Népszava, 1950. augusztus (78. évfolyam, 176-202. sz.)

1950-08-01 / 176. szám

NÉPSZAVA Togliatti elvtársi Mindenki megégeti magát, aki kezet emel a világ szocialista része ellen Július 30-án az Olasz Kommunista Párt római szervezete aktívagyűlést tartott abból az alkalomból, hogy befejeződött az a kampány, melyet Rómaés a római tartomány Kommunista Pártja taglétszámának százezer főre emeléséért folytattak. A gyűlésen felszólalt Togliatti elvtárs és rámutatott arra, hogy a fennálló kormány csakis imperialista kalandok útjára tudja vezetni Olaszországot, arra az útra, amely már egyszer borzasztó katasztrófába sodorta. Hangsúlyozta, hogy az USA támadása a koreai és a kínai nép ellen az amerikai imperializmus kísérlete elvesztett ázsiai gyarmati uralmának visszaállítására és katonai konfliktus kirobbantására a szocialista világ határán. Rámutatott arra, hogy az angolamerikai imperializmus gyarmatúráiméhoz Olaszországban csak a katolikus egyház és az Actio Catholica vezetőinek fűződnek érdekei. Olaszország érdekei a népek teljes felszabadulását, a béke megőrzésért kívánják. Ezután megbélyegezte a kormány utasításait, melyekkel meg akarja akadályozni a stockholmi felhívás aláírásgyűjtési mozgalmát. — A kormány megtiltja — folytatta ezután —, hogy nyilvános gyűléseken beszéljünk a koreai eseményekről és ezzel beismeri, hogy hazug propagandája nem állhat helyt a mi érveinkkel szemben. — Azzal vádol bennünket, hogy nem akarjuk, hogy Olaszország a támadó szovjetében és fronthoz tartozzék. Ez igaz. Mi valóban nem akarjuk ezt és minden erőnkkel meg fogjuk ezt akadályozni. Mi mindenekelőtt azért cselekszünk és azért fogunk így cselekedni mert nem akarjuk Olaszország vereségét. Tisztában vagyunk azzal és figyelmeztetünk arra, hogy mindenki, aki kezet emel a világ szocialista része ellen, megégeti " ,,hív magát. Ismételten feltettük a kérdést országunk vezetőinek: hol történt akár csak egyetlen ellenséges, vagy fenyegető cselekedet a Szovjetúnió részéről, amely védekezésre készteti Olaszországot és arra, hogy a szovjetellenes frontban keressen helyet a maga számára. Erre a kérdésünkre hallgatással válaszoltak. A hallgatás nem jelenti-e azt, hogy titkos szándékai támadó jellegűek. Togliatti elvtárs megbélyegezte a kormány esztelen fenyegetődzések a kommunisták ellen, majd a következőket mondta: — Célunk megmenteni Olaszország békéjét a hisztéria, esztelenség és vezetőinek vaksága elől, megmenteni az olasz nemzet egy cégét és szabadságát.És ne mondják nekünk azt, hogy Olaszországban nincs többé talaj ilyen egység számára! Olaszország alkotmánya kell legyen ez a talaj. Togliatti elvtárs ezután rámutatott az ellenség mesterkedéseire, hogy dühödt uszítás segítségével kockázatos lépésekre provokálja Olaszország kommunistáit és dolgozóit. Felhívta az olasz kommunistákat, szilárdítsák a béke és demokrácia táborát és legyenek tudatában annak, hogy a demokrácia és béke erői mersz* túlszárnyalják az imperialista tábor erőit, végül az olasz kommunisták és demokraták nevében melegen üdvözölte a szabadságáért és függetlenségéért harcoló hős koreai népet. A fiúk mi mikor megdermedtek volna a meglepetéstől, amit a szőke óriás magyar beszéde váltott ki. Most a meglepetés véget vetett a főhadnagy parancsolta dermedtségnek. Valósággal körültáncolták a vett könyvelőt. Egyszerre már kérdést is intéztek hozzá. A szőke egyediem kérdésre sem adott választ, — hanem azt mondotta el, amit ő akart elmondani. — Két gazember úr akarni tudok mind megölni. Főhadnagy gazember titeket eladni, ezredes gazember, titeket megvenni. Egy magyar fiú három és fél amerikai dollár. Ezredes gazember fizet. Főhadnagy gazember kapni pénzt, nevet. Magyar fiú meghal Titeket vinni Afrika, idegenlégió — meghalni. Napszúrás, éhség, tífusz, kígyó, szurony, golyó, tőr, méreg. Idegenlégió — rossz halál, biztos halál. — Ezredes gazember — folytatta a holland könyvelő rövid szünet után —, lenni nem ezredes, csak gazember. Lenni kereskedő — emberkereskedő. A lit an! engem ide, lenni nektek börtönőr. Főhadnagy gazember, lenni gyilkos. Tik, lenni áldozat. A holland jobb öklével hatalmasat ötölt domború mellére. — Én holland, lenni jóbarát magyarok. Megmenteni tiktek. Adni ruha, étel, hivatal, pénz. Hollandia — szabadság. — Hollandia — gazdagság. Hollandia — bodogság. Holland-India lenni mennyország. Banán, ananász, kakaó, csokoládé, kávé, tea, pálma. Kék tenger, kék ég. Barna ember, barna asszony, barna lány. Holland hivatalnok, lenni fehér ember, parancsolni barna embernek, barna asszonynak, barna lánynak. Kapni sok pénz, sok, jó, holland forint. Én csinálok tiktek holland hivatalnok ... A holland könyvelő, a magyarok barátja, barátságosan nevetett a fiúkra. . . „ „ , — Jönni, jönni, sietni Holtend-Indiába. En vezetni tiktek, én lenni nektek jó barát, apa. A fiúk, mivel a holland értett magyarul, csak szemmel és kézmozdulatokkal tanácskoztak. Nem tudtak egy véleményre jutni. A többség a pincében maradt, ott várta meg a főhadnagyot. Csak tizenhét fiú ment a holland után, hogy hivatalnok legyen Holland- Indiában, a kék tenger partján, az örökké kék égbolt alatt. A tizenhét között volt Kerekes Pista. Sípos Karcsi, akit Pista valamennyi társa közül legjobban szeretett, a pincében maradt. 6. Az utcán a ramházak között, amerikai járőrök cirkáltak. A magyar fiúkat többször igazoltatták. A holland könyvelőnek kitűnő papirosai voltak, amelyek igazolták, hogy tulajdonosuk holland államhivatalnok, aki (kormánya megbízásából) a németek által elhurcolt, holland állampolgárokat vezet vissza hazájukba. Az igazoló papiroson angol és amerikai pecsétek is virítottak. Az amerikai katonák továbbengedték a fiúkat, akiket a hollandul figyelmeztetett, hogy ne beszéljenek magyarul, nehogy elárulják magukat. A fiúk tehát csak a szemükkel és kezükkel beszéltek , mint a süketnémák és gyorsan szedték a lábukat. A kis csapat egy negyedórás gyors menetelés után a pályaudvarhoz ért. Az állomásépületek romokban hevertek, de a vasúti forgalom már megindult. A magas, szőke hollandust a pályaudvaron egy köpcös, vöröshajú hollandus fogadta — nagy tisztelettel. A vöröshajú (ki mellén és szürke kabátja bal ujján argói katonai jelvényeket viselt) sorra kezet fogott a fiúkkal. Szívélyesen, keményen. Egy nőnekmásiknak a villát is megveregette. Cigarettával kínálta őket és tűzzel is szolgált. Mikor a fiúk valamennyien rágyújtottak, e köpcös hollandul intett, hogy kövessék. A fiúk engedelmeskedtek. Mentek a köpcös után — aki sietett, majdnem szaladt. A fiúk utána. Észre se vették, hogy a magyarul értő hollandus nem követi őket. Vagy tíz percig tartó, erőltetett menetelés után a köpcös megállóit egy vasúti teherkocsi előtt, amely árváin unatkozott egy mellékvágányon. A hollandus mosolyogva intett a fiúknak, hogy szálljanak fel. A fiúk engedelmeskedtek. Mikor már valamennyien fent voltak s a marhakocsiban, a köpcös hollandus gyors, biztos mozdulattal, kívülről rájuk zárta az ajtót. A magyar fiúk foglyok voltak egy rozoga vasúti teherkocsiban. — Nesze neked, szabad, kék égi — kiáltotta az egyik fiú és elsírta magát. A fiúk, mikor az első megdöbbenésből magukhoz tértek, teli torokkal ordítoztak, öklükkel dühösen verték és rongyos cipőbe bujtatott lábukkal vadul rugdosták a marhakocsi oldalát. Pokoli lármát csaptak. Az eredmény: egy negyedóra alatt úgy berekedtek, hogy suttogva is alig tudtak beszélni. Kezük, lábuk fájt, lihegtek. A marhakocsi oldalfalain (jó magasan) apró ablakok voltak, sűrű vasráccsal. A vasrács megakadályozta a fiúkat abban, hogy kimásszanak, de nem akadályozta meg őket abban, hogy egymás vállára kapaszkodva kinézzenek a nagyvilágba. A nagyvilág a végtelen óceán felé induló, magyar fiúk számára most egy romikülott őrház volt, néhány elhagyott sínpár és egy nyurga, kissé hajlotthátú fiatalember, aki fel 6 alá járkált a fiúk börtöne előtt. Börtönőr. A hajlotthátú sötétbarna színű civilkabátján (mint az utóbbi időben minden civilruhán) valami katonai jelvény volt. Hogy melyik ország színei és címere, azt a fiúk nem tudták megállapítani. A vasúti kocsiban félhomály volt. A padlón szalma. Az egyik sarokban, egy sátorlapon kenyér. Sok, nagyon sok, hosszúkás alakú katonakenyér. Egy másik sarokban — nagy hordó víz. Mellette mezőedény. A fiúk, az éhes, fáradt, szomorú, dühös fiúk nekiestek e kenyérnek Ettek, faltak. Aztán ittak. A kenyérzársz volt, a víz poshadt. De azért jól esett. Mikor már több kenyér és több víz nem fért beléjük, a fiúk ismét dörömbölni és ordítani kezdtek. Az eredmény: most már tíz perc után berekedtek. Leheveredtek a szalmára. Pár perc múlva már valamenyien aludtak. Mélyen aludtak. Arra ébredtek fel, hogy alvóhelyük megmozdult. A kocsit, amelyiknek foglyai voltak, egy hosszú vasúti szerelvényhez kapcsolták. 7. A vonat, amelyen a fiúkat szállították, csigalassúsággal haladt. Néha, egy-két órán át száguldott, de aztán órákon, néha napokon át egyhelyt vesztegelt. A fiúk komiszul érezték magukat. Dögletes bűz. A kocsi kegyetlenül rázott. A víz elfogyott. A fizikai szenvedés annyira kínzó volt,hogy már az a kérdés sem izgatta őket különösebben, hova utaznak. Valahova! Mindegy. Vagy legalábbis majdnem mindegy. A fontos csak az, hogy mielőbb véget érjen ez a förtelmes rabság. Az utazás harmadnapján, éjszaka, mikor a fiúk aludtak, a vagon ajtaja kinyílott. A nyitott ajtó előtt fegyveresek állottak: tíz-tizenkét katona. A katonák villanyzseblámpákkal világítottak be a kocsiba. Egy civil is volt közöttük és (úgy látszik), ez volt a főnök: ő adott a fiúknak (valami ismeretlen nyelven) parancsokat. A nehéz álomból fölzavart leventék nem értették, mit akarnak tőlük. Lassan azután mégis rájöttek, hogy mi a teendőjük. Egyenként másztak ki a kocsiból, amely valahol a nyílt pályán állót. Két-két fegyveres őr között állva, megmosakodtak egy nagy dézsa vízben. Két fiú kezébe seprőt, két fiú kezébe vizes rongyot adtak. E segédeszközökkel, úgy, ahogy kitakarították a kocsit. A katonák kenyeret és néhány tucat konzervet dobtak fel a kocsiba és megtöltötték vízzel a hordót. Aztán a fiúkat visszaparancsolták a vagonba és az ajtót ismét rájuk, zárták. Egy óra múlva a vonat elindult. A fiúk reggel megállapították, hogy már csak tizenhatan vannak. Egyik társuk az éjjel megszökött. A hosszúra nyúló utazás kevés változatossággal járt. Egyszer komiszul rázott a kocsi, máskor még komiszabbal. Akik, társaik váltóra állva, a vasrácsos ablakon át a vidéket bámulták, majd mindig ugyanazt látták: félig rombadőlt és felperzselt városokat és falvakat, felrobbantott hidakat, friss tömegsírokat. Nagyon sok katonát is láttak a fiúk. Amerikai és angol katonákat. Pista ekkor , látott előszörnégert. A néger amerikai egyenruhát viselt. (Folytatása, következik.) I LLÉS BÉLA kisregénye: 2. Kerekes Pista világkörüli utazása Rémhírterjesztőket és áruhalmozókat tartóztattak le Szolnokon őrizetbe vették ifj. Tóth Ferenc mészárost. Ifj. Tóth Ferenc a felszabadulás után nyugatról tért vissza, belépett a Szociádemokrata Pártba s annak jobbszárnyához tartozott. A városban állandóan háborús híreket terjesztett. Lakásán a házkutatás során nagymennyiségű élelmiszert és textilneműt találtak: két és fél zsák lisztet, két és fél zsák cukrot, öt és fél zsáklót, öt bődön zsírt, száz méter különböző fajtájú vásznat, hetvenöt méter szövetet, nagymennyiségű egyéb textilanyagot, piperecikket, valamint harmincöt darab aranygyűrűt, karperecet és egyéb ékszert. Salgótarjánban letartóztatták Parditka Lajos volt textilkereskedőt, aki háborús rémhíreket terjesztett. Parditkának háromszázezer forint értékű bérháza van a Fő utcán s a lakásbán száznegyven kilogramm lisztet, negyven kilogramm cukrot, száznegyven kilogramm zsírt és húszezer forint értékű textilárut találtak. Letartóztattak Salgótarjánban egy másik rémhírterjesztő spekulánst is ifj. Holub József volt hentest. Holub József feketén vágott s feketén adta el a húst. Lakásán egy mázsa lisztet, hatvan kilogramm húst s nagymennyiségű egyéb élelmiszert találtak. Májusban a villamosok és trolibuszok több mint 55 millió utast, az autóbuszok pedig csaknem 8 millió utast szállítottak, kétszer annyit, mint ,1938 májusában. 4 Kizárások a szakszervezetekből A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége kizárta tagjai sorából K. Várnai Sándor, a Szerelőipari NV volt vb-bérfelelősét, mert a normarendezéssel kapcsolatos aktívaértekezleten a normarendezés ellen uszított. Basa István, a Lempart Zománcárugyár vegyipari műhelyének mb-termelési felelősét, akiről kiderült, hogy 1939-ben a nyitaspárt tagja volt. Basa Istvánhazug rágalmaikkal uszított a normarendezés ellen. Litzler Jánost, a Lampart Zománcárugyár vízóraosztályámak dolgozóját, aki a normarendezéssel kapcsolatos aktíva-értekezleten hangsúlyozta, hogy ők, a »régi szocialisták« ellenzik a normarendezést, s azt a valótlanságot állította, hogy az ő műhelyükben nem avultak el a normák, mert nem kaptak új gépeket. Józsa Imrét, a Forgácsolószerszámok Gyárának osztályvezetőjét, mert meghamisította társai elszámolását. Józsa jobbofeli szociáldemokrata, akit a Magyar Dolgozók Pártjából kizártak. Bartók János, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozóját, aki elégedetlenséget igyekezett szítani a normarendezés ellen. Havonta 900— 1000 forintot keresett mégis azt hangoztatta, hogy a népi demokrácia nem biztosítja a megélhetését. Antal Bora Jánost, az Ózdi Kohászati Üzemek N durvahengerműjének dolgozóját. Hazug rátrakban:» szintén a termőrendezés ellen lazított. Állandóan dicsőítette az elmúlt fasiszta rendszert és minden alkalommal kifejezésre juttatta jobboldali szociáldemokrata érzelmeit. Végül Füle Józsefet, az Emag N forgácsolóműhelyének esztergályosát, aki álmunkét társaival ellenségesen szembefordult, mert azok lazának tartották az elavult normákat és kérték annak felülvizsgálását. A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete kizárta tagjai sorából Pálffy Jenőt, a Minőségi Állami Áruház Mártírok útjai fiókjának alkalmazottját, erkölcstelen magatartása miatt. Pálffynak egyaránt rossz viszonya volt a munkához, munkatársaihoz és családjához. Kovács Lajost, a Lottó NV alkalmazottját, demokráciaellenes kijelentései miatt. Pálmány Istvánt, az ORI alkalmazottját, aki bércsalást követett el. Kerekes Zoltánnét (Tanfolyamellátó NV), aki a belkereskedelmi minisztérium iskolájának hallgatóit és takarítószemélyzetét meglopta. Boron Lajost (Transzport Szállítmányozási Vállalat), akit bűncselekmény elkövetése miatt a Budapesti Büntető Munkásbíróság fegyházbüntetésre ítélt. Kisebb esők Várható időjára* kedd estig: Mérsékelt szél, Felhőátvonulások. Néhány helyen kisebb eső. 1990 AUGUSZTUS 1. KEDD Első termelési értekezlet a Magyar Pamutipar újbudai telepén A Magyar Parmutipar óbudai telepén megtartották az első termelési értekezletet, amelyen a nyomó, gőzölő, festékkonyha, kalander és festékanyagraktár dolgozói vettek részt. A beszámoló az eddigi termelési eredményekkel, az alapbéremelés és normarendezés kérdéseivel és a traumiaverseny továbbfejlesztésével foglakozott. Reichmann Rezső elvtárs, főmérnök beszámolójában elmondotta, hogy az első tervnegyedévhez viszonyítva visszaesés mutatkozik az üzem termelésében. Ezzel párhuzamosan itt is tapasztalható, hogy a bérek gyorsabban emelkedtek, mint a termelés. A jelenlegi normák nem hatnak ösztönzőleg a termelés emelésére, aminek következménye például az is, hogy egyes műhelyek a korábbi 10 százalékos túlteljesítési vállalásaikban lemaradtak. Helyi példákkal, mutatóit rá, hogy a normák itt is elavultak. Az új gépeik beállítása, a profitíozás következtében könnyebbé vált a munka, az új munkamódszerek és újítások alkalmazása mind-mind hozzájárultak a normák elavulásához. De ez a természetes lazulás csak az egyik ok. A jobboldali szociáldemokraták aljas aknamunkával, szándékosan is meggyorsították ezt a folyamatot. Párhuzamot vont a múltévi és az idei normarendezés között. Ügyelnek most arra is, hogy ne mechanikusan rendezzék a normákat. Minden normát az üzem dolgozóinak bevonásával külön-külön vizsgálnak felül. A múlt évi normarendezéssel ezentétben most az alapbéremelés megszünteti az egyenetlenséget a tanult és tanulatlan munka között. Ezután üzemrészenként sorolta fel, hogyan alakulnak majd a normák. A nyomóüzemrészről szólva elmondotta, hogy kezdetben az átlagos teljesítmény 100 százalék körül lesz. A gőzövőben az egyik gépnél azért mutatkozik majd visszaesés, mert az egyik műveletet nem építették be az előző normába. A festékanyagraktárról szólva, rámutatott, hogy az új normák itt nem jelentenek visszaesést, mert az előzőeket helyesen állapították meg. Az átmeneti bércsökkenést a verseny jobb szervezésével és a versenyrendület fokozásával kel kiküszöbölnünk, így például a nyomóüzemrészben a gyorsabb hengercserékkel és a festék időben való megrendelésével. Végül Reichmann elvtárs bejelentette, hogy a Magyar Textilfestő versenyre hívta az üzemet az új normák túlteljesítésére. A vállalatvezetés üzemrészenként nem készített próba-elszámolásokat, ami azt okozta, hogy a hozzászólót túlnyomó részt antékosságban fejtette ki véleményét. Kaveggia Frigyes elmondotta, hogy a verseny továbbfejlesztésének egyik döntő feltétele a további újítások bevezetése. Ezzel kapcsolatban meg kell szüntetni, hogy egyes újításokért járó díjakat még ma sem fizették ki. Ez elkedvetleníti az újítókat. Egyes hozzászólók utaltak a versenyt gátoló anyagellátási és anyagmozgatási zavarokra. Beringer Károly nyoma elmondotta, hogy a nyíróműhelyből gyakran piszkosan érkezik az áru és ez gyakran okoz gépállást. A versenymozgalmat gátolja az is — amint Molnár Károly preparáló mondotta —, hogy a négy hete rendelt dézsát még ma sem kapták meg. Emiatt 200 liter festék helyett csak 100 litert tudnak készíteni. Elmondotta, hogy a légellátás sem elég folyamatos. Dérer János a következőket mondotta felszólalásában: »Nekünk az ellenség kezét kel a hibák mögött keresni.« A festékek jelenleg is rosszak, ami a teljesítmény csökkenését eredményezi. A »koreai békehét« megindításának kérdését a jelenlevők közül csak két műszaki értelmiségi vetette fel. Győrvári Ferenc vegyészmérnök konkrét célkitűzést tett arra, hogy egyes festékek önköltségét csökkenti. A rossz, helytelen festékrecepteket felülvizsgálja. Sásdi István vegyészmérnök a nyomóműhely művezetői nevében vallatta, hogy akoreai békehék egy napján megtakarított festékkel nyomnak. Más hiányosságok is felszínre kerültek az értekezleten. Az előadó, Reichmann elvtárs, elmondotta: »Az igazgatói alapból díjazzuk azokat a javaslatokat, amelyek az új normák bevezetésével egyidejűleg a termelés emelését célozzák«. Az értekezleten azonban, gyenge előkészítés következtében, egyetlen ilyen javaslat sem hangzott el. Pedig Reichmann elvtárs arról is beszélt: »A tavalyi normarendezés egyik fő hibája volt, hogy nem kapcsolták össze a verseny továbbfejlesztésével«. Az üzemi bizottságnak a további' termelési értekezleteken módja nyíik' az első értekezlettel kapcsoatban elkövetett hibáinak kiküszöbölésére. Ehhez szükséges elsősorban a bizalmi- ,'-shálózat mozgósítása, hogy tudatosítsák a dolgozókban: készüljenek fel a termelési értekezletre és hozzászólásaikkal, javaslataikkal segítsék a vállalatvezetést az alapbéremelés és normarendezés sikeres megvalósításához. A vállalatvezetés, pedig konkrét próbaelszámolásokkal nyújtson tiszta képet az üzem dolgozóinak, hogyan alakul keresetük az új normák bevezetése után. y