Népszava, 1953. január (81. évfolyam, 1-26. sz.)
1953-01-01 / 1. szám
Növekednek a feladatok, fokozzuk a harcot 1953-ban Tervünk mindennapi teljesítésével küzdünk a csepeli martinászok hírnevének megőrzéséért ./11, martinászok sokat beszélünk * arról, milyen felmérhetetlen segítséget jelentettek munkánkban Amoszov elvtárs, a kiváló szovjet olvasztár tanácsai. Amikor Amoszov elvtárs nálunk járt, az én kemencémnél mutatta be munkamódszerét. Mindvégig vele voltam, igyekeztem ellesni minden szavát. Tanácsai közül jónéhányat állandósítottam saját munkámban. Ennek is köszönhetem, hogy évi tervemet határidő előtt december 16-án befejeztem. Sokan azt gondolják, hogy amikor az olvasztár saját kemencéjénél befejezi az évi tervét, kissé megpihen. Ez nem így van. A tervem befejezése után nem volt nyugtom. A lelkiismeretem jobban háborgott, mint addig. »Én teljesítettem a tervet, de mit ér ez, amikor még jónéhány brigádunk adósa népünk államának.« Erre gondoltam folyton, és arra, hogyan vegyem ki részemet a legjobban Martin-üzemünk adósságának törlesztéséből. Összehívtam a brigádomat. Megbeszéltük, hogy az év végéig 850 tonna acélt adunk terven felül és ezzel is segítjük az elmaradók harcát. Kemény feladatra vállalkoztunk, de jól tudtam, hogy brigádom meg tudja ígéretét valósítani. Nagyon sok nehézséggel küzdöttünk ebben az utolsó időszakban is. Egész évi munkánk hiányosságait különösen megéreztük. A rossz karbantartás következtében harunk sokszor felmondta a szolgálatot, órákat várakoztunk, míg megjavították. Az fócskavastéri munka szervezetlensége miatt nem kaptunk folyamatosan anyagot. Mégis legyártottuk év végéig a 850 tonna acélt. Ezt annak köszönhetjük, hogy a munkafeltételek biztosítása mellett jobb munkaszervezéssel, az idő jó kihasználásával dolgoztunk. Az 1953-as tervévben, minden csepeli martinászra, rám is fokozott feladatok várnak. Harcolnunk kell a csepeli martinászok hírnevének megőrzéséért. Ennek csak egy útja van: tervünk mindennapi teljesítése. Az elmúlt esztendőben műszaki vezetőinkkel együtt mi, olvasztárok is sok hibát követtünk el. Rossz munkaszervezéssel, tervszerűtlenül dolgoztunk. Műszaki vezetőink nem tettek meg mindent az anyag folyamatos biztosítására. Elhanyagolták gépeink tervszerű, megelőző karbantartását. Nekünk, olvasztároknak sincs sok dicsekedni valónk. Néha még a legegyszerűbb, legjobban bevált munkamódszereket sem alkalmaztuk. Elhanyagoltuk például az Amoszov elvtárs által tanácsolt, műszak előtti »ötperces« megbeszéléseket. Kemencéink ápolására sem fordítottunk elég gondot. Ebben az esztendőben azonban nem követhetjük el ezeket a hibákat. Brigádom tagjaival együtt jómagam is megfogadtam: az 1953-as tervévben úgy állunk helyt, ahogyan azt tőlünk, kommunista acélgyártóktól elvárja pártunk és egész népünk. Vállaltuk, hogy az első negyedévben 500 tonna acélt gyártunk tervünkön felül. Az első negyedév túlteljesítéséért versenyre hívtuk az ózdi martinászok legjobbjait, Suszter Sándor és Gazda Ármin brigádját. Ezt a versenyt mi akarjuk megnyerni! Jónás Ferenc, a szakma legjobb olvasztója Sok a javítanivalónk A munkavédelem megjavításában Igen sok feladat hárul üzemünkre az új tervévben. Csákvári elvtárssal,a munkavédelmi felügyelővel átnéztük az 1952-es kollektív szerződés munkavédelemről szóló pontjait, majd a legutolsó havi munkavédelmi szemléről készült jegyzőkönyvet vizsgáltuk át. Megállapítottuk, hogy az 1952-es feladataink legnagyobb részét végrehajtottuk. A cserépgyárban azonban nem csináltattuk meg a korlátot a hajtószíj mellé és a teknőskeverőnél is még mindig hiányzik egy védőrács. Ezeket a legsürgősebben pótolni fogjuk. Az igazgató elvtárssal, a vállalat biztonsági felügyelőjével, a szakszervezet munkavédelmi felügyelőjével és az üzemi orvossal együtt rendkívüli szemlét tartottunk. Megvizsgáltuk, melyik az a munkaterület az üzemben, ahol 1952-ben a legtöbb baleset történt. A legtöbb beruházásra a szállításnál van szükség. A csillevontatást a jövő évre teljesen gépesítjük, a vágányhálózatot átépítjük. Ezzel nemcsak a baleseteket küszöböljük ki majd, hanem nagy könnyítést jelent a munkában is. A bányában áttérünk a helyes, lépcsőzetes bányaművelésre. Ezzel megszüntetjük majd a földlazulás, csuszamlás veszélyét. Munkásaink egészségének fokozottabb védelme érdekében egyéb beruházásokat is tervbe vettünk. A kemencéknél és a kazánoknál, ahol a felszivárgó gáz károsan hat az egészségre, mindenütt ventilátorokat állítunk fel, amelyek biztosítják a friss levegő állandó áramlását. Májusra két modern lakóházunknak kell elkészülnie, amelyben 48 egy- és többszobás összkomfortos, egészséges lakás várja üzemünk legjobb dolgozóit. Ezek a legfőbb feladataink 1953- ban a munkavédelem területén. Az üzemi bizottságnak meg kell javítania az ellenőrző és nevelő munkát ezen a területen is Ennek érdekében teljesen kiépítjük munkavédelmi bizottságunkat, amelyet eddig csak részben alakítottunk meg. Műszaki, egészségügyi, propaganda, agitációs és munkajogi csoportot szervezünk. A műszaki csoport műhelyrészenként vizsgálja majd meg, hogy a gazdasági vezetők ismerik-e, végre a munkavédelemben hajtják-e az egészségvédői óvórendszabályokat. Ez a csoport ellenőrzi a balesetek időbeni bejelentését is. Egyes mestereket, vagy művezetőket, akiknél nemtörődömséget vagy hanyagságot tapasztalunk a munkavédelem terén, meghívjuk az üd-ülésre és keményen megbíráljuk. Ha ez nem használ, nem várjuk meg az esetleges balesetet, hanem gondoskodunk a hanyag vezető megbüntetéséről. Fontos feladatot kap az üzemegészségügyi csoport és abban az üzemorvos, Sándor elvtárs, aki eddig is igen lelkiismeretesen végezte munkáját. Ez a csoport, amely arra hivatott, hogy felkutassa a dolgozók megbetegedésének okát, javaslatot is tesz az okok megszüntetésére. A csoport köteles ellenőrizni, hogy a dolgozók eleget tegyenek az üzemegészségügyi rendeleteknek, megjelenjenek az orvosi vizsgálaton és megkapják a védőételeket. A múlt évi tapasztalatokból kiindulva, nagy szerepe lesz a propaganda- és agitációs csoportnak. Felkell számolni azt a helytelen nézetet, amelyet ma még több dolgozó hangoztat: »így csinálom ezt már 30 év óta, mégsem volt belőle baj.« A munkavédelmi agitációnak a legszélesebb nyilvánosságot biztosítjuk. Hangosbeszélőn, faliújságon pellengérezzük ki azokat, akik semmibe veszik pártunknak és kormányunknak a dolgozókat védő fontos intézkedéseit, rendeleteit. Az agitációs csoport feladata az is, hhogy ellenőrizze: kioktatják-e munkábaállás előtt a dolgozókat és megértették-e a helyes munkamódszereket. Ez a csoport szervezi majd az aktívák továbbképző tanfolyamait is. A munkajogi csoport kötelessége, hogy nyilvántartsa a rendeleteket és éberen ügyeljen arra, hogy a vállalat, a szakszervezet megtartsa pártunk, kormányzatunk fontos határozatait, útmutatásait. Ezek a legfontosabb feladataink 1953-ban a munkavédelem területén. Rákosi és Gerő elvtársak útmutatása nyomán most minden erőnkkel azon leszünk, hogy ezt a nemes és igen fontos feladatot maradéktalanul megvalósítsuk. Nővé Péter, az Újlaki Téglagyár üzemi bizottságának elnökei Nekünk technikusoknak különösen nagy gondot kell fordítanunk az önköltség csökkentésére ,e talán még álmodban is njításokon töröd a fejed — így tréfálkoztak velem gyakran munkatársaim. A tréfában van némi igazság. Ha álmomban nem is, de folyvást azon gondolkozom: hogyan lehetne egyik vagy másik gép elkészítését olcsóbbá, jobbá tenni? Ezért az elmúlt esztendőben arra törekedtem, hogy a szokásos technikusi feladatok jó elvégzésén túl is adjak valamit, amivel előbbre vihetjük tervünk teljesítésének ügyét. Első nagyobb munkámat siker koronázta. Egyik újításommal elnyertem a sztahanovista címet. Régi szokás szerint az üzemünkben gyártott gépekhez rövid ismertetőt, úgynevezett »gépkönyvet« adunk. Ezek az ismertetők nagyon rövidek s ezért hiányosak is. Sokszor gondoltam arra, hogy olyan gépkönyvet kellene adnunk, amelynek segítségével a gép leendő kezelője gyorsabban és alaposabban megismerheti az új gépt. Kidolgoztam egy olyan gépönyvet, amely tartalmazza a gép alkalmazásának részletes műszaki leírását s a gép karbantartására vonatkozó utasításokat. Az új gépkönyvet gyorsan megszerették a dolgozók. Megrendelőink ma már át sem veszik a gépeket az újfajta gépkönyv nélkül. A harmadik negyedévben nagy kitüntetés ért. Elnyertem »a kohó- és épipar legjobb technikusa« címeterettem, hogy ezután még eredményesebben kell dolgoznom. Meg akartam tartani — mint ahogy az idén is meg akarom tartani — ezt a kitüntető címet. Ebben az időben főként azzal foglalkoztam, hogy az üzemünkben gyártott gépek készítését meggyorsítsam és olcsóbbá tegyem. Kidolgoztam egy olyan új típusú építőipari szállítószalag konstrukcióját, amelynél a régi típussal szemben több mint egy tonna hengerelt anyagot és gépacélt takaríthatunk meg. A gép szerkesztéséhez üzemünk mérnökei sok segítséget nyújtottak. Kiváló segítőtársat nyertem Réti Miklós elvtársban, a Műszaki Egyetem tanársegédjében is, aki kérésemre tanácsaival járult hozzá több probléma megoldásához. Az új gép első mintapéldányba Sztálin elvtárs születésnapjára készült el és beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Sztálin elvtárs 73. születésnapját egyébként üzemünk valamennyi dolgozója emlékezetessé tette: ezen a napon befejeztük évi tervünket. Az 1953-as tervévben nekünk technikusoknak is arra kell törekednünk, hogy ne kövessük el azokat a hibákat, amelyeket az elmúlt esztendőben. Különösen nagy gondot kell fordítanunk az önköltségcsökkentési terv teljesítésére. 1952-ben ezen a területen elmaradtunk feladatainktól. Üzemvezetőségünk az 1953-as műszaki szervezési intézkedések tervének elkészítésekor felhívta figyelmünket erre a feladatra. Magam is beadtam egy javaslatot. A szállítócsigák gyártásánál a drága import-gumiszalag és golyóscsapágy helyett lemezből szerkesztett csigasor-megoldást javasoltam. Úgy gondolom, hogy az eredmények, amelyeket az elmúlt évben elértem, ebben az esztendőben sokkal többre köteleznek. Az új év első munkanapján máris megkezdem a rajz- és öntövényminták nyilvántartásának az eddiginél egyszerűbb és jobb megszervezését, s minden nap jobb munkát akarok végezni, mint az elmúlt évben. Szittya Ferenc, a kohó- és gépipar legjobb technikusa Versenyszervező munkánk feladata: a minőség további javítása és az anyagtakarékosság fokozása Ha most, az újesztendő Soiszobóról visszanézek az elmúlt tervévben végzett munkánkra, megállapíthatom: értünk el eredményeket. Nem hátra kell azonban néznünk, hanem előre: hogyan oldhatjuk meglegjobban az új tervévben reánk háruló feladatokat, amelyek nagyobbak az ideieknél. A negyedik tervévben munkánkat a mennyiség növelése mellett fokozottan a minőség javítására és az anyagtakarékosságra kell irányítanunk. A feladatok megoldásához legtöbb üzemrészünkbe új, modern gépeket szerelnek fel. Penicillin-üzemünket tovább bővítjük — az üzemrész új laboratóriumot kap — s a kísérleti beruházásokra is nagy összeget fordítunk. Államunk biztosítja a műszaki feltételeket tervünk teljesítéséhez. A gyár műszaki vezetése, párt- és szakszervezeti aktívái munkájától függ, hogyan használjuk ki a lehetőségeket. A szakszervezeti feladatok közül 1953-ban elsősorban a versenyszervező munkát kell megjavítanunk. Ehhez azonban rendszeressé, élővé kell tennünk a kapcsolatot a műszaki vezetéssel, hogy nagyobb segítséget adhassanak az üzemben folyó versenyhez. A negyedik tervévben versenyszervező munkánk fontos feladata a dolgozók mozgósítása, hogy a minőség javítására és az anyagtakarékosságra tegyenek szocialista kötelezettségvállalást. Szakszervezeti aktivistáink nem egymaguk végzik el ezt a munkát. Műszaki gazdasági bizottságunk a vállalatvezetéssel karöltve mozgósította a művezetőket és a mestereket, hogy a verseny szervezésében is nyújtsanak segítséget a szakszervezeti aktivistáknak. Üzemi bizottságunk meghatározta minden egyes üzemrészben, műhelyben, hogy melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyekre a szakszervezeti aktivistáknak, művezetőknek a versenyt szervezniük kell. A Chemia I-ben például a szakszervezeti aktívák azt kapták feladatként: úgy szervezzék a versenyt, hogy a veritalgyártásnál meglevő nyers- és intereider-anyagokat végtermékként dolgozhassák fel, a szerena -gyártásnál pedig a Lénárd-féle újítást a gyakorlatban alkalmazzák. Külön felhívtuk szakszervezeti aktivistáink figyelmét arra, hogy szélesítsék a Gazda-mozgalmat. Az alapanyaggyártásnál fokozott gondot kell fordítanunk a regenerált anyagok felhasználására. Amit még így sem tudunk felhasználni, átadjuk más iparnak. E feladatok valóraváltása követeli, hogy a szakszervezet megjavítsa a verseny nyilvánosságát. Nap nap után értékelni kell nemcsak a teljesítményszázalékot, hanem, ahol lehet, a minőséget és az anyagtakarékosságot is. Ennek megvalósítása érdekében szakszervezeti aktivistáinknak rendszeresen tartaniuk kell a kapcsolatot a művezetőkkel és a mesterekkel. Hogy aktivistáink sikerrel megbirkózhassanak megnövekedési feladataikkal, ahhoz az üzemi bizottság segítsége is szükséges. Különösen meg kell javítanunk a szakszervezeti munkát, s meg kell erősítenünk az aktivistahálózatot a Chemia IV-ben. Ebben az üzemrészben a műhelybizottság és a bizalmihálózat még nem gazdája a versenynek. A pártszervezet segítségével haladéktalanul meg kell javítani a munkát. Az új tervévben tehát üzemi bizottságunk előtt megnövekedett feladatok álmait. Fokoznunk kell az aktivistáknak nyújtott segítséget a minőségért, az anyagtakarékosságért, a terv teljesítéséért folytatott harcukban. Rendszeresen ellenőrizni fogjuk az eredmények értékelését és nyilvánosságrahozatalát. Ha ezeket a feladatokat hiánytalanul teljesítjük, döntő módon hozzájárulunk ahhoz, hogy üzemünk eleget tehessen a negyedik tervév megnövekedett feladatainak. És éppen ez is a kötelességünk. Gaál István, a Chinoin-gyár üzemi bizottságának elnöke Minőségi munkával, a fiatalok tanításával ebben az évben is megtartom elsőségemet Itt az újév, számvetést csinálok. Várjon egész évi munkámmal jól szolgáltam-e a béke ügyét? Az év elején sztahanovista iskolán tanultam. Megismerkedtem Dubjaga, Volkova elvtársnő és a többi szovjet szövőnő élenjáró módszereivel. Itt tanultam meg új módszerrel vetüléket váltani: nem ütőfával, hanem a rajta levő szíjjal toljuk ki a hajót, így nem szalad vissza a szál közé és azonnal ki tudjuk emelni. Ez nagy időmegtakarítást jelenít. Tizenkét gépet ellátni nem kis dolog. A szovjet elvtársak tapasztalataiból tanultam meg munkám jó beosztását a gépek közül. Azóta nem kapkodok, kevesebbet futkosok, mégis nagyobb eredményeket érek el. Az iskolán tanultaknak köszönhetem, hogy Rákosi elvtárs 60. születésnapja tiszteletére tett vállalásomat egy százalékkal túlteljesítettem Fél évvel ezelőtt gépeim fordulatszámát 170-ről 200-ra emeltük és azóta 12 gépen termelek annyit, mint előtte 16 gépen. Októberben párosversenyt kezdtem Spányik Viktóriával, üzemünk fiatal szövőnőjével. Vállaltam, hogy a negyedik negyedévben gépenként és műszakonként ezer vetéssel többet termelek. Spányik elvtársam állandóan a nyomomban van — voltak napok, hogy elém is került —, de végül mindig sikerült visszaszereznem az elsőséget. Amikor Gerő elvtárs beszédét olvastuk, arról beszélgettünk társaimmal, hogy bizony a mi üzemrészünkben is elég tennivaló van a minőség megjavításában például. Versenytársaimmal most már arra köteleztük magunkat, hogy csak elsőosztályú árut termelünk. December 21-én büszkén jelenthettem, eleget tettem adott szavamnak. Teljesítettem minőségi célkitűzésemet: nem került le gépeimről sem másod-, sem harmadosztályú áru. Jelenleg 1953. áprilisi tervemen dolgozom. December első két dekádjában átlagteljesítményem III százalék volt. Ha visszagondolok az elmúlt esztendőre, az eredmények ellenére is hiányosnak érzem munkámat. Keveset foglalkoztam a fiatalabb szövőkkel. Pedig üzemünkben nem egy ■szövő van most is, aki száz százalékon alul teljesíti normáját. A jövő tervén nagyobb feladatok elé állítja üzemünket. Én is felkészültem ezekre a feladatokra. Állandóan tanulmányozom a szovjet munkamódszereket, tökéletesítem a magam munkáját. Elhatároztam, hogy 1953-ban rendszeresen foglalkozom az elmaradó dolgozókkal, ezen a területen is kijavítom a hibámat, így segítem majd az eddiginél jobban üzemünket, hogy hiánytalanul eleget tegyünk az 53-as tervév megnövekedett feladatainak. Kiss Etel, a Kistext 12 gépes sztahanovista szövőnője 1684 millió forint az 1953-as évben közoktatásügyünk fejlesztésére A költségvetés bőkezűen gondoskodik a tanulók kulturális színvonalának emeléséről. A tanári és ifjúsági könyvtárak fejlesztésére a tavalyi előirányzat több mint kétszeresét fordítják. Számos új szemléltető eszközt bocsátanak az iskolák rendelkezésére. Az 1953-as költségvetés az iskolai hálózat tervszerű fejlesztésére 358.649.000 forintot irányoz elő. Ezenkívül 1325 millió forint áll rendelkezésre a tanácsok kezelésében levő közoktatásügyi intézmények fenntartására és fejlesztésére. Ebben az évben gyors ütemben fejlődnek óvodáink, napközi otthonaink. Heves megyében például 20, Somogy megyében 15, Baranyában 10 új napközi otthon létesül. Budapesten a VIII. kerületben, Debrecenben, Győrött és Miskolcon százszemélyes óvoda, épül, míg Szolnok, Mezőtúr, Salgótarján 75 férőhelyes óvodát kap. Az általános iskolai oktatás továbbfejlesztésére 1953-ban 39 új iskola, 664 új tanterem létesül, a nevelők száma pedig 1500-zal emelkedik. Budapesten 1953-ban három nagy általános iskolát építenek, Pécs-Meszestelepen 8 tantermes, Miskolcon 10 tantermes, Győrött 16 tantermes, Szolnokon és Veszprémben pedig 8 tantermes iskolák épülnek. Az új középiskolai tanulók számára Pesterzsébeten, Orosházán, Siófokon és Tatabánya-Újvároson kezdik meg új általános gimnázium építését. A Heves megyei Kát községben óvónőképző létesül, Debrecenben és Kaposvárott pedig új tanítóképző épül. Gyors ütemben emelkedik a diákotthonok férőhelyeinek száma is: 1953-ban már 27.500 tanulót lehet elhelyezni diákotthonokban. Idamzsab mongol követ látogatásai I. Idamzsab, a Mongol Népköztársaság követe december 25-ére megtekintette a III. Magyar Képzőművészeti Kiállítást, december 28-án látogatást tett az Állattenyésztési Kutató Intézet herceghalmi kísérleti gazdaságában, december 30-án pedig ■Sztálinvárostlátogattameg. Szabolcs megye 118.3 százalékra teljesítette silózási tervét A földművelésügyi minisztériumhoz érkezett jelentések szerint december 29-ig Szabolcs megye 118.3, Vas megye 107.5, Heves megye 105.6 százalékra teljesítette silózási tervét. Legnagyobb az elmaradás Baranya és Tolnamegyékben.