Népszava, 1953. március (81. évfolyam, 51-76. sz.)
1953-03-01 / 51. szám
NÉPSZAVA — A mi kollektív szerződéseink ereje abban van — mondotta —, hogy a kritika és önkritika, valamint a tömegek alkotó kezdeményezésének sokoldalú fejlesztése alapján bevonjuk a dolgozókat a termelés irányításába. A tömegek bírálatának és kezdeményezésének az a célja, hogy feltárja és felhasználja a belső tartalékokat, tökéletesítse a munkamódszereket, biztosítsa a legszigorúbb takarékoskodást és emelje a termelés tminőségét. A mi kollektív szerződéseink valóban kifejezik társadalmi rendünk demokratikus jellegét, mert érvényesül bennük a dolgozók és a vállalatok céljainak, érdekeinek azonossága. Felszólalása további részében arról beszélt, hogyan mutatkozott meg a kollektív szerződések szervező és mozgósító ereje üzemeink termelési, szociális, kulturális és egyéb eredményeiben. Jó példának említette meg a Kismotor- és Gépgyárat, ahol az Üzemi bizottság munkája a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségekre épült s ahol az igazgató, a műszaki vezetők és a dolgozók törvénynek tekintik a kollektív szerződést. Nem véletlen, hogy a gyár dolgozói hónapról hónapra teljesítették tervüket, továbbá teljesítették, sőt túlteljesítették 1952. évi tervüket. Az eredmények mellett Mekis elvtárs beszámolt a hiányosságokról is. Számos — és a legjelentősebb — üzemeinkben a Fémáru- és Szerszámgépgyárban, a Láng Gépgyárban, a Vörös Csillag Traktorgyárban, a MÁVAG- ban, az EMAG-ban és a Csepel Autógyárban az igazgatók és az üzemi bizottságok nem tekintették törvénynek a kollektív szerződésben vállalt feladatok végrehajtását. A mulasztásokértnemcsak az üzemi szerveket, hanem a minisztériumot és a szakszervezet elnökséget is felelősség terheli. A szakszervezeteknek és a minisztériumoknakis biztosítaniok kell a rendszeres ellenőrzést és segítségnyújtást — mondotta befejezésül. — A SZOT és a szakszervezetek elnökségei, valamint a minisztériumok kollégiuma tervszerűen tűzzék napirendre a kollekttív szerződésekről szóló jelentések megvitatását és szigorúan vonják felelősségre azokat az állami és szakszervezeti funkcionáriusokat, akik visszaélve a munkásosztály bizalmával, elmulasztják a vállalt kötelezettségek teljesítését. . Veres Rudolfné, a Magyar Pamut Ipar üzemi bizottságának tagja beszámolt arról, hogy az 1952. évi szakszervezeti választások óta milyen munkát végeztek a megválasztott szervek aktivizálása, a szakszervezeti élet kialakítása terén. Jó munkával elérték, hogy a hónapokon keresztül fennálló 44 százalékos tagdíjfizetést 86 százalékra emelték fel. A szövődében 1952 második felében az export-kötelezettség teljesítése volt a feléi adat. A bizalmiak mozgósító munkájának eredményeképpen teljesítették az exporttervet és a szövődé 1952 harmadik negyedévében élüzem lett. A munkában rejlő alapvető hiányosságokra azonban csak akkor figyeltek fel igazán — mondotta a továbbiakban —, amikor a szövődé elvesztette ezt a büszke címet. A nem kielégítő szakszervezeti munka további káros következménye megmutatkozott abban is, hogy az üzem 1953 első két hónapjában nem teljesítette tervét, adósa maradt népgazdaságunknak. Pénzes Lajos elvtárs, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Zala megyei területi bizottságának elnöke az olajbányászatban folyó versenyszervező és oktató munka eredményeiről és hiányosságairól beszélt. Megállapította, hogy a verseny legtöbb esetben formális, hiányzik a politikai tartalom és nem a legfőbb feladatra, az olajtermelésre irányítják a legnagyobb figyelmeit. Nagy segítséget jelentenek az olajtermelésben a szovjet olajtermelési módszerek, különösen a másodlagos olajtermelési módszer és a különleges gépek küldése. Néhány fontos szovjet javaslatot azonban vontatottan valósítottak meg az üzemekben. A termelésben azóta mutatkozik nagyobb fejlődés — mondotta ezután —, amióta szovjet javaslatra olajtermelő brigádokat alakítottak. A nagylengyeli üzemben elindult »Gyorsabb fúrással a több olajért” mozgalom hozzásegítette a fúrási vállalatot januári tervének teljesítéséhez. Hasznosítsuk a szovjet munkamódszereket a kohászatban Mislóczky Mátyás, a Diósgyőri Kohászati Üzemek Kossuth-díjas előolvasztása beszámolt arról, hogy a diósgyőri kohászok február 24-ig 185 tonna acélt törlesztettek abból az 1070 tonnából, amellyel a múlt évben adósai maradtak a magyar népnek. A jobb eredményeket gátolja az, hogy nem ismertetik és nem hasznosítják széles körben az élenjáró szovjet tapasztalatokat és a legjobb magyar kezdeményezéseket munkamódszereket. Az A francia szakszervezeti küldöttség vezetője, Marcel Dedieu elvtárs beszéde elején örömét fejezte ki afelett, hogy a francia küldöttség részt vehet a kongresszuson és tanúja lehet a magyar nép szocializmust építő munkájának, majd a Francia Szakszervezetek Központi Tanácsa nevében átadta Franciaország összes dolgozóinak testvéri üdvözletét a kongresszusnak. — A francia küldöttség nagy figyelemmel kíséri az önök építőmunkáját, amely egy új gazdasági és társadalmi rend felépítését, a magyar nép boldogságát szolgálja — mondotta Marcel Dedieu elvtárs, majd kijelentette, hogy a francia nép szíve mélyén őrzi Thorez elvtársnak immár történelmivé vált mondatát: „Franciaország népe nem fog, sohasem fog harcolni a szovjet nép ellen!« Elmondotta, hogy ennek a kijelentésnek nemcsak Franciaországban, hanem mindazokban az országokban is óriási visszhangja volt, amelyek még az amerikai imperializmus igája alatt nyögnek. A francia küldöttség vezetője ezután a francia munkásosztály helyzetéről beszélt s elmondotta, hogy Franciaország jelenlegi vezetői uralmuk fenntartása érdekében fokozzák bűnös tevékenységüket, amely Franciaország népét nyomorba taszítja és a nemzetgazdaságot csődbe juttatja. Ugyanakkor, amikora francia kormány a nácikkal együttműködő háborús bűnösöket, a francia hazafiak gyilkosait — mint például a Boutémy nevű vichy-i főkapitányt — miniszteri állásba helyezi, letartóztatja a Szakszervezeti Világszövetség alelnökét, a CGT főtitkárát, Alain Le Léap elvtársat. Ugyanakkor, amikor a francia kormány a nép szipolyozóit dicsőíti, megtámadja a francia nép egyedüli igazi választottjainak, a kommunista képviselőknek mentelmi jogát, megtámadja a szervezkedési szabadságot, a dolgozók politikai és alkotmányos jogait. A francia munkásosztály azonban mind tisztábban és világosabban látja a fenyegető veszélyt és az amerikai dollárokkal szégyentelenül megvesztegetett minden rendű és rangú szakadárokkal szemben megszervezi erőit és napról napra minden téren szembeszáll az amerikai imperializmus által táplált új fasizmus szörnyű támadásaival. A francia munkások vállalják a harcot a béke megvédéséért, a proletariátus teljes és végleges felszabadításáért, az emberi szabadságjogokért, az egész emberiség boldogságáért. A francia küldöttség vezetője beszéde végén hazája dolgozói nevében éltette Rákosi elvtársat és a nemzetközi proletárszolidarítást és sok sikert kívánt a kongresszus munkájához. A francia dolgozók testvéri üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak Marcel Dedieu elvtárs A moszov elvtárstól tanult gyorsolvasztást például a diósgyőri marfiniszem I. és III. kemencéjének brigádjai alkalmazzák csak és naponta 30—40 tonna acélt csapolnak terven felül. A többi kemence azonban ritkán, vagy egyáltalában nem alkalmazza ezt a bevált termelési módszert. Nem valósították meg az oxigénbefuratás módszerét sem, melyet Bargyin elvtárs 1951-ben javasolt az üzem dolgozóinak. A továbbiakban a Sztahanov-mozgalom hiányosságairól beszélt Mislóczky elvtárs. Egyes üzemekben kidolgozták, de a dolgozókkal nem ismertették a sztahanovista kitüntetés feltételeit — mondotta. — Sztahanovista iskolákat is létesítettek, de a nagyolvasztóban és a martinüzemben nem. A hallgatóknak mintegy harmadrésze elmarad az előadásokról. Havonta tartanak sztahanovista értekezleteket, amelyek azonban formálisak, a sztahanovistáknak pedig jó, ha kétharmad része adja át munkamódszerét. Ennek tulajdonítható, hogy alig csökkent a száz százalékon alul teljesítők száma. A hibák kijavítására javasolta Mislóczky elviére, hogy rendszeresítsék a sztahanovista tapasztalatcseréket, nyomtatásban is terjesszék az általánosítható legjobb sztahanovista módszereket és vonják felelősségre azokat, akik akadályozzák a szovjet tapasztalatok és a sztahanovista munkamódszerek széleskörű alkalmazását. Holzapfel Károlyné, a Duna Cipőgyár üzemi bizottságának elnöke felszólalásában elmondotta, hogy a gyár sztahanovistái a kongresszus tiszteletére békeőrséget tartanak. Ezután Marcel Dedieu, a Francia Általános Munkásszövetség végrehajtó bizottságának tagja, a közlekedési szakszervezet titkára szólalt fel. 2 Versenyt indít a MEDOSZ a fejlett növénytermesztési és állattenyésztési módszerek alkalmazásáért Borbás Lajos, a MEDOSZ elnöke felszólalásában rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági és az erdészeti dolgozók az elmúlt év tavaszán nagy lelkesedéssel fogadták szakszervezetük megalakulását. Beszámolt azokról a kimagasló eredményekről, amelyeket a mezőgazdaság dolgozói a szovjet tapasztalatok felhasználásával értek el. A mezőhegyes állami gazdaságban például a fejlett szovjet módszerekkel, egyedi takarmányozással, háromnégyszeri fejessel, az állattenyésztési munka gondos megszervezésével 1057 darab tehénnél az egyenkénti tejhozam ezer literre emelkedett 1952-ben. Az őszi vetést 100 százalékig keresztsorosan végezték el az egész gazdaság területén. Szabó József, a kiskunlacházi gépállomás sztahanovista kombájnvezetője az elmúlt év nyarán több mint négyszeresére teljesítette kombájnaratási tervét. Mezőgazdaságunk szocialista üzemeiben a szakszervezet is jelentősen segített elterjeszteni a fejlett szovjet módszereket, 1952-ben több állami gazdaságban és gépállomáson szervezték meg a Bredjuk-féle gyorscséplést, ezzel a módszerrel a vértesaljai állami gazdaságban naponta 550 méter mázsa gabonát csépeltek el. A szakszervezet munkáját bírálva megálllapította, hogy elnézőek voltak eddig a munkájukat rosszul végző funkcionáriusokkal szemben, szemet hánytak hibáik felett. Nem egyszer arra vártak, hogy a párt majd kijavítja a hibákat és elvégzi helyettük a munkát. A munka megjavítása érdekében — mondotta ezután — az élenjáró dolgozók kezdeményezése alapján a szakszervezet megszervezi a versenyt a traktoristáik és munkagépkezelők között s az egész országra kiterjedő mozgalmat szervez a fejlett növénytermelési, állattenyésztési és erdészeti módszerek alkalmazásáért. Munkánk csak akkor lehet az eddiginél sokkal eredményesebb, ha megjavítjuk vezető szerveink munkáját központunkban, megyebizottságainknál, könyörtelen harcot folytatunk a lazaságok, nehézségek előtti meghátrálás és szájtátiság ellen, üzemi bizottságainkat fokozottabb éberségre neveljük és megtanítjuk munkájaik elvégzésére — fejezte be felszólalását Borbás Lajos. Sági László, a Hámán Kató Fűtőház üzemi bizottságának elnöke rámutatott: fontos, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok szoros kapcsolatot tartsanak fenn a műszaki vezetőkkel. A versenyvállalásokat kellően ellenőrizni, értékelni kell, biztosítani kell a versenynyilvánosságot. Végül a termelési értekezletek jelentőségével foglalkozott. 1953. MÁRCIUS 1, VASÁRNAP» Adjunk minél több szenet drága hazánknak — erre kérik társaikat a hős szuhakállói bányászok Ezután Kresák Magdolna bányagépkezelő, a 17 hős szuhakállói bányász egyike lépett a szónoki emelvényre. ■ — Pártunk szerető gondoskodását a szuhakállói bányászok is érzik — kezdte felszólalását. — Amikor tizenheted magammal lent maradtunk a bányában, a párt és személyesen Rákosi elvtárs a legjobb bányászok, honvédek, államvédelmi őrök ezreit mozgósítva, úgyszólván a lehetetlent is elkövették megmentésünk érdekében. Öregek és fiatalok az első perctől kezdve mindvégig kitartottunk, összefogtunk és magunk is megfeszítettük erőinket. Büszkén mondhatom, hogy ebből a harcból mi, fiatalok, méltó módon vettük ki részünket. Amikor már az utolsó lámpánk is kialudt és egyre jobban gyötört bennünket az éhség, a DISZ-isták példamutatásukkal kitartásra buzdították a csüggedőket. Tudtuk, hogy ez kommunista kötelessége a párt leendő tagjainak. — Erőt öntött belénk, mikor megtudtuk, hogy Rákosi elvtárs rendszeresen érdeklődik sorsunk felől és azt üzente: tartsunk ki, megmentenek bennünket! A mi drága Rákosi elvtársunk, szeretett édesapánk üzenete hatalmasan fellelkesített bennünket, most már semmi sem ingathatta meg bizalmunkat. Bíztunk a pártban, Rákosi elvtársban. — Nem is csalatkoztunk! Pártunk, Rákosi elvtárs megmentett bennünket. Még odalent levelet írtunk Rákosi elvtársnak és megfogadtuk, hogy termelőmunkával fogjuk meghálálni a megmentésünket, még fokozottabban helytállunk a terv teljesítéséért, a béke megvédéséért folyó harcban. Bányászbecsü lettel teljesítettük fogadalmunkat Üzemünk eddig 101 százalékra teljesí- tette e havi tervét. A mi frontunk pedig e hónapban terven felül közel négyezer mázsa szenet adott népgazdaságunknak. Mi, DISZ-tagok, úgy érezzük, több lerónivalónk van, mint a bányász elvtársaknak általában. Hiszen a párt a mi boldog jövőnkért harcol, amikor a békét védi és a szocializmust építi! Mint a front szállítószalasg gépkezelője, azzal segítem a fronton dolgozók munkáját, hogy a gépet rendben tartom. Bevárom a váltást a gép mellett, gépemet tisztán és rendben adom át az engem leváltó gépkezelőnek, így elkerülhető a géphiba és az üzemzavar. — A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusáról — mondotta befejezésül — ismét azzal fordulok a bányász elvtársakhoz, főleg a bányászifjúsághoz és köztük külön a bányásznőkhöz, mutassuk meg, hogy tudjuk, mivel tartozunk nagy pártunknak, szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak s a magyar dolgozó népnek! Adjunk minél több szenet drága hazánknak! A fiatal szuhakállói bányászleány felszólalását hosszantartó, lelkes taps követte. Komor Imre elvtárs, a SZOT titkárságának tagja a szociáldemokratizmusról beszélt, majd Sztaniszlaw Kowalczyk elvtárs, a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára üdvözölte a kongresszust. A mi kapcsolatunk egymás megbecsülésén alapszik — hangsúlyozta Kowalczyk elvtárs, a lengyel küldöttség vezetője — ötmilliólengyel szervezett munkás szívélyes és baráti üdvözletét és legjobb kívánságait szeretném átadni a kongresszusnak, az egész munkásosztálynak és a magyar népnek — kezdte beszédét. — örömmel figyeljük a szocializmusért és békéért velünk együtt harcoló magyar nép politikai, gazdasági, szociális és kulturális eredményeit. Nagyon örülünk, hogy Magyarországon az egy főre eső nyersvas- és acéltermelés nagyobb mint Olaszországban, vagy Japánban. A lengyel nép is — a baráti Magyarországhoz hasonlóan — nagy sikereket ért el a szocializ«T»us építésében. Az elmúlt év során hatalmas eredményeket értünk el a nowa-hutai új, szocialista város és kohászati kombinát, valamint a now,atychyi új, szocialista város építésénél. Üzembe helyeztük a dichovici vízierőművet, a bodrogi nagykohót és a czestenhovai hangerdőt, ■amely egyike a legnagyobb és legkorszerűbb európai hengerműveknek. Ezeket az eredményeket munkásosztályunk lelkesedésének és a termelékenység emelkedésének köszönhetjük, valamint annak, hogy a lengyel munkásosztály szüntelenül harcol a technika fejlesztéséért, a takarékosságért és a termékek minőségének megjavításáért A Szovjetuniótól modern gépeket és gépi berendezéseket kapunk, szovjet mérnökök és szakemberek átadják nekünk tudásukat és gazdag tapasztalataikat. A szovjet és a lengyel nép testvéri barátságának nagyszerű jelképe az a kultúrpalota, amely szovjet mérnökök, technikusok és munkások alkotása. A »rohambrigád« megtisztelő címe, ahogyan Sztálin elvtárs a népi demokráciákat nevezte, arra kötelez bennünket, hogy még nagyobb erővel küzdjünk a tervek teljesítéséért. Elvtársak! Mi közös cél érdekében közös harcot vívunk. A mi kapcsolatunk egymás megbecsülésén alapszik. Ezt fejezik ki árucsere és kulturális egyezményeink, a kölcsönös segélynyújtás és tapasztalatcsere. Szakszervezeteink központi tanácsának nevében kívánom az egész magyar népnek az ötéves terv sikeresvégrehajtását. Loy Árpád elvtárs a bányászdolgozók nevében elfogadta a sztálinvárosiak felhívását Ezután Loy Árpád, az alberttelepi szénbánya Kossuth-díjas frontmestere szólalt fel. Bejelentette, hogy az alberttelepi bányászok újabb termelési sikerekkel ünneplik a kongresszust. — A »Termelj ma többet, mint tegnap!« mozgalmat — folytatta — a bányászszakszervezet eléggé elhanyagolta. Nem tettek meg minden lehetőt kiterjesztése érdekében. Be kell vallanom, hogy még nálunk, Albert-telepen is kissé ellanyhult ez a mozgalom az utóbbi időben. — Az üzemek műszaki vezetői, bár gyakrabban kezdeményeznek, mint a múltban, a kezdeményezésekben azonban még mindig nem támaszkodnak eléggé a dolgozókra. Az üzemi bizottságoknál is hasonló a helyzet. Ők sem segítik eléggé a kezdeményezések elterjesztését. Amikor a dolgozókhoz fordultunk, hogy lendítsük fel újra a »Termelj mag többet, mint tegnap!« mozgalmat, megígérték, hogy megadják a szükséges szénmennyiséget: annyi szenet raknak, amennyi üres csillét a műszakiak biztosítanak. A műszakiak megszervezték az ürescsilleellátást, biztosították a többtermeléshez szükséges feltételeket. Az üzemi bizottság pedig megjavította a versenyellenőrzést és a pártszervezet segítségével megteremtették a csapatok harmadai között az összhangot. Az eredmény nem maradt el. Fokozatosan emelkedett a termelés. Üzemünk február 1 -től 24-ig átlag 108 százalékos eredményt ért el. Brigádom élenjárt a termelésben és ebben a hónapban 158 százalékos átlagteljesítmény melett 1680 tonna szenet adtunk terven felül népgazdaságunknak. Bejelentette, hogy hazánk felszabadulása 8. évfordulójának tiszteletére eredményeiket tovább akarják fokozni s április 4-ig folyamatosan tovább emelik mostani 158 százalékos teljesítményüket. Végül a bányászdolgozók nevében elfogadta a sztálinvámási dolgozóknak a kongresszuson elhangzott felhívását és ígéretet tett, hogy egyenletes termeléssel, a bányászat lemaradásának behozásával és tervük teljesítésével akarnak hozzájárulni országunk, a béketábor erősítéséhez. Ezután a magyar szakszervezetek sportegyesületeinek küldöttsége üdvözölte a kongresszust. A küldöttség — ötmillió szervezett olasz dolgozó szívélyes, testvéri üdvözletét tolmácsolom, elsősorban és különösképpen Di Vittorio elvtársnak, az Olasz Általános Munkásszövetség főtitkárának, a Szakszervezeti Világszövetség elnökének elvtársi üdvözletét — kezdte beszédét. — Az Olasz Általános Munkásszövetség az olasz dolgozók legnagyobb egységes szervezete és az is marad, annak ellenére, hogy az amerikai imperializmus szolgálatában álló klerikális kormány állandó üldözésének van kitéve. Az amerikai és olasz monopolkapitalisták milliárdokat költenek arra, hogyszakadást szítsanak a dolgozók között, a CGIL mégis egységes, szilárd és legyőzhetetlen. — Harcunk a munkához való jogért, a kapitalisták profitéhsége ellen és a béke megszilárdításáért egyre élesebbé válik. Olaszországban ma 2,5 millió munkanélküli van. — Az Olasz Általános Munkásszövetség munkatervében követeli a munkabérek felemelését a kapitalista profit rovására; a többi népekkel való haragjai, Csermák József olimpiai bajnok vezetésével színpompás zászlókkal vonultak be a terembe, majd Csermák József üdvözölte a kongresszust. Az üdvözlés után Köröndi Margit és Kovák Bea olimpiai bajnokok virágcsokrokat adtak át Pavel Elanov elvtársnak, a szovjet küldöttség vezetőjének és az elnöklő Gáspár Sándor elvtársinak. Kara József elvtárs, a MÁVAG szakszervezeti bizottságának elnöke felszólalásában a szakszervezetek agitációs munkájával és a verseny nyilvánosságával foglalkozott. Ezután került sor Walter Sacchetti elvtárs, az olasz szakszervezeti küldöttség vezetőjének üdvözlő beszédére válságot és szabadkereskedelmet, különösképpen Kelet-Európa országaival. Az utóbbi években különösen megnövekedet a sztrájkok és tüntetések száma, a klerikális kormány politikája ellen. A gyárak bezárása elleni harc egyre inkább drámai jelleget ölt. A munkások elfoglalják a bezárásra ítélt gyárakat és folytatják a termelést munkabér nélkül, a parasztok és kiskereskedők szolidaritása segítségével. Ez bizonyítja, hogy mindazon akadályok ellenére, amelyeket a munkásosztály ellenségei utunkba állítanak,mégis előre haladunk. Az olasz proletariátus sohasem fog a háborús uszítók eszközévé válni. Az olasz dolgozók szilárdan folytatják harcukat életszínvonaluk növeléséért és a béke megvédéséért, annyival is inkább, mert példaképpen állnak előttük a Szovjetunió és a népi demokráciák lelkesen dolgozó né(Folytatás a 4. oldalon.) Sacchetti elvtárs üdvözlő beszéde