Népszava, 1939. november (67. évfolyam, 226–249. sz.)
1939-11-03 / 226. szám
1939 november 3. péntek NÉPSZAVA A finn nép szabadságharca (Helsinki, október 28. — A Népszava tudósítójától.) Mozgalmas történelmi órákban szívesen vállaltuk a 30 órás tengeri és 6 óra hosszat tartó vasúti utat, hogy viszont összesen 24 órát tölthessünk a finn fővárosban. A csinos kis hajó normális időkben zsúfoltan indul Stockholmból. Most alig 20 utas lézeng a hajón. Képzelt torpedóveszedelem ijeszti el az utazni szándékozókat. Egyelőre a Keleti tengeren még nem torpedóznak. De elszabadult aknákkal már találkozhat az utasoktól terhes hajó. Aknának nevezett tüzes Illés szekerén sem szeret azonban az ember idő előtt a mennyország felé repülni. Ms1 r r&gi yog^e- fényt n^y-en -Ug_ es szappanmentes najmosG-szer az Egy csomag 38 Fulét 3 folyékony 9Q Fif/ér.dHftf Abo és Helsinki A felkelő nap már a fedélzeten talál. Az Aland-szigetek déli nyúlványai között úszunk Finnország századelőtti fővárosa, Abo felé. Tüzes a napkorong, tiszta kék ég lebeg felettünk, mégis nedves körülöttünk a levegő, mintha csendes eső szitálna. Sír a tenger — magyarázza derék hajótisztünk. Sir a tenger és az ég egy szomorú ország határán. Szigoríú, de kedves formaságok között végzi a határvizsgálatot a vámtiszt. Abo ősrégi város, Finnország tragikus történelmének, kulturális felemelkedésének vérrel áztatott színhelye. A Kieven keresztül vonuló vándornép a 12. században Birgel' Jarl és Torkel Knutsson vezetésével elfoglalja a mai Finnország területét. Abo a Balti tenger legdélibb partján, az Aland-szigetektől védett öbölbejárat mentén ideális központja volt az új honfoglalóknak. A kicsiny nép nem vágyott imperialista hódításokra. A svéduralom alatt is féltékenyen őrködött szabadságának sértetlensége fölött. Vasa Gusztáv, svéd király reformációs hadjárata alatt a parasztság szabadságát védelmezte az idegen elnyomókkal szemben. A finn nép volt Svédország keleti határán az orosz invázió elleni védőrség. I. Sándor orosz cár a svédek fölött aratott győzelme után Finnországot annektálta ugyan, de kénytelen volt, az autokrata cári uralom ellenére, a tartománygyűlést és a korlátozott alkotmányt tiszteletben tartani. 1809-ben Sándor cár személyesen nyitja meg a finn tartománygyűlést. Időközben — kedvezőbb földrajzi és gazdasági helyzeténél fogva — Helsinki lett az ország fővárosa. Itt koncentrálódott a finn szabadságért folytatott szívós harcok erőtartaléka. Innen sugárzódott szét az egész országra a Bobrikoffok Plehvek II. és III. Sándor, II. Miklós ellen vívott nemzeti küzdelem buzdító rohama. Ennek a városnak a munkásai szervezték meg 1904-ben és 1905-ben az általános sztrájkokat, végül a finn forradalmat, amely végül térdre kényszerítette a hatalmas cárizmust. Helsinki, Abo és a többi városok munkásai, a falu parasztsága őrizték meg a finn nyelvet, amelyet a cárizmus kiirtott a közhivatalokból s amelyet az uralkodó rétegek elhanyagoltak vagy elárultak. 1918, illetve 1919 óta ismét szabad állam Finnország. Mit követelnek az oroszok? Az 1918. és 1919. évi forradalmi és polgárháborúk befejezése után a két szomszéd közötti viszony normalizálódott, sőt évről-évre barátságosabbá vált. A szorgalmas kis finn egérke a szovjethatalom mélypontján is messzemenő óvatossággal kezelte a hatalmas medve szomszédot. Óvakodott minden provokációnak magyarázható szótól vagy cselekedettől. Az Aland-szigetek megerősítésének, soha Oroszország ellen nem irányuló problémáján kívül, nem volt a két ország között semmiféle konfliktus vagy félreértés. De az Aland-szigetek kérdésében is. Svéd- és Finnország — bár az írott szerződések erre nem kötelezték őket — Oroszország beleegyezése nélkül nem kezdték meg a szigetek katonai megerősítését. Hát mégis, mi a konfliktus eredője? Ezt kutatja a Helsinkiben tartózkodó újságíróhadsereg és vele a világ közvéleménye. Azt mindenki tudja, hogy a Harmadik Birodalmi és a Szovjet között létrejött szerződés a Szovjet érdekkörébe utalta a balti országokat, köztük Finnországot. Érdekkör? De miért ne lehetne összeegyeztetni a gazdasági érdekkör fogalmát a finn nép politikai szabadságával és függetlenségével ? A pénzügyminisztériumiban keresték föl a Moszkvából visszaérkezett Tanner elvtársat, Finnország népszerű pénzügyminiszterét a külföldi újságírók. Az elmaradhatatlan angol pipával a szájában az „öreg" az északi politikusok tipikusan jéghideg nyugalmával fogadja a feléje özönlő kérdés zuhatagot. Még a legfogasabb kérdésre is válaszol. A kérdező dolga, hogy a körmönfont diplomáciával megfogalmazott rögtönzött válaszból kihámozza a tényállást: — Mit követelnek tulajdonképpen Sztálinék? — hangzik a legfontosabb kérdés. — Sztálin kijelentette, hogy nem kívánja megsérteni Finnország függetlenségét és a finn semlegességet — hangzik a válasz a nem is diplomatának született elvtársunk ajkáról. — Az sem igaz — folytatja Tanner —, amit a világlapok bizonyos négy követeléssel kapcsolatban írnak. De azért a helyzet komor. Többet erre vonatkozóan nem tudtunk kipréselni Finnország gazdasági újjáépítőjéből, akit — ezt közel kevetően jegyezzük meg — nem 3. oldalt IMMIWI'Hi HIM' zsika és kacagás! SANDY,a 11 hónapos csecsemőcsoda Lury Crosby, 2 bariton az Universal édes vígjátékában: Mistia Auer a esodat komikus Mától: CITY azért küldtek Finnországba, mert szociáldemokrata, mert Sztálinnal együtt harcolt a cárizmus ellen, hanem azért, mert ismeri Sztálinék orosz irányú gondolatmenetét és egyik legkiválóbb tárgyaló diplomatája az országnak. A Kremlben lefolytatott drámai következmények magvát magában hordozó tárgyalás külsőségeiről még elmondja Tanner, hogy „a diplomácia terén szokásos barátságos szellemben tárgyaltak" egymással Sztálin, Molotov, Pansikivi és Tanner. Erre a barátságos szellemre a világtörténelem utolsó heteiben már történt utalás. Az eredmény közismert. Sztálin kívánságára a tárgyalás orosz nyelven folyt, írásos dokumentumokról Tanner nem tud. Sztálin vezette a tárgyalásokat. Leggyakrabban övé volt a szó. Közös tárgyaló bázis még nincs. Nem hivatalos helyen azt állítják, hogy a Szovjet azt követeli, hogy a Kronstadt előtt elvonuló finn tulajdonban levő szigeteket Finnország engedje át a szovjetnek; az Alandszigeteket ne erősítsék meg; azonfelül a szigeteken egy zászlóalj orosz katonaság helyezendő el, sőt állítólag Helsinkiben és Abóban is terveznek orosz megfigyelő állomásokat. A finn szabadság, függetlenség és semlegesség tehát „csak" jelképesen volna megsértve. Egy szabadságához ragaszkodó népnek ez is elég. Sőt sok is. Egyébként a minisztertanács megtartása előtt, az éjjel-nappal dolgozó finn honvédelmi miniszter, Niukainen is megjelent. De újságíró számára megközelíthetetlen. Erélyes vonású, kemény katona ember benyomását kelti. A finn hadsereget mozgósították, tehát őrmesteri ruhában teljesít miniszteri szolgálatot. A legénység és tisztikar egyaránt rajongásig szereti a hadsereget csendes, szívós és szorgos munkában megteremtő őrmesterminisztert. V. H. Megszűnt a „Pesti Napló" Október 31-én jelent meg a ,,Pesti Napló" utolsó száma. Pénteken a lap régi előfizetői már más újságot kapnak, mert a teljes felszámolásban az előfizetők névjegyzékét is eladta az Est-konszernt átvevő félhivatalos vállalat. Kilencvenesztendős lap szűnt meg a .,Pesti Napló"val. a legrégibb magar napilap, amely kétségtelen-,;l hozzátartozott elsősorban a XIX. század magyar történelméhez. Annak idején a „Pesti Napló"-ban jelent meg Deák Ferencnek a kiegyezést elindító húsvéti cikke is. De összenőtt a „Pesti Napló" a magyar irodalomtörténettel is, mert az írók egész sora jutott szóhoz mindig a lap hasábjain. A lap megszűnése természetesen súlyosan érinti azokat is, akiket ez a fordulat kenyerükben veszélyeztet: az újságírók, kiadóhivatali tisztviselők és nyomdászok egész sorát, akik állásukat veszítették el. A „Pesti Napló" megszűnése beletartozik abba az átszervezésbe, amely néhány hét óta az Est lapoknál folyik. Hírt adtunk már arról az őrségváltásról, amely az Estlapok, továbbá az Athenaeum igazgatóságában történt. Ez az őrségváltás volt az átszervezés első lépése, a második pedig az egyes lapok irányának megváltoztatása, illetve — mint a „Pesti Napló" eseteiben — a lap megszüntetése. A konszern két másik lapja továbbra is megjelenik, a „Magyarországaié” azonban félhivatalos kormánylap lesz és valószínűleg fuzionál a „Prágai Magyar Hírlap" jogutódjával, a „Pesti Magyar Hírlap"-pal. Ugyancsak átszervezik „Az Est"-et is. A magyar-jugoszláv kulturális kapcsolatok Jelentettük már, hogy báró Láng Boldizsár, az Interparlamentáris Unió magyarországi csoportjának elnöke Belgrádban tartózkodik. Láng Boldizsár tiszteletére — amint onnan jelentik — báró Bakách-Bessenyey György magyar követ vacsorát adott. Kedden délben pedig Láng Boldizsár vendégül látta a jugoszláv politikai, valamint irodalmi élet és a belgrádi sajtó képviselőit. Ez alkalommal Láng felköszöntőt is mondott, amelynek során kijelentette, hogy belgrádi utazásának célja a két ország közötti kulturális kapcsolatok kimélyítése és ehhez a jugoszláv írók közreműködését kérte. Segítsenek eloszlatni a félreértéseket — mondotta —, valamint megerősíteni a szívélyes együttműködést és ezzel kiszélesíteni a kulturális és baráti közeledés már amúgy is nyitott kapuját. A felköszöntőre Vasza Jovanovics volt miniszter válaszolt. Örömmel állapította meg, hogy a baráti együttműködés eszméje a magyar közvéleményben is mindinkább gyökeret ver. A magyar-jugoszláv jóviszony megerősödését annál is inkább örvendetesnek tartja, mert a két ország, különösen a mai zavaros időkben, egymásra van utalva. — Magyar tagozat a marosvásárhelyi állami iskolában, Bukarestből jelentik: Több magyar nemzetiségű szülő kérést terjesztett a marosvásárhelyi tanfelügyelőség elé, amelyben az ottani állami iskolában magyar tagozat felállítását kérték. Remélik, hogy a szülők méltányos kérését a tanügyi hatóságok teljesítik.