Népszava, 1950. március (78. évfolyam, 51-76. sz.)

1950-03-01 / 51. szám

1950 MÁRCIUS 1. SZERDA 3 NÉPSZAVA A sztahanovista módszerek Három sztahanovista küldött széles elterjesztésének Útján elvitte az üzembe a tanácskozás tanulságait Hétfőn már kora reggel az üzemek százaiban, az öltözőkben, a munka­­padok, a gépek mellett, mindenütt arról beszéltek a dolgozók, hogy a sztaha­novisták tanácskozásán Pártunk, dolgozó népünk szeretett vezetője, Rákosi elvtárs milyen nagy segítséget jelentő, bölcs útmutatást adott számukra. A küldöttek és­­a tanácskozás részvevői beszámoltak a tanácskozáson szer­zett tapasztalataikról, élményeikről. A tanácskozáson tanultakkal gazdagodva, újult erővel látott munkához Márk János villanyhegesztő, Bardóczky Irén sztahanovista brigádvezető és Pruzsinszki József esztergályos is. MÁRK JÁNOS hegesztő: Tisztán látom, mit kell tennie a fő sztahanovistának . Most a sztahanovista tanács­kozás u­tán tisztán látom, mit ikel­l tennie a jó s­z­tahenovis­tanaik — mondja Márk János hegesztő — a Ganz Vagon dolgozója. — Először is elhatároztam, hogy az eddigieknél még fokozottabban tanulni fogok. Csak az a mun­kás tehet jó sztahanovista, aki tökéletesen tisztá­ban van szakmája minden csimával­­binjával. Előfizetek a szakmai folyó­iratokra, az Újítók Lapjára és még rendszeresebben járok be az élmun­­kások­­k­túkjára, ahol Golk hasznos ötletet kaphat az erm­ber dolgozó­társaitól. — A sztahanovista tanácskozáson azd is beszélte­k Pártunk vezetői, hogy egynéhány sztahanovistának fe­jébe szállt a siker és önteltté vált. Én fordítva követtem el a lábát. Ugyanis gyakran szerénységből nem szóltam munkástársaimnak, hogy ezt vagy azt a munkát más módszerrel is lehet elvégezni. Pedig so­kksz­or helyes hozzászólással segíthettem volna. Most már látom, ez éppen olyan hiba, mint az öntelt­ség. Megtanultam Rákosi elvtárstól, hogy a sztahanovistának kötelessége tapasztalatait átadni és ezzel kiszélesítenie a sztahanovista mozgalmat. — Négytagú brigád vezetője va­gyok és így saját munkámon kívül a brigád teljesítményének fokozása is jórészt az én­­kötelességem. Eddigi újításaimat átadtam a brigádban dol­gozó társaimnak és a műhely többi dolgozóinak. De nem mondom azt, hogy ezzel az újítással lezárulók e lehetőségek. Való igaz, hogy a sztahanovistának nyitott szem­mel kell járnia és minden módot meg kell ragadnia, hogy ész­­szerűsítse, meggyorsítsa a terme­­­­lést. — Mosolyogtunk, amikor Rákosi elvtárs elmondta, hogy az emberek szívesebben látnak kövér sztahanovis­tát, mert azon meglátszik, hogy többet dolgozik észszel, mint erővel. Én sem vagyok sovány ember, pedig huzamo­sabb ideje tartom a 210—215 százalékot. Minden munkadarabnál apró módo­sításokat tudunk megvalósítani Teljesítményemet sohasem tudtam volna ennyire felemelni, ha nem két hegesztőkészülékkel dolgozom egy­szerre, két pálcával. — Fontos szerepe van a Sztahanov­­mozgalom kiszélesítésében az üzemi alapszervnek. Én, mint pártbizalmi is munkálkodom a termelés fokozása ér­dekében. Legfontosabb feladatnak lá­tom, hogy megvalósítsuk az igazi kritikát és önkritikát A műhelyben dolgozóknak kell első­sorban feltárulok az anyagellátásban mutatkozó hibákat, vagy a Szta­nanov­­mozgalom kibontakozását akadályozó más műszaki mulasztásokat. — Sokat tanultam a sztahanovista tanácskozáson. Most már látom, milyen feladatok áll­nak mindnyájunk előtt. PRUZSINSZKI JÓZSEF esz­ergályos: „Kötelességünk nap­­mun­kánkban valóra váltani a Párt útmutatásait“ Hatalmas karusszel-esztergapadon dolgozik Pruzsinszki József elvtárs. Akkora darabot lehet felfogni a gépre, mint egy kisebbfajta családiház. Ilyen gép mellett csak az tud dolgozni, aki nagy szakmai tudással rendelkezik. Pruzsinszki elvtárs egyike a Legjobb esztergályosoknak a Ganz Vagonban. Ezért érte őt az a megtiszteltetés, hogy részt vehetett a Sztahanovisták Orszá­gos Tanácskozásán. Pruzsinszki elvtársnak hosszú hóna­pok óta egyetlen egy selejtje sincsen. Pedig az óriási darabok befogását hosszas és bonyolult számítás előzi meg. Mindegyik darabnál más-más probléma jelentkezik- Pruzsinszki ele­tére sokat töri a fejét, de mindannyi­szor sikerült megoldania a problémá­kat, nehézségeket. — A sztahanovista mozgalom egyik akadálya nálunk, hogy a két gépen dolgozó munkások leg­több esetben nem keresnek többet, mint azok, akik egy gépen eszter­gálnak. Így azután a dolgozóiknak nincsen sok kedvük két gépen dolgozni. Ez nagy hiba. Az üzem vezetőségének feltétle­­nül gondoskodni kell arról, hogy meg­felelően bérezzék a két gép mellett dolgozó esztergályosokat. Már többször szóvátettük ezt a kérdést, de mind­­ezideig az ügyintézés bürokráciája miatt nem sikerült megoldani. — A sztahanovista tanácskozáson Pártunk és népünk vezére, Rákosi elv­­társ beszédében feltárta a sztaha­novista mozgalom­ eddigi eem­ményeit és hiányosságait. Megmutatta az utat, amelyen haladnunk kell. A mi kötelességünk, h­ogy itt az üze­mekben mindennapi múmiánkban valóra váltsuk Pártunk útmutatásait . Néhány héttel ezelőtt műhely­titkárnak választottak dolgozótársaim Bevallom, magamban kissé húzódoz­tam­ a megbízatástól, mert attól tar­­tottam, elvon a termelő munkáitól. Most már tudom, hogy ez hiba volt. Nemcsak mint esztergályos, hanem, mint műhelytit­kár is sokat tehetek a munkaverseny fellendítése, a sztahanovista mozgalom kiszélesí­­tése érd­ekében. A Sztahanovisták Első Országos Tanácskozásának küldöttei Rákosi elvtárshoz intézett levelükben azt mondották: »Mi elsősorban öntől tanultuk meg, Rákosi elvtárs, hogy a megszerzett tudást, a tapasztala­tokat az egész dolgozó nép köz­kincsévé kell tenni. Ígérjük önnek, hogy a Szovjetunió élenjáró mun­kásaitól átvett módszereket fáradt­ságot nem kímélve, átadjuk mi is a dolgozók széles rétegeinek. ígérjük, ha eddig százak és ezrek voltak sztahanovisták — munkánk nyomán ezután tízezrek és százezrek lesz­nek azzá.* A sztahanovista talál­kozás küldötteinek ezzel a fogadal­mával kell most, a tanácskozás be­fejezte után, a sztahanovista el­járások legszélesebb elterjesztésé­nek munkáját tovább vinni. Rákosi elvtárs beszéde a Sztahanovisták Első Országos Tanácskozásán meg­mutatta az utat és megjelölte fel­adatainkat, így értette meg Rákosi elvtárs beszédét Biniek József esztergá­lyos, a Csepeli Motorkerékpárgyár munkása. Biniek elvtárs a tanács­kozás előtti napon 750 százalékot ért el, miután a tanácskozás előtti hetekben 500 százalék körüli át­laggal dolgozott. A tanácskozás utáni napon Biniek elvtárs azon­nal megkezdte a tanácskozáson vállalt kötelezettségnek végrehajtá­sát. Nem kis kötelezettség ez: 500 százalékról 800 százalékra emelni az átlagot, a selejtet pedig 0.5-ről 0.2 százalékra csökkenteni. Biniek elvtárs ezt az eredményt most úgy akarja elérni, hogy gépé­nek teljesítőképességét fokozza. De Biniek elvtárs tisztában van azzal, hogy nemcsak neki magának kell emelnie teljesítményét, hanem újabb és újabb sztahanovistáknak kell sorompóba állni, hogy taní­tónknak és vezérünknek tett foga­dalmat valóra válthassuk. Ezért Biniek elvtárs egész brigádjával együ­tt látott neki a tanácskozás utáni napon a sztahanovista ered­mények fokozása és elterjesztése nagy munkájának. Brigádjának mindegyik tagja most 300 száza­lékon felül teljesít. Teljesítményük a legutolsó héten megközelítette a 400 százalékot és most arra törek­szenek, hogy április 4-ig, hazánk felszabadításának 5. évfordulójáig elérjék az 500 százalékos átlag­teljesítményt. Nem kisebb feladatot vállalt Knechtl Nándor elvtárs, aki nem volt küldötte a Sztahanovisták Első Országos Tanácskozásának, de a küldöttekkel együtt vállalja a Rákosi elvtársnak tett fogadalmat a sztahanovista munkamódszerek leg­szélesebb elterjesztésére. Knechtl Nándor elvtárs most 820 százalé­kos átlagot vállalt. Nem kis fel­adat ez, amikor — mint Knechtl Nándor — új munkán dolgozik va­laki. Knechtl elvtárs azonban így vélekedik: »Nem félek én a mun­kától. Igaz, hogy ilyen munka, nem is könnyű, dehát minél nagyobb és nehezebb a feladat, annál nagyobb lelkesedéssel küzdök a megvalósí­tásáért«. Knechtl Nándor elvtárs megértette Rákosi elvtárs üzenetét: »Kezdeményezzenek bátran!« És Knechts Nándor elvtárssal együtt a versenyben élenjárók ezrei és ezrei, a sztahanovista tanácskozás minden mozzanatát feszült figyelemmel kí­sérő dolgozók tíz- és százezrei értették meg és értették így Rákosi elvtárs üzenetét. A sztahanovista tanácskozás levele ezeknek az ezreknek, tízezreknek és százezrek­nek a nevében ígérhette meg Rákosi elvtársnak, hogy növekedni és gya­rapodni fog hazánkban a sztahano­visták tábora. A sztahanovista eljárások és módszerek elterjesztése nem egye­dül a sztahanovisták feladata. Egész dolgozó népünk ügye ez és dolgozó népünk ügyét ennek a moz­galomnak a terén is — mint egész munkánkban — Pártunk viszi diadalmas útjára előre. A Sztaha­novisták Első Országos Tanács­kozásán Pártunk, Rákosi elvtárs neveltjei, az élenjáró magyar sztahanovisták felejthetetlen, törté­nelmi pillanatokat éltek át, amikor a szónoki emelvényen Rákosi elv­társ előtt mondották el beszá­molójukat és tettek fogadalmat további munkájukra nézve. A szta­hanovista mozgalom további el­terjesztésének munkájában is a pártszervezetek járnak az élen, az ő vezetésük alatt kell lankadatla­nul szélesíteni a sztahanovista mozgalom alapját, az egyéni versenymozgalmat. A pártszerveze­tek vezetése alatt a versenyszerve­zés, a sztahanovi módszerek további elterjesztésének területén nagy felelősség hárul a szakszerveze­tekre. Gerő elvtárs a tanácskozáson elmondott beszédében rámutatott arra, hogy a vállalatvezetőség felelős a sztahánovi munkamódsze­rek sikeres alkalmazásáért és azok­nak az előfeltételeknek a biztosítá­sáért, amelyek a sztahánovi munka­­módszer sikeres alkalmazásához szükségesek. Az egyéni verseny­mozgalom és a sztahanovista mód­szerek elterjesztésének sikerét a mindennapi munka dönti el és ezzel a mindennapi munkával növelje a szakszervezeti bizalmi, a műhely­­bizottság és az üzembizottság a pártszervezetek vezetése alatt az egyéni versenyzők számát, győzze meg a munkásokat az egyéni köte­lezettségvállalások jelentőségéről és előnyeiről mindenki számára. Az a munka, amelyet a szakszer­vezeti aktíva folytat az üzemekbe­­n sztahanovi munkamódszerek nép­szerűsítése terén és azoknak az elő­nyöknek a megmagyarázásával, amelyeket ezeknek a módszereknek az alkalmazása biztosít, mind a közösség, mind az egyén számára — ezzel a munkával járulnak hozzá a szakszervezeti aktívák, minden szakszervezeti munkás a sztahanovista mozgalom további elterjesztésének ügyéhez, a Sztaha­­nov-mozgalom alapjának, az egyéni versenymozgalomnak a kiszélesíté­séhez. Ezeknek a feladatoknak a megvalósításához szükséges, hogy a szakszervezetek megértsék, magu­kévá tegyék a Párt kritikáját a szakszervezeti munka hiányosságai fölött. Meg kell érteni a kritikát, bátran és következetesen alkalmazni kell munkánkban, mert ez a hiá­nyosságok kiküszöbölésének egyet­len módja. A sztahanovisták tanácskozásán elhangzott fogadalom, amellyel a sztahanovisták megígérték Rákosi elvtársnak, hogy hazánk felszaba­dulásának 5. évfordulóját, 1950 április 4-ét még több, még jobb­­munkával fogják ünnepelni, egész munkásságunk fogadalma, hálánk és szeretetünk kifejezése a nagy Szovjetunió, a dolgozó emberiség reménysége, a nagy Sztálin iránt. Legfontosabb feladatunk ennek a nagy fogadalomnak a megvalósí­tását azonnal megkezdeni. A szta­hanovista tanácskozás gazdag ta­nulságaival, ezeknek a tanulságok­nak a legszélesebb körű ismertetésé­vel lásson hozzá a szakszervezeti aktíva, minden szakszervezeti mun­kás ennek a nagy feladatnak a meg­valósításához. BARDÓCZKY IRÉN: „Kiszélesítjük a mun­kamódszerátadást” Bardóczky Irén elvtársnő, az Egye­sült Izzó sztahanovista rádiószerelője hétfőn korán reggel sietős léptekkel haladt át a gyárudvaron. Azon igyeke­zett, hogy megelőzze munkatársait. A műhelybe érve a kezében szorongatott papírlapot boldog mosollyal helyezte a faliújság táblájára. Néhány percen be­lül már a kiváncsi leányok és asszo­nyok olvasták: »Bizalmatokból küldött voltam a sztahanovista tanácskozáson. Rákosi, Gerő elvtársak előadásai, a sztahano­vista küldöttek beszámolói, valameny­­nnyi küldöttet — úgy engem is — új feladatok kitűzésére, a Sztahánov-mozgalom kiszélesítésére ösztönöznek. Mia már minden dolgozó láthatja, Pártunk milyen nagy segítséget adott, amikor elősegítette a Sztahánov­­mozgalom kifejlődését. Láthatjuk, ahogy Rákosi elvtárs is mondta: »Pár­­■tünk olyan feladatokat tűz dolgozó né­pünk elé, amelyek helyesek, időszerűek és megoldhatók ...« Azt, hogy nálunk Sztehanov-moz­­galom kifejlődhetett, sztahanovista tanácskozást tarthattunk, az tette le­hetővé, hogy a Szovjetunió felszabadí­tott bennünket, öt év alatt szabadsá­gunk mellé hatalmas segítséget is kaptunk. Együtt voltam a szovjet sztahanovista elvtársakkal is. Mindenről még külön beszámolok nektek, elvtársak. Délben megbeszéljük, hogyan készüljünk áp­rilis 4-re, hazánk felszabadulásának ötödik évfordulójára.« Eddig tart a faliújság cikke, ame­lyet nagy buzgalommal irt meg Bar­dóczky Irén. Délben brigádja köré­ben látjuk Bardócziky elvtársnőt. A »Harc a munka frontján« brigád 200-esnak indult. A tanácskozásra 227 százalék átlagot értek el. Április 4-re 280 százalék átlagot tűznek ki. Keil Juha brigádtag szólal fel Bar­dóczky elvtársnő utad. — Amikor a brigád felvett, 100 szá­zalék volt az egyéni teljesítményem. Nagy öröm volt, hogy ilyen jó brigádba kerültem, de nem bíztam magamban. A mi brigádvezetőnk nemcsak jó ter­melő, hanem jó népnevelő is. Naponta foglalkozott velem. Eleinte nem is gon­doltam, hogy a munka leegyszerűsí­tése, a gyorsabb és jobb fogások, ame­lyekre tanított 200 százalék fölé eme­l teljesítményemet. Április 4-re már nyugodtan vállalom a 280 száza­lékos átlagot. Mi. A­ munkamódszerátadás ki fogjuk szélesíteni. Egy hét alatt négy szaktársnő betaní­tását vállalom — mondja Bardóczky Irén. Erre már a műhely többi dolgozói is beleszólnak a »Harc a munka front­­ján«-brigád megbeszélésébe. Egymás­után 6 élmunkás vállalta, hogy április 4-ig átadja munkamódszerét a gyengébbeknek. Bardóczky Irén sztahanovista több­száz lány- és asszonytársa számára hozta el a sztahanovista tanácskozás forró hangulatát és nagyszerű tapasz­talatait. Élményei és a tanácskozáson szerzett tanulságai meghatványozód­nak, s a szocialista munkaverseny újabb sikereivel készülnek dolgozó né­pünk legnagyobb ünnepére, felszabadu­lásunk ötödik évfordulójára. Termelési értekezleten számolnak be a küldöttek a sztahanovista tanácskozásról A sztahanovista tanácskozás küldöttei március 6—19 között üzemi termelési értekezleteken számolnak be a tanácskozásról. Amelyik üzemből nem volt kül­dött, ott az üzemi bizottság tit­kára számol be a dolgozóknak. A beszámolók a tapasztalatcsere újabb forrásai lesznek, elősegí­tik majd Pártunk útmutatása nyomán a munka­verseny, a szta­hanov­ista­ mozgalom kiszélesíté­sét. Az üzemi termelési értekez­leteken ugyanakkor oklevéllel tüntetik ki a szakma legjobb dolgozóit. A Szakszervezetek Országos Tanácsa rövidesen könyv formá­jában kiadja a Sztahanovisták Első Országos Tanácskozásának anyagát. Képviselőnek jelölték Zsuravljev szovjet sztahanovistát, a Magyarországon tartózkodó szovjet küldöttség egyik tagját Zsuravljev, szovjet sztahano­vista kohász, a Magyarorszá­gon tartózkodó szovjet küldött­ség egyik tagja több mint 25 év óta dolgozik a Moszkva melletti Elektrosztál-gyárban. Mint újító és mint tevékeny társadalmi munkás kivívta a gyár dolgozói­nak szerete­tét és tiszteletét. A gyár munkaközössége Zsuravlje­­vet egyhangúlag jelölte a Szov­jetunió Legfelső Tanácsába képviselőnek- Zsuravljeven kívül a kohászati iparban dolgozók kö­zül 15 munkást és szakembert je­löltek képviselőnek. Kinevezések A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a Minisztertanács előter­jesztésére Ortutay Gyulát a Mú­zeumok és Műemlékek Országos Központjának elnökévé nevezte ki. A Minisztertanács a Népgaz­­sági Tanács elnökének javasla­tára Kossa István elvtársat az Országos Munkabér Bizottság elnökévé nevezte ki

Next