdalomcsillapító hatása percek alatt megkönnyebbülést okoz. A hőség okozta bágyadtság ellen páratlanul üdítő hatású. Próbapalack 64 fillér Közép palack 3.20 P Kis palack 1.10 P Nagy palack 5.90 P Mindenütt kapható!