Népszava, 1955. november (83. évfolyam, 257-281. sz.)

1955-11-01 / 257. szám

- o — Magyar kulturális küldöttség utazott Csehszlovákiába Hétfő este Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyet­tes vezetésével négytagú kul­turális küldöttség utazott Prá­gába a magyar—csehszlovák kulturális egyezmény 1956. évi munkatervének megtárgyalá­sára. (MTI) - O­­— Moszkvába utazott Vass Istvánné, az MNDSZ elnöke a Nemzetközi Demokratikus Nő­­szövetség irodájának novem­ber 2—5 között tartandó ülé­sére. — öt és félmillió forintot fordítottak az idén községfej­lesztésre Szabolcsban. A ter­vek megvalósításához a falvak dolgozói 2,8 millió forint érté­kű társadalmi munkával já­rultak hozzá. — Elektromos háztartási gépek kiállítása nyílik meg ma, november 1-én a KERA­VILL Rákóczi út 75. szám alatti üzletében. — A Busch Cirkusz, amely ebben az évben már járt Ma­gyarországon, novemberben ismét vendégszerepel hazánk­ban. A cirkusz vezetősége hét­főn sajtófogadáson ismertette műsorukat. Irl ÍREK Országszerte békegyűlések voltak vasárnap A genfi külügyminiszteri értekezlet napjaiban vasárnap országszerte gyűléseket tartot­tak a békeharcosok. A deb­receni gyűlésen ünnepélyesen kitüntették a békemozgalom­ban kiváló munkát végzett dolgozókat.­­o­g­y VÉGLEGES HELYÉRE EMELTÉK a Tiszalöki Erő­­­mű I-es számú turbina forgórészét. A hatalmas, 115 tonna súlyú turbina forgórészt két, egyenként 75 tonnás te­herbírású emelőcsiga és spe­ciális emelőkészülék segítségé­vel két és fél órai kemény munkával emelték végleges helyére. Egyébként megérke­zett az erőműhöz a régen várt generál forgórészagy is a Kle­­ment Gottwald Villamossági Gyártól. — AZ EURÓPAI GAZDA­SÁGI BIZOTTSÁG keretében gázszakértői értekezletet tar­tanak október 31-től november 1-ig Genfben. Az értekezleten a magyar kormány képvisele­tében dr. Fodor György, a Vegyipari és Energiaügyi Mi­nisztérium nehézvegyipari igazgatóságának vezetője vesz részt. — November 2-től 5-ig tart­ja ülését Genfben az EGB acélipari szerződések kérdésé­vel foglalkozó különleges mun­kacsoportja. Az ülésen a ma­gyar kormány képviseletében Kallós András, a METALIM­­PEX igazgatója vesz részt. —­­­­Járay József operaénekes visszatért hazánkba Járay József, a közismert operaénekes 1949-ben hagyta el Magyarországot és azóta Olaszországtól Dél-Amerikáig a félvilágot bejárta. Nemrég engedélyt kért a magyar ható­ságoktól, hogy hazatérhessen. Az engedélyt megkapta és most visszatért hazánkba. Je­lenleg Gencsapátiban, a szülői házban piheni ki az utazás fá­radalmait. Nagy tervei van­nak. Hangversenyeken, ope­rákban és rádióműsorokban akarja gyönyörködtetni hall­gatóit a legszebb és legkedvel­tebb áriákkal. A haza leve­gője — mint mondotta — meg­sokszorozza munkakészségét. (MTI). — O­­— Felszabadulásának 11. évfordulóját ünnepli Kalocsa városa. Ez alkalomból egy héten át tartó ünnepi progra­mot állítottak össze. A felsza­badulási hét vasárnap rendkí­vüli ünnepi tanácsüléssel kez­dődött. — O — — A »Prágai tavasz« III. nemzet­közi hegedűversenye 1956. május 2-án kezdődik, az 1956. évi »Prágai ta­vasz« nemzetközi zenei ünnepsége keretében. A versenyen részt vehet minden nemzet olyan hegedű­művé­­sze, aki még nem töltötte be 30. életévét, azaz nem született 1926. január 1-e előtt. A nemzetközi hege­dűverseny hazai válogató versenyére 1955. november 20-ig lehet jelentkezni a Magyar Zeneművészek Szövetségé­ben (VII. ker., Kertész utca 36). A hazai elődöntőket 1955. december 5 és 8 között, a döntőt pedig december 20 és 23 között tartják. Ismerkedés a lengyel nép kultúrájával I. MŰVÉSZETI MUNKA, TECHNIKAI TANÁCSADÁS, GYERMEKFOGLALKOZÁS A KULTÚROTTHONOKBAN .1 byezynai fenyő­erdő, a Visztula szélesen kanyargó vize, robusztus, kormos szilé­ziai gyárváros, szelíden mo­­rajló tenger — mindez emlé­keimbe tódul, ha lengyelor­szági utunkra gondolok. Há­rom hétig voltunk a len­gyel szakszervezetek vendégei. Jegyzetfüzeteink megteltek adatokkal a sokszor késő es­tébe nyúló beszélgetések so­rán, több ezer kilométert ki­tevő utazás közben tanúi le­hettünk annak, hogyan vette birtokába a kultúrát a lengyel nép. Olyan büszkeséggel lép­kedtünk a kultúrházak már­ványpadlóin, mintha a miein­ken járnánk. Végighallgattuk a híres krakkói amatőr opera­kórus énekeit, láttuk a knuro­­wi bányászok sziléziai táncait, áhítattal ültünk Zelazowa Wo­­la parkjában, Chopin szülő­háza előtt, miközben a napsu­garas vasárnap délelőttöt át­járta a mazurka bájos muzsi­kája. Krakkóban az évszázados Jasello-könyvtárban megmu­tattak nekünk egy pergamen­­lapú füzetet, amelybe az egye­tem magyar diákjainak név­sorát vezették. Megható érzés volt belelapozni a magyar— lengyel kulturális kapcsolatok­nak ebbe a régi dokumentu­mába. Az a gondolat villant fel bennem, hogy mi éppúgy a magyar kultúra követei va­gyunk, mint Komjáthy Bene­dek és társai a XVII. század elején. A közös sors — a nem­zeti elnyomás — évszázadai után a szocializmus építése még jobban összefűzi a két népet, mint valaha. Úticélunk volt megismerked­ni a lengyel kultúrházak életé­vel is. Valahogy úgy alakult a dolog, hogy az első kultúrott­­honban, amelynek kapuját át­léptük, Stalinográdban, a me­gyei szakszervezeti kultúrott­­honban, nem találtuk sem az igazgatót, sem a helyettesét, így történt, hogy a távol­levő igazgató helyett maga a kultúrotthon mondta el ne­­kün­k az életét. A háromeme­letes épületben temérdek szó­rakozó, pihenő embert talál­tunk. Ott volt az egyik terem­ben Fraczkowna Halina szlá­­vosan széles arcú, csinos leány, aki három leánytársával együtt kvartettben énekelt. A könyv­tárteremben elbeszélgettünk Czambecid Henryk technikus­sal, aki öt év óta szorgalmas olvasója a könyvtárnak. A folyóirat­teremben megszólí­tottuk az újságlapokba temet­kező Bartosinski Tadeuszt, aki a látogató gondolatát így fe­jezte ki: — Jó itt a kultúrotthonban, magam is mindennap bejárok ide, mert úgy érzem, felfris­sülök ... A végén olyan élményben volt részünk, amely megme­lengette a szívünket. A kultúr­palota harmadik emeletén ta­lálkoztunk egy sereg lelkes fiatalemberrel, a filmklub tag­jaival. Megkértek bennünket, nézzünk végig egy filmet, amelyet ők készítettek. Inkább csak udvariasságból egyeztünk bele, de mondhatom, megérte. A vásznon szép, művészi tör­ténet kelt életre, olyan ragyo­gó tónusú képeket láttunk, hogy a hivatásos operatőrök is megirigyelhetnék. A film me­séjéről csak annyit: egy beteg leánykáról szólt, akit majdnem a halálba visznek a kuruzsló vénasszonyok, mígnem megér­kezik az orvos. A filmklub vezetője, Boro­­nowski Norbert olyan szerény volt, hogy csak a lepergetés után árulta el, hogy ez a film nyerte el a lengyel amatőr­­filmversety első díját és most az ország valamennyi mozijá­ban vetítik. A stalinogrodi kultúrott­­honon kívül utunk során még tizenegybe látogattunk el. Nincs hely arra, hogy az ösz­­szes epizódokat részletesen el­mondjuk. Valamennyi kultúr­­ház meglepett bennünket szépségével, nagy arányaival. A lengyel építőművészek iga­zán stílusos kultúrotthonokat terveztek. Nemes, oszlopos homlokzatuk, a nemzeti építé­szet elemeit felhasználó archi­tektúrájuk kellemes látványt nyújt. Tanulságképpen bizo­nyára hasznos lesz, ha majd idehaza is megismerkednek e kultúrházak terveivel. Éppen ezért a magyar küldöttség ké­résére a lengyel szakszerveze­tek elküldik az új kultúrházak néhány tervrajzát. Csalóka lehet, ha az ember mindenütt csak a legkiválób­bat látja. Út programunkban azonban nemcsak az élenjáró művészeti csoportok, a legimpo­zánsabb kultúrházak megte­kintése szerepelt. Voltunk Varsóban, az egykori királyi palota parkjában egy műsoros előadáson, ahol egy nemrégen alakult építőipari tánccsoport lépett fel, a tó szigetén épült színpadon. Ha a tánctechnika gyengébb is volt, az előadás néha-néha döccent is, mégis megkapó volt a lelkes igyeke­zet és a tó partján elhelyez­kedő nézősereg nemcsak udva­riasságból, hanem szívből tap­solt nekik. A lengyel kultúrott­honokban a színvonalas, művészeti mun­kán kívül különösen két dolog ragadta meg a küldöttség fi­gyelmét. Az egyik a dolgozók körében végzett műszaki pro­paganda. Még a legkisebb kul­­túr­házban is, mint például a tamowi motorgyár néhány he­lyiségből és egy előadóterem­ből álló épületében is talál­hattunk egy szobát, ahol az újítók találkoznak, tanácskoz­nak az új technikáról. A te­remben rajzasztalok és egyéb apokimikai eSZfcÖBOiS SOgtófe 35 üzemi feltalálók, ésszerűsítők munkáját. A szalinográdi me­gyei szakszervezeti kultúrott­honban beszélgettünk Wod­­czewskei Jozef mérnökkel, aki­hez, mint ügyeletes konzultáns­hoz, műszaki tanácsért fordul­nak az ésszerűsítők. Megmu­tatott egy kézzel írott cédulát, amelyen egy munkás kér útba­igazítást a turbinák előírt se­bességéről, fordulatszámáról. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a kultúrotthonban a tudósok és a munkások együttműkö­désének elősegítésére külön bizottság alakult meg. A me­gyei kultúrotthon pályázatot írt ki, hogyan lehet a Klaja­­féle módszerrel (lengyel üzem­szervezési forma) a legtöbb eredményt elérni. A másik élményt nyújtó ta­pasztalatunk volt: a lengyel kultúrházak gyermekfoglalko­zása. Nálunk csak egy-két kez­deti lépést tettünk ezen a té­ren, de a lengyel szakszerve­zetek az értékes szovjet mód­szereket már esztendők óta nagyszerűen alkalmazzák. Dél­utánonként egy sereg iskolás­­gyermekkel találkozhattunk a kultúrházak­ban. Az apróságok játszottak, a nagyobbak kézi­munkáztak, olvastak, festet­tek, modelleket készítettek a műhelyeknek berendezett szo­bákban. A gyermekek művé­szeti csoportokat is alakítot­tak, mint Otalowa­ndában a ban, ahol az iskolások egy dal­játék bemutatására készültek amikor meglátogatták őket. A kultúrotthon vezetősége biztosítja minden gyermek ré­szére, hogy érdeklődésének megfelelő foglalkozáson ve­hessen részt. De csak egy fel­tétellel! Ha egy gyermek rosz­­szul tanul az iskolában, mind­addig nem vehet részt a gyer­mekcsoportok életében, míg ki nem javítja eredményeit. A kultúrház igazgatója negyed­évenként minden gyermek ta­nulásáról, előmeneteléről je­lentést kap az iskola tanárai­tól. A gyermekek nagy szé­gyennek tartják, ha kirekesz­tik őket a közös szórakozásból és éppen ezért ösztönzőleg hat rájuk ez a büntetés. Az apróka gyermekektől kezdve, akik szeretettel fog­tak körül bennünket a Béke Kohó gyermek-kult­úrotthoná­ban, az idősebb munkásig, aki­vel a szalinográdi megyei kul­túrotthon olvasótermében be­szélgettünk, ezren és ezren lá­togatják szívesen a lengyel szakszervezetek üzemi kult­úr­otthonait. Ezt a népszerűséget a Szakszervezetek kulturális aktivistáinak jó munkát a lel­kesedése vívta ki. Ez volt az első tanulság há­romhetes lengyelországi tanul­mányú­tünkön. Ratkó István ! 4 NÉPSZAVA 1955. november 1. kedd Országszerte megkezdődtek az előkészületek Szovjet-Ukrajna hetének megünneplésére. A november 27-én kezdődő Szovjet-Ukrajna hetének mél­tó megünneplésére ország­szerte megkezdődtek az elő­készületek. Budapesten az V. kerületben november 26-án nagyszabású előadást rendez­nek ukrán zeneművekből és színdarabokból. November 30-án »Békés hajnalok orszá­ga« címmel tartanak irodalmi estet ukrán költők verseiből. December 3-án az Ukrajnában járt magyar fiatalok beszá­molnak élményeikről, tapasz­talataikról. A könyvtárakban ukrán könyvekből, a Toldi és Puskin filmszínházban Szov­­jet-Ukrajnát bemutató tablók­ból, fényképekből rendeznek kiállítást. Somogy megyében a járási székhelyeken és mint­egy száz nagyobb községben nagyszabású ünnepséget ren­deznek. Tolna megyében az ünnepi héten vándorkiállítást állítanak össze, s ennek anya­gát 12 községben mutatják be. Ma kezdődik az irodalomtörténeti kongresszus Ma reggel a Magyar Tudo­mányos Akadémia dísztermé­ben megkezdődik az irodalom­­történeti kongresszus. Az Aka­démia nyelv- és irodalomtudo­mányi osztálya és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság rendezte háromnapos kongresz­­szuson Lukács György akadé­mikus mond elnöki megnyitót, majd Tolnai Gábor levelező tag tart előadást »A realizmus kérdései és a régi magyar iro­dalom« címmel. A kongresszusra megérkez­tek már az első külföldi ven­dégek. A Román Népköztársa­ságból Tudor Vianu irodalom­­történész, akadémikus, Sza­­bédi László, a kolozsvári egye­tem tanára, irodalomtörténész, költő és elbeszélő, valamint Kovács György Állami-díjas író vesz részt a kongresszuson. A Német Demokratikus Köz­társaság irodalomtörténészeit Gerhardt Steiner, a Német Tudományos Akadémia tudo­mányos munkatársa képviseli. Magyar kiállítás nyílt Kairóban Október 27-én Said Youssef egyiptomi közoktatásügyi ál­lamtitkár megnyitotta a »Ma­gyar tanulóifjúság élete« cí­mű kiállítást a kairói magyar követség tájékoztatási és kul­­túrosztályának termeiben. A kairói lapok hírt adtak a ki­állítás megnyitásáról, amelyen az egyiptomi társadalmi élet több vezető személyisége is megjelent. (MTI) - 0 -2 Német haltenyésztési szakemberek érkeztek Ma­gyarországra a Német Demok­ratikus Köztársaságból. - O - Hideg idő Várható időjárás: felhős, hideg idő. Több helyen, elsősorban dél­nyugaton köd, ködszitálás, eső. Mérsékelt északkeleti, keleti szél. Az éjszakai lehűlés főleg délen gyengül. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet kedden 5—8 fok között. A Duna vízállása hétfő reggel Budapestnél 263 cm. 1955. november 1-től kezdve a Mi­nisztertanács rendelete értelmé­ben a külső hőmérséklettől füg­getlenül lehet fűteni. November 17—23. román filmhét November 17 és 23 között román filmhetet rendeznek Magyarországon. A filmhétre a Román Népköztársaságból filmművész-küldöttség érkezik hazánkba. — o — — Mozit rendeztek be a bé­kekölcsön-részesedésből a Csongrád megyei Magyartés községben. Az első mozielő­adás előtt kis ünnepséget tar­tottak.­­­ - Újabb szakmai továbbképző tanfolyamok a vasas-szakszervezetben A vasas-szakszervezetben a követ­kező újabb szakmai továbbképző tan­folyamok indulnak: 1. Esztergályosok és marósok szá­mításai. 2. Időmérők számtana. 3. Műszaki rajz továbbképzés. 4. Műszaki matematika, logarléc. A műszaki továbbképző tanfolya­mokra jelentkezni lehet a vasas­szakszervezetben (VIII., Baross utca 90) november 3-án és 4-én délután 5—7-ig. Harvard Fast: Silas Timberman Silas Timberman neve — jelkép. Azoknak a becsületes amerikai értelmiségieknek jel­képe, akik csak a legutóbbi évek eseményeinek hatására eszméltek fel. S most hirtelen arra ébrednek, hogy mindaz, amit az iskolában hallottak, minden, amiben hittek, rövi­den: a demokratikus eszmé­nyek, Amerika alkotmánya lassanként papírronggyá és szégyenteljes képmutatássá vá­lik. Fájdalmas és felelősségtel­jes felismerés ez. Mit tesz egy egyetemi tanár, aki felépítette békés otthonát s a könyvek, a szabad kutatás és gondolkodás világát, amelyről egyik percről a másikra bebizonyosodik, hogy álomvilág? Mit tesz egy becsületes gondolkodású iro­dalomtanár, akit az államhoz való hűtlenség gyanújába ke­vernek s hamarosan ehhez a szörnyű következtetéshez kell eljutnia, melyet valaki más fogalmaz meg számára: »... furcsa világban élünk, amelyik megveti a tudást, a logikát, a szellem képessé­geit ... rettenetes nehéz idő­ket élünk, a félelem fekete kö­penye ereszkedik az egész nép­re, mindenki fél, és fél beval­lani, hogy fél, mindenki meg van zavarodva és le van fegy­verezve, a tanárokat terelik, mint a nyájat, a tudósnak meg­mondják, mit ne higgyen, az írónak megmondják, mit ne írjon, és elégetik a könyveit, ha nem alkalmazkodik... al­kalmazkodás, konformizmus, ez a mi korunk jelszava...« Silas Timberman, a cle­­mingtoni egyetem irodalom­­tanára egyszeriben olyan hely­zetbe kerül, hogy mindezt a saját bőrén kell tapasztalnia. Fast könyörtelen logikával mutatja be, hogyan kapcsoló­dik egyik láncszem a másik­hoz .­zilas, aki aláírta az atombomba használata elleni tiltakozást, akinek még csak fogalma sincs arról, mi a kom­munizmus, kik a kommunis­ták — ez a naiv, jóhiszemű ember belekerül a megfélem­lítést szolgáló szörnyű gépe­zetbe, s hamis tanúzásért há­romévi börtönre ítélik. Silas ugyanis azt állítja magáról, hogy nem kommunista — et­től valóban távol áll —, de az egyik volt tanítványa, akit ő tett tanársegéddé az egyete­men, a professzori katedra reményében azt vallja, hogy Silas Timberman kommunis­ta és az volt mindig. Mit lehet még ehhez hozzá­tenni? Állíthatjuk-e, hogy mindez példátlan a történe­lemben, hogy jóhiszemű embe­rek kénytelenek voltak szem­befordulni saját eszményeik­kel, s a valóság próbakövére tenni őket? Első esetben for­dul-e elő, hogy­ tudósokat és művészeket a legdurvább mód­szerekkel igyekszenek megfé­lemlíteni és hazugságra kény­szeríteni? Nos, bizonyára nem az első eset ez s nem is a leg­kirívóbb a fasizmus rémtettei óta. Fast nagy történelmi érzéke abban nyilatkozik meg, hogy döbbenetes erővel tudja be­mutatni, mi az új, a mérhetet­lenül aljas ezekben az »új módszerekben«. Itt még nin­csenek gázkamrák és koncent­rációs táborok. De van egy mindent befonó hazugságháló­zat, hisztériakeltés, megvesz­tegetés, szellemi és erkölcsi terror é­s végül, de nem utolsósorban: a népnek drága demokratikus eszmékkel és intézményekkel való vissza­élés. Sötét és kegyetlen elnyo­más, melyen csak Silas Tim­berman alakja fénylik át, azé a férfié, aki helytáll minden körülmények között. Howard Fast művészi érdeme, hogy ér­zékeltetni tudja ennek az el­nyomásnak fojtó légkörét. Szöllősy Klára szép fordítása jelentősen hozzájárul a könyv hangulatának kibontakoztatá­sához. Pál Miklós Hawthorne: A skarlát betű az angol őslakók puritánok voltak, akik az ellenforrada­lom üldözése elől menekültél ide. Rideg, szigorú e­köléseik a színes élet, a világi örömös megvetése az Óvilágban még a a feudalizmus elleni forradalmi ►küzdelmüknek volt alkotó ré ► sze. Itt azonban mindez — for­radalmi tartalmát elveszítve — ► barbár, és egyre inkább ál­­l szent bigottsággá torzult. ► Ezekkel az erkölcsökkel ke­► jül szembe Hester Prynne, a­­ regény hősnője. Ez a méltósá­­­­gos szépségű, büszke és szelíd­­ asszony szerelmes lesz az at­­­­lanti városka egyik papjába . Törvénytelen szerelmükből egy I csodálatos szépségű leánygyer­­­­mek születik. Hesternek nem I sok híján életével kell fizet­­­­nie vétkéért. Kegyelemből ! mégis »csak« arra ítélik, hogy í bűne jelképét — a skarlát be­­­­tűt — egész életén át ruháján í hordja s haláláig a társadalom I kivetettje legyen. Az asszonyt | nem töri meg a büntetés. Lel­­­­kében lassan kicsírázik a vágy • egy másfajta s egyszer — ki | tudja, hány nemzedék múltán? | — majd elkövetkező szabadabb | és emberségesebb asszonysors | után. Egészen más az élete sze­► relmének, az ifjú, híveitől bál­­­­ványozott lelkésznek. Míg­­ Hester asszonyi bátorsággal­­ vállalja sorsát — a pap gyáván ■ magába rejti bűnét. Arra azon­ban, hogy cinikus vállrándítás­sal menjen el múltja mellett, nem képes. Tette örökös lelki­furdalás martalékává teszi. A regény röviddel megjele­nése után óriási népszerűségre tett szert. Kétségkívül közre­játszik sikeréhez a különös és komor környezet érdekessége, a lebilincselőn drámai cselek­mény, a pontos és izgalmas lé­­lekrajz. De van ennek a nép­szerűségnek még egy, az előb­biekkel legalábbis egyenran­gú oka. Az észak-amerikai tör­ténelem különböző emberelle­nes áramlatai mindmáig szíve­sen öltik magukra az »erköl­csös« puritanizmus bigott ál­arcát. Gondoljunk arra, hogy a négergyilkos Klu-Klux-Klan­­bandák barátcsuklyát viseltek és kereszteket hordtak felvo­nni másaikem. Hawthorne regényének egyik fő erénye, hogy az észak-ame­rikai történelem e fontos jel­legzetességének egyik forrásá­hoz nyúlt vissza. A skarlát betű éppen azzal lett világiro­dalmi értékű, hogy az ameri­kai nemzetről ilyen általáno­san érvényes igazat is ki tud mondani. N. Gy. Az 1850-ben megjelent re­gény cselekménye a XVII. században játszódik. Akkor még az angol telepesek első és második nemzedéke lakta az Újvilág atlanti partjait. Ezek

Next