Népszava, 1956. április (84. évfolyam, 79-103. sz.)

1956-04-01 / 79. szám

Amit lehet Soroksáron , miért nem lehet Csepelen A homokröpítő formázógé­pekről lesz szó, amelyek arra hivatottak, hogy öntödéinkben felváltsák a nehéz, fárasztó ké­zi döngölést, formázást. J. A. Onufriev szovjet mérnök-tech­nológus, aki nemrég hazánk­ban tartózkodott, a vasas­szakszervezetben megtartott ankéton elmondotta, hogy ná­luk igen eredményesen alkal­mazzák ezeket a gépeket. Nálunk is van erre lehető­ség. Nagyobb öntödéink már kaptak is homokröpítő gépe­ket. Hogy milyen eredménnyel használják, azt elmondjuk a továbbiakban. Az RM öntödegyára több mint négy esztendeje két ho­­mokröpítő »boldog« tulajdono­sa. Ismerve az itteni munka­­körülményeket, arra gondol az ember, hogy a műszaki veze­tők, az üzemi bizottság tagjai — akik maguk is sokszor pa­naszkodnak a nehéz munka­­feltételekre — kapva-kaptak az alkalmon, hogy segítsenek a bajokon. De mi a valóság? Négy éve mindkét gépet csak a por lepi. Senki sem vet ügyet rájuk. Most is állnak. Jó — vagy nem jó — Nem váltak be. Már több módosítást, átalakítást is al­kalmaztunk rajtuk, mégsem jók — mondja Szanyi­ Jenő, az Öntödegyár igazgatója. Az I-es vasöntöde üzemveze­tője, Sziklavári György — szemben az igazgatóval — ha­tározottan állítja, hogy a nagy gép, amely itt náluk van, jó. Bizonyításul mindjárt be is in­dítják. Igazán nagyszerűen dolgozik. Csak hát más bajok vannak. Sziklavári elvtárs a már említett ankéton azt ígér­te: néhány nap múlva üzembe állítják a gépet. S azóta való­ban próbálkoznak is. Minden nap bevezetnek vele egy szek­rényt. Ez persze a gép telje­sítményének csak egy kis tö­redéke. A rendes üzemeltetés­hez azonban megfelelő homok­előkészítő és gépi homokki­szolgálás szükséges. S erre négy évig nem gondoltak. Most egycsapásra — hiába is eről­ködnek — a mulasztást nem tudják pótolni. Ki kell várni, amíg a homokkiszolgálás me­chanizmusára is jut idő és pénz. De hogy mikor, az a jövő titka. A tervezgetésig ugyan már eljutottak. Remélhető, hogy a KGM öntödei osztálya pótolva hosszú mulasztását, intézkedik, hogy a tervek meg­valósítására ne kelljen újabb négy esztendeig várakozni. A kis homokröpítő gép a II-es öntödében várja további sorsát. Itt ugyan biztosítva van a gépi homokkiszolgálás, csakhogy a próbálgatások köz­ben mindig eltörik valami. Most is — és körülbelül még két hónapig — ezért kell állnia a gépnek. A „belenyugvó“ vb-elnök Az üzemi bizottságon pedig mindezt tétlenül nézik. — Néhányszor érdeklődtünk, mi van a homokröpítőkkel — mondja Kelemen elvtárs, az üb elnöke. — De a munkások, akik dolgoztak velük, azt mondták: nem értenek hozzá, s így csak ráfizetünk az üze­meltetésre. Nem is nagyon erőltettük a dolgot, mert mi sem ismertük a gépek teljesí­tését. Éveken keresztül nem kaptunk beruházást a homok­­szállító berendezés építésére és ebbe bele is nyugodtunk. Vajon ezt a »belenyugvást« Kelemen elvtárs hogyan egyez­teti össze az új technika fon­tosságáról, a dolgozók érdek­­védelméről hangoztatott sza­vaival. Nem bántja a lelkiis­meretét, hogy pusztán hanyag­ságból, nemtörődömségből kell az önzőknek továbbra is ne­héz fizikai munkát végezniük? Talán attól tart, hogy az igaz­gató és a műszakiak rossz szemmel néznek az üzemi bi­zottságra, ha szóváteszi a mu­lasztásaikat? — A KGM sem segítette elő, hogy mi megismerjük eze­ket a gépeket — folytatta Ke­lemen elvtárs. — Külföldi ta­nulmányútra például a MÁVAG dolgozóit küldték ki, pedig ott nincs is ilyen gép. Ebben van is valami igaz­ság. De nem menti a mulasz­tást. Mert hiszen Csepelen is akad olyan szakember, aki jól ismeri a homokröpítőket. S ha Kelemen elvtárs nem ismerte a gépek előnyeit, az elsősor­ban az ő hibája. Hiszen Szik­lavári elvtárstól, aki Csehszlo­vákiában, Svédországban gyűj­tött a homokröpítőkről hasz­nos­ tapasztalatot, sok mindent megtudhatott volna. Például azt, hogy a II-es vasöntödében a nagygép üzembe állítása tel­jesen felváltaná a fárasztó ké­zi formázást. S ez bizony nem lehet közömbös egy vb-elnök­­nek. Nem a gépek rosszak — a vezetők felelőtlenek Van azonban más »érv« is. Erről Szvat elvtárs, a főtech­nológus beszél. — A dolgozók idegenkednek a gépektől. Ezért megy nehe­zen a dolog — mondja. Ez lenne a valóság? Járjunk utána. — Miért nem szereti a gé­pet? — kérdezzük Véli István­tól, aki az I-es vasöntödében szokott segíteni, amikor a ho­mokröpítővel próbálkoznak. — Hát azért — mondja —, mert kifáraszt. Látják, milyen ma­gas ez a gép? S a tetejébe kell lapátolni a homokot. A for­mákba bizony kevesebb erővel lapátolom be. Németh elvtárs, a gép keze­lője és a többi munkás is úgy vélekednek, hogy az ilyen üzemeltetéssel nincsenek meg­kímélve a nehéz fizikai mun­kától. A II-es vasöntödében pedig csak azt látják a mun­kások, hogy mindig törik va­lami. S ilyenkor nem akad egy szakszervezeti aktivista, bi­zalmi, műhelybizottsági elnök vagy vb-tag, aki megmagya­rázná, hogy nem a gépek a rosszak, hanem a vezetők fe­lelőtlenek. Négy évig nem gon­doltak a gépi homokkiszolgá­lásra, ezért kell most is lapá­tolni, kézzel döngölni, formáz­ni a homokot. A pénzkérdésről is szólni kell néhány szót. — Beruházás kell a munka­­körülmények javításához — mondja Szanyi és Kelemen elvtárs. Ezt talán így módosít­hatnánk: beruházás is kell. Az öntödék fejlődése valóban el­maradt a gépipar fejlődése mögött. A gyár vezetőinek és a minisztériumnak változtatni kell az öntödékben levő mun­kafeltételeken. Mert az öntő­­munkások sokszorosan érde­mesek, rászorultak erre. De nem csupán pénzkérdés a de­Kerpesics Károly köszörűs brigádvezető odaáll gépe mellé és kissé morcosan néz bele a fényképezőgép lencséjébe. — Nevessen egy kicsit, Ker­pesics elvtárs — kéri a fotó­riporter. — Majd ha megnyertük a felszabadulási versenyt. Akkor fogok én igazán nevetni. Végül mégiscsak elneveti magát, amit a fénykép is ta­núsít. Merthogy van oka nevetni, azt mindenki tudja róla az RM Gépgyárban. De legjobban Muszka Imre tudja, akit Ker­pesics Károly most lehagyott a versenyben. Az a csoda tör­tént ugyanis, hogy a Muszka­brigád a második helyre szo­rult a Kerpesics-brigád mö­gött. A minőség itt is, ott is egyformán kiváló, a munkafe­gyelem is egyformán kifogás­talan, sok újítás születik eb­ben a brigádban, abban is. Így hát a százalék döntött és ez Kerpesicséknél áll jobban. Az ő 230 százalékos brigádátla­gukkal szemben Muszkáék 188-nál tartanak. Nagy kü­lönbség. Április 4-ig behozni fog nyitja. Az öntödékben elég sok a lehetőség, hogy saját erőből, öntevékenyen javítsa­nak a helyzeten. A kihaszná­latlan homokröpítők is ezt pél­dázzák. És ezt példázza a soroksári új vasöntöde is, ahol másként kezelik e hasznos gépeket. Ez­előtt három héttel szerelték fel és máris hozzáfogtak a normális üzemeltetés előkészí­téséhez. Sándor elvtárs, az üzemvezető először maga is­merkedik a géppel. S ha már ő alaposan tudja kezelni, má­sokat is megtanít erre. — Csehszlovákiában jártam olyan öntödében — mondja Sándor elvtárs —, ahol három ilyen gép teljesen felváltotta a nehéz kéziformázást. Az ott szerzett tapasztalatok most nagy segítségemre vannak. Szorgalmazzuk, hogy nálunk is mielőbb rendes üzemben mű­ködjék a homokrepítő. Hiszen tervünk teljesítése múlik ezen. S az üzemi bizottság egyik tagja hozzáteszi: — És ami épp ilyen fontos, javulnak a munkafeltételek is az öntö­dénkben. Szollár—Meráth szinte lehetetlen. És a Kerpe­sics-brigád tagjai ezt a lehe­tetlent is még lehetetlenebbé igyekeznek tenni azzal, hogy ezekben a napokban önmagu­kat múlják felül Nézzük csak például Palai Ferencet. A brigádvezető úgy mutatja őt be: a brigád szeme­­fénye. De a versenytábla en­nél többet mond róla: ő a mű­hely szemefénye. Ésszerűsíté­seivel, selejtmentességével és 330 százalékával az egész mű­helyben ő a legjobb dolgozó. Faggatnám, kérdezném Páldi elvtársat, hogyan éri el nagy teljesítményét, de szerényen elnézést kér, most nem ér rá beszélni. »Muszáj hajtanom, mert szorít a program« — mondja, és köszörüli tovább a kis csapos csavarokat. Egyébként a Kerpesics-bri­gád tagjait a csepeli munká­soknak már nem nagyon kell bemutatni. Úgy hírlik, hogy a brigádvezetőt a csepeli utcán rendre-sorra megállítják: »Mondja csak, ki nyeri meg azt a versenyt, maga vagy a Muszka?« Ilyenkor Kerpesics szerényen mosolyog — nem nevet, azt csak április 4 után! — s azt feleli: — A brigád va­lamennyi tagján múlik. Ez az ő legfőbb munkamód­szerük: a kollektív munka. A napot azzal kezdik, hogy pár­perces megbeszélést tartanak. Minden formaságtól mentesen, mindenféle parlamentáris módszereket félretéve beszél­getnek. Most éppen arról, hogyan lehetne ezeket az osz­lopfej-főorsókat a legjobban megmunkálni. S azután hozzá­látnak. Az egyik géptől a má­sikig megy a munkadarab. Az egyik brigádtag kiszolgálja a másikat, összedolgoznak. Ve­szekedés egyszer volt közöt­tük. Még november 7 tisztele­tére egy versenyfelhívást küldtek be a SZOT-hoz és az ott valahogy elakadt. Mérge­sek voltak és mérgükben egy­mást marták. A méreg, meg a veszekedés persze már rég el­múlt, de a versenyfelhívás gondolata megmaradt. Ha Muszkáékat végleg sikerül le­­főzniök, április 4 után még nagyobb versenytárs után sze­retnének nézni, így hát, ked­ves köszörűs olvasók, lehet je­lentkezni. Kerpesicsék állják a versenyt. Igaz, van egy kis baj. Ahogy körülnézek, látom, hogy Ke­serű bácsi nem dolgozik. Nincs munkája. Juhász Istvánnak is jó, ha még két órát eltart a gépe mellett összegyűjtött ke­véske alkatrész. Csütörtökön egész nap nem akadt dolga, s ezért kénytelen-kelletlen ki­vett egy nap szabadságot. Szóval: akadozik a gépezet. Azt mondják: az esztergályo­sok — tőlük jön a munka —, nem bírják az iramot, mert sok az »indián«. (Nem sértő, hanem viccelődő ragadéknév ez, új munkásokat jelent. Eredetére nézve a brigád tag­jai — sajnos — semminemű felvilágosítással nem szolgálhat­tak.) Meg azt is mondják: az edzőműhely elnyeli az alkatré­szeket. Elnyel egy nap ötvenet és csak hat-nyolcat ad vissza belőlük. Bizonyára jó lenne, ha az edzőműhely csökkentené étvágyát , és fokozná a tem­pót. Reméljük­,­mire újra­ meglá­togatjuk a Kerpesics-brigádot, jobb lesz az anyagellátás és győztesként látjuk őket vi­szont. És akkor Kerpesics elv­társ szívből nevethet, rászol­gált. Éppen ezért jó húsvéti szórakozást és nagyon szép fel­­szabadulási ünnepet kívánunk a Kerpesics-brigád kilenc tag­jának! Buzási János Nevessen egy kicsit, Kerpesics elvtárs! Néhány óra az RM Gépgyár legjobb brigádjával­ ­,­ hogyan lehetne ezeket az oszlopfej-főorsókat a legjobban megmunkálni (Gonda György felvételei) Végül mégiscsak elneveti magát és köszörüli tovább a kis csapos­ csavarokat Magyar küldöttség utazik a Béke-Világtanács stockholmi ülésszakára Április 5-én kezdődik Stock­holmban a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszaka, amely­nek egyetlen napirendi pont­ja: a leszerelés kérdése. Az ülésszakon a magyar békehar­cosokat öttagú küldöttség kép­viseli. A küldöttség vezetője Andics Erzsébet Kossuth-dí­­jas akadémikus, a Béke-Vi­lágtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke, tagjai: Lu­kács György Kossuth-díjas akadémikus, Péter János refor­mátus püspök, a Béke-Világ­tanács tagjai, Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titká­ra és Ratkó Anna, az Országos Béketanács alelnöke. Andics Erzsébet az elutazás előtt nyi­latkozott a sajtó részére. — A stockholmi rendkívüli tanácskozásnak egyetlen tárgy­sorozati pontja van: a lesze­relés — mondotta a többi kö­zött. — A Béke-Világtanács a napirend megállapításával is hangsúlyozni kívánta, hogy a világproblémák további meg­oldásának, a további megegye­zéseknek kulcskérdése a le­szerelés. A nemzetközi béke­mozgalom és a néptömegek harca most arra összpontosul, hogy ebben az évben a lesze­relés közismerten bonyolult kérdésében jussunk előbbre.­­ Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar békebizottsá­gok április 5. és 9. között nagy figyelemmel kísérik majd a Béke-Világtanács stockholmi tárgyalásait. Azt szeretnék, ha a békebizottságok ötletes, szí­nes, vonzó rendezvények so­rán népszerűsítenék a béke­mozgalom vezérkarának ülé­sét és magyaráznák az ülésen szereplő fontos kérdéseket. A békebizottságok kezdeményez­zenek békeműszakokat, békeőr­séget, a falvakban békenapo­kat, békeheteket, hogy hazánk békemozgalma is méltóképpen hozzájárulhasson a világta­nács ülésének sikeréhez. Hidas István nyilatkozata az Egyesített atomkutató intézet megalapításáról Ismeretes, hogy a közelmúlt­ban Moszkvában 11 állam kép­viselőinek tanácskozása nyo­mán megalakult az Egyesített Atomkutató Intézet. A tanács­kozáson részt vett hazánk kül­döttsége is. Az intézet megala­kulásával kapcsolatban Hidas István, a Minisztertanács el­nökhelyettese, a magyar kül­döttség vezetője nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda mun­katársának. Hangoztatta, hogy az a ta­nácskozás, amely a szovjet kormány kezdeményezésére Moszkvában lefolyt, rendkívül nagy jelentőségű. A résztvevő 11 ország delegációi a világ lakosságának több mint egy­­harmadát képviselték. Az egyes delegációkban részt vettek az illető ország legjobb fiziku­sai. A delegátusokra a szovjet tudománynak és a szovjet tu­dósoknak az atomenergia bé­kés célokra való felhasználása terén elért nagyszerű eredmé­nyei mély benyomást tettek. A résztvevők körében rendkívüli érdeklődést váltott ki a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miája Atomfizikai Intézetének és Elektronfizikai Laborató­riumának meglátogatása. Ezek az intézetek a világon egyedül­álló tudományos felszereléssel rendelkeznek. Itt működik a 680 millió elektronvoltos szinkrociklotron és befejezés előtt áll a tízmilliárd elektron­voltos szinkrofazotron. Rövid időn belül Magyarország és az Egyesített Atomkutató Intézet létesítésében résztvevő minden ország tudományos dolgozói előtt megnyílik a lehetőség ar­ra, hogy ezeknek az intézetek­nek kutató laboratóriumaiban tudományos munkát végezhez­­senek. Számunkra az Egyesített Atomkutató Intézetben való részvétel jelentősége abban van, hogy tudósaink olyan be­rendezéseket használhatnak fel kísérleteikben, amilyeneket mi soha nem tudnánk létesíteni. A mai kísérleti fizika, különö­sen a kísérleti atommagfizika ugyanis nem fejleszthető to­vább viszonylag egyszerű esz­közökkel, a legkorszerűbb be-­ rendezések igénybevétele nél­kül. Ezért az Egyesített Atom­kutató Intézet munkájában va­ló részvételünk hatása a ma­gyar tudományra beláthatatlan jelentőségű. Lehetőségünk van arra, hogy tudósaink olyan színvonalú tudományos mun­­kát végezhessenek, amilyenre egyelőre a fejlett nyugati or­szágok tudósainak sincs mód­­juk. Míg a Genf mellett épülő Európai Atomkutató Intézet — a CERN Laboratórium — csak a kezdet kezdetén áll és a ter­vek szerint csak gyorsító­berendezésekkel fog rendelkez­ni, addig az Egyesített Atom­kutató Intézet már most a leg­modernebb felszereléssel kezdi meg munkáját és folyamatos továbbfejlesztésében nagytel­jesítményű kísérleti atomreak­torral és más jelentős tudo­mányos eszközzel bővül. Az Egyesített Atomkutató Intézet létrehozása és különö­sen annak lehetősége, hogy abba más országok is belép­hetnek, a Szovjetunió békepo­litikájának, a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló tevékenységének újabb fényes bizonyítéka. Az Egyesített Atomkutató Intézet munkája minden bi­zonnyal elősegíti az atomener­gia békés célokra való felhasz­nálását hazánkban is. Az inté­zetben felállítandó nagy neut­ronsűrűségű kísérleti atom­reaktor és az emellett létesíten­dő rádiókémiai és metallográ­fiai laboratóriumok a rádióak­tív izotópok előállítása, fel­­használása és különböző, az atomtechnikában fontos anya­gok vizsgálata terén lehetővé teszik kutatásaink nagyarányú kiterjesztését, így rendkívül je­lentősek a Magyar Népköztár­saság számára. Harmincmillió forintos költséggel korszerűsítik a SZOT-üdülőket Az üdülési és szanatóriumi főigazgatóság már meg­kezdte az előkészületeket a nyári üdültetésre. A meglevő balatoni csónakpark rendbehozására, felújítására az idén 200 000 forintot költ. Emellett a balatonparti üdülőhelye­ket újabb vízijárművekkel — motorcsónakokkal, vitor­lásokkal — gazdagítja. A tavaly néhány helyen kipró­bált és jól bevált úszó gumimatracokat az idén már na­gyobb számban vehetik igénybe a fürdőzők. Helytörténeti ismertetéssel egybekötött csoportos kirándulások, s több más hasznos szórakozási lehetőség között is választhatnak az üdülők. A színvonalas kultu­rális műsorokon részben fővárosi, részben vidéki szín­házak művészei szerepelnek. A Balaton déli részén, a somogyi part számos üdülőjében a kaposvári színház, Siófokon, Balatonföldváron, Balatonlellén és Balaton­­füreden — a tervek szerint — fővárosi színházak mű­vészei szerepelnek majd. A Mátrában üdülők szórakoz­tatásáról az egri színház és a Magyar Néphadsereg Vö­rös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese gondoskodik. Az üdülők könyvtárait országszerte kiegészítik a legújabban megjelent irodalmi művekkel, Brofokon, az üdülőkhöz tartozó központi étterem szomszédságában több mint kétezerkötetes könyvtár létesítését tervezik. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki a Magyar Filmgyártó Vállalatot A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Filmgyártó Vállalatnak a Munka Vörös Zászló Érdem-­ rendje kitüntetést adományoz­ta a játékfilmművészet fejlesz­tésében elért eredményes mun­kásságáért, amellyel segítette népünk kulturális fejlődését és filmművészetünk sikereit ha­zánk határain túl is. A Magyar Filmgyártó Vál­lalat Gyarmat utcai nagy mű­termében szombaton ünnepség keretében adta át Darvas Jó­­­zsef népművelési miniszter a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést. Andics Er­zsébet, az MDP Központi Ve­zetősége tudományos és kul­turális osztálya, Both Béla, a Magyar Színház- és Filmmű­vészeti Szövetség főtitkára a színház- és filmművészek, Gyetvai Irén, a MÜDOSZ el­nöke a Művészeti Dolgozók Szakszervezete nevében kí­vánt további sikereket a filmgyár dolgozóinak. Ezután Bányász Imre, a Magyar Film­gyártó Vállalat igazgatója mondott köszönetet a kitünte­tésért.

Next