Népakarat, 1957. november (2. évfolyam, 256–281. sz.)
1957-11-01 / 256. szám
Mindkét irányban vezetsieto^ a tTojmsokon is kementesi 4**#§^||^ | |'EBSS.^És FD Ha Hflíl utazást biztosít, 130 kilométeres sebességet ér el a Ganz Wagongyár ezüstvonata A Ganz Vagon- és Gépgyár szereldéjében az utolsó simításokat végzik az »ezüstvonaton«, amely alig néhány hét múlva Egyiptomban expresszvonatként fog közlekedni. A szemre is tetszetős vonatok ma már világviszonylatban az elsők közé tartoznak A Franciaországban közlekedő ►►France-expressz vonatai — amelyek világszerte elismertek — kivitelben elmaradnak a Ganz gyártmányai mögött A motorvonat szíve egy 650 lóerős Ganz—Jendrassik rendszerű diesel-motor. Teljesítőképességére jellemző, hogy a Győr—Mosonmagyaróvár közötti útszakaszon az ezüstvonat 130 kilométeres sebességgel robogott. Nevét onnan kapta, hogy teljesen a trópusi klímának megfelelően építették, ezüst színűre festették, hogy a forró napsugarakat visszaverje. A vonatban a hőmérséklet szabályozható, az elsőosztályú pótkocsiba légjavító berendezést is építettek. A légjavító- és hűtőberendezések a legnagyobb kánikulában is hűvös kellemes időt »varázsolnak« a vonatba. Az elsőosztályú pótkocsiban az ülések menetirányban forgathatók és háttámláik a repülőgép ülésekhez hasonlóan, a legkényelmesebb testhelyzetnek megfelelően dönthetők. A szerelvény néhány perc alatt lemosható, mert belső falait műanyagbevonattal látták el. Az ezüstvonat érdekessége, hogy mindkét irányban vezethető. Amikor a másodosztályú pótkocsi vezetőfülkéjéből vezetnek, a motorkocsi maga előtt tolja a pótkocsikat. A vonnatban összesen 160 utasnak biztosítottak kényelmes férő-helyet. Az új vonat iránt világviszonylatban is rendkívül nagy az érdeklődés. Jelenleg a Ganz-gyár az egyiptomiak meg- rendelését teljesíti, akik, mint hírül adtuk, 20 darab ilyen motorvonatot rendeltek. (moldován) Útra készen az ezüstvonat (Gonda György felvétele) VENDÉGSÉGBEN KUBIKOSOKNÁL Ha kubikosokkal találkozom, egy régi kép jut eszembe. Van annak már vagy tizenöt esztendeje, hogy egy hűvös őszi estén édesapámmal hazafelé igyekeztünk a Teleki téren át. S ott a téren láttam vagy harminc talicskás embert, amint csoportokba verődve vacogtak, topogtak a hűvösödő estén. Akikor tudtam meg, hogy főleg vidékiek vannak itt s a téren várják be a reggelt, hogy elsőnek jelentkezhessenek, ha valamiféle munkaalkalom kínálkozik. Ne nehezteljenek rám e bevezetőért a Nagy Lajos király úti munkásszálló lakói, az Építésügyi Minisztérium Útés Vasútépítő Vállalatának munkásai. Tudom, hogy most egészen más a kubikos sors. Elárulhatom, hogy mielőtt visszatértek a napi munkából, én már végigjártam a 65 kubikos ember egyszerű, de ragyogóan tiszta otthonát. Mert igaz ugyan, hogy mindegyiküket saját otthona is várja a falujában — dehát idejük javát itt töltik Hét napból ötöt..« A csongrádiak „maszek" konyhája Elég ízletes az üzemi konyha főztje. — Ma »lepedőleves« van — nevetek felém. Ha agyonvernének, sem találnám el, mi lehet az. Nagyraszelt tésztadarabok úsznak a lebbencslevesben, hát ezért kapta cifra nevét. Igen ízletes a leves is, a töltött paprika is, csak ezek a csongrádiak nem bírják. A munka végeztével ők sietnek elsőnek a konyhára. Már munka közben megbeszélték, ki mit főz vacsorára. Szívderítő látvány, amint a 3 csákányhoz szokott nehéz ke-3 tek a kést forgatják a krumpli 3 körül. Lipcsei Feri bácsi ma 3 krumplis lebbencset fűz. Maigyár János fiatalabb munkás 3 még tegnap főzött körmpörköl-3 tot, annyit, hogy mára is jut, 3 most csak melegíteni kell. Bé-3 rés Sándor ma »szabadnapos«:« megegyeztek ugyanis Gaált Imrével, hogy felváltva főz-e nek. Ma Imre a »soros«, ő« meg moziba megy. Vacsora után kártyázik a 3 társaság: »66«-ost játszanak.« Na nem pénzbe, csak úgy —3 vízbe. Ugyanis három pohár 3 ► izet kell meginnia annak, aki 3 bunkót kap. A szomszéd szó-3 bábán a rádiót bújja néhány legény s a zene ütemére verik a taktust. 3 Paróczay Károly köré kis 3 csoport gyűlik. Azt számolgat« ja, »hogy jön ki« a fizetéséből.« Keres havonta 1400 forintot. A« vállalat egyszeri étkezést biz«tosit olcsó áron. A nagyobb« gondot és a nagyobb kiadást a« hideg reggeli és ebéd jelenti.« Elmegy naponta sokszor húszforint, vagy még ennél is; több... S hozzáveszi az útiköltséget is — amely ugyan szintén csekély összeg —, marad nyolc-kilencszáz forintja. Ebből tartja el négytagú családját, meg aztán valami zsebpénz is kell néha... Vita a minden második szabad szombat körül Az apróbb-nagyobb egyéni gondokat leszámítva, nincs ami különösebben nyugtalanítaná az embereket. Csak akkor morajlik fel a társaság, amikor Dekleva Árpád főművezető azt kérdezi: mi volna a véleményük, ha az igazgatóság úgy módosítaná a munkaidőt, hogy minden második szombat lenne szabad? Az emberek ellenkeznek. Horváth István sárbogárdi fiatal munkás így vélekedik: — Ugye, vannak távollakók, akik hatnapos munkahét után csak vasárnap reggel érnének haza és délután már indulhatnának is visszafelé. Alig néhány órát tölthetnének családjuk körében. Odahaza a ház körül is meg kell csinálni ezt, azt, nem végezhet mindent az asszony... Nos, azért van a tarsolyomban egy és más a régi kubikos életről. Tudom, hogy a felszabadulás előtt a jól szervezett kubikos munkásság milyen szívósan harcolt a nyolcórás munkaidőért. Most sok új dolgozó keveredett közéjük. S az ő számukra új dolog, hogy az ötnapos munkahét általánosítása ellentétes korábbi harci céljaikkal. Hiszen így tíz vagy ennél is több órát kell naponta dolgozniuk. Az építők szakszervezete méltányolja a változó munkahelyeken dolgozó építőmunkások helyzetét s éppen ezért helyesli a minden második szabad szombatot, így kéthetenként láthatják az otthoniakat és serénykedhetnek a ház körül. Nem szeretném, ha ünnepromlónak bélyegeznének s azt gondolnák, hogy visszaéltem a vendégjoggal, mivel hogy nem értünk mindenben egyet... Abban viszont egyetérthetünk, hogy három év óta, amióta itt megszálltak , összeforrtak, mint egy nagy család. Békességben, egyetértésben élnek s nincs is különösebb panaszuk. Őszintén szólva, félek is, hogy egy kicsit szépítik a helyzetet s nem akarnak a nehézségekről beszélni. Nyíltan meg is mondom ezt. Siflis Antal válasza nagyon meggyőzően hangzik. — Ha nem volnánk elégedettek, nem húztunk volna itt le egyfolytában három évet. — S egymás szavába vágva a többiek is így vélekednek. — Nem kell minket félteni, nem hagyjuk mi magunkat! Felmegyünk a jóistenhez is, ha sérelem ér minket... De hát itt is fizetnek úgy, mint máshol, a szálláson meg otthon érezzük magunkat. örülök, nagyon örülök, hogy már végleg a múlté a Teleki téren éjszakázó talicskás emberek nyomorúságos világa, s hogy ilyen egyetértésben él Itt a szálláson hatvanöt kubikos ember: Forgács Anna 1951. november 1 4 OKTÓBER 4 HAJNALÁN, amikor felsüvített a világűr sötétkék, csillagporos magasába * egy háromlépcsős óriásrakéta, utasként egy * gömb alakú kis jövevényt cipelve magával, ► nemcsak egy műhold született, s nemcsak az emberi technika története, a világűrhajózás ► napjára lapozott egy korszaknyit. A huszon► nyolcezer kilométeres sebességű, soktonnás ►rakétatest, miközben sok száz kilométerre ívelt a földi terektől, itt lent a földön összehúzott egy kötetre való előítéletet, megrögzött ,és makacs hiedelmet a szovjet technika alacsonyabbrendűségéről, az amerikai »Superman« világűrbeli elsőségéről. De elgondolkozhat valamiről itt, a földgömb kis, magyar sarcában is. Ez a valami pedig az értelmiség vezető szerepének elmélete. Kimondva vagy kimondatlanul: ez az elméet zavaró erőként hatott az elmúlt évek vitáiban. Lényegében nem mondott kevesebbet, ►mint azt, hogy az atomenergia korszakában,az elektronikus számológépek s atommáglyák,a rakétakísérletek és a többi tudományos távirat megvalósulásának küszöbén a társadalom vezető ereje az értelmiség. Miért? Mert a követelmények olyan hallatlanul megnőttek, a szellemi munka magas színvonala annyira »fémjelzi« a társadalom elért szintjét, hogy Valamiféle új Egyiptom felé haladunk. Ahogyan ott a papok ismerték az apályt és dagályt, a Nílus áradásának dátumait, a csillagok járását — ugyanúgy kialakul a XX. és majd a XXI. század emberének vezető rétege, az értelmiség, a magas képzettségű, az élet vezetéséhez immár nélkülözhetetlen tudományágak ismereteivel rendelkező csoport, amely megteremti az emberek boldogságát, békéjét, perspektíváit. ► Hát — bármily meglepő is — ez az elképzelés izzott és porlott szét annak a háromlépcsős ►rakétának az októberi égre rajzolt ívében. S NINCS ITT ELLENTMONDÁS? Hiszen a szovjet óriásrakéták, a világűr meghódításának ezek az első harckocsijai éppen azt jelzik,hogy még közelebb kerültünk ahhoz a külö■ nos, új időszakhoz, amelyről eddig csak Verne vagy Wells fantáziájának ormain álmodoztunk. Nem az elektronikus agyakat kiagyaló szellem embereinek és az atomkorszak más ,értelmiségi csoportjainak vezető elhivatottságát igazolja a »bip-bip-bip« jelzés, amellyel a holdbébi jelentkezik? Nem lényegtelen a kérdés. Sok, nagyon becsületes és jó szándékú munkásembert és értelmiségit foglalkoztató, látszólag nagyon elméleti gond ez — de beszélni kell róla. Éppen az 1949 után hazánkban történt népgazdasági hibák, műszakilag hibás tervek, elnagyolt ésgigantomániára« valló elképzelések, egyes ipari vezetők szakszerűtlen munkára alakítottak ki egy »technikai csalódottságot«. Fokozták ezt az érzést a nyugati országokból érkező, kétségtelenül jeles technikai eredményekről, a műanyagipari, fémipari, közlekedéstechnikai és ezer más területen elért ugrásszerű fejlődésről szóló hírek. Felkapták őket, és a maguk szája íze szerint, a maguk képére és hasonlatosságára fordították azok, akik a betegséget úgy akarták megszüntetni, hogy agyonütik a beteget, a népi demokrácia hibáit nem, hogy elpusztítsák a nemi demokráciát. Mi volt az általuk szült magyarázat? Az, hogy a nyugati eredmények, a Nyugat technikai előnye annak köszönhető, ott az értelmiség vezet, hozzáértő emberek irányítják a műszaki, gazdasági életet. Lám, meg is van az eredmény! Volt mindebben sok — legyünk őszinték — abból a felszínességből, amely egy ország technikai kultúráját kizárólag bizonyos tömegcikkeken méri: az autógyártás, a hűtőszekrény-gyártás számain. ÉS MOST ITT KERING a Föld körül a szputnyik, a holdfióka. Nem ezek a paradicsomi lehetőségek szülték meg, hanem az az ország, ahol — így emlékeztek rá még Hitler éveinek Signaljából, és tulajdonképpen sokkal többet ma sem tudnak róla — »a régi cári értelmiséget kiirtották, és nem nőtt helyette új«, ahol »az értelmiség csak pártutasításra dolgozhat, és gúzsba van kötve«. Kiderült: íme, ilyen az a gúzsbakötöttség, amely először nyitja ki a világűr kapuját Ádám utódai előtt! Itt kering annak az országnak a mesterséges holdja, ahol (éppen most készül, hogy 40. évfordulóját ünnepelje) először a Világon a munkásosztály lett minden hatalom birtokosa. Először törték át azt a vasból és megszokottságból épült szörnyű falat, amely a világon az urak uraságát védte. Most először törték át azt a láthatatlan falat, amelyhez a háromlépcsős rakéta óriás kezdősebessége kellett. Hát már most kié a vezető szerep? Talán a szovjet értelmiség mint a hatalom új igénylője jelentkezzék? Kérdezzünk mást. Ha először kapitalista ország lőtte volna fel a műholdacskát , ott és attól az értelmiség vezetne? Mindenki, aki reálisan gondolkodik, tudja, hogy nem így van. Próbáljon a legragyogóbb értelmiségi szembeszállni a társadalom ottani vezetőinek elképzeléseivel! Elfogadják ilyennek Einsteint? Bizonyára. Nos, ő irtózott az atomenergia háborús felhasználásától, Hiroshimát mégis elpusztították. Nem az ►►értelmiségi Amerika, mert ilyen nincs. Hanem az imperialista Amerika, a DuPont—Nemours Tröszt és a General Electric Amerikája, mert ilyen van. A társadalmat osztályok vezetik, gúnyolódhatnak a szemináriumi tételek felett, akik ebben lelik örömüket, de ez mégiscsak így van. S ha a szovjet értelmiség elébevágtatott a magakonstruálta rakétákkal DuPonték Amerikájának, az a szovjet társadalom vezető osztályának nagyobb energiáját, vezető szerepének fölényét bizonyítja, a feladatok jobb felismerését, egy gigantikus feladatokra képes nagyipar munkásságának érett és okos támogatását. Ezt mutatják a mai csillagok. A régiek egyegy csecsemő születésekor horoszkópot állítottak, meghatározva benne a csillagképek akkori állását, »konstellációját«. A szputnyik horoszkópja azt mutatja, hogy ragyogó értelmiség szellemi apasága kellett hozzá. De ez az értelmiség nem valami társadalomtól független vagy fölötte álló képződmény. A MAGASSÁGOKBA A MUNKÁSOSZTÁLY EMELTE. A műhold se magától ugrott az égre. A rakéta emelte fel! Baktai Ferenc GiziTÁJ Részlet a harkányfürdői parkból (MTI Fotó : Mező Sándor felvetette) NÉPAKARAT s Kairó európai szemmel is a fények városa. Este, amikor a Nílus fölött már hűvösebb szellő lengedez, mintegy varázsütésre kigyulladnak a fények az utakon, a hidakon, az ezerszínű neonreklámok az üzletek kirakataiban és a házak falán. A főútvonalakat általában neoncsövekkel világítják. Amikor végigsétáltam a Szolimán pasa úton vagy körbejártam a II. Ramzesz téren, bizony irigykedve néztem a káprázatos kivilágítást. Kairó utcáin elképesztően nagy a forgalom. Ha »szabad«, jelez a lámpa, százszámra rajzanak ki az utcáidból a gyakran 70 kilométeres sebességgel száguldó autócsodák. A villamosok lépcsőjén kaftános arabok lógnak fürtökben, de zsúfoltak az autóbuszok is. Érdekes, hogy még ma is I. és II. osztály van a közlekedési eszközökön, fallal elkülönítve. Egyiptomi barátaim megmagyarázták, mindez „ÉLETKÉPEK üzlet: az autóbusz- és villamosközlekedés magánkézben van. Néhány nagy szálloda és üzlet már állami tulajdon és utóbbiak sikerrel küzdenek például a húsárak drágítása ellen. Pesti neon a Cheops-píramis belsejében Ezt a tarka képet még érdekesebbé teszi a mélyen lefátyolozott arab nők, a kaftános és humuszos arab férfiak állandóan hullámzó tömege. Pénteken, a mohamedán ünnepnapon zsúfolásig megtöltik a műemlékszámba menő mecseteket, de nem ritka az imaszőnyegét az utcán leterítő és Mekka felé fordulva imádkozó arab sem. A keresztény egyiptomiak, a koptok, vasárnap ünnepelnek. Ebből következik, hogy az üzletek egy része pénteken, más része vasárnap tart zárva. Fényes nappal volt ugyan, amikor a Kairótól néhány kilométerre fekvő Gizehben megtekintettük a piramisokat és a Szfinxet. Néhány száz méterre a piramisoktól, tevehajcsárok várták tevékkel a látogatókat és szinte marakodtak azon, kié legyen a néhány piaszter, a néhány perces »tevelovaglás« ára. A két piramis, a Cheeps és a Chefren több ezer éve állja a turisták, főleg a mohó amerikaiak rohamát. Kissé furcsán hatott számomra, hogy a piramis belsejében fáklyák helyett neonvilágítást találtam. De nem tudtam neheztelni ezért, mert a neoncsöveken a következő felírást olvastam: »Tungsram, Budapest«. Csárdás a kairói lokálban Néhány száz méterre a Cheops lábától gyönyörű szálloda, a Mena House és Kairó legelőkelőbb éjszakai szórakozóhelye, az Auberge des Piramides várja esténként a látogatókat. A lokálban olasz zenekar játszik tangót, mambót és csa-csa-csát. A kairói előkelő közönség erre a zenére táncol minden este szigorúan estélyi ruhában. Éjfélkor nemzetközi műsor következik: olasz énekesnő, francia tangóharmonikaművész, amerikai néger énekespár, dél-amerikai táncosnő és két bájos német lárnyka, akik — a műsor szerint *— valamilyen magyar csárdásfélét jártak, magyar népviselethez hasonló ruhában. A nézőközönség soraiból szedik »áldozatukat« a tánchoz és ez este véletlenül magyar vendéget kértek fel. Honfitársunk nem sokat teketóriázott: elkapta az egyik lány derekát, amúgy jó magyarosan megforgatta, megropogtatta és a közönség tapsai közepette ízelítőt adott a valódi csárdásból. Kairó előkelő szórakozóhelyei közé tartozik a Níluson lehorgonyzott pompás hajó, a Kassed Kheir, amely, néhány évvel ezelőtt még Faruk király tulajdona volt. Itt már rock and rollt is táncolnak a fiatalok, de a műsor slágere Fatimé, a hastáncosnő, aki az arab zenekar egyre gyorsuló dallamaira háromnegyed órán át táncolt fáradhatatlanul. Az egyszerű emberek viszont megelégszenek azzal, hogy kiülnek a főútvonalakon száz számra található kávéházakba és egyiptomi kávét isznak. Negyedóra „Allah kertjében" Kairói tartózkodásom egyik legérdekesebb eseménye volt a híres bazár, a Khan fi Khalili meglátogatása. A szűk sikátorokban üzlet üzlet mellett és a kereskedők jórészt a vevő szeme láttára készítik portékáikat. Az árakról jobb nem beszélni, kíméletlenül kell alkudni, mert különben becsapják az embert. Vezetőnk a kereskedők tömegéből egy kétes tisztaságú elsőemeleti helyiség* be vezetett: »Allah kertje« r~* olvastam a feliratot. A névhez képest eléggé elhanyagolt ez a kert, de az illatok mindenért kárpótoltak. A rózsa lelke, a lótusz virága és még vagy húsz közismert parfüm fogadja itt a látogatót. — Innen kap aromákat Párizs — mondotta a kereskedő és bőségesen meglocsolt valamennyiünket illatjaival. Így történt, hogy a piszkos bazárból száz illattal pompázva távoztunk. Vándor Pál