Népszava, 1952. május (80. évfolyam, 101-126. sz.)

1952-05-01 / 101. szám

US2 MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK 3 Nemzetközi egységben­­ a békéért, a jobb életért Írta: Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára "­­­ájus 1-nek különös jelentőséget i­s ad ebben az évben, hogy visz­­szatükrözi a jobb életfeltételekért és a békéért küzdő nemzetközi munkásosztály nőt­ten növekvő ere­jét és egységét. 1951 május­a óta na­gy sikereket értek el a tőkés országok nehéz körülmények között élő dolgozói abban a küzdelemben, amelyet az imperialisták fokozódó fegyverke­zési politikájával és a dolgozók szakszervezeti jogai ellen irányuló fasiszta jellegű intézkedésekkel szemben vívnak. Majdnem egy éve, hogy a Szak­­szervezeti Világszövetség bécsi el­nökségi ülése megállapította: »a ka­pitalista és gyarmati országok dol­gozói fokozott harcot vívnak gazda­sági és szociális követeléseik védel­mében«. Ez a harc azóta fokozó­dott és az akcióegység megerősö­dött. Franciaországban a dolgozók egységes akciójával jelentékeny béremelést sikerült kicsikarni a kor­mánytól és a munkáltatóktól. Széles a­­dőegységben követe­lik a dolgozók a mozgó bér­skálát, amelynek törvénybe iktatását a munkáltatók, a kormány és a parlament akadályozzák. Ez év feb­ruár 12-én, amikor a kormány be­tiltotta az 1934-ben a fasiszta puccskísérlet felett aratott győze­lem emlékére rendezett tüntetést, több százezer dolgozó sztrájkolt a demokratikus szabadságjogok vé­delmében. A dolgozók ma jobban megértik, mint eddig bármikor, hogy legelemibb követeléseik eléré­séhez elengedhetetlen a szakszer­vezeti jogok védelme és a fasizmus elleni elszánt harc. Olaszországban is mind nagyobb sikereket ér el az akcióegységre irányuló törekvés. Az állami alkal­mazottak nagyszabású akciói ismé­telten komoly eredménnyel jártak. De harcban állnak az összes nagy szakszervezetek: egyedül április első heteiben Észak-Olaszország vasmunkásai, Róma ipari dolgozói, a szicíliai kénbányászok, a nyom­dászok, a genovai kikötőmunkások és még több más szakszervezet vett részt a béremelést, a kollektív szerződés megkötését, a munka­­viszonyok megjavítását követelő mozgalmakban és a szakszervezeti jogokat veszélyeztető, sztrájkelle­nes törvény ellen folyó nagy sztráj­kokban. Tuniszban, Egyiptomban, Irán­ban a dolgozók hatalmas egység­frontokat létesítettek a nemzeti füg­getlenség kivívására, ami szoros összefüggésben van az imperialista uralom alatt sínylődő népek nyo­morúságos sorsának megjavításá­val. Egész Afrikában a legkülönbö­zőbb formákban bontakozik ki a dolgozók egységakciója az életszín­vonal megjavításáért, harca a faji megkülönböztetés, a gyarmati el­nyomás megszüntetéséért. A Dél­afrikai Unióban például eddig pá­ratlan méretű tüntetések voltak a Malan-kormány embertelen faji törvényei ellen. A szakszervezeti mozgalom megerősödése Afrikában a világ szakszervezeti mozgalma erősödésének egyik legfontosabb té­nyezője. Ezt bizonyítja a tavaly októberben megtartott afrikai szak­­szervezeti konferencia, amelyen 138 küldött vett részt.­ Ez a konferen­cia kifejezte az afrikai dolgozók békeakaratát és megmutatta, hogy a célkitűzések azonosak a többi kontinens dolgozóinak törekvései­vel. Ez a konferencia a dolgozók nemzetközi szolidaritásának újabb megerősítését jelentette a szak­­szervezeti tevékenység minden te­rületén. A délamerikai Guatemalában a dolgozók egységes fellépése vissza­vonulásra kényszerítette a­­Uni­ted Frusk nevű óriáströsztöt. Ez az amerikai monopólium Dél-Ameriká­­ban kormányokat buktat meg és helyez hatalomra, de most kényte­len volt meghátrálni a dolgozók egységes fellépése előtt és hozzá­járulni az elbocsátott dolgozók visszafogadásához, a bérek jelentős emeléséhez. Japánban két egymást követő sztrájk — amelyekben több száz­ezer dolgozó vett részt — megmu­tatta a kormánynak és a meg­szálló amerikai hatóságoknak, hogy a dolgozók nem fogadják el a szólás- és sajtószabadság korlá­tozására irányuló aljas törvény­­tervezetet. Ez a néhány példa is világosan megmutatja, hogy a kapitalista és gyarmati országok dolgozói egyre fokozódó ellenállást fejtenek ki a fegyverkezési politikával és annak súlyos következményeivel szemben. Ez a mozgalom elsősorban a béke megvédése és a háborús ga­zdál­­kodás következtében jelentkezett fokozódó elnyomorodás elleni küz­delem jegyében folyik. Az amerikai imperialisták által diktált fegyverkezési politika és annak következményei: a drágulás, az adóemelések, a növekvő munka­nélküliség a dolgozó tömegek vá­sárlóerejének erős csökkenését idéz­ték elő. Hozzájárult ehhez a nor­mális kereskedelmi kapcsolatok korlátozása a Szovjetunióval, Kíná­val, a népi demokratikus országok­kal és az a visszaesés, amely a kapitalista országok egymás közti kereskedelmi kapcsolataiban követ­kezett be. Fokozza a dolgozók el­­nyomorodásának ütemét, hogy a háborús termelés következtében ál­landóan csökken a lakosság szük­ségleteit szolgáló fogyasztási­­ cik­kek termelése, ezenkívül a súlyos katonai kiadások inflációhoz, ko­moly pénzügyi nehézségekhez ve­zettek a kapitalista országokban. A kapitalista gazdasági válság elmélyülését jellemzi a tőkés orszá­gok textiliparának egyre súlyos­bodó helyzete. Nagy-Britanniában hetvenezer textilmunkást bocsátot­tak el az elmúlt hónapokban és 160.000 a részleges munkanélküliek száma. Az Egyesült Államokban 156.000 textil- és ruházati ipari dolgozó vesztette el kenyerét az elmúlt évben. Svédországban, Nyu­­gat-Németországban, Franciaor­szágban számos textilüzemet be­zártak vagy az üzemek termelését — gyakran a felére — korlátozták. Japánban egyedül az elmúlt év utolsó két hónapjában 72 textil­üzem jelentett­ csődöt. De nem jobb a helyzet a rádió-, a bőr-, a cipő-, a bútor-, a papíriparban sem. A­­ dolgozók nem tudják az árucikke­ket megvásárolni és így csökken a termelés, emelkedik a munkanél­küliek, valamint a csődök száma. Ezért fogadták nagy megelége­déssel és sok reménnyel a kapita­lista és gyarmati országok dolgo­zói a moszkvai nemz­eközi gazda­sági értekezletet. Valóban, nem hagyhatja közömbösen a dolgozó­kat az a lehetőség, hogy életszín­vonaluk megjavuljon és hogy a né­pek közötti békés kapcsolatok meg­erősödjenek. Nagy jelentősége van annak, amit Kuznyecov elvtárs, a Szovjetunió Szakszervezetei Köz­ponti Tanácsának elnöke hangsú­lyozott, hogy csupán a Szovjetunió im­port­rendeléseinek teljesítése há­rom éven keresztül 2,5—3 millió dolgozónak biztosítana munkát a tőkés országokban. Ehhez járulná­nak még Kína és a népi demokrá­ciák rendelései. A kapitalista országok dolgozói világosan látják, hogy más utat kell követniök — nem az imperia­lista fegyverkezés és a nyomor út­ját —, hanem azt az utat, amely az életszínvonal megjavításához, az országok közötti békés kapcso­latok megszilárdításához vezet. Ezért olyan jelentős és értékes a világ minden dolgozója számára az az egységes front, amely a Szak­­szervezeti Világszövetség keretén belül jött létre, egyrészt a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság, a népi demokratikus országok és a Német Demokratikus Köztársaság szakszervezetei között, másrészt pedig több mint 40 kapitalista és gyarmati ország szakszervezetei között. Az országok első csoportjában, a béketábor országaiban a dolgo­zók újabb és újabb jelentős győ­zelmeket érnek el az életszínvonal megjavításáért és a békéért folyó harcukban. A legutóbbi, ötödik ár­­csökkentés után újabb termelési si­kereket jelentettek a Szovjetunió­ból: az ipari termelés 16 száza­lékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. A magyar nép néhány héttel ezelőtt ünnepelte hazájának a Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása hetedik évfordulóját. Ez az ünnep megmutatta azt a hatalmas lelkesedést és lendületet, amellyel a dolgozók új, nagy mun­kasikereket érnek el országuk épí­tésében. És ezt a páratlan lelkese­dést, ezeket az újabb és újabb munka­győzelmeket látjuk a ma­gyar dolgozók és a többi felsza­badult ország népének május else­jei seregszemléjén is. E győzelmek hatalmas erőforrást jelentenek a kapitalista és gyar­­mati országok dolgozói számára, megerősítik őket a világ munkás­­osztálya jövőjébe, a béke győzel­mébe vetett hitükben. A dolgozók minden országban felemelik szavukat az igazságos és tartós békéért, a koreai nép ellen folytatott aljas háború megszünte­téséért, elítélik a baktériumháború bűnöseit. A világ dolgozóinak a közös cé­lokért folyó harcban kialakult nem­Alekszij Poduskin elvtárs, a Szovjet Villany­erőművek Dolgozói Szakszervezetének központi bizottsági elnöke a május elsejére hazánkba ér­kezett szovjet szakszervezeti küldött­ség vezetője.­­ A szovjet szakszervezetek leg­jobb feladata most a kommunizmus nagy építkezéseinek meggyorsítása — mondja Poduskin elvtárs. Amikor erről a kérdésről beszél itt a Margitszigeti Szálló nagytermében — megelevenednek előttünk a hatal­mas kujbisevi, kahovkai erőművek, a kommunizmus nagy építkezései. Arról beszél, hogy milyen fontos a szakszer­vezeti tagsággal ismertetni a jövő perspektíváit, azt, hogy mit jelent az ő munkájuk a béke, a jövő építésében. Ezt a felvilágosító munkát a szovjet szakszervezetekben előadásokkal, pl­­mekkel, a kultúrnevelés és a szemlél­tető agitáció eszközeivel segítik elő.­­ A kommunizmus építkezéseinek meggyorsítása országos feladat — hangsúlyozza —, akárcsak a szocia­­­lizmus építése Magyarországon. Va­lamennyi szakszervezetnek becsület­beli kötelessége, hogy elősegítse en­nek a feladatnak mielőbbi győzel­mét ... — írja meg az elvtárs — mondja befejezésül —, hogy a szovjet küldött­ség az egész szovjet szakszervezeti tagság üdvözletét tolmácsolja a ma­gyar dolgozóknak a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepén és azt, hogy köszönetü­nket fejezzük ki a vendég­látásért. Nyílt­olaj Zsdanov elvtárs az Ukrán-Szovjet Szocialista Köztársaság szakszervezeti tanácsának titkára. Fő­ként az üzemek közötti verseny problé­mái után érdeklődik. Elmondja, hogy a Rákosi Művekben tett látogatása során a műhelybizottsági titkárok ezer és ezer kérdéssel ostromolták . Különösen nagy örömmel töltött el, amikor a Gépgyárban Bordás elv­társ Vitali Szemenszkij sztahanovista esztergályos után érdeklődött — mondja. — Szemenszkij elvtárs mun­kamódszere a Szovjetunióban eléggé közismert, de nem gondolt­am arra, hogy itt Magyarországon ismerik őt. Ezért javasoltam az üzemi bizottság­nak, hogy a Géngyár sztahanovistái lépjenek levelező kapcsolatba a szov­jet gyorsvágókkal. Zsdanov elvtárs minden szavából a segíteniakarás árad. .. körülötte ülök különösen nagy érdeklődéssel hallgatják, amikor a különböző szak­májú szovjet üzemek párosversenyé­­ről beszél.­­ A kommunizmus építkezésének hatalmas alkotásai különböző gépek­ből és anyagokból válnak valósággá. Ezért léptek komplex-versenyre a kü­lönböző szakmájú üzemek egy-egy békealkotás munkálatai keretében. A dnyepropotrovszki építkezésen például a komplex-verseny a tervek teljesíté­sének sokhetes megrövidítését ered­ményezte. Magyarországon — tapasz­talatom szerint — nincs ilyen ver­seny. Pedig egy acélmű munkájához például szén, vasérc és számtalan egy­éb más iparágból származó anyag szükséges. Ezért eredményes a komplex-verseny. Natal­ja Lavrentyeva fiatai, mosolygószemű szovjet asszony. A kazáni lenkombinát sztahanovista szövője, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsaitak tagja, a szovjet szakszer­vezetek küldötte május 1-i ünnepsé­günkre. Lavrentyeva elv­társnő hazá­jában nehéz ponyvaszövő gépeken dolgozik. Két gép helyett négyet ke­zel, így állandóan 200 százalékra teljesíti a normát és 170—ISO száza­lékra a havi terveket. Hogyan tudja ez a nagyszerű szovjet asszony két­szeresen túlteljesíteni a normát? A kérdésre egyszerűen válaszol: — Sokat olvasok és állandóan ké­pezem magam, hogy együtt halad­hassak a napról napra fejlődő tech­nikával. Az a sztahanovista, aki nem marad el a tanulásban, maga is előbbre viszi a technikát — mondja. — .A tudás gondolkodóvá teszi az em­bert, a gondolkodás pedig új ötle­tekre, észszerűsítésekre ösztönöz. Lavrentyeva elvtársnő elmondja, hogy alig van gépein olyan művelet, amelyen ne változtatott, javított volna valamit­ ,az újfajta hajtószíjtól kezdve a szálkötés egyszerűsítéséig száz és száz apró módosítással segítette elő a terv teljesítését, a technika fejlődé­sét. — Nem elég azonban az, ha a szta­hanovista csak a saját munkáján ja­vít, mert­­ egy fecske nem csinál nyarat. A párt és a szakszervezet se­gítségével a mi üzemünkben munka­módszerátadó brigádokat alakítot­tunk, amelyek tagját rendszeresen ismertetik az elmaradó dolgozókkal a legjobb sztahanovisták munkamód­szereit. Külön figyelmet fordítunk arra, hogy egyszerre lehetőleg csak egy dolgozóval foglalkozzanak a bri­gád tagjai — folytatja — és csak akkor térünk a másik 100 százalék alatt teljesítő oktatására, amikor az egyik már elsajátította a jobb, új munkamódszereket, így alapos a ta­nulás és biztos az eredmény. Nyikolaj Csesznokov év­társ a moszkvai Sarló és Kalapács­gyár Sztálin-díjas sztahanovista acél­öntője. A Rákosi Mátyás Művekről beszél. — Különösen tetszett — mondja —, hogy a Gépgyárban sokan a szov­jet sztahanovisták gyorsvágási munka­­módszereivel dolgoznak. Tetszett a rend és tisztaság is, amely a folya­matos munka nagyon fontos alapja. Véleményem szerint jól dolgozik a Martin-üzem is, de ott bizony még sok a javítanivaló. A legnagyobb hiba, hogy rossz a levegő... Csesznokov elvtárs papírt, ceruzát tesz maga elé és rajzolni kezd. A vonalakból lassan kialakul egy Mar­tin-kemence képe, amelynek téglával bélelt ajtajai kívül vízhűtéssel vannak ellátva.­­ A kevés költséget igénylő víz­­h­ütéssel felszerelt kemenceajtók nem veszik el a levegőből az oxigént és jó levegőn frissebb az ember, jobban ha­lad a munka — mondja. Azután tanítványáról, a 25 éves Sztálin-díjas Szubotyin olvasztárról beszél, aki legutóbb egy százalékkal túlszárnyalta őt. — Jó tanítvány — mondja büszkén Csesznokov elvtárs. — Eredményeiből mindannyian tanulhatunk ... H­em­zetközi egysége és szolidaritása megrémíti az imperialistákat, a baktérium­háború szervezőit, a kapi­talista és gyarmati országok dol­gozóinak monopolista kizsákmá­­nyolóit. A Szakszervezeti Világszövetség, amely szorosan összeforrt a világ imperialistaellenes dolgozó töme­geivel, 1952 május elsején a nem­zetközi egység jegyében üdvözli a békéért és jólétért harcoló dolgo­zókat. Szeretettel köszöni a május elsejei ünnepségekre hazánkba érkezett szovjet szakszervezeti küldötteket NÉPSZAVA Újabb külföldi küldöttségek érkeztek Budapestre A május 14 ünnepségekre megérke­zett hazánkba a lengyel és az olasz szakszervezeti küldöttség. A lengyel delegáció vezetői Sambor Wiktor, a lengyel szakszervezeti tanács küldötte és Jack­ Bronislawa sztahanovista szövőnő. Az olasz küldöttség veze­tője Theresa Noce, az olasz textil­szakszervezet főtitkára és Maggioni Terdinando, az olasz textilszakszer­vezet helyettes főtitkára. Ugyancsak megérkezett Ausztria dolgozóinak kül­dötte is, hogy országa becsületes és békeszerető dolgozóit május 1-i ün­nepségünkön képviselje. A május 1-i ünnepségek alkalmából hazánkban tartózkodó külföldi küldöt­tek ma délelőtt ünnepélyes keretek között megkoszorúzták a gellérthegyi Szabadságszobrot, majd megnézték fővárosunk nevezetességeit.. Este a margitszigeti Nagyszállóban a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa foga­dást rendezett a küldöttek tiszteletére. A küldöttek május 1-én végignézik a magyar dolgozók ünnepi felvonulá­sát, majd részt vesznek a délutáni programútokon, este pedig a magyar dolgozókkal együtt utcabálon ünnepük a nyolcadik szabad május elsejét. Megérkezett a Szovjetunió küldöttsége az Országos Állattenyésztési Kiállítás megtekintésére A Szovjetunióból szerda délben öttagú küldöttség érkezett Buda­pestre az Országos Állattenyésztési Kiállítás megtekintésére. A küldött­ség vezetője Bogdanov Borisz, a Szov­jetunió mezőgazdasági minisztériuma kollégiumának tagja. A küldöttség tagjai: Drakin Leontyin állattenyész­tési kutatóintézeti igazgatóhelyettes, Golubos Jurij, szovhozigazgató, Bu­­tajev Szavelij, a szovhozügyi minisz­térium főosztályvezetője és Petuhov Konsztantyin, a mezőgazdasági mi­nisztérium oszt­ály­vezetője. A szovjet küldötteket a ferihegyi repülőtéren Ilont János elvtárs föld­művelésügyi miniszterhelyettes üdvö­zölte Megjelentek a vendégek foga­dásán a földművelésügyi minisz­térium, az állami mező- és erdőgazda­ságok minisztériuma, a külügyminisz­térium képviselői és a Szovjetunió budapesti nagykövetségének képvise­lője. Az Országos Állattenyésztési Kiállítás megtekintésére érkezett külföldi küldöttségek látogatásai állami gazdaságokban es termelőszövetkezetekben Az Országos Állattenyésztési Kiállí­tás megtekintésére Magyarországra érkezett lengyel, csehszlovák, bolgár és német küldöttek kedden látogatást tettek a herceghalmi kísérleti gazda­ságban, majd a nagytétényi sertés­­hizlaldát tekintették meg. Este részt vettek a »Bahcsiszeráji szökőkút«­ előadásán a Városi Színházban. Szerda délelőtt a sáribesnyői állami •Gazdaság, délután a szentesi »Vörös Hajnal» és »Felszabadulást termelő­­szövetkezetek állattenyésztését tekin­tették meg.

Next