Népszava, 1963. augusztus (91. évfolyam, 178–203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
Az évi félmilliárd forintból Kistfz. kap prémiumot? Évente a prémiumokra fordított összeg mintegy félmilliárd forintot tesz ki. Ebből az ipar 350 millió forintot, s ezen belül például a vasipar mintegy 100 millió forintot kap. Tehát nem kis összegekről van szó. Mennyire segítette a jelenlegi pronz eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy például a Nehézipari Minisztérium vegyipari és bányászati ágazatainál, az Építésügyi Minisztériumnál és másutt is egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a prémiumok ösztönzőbb felhasználására. A prémiumfeladatok meghatározásánál mindinkább figyelembe veszik az ipar előtt álló legfontosabb tennivalókat Így került előtérbe az utóbbi két évben az építőiparban a lakásépítési tervek határidőre történő teljesítése, a híradástechnikában, a gépgyártásban, a műszeriparban a műszaki fejlesztés, a textilpiacban s más iparágakban is az exportkötelezettségek teljesítése. A prémiumrendszer ösztönzőbbé tételében fontos lépést jelentett a mintegy két éve kiadott rendelet amely megszabja, hogy a prémiumfeltétel nem teljesítésemiumrendszer a legfőbb feladatok sikeres teljesítését — erről beszélgettünk üzemi, szakszervezeti vezetőkkel és a Munkaügyi Minisztérium illetékeseivel, akik nemrég száz üzemben vizsgálták a prémiumrendszer helyzetét esetén — bármely okból is következett be — prémium nem fizethető. Korábban ugyanis a nemteljesítés okát mindig megmagyarázták. Márpedig a prémium nem a jószándékért, hanem az eredményért jár. A másik fontos rendelkezés az éves premizálásra való áttérés, amely szerint negyedévenként előleg fizethető a műszakiaknak. Ez arra is ösztönöz, hogy az esetleges időközben történő lemaradásokat pótolják, mert az év végén a teljes összegre csak ezután számíthatnak. A jelenlegi prémiumrendszerről tehát el lehet mondani, hogy a célokat, az elveket általában helyesen határozták meg. A végrehajtás során azonban sokhelyütt lehetett találkozni a minisztériumi utasításokból és a vállalati végrehajtásból származó hibákkal, amelyek miatt a prémium ösztönző célja nem érvényesülhetett kellően, összegekhez jutottak. A “rendteremtés” érdekében már tavaly bevezették a pontosabb tervezésre való ösztönzést, így a reális tervteljesítésért vagy még esetenként némi lemaradásért is most magasabb összegű prémium kerül kifizetésre, mint a tervek irreális túlteljesítéséért. A vegyiparban például 1958-tól 1961-ig a vállalatok a termelési értéket és a termelékenységi tervet évente általában 5—10 százalékra alacsonyabbra tervezték, mint amennyit végül teljesítettek. 1962-ben már a tervezett és a tényleges teljesítés majdnem azonos szinten mozgott. Hasonló volt a helyzet az önköltségi tervvel kapcsolatban is. El lehet mondani, hogy hasonló tapasztalatokat mutat a többi iparágban is a pontos tervezésre való törekvés. A legfontosabb célok az előtérben 2 A lány és az államügyész A történet dióhéjban ennyi: kerítés vádjával börtönbüntetésre ítélnek egy asszonyt, aki eltűrte, hogy kiskorú lánya a lakásán szerelmi kapcsolatot tartson fel egy férfival. A lány anyja bírójához, Soldan államügyészhez fordul kegyelemért. Soldannak annyira megtetszik a lány, hogy elveszti erkölcsi érzékét; a segítség ígéretével elcsábítja Az ügyet leleplezik és az erkölcsbíró vádlottá lesz. Jürgen Gosler fiatal nyugatnémet rendező filmje első harmadában renkívül érdekes, tehetséges alkotás. A bírósági tárgyalás jelenete, a lány környezetének bemutatása nagyon jól sikerült. Sajnos, a történet aztán ellaposodik, giccsessé, ittott túlságosan érzelgőssé válik. Így például a lánymegtérésének e édeskés képsorai csak a hitelét rontják a filmnek, amely egyébként némi társadalomkritikát is tartalmaz és fényt vet a nyugatnémet ifjúság erkölcsi problémáira. (v. v.) A termelékenység és a műszaki fejlesztés Ilyen volt például a termelékenységi mutató fetisizálása, amely — mert prémiumfeltétel volt — sok esetben hátráltatta a műszaki fejlesztést. Nem ösztönzött az új korszerű termékek bevezetésére sem, mert az.ezzel járó kezdeti nehézségek — ez tapasztalható volt a Telefongyárban, a Belloianniszban és másutt is — a termelékenység időleges visszaesését, vagy stagnálását hozta magával. Ez pedig hátrányosan érintette az üzemek vezetőit a prémiumok elbírálásánál. Éppen ezek miatt a KGM-ben ez év elejétől üzemeik számára a termelékenység mutatóját nem szabják meg prémiumfeltételként. Az így felszabadult összegek nagy részét a műszaki fejlesztésre, mint a folyó termelés mellett a jelenleg legdöntőbb feladatra használják fel. Mivel csak prémiummal nem lehet az ösztönzés hatékonyságát fokozni, intézkedés történt arra is, hogy egyes korszerű gyártmányokért magas faiób árkiegészítést kapjaüzemnek. Az elavult termékek esetében pedig a nyereség egy részét »eredményszabályzó« forgalmi adóval elvonják. Így tehát egyre kifizetődőbbé válik a vállalatok számára a korszerű termékek gyártása, ami természetesen kihatással van a prémium összegére is. Az elmúlt években a vállalatok nagy részénél úgy biztosítottak meglehetősen magas prémiumot, hogy lehetőségeiknél jóval alacsonyabb költségszint-csökkentési terveket készítettek, így aztán a terv túlteljesítése után még nem érdemelt cikit (ISzufei Bálvány Ezzel a címmel került a héten a nagyközönség elé az a film, amelyet az előzetes híradásokból és nyilatkozatokból r Omlásnéven ismertünk meg. Gergely Mihály forgatókönyve lélektanilag, társadalmilag egyaránt érdekes kérdéshez nyúl: a hamis nimbusztól megrészegült ember erkölcsi lezüllésének problematikájához. Miként válik »véletlenül«, egy sereg előítélet és félreértés következtében »hőssé« a bányászvároska birkózó bajnoka egy támabeomlás után — (amikor mindenki azt hiszi, hogy ő mentette meg két társát a halál torkából) s miként vezeti kiérdemeletlen dicsősége az erőszakos, hazug karrier útjára — erről szól a film. Helyesebben, erről szólna, ha szavát nem nyomná el gyakorta az utánérzések, kínosan eredetiségre pályázó sablonok filmbeli recsegése, így — nem is tudjuk pontosan lemérni, mekkora az a megoldatlanul hagyott kérdés-halmaz, amivel a forgatókönyv volt képtelen megbirkózni, s mennyi az, amit Momcserov Frigyes rendező munkájának keresettsége rontott a drámai helyzetek alapigazságain. Kihámozására sincs kedve a nézőnek: a figurák nem győzik meg arról, hogy az életnek egy sűrített, de mégis valóságos darabját látja. Inkább tételek hordozóit látjuk: a férfit, akinek minden sikerül, a másik férfit, akinek viszont semmi, még a szerelemben is vetélytársak, s persze itt is megismétlődik életük törvénye, adottsága. Érdekes, hogy így, leírva, nagyon is könnyen elképzelhető mindez, s filmbéli megjelenésében mégis rendkívül átlátszó, szimpla és valótlan. Hogy miért? Alighanem, mert mindez motiválatlan s a film követelte apró dolgok igézete nélkül való, inkább iskolás megismétlése sok jó példaképnek. (Hogy csak a legnyilvánvalóbbat, a Rocco-t említsük — annak hiteles légköre, izgalmas erkölcsi imperatívuszai nélkül.) Egyszóval: kudarc ez a film, még akkor is, ha Hegyi Barnabás operatőr néhány gyönyörű felvétellel remekel benne, sőt — érdekes módon — a fényképezés színvonala helyenként még érzékenyebbé teszi a nézőt a képszerű ábrázolás ellentmondásaira: a laposság feltűnőbb, ha válogatottan finom stilisztikai eszközökkel fejezik ki. A szereplők mindössze eljátsszák a figurákat — él et nemigen van bennük. Kivétel talán Törőcsik Mari egy-két pillanata Verának, egy kedves kis tisztviselőlánynak alakjában, meg Madaras József néhány jelenete, Mikó Balázsnak, a »mindig mindenről lemaradó« bányászfiúnak a szerepében. A többiek, így a címszerepet játszó Kiss Gábor is, de Molnár Tibor, Kiss Manyi, Szakáts Miklós és sokan mások képességeiken aluli teljesítményt nyújtanak a profil nélküli, helyesebben túlságosan szokvány-szerepkörükké vált figurák megjelenítésében. (geszti) Déryné A tizenkét évvel ezelőtt szép sikerrel bemutatott zenés magyar film megérdemli a felújítást. Békeffy István forgatókönyve, ha nem is mindenben hű Déryné naplójához, érdekesen eleveníti fel a magyar színészet hőskorát, azt az áldozatos, nehéz harcot, amelyet a pesti színjátszó társulat ekhós szekéren vándorló tagjai a magyar szó hajlékáért az állandó magyar teátrumért folytattak. Ennek a harcnak központi alakja, lelke volt Déryné, Széppataki Róza. A címszereplő Tolnay Klári kitűnően formálta meg az erős egyéniségű, ragyogó tehetségű színésznőt. Egész sor élvonalbeli művész vállalt szerepet a filmben, köztük olyanok is, akiknek játékát, hangját már csak a celluloid-szalag és az emlékezet őrzi: Uray Tivadar, Rajnai Gábor, Kerekes János és Polgár Tibor szép dalai és az operaáriák a Déryné hangját tolmácsoló Gyurkovits Mária gyönyörű koloratúr-szopránján szólaltak meg. A film rendezője Kalmár László és operatőre, Eiben István egy-két népszínmű-ízű jelenettől eltekintve elismerésre méltó munkát végzett. A felújított Déryné bizonyára ismét sikert arat A döntés joga Érdekes történet keretében a bátorság és a gyávaság problémáját feszegeti Hubert Drapella lengyel rendező filmdrámája. A történet főszereplője Dórin kapitány, a tapasztalt katonai repülő, aki kiugrik sérült gépéből és ezért gyávának tartják. Joga volt elhagyni gépét, de volt-e rá elég alapos oka? A hivatalos vizsgálat felmenti ugyan, de bajtársai és bátyja, a vak háborús hős elítélik. A kapitány izgalmas körülmények között bizonyítja be, hogy a megfontoltság nem azonos a gyávasággal és nagyobb erény, mint a vakmerő bátorság. A filmet humanizmus hatja át, finom lélek- és jellemrajzok gazdagítják. A keserűségében kötekedő vak hős, az emberséges parancsnok, a hetvenkedő ifjú pilóta találó, kitűnő figurák. A két operatőr, Sprudin és Florkowski bravúros légifelvételei ugyancsak elismerést érdemelnek. Nem fizetéskiegészítés! Sajnos, még mindig találkozni olyan nézettel, amely fizetéskiegészítésnek tekinti a prémiumot. Megmutatkozik ez azok részéről is, akik adják a prémiumot. Akkor tartják magukat jó vezetőnek, ha beosztottjaiknak mindenáron biztosítják a prémiumot. Ez talán nem volna baj, ha ugyanakkor azt is megszabnák, hogy az adott összegért mit kell letenni az üzemasztalára. Azonban sokhelyütt még mindig formális, nem kellően értékelhető feltételeket határoztak meg, amelyben nemegyszer csak a munkaköri kötelezettség, vagy volt úgy, hogy még az sem, szerepelt. Tavaly például a Fonalkikészítőgyár pénzügyi csoportvezetőjének prémiumfeltételeként az egyszámla és naplóbizonylat naprakész vezetését határozták meg, pedig ez a munkaköri kötelezettsége volt, amiért a fizetését kapta. Hasonlókat mutattak a tapasztalatok a Debreceni Ruhagyárban is, ahol a normáloknak a munkanapfelvétel előkészítését és a bérszóródás csökkentését tűzték prémiumfeltételként. A Kistarcsai Fésűsfonóban a hozam javulása után kapta a prémiumot a munkaügyi osztályvezető, a időelemző, a műszaki rajzoló, az energetikus stb., akiknek lényegében a kitűzött feladat teljesítéséhez semmi közük nem volt. A többletmunka határozza meg Gondot jelent még az is, hogy a prémiumoknál sokhelyütt meglehetős egyenlősdi érvényesül. Különösen a KGM üzemeiben jellemző, hogy a vezetők, függetlenül az általuk irányított terület nagyságától és fontosságától, valamint az elért eredmények népgazdasági jelentőségétől, megkapják az elérhető legmagasabb, 40 százalékos prémiumot. Ez lényegében az egyenlősdiségnek a megnyilvánulása. Az építőiparnál éppen e helyzet megváltoztatására a prémiumösszeg meghatározásánál figyelembe veszik az egyes építkezések fontosságát, az irányított emberek létszámát, a termelési feladatok bonyolultságát és ennek alapján határozzák meg a prémiumösszeg mértékét. Úgy gondoljuk, a legmesszebbmenőkig helyeselni lehet azt az elgondolást, hogy a prémium nagyságát ne az alapfizetés, hanem a kötelezőn felüli többletmunka határozza meg. Az elmondottakból tehát kiderül, hogy a jelentős fejlődés mellett a prémiumok felhasználása körül még mindig nincs minden rendjén. Éppen ezért csakis hasznosak lehetnek azok az elgondolások, amelyek azt célozzák, hogy a prémiumokra szánt milliók a legmesszebbmenőkig szolgálják az egész népgazdaság érdekeit Természetesen nem lehet örökérvényű elveket rögzíteni. Mindenkor az adott termelési feladatok, illetve célkitűzések kerüljenek előtérbe, mint prémiumfeltételek. Ezért nem elegendő csak a minisztériumi szervek erőfeszítése. Feltétlenül fontos, hogy ebben a munkában a szakszervezetek központi vezetőségei, az üzemi vezetők és szakszervezeti szervek együttesen közreműködjenek. Taray László NÉPSZAVA Három levél feleszik az asztalunkon. Tartalmukban félreismerhetetlen, kiáltó az ellentmondás. S ez olvasóközönségünkre is tartozik, amelyet félrevezetni senkinek nincs joga. Az egyik levélben a Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központ nevében Lipták Sándor igazgató közli, hogy »Kultúra?« című cikksorozatunkkal kapcsolatos vizsgálatuk befejeződött és több vonatkozásban alátámasztotta a cikkek bíráló megállapításait, azonban következtetéseinkkel nem értenek egyet. Ehhez joguk van. A másik levelet ugyancsak Lipták Sándor igazgató írta lapunk szerkesztő bizottságának. Lényegét olvasóink is ismerik, mert a július 6-i Népszavában közöltük. Itt most újból idézzük: »A Népszava hasábjain 1963. június 23-án, 27-én és 30-án .Kultúra?’ cím alatt cikksorozat jelent meg a földművesszövetkezeti vendéglátóipari üzletek és közbejött akadályok egyes előadóművészek közötti helytelen kapcsolatok tárgyában ... Tájékoztatásul közlöm, hogy a Latabáregyüttes újabb kiközvetítéséhez már nem járultam hozzá...* (Kiemelések tőlünk. — Szerk.) A harmadik levelet Békési Józsefné, az ibrányi művelődési ház igazgatója írta az Országos Rendező Irodának. Sajnálattal közli, hogy az augusztus 10-re megtárgyalt ORI-előadást a művelődési házban közbejött akadályok miatt megtartani nem tudják. A felesleges fáradozásért és a sikertelenségért elnézést kér. Közbejött akadályok? Idézünk a levélből: »Ugyanis a Vendéglátóipari Szövetkezeti Központ által szervezett tata* bár Kálmán-estet már előre propagálták...* Tehát: a művelődési házban elmarad a műsor — de nem marad el a hakni-brigád fellépte ... Hónapok óta súlyos erőfeszítéseket teszünk a »■helytelen kapcsolatok« (Lipták Sándor kifejezése) megszüntetésére. Sikerült kivívnunk a SZÖVOSZ, a Műsor-igazgatóság, a Művelődésügyi Minisztérium egyetértését törekvéseinkhez. Mindeddig úgy tudtuk, olvasóinkat is így tájékoztattuk, hogy a VOSZK is lényegében segíti a társadalom érdekében való tevékenységünket a hakni-brigádok megfékezésében és megszüntetésében. Lipták Sándor igazgató leveléből is ezt olvasták ki — ezt közöltük. A gyakorlat mást mutat. Akkor a küzdelmet ilyen értelemben és irányban is kötelességünk folytatni. Rajk András A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetőségi ülése Szerdán központi vezetőségi ülést tartottak a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetében. Az ülésen megvitatták a központi vezetőség korábbi határozata nyomán a Női és a Férfi Fehérneműgyár üzemeiben végzett vizsgálatról készült jelentést. A szakszervezet vezetősége e két vállalatnál megvizsgálta az üzemöszszevonások tapasztalatait, a műszaki intézkedési tervek végrehajtásának menetét, a kulturális nevelés, a termelés, a bérek és a normák alakulásának kérdéseit. A központi vezetőségi ülésen úgy határoztak, hogy a gyárakban felmerülő problémák egy részének gyors kijavításához a Könnyűipari Minisztériumtól kérnek segítséget. Egyenletesebb anyagellátásra, a munka jobb megszervezésére, egyes helyeken pedig a béraránytalanságok megszüntetésére van szükség. (MTI) Egy család Győr ma Az ország első termelőszövetkezeti megyéjében, a 391 000 lélekszámú Győr-Sopronban, a folyóiratokon és egyéb kiadványokon kívül 40 000 fővárosi napilap érkezik. Több mint 40 000 példányszámban jelenik meg a megyei újság, a Kisalföld. A statisztikai kimutatások szerint csaknem minden családra jut egy napilap, ezenkívül ezrek vásárolják a különböző folyóiratokat és képesújságokat. A főváros után Győrött jelenik meg a legtöbb üzemi lap. A győri üzemek összesen nyolc — hetenként vagy kétheten — egy újság ügyében ként megjelenő — újságot jelentetnek meg, több mint 20 000 példányszámban. (MTI) A közélet eseményei Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Svájci Államszövetség nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Waly Spühler elnököt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Dahomey Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Hubert Maga elnöknek. A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete elnökségének meghívására hazánkba érkezett Wladyslaw Gaworski, a lengyel Kommunális Gazdálkodási Helyiipari és Kézműipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Szombaton utazik a Fővárosi Operettszínház együttese Olaszországba szerepel a műsoron. Az együttes — a műszaki és egyéb kisegítő személyzet tagjaival együtt összesen 160 fő — szombaton utazik el Budapestről. Augusztus 5-én és 6-án Triesztben egy régi vár udvarán épült szabadtéri színpadon mutatkozik be az együttes az olasz közönségnek, majd 8-án és 9-én hasonló szabadtéri színpadon Pisában tart előadást. Innen rándulnak ki augusztus 10-én Montecatini világhírű fürdőhelyre, ahol kőszínházban játszanak. Az utolsó olaszországi állomás: Velence. A Lidó rendkívül modern, úgynevezett „Gyöngyszem“ színházában augusztus 13-tól 18-ig 8 előadást tart, majd Bécsbe utazik, ahol augusztus 20-a és 25-e között hat alkalommal a Theater an der Wien-ben vendégszerepel az együttes. Bécsből a társulat hazatér Budapestre, majd augusztus 29-én kezdi meg csehszlovákiai vendégszereplését. Öt napig játszanak Pozsonyban, majd egy kisebb csoport — a színház vezető művészeinek részvételével — Kassán ad hangversenyt. A Fővárosi Operettszínház vezetősége szerdán társulati ülésen tájékoztatta az együttes tagjait az olaszországi, a bécsi és a csehszlovákiai vendégjáték programjáról. A Csárdáskirálynő A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA : 224—819* 1963. augusztus 1