Népszava, 1939. november (67. évfolyam, 226–249. sz.)

1939-11-03 / 226. szám

1939 november 3. p­éntek NÉPSZAVA A finn nép szabadságharca­ ­ (Helsinki, október 28. — A Nép­szava tudósítójától.) Mozgalmas történelmi órákban szívesen vál­laltuk a 30 órás tengeri és 6 óra hosszat tartó vasúti utat, hogy vi­szont összesen 24 órát tölth­essünk a finn fővárosban. A csinos kis hajó normális időkben zsúfoltan indul Stockholmból. Most alig 20 utas lézeng a hajón. Képzelt tor­pedóveszedelem ijeszti el az utazni szándékozókat. Egyelőre a Keleti tengeren még nem torpedóznak. De elszabadult aknákkal már találkoz­hat az utasoktól terhes hajó. Akná­nak nevezett tüzes Illés szeke­rén sem szeret azonban az em­ber idő előtt a mennyország felé repülni. M­s­1 r r&gi yog^e- fényt n^y-en -U­g_ es szappanmentes n­ajmo­sG-szer az Egy csomag 38 Fu­lét 3 folyékony 9Q Fif/ér.dHftf Abo és Helsinki A felkelő nap már a fedélzeten talál. Az Aland-szigetek déli nyúl­ványai között úszunk Finnország századelőtti fővárosa, Abo felé. Tüzes a napkorong, tiszta kék ég lebeg felettünk, mégis nedves körü­löttünk a levegő, mintha csendes eső szitálna. Sír a tenger — ma­gyarázza derék hajótisztünk. Sir a tenger és az ég egy szomorú ország határán.­­ Szigoríú, de kedves formaságok között végzi a határvizsgálatot a vámtiszt. Abo ősrégi város, Finnország tra­gikus történelmének, kulturális fel­emelkedésének vérrel áztatott szín­helye. A Kieven keresztül vonuló vándornép a 12. században Birgel' Jarl és Torkel Knutsson vezetésé­vel elfoglalja a mai Finnország te­rületét. Abo a Balti tenger leg­délibb partján, az Aland-szigetek­től védett öbölbejárat mentén ideá­lis központja volt az új honfogla­lóknak. A kicsiny nép nem vágyott imperialista hódításokra. A svéd­­uralom alatt is féltékenyen őrkö­dött szabadságának sértetlensége fölött. Vasa Gusztáv, svéd király reformációs hadjárata alatt a pa­rasztság szabadságát védelmezte az idegen elnyomókkal szemben. A finn nép volt Svédország keleti ha­tárán az orosz invázió elleni véd­őrség. I. Sándor orosz cár a své­dek fölött aratott győzelme után Finnországot annektálta ugyan, de kénytelen volt, az autokrata cári uralom ellenére, a tartománygyű­lést és a korlátozott alkotmányt tiszteletben tartani. 1809-ben Sán­dor cár személyesen nyitja meg a finn tartomány­gyűlést. Időközben — kedvezőbb földrajzi és gazdasági helyzeténél fogva — Helsinki lett az ország fővárosa. Itt koncentrálódott a finn szabad­ságért folytatott szívós harcok erő­tartaléka. Innen sugárzódott szét az egész országra a Bobrikoff­ok Plehvek II. és III. Sándor, II. Mik­lós ellen vívott nemzeti küzdelem buzdító rohama. Ennek a városnak a munkásai szervezték meg 1904-ben és 1905-ben az általános sztrájkokat, végül a finn forradalmat, amely végül térdre kényszerítette a hatal­mas cárizmust. Helsin­ki, Abo és a többi városok munkásai, a falu pa­rasztsága őrizték meg a finn nyel­vet, amelyet a cárizmus kiirtott a közhivatalokból s amelyet az ural­kodó rétegek elhanyagoltak vagy elárultak. 1918, illetve 1919 óta ismét szabad állam Finnország. Mit követelnek az oroszok? Az 1918. és 1919. évi forradalmi és polgárháborúk befejezése után a két szomszéd közötti viszony nor­malizálódott, sőt évről-évre barát­ságosabbá vált. A szorgalmas kis finn egérke a szovjethatalom mély­pontján is messzemenő óvatosság­gal kezelte a hatalmas medve szom­szédot. Óvakodott minden provoká­ciónak magyarázható szótól vagy cselekedettől. Az Aland-szigetek megerősítésének, soha Oroszország ellen nem irányuló problémáján kívül, nem volt a két ország között semmiféle konfliktus vagy félre­értés. De az Aland-szigetek kérdé­sében is. Svéd- és Finnország — bár az írott szerződések erre nem kötelezték őket — Oroszország bele­egyezése nélkül nem kezdték meg a szigetek katonai megerősítését. Hát mégis, mi a konfliktus ere­dője? Ezt kutatja a Helsinkiben tartózkodó újságíróhadsereg és vele a világ közvéleménye. Azt min­denki tudja, hogy a Harmadik Bi­rodalmi és a Szovjet között létre­jött szerződés a Szovjet ér­dekkörébe utalta a balti országokat, köztük Finnországot. Érdekkör? De miért ne lehetne összeegyeztetni a gazdasági érdekkör fogalmát a finn nép politikai szabadságával és füg­getlenségével ? A pénzügyminisztériumiban keres­ték föl a Moszkvából visszaérkezett Tanner elvtársat, Finnország nép­szerű pénzügyminiszterét a kül­földi újságírók. Az elmaradhatat­lan angol pipával a szájában az „öreg" az északi politikusok tipiku­san jéghideg nyugalmával fogadja a feléje özönlő kérdés zuhatagot. Még a legfogasabb kérdésre is vá­laszol. A kérdező dolga, hogy a körmönfont diplomáciával megfo­galmazott rögtönzött válaszból ki­hámozza a tényállást: — Mit követelnek tulajdonképpen Sztálinék? — hangzik a legfonto­sabb kérdés. — Sztálin kijelentette, hogy nem kívánja megsérteni Finnország füg­getlenségét és a finn semlegességet — hangzik a válasz a nem is diplo­matának született elvtársunk ajká­ról. — Az sem igaz — folytatja Tanner —, amit a világlapok bizo­nyos négy követeléssel kapcsolat­ban írnak. De azért a helyzet ko­mor. Többet erre vonatkozóan nem tud­tunk kipréselni Finnország gazda­­­sági újjáépítőjéből, akit — ezt közel kevetően jegyezzük meg — nem 3. oldalt IMMIWI'Hi H­IM' zsika és kacagás! SANDY,a 11 hóna­pos csecsemőcsoda Lury Crosby, 2 bariton az Universal édes vígjátékában: Mistia Auer a esoda­t komikus Mától: CITY azért küldtek Finnországba, mert szociáldemokrata, mert Sztálinnal együtt harcolt a cárizmus ellen, ha­nem azért, mert ismeri Sztálinék orosz irányú gondolatmenetét és egyik legkiválóbb tárgyaló diplo­matája az országnak. A Kremlben lefolytatott drámai következmények magvát magában hordozó tárgyalás külsőségeiről még elmondja Tanner, hogy „a diplomácia terén szokásos barátsá­gos szellemben tárgyaltak" egy­mással Sztálin, Molotov, Pansikivi és Tanner. Erre a barátságos szellemre a vi­lágtörténelem utolsó heteiben már történt utalás. Az eredmény köz­ismert. Sztálin kívánságára a tárgyalás orosz nyelven folyt, írásos doku­mentumokról Tanner nem tud. Sztá­lin vezette a tárgyalásokat. Leg­gyakrabban övé volt a szó. Közös tárgyaló bázis még nincs. Nem hivatalos helyen azt állítják, hogy a Szovjet azt követeli, hogy a Kronstadt előtt elvonuló finn tulaj­donban levő szigeteket Finnország engedje át a szovjetnek; az Aland­szigeteket ne erősítsék meg; azon­felül a szigeteken egy zászlóalj orosz katonaság helyezendő el, sőt állítólag Helsinkiben és Abóban is terveznek orosz megfigyelő állomá­sokat. A finn szabadság, függetlenség és semlegesség tehát „csak" jelképesen volna megsértve. Egy szabadságá­hoz ragaszkodó népnek ez is elég. Sőt sok is. Egyébként a minisztertanács meg­tartása előtt, az éjjel-nappal dol­gozó finn honvédelmi miniszter, Niukainen is megjelent. De újság­író számára megközelíthetetlen. Erélyes vonású, kemény katona ember benyomását kelti. A finn hadsereget mozgósították, tehát őr­mesteri ruhában teljesít miniszteri szolgálatot. A legénység és tisztikar egyaránt rajongásig szereti a had­sereget csendes, szívós és szorgos munkában megteremtő őrmester­minisztert.­­ V. H. Megszűnt a „Pesti Napló" Október 31-én jelent meg a ,,Pesti Napló" utolsó száma. Pénteken a lap régi előfizetői már más újságot kapnak, mert a teljes felszámolás­ban az előfizetők névjegyzékét is eladta az Est-konszernt átvevő fél­hivatalos vállalat. Kilencveneszten­dős lap szűnt meg a .,Pesti Napló"­val. a legrégibb magar napilap, amely kétségtelen-,;l hozzátartozott elsősorban a XIX. század magyar történelméhez. Annak idején a „Pesti Napló"-ban jelent meg Deák Fe­rencnek a­ kiegyezést elindító hús­véti cikke is. De összenőtt a „Pesti Napló" a magyar irodalo­mtörténet­tel is, mert az írók egész sora ju­tott szóhoz mindig a lap hasábjain. A lap megszűnése természetesen súlyosan érinti az­okat is, akiket ez a fordulat kenyerükben veszélyez­tet: az újságírók, kiadóhivatali tisztviselők és nyomdászok egész sorát, akik állásukat veszítették el. A „Pesti Napló" megszűnése bele­tartozik abba az átszervezésbe, amely néhány hét óta az Est­ lapok­nál folyik. Hírt adtunk már arról az őrségváltásról, amely az Est­lapok, továbbá az Athenaeum igaz­gatóságában történt. Ez az őrség­váltás volt az átszervezés első lé­pése, a második pedig az egyes la­pok irányának megváltoztatása, il­letve — mint a „Pesti Napló" ese­teiben — a lap megszüntetése. A konszern két másik lapja továbbra is megjelenik, a „Magyarországa­ié” azonban félhivatalos kormány­lap lesz és valószínűleg fuzionál a „Prágai Magyar Hírlap" jogutód­jával, a „Pesti Magyar Hírlap"-pal. Ugyancsak átszervezik „Az Est"-et is. A magyar-jugoszláv kulturális kapcsolatok Jelentettük már, hogy báró Láng Boldizsár, az­ Interparlamentáris Unió magyarországi csoportjának elnöke Belgrádban tartózkodik. Láng Boldizsár tiszteletére — amint onnan jelentik — báró Bakách-Bessenyey György magyar követ vacsorát adott. Kedden délben pe­dig Láng Boldizsár vendégül látta a jugoszláv politikai, valamint iro­dalmi élet és a belgrádi sajtó kép­viselőit. Ez alkalommal Láng fel­köszöntőt is mondott, amelynek so­rán kijelentette, hogy belgrádi uta­zásának célja a két ország közötti kulturális kapcsolatok kimélyítése és ehhez a jugoszláv írók közre­működését kérte. Segítsenek el­oszlatni a félreértéseket — mon­dotta —, valamint megerősíteni a szívélyes együttműködést és ezzel kiszélesíteni a kulturális és baráti közeledés már amúgy is nyitott ka­puját. A felköszöntőre Vasza Jovanovics volt miniszter válaszolt. Örömmel állapította meg, hogy a baráti együttműködés eszméje a magyar közvéleményben is mindinkább gyökeret ver. A magyar-jugoszláv jóviszony megerősödését annál is inkább örvendetesnek tartja, mert a két ország, különösen a mai zava­ros időkben, egymásra van utalva. — Magyar tagozat a marosvásár­helyi állami iskolában, Bukarestből jelentik: Több magyar nemzetiségű szülő kérést terjesztett a maros­vásárhelyi tanfelügyelőség elé, amelyben az ottani állami iskolá­ban magyar tagozat felállítását kér­ték. Remélik, hogy a szülők méltá­nyos kérését a tanügyi hatóságok teljesítik.

Next