Népszava, 1956. április (84. évfolyam, 79-103. sz.)
1956-04-01 / 79. szám
Amit lehet Soroksáron , miért nem lehet Csepelen A homokröpítő formázógépekről lesz szó, amelyek arra hivatottak, hogy öntödéinkben felváltsák a nehéz, fárasztó kézi döngölést, formázást. J. A. Onufriev szovjet mérnök-technológus, aki nemrég hazánkban tartózkodott, a vasasszakszervezetben megtartott ankéton elmondotta, hogy náluk igen eredményesen alkalmazzák ezeket a gépeket. Nálunk is van erre lehetőség. Nagyobb öntödéink már kaptak is homokröpítő gépeket. Hogy milyen eredménnyel használják, azt elmondjuk a továbbiakban. Az RM öntödegyára több mint négy esztendeje két homokröpítő »boldog« tulajdonosa. Ismerve az itteni munkakörülményeket, arra gondol az ember, hogy a műszaki vezetők, az üzemi bizottság tagjai — akik maguk is sokszor panaszkodnak a nehéz munkafeltételekre — kapva-kaptak az alkalmon, hogy segítsenek a bajokon. De mi a valóság? Négy éve mindkét gépet csak a por lepi. Senki sem vet ügyet rájuk. Most is állnak. Jó — vagy nem jó — Nem váltak be. Már több módosítást, átalakítást is alkalmaztunk rajtuk, mégsem jók — mondja Szanyi Jenő, az Öntödegyár igazgatója. Az I-es vasöntöde üzemvezetője, Sziklavári György — szemben az igazgatóval — határozottan állítja, hogy a nagy gép, amely itt náluk van, jó. Bizonyításul mindjárt be is indítják. Igazán nagyszerűen dolgozik. Csak hát más bajok vannak. Sziklavári elvtárs a már említett ankéton azt ígérte: néhány nap múlva üzembe állítják a gépet. S azóta valóban próbálkoznak is. Minden nap bevezetnek vele egy szekrényt. Ez persze a gép teljesítményének csak egy kis töredéke. A rendes üzemeltetéshez azonban megfelelő homokelőkészítő és gépi homokkiszolgálás szükséges. S erre négy évig nem gondoltak. Most egycsapásra — hiába is erőlködnek — a mulasztást nem tudják pótolni. Ki kell várni, amíg a homokkiszolgálás mechanizmusára is jut idő és pénz. De hogy mikor, az a jövő titka. A tervezgetésig ugyan már eljutottak. Remélhető, hogy a KGM öntödei osztálya pótolva hosszú mulasztását, intézkedik, hogy a tervek megvalósítására ne kelljen újabb négy esztendeig várakozni. A kis homokröpítő gép a II-es öntödében várja további sorsát. Itt ugyan biztosítva van a gépi homokkiszolgálás, csakhogy a próbálgatások közben mindig eltörik valami. Most is — és körülbelül még két hónapig — ezért kell állnia a gépnek. A „belenyugvó“ vb-elnök Az üzemi bizottságon pedig mindezt tétlenül nézik. — Néhányszor érdeklődtünk, mi van a homokröpítőkkel — mondja Kelemen elvtárs, az üb elnöke. — De a munkások, akik dolgoztak velük, azt mondták: nem értenek hozzá, s így csak ráfizetünk az üzemeltetésre. Nem is nagyon erőltettük a dolgot, mert mi sem ismertük a gépek teljesítését. Éveken keresztül nem kaptunk beruházást a homokszállító berendezés építésére és ebbe bele is nyugodtunk. Vajon ezt a »belenyugvást« Kelemen elvtárs hogyan egyezteti össze az új technika fontosságáról, a dolgozók érdekvédelméről hangoztatott szavaival. Nem bántja a lelkiismeretét, hogy pusztán hanyagságból, nemtörődömségből kell az önzőknek továbbra is nehéz fizikai munkát végezniük? Talán attól tart, hogy az igazgató és a műszakiak rossz szemmel néznek az üzemi bizottságra, ha szóváteszi a mulasztásaikat? — A KGM sem segítette elő, hogy mi megismerjük ezeket a gépeket — folytatta Kelemen elvtárs. — Külföldi tanulmányútra például a MÁVAG dolgozóit küldték ki, pedig ott nincs is ilyen gép. Ebben van is valami igazság. De nem menti a mulasztást. Mert hiszen Csepelen is akad olyan szakember, aki jól ismeri a homokröpítőket. S ha Kelemen elvtárs nem ismerte a gépek előnyeit, az elsősorban az ő hibája. Hiszen Sziklavári elvtárstól, aki Csehszlovákiában, Svédországban gyűjtött a homokröpítőkről hasznos tapasztalatot, sok mindent megtudhatott volna. Például azt, hogy a II-es vasöntödében a nagygép üzembe állítása teljesen felváltaná a fárasztó kézi formázást. S ez bizony nem lehet közömbös egy vb-elnöknek. Nem a gépek rosszak — a vezetők felelőtlenek Van azonban más »érv« is. Erről Szvat elvtárs, a főtechnológus beszél. — A dolgozók idegenkednek a gépektől. Ezért megy nehezen a dolog — mondja. Ez lenne a valóság? Járjunk utána. — Miért nem szereti a gépet? — kérdezzük Véli Istvántól, aki az I-es vasöntödében szokott segíteni, amikor a homokröpítővel próbálkoznak. — Hát azért — mondja —, mert kifáraszt. Látják, milyen magas ez a gép? S a tetejébe kell lapátolni a homokot. A formákba bizony kevesebb erővel lapátolom be. Németh elvtárs, a gép kezelője és a többi munkás is úgy vélekednek, hogy az ilyen üzemeltetéssel nincsenek megkímélve a nehéz fizikai munkától. A II-es vasöntödében pedig csak azt látják a munkások, hogy mindig törik valami. S ilyenkor nem akad egy szakszervezeti aktivista, bizalmi, műhelybizottsági elnök vagy vb-tag, aki megmagyarázná, hogy nem a gépek a rosszak, hanem a vezetők felelőtlenek. Négy évig nem gondoltak a gépi homokkiszolgálásra, ezért kell most is lapátolni, kézzel döngölni, formázni a homokot. A pénzkérdésről is szólni kell néhány szót. — Beruházás kell a munkakörülmények javításához — mondja Szanyi és Kelemen elvtárs. Ezt talán így módosíthatnánk: beruházás is kell. Az öntödék fejlődése valóban elmaradt a gépipar fejlődése mögött. A gyár vezetőinek és a minisztériumnak változtatni kell az öntödékben levő munkafeltételeken. Mert az öntőmunkások sokszorosan érdemesek, rászorultak erre. De nem csupán pénzkérdés a deKerpesics Károly köszörűs brigádvezető odaáll gépe mellé és kissé morcosan néz bele a fényképezőgép lencséjébe. — Nevessen egy kicsit, Kerpesics elvtárs — kéri a fotóriporter. — Majd ha megnyertük a felszabadulási versenyt. Akkor fogok én igazán nevetni. Végül mégiscsak elneveti magát, amit a fénykép is tanúsít. Merthogy van oka nevetni, azt mindenki tudja róla az RM Gépgyárban. De legjobban Muszka Imre tudja, akit Kerpesics Károly most lehagyott a versenyben. Az a csoda történt ugyanis, hogy a Muszkabrigád a második helyre szorult a Kerpesics-brigád mögött. A minőség itt is, ott is egyformán kiváló, a munkafegyelem is egyformán kifogástalan, sok újítás születik ebben a brigádban, abban is. Így hát a százalék döntött és ez Kerpesicséknél áll jobban. Az ő 230 százalékos brigádátlagukkal szemben Muszkáék 188-nál tartanak. Nagy különbség. Április 4-ig behozni fog nyitja. Az öntödékben elég sok a lehetőség, hogy saját erőből, öntevékenyen javítsanak a helyzeten. A kihasználatlan homokröpítők is ezt példázzák. És ezt példázza a soroksári új vasöntöde is, ahol másként kezelik e hasznos gépeket. Ezelőtt három héttel szerelték fel és máris hozzáfogtak a normális üzemeltetés előkészítéséhez. Sándor elvtárs, az üzemvezető először maga ismerkedik a géppel. S ha már ő alaposan tudja kezelni, másokat is megtanít erre. — Csehszlovákiában jártam olyan öntödében — mondja Sándor elvtárs —, ahol három ilyen gép teljesen felváltotta a nehéz kéziformázást. Az ott szerzett tapasztalatok most nagy segítségemre vannak. Szorgalmazzuk, hogy nálunk is mielőbb rendes üzemben működjék a homokrepítő. Hiszen tervünk teljesítése múlik ezen. S az üzemi bizottság egyik tagja hozzáteszi: — És ami épp ilyen fontos, javulnak a munkafeltételek is az öntödénkben. Szollár—Meráth szinte lehetetlen. És a Kerpesics-brigád tagjai ezt a lehetetlent is még lehetetlenebbé igyekeznek tenni azzal, hogy ezekben a napokban önmagukat múlják felül Nézzük csak például Palai Ferencet. A brigádvezető úgy mutatja őt be: a brigád szemefénye. De a versenytábla ennél többet mond róla: ő a műhely szemefénye. Ésszerűsítéseivel, selejtmentességével és 330 százalékával az egész műhelyben ő a legjobb dolgozó. Faggatnám, kérdezném Páldi elvtársat, hogyan éri el nagy teljesítményét, de szerényen elnézést kér, most nem ér rá beszélni. »Muszáj hajtanom, mert szorít a program« — mondja, és köszörüli tovább a kis csapos csavarokat. Egyébként a Kerpesics-brigád tagjait a csepeli munkásoknak már nem nagyon kell bemutatni. Úgy hírlik, hogy a brigádvezetőt a csepeli utcán rendre-sorra megállítják: »Mondja csak, ki nyeri meg azt a versenyt, maga vagy a Muszka?« Ilyenkor Kerpesics szerényen mosolyog — nem nevet, azt csak április 4 után! — s azt feleli: — A brigád valamennyi tagján múlik. Ez az ő legfőbb munkamódszerük: a kollektív munka. A napot azzal kezdik, hogy párperces megbeszélést tartanak. Minden formaságtól mentesen, mindenféle parlamentáris módszereket félretéve beszélgetnek. Most éppen arról, hogyan lehetne ezeket az oszlopfej-főorsókat a legjobban megmunkálni. S azután hozzálátnak. Az egyik géptől a másikig megy a munkadarab. Az egyik brigádtag kiszolgálja a másikat, összedolgoznak. Veszekedés egyszer volt közöttük. Még november 7 tiszteletére egy versenyfelhívást küldtek be a SZOT-hoz és az ott valahogy elakadt. Mérgesek voltak és mérgükben egymást marták. A méreg, meg a veszekedés persze már rég elmúlt, de a versenyfelhívás gondolata megmaradt. Ha Muszkáékat végleg sikerül lefőzniök, április 4 után még nagyobb versenytárs után szeretnének nézni, így hát, kedves köszörűs olvasók, lehet jelentkezni. Kerpesicsék állják a versenyt. Igaz, van egy kis baj. Ahogy körülnézek, látom, hogy Keserű bácsi nem dolgozik. Nincs munkája. Juhász Istvánnak is jó, ha még két órát eltart a gépe mellett összegyűjtött kevéske alkatrész. Csütörtökön egész nap nem akadt dolga, s ezért kénytelen-kelletlen kivett egy nap szabadságot. Szóval: akadozik a gépezet. Azt mondják: az esztergályosok — tőlük jön a munka —, nem bírják az iramot, mert sok az »indián«. (Nem sértő, hanem viccelődő ragadéknév ez, új munkásokat jelent. Eredetére nézve a brigád tagjai — sajnos — semminemű felvilágosítással nem szolgálhattak.) Meg azt is mondják: az edzőműhely elnyeli az alkatrészeket. Elnyel egy nap ötvenet és csak hat-nyolcat ad vissza belőlük. Bizonyára jó lenne, ha az edzőműhely csökkentené étvágyát , és fokozná a tempót. Reméljük,mire újra meglátogatjuk a Kerpesics-brigádot, jobb lesz az anyagellátás és győztesként látjuk őket viszont. És akkor Kerpesics elvtárs szívből nevethet, rászolgált. Éppen ezért jó húsvéti szórakozást és nagyon szép felszabadulási ünnepet kívánunk a Kerpesics-brigád kilenc tagjának! Buzási János Nevessen egy kicsit, Kerpesics elvtárs! Néhány óra az RM Gépgyár legjobb brigádjával , hogyan lehetne ezeket az oszlopfej-főorsókat a legjobban megmunkálni (Gonda György felvételei) Végül mégiscsak elneveti magát és köszörüli tovább a kis csapos csavarokat Magyar küldöttség utazik a Béke-Világtanács stockholmi ülésszakára Április 5-én kezdődik Stockholmban a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszaka, amelynek egyetlen napirendi pontja: a leszerelés kérdése. Az ülésszakon a magyar békeharcosokat öttagú küldöttség képviseli. A küldöttség vezetője Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke-Világtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke, tagjai: Lukács György Kossuth-díjas akadémikus, Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagjai, Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára és Ratkó Anna, az Országos Béketanács alelnöke. Andics Erzsébet az elutazás előtt nyilatkozott a sajtó részére. — A stockholmi rendkívüli tanácskozásnak egyetlen tárgysorozati pontja van: a leszerelés — mondotta a többi között. — A Béke-Világtanács a napirend megállapításával is hangsúlyozni kívánta, hogy a világproblémák további megoldásának, a további megegyezéseknek kulcskérdése a leszerelés. A nemzetközi békemozgalom és a néptömegek harca most arra összpontosul, hogy ebben az évben a leszerelés közismerten bonyolult kérdésében jussunk előbbre. Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar békebizottságok április 5. és 9. között nagy figyelemmel kísérik majd a Béke-Világtanács stockholmi tárgyalásait. Azt szeretnék, ha a békebizottságok ötletes, színes, vonzó rendezvények során népszerűsítenék a békemozgalom vezérkarának ülését és magyaráznák az ülésen szereplő fontos kérdéseket. A békebizottságok kezdeményezzenek békeműszakokat, békeőrséget, a falvakban békenapokat, békeheteket, hogy hazánk békemozgalma is méltóképpen hozzájárulhasson a világtanács ülésének sikeréhez. Hidas István nyilatkozata az Egyesített atomkutató intézet megalapításáról Ismeretes, hogy a közelmúltban Moszkvában 11 állam képviselőinek tanácskozása nyomán megalakult az Egyesített Atomkutató Intézet. A tanácskozáson részt vett hazánk küldöttsége is. Az intézet megalakulásával kapcsolatban Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar küldöttség vezetője nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Hangoztatta, hogy az a tanácskozás, amely a szovjet kormány kezdeményezésére Moszkvában lefolyt, rendkívül nagy jelentőségű. A résztvevő 11 ország delegációi a világ lakosságának több mint egyharmadát képviselték. Az egyes delegációkban részt vettek az illető ország legjobb fizikusai. A delegátusokra a szovjet tudománynak és a szovjet tudósoknak az atomenergia békés célokra való felhasználása terén elért nagyszerű eredményei mély benyomást tettek. A résztvevők körében rendkívüli érdeklődést váltott ki a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Atomfizikai Intézetének és Elektronfizikai Laboratóriumának meglátogatása. Ezek az intézetek a világon egyedülálló tudományos felszereléssel rendelkeznek. Itt működik a 680 millió elektronvoltos szinkrociklotron és befejezés előtt áll a tízmilliárd elektronvoltos szinkrofazotron. Rövid időn belül Magyarország és az Egyesített Atomkutató Intézet létesítésében résztvevő minden ország tudományos dolgozói előtt megnyílik a lehetőség arra, hogy ezeknek az intézeteknek kutató laboratóriumaiban tudományos munkát végezhezsenek. Számunkra az Egyesített Atomkutató Intézetben való részvétel jelentősége abban van, hogy tudósaink olyan berendezéseket használhatnak fel kísérleteikben, amilyeneket mi soha nem tudnánk létesíteni. A mai kísérleti fizika, különösen a kísérleti atommagfizika ugyanis nem fejleszthető tovább viszonylag egyszerű eszközökkel, a legkorszerűbb be- rendezések igénybevétele nélkül. Ezért az Egyesített Atomkutató Intézet munkájában való részvételünk hatása a magyar tudományra beláthatatlan jelentőségű. Lehetőségünk van arra, hogy tudósaink olyan színvonalú tudományos munkát végezhessenek, amilyenre egyelőre a fejlett nyugati országok tudósainak sincs módjuk. Míg a Genf mellett épülő Európai Atomkutató Intézet — a CERN Laboratórium — csak a kezdet kezdetén áll és a tervek szerint csak gyorsítóberendezésekkel fog rendelkezni, addig az Egyesített Atomkutató Intézet már most a legmodernebb felszereléssel kezdi meg munkáját és folyamatos továbbfejlesztésében nagyteljesítményű kísérleti atomreaktorral és más jelentős tudományos eszközzel bővül. Az Egyesített Atomkutató Intézet létrehozása és különösen annak lehetősége, hogy abba más országok is beléphetnek, a Szovjetunió békepolitikájának, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló tevékenységének újabb fényes bizonyítéka. Az Egyesített Atomkutató Intézet munkája minden bizonnyal elősegíti az atomenergia békés célokra való felhasználását hazánkban is. Az intézetben felállítandó nagy neutronsűrűségű kísérleti atomreaktor és az emellett létesítendő rádiókémiai és metallográfiai laboratóriumok a rádióaktív izotópok előállítása, felhasználása és különböző, az atomtechnikában fontos anyagok vizsgálata terén lehetővé teszik kutatásaink nagyarányú kiterjesztését, így rendkívül jelentősek a Magyar Népköztársaság számára. Harmincmillió forintos költséggel korszerűsítik a SZOT-üdülőket Az üdülési és szanatóriumi főigazgatóság már megkezdte az előkészületeket a nyári üdültetésre. A meglevő balatoni csónakpark rendbehozására, felújítására az idén 200 000 forintot költ. Emellett a balatonparti üdülőhelyeket újabb vízijárművekkel — motorcsónakokkal, vitorlásokkal — gazdagítja. A tavaly néhány helyen kipróbált és jól bevált úszó gumimatracokat az idén már nagyobb számban vehetik igénybe a fürdőzők. Helytörténeti ismertetéssel egybekötött csoportos kirándulások, s több más hasznos szórakozási lehetőség között is választhatnak az üdülők. A színvonalas kulturális műsorokon részben fővárosi, részben vidéki színházak művészei szerepelnek. A Balaton déli részén, a somogyi part számos üdülőjében a kaposvári színház, Siófokon, Balatonföldváron, Balatonlellén és Balatonfüreden — a tervek szerint — fővárosi színházak művészei szerepelnek majd. A Mátrában üdülők szórakoztatásáról az egri színház és a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese gondoskodik. Az üdülők könyvtárait országszerte kiegészítik a legújabban megjelent irodalmi művekkel, Brofokon, az üdülőkhöz tartozó központi étterem szomszédságában több mint kétezerkötetes könyvtár létesítését tervezik. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki a Magyar Filmgyártó Vállalatot A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Filmgyártó Vállalatnak a Munka Vörös Zászló Érdem- rendje kitüntetést adományozta a játékfilmművészet fejlesztésében elért eredményes munkásságáért, amellyel segítette népünk kulturális fejlődését és filmművészetünk sikereit hazánk határain túl is. A Magyar Filmgyártó Vállalat Gyarmat utcai nagy műtermében szombaton ünnepség keretében adta át Darvas József népművelési miniszter a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést. Andics Erzsébet, az MDP Központi Vezetősége tudományos és kulturális osztálya, Both Béla, a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára a színház- és filmművészek, Gyetvai Irén, a MÜDOSZ elnöke a Művészeti Dolgozók Szakszervezete nevében kívánt további sikereket a filmgyár dolgozóinak. Ezután Bányász Imre, a Magyar Filmgyártó Vállalat igazgatója mondott köszönetet a kitüntetésért.