Népszava, 1964. március (92. évfolyam, 51–75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
KÉTFÉLE FRESKÓ A művészet megigézett szerelmesei végtelen türelemmel tártak fel a legegyszerűbb mázolmányok alatt is csodálatos freskókat. De ki gondolná, hogy Pedig így van. Az egykori Oettl-gyár — a mai Gábor Áron Vasöntöde — falaira is történelmi freskók kerültek valamikor. Az ecsetet egyszerű munkások kezelték, akiket minden május elseje előtt a Mosonyi utcai laktanyában vertek a Horthy-pribékek, akik a szomszédos Bakó-féle vendéglőben tartották megbeszéléseiket, s ha kellett, vállalták a munkanélküliséggel járó „fekete listát“ is. Az osztályharcnak e freskói tulajdonképpen míniummal írt jelszavak voltak, de megannyi képnél jobban ábrázolták a munkásosztály küzdelmeit egy emberibb életért. S most az ecsetkezelők egyikével, idős formakészítővel beszélgetek, akinek a neve így került be a gyár történelmébe: »A szemináriumokat hetenként tartották Járomi Imréék lakásán, állandó résztvevői Leinert, Császár Mihály, Andó, Dala, — Ugyan! — szakad ki az öreg harcosból. — Nem győzöm mondani, hogy elfacsarodik az ember szíve, ha elballag a szeméttelep mellett! A régi tulajdonos, Oettl Antal kamásnis cipőjével, görnyedt tartásával, hátratett kezével hol itt, hol ott bukkant fel, s ha csak egyetlen elhullajtott kokszdarabot talált a földön, már állt is a csetepaté ... És nálunk mi van? Elmondja. A szeméttelepen csak gyűlik az öszszesepert koksz, az értékes vas és senki sem törődik vele. Az öntödében nem pucolják meg a gépekre ülepedett portól a masinákat és a formázok kétszeres, háromszoros mennyiséget sem sajnálnak a drága mintahomokból. Így kicsit gyorsabban megy a munka, nem kell szitálni a durvább homokot, s ráadásul azt hiszik, hogy ezzel szebb felületi öntést érnek el. Pedig ... Pedig az öntés nem lesz ettől szebb, csak sokkal örökbecsű emlékek nyomaira lehetne bukkanni egy szürke gyárfalon is, amelyet az idő és a por patinája vont be finom rétegekkel? Drotál és Resch elvtársak voltak.« Tőle, Resch Ferencnél kérdezem: — Tudna mesélni az osztályharcról ? — Régi idők, régi küzdelmek ... Szavába vágok, megállítom az emlékezésben, hogy ne arról a régiről, hanem a mostaniról szóljon, arra lennék kíváncsi. Megdöbben, széles homlokán rácbafutnak a redők, hangosan töpreng: — Lejárt az ideje. Nincs szükség többé a titkos összejövetelekre, tüntetésekre és a jelszavakra a gyárfalon. Ma már csak dolgozni kell... Valóban így van. Minderre nincs szükség már nálunk és a munka a legfontosabb. De azt jelentené ez, hogy megszűnt az osztályharc is? Vagy csak a formák változtak? Másképpen kérdezek tehát: — Ezek szerint minden tökéletes már költségesebb, ami aligha járul hozzá a gyár jelentős tervlemaradásának behozásához. Resch Ferenc pontosan tudja, hogy ezen változtatni kellene, még most, nyugdíj előtt sem fogja be »pörös száját«, de arra nem gondolt eddig, hogy ezzel osztályharcot vív. Csak másképpen, mint régen. Az új körülményeknek megfelelőt, hiszen követelései a munkásember életének javítására irányulnak most is. A gazdasági építés mellett, s azzal kölcsönhatásban került előtérbe az emberi tudat átformálásáért, a szocialista erkölcsért vívott osztályharc is a gyárban. Íme, egy történet, amely dokumentálja ezt. M. Győző autogénvágó a legjobb munkások egyike, ha józan. De az alkohol rabja lett. Egyszer már tönkretette az ital miatt a családi életét is, s a társai elhatározták: közbelépnek, hogy ismét elő ne forduljon életében a tragédia. Mindent megtettek érdekében. Elvonókúrára küldték, »agitálták«, gondoskodtak előbb a fizetésének beosztásáról, majd amikor ez sem használt, saját beleegyezésével a feleségének postázták. A harc egy téli reggelen élesedett ki... Tapodtat sem hátrálnak Teljesen józanul jött be M. Győző a gyárba. Ezt többen is megfigyelték. Azután úgy nyolc óra körül észlelték: léptei, mozdulatai bizonytalanokká váltak. A kérdésekre akadozva válaszolt, minden bizonnyal ivott és nem is keveset. De hogyan? Nyomozni kezdtek, s a szálak elvezettek a tett színhelyére. Hát igen. Amíg a legjobbak harcot vívtak az emberért, a családért, addig akadtak mások, akik nem átallottak pálinkát mérni a gyárban, s a semmivel sem törődő haszonszerzés vágyában, ennek az autogénvágónak hitelt nyitni az alkoholizmushoz visszavezető úton. Rövidesen összeül a társadalmi bíróság és ítélkezik majd ebben az ügyben. Az öntudatos munkások tovább folytatják osztályharcukat egy középkorú férfi rendezett életéért, tapodtat sem hátrálnak, s ha kell, a kemény ítélettől sem riadnak majd vissza azokkal szemben, akik ellenük törnek. A harcot nem ők élezték ki, hanem azok, akik akkora embertelenségre voltak képesek, mint a pálinkamérők. Az egykori Cettl-gyár munkásai tudják, hogy céljaikhoz már nem a gyárfalra festett jelszavak, a tüntetések vezetnek. De azt kevesebben értik, hogy amikor Martin János szocialista brigádvezető és országgyűlési képviselő a fiatalokat neveli, mind magasabb és magasabb szaktudást követel — az is osztályharc. S osztályharc a pazarlások elleni fellépés, a tervlemaradás behozása, a pálinkamérők elleni társadalmi bíráskodás is. A régi küzdelmek nyomairól egy megkopott gyárfal vall. Az újakról az emberek szüntelenül változó élete. Fodor Gábor A régi ecsetkezelő A harc nem ért véget A BORÍTÉKBAN esküvői meghívó volt. A merített papiros ünnepélyes betűt Virágos Katalin és Török József házasságkötésének időpontjáról értesítenek, egyben meghívnak az esküvőre. Forgattam, nézegettem és elolvastam háromszor is a meghívót, de az ismerős arcok sokaságából egyetlenegyet sem tudtam felidézni, amelyhez a házasulandók neve tartozhatott volna. Bizonyára hamarosan elfelejtem a meghívót is, az esküvőt is, a ■neveket is, ha nem jut eszembe tegnap a csúnya lány. Vékony lábú, borzas kamaszlány volt, amikor megismertem. Újpestről költöztek át a Váci út elejére, egy tavaszvégi vasárnap délelőttön. A hurcolkodás zajára egymás után nyílottak ki a körfolyosóra néző konyhaajtók, az új lakónak kijáró bámész kíváncsiság kísért végig minden bútordarabot a kopott keramit udvaron. Kati — még a neve is csúfot űzött belőle, mert gyönyörű név ez a Virágos Katalin — két könyvvel a kezében lépett ki a vaksi lépcsőházból. A kíváncsiság kereszttüzében riadtan állt meg, azután hirtelen futni kezdett. Az első emeleti gangon két gyerek valósággal felnyerített. A keskeny udvaron vasárnapi ebédek illatos párája lebegett és egy akaratlanul is elszabadult sóhajtás. — Istenem, de csúnya kis bogár. NÉHÁNY NAP MÚLTÁN összetalálkoztunk a lépcsőházban. Amikor ieglátott, a fal mellé húzódott. El is mentem volna mellette úgy, hogy észre sem veszem, de nagyon halkan köszönt. Milyen nehéz lehetett is ez. Menekült volna mindenki elől és mégis mindenkinek köszönt. Agyonolvasott mesekönyv volt nála. S mert az ember gyakran kérdez csak udvariasságból, megálltam. — Ilyen nagy lány még mesekönyvet olvas? A csontos vállú, csúnya kis bogár kerekre nyílt szeméből szomorúság áradt. — Én a meséket nagyon szeretem — mondta és megsimogatta a kopott könyvet. — Mit szeret bennük? Elfordult, lehajtotta a fejét s olyan halkan válaszolt, hogy nem is tudtam, hallom-e, amit mond vagy csak kitalálni igyekeztem abból a szégyenkező félrefordulásból. — A mesében a csúnya lányok is boldogok lesznek. Igaznak hitte a meséket, mert így akarta hinni. MESEKÖNYVVEL LÁTTAM még akkor is, amikor a hasonló korú lányok már egyre későbben járogattak haza, s jó ideig elálldogáltak — persze, nem egyedül — a kapuban is. Kati érettségire készült, s ha véletlenül úgy érkezett haza a könyvtárból, hogy a kapuban összeborult párokat látott, leszegett fejjel igyekezett befelé. Később elhagyta a meséket. De sokat olvasott azután is, így barátkoztunk össze. Eltűnt belőle már a csúnya kamaszlány bátortalansága, eltűnt belőle az a furcsa tűz is, amely egyre hajtotta a mesék felé, a boldogságukban megszépülő csúnya lányok történeteihez. Pontosan dolgozó, komoly kis emberré vált, akinek elég ereje volt ahhoz, hogy így is gazdagon éljen. Valahányszor találkoztunk, azzal indult a beszélgetés, mit olvasott, Katalin? A kérdésre felhúzta az orrát, kicsit meghajtotta magát, s mint egy nagyon illedelmes kisgyerek, úgy válaszolt: — Azt olvastam, hogy a szerelem megszépíti a csúnya lányokat is. Játék volt ez. Tudtam akkor is, hogy csak játék ez, mégis mindig gyanakvón néztem, amikor ezt válaszolta, vajon nem gondolja komolyan? Azt hiszem, soha nem gondolta komolyan. Bölcsebb volt, okosabb annál. De ez a válasz maradt meg bennem még azután is, sokáig, hogy elkerültem a házból és nem találkoztunk többé. KÉSVE ÉRTEM AZ ESKÜVŐRE. Már ott állt Katalin az anyakönyvvezető előtt. Az ünnepélyes csendben halk szipogások vékony patakja csörgedezett, az anyakönyvvezető Katalint kérdezte: — Kijelenti-e ön, Virágos Katalin, hogy az itt jelen levő Török Józseffel hajlandó házasságra lépni? Ebben a pillanatban valamelyik kép mögül álmából felriadt légy indult el a teremben. Egy csúnya kis bogár. Tétován repült el a násznép feje fölött, nagy ívben kikerülte a fényes csillárt és az anyakönyvvezető asztalán kötött ki. Katalin akkor mondta az igent. Előbbre lopakodtam, néztem az egyperces aszszonyt. Olyan komolyan állt, hogy szinte odasúgtam: mit olvasott, Katalin? Amikor az anyakönyvvezető nagyon sok boldogságot kívánt a fiatal párnak, Katalin a férjére nézett, összevillant a tekintetük, s ebben az összevillanásban annyi boldogság volt, hogy el is felejtettem megnézni, vajon csúnya volt-e a fiatalasszony. Diósdi László A CSÚNYALÁNY 1964. március 1 Az ellenőrzés és hatása írta: Varga György, a KNEB elnöke Tovább bővült az utóbbi időben a népi ellenőrzés munkájában részt vevők köre. Javultak kapcsolataink, együttműködésünk a pártszervezetekkel, a szakszervezeti, tanácsi és más társadalmi szervezetekkel és az állami, gazdasági élet irányító szerveivel. Mindez élénkítően hatott szerveink tevékenységére. Eredményesebb lett a népi ellenőrök munkája és fellépése. Több és hasznosabb tapasztalat feltárásával működünk közre nagy ügyünk, a szocializmus építésének előmozdításában. Tapasztalataink egyértelműen bizonyítják, hogy kevesebb a panasz, a kritikai megjegyzés, mint a korábbi években, az emberek többet és körültekintőbben foglalkoznak előremutató javaslatokkal. Megállapításaink értékéből semmit sem von le az, hogy helyenként találkozunk még az embereket jogosan bosszantó jelenségekkel, az adott lehetőségek nem kielégítő hasznosításával. Következésképpen, helyenként nem kielégítő hatásfokú még a munka. A népi ellenőrzés szervei éppen azokra a kérdésekre irányítják figyelmünket, amelyek megoldása egyengeti a gyorsabb fejlődés útját. Különleges gondot fordítunk arra, hogy valóságos, időszerű kérdéseket vizsgáljunk, s azok megoldását mozdítsuk elő. Ez a segítség — tapasztalataink szerint — akkor a leghatásosabb, ha a különböző népgazdasági ágak közötti összefüggéseket, gazdasági mechanizmusokat érinti. Szervezeti felépítése is alkalmassá teszi a népi ellenőrzést arra, hogy a kérdéseket átfogóan, akár az egész ország területén egyidőben vizsgálja, s menetközbeni ellenőrzésével, a belső tartalékok feltárásával és hasznosításának előmozdításával segítse az állami, gazdasági szervek munkáját, a népgazdaság éves tervének sikeres megvalósítását. Nagy jelentőségű kérdés a munkaerőgazdálkodás hiányosságainak kiküszöbölése és a munkafegyelem megszilárdítása. Eddigi tapasztalataink szerint sok még a tennivaló és a lehetőség is ebben a vonatkozásban. A népgazdasági, üzemi tervek teljesítésének, a munka termelékenysége gyorsabb ütemű emelésének — az anyagi-technikai megalapozottság, a műszaki színvonal emelése mellett — egyik legnagyobb tartaléka ez. Jellemző példa erre az élelmiszeripar, ahol az anyagmozgatás, rakodás, csomagolás korszerűsítésével , gépesítésével — és az ennek megfelelő munkaszervezet megvalósításával — mintegy 14—16 ezer fővel lehetne csökkenteni a létszámot. Jelentősen csökkenne építőiparunk munkaerő-hiánya — a létszám emelése nélkül —, ha komolyabb intézkedéseket tenne a 15— 20, esetenként még nagyobb százalékban jelentkező állásidő megszüntetésére. Ez a két példa is jól illusztrálja a kérdés nagy népgazdasági jelentőségét. A probléma megoldásának előmozdítása a dolgozók számára sem közömbös, hiszen munkájuk megkönnyítése, illetve keresetük emelkedése is jórészt ettől függ. Az általunk ellenőrzött állami, gazdasági szervek — és azok vezetői — mindinkább érzik tevékenységünk segítő szándékát, igénylik is munkánkat. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy maguk kérik egy-egy fontosabb — néha több ágazatot érintő — kérdés megvizsgálását. Vizsgálataink nyomán, az esetek többségében határozott intézkedések születnek. Fontosabb kérdésekben — ilyen volt például a földek védelméről szóló törvény végrehajtásának ellenőrzéset, a kormány hoz határozatokat. Más esetekben a tárcák, főhatóságok, vállalati és tanácsi szervek intézkednek. Vizsgálataink nyomán a KGM például intézkedési tervet készített a gépek és berendezések felújítására, az Élelmezésügyi Minisztérium az újítási ügyek intézésére. A fővárosi tanács végrehajtó bizottságának »A lakosság érdekvédelme az élelmiszerkereskedelemben« című vizsgálatunk alapján tett, megítélésünk szerint is célravezető intézkedéseket. Visszatérő ellenőrzéseink az esetek nagy részében azt mutatják, hogy a feltárt hiányosságokat ténylegesen kiküszöbölték — jóllehet, e téren van még javítani való. A közérdekű bejelentések alapján folytatott vizsgálataink azok nyomán tett intézkedések növekvő hatékonyságát mutatja a bejelentőktől mind nagyobb számban érkező köszönő, elismerő levél. Mindezek arról tanúskodnak, hogy javul a munka hatékonysága, eredményesebb az ellenőrzési szervek tevékenysége. Biztató és előremutató jelenségek ezek, bizonyítékai az ellenőrzés számára is kedvező légkör kialakulásának. Mindemellett többet és hatásosabban szándékozunk foglalkozni olyan problémák megoldásával is, amelyek a dolgozók aktivitásának kibontakozását, az élet- és munkakörülmények további javítását szolgálják. Ezek közé tartozik a Szaktanáccsal együttesen végzendő munkánk, amelynek során a termelési tanácskozásokról és a szocialista munkaverseny jutalmazásáról szóló határozat végrehajtását ellenőrizzük. A kereskedelemben és a vendéglátóiparban a fogyasztói áraknak, az áruk minőségének és mennyiségének, a kiszolgálás kulturáltságának alakulását vizsgáljuk. Olyan kérdések ezek, amelyek érintik és érdeklik a dolgozókat. Ilyen meggondolásból vizsgáltuk a közétkeztetés helyzetét is, amelynek nyomán sikerült egy sor kisebb-agyobb hiányosságra felhívni az irányító és végrehajtó szervezet figyelmét. Elmondhatjuk: a vezető szervek kedvezően fogadták a vizsgálat megállapításait és javaslataink alapján megfelelő határozatokat hoztak. A már említett kérdések mellett — amelyek megoldása nem kevés erőfeszítést igényel — folytatjuk a harcot a bürokratizmus, a felelőtlen és korrupt elemek ellen is. Tovább munkálkodunk a közösség megkárosítóinak felelősségre vonásáért, a közélet tisztaságáért. Ebben az évben tovább erősödnek munkánknak ezek a vonásai. A közeljövőben öszszegezzük a hozzánk érkező sok ezer közérdekű bejelentést. Tapasztalatainkról a kormányt is tájékoztatjuk. Felmerülhet, vajon szükséges-e ilyen kérdésekkel foglalkozni? A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy igen. A szigorú és idejében tartott ellenőrzés elkerülhetővé teszi az egészségtelen jelenségek bekövetkezését. A hibák, hiányosságok elleni következetes fellépés, a felelős személyek elvtelen mentegetésének megakadályozása komolyabb károkat, esetenként emberek súlyos eltévelyedését akadályozhatja meg. Példák igazolják, hogy a hibák elkenése, az idejében alkalmazott felelősségre vonás elmaradása, a jószándékú, ügyünket őszintén szolgáló embereknek sok bosszúságot, nem egyszer anyagi károkat is okoz. Szerveink határozott fellépése, törvényadta jogaik gyakorlása jószándékú bejelentők indokolatlan meghurcolását akadályozhatja meg. S ha ez elmarad? Lássuk például: Tkacsuk Miklósnak, a Bányászati Aknamélyítő Tröszt gépjavító üzeme csoportvezető lakatosának az esetét. Bár a bejelentésében foglaltak a valóságnak megfeleltek, mégis emiatt váltották le csoportvezetői beosztásából és helyezték alacsonyabb munkakörbe. A népi ellenőrzés közbelépésére az üzem felettes szervei visszaállítják jogaiba az indokolatlanul meghurcolt bejelentőt, ezt termelési értekezleten ismertetik, azokat pedig, akik vele szemben igazságtalanul járták el, fegyelmi úton vonják felelősségre. A Fővárosi Ásvány- és Szikvízüzem működésére vonatkozó közérdekű bejelentés több szabálytalanságra, a helytelen gazdálkodásból származó hibákra hívta fel a kerületi NEB figyelmét. Az igazgató a hibák kijavítása helyett — a bejelentőt hátrányos munkabeosztásba helyezte, majd —utolsó írásbeli figyelmeztetésben« részesítette. A népi ellenőrzés közbelépésére az egyeztető bizottság a bejelentővel szemben tett hátrányos intézkedéseket hatálytalanította. Szórványosan előforduló esetek ezek, mégsem hunyhatunk szemet felettük. Azt példázzák, hogy helyenként dívik még — a rendszerünktől teljesen idegen — kiskirálykodás. Az ilyen jelenségek ellen a jövőben még határozottabban lépünk fel. Szerveink éljenek bátrabban törvényadta jogaikkal, s gondoskodjanak arról, hogy egyetlen hasonló eset se maradjon megtorlás nélkül. Feladataink rendkívül sokrétűek. Az eredményes megoldás változatos formákat és módszereket igényel. A legfontosabb a hibák, a hiányosságok elleni harc, társadalmi módszereinek helyes alkalmazása, a nyilvánosság, a közvélemény erejének igénybevétele. Ennek lényege az, hogy tájékoztatjuk a vizsgált szerv, vállalat pártszervezetét, szakszervezeti bizottságát s a termelőszövetkezetek ellenőrző bizottságát megállapításainkról és javaslatainkról. Lehetőségeink, mondhatnánk, szinte korlátlanok, ha helyesen szervezzük és irányítjuk sok tízezer társadalmi munkatársunk tevékenységét. Azokét, akik a vizsgálatokat vezető társadalmi munkabizottságokon, szakcsoportokban és mint népi ellenőrök tevékenykednek. Nem kevésbé fontos, hogy a dolgozók különböző értekezletein, a lakóterületi ankétokon számot adjunk a munkáról, tapasztalatainkról, az érdeklődésre számot tartó kérdésekben. Területi szerveink — a társadalmi szervekkel együttműködve — gyakran rendeznek ankétokat, amelyeken a vizsgált terület dolgozói, illetve a lakosság részt vesz. Igyekszünk felhasználni a vállalatok termelési tanácskozásait is arra, hogy egy-egy vizsgálat tapasztalatait ismertessük és kérjük a dolgozók közreműködését a hibák kiküszöbölésére. Az ilyen jellegű kérdésekben döntő a szakszervezetekkel, a Hazafias Népfronttal és más társadalmi szervekkel is egyre javuló együttműködésünk. Kedvezőek tapasztalataink. Az ilyen módszerek alkalmazásával biztosítani tudjuk, hogy nemcsak a vizsgálatok lefolytatása, hanem a felfedett hiányosságok, vagy visszaélések felszámolása a jó tapasztalatok hasznosításával és a dolgozók bevonásával történjék meg. NÉPSZAVA 3