Népszava, 1961. május (89. évfolyam, 102–127. szám)
1961-05-03 / 103. szám
Százmilliók köszöntötték május 1-ét, a dolgozó emberek nagy ünnepét Erőt sugárzó díszszemle és felvonulás Moszkvában Moszkva népe korán ébredt a nagy ünnepen. Bár az időjárás nem volt túl kedvező — borús, szeles idő volt —, már a kora reggeli órákban megjelentek az utcákon az első felvonuló csoportok. Reggel 9 órától kezdve a téren több tízezer meghívott vendég gyülekezett. A vendégek sorában voltak a Moszkvába érkezett külföldi küldöttségek. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának Meghívására például 58 ország szakszervezeteinek képviselői ünnepeltek együtt a moszkvaiakkal ezen a napon. Néhány perccel 10 óra előtt hatalmas taps köszöntötte a l enin—Sztálin mauzóleum mellvédjén megjelenő Hruscsovot, az SZKP Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, Brezsnyevet, a Szovjetunió Legfelső Tanácsalnökségének elnökét, valamint az SZKP Központi Biottsága elnökségének több tagját, a szovjet állam más vezetőit. Malinovszkij beszéde Ugyancsak nagy taps haránt fel a téren, amikor a mauzóleum mellvédjén megjeent Gagarin őrnagy, a Szovetunió hőse, a világtörténelm első űrhajósa. Tíz órakor felhangzott a tíszjet. A szemle parancsnokának jelentése után Malinovszkij marsall sorban üdözölte a felsorakozott alakuitokat. A miniszter gépkocsija Glin,a Dicsőség indulójának hangár mellett érkezett vissza a érre. Malinovszkij marsall elment a mauzóleumra, majd ebzédet intézett az egybegyűlőkhez. Kijelentette, hogy a szovet nép lelkes politikai hanglatban és lendületes manával köszöntötte május 1-en nepét. A szovjet nép készül z SZKP közelgő XXII. kongesszusára, amely kiemelkedő remény lesz a párt és a nép létében, a kommunizmus épíésének történetében. Malinovszkij hangsúlyozta, egy Gagarin őrnagynak, a ilág első űrhajós pilótájának példátlan hőstettében a szabad szovjet nép géniusza, tudósainak, mérnökeinek és technikusainak kimagasló tehetsége, a szocializmus nagy ereje nyilvánult meg. A honvédelmi miniszter : továbbiakban megállapította hogy az imperialista államot agresszív körei akadályozzák a nemzetközi helyzet megjavulását, folytatják a fegyverkezési versenyt, Nyugat-Németországot pedig Európa fő háborús gócává teszik. Malinovszkij rámutatott hogy a szabad Kuba ellen indított fegyveres intervenció amelyet az Egyesült Államok imperialista körei szavaztak meg, bizonyítja e körök felelőtlen és veszélyes következményekkel fenyegető politikáját. Malinovszkij hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kénytelen számolni a nyugati hatalmak újabb háborús előkészületeivel, s kijelentette, hogy a szovjet nép a béke megszilárdítása végett éber figyelemmel kíséri az imperialista agresszorok cselszövényeit, megteszi a szükséges intézkedéseket hazája fegyveres erőinek és védelmi képességének növelésére. — A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta fegyverzetében ott vannak a legtökéletesebb harcászati eszközök, amelyek mindent felülmúlnak, ami valaha is a hadseregek rendelkezésére állt — jelentette ki Malinovszkij marsall. A díszszemle és a felvonulás Ezt követően megindult az alakulatok felvonulása. A dobos díszszázad felvonulása után a különböző fegyvernemi akadémiák hallgatói haladtak a haditengerészek, a határőrök, a belső karhatalmisták, a Szuvorov és a Nahimov intézetek növendékei előtt. Ezután a gépesített lövészalakulatok, a légi gyalogság alakulatai haladtak el a megjelentek előtt. A különböző kaliberű tüzéregységek menetét óriási maganjaro messzenorao lövegek zárták be. Ezt követően indult meg a rakétafegyvernem egységeinek díszmenete. A legkülönbözőbb rendeltetésű és méretű rakéták felvonulását óriási tetszéssel fogadták az egybegyűltek. Magasra emelt vörös z A dolgozók nemzetközi szolidaritásának ünnepnapját megünnepelték mind az öt kontinensen. Szinte lehetetlen a lelkes, forró hangulatú ünnepségek minden részletéről beszámolni, hiszen a világ csaknem valamennyi nagyvárosában és falujában magasra emelték a munkások vörös zászlaját az ünneplők milliói. A szocialista országok dolgozói felszabadult örömmel vonultak fel Pekingben, Varsóban, Prágában, Tiranában, Szófiában, Ulan-Batorban, Phenjanban és Hanoiban. Kivétel csupán Bukarest volt, ahol a napok óta tartó hatalmas esőzések akadályozták meg a felvonulást. Részletes jelentések számolnak be arról is, hogy a kapitalista országok dolgozói — több helyütt nem törődve a tilalommal — ugyancsak lelkesen vettek részt az ünnepségeken és kifejezésre juttatták harckészségüket mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban. Több városban — a jobboldali munkásáruló vezetők tilalma ellenére — az egység jelszava uralta a felvonulásokat, gyűléseket. A felszabadult gyarmati országok népei — Indonéziában, Marokkóban, a Mali Köztársaságban, s több más helyen — tömegfelvonulással köszöntötték május elsejét. Az indiai főváros dolgozói a nemzetközi munkásszolidaritás mellett, míg a mali dolgozók az imperializmus ellen, a békéért és a szabadságért tüntettek. Japánban harminckettedszer ünnepelték meg május elsejét. A legelső május elsején mindössze 5000 munkás vett részt az ünnepségeken, ma viszont már több mint 6 millió. A tokiói gyűlés 650 000 résztvevője békekiáltványt fogadott el, majd háromórás felvonuláson vett részt. a fegyveres erők nagyszabású díszszemléjét — amely megmutatta a szovjet hadsereg hatalmas erejét és fegyelmezettségét — a moszkva dolgozók színpompás, több órán át tartó felvonulása követte. Iszlók az egész világon A szomszédos Ausztriában heves harc előzte meg az ünnepet: kié legyen a bécsi Városháza előtti tér és a Ring A győzelem a kommunistáké lett, akiknek felvonulását a jobboldali szociáldemokrata vezetők minden mesterkedése ellenére, nagy számú szociáldemokrata munkás köszöntötte. Az órákon át tartó felvonuláson nagy feltűnést keltettek a bécsi kommunista vasutasok, a postások, a tűzoltói és a rendőrök oszlopai. Az Egyesült Államok öntudatos munkásai is megünnepelték a proletariátus nagy nemzetközi ünnepét. New York egyik terén több ezer ember gyűlt össze, hogy tömeggyűlésen méltassa május 1-e jelentőségét. A résztvevők között voltak munkások, értelmiségiek és diákok. Huligánok megkísérelték a gyűlés megzavarását, közbekiáltoztak és »ismeretlen okokból« minduntalan elszakadt a hangosbemondó vezetéke. A gyűlés szétoszlatása azonban nem sikerült. Tallózás szerkesztőségünk postájában Óvjuk meg az aquincumi rommezőt — Ismét nyitva a kiskapu a Múzeum-kertben A komáromi szülők javaslata — Pontos címzést kér a posta Fővárosunk további szépítésének, rendezésének vágya mind több budapesti olvasónkat készteti hozzászólásra, javaslattételre. Serfőző János Gyáli úti olvasónk aquincumi sétája során felfigyelt arra, hogy az antik rommező nincs bekerítve, azon bárki keresztül-kasul járkál, szemetel. Többek között erre járnak át — útjuk lerövidítésével — a szomszédos Óbudai Gázgyár dolgozói is. Mindez persze nem használ e régiségeknek, amelyek már csak idegenforgalmi szempontból sem csekély értéket jelentenek. Olvasónk javasolta, hogy kerítsék körül a rommezőt. Észrevételét megküldtük a fővárosi tanács vb közmű- és szolgáltatási igazgatóságának. Itt igazat adtak Serfőző Jánosnak, de figyelembe vették azt is, hogy a Gázgyár dolgozóinak a környék még rendezetlen körülményei miatt — világítás stb. — a jelenleg használt gyalogúton kell továbbra is járniuk. Ezért — az igazgatóság szerint — az lenne a legcélszerűbb, ha a jelenlegi gyalogút két oldalán létesítenének kerítést. Így a múzeum is biztosítva lenne, az út is megmaradna. A költségeket az Aquincumi Múzeumnak, a III. kerületi tanácsnak és a Fővárosi Gázműveknek közösen kellene viselniük, mivel közös érdekről van szó. A Múzeum-kert szerelmesei nevében fordult hozzánk Zábrák Dénes olvasónk. Kifogásolta, hogy a népszerű kert Múzeum utcai kiskapuját rendszeresen zárva tartják, emiatt a látogatók a VIII. kerület felől csak kerülővel tudják a parkot megközelíteni.Tavaly a tanácsi összekötő közbenjárására nyáron kinyitották a kiskaput, a tél kezdete óta azonban ismét zárva van. Sürgős intézkedést kérünk” — írja olvasónk. Panaszát eljuttattuk a Történeti Múzeumhoz, ahonnan igen hamar érkezett válasz. Ebben közlik, hogy közbenjárásunkra a Múzeum utcai kaput megjavítják, s néhány nap múlva naponta reggel 6-tól este 20 óráig nyitvatartják. Az eddigi zárvatartásnak részben közbiztonsági, részben — a gyermekjátszótér miatt — gyermekbiztonsági okai voltak. Mivel ezek az okok továbbra is megmaradnak, de a Múzeum mégis módot talált a probléma megoldására, reméljük, hogy a kapu ezentúl nyitva is marad. Hasonló jellegű panasz érkezett Komáromból. Ezt a levelet Uzoni Gáborné mellett több mint ötven olvasónk írta alá. »A kora reggeli óráktól kezdve késő éjszakáig a 62-es AKÖV helyi kirendeltségének gépkocsijai dübörögnek végig a város egyik legkeskenyebb útján, a József Attila utcán. Járatják a motorokat a telepen, csapkodják az ajtókat és a szerszámokat. Ugyanakkor ezen a szűk utcán át járnak a gyerekek a szomszédos Bajcsy-Zsilinszky úti iskolákba, óvodákba, diákotthonba. Hogy eddig még baleset nem történt, az kizárólag a szülők gondoskodásának köszönhető« — írják komáromi olvasóink, akik már a városi tanácshoz is fordultak kérésükkel. Azt javasolták, hogy szélesebb, a célnak megfelelőbb utcába költöztessék az AKÖV Menetirányító és Szállítmányozási Vállalat kirendeltségét. Később pedig — ha erre lehetőség lesz — a városi tanács által kijelölt ingatlanon építsenek alkalmas irodahelyiséget. Olvasóink javaslatára ezúton hívjuk fel Komárom vezetőinek figyelmét. * Választ kaptunk a Szegedi Postaigazgatóságtól Okos Andrásné, kispesti olvasónk levelére. Levélírónk nemrégiben egy számára igen fontos ügyben táviratozott Harka kötönybe. Itt már eleve két-háromórás késéssel adták át a táviratot a kézbesítőnek, aki azt nem rendeltetési helyére vitte, hanem a címzett tanyaszomszédjának adta át. A Szegedi Postaigazgatóság sajnálkozását fejezi ki olvasónknak, s értesíti, hogy hasonló esetek elkerülése végett megfelelően intézkedett, a hibát elkövető dolgozókat pedig felelősségre vonta. Ugyanakkor felhívja a panaszos figyelmét arra, hogy Harka kötönyben több Fekete István lakik — e névre szólt a távirat — s a késedelem könnyen elkerülhető lett volna, ha a feladó pontosan címez, s ez esetben feltünteti a tanyaszámot. ( Úgy véljük, ez az utóbbi megjegyzés sokaknak megszívlelendő. (B. J.) A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* NÉPSZAVA Hruscsov választávirat a magyar államférfiakhoz Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke az ember első űrutazása, a szovjet tudomány új diadala alkalmából — mint ismeretes — táviratban üdvözölte a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát, a Szovjetunió Minisztertanácsát, Hruscsov elvtársat. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, most választáviratot küldött a magyar államférfiakhoz: "Kedves elvtársak! Szívből jövő köszönetet mondok önöknek forró üdvözletükért és szívélyes jókívánságaikért, amelyeket abból az alkalomból juttattak el hozzánk, hogy szovjet űrhajó — J. A. Gagarin őrnagy szovjet állampolgár űrpilótával a fedélzetén — a világon elsőnek sikeresen körülrepülte a Földet. Teljes mértékben osztom az önök véleményét, amely szerint ez a páratlan hőstett a szocialista rendszer történelmi jelentőségű győzelme. Ez a rendszer az összes feltételeket megteremtette a tudományos gondolkodás gyors fejlődéséhez, a technikai előrehaladás soha nem látott üteméhez. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió kormánya, minden szovjet ember szíve mélyéből újabb nagy sikereket kíván a testvéri magyar népnek a szocializmus építésében, a világbékéért folytatott harcban« — hangzik N. Sz. Hruscsov távirata. A Szaktanács elnökségének fogadása a szakszervezeti küldöttségek tiszteletére 1 A Szaktanács elnöksége vasárnap este fogadást adott a május elsejei ünnepségekre a hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti küldöttségek tiszteletére. 1 A fogadáson megjelent Káldár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Gáspár Sándor,az MSZMP Budapesti Pártbizottságának első titkára, Louis Saillant, az SZDSZ főtitkára. A vendégeket Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szaktanács elnöke, Brutyó János, a Szaktanács főtitkára és a Szaktanács titkárai fogadták. A meleg baráti légkörben lezajlott fogadáson Brutyó János, Louis Saillant és Kádár János mondott pohárköszöntőt. Május elseje a magyar vidéken Vidéki városaink és falvaink május elsejei ünnepségei méltóan csatlakoztak Budapest lelkes seregszemléjéhez. Szegeden már az előestén, vasárnap ünnepi felvonulást és szabadtéri nagygyűlést terveztek, de ezt a zuhogó eső megakadályozta; a Szabadság Filmszínházban tartott gyűlésen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Csongrád megye országgyűlési képviselője mondott beszédet. Hétfőn minden előző évinél impozánsabb felvonulást tartottak a többi között Székesfehérvárott, Kaposvárott, Salgótarjánban, Sztálinvárosban, Dombóváron, Egerben, Szolnokon, Békéscsabán, Szombathelyen, Pécsett, Komlón, Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Miskolcon, Győrött, Tatabányán, Oroszlányban, Veszprémben, Várpalotán, Cegléden. A felvonulásokon mindenütt számtalan jókedvű ötlet, feldíszített munkagép, és országszerte igen sok rakéta-modell szerepelt. Az ünnep kulturális műsora igen gazdag volt, országszerte igen sok művelődési és sportrendezvényt tartottak, új vidámparkokat, művelődési otthonokat, iskolákat avattak, néhány község a villany bekapcsolását ünnepelte. Sok színt és vidámságot hozott azoknak a városoknak a májusi ünnepe, ahol az újonnan telepített üzemek munkássága első ízben vonult fel. Várpalotán megünnepelték a fiatal város tízéves születésnapját. Oroszlányban Czottner Sándor nehézipari miniszter adta át a kilenc és félmillió forintos költséggel épült új sportpályát a város lakóinak. Apró, szapora gyerekléptekkel ---------------■’ kocog a folyo! : Isón, aztán eltűnik egy karosszékben, mint a nagy útról érkezett madár a fészkén, bár a mögötte maradt utat nem lehet mérföldekkel mérni, csak időmértékkel, mint a történelmet. Ma kilencvenéves és hatvanöt éve szervezett harcos munkás Péter József, a vasöntő. A mesterség, amelyet gyerekfejjel tanult, egész emberi alkatán nyomot hagyott. Minden mondata szilárdan s művészi gonddal formált, akár ’ egy öntőminta, s a tartalom is ’ éppoly perzselő. Azt vártam, ’ hogy nehéz és hosszadalmas munka lesz lefejteni emlékeiről a kilenc évtized karmát és hamuját, de örvendetes tévedés áldozata lettem. Péter József úgy emlékezik, oly megbízható s időtálló módon, akár egy márványtábla, melyre felvésték a vasmunkások hazai történelmének legszebb harcait és győzelmeit. Az ünnepségen, ahol a vasasszakszervezet vezetői köszöntik — hozzá képest csupa ifjú ember — így kezdi a köszöntőre adott válaszát: — Én mindig szocialista ember voltam... .. De hogyan lett azzá, hol tör-----------*tént a jellem titkos ötvözése, az öntudat ébredése, hol és mikor költözött a törékeny testbe a harcos I ember és osztályharcos munkás ereje, erre folyamatos, könnyed s humorral átszőtt előadásban így válaszol: — Tizenöt éves koromban, mint elsőéves vasöntő inas, részt vettem a Kerepesi úton — a mai Rákóczi úton — egy szocialista gyűlésen. Utána megvásároltam egy verset, Palágyi Lajos: A marha című versét, amelyben a költő arról írt, hogy a katonaorvosok úgy vizsgálják, tapogatják a sorozásra rendelt legényt, mint a • • ÖREG HARCOS vágóhídon a marhát. Amikor bevonultam a komáromia vártüzérekhez, magammal vittem a verset. Már káplár voltam, amikor a szobaparancsnok megtalálta, átadta a kapitánynak, aki ezredrapportra vitt. Az ezredesnek németre fordították a verset, elolvasta és rámförmedt: — Und glauben Sie das? — Hiszi ön ezt? — Majd bolond leszek megmondani neked az igazat, te sült osztrák, gondoltam, és kivágtam: Nem!... Kurtavassal megúsztam... A katonáéknál megtanul né---------------metül, klasszikus politikai és szépirodalmat olvas s a császári és királyi angyalbőrt már úgy veti le, mint művelt s képzett forradalmár — négy elemi van mögötte s egy pesti pincelakás —, gyorsan feleségül veszi a lányt, akit legénykora óta szeret s akivel utóbb nyolcvannyolc éves koráig él mintaszép házasságban. Belép a Ganz Vagongyárba vasöntőnek s egyidőben tagja lesz a Vas- és Rézöntők Szakegyletének, ahol mindjárt a vezetőségbe választják. A szervezkedés esztendei jönnek, a hőskor, az első csaták, amelyekben még szó sincs a nyolcórás munkaidőről, a választójogról, de arról van szó, hogy a munkás ne hagyja magát. Gyárak körül tenyésző spelenkákban keresi a munkásokat, s forradalmi tűzzel bontogatja ki a munkások előtt a jövő távlatait. A merészségét és szívósságát bámulom, hiszen a Szakegyletnek akkor mindössze 110 tagja van, a bázis még hiányzik, a szervezet gyönge és szegény, a munkások reszketnek a kenyérért, a levegőben még nagyon kevés a forradalmi csíra, még messze van az első orosz forradalom is, amikor 1903. január harmadikán megszervezi és kirobbantja az első nagy sztrájkot a Hoffherr és Schrantz-gyárban. Péter szavára leáll és tizenkét hétig néma lesz a gyár, azután a tulajdonos hívatja, leülteti, Péter úrnak szólítja és szivarral kínálja: — Egyezzünk meg, Péter barátom. — Nem egyezkedünk... Hoffherr igazgató földhözvágja és megtapossa a kalapját . — Ezt kellett megérnem a saját gyáramban ... De másnap beadja a derekát, a munkások követelését teljesítik. Regény csordogált az öreg aj ------------kakról. Feketelistára teszik, szakszervezeti tisztviselő lesz, később mind magasabb és magasabb szerepet játszik, elnöke lesz a vasasoknak a húszas években. Az évek múlnak a vasöntő felett, a test öregszik, de a lélek lobog, akár egy kohó, amelyben a történelem nyersanyagait olvasztják. A hang reszketőssé válhat, de a gondolat tisztán szárnyal. A lábakat reuma gyötri, de a szív a győztes idővel száguld... Most ül az asztalfőn, egy virágcsokor is eltakarja , feláll pohárral a kezében egy másik hófehér öreg s megindultan így szól: — Józsi bátyám! Amikor te bizalmi voltál nálunk, a Varrógépgyárban, én akkor voltam ott inas ... B. G. 1961. május 3