Népszava, 1954. május (82. évfolyam, 103-127. sz.)

1954-05-01 / 103. szám

*BSL MÁJUS 1, SZOMBAT? Aláírták az 1954. évi magyar-kínai kereskedelmi egyezményt A Magyar Népköztársaság és a római Népköztársaság képviselői Budapesten április 30-án aláírták az 1954. évre szóló­­ két ország közötti kereskedelmi egyezményt. A szerződést magyar részről Bog­nár József bel- és külkereskedelmi miniszter, kínai részről Huan Cen nagykövet írta alá. Az aláíráson részt vettek a delegációk tagjai, a bel- és külkereskedelmi miniszté­rium, a külügyminisztérium képvi­selői, valamint a kínai nagykövet­ség tagjai. A szerződés keretében —­ amely lényeges fejlődést mutat az 1953. évvel szemben . Kína különféle érceket, színesfémeket, bőröket, gyapjút, tollat, beleket, textilalap­­anyagokat, dohányt és más, ipari célra szolgáló kínai termékeket szál­lít Magyarországnak, amellyel szem­ben Magyarország tehergépkocsikat, autóbuszokat hűtőberendezéseket, erőműveket, rád­ióadóállomásokat, távközlőberendezéseket, mérőműsze­reket, orvosi berendezéseket és or­vosságokat szállít Kínának. Az aláírás után Bognár József bél­és külkereskedelmi miniszter vacso­rát adott a részvevők tiszteletére. Két termelékenységi mozgalom bölcsőjénél ?A Ganz Vagon X­VIII. kerület menetét ebben az évben a Ganz-vagongyáriak nyitják meg május elseje reggelén. Hosszú esztendők óta nem ért el ilyen jó eredményeket ez a fontos üzem, mint 1954 első negyedében. De megtisztelő helyét nem csupán mennyiségi si­kerekkel vívta ki. Emelkedő termelékenység — ez az az eredmény, amelyre méltán büsz­kék a nagy­üzem műszaki vezetői. A­ vagonrészlegben 1953. első negye­déhez képest az idei első negyedév­ben az egy főre és egy munkanapra eső termelési érték 14 százalékkal, az egy teljesített órára eső termelési érték 17 százalékkal nőtt. Ugyanez a két érték a gépgyártásban 20, illetve 21 százalék. A normát nem teljesítők száma az egész gyárban 1953 negyedik negyedében 23,3 szá­zalék volt, az idei első negyedévben 20,8 százalékra csökkent. Az eredmények mögött számtalan e erőfeszítés, ezrek gondosabb és ala­posabb munkája, a műszaki vezetés valóságos kísérletsorozata húzódik meg. A látszólag rideg, szürke szá­mok mind-mind a rímei lehetnének egy-egy izgalmas, a termelékeny­ségért, a munkások jobb keresetéért, a terv pontos teljesítéséért folyta­tott csata történetének. Az egyik ilyen csata színtere az S40-as műhely volt, ahonnan ezek­ben a napokban új mozgalom, a ter­melékenység növelését célzó kezde­ményezés indult el. 60 százalék teljesítményemelkedés 1953 végén került Tóth elvtárs az 540-es m­egmunkálóműhely élére. Azt a feladatot kapta a gyárvezetés­től, hogy hozza rendbe a munka­helyet Az 540-as műhelyben az el­múlt év végén a helyzetet nagyjából ezzel a néhány szóval lehetett jelle­mezni: szervezetlenség, alacsony ter­melékenység, 860 forintos átlagkere­set, elégedetlenség Tóth István, vele társai, mindenekelőtt Szencsics főművezető, tanulmányozni kezdték e helyzet okait. Megvizsgálták az állásidőket, a folyamatos munka akadályait, az egyes munkások magatartását A javíthatatlan lógó­cokon gyorsan túladtak, s aztán azt kezdték kutatni, miért gyenge az eredményük azoknak is, akik jól akarnak dolgozni. Hónapokon ke­resztül folyt ez a munka, termelé­kenységi kísérlet és képességvizsgá­lat egyszerre. A módszereket fokról fokra ala­kították ki. Mindenekelőtt rajz és műveleti utasítás szerint felbontot­tak egy sor, addig összevont műve­letet, hogy megállapíthassák, melyik­nél több a selejt, így jártak el né­hány alkatrész nagyolásánál és si­mításánál. Egy-egy esztergályos csak akkor kapta meg egyszerre mind a két feladatot, ha már viszonylag a legkevesebb lábával meg tudta ol­dani. A »második lépcső« így ala­kult: kikísérletezték, melyik munka kinek a legmegfelelőbb — képesség, képzettség, gyakorlat szempontjából. Így került a fiatal Pálóczi Margit — aki más munkákon 60—70 százalé­kot sem ért el — a tengelyek meg­munkálására. Itt állandósult a 140— 150 százalékos teljesítménye. Hete­ken át, valóságos kiképzési forgó­színpad mintájára ismerték ki dol­gozóik képességeit. Volt olyan át­­képzett esztergályos, aki csaknem egy hónapig vándorolt gépről gépre, amíg megtalálta a neki legjobban megfelelő munkát. Ezután — az átszervezés harma­dik lépcsőfokaként — összeválogat­ták egy-egy gépre az azonos munkát legjobban végző dolgozókat, hogy ugyanolyan munkadarabot azonos művelettel munkáljon meg a gép háromszor nyolc órán át. Ez a »melegváltás« olyan eredményeket hozott, hogy például a Dedera, Ju­­recz és Kis Ernő elvtársak által végzett fogaskerékmegmunkálásban mindhárman állandó 180—200 száza­lékot érnek el — pedig hármuk kö­zül kettő nemrégen került a gyárba, kiképzett esztergályos. Emellett természetesen sok egyéb is történt az 540-es műhelyben a termelékenység növelése érdekében, összhangba hozták az új intézkedé­sekkel a gyártástervezés és a kalku­láció munkáját is. A gazdaságosság, a termelékenység minden értekezlet, megbeszélés, és mindenekelőtt min­den intézkedés középpontjába ke­rült Az eredményt megint egy mondatba lehet sűríteni: az átlag­teljesítmény az 540-es műhelyben az 1953. júliusiról — 95 százalékról — idén márciusban 151 százalékra emelkedett, az egy produ­ktív mun­kásra eső havi kereset 363 forint helyett 1260 forint. A kezdeményezést az egész gyár átveszi Tóth elvtárs kezdeményezése az elért eredményekre épül. Műszaki vezető társaival együtt azt a célt tűzte maga elé, hogy a második ne­gyedben további 12,5 százalékkal csökkenti az állásidőket, a selejtet mintegy 24 százalékkal. A termelé­kenységre károsan ható pótidőutal­­ványozást is leszorítják, rezsianyag­ban 15.000 forintot takarítanak meg az első negyedévhez képest. Néhány hét múlva teljes üzem­mel dolgozik az új szervezés révén létrehozott mobilgyárrészleg. Itt készül a motorvonatok legfontosabb alkatrészeinek zöme. A már őszülő hajú, de szinte robbanékonyan fia­talos gyáregységvezető — aki 25 éve dolgozik a Ganz Vagonban — meg akarja mutatni a maga immár na­gyobb portáján, hogy az 540-es­ben elért eredmények általánosíthatók az egész részlegre. A Ganz Vagon műszaki vezetői, akik csatlakoztak kezdeményezéséhez, még többre ké­szülnek: el akarják érni, hogy a mozgalom segítségével az egész ha­talmas gyárban, de az egész vasipar­ban is több érték szülessen, s a terv­teljesítés grafikonjaira mindenütt a siker üssön pecsétet. II. Kispesti Textilgyár A Kistext lerótta első negyedévi adósságát A siker magját itt a szö­vődében vetették el, ahol Pető Já­­nosné kezdeményezése — minden műszakban, minden gépen egy mé­terrel túlteljesíteni a tervet — gyor­san hódított és magával ragadta az egész üzemet. Nevében nem volt benne a termelékenység szó — de Petőné mozgalma és a vele kapcsola­tos műszaki intézkedések mind, mind a munka termelék­enységének emelésére vezettek. Ezt legjobban megint »rideg« számok bizonyítják: a Kistext szövödéjében 1953 első ne­gyedéhez képest 11 százalékkal nőtt az egy főre eső óránkénti teljesít­mény. És ami nagyon fontos: a több­­termelésből nem lett gyengébb ter­melés! A mennyiségi emelkedéssel egyidőben az áruk között 13,9 száza­lékkal nőtt a legjobb minőség ará­nya. A szövődében az eredményt úgy érték el, hogy biztosították a vég­terméket előállító szövőgépek ál­landó járatását, az előkészítő gépe­ket pedig csak akkor működtették, amikor az üzem bőven kapott ára­mot. Felhasználták a gépek hajtá­sára az i­ező gőzét is. A szövők ter­helését úgy osztották el, hogy ará­nyosan kelljen végezniök nehezebb és könnyebb szövőmunkát. „...Adósság nélkül, többletköltség nélkül...“ Az elért sikerek alapján most új jelszót adtak ki a kispesti szövők: »Teljesítsd állandóan, adósság nél­kül, többletköltség nélkül a tervet!» Ahhoz, hogy ezt végrehajthassák, a többi között szervezési intézkedé­sekre van szükség, így például a géptisztítás időpontját az évtizede­ken keresztül megszokott reggel hatról áthelyezik akkorra, amikor nincs áram és a gépeknek úgy is állniuk kell, így reggel hatkor a gépek azonnal indulnak és kihasz­nálják az akkor még rendszerint bőséges áramszolgáltatást. Néhány nap alatt a Kistext min­den üzemrésze kidolgozta önköltség­csökkentési ütemtervét. Ez az ön­költségcsökkentési terv számos, a termelékenység növelésére vonat­kozó elképzeléssel gazdagodott. A sima szövödében például úgy terve­zik, hogy napi hárommillió vetéssel túlteljesítik a tervet és ezzel ha­vonta két vasárnapi műszakot feles­legessé tesznek. A pamutfonóban a termelékenységet 521 kilométer/orsó­óráról 555-re növelik, ami az­­ál­landó költségek 117.000 forintos csökkentését jelenti. 90-ről 94-re A második negyedévre kidolgozott műszaki intézkedések tervében erős szövetté fűződnek össze az önkölt­ségcsökkentési tervek, a termelé­kenységi mozgalom és az üzemrészek közötti jobb kooperációra kötött szerződés szálai. A feladat nem ki­csi: az adósságát immár lerótt Kis­­textet iparága élére akarják lendí­teni gazdái, a mérnökök, műszakiak, szövők. Petőné mozgalma megindu­lása óta a termelékenységi mutató fonálban is, nyersszövetben is emel­kedett, 90-ről 94-re. Miként az ed­digi sikerek , a további eredmé­nyek is a kispestieken múlnak. Baktai Ferenc Fogadás a SZOT külföldi vendégeinek tiszteletére A május elsejei ünnepségekre ha­zánkba érkezett külföldi vendégek tiszteletére a SZOT elnöksége ápri­lis 30-án fogadást adott. A fogadá­son megjelentek: Hidas István, Kris­tóf István, Zsofinyecz Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Kiss Árpád könnyűipari miniszter továbbá a SZOT elnökségének tag­jai és a szakszervezetek vezetői. Újabb külföldi küldöttek érkeztek Budapestre A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa meghívására a május elsejei ünnepségekre hazánkba érkezett a román szakszervezetek, valamint a Német Demokratikus Köztársaság szakszervezeteinek küldöttsége. A román küldöttség tagjai: Andrei Constantinescu, a román élelmezés­­ipari dolgozók szakszervezetének el­nöke és Vasile Napau sztahanovista bányász. A német küldöttség tagjai: Heinz Franke, a német tudományos dolgozók szakszervezetének helyet­tes elnöke és Irmgard Rudolf »Clara Zetkin«-díjjal kitüntetett vasömlő­­nő. A külföldi küldötteket a ma­gyar szakszervezetek vezetői fogad­ták.★ A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa meghívására hazánkban tar­tózkodó külföldi szakszervezeti kül­döttek péntek délelőtt megtekintet­ték a parlamentet. Délután részt vettek a Magyar Munkásmozgalmi Intézet »Népi demo­kratikus orszá­gok munkásmozgalmának története múzeum« ünnepélyes megnyitásán. « A sztálinvárosi ersimfi első egysége már áramot termel az országnak Sebestyén János nehézipari mi­niszterhelyettes, Bartos István, az építésügyi minisztérium építési igazgatóságának vezetője és Földes László, a sztálinvárosi pártbizottság titkárának jelenlétében Vámos Ti­bor, az Erőműberuházó Kirendelt­ség vezetője péntek délután ünne­pélyesen átadta üzemeltetésre a sztálinvárosi erőmű első végleges egységét. Az erőmű új gépegysége pénteken már több mint százezer kw áramot termelt és adott az orszá­gos hálózatnak. Új üzem készült el május elsejére A budapesti Sertésvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat területén fel­épült Budapest és az ország legkor­szerűbb húsfeldolgozó üzeme. Az új üzemben csaknem minden munka­folyamatot gépesítettek. A hústervlétesítményt április 30-án délután Altomáre Iván élelmi­­szeripari miniszter avatta fel. SZABAD ORSZÁG — SZABAD NÉP A tizedik szabad május reggele köszöntött reárac. Nézz körül olvasó hold sódban, portádon, városodban !s nézz körül hazánkban. Fogadd be és őrizd meg szívedben mindazt, amit a szabadságnak köszönhet e föld. Lesd meg örömöd gyermek­ed jövőbe tekintő mosolyában, az ifjú lányok önfeledt kacajában, a békés öregek bölcs szavában. Húzd ki a melled és ne szegyeld örömöd, ha alkotó munkád gyümölcsére veted tekinteted. Állj büszkén, fölé magasodva Sztálinvárosnak, Inotának, az új vasútvonalnak s a kenyérgyár­­nak. A te műved ez, érted van s érted lesz mind szebb az életi . Szép az élet — szép a fiatalság *' Egyik büszkeségünk a sok közül: Inota Gazdag jövőnk részesei: boldog, vidám­ gyermekeink Békés munkánk, életünk védelmezőjét nesti­adsa­gnak

Next