Népszava, 1955. november (83. évfolyam, 257-281. sz.)
1955-11-01 / 257. szám
- o — Magyar kulturális küldöttség utazott Csehszlovákiába Hétfő este Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes vezetésével négytagú kulturális küldöttség utazott Prágába a magyar—csehszlovák kulturális egyezmény 1956. évi munkatervének megtárgyalására. (MTI) - O— Moszkvába utazott Vass Istvánné, az MNDSZ elnöke a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség irodájának november 2—5 között tartandó ülésére. — öt és félmillió forintot fordítottak az idén községfejlesztésre Szabolcsban. A tervek megvalósításához a falvak dolgozói 2,8 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. — Elektromos háztartási gépek kiállítása nyílik meg ma, november 1-én a KERAVILL Rákóczi út 75. szám alatti üzletében. — A Busch Cirkusz, amely ebben az évben már járt Magyarországon, novemberben ismét vendégszerepel hazánkban. A cirkusz vezetősége hétfőn sajtófogadáson ismertette műsorukat. Irl ÍREK Országszerte békegyűlések voltak vasárnap A genfi külügyminiszteri értekezlet napjaiban vasárnap országszerte gyűléseket tartottak a békeharcosok. A debreceni gyűlésen ünnepélyesen kitüntették a békemozgalomban kiváló munkát végzett dolgozókat.ogy VÉGLEGES HELYÉRE EMELTÉK a Tiszalöki Erőmű I-es számú turbina forgórészét. A hatalmas, 115 tonna súlyú turbina forgórészt két, egyenként 75 tonnás teherbírású emelőcsiga és speciális emelőkészülék segítségével két és fél órai kemény munkával emelték végleges helyére. Egyébként megérkezett az erőműhöz a régen várt generál forgórészagy is a Klement Gottwald Villamossági Gyártól. — AZ EURÓPAI GAZDASÁGI BIZOTTSÁG keretében gázszakértői értekezletet tartanak október 31-től november 1-ig Genfben. Az értekezleten a magyar kormány képviseletében dr. Fodor György, a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium nehézvegyipari igazgatóságának vezetője vesz részt. — November 2-től 5-ig tartja ülését Genfben az EGB acélipari szerződések kérdésével foglalkozó különleges munkacsoportja. Az ülésen a magyar kormány képviseletében Kallós András, a METALIMPEX igazgatója vesz részt. —Járay József operaénekes visszatért hazánkba Járay József, a közismert operaénekes 1949-ben hagyta el Magyarországot és azóta Olaszországtól Dél-Amerikáig a félvilágot bejárta. Nemrég engedélyt kért a magyar hatóságoktól, hogy hazatérhessen. Az engedélyt megkapta és most visszatért hazánkba. Jelenleg Gencsapátiban, a szülői házban piheni ki az utazás fáradalmait. Nagy tervei vannak. Hangversenyeken, operákban és rádióműsorokban akarja gyönyörködtetni hallgatóit a legszebb és legkedveltebb áriákkal. A haza levegője — mint mondotta — megsokszorozza munkakészségét. (MTI). — O— Felszabadulásának 11. évfordulóját ünnepli Kalocsa városa. Ez alkalomból egy héten át tartó ünnepi programot állítottak össze. A felszabadulási hét vasárnap rendkívüli ünnepi tanácsüléssel kezdődött. — O — — A »Prágai tavasz« III. nemzetközi hegedűversenye 1956. május 2-án kezdődik, az 1956. évi »Prágai tavasz« nemzetközi zenei ünnepsége keretében. A versenyen részt vehet minden nemzet olyan hegedűművésze, aki még nem töltötte be 30. életévét, azaz nem született 1926. január 1-e előtt. A nemzetközi hegedűverseny hazai válogató versenyére 1955. november 20-ig lehet jelentkezni a Magyar Zeneművészek Szövetségében (VII. ker., Kertész utca 36). A hazai elődöntőket 1955. december 5 és 8 között, a döntőt pedig december 20 és 23 között tartják. Ismerkedés a lengyel nép kultúrájával I. MŰVÉSZETI MUNKA, TECHNIKAI TANÁCSADÁS, GYERMEKFOGLALKOZÁS A KULTÚROTTHONOKBAN .1 byezynai fenyőerdő, a Visztula szélesen kanyargó vize, robusztus, kormos sziléziai gyárváros, szelíden morajló tenger — mindez emlékeimbe tódul, ha lengyelországi utunkra gondolok. Három hétig voltunk a lengyel szakszervezetek vendégei. Jegyzetfüzeteink megteltek adatokkal a sokszor késő estébe nyúló beszélgetések során, több ezer kilométert kitevő utazás közben tanúi lehettünk annak, hogyan vette birtokába a kultúrát a lengyel nép. Olyan büszkeséggel lépkedtünk a kultúrházak márványpadlóin, mintha a mieinken járnánk. Végighallgattuk a híres krakkói amatőr operakórus énekeit, láttuk a knurowi bányászok sziléziai táncait, áhítattal ültünk Zelazowa Wola parkjában, Chopin szülőháza előtt, miközben a napsugaras vasárnap délelőttöt átjárta a mazurka bájos muzsikája. Krakkóban az évszázados Jasello-könyvtárban megmutattak nekünk egy pergamenlapú füzetet, amelybe az egyetem magyar diákjainak névsorát vezették. Megható érzés volt belelapozni a magyar— lengyel kulturális kapcsolatoknak ebbe a régi dokumentumába. Az a gondolat villant fel bennem, hogy mi éppúgy a magyar kultúra követei vagyunk, mint Komjáthy Benedek és társai a XVII. század elején. A közös sors — a nemzeti elnyomás — évszázadai után a szocializmus építése még jobban összefűzi a két népet, mint valaha. Úticélunk volt megismerkedni a lengyel kultúrházak életével is. Valahogy úgy alakult a dolog, hogy az első kultúrotthonban, amelynek kapuját átléptük, Stalinográdban, a megyei szakszervezeti kultúrotthonban, nem találtuk sem az igazgatót, sem a helyettesét, így történt, hogy a távollevő igazgató helyett maga a kultúrotthon mondta el nekünk az életét. A háromemeletes épületben temérdek szórakozó, pihenő embert találtunk. Ott volt az egyik teremben Fraczkowna Halina szlávosan széles arcú, csinos leány, aki három leánytársával együtt kvartettben énekelt. A könyvtárteremben elbeszélgettünk Czambecid Henryk technikussal, aki öt év óta szorgalmas olvasója a könyvtárnak. A folyóiratteremben megszólítottuk az újságlapokba temetkező Bartosinski Tadeuszt, aki a látogató gondolatát így fejezte ki: — Jó itt a kultúrotthonban, magam is mindennap bejárok ide, mert úgy érzem, felfrissülök ... A végén olyan élményben volt részünk, amely megmelengette a szívünket. A kultúrpalota harmadik emeletén találkoztunk egy sereg lelkes fiatalemberrel, a filmklub tagjaival. Megkértek bennünket, nézzünk végig egy filmet, amelyet ők készítettek. Inkább csak udvariasságból egyeztünk bele, de mondhatom, megérte. A vásznon szép, művészi történet kelt életre, olyan ragyogó tónusú képeket láttunk, hogy a hivatásos operatőrök is megirigyelhetnék. A film meséjéről csak annyit: egy beteg leánykáról szólt, akit majdnem a halálba visznek a kuruzsló vénasszonyok, mígnem megérkezik az orvos. A filmklub vezetője, Boronowski Norbert olyan szerény volt, hogy csak a lepergetés után árulta el, hogy ez a film nyerte el a lengyel amatőrfilmversety első díját és most az ország valamennyi mozijában vetítik. A stalinogrodi kultúrotthonon kívül utunk során még tizenegybe látogattunk el. Nincs hely arra, hogy az öszszes epizódokat részletesen elmondjuk. Valamennyi kultúrház meglepett bennünket szépségével, nagy arányaival. A lengyel építőművészek igazán stílusos kultúrotthonokat terveztek. Nemes, oszlopos homlokzatuk, a nemzeti építészet elemeit felhasználó architektúrájuk kellemes látványt nyújt. Tanulságképpen bizonyára hasznos lesz, ha majd idehaza is megismerkednek e kultúrházak terveivel. Éppen ezért a magyar küldöttség kérésére a lengyel szakszervezetek elküldik az új kultúrházak néhány tervrajzát. Csalóka lehet, ha az ember mindenütt csak a legkiválóbbat látja. Út programunkban azonban nemcsak az élenjáró művészeti csoportok, a legimpozánsabb kultúrházak megtekintése szerepelt. Voltunk Varsóban, az egykori királyi palota parkjában egy műsoros előadáson, ahol egy nemrégen alakult építőipari tánccsoport lépett fel, a tó szigetén épült színpadon. Ha a tánctechnika gyengébb is volt, az előadás néha-néha döccent is, mégis megkapó volt a lelkes igyekezet és a tó partján elhelyezkedő nézősereg nemcsak udvariasságból, hanem szívből tapsolt nekik. A lengyel kultúrotthonokban a színvonalas, művészeti munkán kívül különösen két dolog ragadta meg a küldöttség figyelmét. Az egyik a dolgozók körében végzett műszaki propaganda. Még a legkisebb kultúrházban is, mint például a tamowi motorgyár néhány helyiségből és egy előadóteremből álló épületében is találhattunk egy szobát, ahol az újítók találkoznak, tanácskoznak az új technikáról. A teremben rajzasztalok és egyéb apokimikai eSZfcÖBOiS SOgtófe 35 üzemi feltalálók, ésszerűsítők munkáját. A szalinográdi megyei szakszervezeti kultúrotthonban beszélgettünk Wodczewskei Jozef mérnökkel, akihez, mint ügyeletes konzultánshoz, műszaki tanácsért fordulnak az ésszerűsítők. Megmutatott egy kézzel írott cédulát, amelyen egy munkás kér útbaigazítást a turbinák előírt sebességéről, fordulatszámáról. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a kultúrotthonban a tudósok és a munkások együttműködésének elősegítésére külön bizottság alakult meg. A megyei kultúrotthon pályázatot írt ki, hogyan lehet a Klajaféle módszerrel (lengyel üzemszervezési forma) a legtöbb eredményt elérni. A másik élményt nyújtó tapasztalatunk volt: a lengyel kultúrházak gyermekfoglalkozása. Nálunk csak egy-két kezdeti lépést tettünk ezen a téren, de a lengyel szakszervezetek az értékes szovjet módszereket már esztendők óta nagyszerűen alkalmazzák. Délutánonként egy sereg iskolásgyermekkel találkozhattunk a kultúrházakban. Az apróságok játszottak, a nagyobbak kézimunkáztak, olvastak, festettek, modelleket készítettek a műhelyeknek berendezett szobákban. A gyermekek művészeti csoportokat is alakítottak, mint Otalowandában a ban, ahol az iskolások egy daljáték bemutatására készültek amikor meglátogatták őket. A kultúrotthon vezetősége biztosítja minden gyermek részére, hogy érdeklődésének megfelelő foglalkozáson vehessen részt. De csak egy feltétellel! Ha egy gyermek roszszul tanul az iskolában, mindaddig nem vehet részt a gyermekcsoportok életében, míg ki nem javítja eredményeit. A kultúrház igazgatója negyedévenként minden gyermek tanulásáról, előmeneteléről jelentést kap az iskola tanáraitól. A gyermekek nagy szégyennek tartják, ha kirekesztik őket a közös szórakozásból és éppen ezért ösztönzőleg hat rájuk ez a büntetés. Az apróka gyermekektől kezdve, akik szeretettel fogtak körül bennünket a Béke Kohó gyermek-kultúrotthonában, az idősebb munkásig, akivel a szalinográdi megyei kultúrotthon olvasótermében beszélgettünk, ezren és ezren látogatják szívesen a lengyel szakszervezetek üzemi kultúrotthonait. Ezt a népszerűséget a Szakszervezetek kulturális aktivistáinak jó munkát a lelkesedése vívta ki. Ez volt az első tanulság háromhetes lengyelországi tanulmányútünkön. Ratkó István ! 4 NÉPSZAVA 1955. november 1. kedd Országszerte megkezdődtek az előkészületek Szovjet-Ukrajna hetének megünneplésére. A november 27-én kezdődő Szovjet-Ukrajna hetének méltó megünneplésére országszerte megkezdődtek az előkészületek. Budapesten az V. kerületben november 26-án nagyszabású előadást rendeznek ukrán zeneművekből és színdarabokból. November 30-án »Békés hajnalok országa« címmel tartanak irodalmi estet ukrán költők verseiből. December 3-án az Ukrajnában járt magyar fiatalok beszámolnak élményeikről, tapasztalataikról. A könyvtárakban ukrán könyvekből, a Toldi és Puskin filmszínházban Szovjet-Ukrajnát bemutató tablókból, fényképekből rendeznek kiállítást. Somogy megyében a járási székhelyeken és mintegy száz nagyobb községben nagyszabású ünnepséget rendeznek. Tolna megyében az ünnepi héten vándorkiállítást állítanak össze, s ennek anyagát 12 községben mutatják be. Ma kezdődik az irodalomtörténeti kongresszus Ma reggel a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdődik az irodalomtörténeti kongresszus. Az Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztálya és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság rendezte háromnapos kongreszszuson Lukács György akadémikus mond elnöki megnyitót, majd Tolnai Gábor levelező tag tart előadást »A realizmus kérdései és a régi magyar irodalom« címmel. A kongresszusra megérkeztek már az első külföldi vendégek. A Román Népköztársaságból Tudor Vianu irodalomtörténész, akadémikus, Szabédi László, a kolozsvári egyetem tanára, irodalomtörténész, költő és elbeszélő, valamint Kovács György Állami-díjas író vesz részt a kongresszuson. A Német Demokratikus Köztársaság irodalomtörténészeit Gerhardt Steiner, a Német Tudományos Akadémia tudományos munkatársa képviseli. Magyar kiállítás nyílt Kairóban Október 27-én Said Youssef egyiptomi közoktatásügyi államtitkár megnyitotta a »Magyar tanulóifjúság élete« című kiállítást a kairói magyar követség tájékoztatási és kultúrosztályának termeiben. A kairói lapok hírt adtak a kiállítás megnyitásáról, amelyen az egyiptomi társadalmi élet több vezető személyisége is megjelent. (MTI) - 0 -2 Német haltenyésztési szakemberek érkeztek Magyarországra a Német Demokratikus Köztársaságból. - O - Hideg idő Várható időjárás: felhős, hideg idő. Több helyen, elsősorban délnyugaton köd, ködszitálás, eső. Mérsékelt északkeleti, keleti szél. Az éjszakai lehűlés főleg délen gyengül. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet kedden 5—8 fok között. A Duna vízállása hétfő reggel Budapestnél 263 cm. 1955. november 1-től kezdve a Minisztertanács rendelete értelmében a külső hőmérséklettől függetlenül lehet fűteni. November 17—23. román filmhét November 17 és 23 között román filmhetet rendeznek Magyarországon. A filmhétre a Román Népköztársaságból filmművész-küldöttség érkezik hazánkba. — o — — Mozit rendeztek be a békekölcsön-részesedésből a Csongrád megyei Magyartés községben. Az első mozielőadás előtt kis ünnepséget tartottak. - Újabb szakmai továbbképző tanfolyamok a vasas-szakszervezetben A vasas-szakszervezetben a következő újabb szakmai továbbképző tanfolyamok indulnak: 1. Esztergályosok és marósok számításai. 2. Időmérők számtana. 3. Műszaki rajz továbbképzés. 4. Műszaki matematika, logarléc. A műszaki továbbképző tanfolyamokra jelentkezni lehet a vasasszakszervezetben (VIII., Baross utca 90) november 3-án és 4-én délután 5—7-ig. Harvard Fast: Silas Timberman Silas Timberman neve — jelkép. Azoknak a becsületes amerikai értelmiségieknek jelképe, akik csak a legutóbbi évek eseményeinek hatására eszméltek fel. S most hirtelen arra ébrednek, hogy mindaz, amit az iskolában hallottak, minden, amiben hittek, röviden: a demokratikus eszmények, Amerika alkotmánya lassanként papírronggyá és szégyenteljes képmutatássá válik. Fájdalmas és felelősségteljes felismerés ez. Mit tesz egy egyetemi tanár, aki felépítette békés otthonát s a könyvek, a szabad kutatás és gondolkodás világát, amelyről egyik percről a másikra bebizonyosodik, hogy álomvilág? Mit tesz egy becsületes gondolkodású irodalomtanár, akit az államhoz való hűtlenség gyanújába kevernek s hamarosan ehhez a szörnyű következtetéshez kell eljutnia, melyet valaki más fogalmaz meg számára: »... furcsa világban élünk, amelyik megveti a tudást, a logikát, a szellem képességeit ... rettenetes nehéz időket élünk, a félelem fekete köpenye ereszkedik az egész népre, mindenki fél, és fél bevallani, hogy fél, mindenki meg van zavarodva és le van fegyverezve, a tanárokat terelik, mint a nyájat, a tudósnak megmondják, mit ne higgyen, az írónak megmondják, mit ne írjon, és elégetik a könyveit, ha nem alkalmazkodik... alkalmazkodás, konformizmus, ez a mi korunk jelszava...« Silas Timberman, a clemingtoni egyetem irodalomtanára egyszeriben olyan helyzetbe kerül, hogy mindezt a saját bőrén kell tapasztalnia. Fast könyörtelen logikával mutatja be, hogyan kapcsolódik egyik láncszem a másikhoz .zilas, aki aláírta az atombomba használata elleni tiltakozást, akinek még csak fogalma sincs arról, mi a kommunizmus, kik a kommunisták — ez a naiv, jóhiszemű ember belekerül a megfélemlítést szolgáló szörnyű gépezetbe, s hamis tanúzásért háromévi börtönre ítélik. Silas ugyanis azt állítja magáról, hogy nem kommunista — ettől valóban távol áll —, de az egyik volt tanítványa, akit ő tett tanársegéddé az egyetemen, a professzori katedra reményében azt vallja, hogy Silas Timberman kommunista és az volt mindig. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Állíthatjuk-e, hogy mindez példátlan a történelemben, hogy jóhiszemű emberek kénytelenek voltak szembefordulni saját eszményeikkel, s a valóság próbakövére tenni őket? Első esetben fordul-e elő, hogy tudósokat és művészeket a legdurvább módszerekkel igyekszenek megfélemlíteni és hazugságra kényszeríteni? Nos, bizonyára nem az első eset ez s nem is a legkirívóbb a fasizmus rémtettei óta. Fast nagy történelmi érzéke abban nyilatkozik meg, hogy döbbenetes erővel tudja bemutatni, mi az új, a mérhetetlenül aljas ezekben az »új módszerekben«. Itt még nincsenek gázkamrák és koncentrációs táborok. De van egy mindent befonó hazugsághálózat, hisztériakeltés, megvesztegetés, szellemi és erkölcsi terror és végül, de nem utolsósorban: a népnek drága demokratikus eszmékkel és intézményekkel való visszaélés. Sötét és kegyetlen elnyomás, melyen csak Silas Timberman alakja fénylik át, azé a férfié, aki helytáll minden körülmények között. Howard Fast művészi érdeme, hogy érzékeltetni tudja ennek az elnyomásnak fojtó légkörét. Szöllősy Klára szép fordítása jelentősen hozzájárul a könyv hangulatának kibontakoztatásához. Pál Miklós Hawthorne: A skarlát betű az angol őslakók puritánok voltak, akik az ellenforradalom üldözése elől menekültél ide. Rideg, szigorú eköléseik a színes élet, a világi örömös megvetése az Óvilágban még a a feudalizmus elleni forradalmi ►küzdelmüknek volt alkotó ré ► sze. Itt azonban mindez — forradalmi tartalmát elveszítve — ► barbár, és egyre inkább áll szent bigottsággá torzult. ► Ezekkel az erkölcsökkel ke► jül szembe Hester Prynne, a regény hősnője. Ez a méltóságos szépségű, büszke és szelíd asszony szerelmes lesz az atlanti városka egyik papjába . Törvénytelen szerelmükből egy I csodálatos szépségű leánygyermek születik. Hesternek nem I sok híján életével kell fizetnie vétkéért. Kegyelemből ! mégis »csak« arra ítélik, hogy í bűne jelképét — a skarlát betűt — egész életén át ruháján í hordja s haláláig a társadalom I kivetettje legyen. Az asszonyt | nem töri meg a büntetés. Lelkében lassan kicsírázik a vágy • egy másfajta s egyszer — ki | tudja, hány nemzedék múltán? | — majd elkövetkező szabadabb | és emberségesebb asszonysors | után. Egészen más az élete sze► relmének, az ifjú, híveitől bálványozott lelkésznek. Míg Hester asszonyi bátorsággal vállalja sorsát — a pap gyáván ■ magába rejti bűnét. Arra azonban, hogy cinikus vállrándítással menjen el múltja mellett, nem képes. Tette örökös lelkifurdalás martalékává teszi. A regény röviddel megjelenése után óriási népszerűségre tett szert. Kétségkívül közrejátszik sikeréhez a különös és komor környezet érdekessége, a lebilincselőn drámai cselekmény, a pontos és izgalmas lélekrajz. De van ennek a népszerűségnek még egy, az előbbiekkel legalábbis egyenrangú oka. Az észak-amerikai történelem különböző emberellenes áramlatai mindmáig szívesen öltik magukra az »erkölcsös« puritanizmus bigott álarcát. Gondoljunk arra, hogy a négergyilkos Klu-Klux-Klanbandák barátcsuklyát viseltek és kereszteket hordtak felvonni másaikem. Hawthorne regényének egyik fő erénye, hogy az észak-amerikai történelem e fontos jellegzetességének egyik forrásához nyúlt vissza. A skarlát betű éppen azzal lett világirodalmi értékű, hogy az amerikai nemzetről ilyen általánosan érvényes igazat is ki tud mondani. N. Gy. Az 1850-ben megjelent regény cselekménye a XVII. században játszódik. Akkor még az angol telepesek első és második nemzedéke lakta az Újvilág atlanti partjait. Ezek