Népszava, 1951. augusztus (79. évfolyam, 177-202. sz.)

1951-08-01 / 177. szám

1951 AUGUSZTUS 1. SZERDA Jó együttműködéssel biztosítsuk az őszi csúcsforgalom sikerét A vasút minden évben össze­­oldja m meg legnehezebb feladatát. Ilyenkor kell az ipari termelés továbbítása mel­lett a mezőgazdaság termését, is el­szállítani. Az idén ez a feladat külö­nösen nagy. Ipari termelésünk a Központi Statisztikai Hivatal leg­utóbbi jelentése szerint 34,4 százalék­kal magasabb, mint volt egy ével ezelőtt és az Alkotmány­ ünnepi ver­senyben rohamosan növekszik tovább. Mezőgazdasági termelésünk ebben az évben dolgozó parasztságunk jó mun­kájának jutalmaként és a jó időjárás következtében ugyancsak lényegesen gazdagabb, mint a tavalyi. Vasuta­saink előtt tehát nagy feladatok áll­nak az őszi csúcsforgalom lebonyolí­tásában. Mindössze 4,5 százalékkal több vasúti kocsi segítségével 1950- hez képest körülbelül 30 százalékkal nagyobb forgalmat kell lebonyolítani. A vasút minden szakszolgálatának meg kell feszítenie erejét a siker érdekében. Az egyik legdöntőbb feladata a szál­líttató gazdasági szervekkel való jó együttműködés. A vasút a maga ré­széről megszervezte, hogy a gyors ki- és berakodáshoz, az üres és megrakott vasúti kocsik érkezéséről legalább négy órával, irányvonalak esetében pedig 12 órával érkezés előtt értesí­tést kapjon a címzett vállalat, hogy a kirakáshoz munkaerővel, felszere­léssel, szállítási eszközzel előre fel­készülhessen. A vállalatoknak is elő kell készül­niük az őszi csúcsforgalomra. Leg­döntőbb ezen a téren a szállítás egyenletes ütemének megszervezése. Fel kell számolni azt a gyakorlatot, hogy a fuvaroztató vállalatok a hét utolsó napjaiban és a hónap utolsó tíz napjában adják fel tömegesen az árut, amíg a hét első felében és a hó­nap első részében rakodási tervüket nem tartják be, ennek következtében például június hónapban számos olyan elmaradt szállítmány volt, ame­lyet a szállítási határidő betartása ér­dekében csupán néhány kocsiból álló vonattal kellett továbbítani. Ezek a szállíttató vállalatnak magas fuvar­díjat okoznak, a vasút üzemének gazdaságosságát a magasabb fuvar­díj ellenére is lényegesen rontja, amely elsősorban a több szénfogyasztásban jelentkezik. Más vállalatok nem tartják be a kö­tött megállapodást. Ez elsősorban a gyorsan romló árukra vonatkozik, ame­lyeknek érkezése percnyi pontosságra kötött. Elhúzzák a rakodás idejét és a menetrendszerű gyorstehervonat nem tudja az árut továbbítani. így volt ez például Kecskeméten és Kis­kunhalason a BARNEVAL és MEZŐKER szállításaival. Tűrhetetlen egyes vállalatoknak az­­álláspontja, amelyek, ahelyett, hogy az éjszakai rakodási munka megszer­vezésével is felkészülnének az őszi csúcsforgalomra, úgy gondolkodnak, hogy inkább megfizetik a vasútnak a kocsiálláspénzt és kirakatlanul vára­koztatják a kocsit. Nemrégiben Kun­madarason egy építkezési vállalat vo­nult fel. A vállalat szombaton el­engedte embereit és a vasút hatalmas szállítmányokat kénytelen volt más területtől elvont, sőt a távoli állomá­sokról áthozott pályafenntartási mun­kásokkal kirakatni. A vállalatoknak a munka helyes megszervezésével és a munkaerők megfelelő beosztásával kell a ki- és berakodást előkészíteni s elvégezni és tudomásul kell venniök, hogy a kocsi­álláspénz sem a vasút, sem pedig a népgazdaság számára nem jelent kárpótlást azért a veszteségért, ame­lyet a kocsik késedelmes kirakása a forgalomból való kiesés következté­ben okoz. Az őszi csúcsforgalom sikere érde­kében tehát már most meg kell te­remteni a vasút és a szállíttató válla­latok közötti jó együttműködés alapjait. Tovább kell fejleszteni azoknak a komplex­ brigádoknak szer­vezőmunkáját, amelyek már a múlt évben is igen nagy szerepet ját­szottak a kocsiforduló meggyorsításá­ban. A cukorgyáraknál például a komplex-brigádok munkájával sike­rült az ötórás rakodási időt 4—4­/? órára csökkenteni. A komplex-brigá­dok, időben történő értesítés esetén meg tudják honosítani a vonattartóz­kodás alatti gyorsított rakodás szov­jet módszerét is. A kereskedelmi szak­­szolgálat jó szervező munkáján és a szállíttató vállalatokkal való jó együtt­működésen múlik jelentős mértékben az irányvonatképzés sikere is, amely a gazdaságos szállítás és a széntaka­rékosság szempontjából egyaránt igen jelentős. A vontatási szolgálat legfontosabb feladata a mozdony- és kocsipark biztosítása. A vontatási, illetve gépészeti szakosztály kifogástalan mozdonyok biztosításával és a mozdonyok szocialista karbantartá­sára szervezett­ Nazarova-mozgalom­­mal, valamint a kocsipark m­en­y­­nyiségi és minőségi hiányosságat nagy részének felszámolásával készül fel az őszi csúcsforgalom feladatai­nak teljesítésére. A vontatási szol­gálatnak nemcsak az a feladata, hogy továbbítsa az elszállításra váró árut, hanem az is, hogy a lehető leggazdasá­gosabban tegye azt: minél keve­sebb mozdonnyal, minél kevesebb kocsival és minél alacsonyabb szén­fogyasztással, üzemköltséggel. Eb­ben van a 2000 tonnás és 500 kilo­méteres mozgalom, a vasutas sztaha­novista mozgalmak óriási jelentősége. A legnagyobb jelentőségű ezek között a »Minden út jövedelmezőségéért«­­mozgalom, amely a vasút összes moz­galmának gazdasági eredményeit pontosan megmutatja. Az áru gazdaságos továbbítása összefügg a bányászok jó munkájá­val is. A vasútnak a jelenleginél na­gyobb széntartalékokra van szüksége, hogy a mozdonyok részére állandó szénkeveréket biztosíthasson és ennek a keveréknek tüzelési sajátosságait a gazdaságos felhasználás érdekében a mozdonyszemélyzet is megismer­hesse. A bányászoknak azzal kell hozzájárulnuk az őszi csúcsforgalom sikeréhez, hogy nagyobb mennyiségű és jobb minőségű szenet adnak a vasútnak. Rendkívül nagy feladatai vannak a forgalmi­ szolgálatnak is az őszi csúcs­­forgalom lebonyolításában. A vasút a forgalom gyorsaságának és bizton­ságának növelésére július 1-ére­ új forgalmi utasítást adott ki, amely a legkorszerűbb szovjet módszerek figye­lembevételével készült. A forgalmi szolgálat további feladata az őszi csúcsforgalom biztosítása érdekében harcolni a menetrend betartásáért és a vonat- és mozdonyácsorgások meg­szüntetéséért. A mozdonyvezetők ma még rengeteg időt kénytelenek felfűtött mozdonnyal készenlétben állni vagy a fűtőház területén időzni, legtöbb eset­ben a forgalom hibájából. A »zöld­utca« hiánya is sok mozdonyácsor­­gást, felesleges szénfogyasztást okoz. A Ferencvárosi Fűtőházban például a mozdonyvezetők általános véleménye, hogy Dombóvárról Budafokig hama­rabb lehet elérni, mint Budafokról a Ferencvárosi pályaudvarig. Az őszi csúcsforgalom lebonyolítá­sában döntő a három szakszolgálat: a kereskedelmi, vontatási és forgalmi szolgálat együttműködése. Az együtt­működés alapját az augusztus 1-én bevezetésre kerülő 24 órás vonattovábbítási terv képezi. Ebben a tervben 24 órára előre megtervezik a vonatforgalmat, milyen tehervonatok hova közlekednek, mennyi lesz a menetidejük, így ki­küszöbölődik az indokolatlan vonat­­ácsorgás, torlódás, forgalmi kiesés. A 24 órás vonatforgalmi tervet már három igazgatóságnál — a Pécsi, Szegedi és Szombathelyi Igazgatóságnál — igen jó eredménnyel próbálták ki és előre­láthatólag jelentős szerepet játszik majd az őszi csúcsforgalom gazdasá­gos és tervszerű lebonyolításában. A pályafenntartás úgy készült fel az őszi csúcsforgalomra, hogy a mun­kák legjelentősebb részét még annak megindulása előtt befejezi. Szovjet tapasztalatok alapján kikísérletezett szalagrendszerű pályafenntartási mód­szerrel javítják a vasúti felépítménye­ket és azon igyekeznek, hogy a foko­zott karbantartással tovább csök­kentsék a »lassú­ jelek« számát. A híd­­szolgálat dolgozói az őszi csúcsfor­galom megindulásáig 21 hidat ké­szítenek el. A járműjavítók úgy járulnak hozzá a nagy feladat teljesítéséhez, hogy csökkentették a mozdony- és kocsi­javítási időt. Felkészültek, hogy a futójavításokat a gyűjtőállomásokra kirendelt műhelyrészlegek végezzék majd el, hogy minél kevesebb kocsit kelljen javítás miatt hosszabb időre a forgalomból kivonni. A magyar vasutasok már eddig is alapos munkát végeztek az őszi csúcs­­forgalom jó előkészítése érdekében. További előkészületeik egybeolvadnak a Vasutasnapra és augusztus 20-ra történő versenyfelajánlásaik teljesí­tésével és túlteljesítésével. A verseny­mozgalom kiszélesítése, a szakszolgá­latok közötti együttműködés megszer­vezése, az áldozatos, közös harc az a mód, amely biztosítja, hogy az öt­éves terv második évének nagy fel­adatait vasutasaink is maradéktalanul teljesítik. (Az őszi csúcsforgalom előkészü­leteiről a Népszava szerkesztőségé­ben tartott értekezlet alapján.). 3 NÉPSZAVA A bánya- és energiaügyi minisztérium jelentése az 1951 második negyedév élüzemeiről A bánya- és energiaügyi minisztérium a szakszervezetekkel egyetértésben értékelte az üzemek dolgozóinak az 1951. év második negyedében elért eredményeit és ennek alapján kijelölte az új élüzemeket A szénbányászatban a nagyüzemi szénbányák közül él­üzem lett a Petőfi-bánya VII. aknája (Rózsaszentmárton). Az üzem második negyedévi termelési tervét 104,6 szá­zalékra, az egy főre eső termelési elő­irányzatát 112,4 százalékra, feltárási és elővárási tervét 103 százalékra tel­jesítette. Második a Nagybátonyi Szén­bányák szorospataki üzeme. Harmadik a MESZHART Szénbányák, Pécs 6. üzeme. A középüzemi szénbányászatban él­üzem a Dorogi Szénbányák I. aknája. Az üzem termelési tervét a második negyedévben 103,9 százalékra, egy főre eső teljesíményét 107,8 százalékra teljesítette. Az önköltségcsökkentési előirányzatukat 4,6 százalékkal túltel­jesítették. Második a Dorogi Szénbá­nyák XIV. aknája, harmadik a Kis­­terenyei Szénbányák fővölgyi üzeme A kisüzemi szénbányászatban él­üzem a Kisterenyei Szénbányák kisteleki üzeme. A bánya dolgozói termelési tervüket 114 százalékra, az egy főre eső termelési előirányzatot 107.4 szá­zalékra teljesítették. Az önköltséget az előirányzaton túl 10.2 százalékkal csökkentették. Az üzem feltárási ter­vét 110 százalékra teljesítette. Második a Zagyvai Szénbányák ságújfalvi üzeme. Harmadik a Kisterenyei Szén­­bányák vizslási üzeme. * A veg­yesbányászat területén az ércbányászati nagyüze­mek közül élüzem a Ga’nii Bauxit­bánya. Az üzem bauxittermelési tervét 114 százalékra, meddő letakarítási ter­vét 109 százalékra teljesítette a máso­dik negyedévben. Az egy főre eső tel­jesítmény tervét 23 százalékkal telje­sítették túl, az önköltséget az előirány­zaton túl 14 százalékkal csökkentet­ték. Második a Recski Ércbánya Válla­lat. Az ércbányászati kisüzemek közül élüzem az Eplényi Mangánércbánya. Az üzem dolgozói termelési tervüket 104,1 százalékra teljesítették Az egy főre eső teljesítményelőirányzatot 10.2 százalékkal haladták túl, az önkölt­séget 3.7 százalékkal csökkentették. Második a Mátrai Ásványbánya Válla­lat, Gyöngyös. A villamosenergiaiparban élüzem a Dorogi Erőmű. Egy kilowatt­óra villamosenergia előállításához szükséges hő felhasználásánál az él­üzemi feltételt 102,39 százalékra tel­jesítette. A dolgozók 94,2 százaléka kötött hosszúlejáratú versenyszerző­dést. Második a Mátravidéki Erőmű. Harmadik a Rákosi Mátyás Erőmű. Az elosztók közül étüzem az Elektro­mos Művek közvilágítási osztálya. Be­ruházási tervét 227 százalékra, felújí­tási tervét 161 százalékra, karbantar­tási tervét pedig 103 százalékra telje­sítette. Minden dolgozó bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe Második az AVESZ hazai üzletigazgatósága, harmadik az Elektromos Művek lég­vezetéki osztálya. Az ásványolaj bányászaiban élüzem az Ásványolaj kutató és Mély­fúró Vállalat. Második negyedévi ope­ratív tervét 114,2 százalékra teljesí­tette, önköltségcsökkentési tervét, az előirányzathoz viszonyítva 4 százalék­kal haladta túl. Az első negyedévhez viszonyítva, a második negyedében 21,4 százalékkal több újítást nyújtot­tak be. Második az Ásványolajvezeték Vállalat. Harmadik az Ásványolaj­gépjavító Vállalat. Az ásványolajfeldolgozóiparban él­üzem a Nyírbogdányi Ásványolajipari Vállalat; termelési tervét 109,5 szá­zalékra teljesítette, 99,1 százalékos tervszerűség mellett. Nyersparafinter­­melési tervének 10 százalékos túltel­jesítését vállalta, s ezt 18,5 százalékra teljesítette, önköltségcsökkentési ter­vét az előirányzathoz viszonyítva 6,1 százalékkal túlteljesítette. Második MASZOLAJ, Szőny; harmadik a Csepeli Ásványolajipari Vállalat. Színesfémiparban élüzem a MASZO­­LAL Ajkai Aluminiumkohó. Az üzem dolgozói második negyedévi operatív tervüket 102,6 százalékra, egy főre eső termelési tervüket 117,1 százalékra tel­jesítették. Az önköltségcsökkentést az előirányzathoz viszonyítva 1,01 százalékkal túlteljesítették. A hiányzók létszámát a második negyedévben az első negyedévhez viszonyítva 27,4 szá­zalékkal csökkentették. Második a Metallokémia Vállalat, harmadik a Dunavölgyi Timföldgyár. A szerves vegyipar nagyüzemei közül élüzem az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár. Az üzem termelési tervét 105,8 százalékra tel­jesítette, 96,2 százalékos tervszerűség mellett. Az önköltséget az előirányza­ton túl 3,1 százalékkal csökkentette. Második a Kisbállyai Gyógyszeráru­­gyár (Richter). A szerves vegyipar közép- és kis-­ üzemei közti élüzem az Alkaloida Gyógyszervegyészeti Gyár. Az üzem termelési tervét 110,7 százalékra telje­sítette, 99,9 százalékos tervszerűség mellett, önköltségi tervüket, az elő­irányzathoz viszonyítva, 6 százalékkal túlteljesítették. Második az Ipari Segédanyaggyár. A szervetlen vegyipar nagyüzemei közül élüzem a Hungária­ Vegyiművek. Az üzem dolgozói terme­lési tervüket 104 százalékra, ezen belül marónátronten­ükét 105.6 százalékra, DDT gyártási tervüket 109.1 száza­lékra teljesítették, 97.7 százalékos tervszerűség mellett. Az önköltséget, az előirányzaton belül 0.7 százalékkal csökkentették. Második a Fővárosi Gázművek. A közép- és kisüzemek közül élüzem a Dorogi Szénfeldolgozó Válalat. Az üzem dolgozói termelési tervüket 11,5 százalékra teljesítették, 97,2 százalé­kos tervszerűség mellett. A vállalat a Pécsi Kokszművekkel folyó párosver­senyben az elmúlt negyedév folyamán két alkalommal nyerte el az első he­lyezést. Második a Pécsi Kokszművek. A felszabadult magyar nép igazi örököse Kossuth politikájának Emlékkönyv jelenik meg Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára A Magyar Történelmi Társulat nyil­vános igazgatóválasztmányi ülését Andics Erzsébet elvtárs, Kossuth­­díjas akadémikus, a Történelmi Társu­lat elnöke nyitotta meg, m­ajd Elekes Lajos főtitkár számolt be a Társulat munkájáról. Ezután Andics Erzsébet elvtárs emelkedett szólásra. — A jövő esztendőben lesz 150 éve annak — mondotta —, hogy megszületett Kossuth Lajos. Kossuth születésének megünneplése egész népi demokráciánk, az egész magyar nép, sőt az egész haladó emberiség ügye. Ebben a megünneplésben ránk, ma­gyar történészekre különösen fontos munka vár; a mi feladatunk, hogy megrajzoljuk — ha nem is a maga teljességében, de főbb vonásaiban — Kossuth Lajos igazi alakját a magyar nép számára. Andics elvtársnő javasolta, hogy vezető magyar történészek bevonásá­val adjon ki a Történelmi Társulat egy Kossuth-emlékkönyvet, továbbá adja ki Kossuth Lajos népszerű For­mában megírt életrajzát. Az emlék­könyvben meg kell mutatni Kossuth államférfiúi nagyságát, azt, hogy amikor a magyar parasztságot kiszabadította a jobbágyság év­százados láncaiból, az egész em­beriség ügyét is előbbre vitte, a magyar nép teljes felszabadulásá­nak korát siettette. De ugyanakkor bírálni is kell Kossuth Lajost — mint ahogy Marx és Engels bírálta a tudományos szo­cializmus magas vártásáról. De a bírálat mellett sem szabad elfeled­kezni arról, hogy a magyar nép dicső­séges forradalmának Kossuth Lajos volt a vezére. Andics elvtársnő ezután hang­súlyozta,­­hogy Kossuth Lajos nagysá­gát igazán csak a felszabadult ma­gyar nép érthette meg, amelynek ve­zetője, a munkásosztály olyan közel­került Kossuth szelleméhez, mint előzőleg egyetlen osztály, egyetlen megelőző nemzedék sem. A magyar munkásosztály­­ veze­tésével az egész felszabadult dol­gozó nép­­ igazi örököse Kossuth politikájának, és elődjének munkáját úgy értékeli, hogy az örökség átvétele kiindulópont Kossuth céljainál messzebbmenő cé­lok elérésére, a szocializmus felépíté­sére hazánkban. — Éppen azért, mert népünk Kos­suth Lajost elődjének tekinti — mon­dotta —, jobban megérti bármely előző kornál. Hogyne értené meg Kossuth küzdelmét a reakcióval szem­ben a felszabadult magyar nép, amely leszámolt azokkal, akik ellen Kossuth is harcolt: leszámolt a Mailáthokkal és Festetichekkel, a Zichykkel és Ap­­ponyikkal, a mai Hám Jánosokkal, a magyar Sina bárókkal és a magyar Rotschildokkal. Hogyne értené meg népünk Kossuth nagy küzdelmeit a honvédelem terén, amikor ma egy új Jellasich-csal néz farkasszemet, ami­kor függetlenségét a világszabadság új zsandárja fenyegeti. Hogyne ér­tené meg Kossuthot, a vörössipkások vezetőjét és lelkesítőjét a magyar nép, amely ma új hadsereget épít. Népünk ma országát a vas és acél országává, az erős ipar, a gépesített mezőgazda­ság országává építi. Megérti tehát Kossuth küzdelmeit a védővámért, az iparegyletekért, a selyemhernyóte­nyésztés fejlesztéséért. Népi demo­kráciánk megmutatta a dolgozó ma­gyar nép előtt a szocialista fejlődés útját. Hogyne értené meg azt a Kos­suth Lajost, aki valamikor több könyvért, kórházakért, gyermekóvo­dákért, kulturális, szociális hala­dásért harcolt Igen, a magyar nép Pártunk vezetésével megértette a kossuthi figyelmez­tetést: »Menni kell, menni előre, aki nem megyen, eltiportatik.« Andics Erzsébet elvtárs ezután ja­vaslatot tett az emlékkönyv szerkesz­tőbizottságára. A bizottság elnökének Révai József elvtársat, tagjainak Andics Erzsébet elvtársat, Szekfü Gyulát, Mód Aladár elvtársat, Révész Imrét, Gerőné Fazekas Erzsébet elv­társat, Ember Győzőt, Mérei Gyulát, titkárnak pedig I. Tóth Zoltánt vá­lasztották meg. Több felszólalás után Révész Imre egyetemi tanár hangsúlyozta: " Az igazi Kossuth-szemlélet ki­­építése a magyar történelemben száz esztendő óta most válik először lehet­ségessé és ennek kiépülését a meg­előző nemzedékkel együtt, az én nem­zedékem is végzetesen akadályozta. Révész Imre ezután Kossuth alakja megrajzolásának jelentőségéről be­szélt. Hangsúlyozta, hogy a magyar nép életében a fordulat a nagy Szovjetunió és Sztálin adta lehetősé­gek révén a nemzet függetlensége és legjobb hagyományai megbecsülésé­nek szellemében jött létre. Ezután visszaemlékezett arra az időre, amikor a felszabadulás után a debreceni kollégiumban a kossuthi országgyűlés színhelyén összeült ez ideiglenes magyar nemzetgyűlés. A legelső perctől kezdve nem győztes hódítókként, hanem szabadító és segítő testvérekként viselkedő szovjet katonai hatóságoknak az volt a kíván­ságuk, hogy az egész nemzetgyűlés a kossuthi gondolat és hagyományok égisze alatt folyjék le s ez még az ünnepélyes külsőségekben is méltó­képpen kifejezésre jusson. Ezért óhajtották, hogy Kossuth egykori szó­noki emelvénye fölött a nemzetgyűlés egész tartama alatt ott függjön Kossuth életnagyságú arcképe. — A kollégiumban egyedül kéznél levő életnagyságú portrét — folytatta Révész Irne —, amely már az öreg turini remetét ábrázolja, megfelelő de­korációval elhelyeztük a kijelölt he­lyen. De amikor a magasrangú szov­jet tisztek eljöttek megtekinteni a ter­met, egyhangúan tiltakoztak az ellen, hogy ezt a történelmi feladatra fel­­sereglő gyülekezetét az öreg Kossuth, a sír felé közelgő, fáradt, magányos, megértetlen, száműzött képe köszöntse. Ekkor így szóltak: »Azonnal le kell venni és a föld alól is elő kell keríteni egy 48—49-es Kossuthot ábrázoló fest­ményt,­­ hiszen mi Kossuthnak nem a temetésére, hanem a feltámadására gyűlünk most össze, nem a hiába üzengető, letört szabad­­sághős igéjére vagyunk kiváncsiak, ha­­nem a diadalmas, nemzetépítő forr­a­dalmárt akarjuk látni és hallani.« Révész Imre elmondotta még, hogy a leégett városháza romfalai között találtak egy épen maradt, fiatalkori Kossuth-portrét és azt helyezték el II. Rákóczi Ferenc képével együtt a szónoki emelvény fölé. A nagy tapssal fogadott felszóla­lás után kihirdették a Magyar Törté­nelmi Társulat, és a Munkásmozgalmi Intézet munkásmozgalmi, illetve pa­raszttörténeti vonatkozású pályázatá­nak eredményét

Next