Népszava, 1965. január (93. évfolyam, 1–26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 93. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1965 JANUÁR 14. CSÜTÖRTÖK 170 kilométeres szakaszon beállt a Tisza Az utóbbi napokban erősödött a hideg a Tisza felső szakaszán. A fagyok 5—6 centiméter vastagra hizlalták a folyó jégtáb­láit. A zajlás erősödött, majd a tiszalöki duzzasz­tóműben megakadt és két nap alatt mintegy 170 ki­lométer hosszú szakaszon befagyott a Tisza. A jég­takaró legfeljebb két na­pon belül a szovjet—ma­gyar határig terjed. A Ve­lencei-tó ismét befagyott és a jég vastagsága eléri a partközelben az öt cen­timétert. A Balatonon is megkezdődött a jegesedés. A Dunán és mellékfolyóin azonban még a zajlás sem indult meg. (MTI) Autóműút a tundrákon LENINGRÁD: Mur­manszk és Leningrád kö­zött 1408 kilométer hosz­­szú, elsősosztályú autómű­út épül, amely érinti Ka­rébia és a tőle északra fek­vő tundra városait és főbb ipari gócpontjait. Vérkonzerváló állomás BÉKÉSCSABA: A 100 éves fennállását ünneplő városi kórház területén emeletes vérkonzerváló ál­lomás épül. A korszerű ál­lomás évente 7000 liter vér összegyűjtését és kon­zerválását végzi. Csehszlovák tranzisztoros televízió PRÁGA: A Tesla cseh­szlovák híradástechnikai vállalat az idén megkezdi a tranzisztoros televízió­­készülékek gyártását. A látogatás mérlege kedvestőnek mondható — jelentette ki Péter János Külügyminiszterünk elutazott Párizsból Péter János külügymi­niszter szerdán délelőtt látogatást tett a párizsi Magyar Intézetben. A mi­nisztert Báti László, az intézet igazgatója fogad­ta. Péter János szerdán a párizsi magyar nagykö­vetség épületében ebédet adott Couve de Murville francia külügyminiszter tiszteletére. Az ebéden a két miniszteren kívül részt vett Habib­ Delondle külügyi államtitkár, Eric de Carbonnel, a külügy­minisztérium főtitkára, Jean Basdevant, a kül­ügyminisztérium kulturá­lis és műszaki tudomá­nyos főosztályának veze­tője, Olivier Wormser, a külügyminisztérium gaz­dasági és pénzügyi főosz­tályának vezetője, magyar részről pedig Házi Ven­cel, a külügyminiszté­rium főosztályvezetője, Valkó Márton nagykövet és munkatársai. Valkó Márton, hazánk párizsi nagykövete szer­da este fogadást adott Péter János külügymi­niszter tiszteletére. A fo­gadáson a francia külügy­minisztérium képviselői, számos ország külképvi­seletének vezetője, a fran­cia politikai és társadal­mi élet sok kiválósága jelent meg. Péter János párizsi lá­togatása befejeztével az MTI és a Népszabadság párizsi tudósítójának adott nyilatkozatában a következőkben foglalta össze útja tapasztalatait: — A látogatás mérlege kedvezőnek mondható. Érkezéskor azt mondtam, hogy jó reménnyel és jó­akarattal jöttem Párizs­ba, a francia külügymi­niszter meghívására. Most, az elutazásom előtti pil­lanatokban azt mondha­tom, hogy a megelégedés érzésével távozom. Lénye­gében azt találtam, amire vártam. A francia kor­mány »­Európa gondolatá­val« kapcsolatban tulaj­donképpen azt kell meg­ismételnem, amit már kü­lönböző alkalmakkor mondottam is, hogy erről a koncepcióról további eszmecserét kell egymás­sal folytatnunk. A békés egymás mellett élés azt követeli meg a különbö­ző rendszerű országok képviselőitől, hogy egy­más gondolatairól jó lég­körben, az egyetértés szellemében eszmecserét tudjanak folytatni.­­ A kellemes fogadta­tás, a tárgyalásoknak a kellemes légköre, a fran­cia sajtó pozitív, korrekt és sok vonatkozásban ked­vező magatartása azt mu­tatja, hogy a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élésére irányuló politikai törek­vések az utóbbi időben újabb haladást értek el, és általában kedvező fo­gadtatásra találnak a francia közvéleményben. — A tárgyalások során megállapodtunk a két or­szág kapcsolataira vonat­kozó egyezmények egész sorának a kidolgozásáról. Nem szabad azonban olyan illúziókat táplálni, hogy ezek az egyezmények nagyon rövid idő alatt és a nemzetközi helyzet­re túl gyors hatást gya­korló módon jönnek létre. A békés egymás mellett élés politikájának az ér­vényesítése szívós, oda­adó, körültekintő munkát igényel és sok türelmet is a részünkről. Péter János külügymi­niszter szerda este eluta­zott Párizsból. 70 mozdonyt, 250 személy-, 4150 tehervagont vásárol a MÁV — 1964. évi utas- és áruszállítási tervünket túlteljesítettük — mon­dotta Lindner József, a MÁV vezérigazgató-he­­lyetese. — Tavaly 15 mil­lió utassal többet szállí­to­ttunk, mint 1963-ban, s szerelvényeink 111,4 mil­lió tonna árut továbbítot­tak, 3,5 százalékkal töb­bet a tervezettnél. A vas­utasok helytállására, tel­jesítményére jellemző, hogy 1964-ben majdnem 8,5 millió tonna áruval szállítottak többet, mint 1963-ban, ez csaknem egy hónap teljesítményével ér fel. A vezérigazgató-helyet­tes hangsúlyozta, hogy bár a népgazdaság nagy össze­geket biztosított műszaki fejlesztésre, a kiemelkedő eredmények elérése el­sősorban a jobb szervezé­sen, a vasutasok eredmé­nyesebb munkáján mú­lott. A legtöbb területen túlteljesítették a tervet, elsősorban nemzetközi, tranzitforgalmunk növe­kedett. Néhány árucikk szállításánál lemaradások mutatkoztak, így például kokszból, téglából és kő­ből nem tudtak akkora mennyiséget továbbítani, amekkorát a szállíttatók kértek. A tavalyi tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy még mindig rend­kívül sok idő el­é a vagonok ki- és berakásá­val, különösen a nagy­üzemek használják szíve­sen »raktárnak« a vago­nokat. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1964-ben 18 millió forinttal több kocsiálláspénzt fizettek ki, mint 1963-ban. A kü­lönböző közlekedési ágak közötti koordinációt is ja­vítani kell Tavaly pél­dául 12 millió tonna árut fuvaroztak 30 kilométer­nél rövidebb távolságra, s ezzel 5700 vasúti ko­csit kötöttek le, ugyanak­kor az autóközlekedés egyes időszakokban sza­bad kapacitással rendel­kezett. Értékelték a személy­­szállítás tapasztalatait is. Általában megállapítha­tó, hogy a legfontosabb vo­nalakon az 1964 májusá­ban életbe lépett új me­netrend lehetővé tette az utazási idők csökkenté­sét. Gondot okoz viszont, hogy a vonatoknak csak 94,2 százaléka közleke­dett pontosan. Az idén megszigorítják az ellen­őrzést, számos intézke­déssel akarják biztosítani, hogy a vonatok menet­rendszerűen közlekedje­nek. Az idén 414,5 millió utast és 115,5 millió ton­na árut kell elszállíta­niuk a vasútnál lényegé­ben* e«égy évben egyen­forgalom lesz. Az év első három hónapjában pél­dául annyi árut fognak elszállítani, mint 1938-ban egész évben. Növelik a szerelvények átlagos ter­helését, s a különböző mi­nisztériumokkal megtár­gyalták, hogy melyek azok az árucikkek ame­lyeknél előszállítást lehet alkalmazni, így elsősor­ban az építőiparnak akar­nak segíteni. A személy­­forgalom területén leg­fontosabb feladatuknak a munkásszállítás meggyor­sítását tartják. Az idén a MÁV 4150 új teherkocsit, 52 diesel- és 18 villamosmozdonyt vásárol. 1964-ben 150 új személyszállító kocsit kap­tak, az idén 250-et vásá­rolnak. Tovább folytatják a vasútvonalak korszerű­sítését, felújítását, a leg­forgalmasabb vonalakon biztosítani akarják a nagy sebességű szerelvé­nyek közlekedtetését. Több vasútállomás kap az idén korszerű biztosí­tó berendezéseket. Szó esett a szociális intézke­désekről is: a Hámán Ka­tó fűtőházban új öltöző- és mosdóhelyiség készül el, átadják a kelenföldi és a tapolcai munkásszál­lásokat, folytatódik a szolnoki kórház és ren­delőintézet építése. M. T. (MTI Fotó : Birgés Árpád felvétele) A MISKOLCI FŐ­­PÁLYAUDVAR és a Lenin Kohászati |­p Művek diósgyőri || állomása közötti gép több mint 5 kilo­méteres számgro­­sioo­nalon igen nagy a forgalom. A vasút­vonal villamosítá­sával korszerű, gyors, nagy vonó­erejű villanymoz­donyok bonyolít­ják le a nagy sze­mély- és teherfor­galmat. A képen:a Lenin Kohászati Művek diósgyőri pályaudvarán be­fejezéshez közele­dik a villamos fel­sővezeték építése fa. 1965. évi népgazdasági terv fő kérdései Ajtai Miklós előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Akadémiájának előadás­sorozatában szerdán dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az Országos Tervhivatal elnöke az 1965. évi népgazdasági terv fő kérdéseit ismertet­te. Az Építők Rózsa Fe­renc Művelődési Házában megtartott előadáson még­Ajtai Miklós bevezető­ben rámutatott: Az 1965. évi népgazda­sági terv második ötéves tervünk befejező éve. Ezért természetszerűen a második ötéves terv cél­jainak irányában tűzi ki a gazdasági tennivalókat és kiindulóalapja a párt gazdaságpolitikája, ame­lyet a párt határozatai népgazdaságunk fejleszté­sére lefektettek. A terv előirányzatait vizsgálva, és az előző évek tervével összehasonlítva, mégis eltérést találunk. A terv a párt gazdaságpoli­tikájának néhány lénye­ges és sarkalatos alapel­vét különösképpen előtér­be állítja és a fejlesztés több kérdését ennek ren­deli alá. Előtérbe kerül­nek és fő feladattá vál­nak a gazdasági fejlődés és a termelés úgyneve­zett minőségi vonásai, vagy másként fogalmaz­va: mindazok a feladatok, amelyek a fejlődésben a hatékonyságot, a gazda­ságosságot jelentik. A tervnek ilyen jellemvo­nása az előirányzatok nem egy fejezetében a számszerű mennyiségi nö­vekedés rovására is érvé­nyesül. A tervelőirányzat sze­rint 1965-ben a szocialis­ta ipar termelése 4,2 szá­zalékkal emelkedik. Az előző években a növeke­dés 7,9 százalékos volt, és így ez az előirányzat mérsékeltnek tekinthető. A mérsékelt növekedés azonban csak a számsze­rű mennyiségi előirány­zatokra jellemző, a terv által kitűzött feladat nem könnyebb és nem egysze­rűbb, mint az előző éve­ké volt. Megnőnek a fel­adatok és követelmények a megfelelő gyártmány­összetétel, a korszerűség, a minőség tekintetében. Lényegesen nagyobbak a követelmények a fogyasz­tás, a külkereskedelem, a beruházások választók szerinti fegyelmezett ki­elégítésében, a termelés növekedésénél gyorsabban növekszik az exportra gyártott termék mennyi­sége. Az ipar leggyorsabban növekvő ága a vegyipar, jelent Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, Nyers Re­zső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság póttag­ja. Jelen volt a Központi Bizottság, az Elnöki Ta­nács és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány több tagja, politikai és gazda­sági életünk számos kép­viselője, a terv előirányozza ter­melésének 9,3 százalékos emelkedését, tehát a nö­vekedés üteme kétszere­se az egész ipar növeke­désének. Különösen gyors a növekedés a műtrágya­­gyártásban, a kőolaj-fel­dolgozásban és az export szempontjából jelentős szerepet betöltő gyógy­szeriparban. Az energiatermelés 7,7 százalékkal nő, a szén­­bányászatban, az olajbá­nyászatban, az elektro­mos energia termelésében a terv a kapacitások ki­használását irányozza elő. E fejlődés mellett is — országunk ismert energia­helyzete következtében — növekszik az importált energia mennyisége. Könnyűiparunkra külö­nösen nagy feladatok há­rulnak 1965-ben az export növelésében. Az élelmi­szeripar termelése öt szá­zalékkal növekszik, össz­hangban a felvásárlásból és importból biztosítható nyersanyagok mennyisé­gével. Szükséges külön foglal­kozni a gépipar terme­lési előirányzatával, an­nak jellegével. A gépipar termelése az előző évek során 7—10 százalékkal emelkedett. Az 1965-ös terv kereken 4 százalékos emelkedést irányoz elő. A jelenlegi helyzetben most a gépiparban is az a fő cél, hogy a termelés minőségi oldalának javí­tását helyezzük előtérbe a fejlődés mennyiségi nö­velésével szemben. A gépipar termelésén be­lül gyorsabban nő az ex­portcikkek termelése. A terv általában az export­képes termékek kapacitá­sának teljes kihasználásá­val számol. Az 1965. éves tervnek a hatékonyság elvét elő­térbe állító jellege külö­nösen kidomborodik az építőipar tervelőirányza­taiban. Az építőipar egé­szének feladata 1965-ben lényegében megegyezik a megelőző év teljesítésé­vel, a mennyiségi növe­kedés minimális. A mér­sékelt építési feladat mó­dot ad a létszámhiány fokozatos feloldására, elő­feltételt teremt a munka­szervezés, a munkafegye­lem, a határidők betartá­sának lényeges megjaví­tására. Világosan látnunk kell, hogy az építőipar fejlődé­sének jellegében fokoza­tos — és szükségszerű — változás következik be. Ma már nem lehet elő­irányozni az építőipar olyan fejlődését, amely nagy számú, új munka­erő bevonására épül, mert az ilyen munkaerő-forrá­sok kimerültek. A fejlő­dés az új munkaerő be­vonása helyett a termelé­kenység növelését állítja előtérbe. A munkaszerve­zettség növelése, a mun­kaidő jobb kihasználása, a jobb kooperáció, a gé­pek tömegesebb alkalma­zása, házgyárak üzembe­állítása az az út, amely a további növekedés alapját képezi.­­ A közlekedés tervelő­irányzata tekintetbe ve­szi az utóbbi évek ta­pasztalatait. Mint ismere­tes, bár 1964-ben a köz­lekedés jobban látta el feladatait, mint 1963-ban, mégis a múlt évben is egyes csúcsidőszakokban nem tudta zavartalanul lebonyolítani a jelentke­ző szállítási igényeket. Az 1965-ös terv a szállítási helyzet további javulásá­val számol. A javulás két tényezőből fakad: Az egyik tényező az, hogy a terv egésze a ko­rábbi évek üteménél ki­sebb növekedést követel meg a közlekedési szer­vezettől. Másik tényező a közlekedési beruházá­sok. Lényeges változást előidéző lépést 1965-ben a vasút fővonali vontató­parkjában irányzunk elő. A mezőgazdasági ter­melés növelése egész gaz­daságunk előrehaladásá­nak fontos feltétele. Ezt követeli a lakosság nö­vekvő élelmiszerszükség­letének fokozottabb ki­elégítése, az export növe­lése, az ipar több ágának ellátása hazai nyersanyag­gal és egyben ez az elő­feltétele annak, hogy a parasztság életszínvonala emelkedjék. A mezőgazdaság terme­lése 1965-ben a múlt év­hez képest 1,5—2 száza­lékkal, a felvásárlás pe­dig 3—6 százalékkal nö­vekszik. Ez az előirány­zat reális és megfelel az utóbbi évek tapasztalatai­nak. A növénytermelési célok figyelembe veszik szélsőséges éghajlati adottságainkat, a kedve­zőtlen időjárási tényezők hatását. Ezért a termelési célok biztonságosak és közepes termés esetén is teljesíthetők. A növénytermesztésben változatlanul fontos cé­lunk, hogy hazai terme­lésből elégítsüe ki az em­­szag kenyérgabona-szük­ségletét. Az állatállomány szük­ségletét biztosító takar­mánybázis megteremtése hazánkban csak a hoza­mok növelésével biztosít-t ható. Ugyanis a takar-’ mánytermő területeket nem növelhetjük. Ez szükségessé teszi, hogy a kenyérgabona mellett a legnagyobb figyelmet —­ a szemesabrak — első­sorban a kukorica vetés­­területének biztosítására és hozamának átívelésére fordítsuk. Az utóbbi időszakban az állattenyésztésben ja­vultak a tartási, gondo­zási és takarmányozási viszonyok. A terv szerint tovább javul az állomány minősége, nő a keverék­­takarmány-ellátás, a vá­góállat- és állatitermék­­termelés, emelkedik a tej-,­ a tojás- és a gyapjú­hozam. Az állattenyésztés fej­lődését és a hozamok nö­velését jelentősen befo­lyásolja, hogy a rendelke­zésre álló takarmányokat nem a leggazdaságosab­ban használják fel, sok helyen alacsony a takar­mány­hasznosítás fokai Sok hazai és külföldi ta­pasztalat bizonyítja, hogy vannak tartalékok, és sok a javítanivaló ezen a té­ren. Az utóbbi években a készletek növekedése meg­haladta a gazdaságilag in­dokolt ütemet, és gazda­ságunk különböző ágai­ban felesleges anyag-, fél­kész- és késztermék-kész­letek keletkeztek. Az 1965-ös terv egyik lénye­ges célja, hogy megállít­sa a gazdaságilag nem in­dokolt készletek keletke­zését. Ezt célozza a ter­melési tervek előbb is­mertetett jellege és az, hogy 1965-ben szigorú kö­vetkezetességgel meg kell akadályozni a termelési tervek minden spontán, különösen pedig a készle­teket növelő túlteljesíté­sét. A terv számba veszi a már létrejött felesleges készletek felhasználását, megmozgatását, a terme­lés és fogyasztás szolgá­latába állítását. Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy a népgazdasági terv előirányzatai ezt a célt csak nagy vonalakban tudják megjelölni, a kész­letek feltárása és azok az intézkedések, amelyek ré­vén ezek a gazdaság vér­keringésébe kerülnek, az egyes gazdálkodó szervek munkáján múlik. 1965-ben a népgazdaság összes beruházásainak színvonala lényegében azonos a múlt évi teljesí­téssel. A beruházások (Folytatás a 2. oldalon) Előtérben a gazdasági fejlődés és a termelés minőségi vonásai

Next