Népszava, 1951. szeptember (79. évfolyam, 203-228. sz.)

1951-09-01 / 203. szám

1951 SZEPTEMBER 1. SZOMBAT SZAKSZERVEZETI MUNKA Hogyan kerültünk a legjobbak közé Egy vb munkája az augusztus 20-i versenyben A második lettünk a könnyűipari és az élelmezési üzemek között a minisztertanács vándorzászlajáért folytatott versenyben. Az elért sikerek szívós, megfeszített és kollektív munka gyümölcseként jöttek létre. A minisztertanács határozata megállapítja, hogy a Gizella-malom dolgozói augusztus első 20 napjában 106,5 százalékra teljesítették tervüket, a tervezett lisztmegtakarítás mértékét 157,6 százalékkal túlszárnyalták, az energiafelhasználást 300 kilowattórával csökkentették. Ez a kimutatás azt bizonyítja, hogy messze túlszárnyaltuk a kongresszusi verseny eredményeit. Az üzem termelékenysége februártól augusztusig több mint 15 százalékkal emelkedett a harcok, az erőfeszítések élén üzemi rártszervezetünk haladt, amely kezdeményezőie, lelkesítője és szervezője volt a munkának. Minket, szakszervezeti aktívákat is felrázott, segített, irányított. A pártvezetőség minden héten számon kéri az üb-től, hogyan végezte munkáját. Hol az egyik, hol a másik reszortfelelősünknek kell beszámolnia. A pártvezetőség rendszeres ellenőrzése és kritikája a legfőbb segítség számunkra. Ennek a segítségnek azonban még számtalan formája és módszere van. Csak egy példát mondok. Az augusztus 20-i verseny megindulásakor láttam, hogy a szakszervezeti bizalmiak munkája nem kielégítő. Beszéltem velük, kértem őket, dolgozzanak lelkesebben, mindez azonban keveset használt. Ekkor a párttitkár elvtársnő segítségét kértem. Ő egyenként behívta magához a szakszervezeti aktívákat, különkülön mindegyikkel beszélt, elmondotta nekik, hogy milyen nagy megtiszteltetés szakszervezeti munkásnak lenni, hogy mit várunk tőlük mindannyian. Az eredmény nem maradt el. A szakszervezeti aktívák megjavították munkájukat... Most már az ab feladata volt, hogy ezt a lendületet ébrentartsa és fokozza. És leszámítva a kisebb-nagyobb hibákat, amelyekről majd a végén beszélek — ez sikerült is. Milyen főbb tapasztalatokat szereztünk az augusztus 20-i verseny folyamán? Az első tapasztalat ez: a jó szakszervezeti munka alapja, hogy az aktívákat, a bizalmiakat konkrét, részletes feladatokkal bízzuk meg és azoknak végrehajtását ellenőrizzük. A hetenként megtartott bizalmiértekezleteken — a műszaki vezetőkkel előzőleg megbeszélve — elmondom, milyen célok megvalósítására kell irányítani a versenyszervező munkát. Nem egyszer külön-külön részletezem egyes fontosabb csoport vagy brigád bizalmijának feladatait. Az irányítás tehát megvan — a siker most már azon múlik, hogy a megadott szempontok hogyan jutnak le a dolgozókhoz, megvalósulnak-e a gyakorlatban. Igen fontos, hogy minden bizalmi rendszeresen megtartsa a csoportértekezleteket. Ki kell emelnem Rusinszki, Mireisz és Palotás bizalmiakat, akiknél ma már szinte alapvető munkamódszer, hogy csoportjukkal állandóan megbeszélik a teendőket. Ezeken a csoportértekezleteken életrevaló kezdeményezések születnek. Itt határozta el például a mindenben élenjáró Béke-brigád, hogy egy-egy tagját felváltva »kölcsönadja« a gyengébb brigádoknak, hogy azokat megtanítsa a fejlett munkamódszerekre. A sikeres munkamódszerátadás következtében például a Schaffer-brigád 110-ről 156-ra, a fétfi-brigád 111-ről 152 százalékra emelte teljesítményét. A csoportértekezleteken adták elő a dolgozók — eddig 34-en —, milyen javaslatokkal akarnak részt venni a Gazdamozgalomban stb. A bizalmiak ezekről az eseményekről pontosan számot adnak: amikor a megadott feladatokat végrehajtották, önmaguktól jönnek az üb-be és jelentik, mit végeztek és újabb , rendszerint egyre több, egyre nehezebb munkát kérnek maguknak. Az elvégzett munkáról adott ilyen szóbeli jelentés csak egyik formája az ellenőrzésnek. Az üb maga is ellenőrzi az egyes bizalmi csoport értekezleteket, akár úgy, hogy az üzemi bizottság egyik tagja részt vesz azon, akár úgy, hogy az értekezlet után elbeszélget egy-egy dolgozóval. Az ilyen beszélgetések után nem egyszer előfordult, hogy egyes bizalmiakat a nyilvánosság előtt keményen megbíráltunk, másokat pedig követendő példaképpen megdicsértünk. Az elért sikerek másik összetevője éppen ez: nincs és nem is lehet üzemünkben olyan esemény, amelyről azonnal ne értesítenénk a dolgozókat. Minden termelési győzelem vagy lemaradás néhány órán belül ott olvasható a faliújságokon, a versenytáblákon, a naponta megjelenő villámokon, erről beszél a hangszóró, erről énekelnek a kultúrbrigádok a dicsérő vagy kritizáló csasztuskáikban. A főkapunál például jelenleg az egyik tábla ezt hirdeti: »A Nazarova-mozgalomban élenjárnak a zsákvarroda dolgozói.« A másik felirat Kékesi Károly helyes munkamódszerének leírását tartalmazza, amellyel egy munkán 100 forint megtakarítást ért el. A jó versenynyilvánosság a bizalmiak munkájától függ, hiszen ők ismerik legjobban az embereket. Az üzemi bizottság, a szakszervezeti aktívák munkájáról beszéltem eddig. Hozzá kell azonban tennem, hogy sohasem érhettük volna el ezeket az eredményeket, sohasem javíthattuk volna meg a munkánkat, ha nem segít és vezet mindenben a pártszervezet, ha nem álltak volna mögöttünk olyan dolgozók, mint a Béke-brigád, a Késs-brigád tagjai, mint Szarka Ferenc és szinte valamennyien a többiek, ha nem fűtötte volna őket lelkesedésük, hazaszeretetük, a párt iránti hűség, ők a legjobb segítőink — a siker, a második helyezés, a 25.000 forintos jutalom elsősorban az ő érdemük. Augusztus 20-a elmúlt — a munka folytatódik. Ki kell javítanunk a hibákat, nem szabad megpihennünk. Az egyes reszortfelelősök ma még nem végeznek teljes értékű munkát, nem ismerik az egész üzem problémáit, csupán közvetlen környezetükkel foglalkoznak. A háromműszakos üzemrészekben még nem értük el azt, hogy mind a három műszakkal egyenlően törődjünk, aktíváink még ma sem elég önállóak, néhány üzemrészben, de különösen a lisztraktárban még sokat kell javítani a politikai nevelőmunkán. Az üzemi bizottság legutóbb összeült, megbeszélte, melyek az elkövetkezendő feladatok. Megállapodtunk abban, hogy a reszortmunka megjavítása érdekében minden reszortfelelősnek helyettest kell betanítania s hogy a versenynyilvánosság további javítása céljából még nagyobb számú villámot adunk ki. A pártszervezet segítségével tovább javítjuk üzemünkben a felvilágosító, a nevelő munkát. A versenyszervezésben különösen arra törekszünk, hogy dolgozóink különböző takarékossági vállalásokkal kiegészítsék hosszúlejáratú versenyszerződéseiket, így készülünk az új, nagy feladatokra. Biztosak vagyunk abban, hogy egyöntetű kollektív munkával tovább fokozzuk az eredményeket és egyre céltudatosabban haladunk újabb sikerek, újabb győzelmek felé. Elmondta: Makavek Ferenc, a Gizella Malom vb-titkára KÉPSZAVA Kevés kiválasztott helyett hatalmas tömegek mindennapi kenyere a könyv Darvas József közoktatásügyi miniszter beszéde a könyvnap megnyitásán A könyv ünnepe az idei könyvnap. Budapesten 1320 helyen, közöttük 1250 üzemben állítottak fel könyvsátrait. A reggeli órákban már az érdeklődők százai állták körül a sátrakat s megkezdődött a szocialista könyvkiadás legjobb műveinek vásárlása. A könyvnap ünnepélyes megnyitója a Magyar Írók Szövetségének a Nemzeti Színháznál felállított könyvsátra előtt folyt le péntek délelőtt. A megnyitó ünnepségen jelen voltak: Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke, Jánosi Ferenc elvtárs, a népművelési miniszter első helyettese, Nógrádi Sándor elvtárs, a honvédelmi miniszter első helyettese, Mihályfi Ernő és Erdei Sándor népművelési miniszterhelyettesek, Kónya Lajos, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára és a magyar politikai, irodalmi élet számos kiválósága. Részt vettek a megnyitó ünnepségen a szovjet nagykövetség, valamint a többi baráti állam külképviseletének tagjai és jelen voltak a Budapesten tartózkodó csehszlovák írók is. Az ünnepi beszédet Darvas József közoktatásügyi miniszter, a Magyar Írók Szövetsége elnöke mondotta. Bevezetőben utalt arra, hogy a felszabadulás előtt a könyvnapok a kiadók üzleti akciói voltak. A könyvnapi sátrak akkor mind a Belvárosban álltak, a Nagykörúton volt a »határ«, szinte jelképezve azt, hogy meddig, milyen társadalmi rétegig juthat el a betű, a kultúra. — Óriási Utat tett meg az elmúlt hét év alatt a könyv is — mondotta Darvas József —, az író, az igazi író is. Találkozott a nép és a kultúra. Népünk megtalálta és megszerette a könyvet, a tudás forrását. 1938-ban 3126 könyv jelent meg kereken 7,5 millió példányban, az elmúlt évben 6404 könyv jelent meg kereken 63 millió példányban. A milliókból tízmilliók lettek, a kevés kiválasztott helyett hatalmas tömegek mindennapi kenyere lett a könyv. Az 1942-es könyvnapon Budapesten 32.700 és vidéken 4700 könyvet adtak el, az elmúlt évi könyvnapon pedig Budapesten 271.000, vidéken 200.000 könyvet. A megjelent könyvek már egytőlegyig a szocializmust építő népi demokrácia céljait szolgálják. Lenin és Sztálin művei, Rákosi elvtárs írásai, a legkiválóbb szovjet írók könyvei, a magyar klasszikusok, az új magyar írók alkotásai, a világirodalom legmaradandóbb alkotásai, a természettudomány, a technika legújabb eredményeiről szóló könyvek sorakoznak a könyvsátrak polcain. A munkásosztály, a párt győzelmei révén a kultúrforradalom tisztító vihara kisöpörte a magyar könyvkiadásból a ponyvát, a szellemi szemetet, a burzsoá szellemi rothadás, a hazugság és az áltudomány termékeit. A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának határozata kimondotta: »A felemelt ötéves terv megvalósításának, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyik döntő feltételeként támogatni kell a kultúrforradalom további kibontakozását, az egész dolgozó nép szaktudásának és általános műveltségének nagyarányú emelését...« Minden könyv, minden betű előrehaladás ebben. Ez a könyvnap is legyen a betű, a kultúra még szélesebb elterjedésének a segítője, legyen újabb győzelem kultúrforradalmunk, békés építésünk, a béke megvédéséért folyó küzdelmünk útján — fejezte be Darvas József beszédét. A MAVAG-ban a szakszervezeti könyvsátornál Richter József elvtárs, a MAVAG sztahanovista horizontálosa Gorkij »Az anya« című regényét vásárolja meg, míg dolgozótársai a többi könyv között válogatnak. Átadták a kitüntetést Háy László elvtársnak, a külkereskedelmi miniszter első helyettesének Az MTI jelenti: Dobi István, a minisztertanács elnöke és Vas Zoltán elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, péntek reggel a minisztertanács elnökének dolgozószobájában átadták Háy László elvtársnak, a külkereskedelmi miniszter első helyettesének a Magyar Munkaérdemrend arany fokozatát, melyet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 60. születésnapja alkalmából adományozott részére. A kitüntetés átadása alkalmából Dobi István méltatta azokat az érdemeket, melyeket Háy elvtárs a magyar nép felszabadításáért és a szocializmus építése terén kifejtett munkásságával szerzett. Előre az évi terv túlteljesítéséért! Részletes jelentés az alkotmány ünnepének tiszteletére kezdeményezett munkaverseny eredményeiről az élelmezésiparban Az élelmezésipari minisztérium a szakszervezettel egyetértésben megállapította az alkotmány ünnepének tiszteletére kezdeményezett munkaverseny eredményeit. A versenyben élenjáró üzemek sorrendjét az alábbiakban közöljük. A feladat most az, hogy élelmezésipari üzemeink dolgozói, a legjobbak példája nyomán tovább fokozzák eredményeiket az évi terv túlteljesítéséért. 1 Az élelmezésipari üzemek szakágankénti eredményei Gizella Gőzmalom. 2. Malomszerelő Vállalat. 3. István-malom, Békéscsaba. A sütő- és tésztaiparban első helyezett: Fővárosi Kenyérgyár. 2. Fővárosi Angyalföldi Kenyérgyár. 3. Budai Sütőipari ES és a Pest-Északi ES. A gyümölcs-, zöldség-, burgonyaforgalmi vállalatok között első helyezett: Csongrádmegyei Mezőker Vállalat (Hódmezővásárhely). 2. Szabolcsmegyei Mezőker Vállalat. A hizlaldák között első helyezett: Nagytétényi Sertéshízlaló Vállalat. 2. Szegedi Sertéshízlaló Vállalat. A tartósító- és húsiparban első helyezett: Budapesti Marhavágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat. 2. Mirelité Mélyhűtő Vállalat. 3. Bél- és Szőripari Vállalat. A baromfifeldolgozóiparban első helyezett: Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat. 2. Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat. 3. Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat A tejiparban első helyezett: Erzsébetvárosi Tejipari Vállalat és a Tejipari Javítóüzem (holtversenyben)) A hűtőiparban első helyezett: Hűtőipari Vállalat. A cukoriparban első helyezett: Petőházi Cukorgyár. 2. Szerencsi Cukorgyár. 3. Ácsi Cukorgyár. Az édesiparban első helyezett: Budapesti Csokoládégyár. 2. Győri Keksz- és Ostyagyár, valamint a Sósborszesz és Cukorkagyár. 3. Cukrászati Gyár. A dohányiparban első helyezett: Lágymányosi Dohánygyár. 2. Egri Dohánygyár. 3. Sátoraljaújhelyi Dohánygyár. A sör- és szesziparban első helyezett: Unicum Likőrgyár. 2. Kőbányai Sör- és Malátagyár. 3. Ecetipari Vállalat. A növényolaj és háztartási vegyiparban első helyezett: Növényolaj- és Szappangyár. A bőriparban első helyezett: Budapesti Borforgalmi Vállalat A gabona- és raktáriparban első helyezett: Békésmegyei Terményforgalmi Vállalat. 2. Bács. Kiskunmegyei Terményforgalmi Vállalat. 3. Pest megyei Terményforgalmi Vállalat. A malomiparban első helyezett: Munkához láttak a tervbrigádok az Egyesült Izzóban Az Egyesült Izzó üzemi bizottságának sorra jelentik a műhelyek: megalakult a tervbrigád. A rádiócsőgyártásnál 8, az izzólámpagyártásnál 7, a kisebb gyártási egységeknél 3—4 brigád alakult. Az egyes műhelyek legjobb műszaki vezetőit, mérnökeit, sztahanovistáit, technikusait és mestereit vonták be a tervkészítés munkájába. A csúcsbrigádban — amely az egész gyár tervét állítja össze és irányítja, segíti a műhelyek tervbrigádjainak munkáját — a vállalatvezető, a műszaki igazgató, az üzemi bizottság elnöke, a tervosztály vezetője, a termelési osztály vezetője és két kiváló sztahanovista: Pioker Ignác és Sztankovits János viszi a munkát. Tavaly még csak néhány műszaki vezető készítette a tervet és a dolgozókkal csak azután ismertették. Kevesen szóltak hozzá. Most másképpen készülnek, alaposabban, gondosabban, minden dolgozó bevonásával. Felemelt ötéves tervünk, a béke megvédéséért vívott harcunk meg is követeli, hogy minden erőt mozgósítsanak az Egyesült Izzó vezetői. A dolgozók nagy örömmel fogadták a tervbrigádok megalakításának a hírét, »így tényleg lehetőségünk lesz, hogy beleszóljunk a terv kidolgozásába« — mondja Benke Jenő marós. Sorra érdeklődnek, hogy kik a brigád tagjai, hogyan készítik a tervet, hogyan akarják az üzem egyik-másik problémáját megoldani, hogyan szólhatnak hozzá. »Teljesítettük ugyan, a tervet eddig — magyarázza JubátyBéla köszörűs —, de sok kisebbnagyobb hiba nemi még, ami akadályozza a munkát. Van is néhány javaslatunk, hogy miképpen lehetne segíteni a bajokon.« A minisztérium még nem határozta meg az 1952. év legfontosabb tervfeladatait az Egyesült Izzó számára, de a brigádok már dolgoznak. A csúcsbrigád »tématervet« készít, kidolgozza azokat a szempontokat, amelyek a gyár termelésében általánosjavulást eredményezhetnek. Olyan témák, problémák ezek, amelyeket csak a gyár minden dolgozójának segítségével lehet gyökeresen megoldani. Vannak azután olyan problémák, amelyek az egyes műhelyekben jelentkeznek különös élességgel. Ezeket a műhelybrigádok tárják fel. Rábel Ferenc osztályvezető, a Gépműhely tervbrigádjának vezetője is feljegyzett egypárat, amelyeket azután a brigád tagjaival megbeszélnek és úgy viszik a műhely dolgozói elé. Az egyik a szakmunkáshiány. Meg kell találni a módját, hogy a fiatal szakmunkások továbbfejlődjenek, az átképzésekből minél hamarabb jó szakmunkások váljanak. Egy sor más probléma is van: a szerszámtakarékosság, az együttműködés az alkatrészgyártó műhelyekkel, a lökésszerűen érkező karbantartási munkák és így tovább. A rejtett tartalékok feltárása azonban nemcsak a jövő évi terv kidolgozását és megvalósítását segíti elő, hanem lehetővé teszi az 1951-es terv jó teljesítését, a munkaverseny lendületének fokozását is. Az Egyesült Izzó eddig 107 százalékra teljesítette tervét 97 százalékos tervszerűséggel és első lett a híradástechnikai üzemek között az augusztus 20-i versenyben, első félévi tervének túlteljesítésével pedig elnyerte a büszke élüzem címet. De újabb eredmények felé törnek. Ezért is feladatuk az übnek és a szakszervezeti aktíváknak: minden segítséget megadni a tervbrigádoknak, minden dolgozót bekapcsolni a tervkészítés munkájába! A tervbrigádokat megalakították és a műhelybizottságok már a dolgozók mozgósítását készítik elő. Sándor Ferenc elvtárs, a gépgyártás műhelybizottsági titkára már megrendelte a táblát, amire kiírják a tervbrigád tagjainak nevét, hogy minden dolgozó tudja, kihez forduljon javaslataival. Felállítanak egy javaslatgyűjtőládát is a műhelyben. A műhely dolgozóit röpgyűlésen tájékoztatják a tervbrigád megalakulásáról és célkitűzéseiről. A műhelybizottság tagjai, a bizalmiak és a tervbrigád tagjai külön, külön is beszélgetnek minden dolgozóval a műhely jövő évi tervéről és a megoldásra váró feladatokról. Előveszik a termelési értekezletek jegyzőkönyveit is, hogy a már elhangzott javaslatokat is feldolgozhassa a brigád. A legfontosabb, hogy a bizalmiak nap mint nap megbeszéljék a műhely tervproblémáit csoportjuk tagjaival és minél több javaslatot gyűjtsenek össze a tervbrigád munkájához.