Népszava, 1956. szeptember (84. évfolyam, 206-231. sz.)
1956-09-01 / 206. szám
Bányásznap köszöntő a rádióban A bányásznap alkalmából vasárnap 8.15 órakor Czottner Sándor bánya- és energiaügyi miniszter a Kossuth-rádióban köszönti a bányák dolgozóit. Utána hangversenyt közvetít a rádió a bányászok tiszteletére. Megnyitották a Szovjetunió ipari tanulóinak műszaki kiállítását Péntek délben, az Iparművészeti Múzeumban, nagyszámú közönség előtt ünnepélyesen nyitották meg a Szovjetunió ipari tanulóinak műszaki kiállítását, amelyet a Magyar—Szovjet Társaság és a Munkaerőtartalékok Hivatala rendezett. Megjelentek az ipari minisztériumok és a Külügyminisztérium vezetői, valamint a diplomáciai testület számos tagja. J. V. Andropov, a Szovjetunió nagykövete a megjelenteket üdvözölve, röviden ismertette a Szovjetunió szakmunkásképzését. A kiállítás szeptember 24-ig mindennap 11 és 19 óra között megtekinthető. Mint tegnapi számunkban megírtuk, a lovászi olajmező 363-as mélyfúrási pontjának fúrós brigádjai tizenegynapi hősies munkával felszínre hozták a betörött fúrófejet és ezzel megmentették az ország legmélyebb olajfúrását. Képünkön Családi Sándor főfúrómester és Balázs Béla olajmérnök, a fúrás vezetője az eltört fúrószár darabjait vizsgálja Kísérleti bérrendszer : kedvező tapasztalatok a Hazai Fésűsfonó darabfestödéjében Kísérletképpen új bérrendszert vezettek be a Hazai Fésüsfonó darabfestödéjében június közepén. A festők darabbér helyett előre megállapított havi fizetést kapnak, amely az előző öthavi átlagkeresetüknek felel meg. Ehhez prémium járul, ha jó minőségű árut gyártanak. Darabbérezés idején ugyanis a szövetek 20—30 százaléka hibás ,lett s újból kellett festeni. Az új bérrendszernél akkor kapnak prémiumot, ha ez a szám 25 százalék alá süllyed, mégpedig az átfestés egyszázalékos csökkentéséért az alapbér két százaléka a jutalom. Javuló minőség Megkérdeztük Jantai Árpádot, a festöde vezetőjét, mi a véleménye a kísérleti bérrendszerről: Kétségtelenül javult az utóbbi hetekben a minőség. A második negyedben az áru 28 százalékát kellett újrafesteni, júliusban viszont 17 százalékot, augusztusban pedig mindössze 15 százalékot. Persze magunkat áltatnánk, ha azt mondanánk, ez kizárólag az új bérrendszernek köszönhető. A festés sikere nagyon sok tényezőtől függ, nem utolsósorban a nyersanyagtól. Hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy ennek az új bérrendszernek az előnyeit és az esetleges hibáit megállapíthassuk. . .Biztos azonban, hogy ebben a munkakörben egészségtelen és káros a darabbér. A festődében nem mennyiségi húzóerőre van szükség, hanem olyan bérrendszerre, amely minőségi munkára serkent, hogy az értékes gyapjúszövetből minél kevesebb vesszen kárba. A festésnek meghatározott technológiája van. Vannak egyes fonálféleségek, amelyek 70—80 fokos hőmérséklet mellett festődnek a legjobban éppen ezért egyik-másik szövetnél háromnegyed, sőt másfél óra alatt kell egyenletes melegítéssel, fokozatosan eljutni a forráspontig. Amikor darabbért fizettünk, a festők elsiették a munkát. Most hogy az idő nem sürgeti őket sokkal pontosabban betartják a technológiai előírásokat. Jó a munkásnak, jó a gyárnak .. Mit mond a legközvetlenebbül érdekelt fél, Mautner László festőmunkás? — Annyit máris látunk hogy nem kell úgy törni magunkat, mint a régi bérezésnél. Ez jó nekünk is, meg gyárnak is. Törődött is erre valaki, amikor siettünk — mutat a fekete falitáblára ahol krétával írt számok jelzik, mikor indították a gépet mikor kezdett forrni, hány órakor vettek próbát stb. — Most pontosan vezetjük, akár ki ellenőrizheti a festést. Egy ilyen kazánt percek alatt se lehet fűteni és amikor hajtot az idő, meg a kereset, már tíz perc után forrt a szövet, anynyira rákapcsoltunk, hiába írtak elő másfélórás felfűtés időt. Ha jöttek ellenőrizni, az mondtuk, már félórája melegítünk. Persze, kiderült, hogy nem igaz — a rosszul sikerült festés árulkodott. — Mikor kerestek jobban? — Az első hónap rosszul sikerült, sok volt az utánafestés, nem kaptunk prémiumot. Júliusban viszont száz forint volt a jutalom és ha igaz, most körülbelül 200 forintra számíthatunk. Persze, a darabbérnél, ha sokat festettünk, ennél többet is kereshettünk — igaz viszont, ha kevés volt az áru, rosszabbul jártunk. Azt hiszem, igazságosabb lenne a bérezésünk, ha egy teljes év átlaga alapján számítanák ki az alapfizetésünket és ehhez jönne hozzá a prémium. A Gyapjúipari Igazgatóság véleménye Végül a gyapjúipari igazgatóság két dolgozójával, Szakáts Lászlóval és Bardócz Bélával beszélgetünk a kísérleti bérezésről. — Előrebocsátom, hogy az iparigazgatóság tudta nélkül vezették be ezt a bérrendszert a festődében — mondja Szakáts László. — Mi csak újságból szereztünk róla tudomást és utólag egyeztünk bele abba, hogy háromhónapos próbaidőre alkalmazzák. — Van persze az új bérrendszernek számos előnye, hiszen a darabbér nem hozott jó eredményeket a kikészítő szakmában. Mégsem értünk mindenben egyet a Hazai Fésűs vezetőivel. Törvénybe ütköző, hogy az átlagbért tekintik alapfizetésnek és ehhez adják a prémiumot. Az sem helyes, hogy az új bérrendszerrel akarják a technológia betartására szorítani a festőket, ahelyett, hogy a műszakiak teremtenének megfelelő fegyelmet a műhelyben. Véleményem szerint a jutalom nagyságának attól is függnie kell: teljesítik-e a tervet vagy sem, a Hazai Fésűsben viszont a terv nem teljesítése csak prémiumkizáró ok. * A Hazai Fésűs festődésének minőségi eredményei és a közvetlenül érdekeltek véleménye amellett szól, hogy az új bérrendszer hasznos. Az iparigazgatóság munkatársainak igazuk van abban, gondolkozni kell azon, hogyan lehetne ezt a módszert tovább finomítani, javítani. A Gyapjúipari Igazgatóság munkatársainak azonban erről tíz héttel az új bérrendszer bevezetése után sokkal határozottabb elképzelései lehetnének. Kár, hogy a helyszínen nem tanulmányozták behatóbban a bérrendszer jó és rossz oldalait. Rövidesen letelik a háromhónapos próbaidő s nekik nyilatkozniok kell, bevált-e a módszer, érdemes-e széles körben terjeszteni vagy sem. Ha pedig az a véleményük, hogy javításra szorul, akkor ehhez elvi segítséget kellene adniuk az üzemnek. Erre azonban az iparigazgatóság munkatársai mindeddig nem készültek fel. Csatár Márta Nagy gyakorlattal rendelkező dumper- és traktorvezetőket FELVESZ 1. sz. Épületelemgyár, Budapest XI., Budafoki út 78. !! Középtermetű, cigányos barna bőrű, göndör hajú fiatalember. Amikorelindult, szinte !| sütött a mély, fekete szempár. !! Apatini Pálnak hívják és a I.maga igazába vetett hit hevíti. !; Igyekszem híven visszaadni !; szavait.* ;! Ez év tavaszán nem tudtam \‚még a virágfakadásban sem ''.gyönyörködni. Még Ágnest is || ritkán láttam. Közelgett a || vizsga, az anyaggal vesződtem. \\Jó eredményt várt tőlem ő is, | \meg a családom. Bizony, nem ||sok idő volt ezekben a napokéban még a szerelemre sem. Pedig nagy szorgalmamko-I 'vásza éppen Ágnes volt. Jól kell vizsgáznom, s azután feleségül veszem — ez motoszkált bennem szüntelen. Nem tanulóként nősülök, mint oly sokan körülöttem, a társak. Talán buta, maradi felfogás az enyém. Ő már előbbre van. Építésztechnikusként elhelyezkedett. Öltözik és otthonát szépíti az 1250 forintjából. Majd csak akkor esküszünk, ha én is dolgozom. Úgyis eltartott vagyok az apámnál. Tízen ülünk az asztalnál és úgy érzem, a maga levesét felezi meg velem. Húztam alaposan ezekben a napokban. Mint ahogy végig is az egyetemi esztendők alatt. Jó az, ha valaki »istenáldotta« tehetség. Nekem nehezebb volt. Én csak szorgalommal és akarattal győztem. De az öt év alatt nem volt olyan buktató, amelyen becsülettel át ne hatoltam, olyan feladat, amivel valahogy meg ne birkóztam volna. Most is sikerült a vizsga. Jól sikerült! Sok-sok éjszakám bánta, de négyszáz hallgató közül mégis az első tizenöt közé kerültem. Én diplomáltam le elsőnek. Tele voltam a kétesztendős kötelező gyakorlat előtt reménnyel és várakozással. Minden szál idekötött Budapesthez: a családom, a kislány. * Ide kértem magam és hogy kérésem teljesíthető-e, azt bizton a tanulmányi eredményen fogják lemérni — gondoltam. — Ott állt előttem és biztatott a kifüggesztett tábla. Szinte világított az egyetemi folyosók mélyén: csaknem a hallgatók fele Budapesten töltheti a kötelező gyakorló éveket. Nem voltam nagyigényű: két kerületi tatarozóvállalathoz kértem magam és csak sorrendben a harmadik helyre mertem odabiggyeszteni mindannyiunk szíve vágyát , a tervezőirodát. Berendeltek. Sohasem felejtem el azt a délelőttöt, amikor szorongva álltam a bizottság előtt. Nem is tudom, hogyan maradtam állva, amikor elhangzott a munkahely-megjelölés: »Apatini Pál a Szolnok megyei Építőipari Vállalathoz kerül.« Amikor kissé felocsúdtam, az járt a fejemben, hogy jó lett volna megnősülni. Budapesti lakással és feleséggel nem helyeztek volna vidékre. Felsorakoztattam az érveket. Olyan szánalmasan csapkodtam magam körül, mint a szárazra került hal. És ugyanolyan eredménytelenül. Merev falba ütköztem. Úgy éreztem, eleve eldöntötték a sorsomat, igenes napot. Elmúlt ez az idő is. Új erőre kaptam. Elhelyezkedés után szaladgáltam. Sikerült. Kikért a VIII. kerületi KIK, majd a Kereskedelmi Tervező Intézet és az UVATERV. A minisztérium azonban elzárkózott. Nem adott ki. Azt mondták, Szolnokra kell mennem. Persze lehetnék »maszek» tervező. De nem visz rá a lelkem. Fellángolt bennem a dac — talán helytelenül is. Ha másként nem megy , még a diplomát is félrerakom. Érvényes munkakönyvet váltok, elmegyek segédmunkásnak és megnősülök. Pedig szeretem a szakmámat. Úgy állok most, hogy nem tudom, mit kezdjek magammal... * Becsukódott utána az ajtó, de felzaklatta gondolataimat. Napokig motoszkált bennem ez a történet. Mérlegeltem: igaza van-e a fiúnak? Kétévi gyakorlóidő vidéken. Olyan nagy áldozat volna ez, hogy a diplomát, a hivatást kell érte sutbavágni? De be kell vallanom, az Ágneshez való nagy-nagy ragaszkodás sok mindent enyhített és megmagyarázott. Megvesztegetett engem is... Látni akartam azonban az érem másik felét is. Meghallgatni mindenkit, akinek része volt ebben a döntésben, így találtam rá Teőke Lászlóra, a dékáni hivatal osztályveztőjére, Krakoviczer Sándorra, a személyügyi előadóra és végül az Építésügyi Minisztérium oktatási és személyzeti előadójára, Sarkadi Istvánnéra. Ők mind-mind jól ismerték ezt a históriát. Nem akadt közöttük egy sem, aki ne dicsérte volna Apatini szorgalmát és kitartását. Elmondották azt is, milyen nehéz volt az elosztás ebben az esztendőben. Talán sohasem volt még annyi végzett hallgató. És sokan a fővárosban szerettek volna maradni. Az ezerféle »szempont« között ilyenek szerepeltek, mint betegség, szülők eltartása, feleség és gyerek. Hetven fiatal lány végzett ebben az évben és nem akarták őket sem elszakítani családjuktól. Apatinit azért nem engedték a tatarozóvállalathoz, ahová kérte magát, hogy a szép eredménnyel végzett fiatal mérnök sokat lásson, tanuljon, építsen. S úgy gondolták, erre Szolnokon van lehetősége. De miért nem küldték akkor például az UVATERV-hez , amely kikérte? Erre nem kaptam választ. Úgy hiszem, nem jöhet számításba semmiféle »szempont« — amelynek alapján a szolnoki állást ne lehetne felcserélni egy másikkal, ha a vállalat is kéri, amelyik várja és ahol szükség van rá. * Ami pedig Apatini Pált illeti, azt hiszem — a tizenöt legjobb között végzett fiatal mérnökünk rászolgált arra, hogy kívánságát emberségesen mérlegeljék, ha van rá mód — és van: az UVAT ÉRV kéri — teljesítsék. Kiváló értelmiségi pályakezdéséről, munkakedvéről van szó. És ez nagy felelősséget, lelkiismeretességet követel! Török Júlia ! ; TÖRTÉNET EGY FIATAL MÉRNÖKRŐL A dunaharaszti iskola tanulságos esete — HOGYAN KÍVÁNHATJÁK, hogy négy kilométerre kutyagoljanak gyermekeink iskolába? — ez a mondat ütötte meg fülemet, amikor Dunaharasztin beléptem a 2. sz. iskola igazgatójának, kis — lakásul és irodául is szolgáló — szobájába. Az asztalt félkaréjban körbenálló hét asszony szavaiból csak nehezen bogoztam ki a lényeget: az iskolanyitás küszöbén nem tudják sem a pedagógusok, sem pedig a szülők, hová járnak majd a gyerekek ... Idén az országot ért elemi csapásokból — mint ismeretes — Dunaharasztinak is kijutott. A többi között megsérült a 2. számú úgynevezett ligeti iskola. Helyreállítása csak július 1-én indult meg, mert — a szakvélemények szerint—várni ■ kellett, vajon esetleges utó■ rezgések nem veszélyeztetik-e " az iskola rendbehozását. A helyreállítás irányításával megbízott Farkas Albert főmérnök azonban több ízben — személyes beszélgetéseken és tanácsülésen is — kijelentette: az iskolában szeptember első napjaiban megkezdhetik a tanítást. Ám most, az iskolaév küszöbén az udvar telen törmelékkel, téglával, homokal és hétfőre csak a négy alsó termet népesíthetik be a nebulók. A felső négy terem , legfeljebb negyven nap múlva, ha elkészül. NINCS SOK ÉRTELME most már azon elmélkedni, vajon az iskola rendbehozása a lassú tervkészítésen, az anyaghiányon vagy az építkezés lassú ütemén csúszott-e el. Az iskola igazgatóját és a tanári kart most inkább az foglalkoztatja, hová helyezzék azokat az osztályokat, amelyek egyelőre kiszorulnak az iskola falai közül. Éppen ennek az izgalmas vitának kellős közepére toppantam be. Mit lehetne tenni? — erről tanakodtak. És ekkor az asszonyok egymásután röpítették az ötleteket: »A volt söntésben is el lehetne helyezni egy-egy osztályt délelőttre és délutánra ...« — mondta Séllei Antalné. »Ott van a ceglédi kisz építőbrigádjának a szállása. Nem tehetem őket az utcára. A söntést csak úgy engedhetem át, ha a most épült négy pedagóguslakásból kettőt lefoglalok munkásszállásnak« — így Gálos Géza tanácselnök. Erre viszont a pedagógusok horkantak fel teljes joggal: nem rúghatja fel a tanácselnök a Minisztertanács határozatát! »Helyet adunk a kisz építő brigádjának a mi brigádszállásunkon« — szólt közbe Kovács Ferenc építésvezető. A jelenlevők egy pillanatig megkönnyebbülve lélegzettek fel, ám Tillinger iskolaigazgató még mindig borongó h arccal jegyezte meg: »Hátra van még két osztály elhelyezése.« Ekkor a sarokból megszólalt egy kissé bátortalan asszonyka, Tóth Jánosné: »És ha a párttitkárral beszélnénk? ... Jó ember, megértő ember. A pártházban a nagyterem mellett van még három szoba.« SZÓ SZÓT HOZOTT, a szavak meg tettet. A szülői munkaközösség Kovács Jánosné és Kozma Istvánné vezetésével szinte percek alatt ott termett Lévai Imre párttitkárnál. Még jóformán elő sem adták jövetelük célját, a párttitkár már fel is ajánlotta a párthelyiség nagytermét, a még elhelyezetten két osztály számára. A kérdés tehát — amint mondani szokták — a lovagiasság szabályai szerint és az adott helyzetnek megfelelően mindenki megnyugvására intéződött el. ENNEK AZ ÍRÁSNAK tehát ezúttal nem is a tennivalók felsorolása a célja, inkább az, hogy megmutassa, ha a tanácstalanságot, a tehetetlenséget és az »ahogy puffan, úgy esik« elméletet a cselekvés váltja fel, a látszólag lehetetlennek tűnő kérdéseket is meg lehet oldani. Ami pedig a tanulságot illeti , a történet beszél maga helyett. Ábel Olga Emelkednek a gyermekbalesetek• , tegyük közüggyé a balesetmegelőzést A múlt évben 384 gyermekbaleset közül 121 villamossal, trolibusszal történt. Az idén, az első fél évben ez a szám, sajnos, 128 százalékkal emelkedett. Most, hogy az iskolai szünidő után rövidesen ismét gyermekek ezrei közlekednek majd a forgalmas pesti utcákon, fokozottabb figyelmet kell fordítani a balesetek megelőzésére. A Fővárosi Villamosvasút ennek érdekében forgalmi dolgozóit nagyobb figyelemre, még körültekintőbb munkára ösztönzi. Szakmai oktatásban foglalkoznak majd a gyermekbalesetek megelőzésével. Az iskolákban és az ipari tanulóotthonokban a balesetelhárítási kulturális együttes előadásokat tart majd, a közlekedésrendezet pedig balesetelhárítási oktatófilmeket vetít. Emellett balesetelhárítási fényképsorozattal hívják majd fel a felnőttek s gyermekek figyelmét a veszélyre. Lakáselosztás szavazással Vállalatunk éveken keresztül hátrányos helyzetben volt a lakáselosztásban, az előző három évben ugyanis csak egy lakást kaptunk, így üzemünkben az idén már 98 igényjogosult dolgozót tartottunk nyilván. Mondanom sem kell, mennyire megörültünk, mikor meghallottuk, hogy az idén kilenc lakást kaptunk. Vezetőségünknek alapos gondot okozott a lakások elosztása. Végül is úgy döntöttek, hogy háromtagú bizottság — amelynek én is tagja voltam — meglátogatja a leginkább rászoruló 23 dolgozónkat otthonukban. Megvizsgáltuk az igénylők szociális helyzetét és a gyárban eltöltött szolgálati idejét is. A látogatások után összeültünk s kijelöltük a legjogosultabb kilenc kérelmezőt, azzal a gondolattal, hogy másnap jóváhagyásra munkásgyűlés elé visszük. Alig aludtam ezen az éjszakán, folyton azon töprengtem, nem követtünk-e el hibát. Másnap szavazásra bocsátottuk javaslatainkat és nagyon megnyugodtam, mikor a háromórás vita után — egy kivételével — jelölésünket elfogadták, így lényegében tizenegy lakásproblémát oldottunk meg, mert új otthonhoz jutó két dolgozónk régi, rossz állapotban levő lakását vállalatunk saját költségén rendbehozatja és ezeket is a dolgozók rendelkezésére bocsátja. Bakács Ferenc Hungária Vegyiművek Taxirabló határsértőket ítélt el a zalaegerszegi járásbíróság 21 éves váci lakatos útnak indult Budapestről, hogy az ország nyugati részén határátlépést kíséreljen meg. Pacsa községben Horváth László taxisofőrrel Zalaegerszegre vitették magukat. Néhány kilométeres út után Varga a hátsó ülésről egy üveggel fejben vágta a kocsivezetőt, akinek betörött a feje. Ezután Babella vette kezébe a volánt* azonban a kocsival nem tudtak messze menni, mert kiderült, hogy közülük egyik sem tud rendesen kocsit vezetni* Amikor a sofőr magához tért* visszaültették a volán mellé, de agyonlövéssel fenyegették, ha szökni mer. A gépkocsi vezetője végül is — nem volt mit tennie — vezette az autót a megadott útvonalon. A körmendi rábahídnál azonban, ahol a határőrség megállásra szólította fel őket, kiugrott a kocsiból. A rablóbanda egyik tagja a lábát a gázon tartotta és így sikerült a taxival tovább haladni. Nem jutottak azonban messzire. Mivel nem tudtak vezetni, el kellett hagyniuk az autót, s a határőrség egy búzatáblában még az éjjel elfogta a négy rablót. A zalaegerszegi járásbíróság a vádlottakat többéves börtönbüntetéssel sújtotta. Július 12-én négy fiatalember: Varga János 20 éves alsógödi elektroműszerész, Babella Antal 24 éves váci könyvelő, Virág Imre 20 éves váci géplakatos és Sajtos István A Magyar Vöröskereszt közleménye A Vöröskereszt Egyesületek Ligája útján az Amerikai Egyesült Államok kormánya kukoricát, gabonát, babot és vajat, összesen 15 800 tonna terményt adományozott árvízkárosultjaink részére. Az adomány szétosztását, amelynek első szállítmánya hazánkba érkezett, a Magyar Vöröskereszt megkezdte. A segélyosztásnál a Magyar Vöröskereszt képviselőin kívül jelen van a Vöröskereszt Egyesületek Ligájának képviseletében Svájcból hazánkba érkezett Li Wüllmann ún.