Népszava, 1965. augusztus (93. évfolyam, 180–204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
Van már, de még kevés... Szerződéskötés tartós létszám-megtakarításra Ismert dolog, a vállalatok egynémelyike létszámhiányra panaszkodik, miközben meglehetősen sok a »kapun belüli munkanélküli«, a munkaidőt csak félig-meddig kihasználó ember, bár az utóbbi időben lényegesen javult a helyzet. Az első félév tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy végre sikerült megállítani az évek óta tartó egészségtelen folyamatot, mármint hogy a növekvő termelési felAz örvendetes változásnak — mely a népgazdaság egyéb területeire is jellemző — számos oka, magyarázata van, így általában megállapítható, hogy a vállalatok, intézmények legtöbbjében komolyan vették a párt 1964 decemberi határozatát, mely előírja: minden területen csökkenteni kell a felesleges létszámot, illetve az ilyképpen felszabaduló embereket oda irányítani, ahol egyébként égetően szükség lenne rájuk. A határozat megvalósítását számos helyen a folyó termelés idő- és létszámszükségletének körültekintőbb megállapításával kezdték. A MÁV-nál mintegy 1500 szolgálati hely 50 000 beosztottjának tevékenységét vizsgálták felül az elműúlt évben kidolgozott létszámnormatívák alapján. És bár egyes helyeken hiányt találtak, a vasút egészében mintegy hatszázalékos létszámtöbbletet tártak fel. Az öntevékeny vizsgálódás lehetőséget ad rá, adatokat a műszaki szervezési intézkedések helyett elsősorban a létszám túlzott szaporításával oldották meg. A Statisztikai Hivatal jelentése szerint az év első hat hónapjában az állami iparban nem egészen egy százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma, miközben a termelékenység körülbelül öt százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőtti szintet, hogy bizonyos átcsoportosításokkal egyenletesebbé tegyék az egyes főnökségek, szolgálati helyek leterhelését, mérsékeljék a helyenkénti magas szolgálati óraszámot. Az ezek után is fennmaradó, körülbelül 2000 főnyi »felesleges« létszámmal pedig csökkentik a vasúti közlekedés második félévi tervszámát. Hasonló kezdeményezések másutt is történtek. Ám tapasztalható, hogy a párt határozatát szolgáló minisztériumi törekvések gyakorlati hasznosítása néhány esetben az üzemek, intézmények — többnyire burkolt — ellenállásába ütközik. Ennek egyik leggyakoribb megnyilvánulási formája az alkalmazotti területen előforduló »létszámbújtatás«. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete néhány nappal ezelőtti elnökségi ülésen hangzott el: egyes helyeken látszólagos megoldásokat alkalmaztak, a túlzottnak ítélt létszámot úgy »tüntették« el, hogy a műszaki és adminiszter bevezetőben már említett »belső munkanélküliség« megszüntetésének, a munkaidő jobb kihasználásának nélkülözhetetlen, de nem egyedüli eszköze a laza létszámtervek felülről elrendelt szigorítása. Az emberek — beleértve az üzemi vezetőket is — gondolkodását nagyban befolyásolja, anyagilag érdekeltek-e a takarékos létszámgazdálkodásban. Ez évben szervezett lehetőség nyílt rá, hogy ha az éves tervvel egyidejűleg kiadott létszámelőirányzatokhoz képest tartósan — esetleg átmenetileg —, kevesebb emberrel teljesítik a feladatokat, akkor a megtakarított béralap egy részét — a minisztériummal, illetve az irányító szervvel kötött előzetes megállapoA népgazdaság és az egyes vállalati kollektívák számára egyaránt hasznos szerződéskötésekkel más iparágakban is találkozhatunk. Sajnos, egyelőre nem túlontúl sokkal. Nem kis részben azért, mert a gyári közvélemény, a munkások és a műszakiak keveset tudnak erről a »kifizetődő« vállalkozási lehetőségről, illetve úgy vélik, hogy ezeknek nyélbeütése szinte kizáróan a vállalat vezetőire tartozik. Pedig bizonyára jótékonyan változna a helyzet, ha a Duna Cipőgyár sarokosztálya kezdeményezését más gyárak szociadás alapján az átlagbérek emelésére használhatják fel. A kormány által biztosított lehetőséget számos helyen jól hasznosítják. A Munkaügyi Minisztérium felmérése szerint például valamennyi szénbányászati tröszt előzetes »léttóskodóan töprengő várdést« kötött a Nehézipari Minisztériummal. A szerződésekben vállalták, hogy ágazati szinten mintegy 1000 fővel, körülbelül egy százalékkal csökkentik a munkások és alkalmazottak létszámát. Cserébe jutalomként ugyanakkor mintegy 15 millió forinttal, a felszabaduló béralap 50 százalékával fizethetnek többet a szorgalmasabban és lelkiismeretesebben dolgozóknak. lista üzemrészei és brigádjai is követnék, feladnák a »leckét« saját gazdasági és mozgalmi vezetőjüknek, miként honorálnák, ha a rájuk kirótt termelési feladatokat a tervezettnél kisebb létszámmal, de kiváló minőségben valósítanák meg. Az alulról jövő »szorgalmazások« sokasága — a párt és a kormány akaratával találkozva — valószínűen gyorsabb és aktívabb cselekvésre késztetnék az itt-ott még óvatoskodóan töprengő vállalati és minisztériumi ügyintézőket. Mocsári Károly Feltárás és bújtatás ratív beosztású dolgozó- változatlanul a korábbi kát fizetésileg áthelyezték munkakörükben foglalt munkásállományba, de hoztatják őket. Emelhetik az átlagbéreket Nemcsak a vezetőkre tartozik Meggyorsították a tatabányai cement szállítását az árvíz sújtotta területekre A Tatabányai Cementgyár dolgozói az árvíz okozta kiesés behozása érdekében úgy döntöttek, hogy 10 ezer tonna cementet adnak évi előirányzatukon felül. A dolgozók erőfeszítéseinek eredményeképpen az év eleje óta már 8000 tonna cementet gyártottak esedékes tervükön felül. Meggyorsították a cement szállítását is az árvíz sújtotta területekre. Az év eleje óta szállítási tervüket már 9700 tonna cementtel teljesítették túl. A Komáromi Kőolajipari Vállalatnál a késztermékek elszállítását akadályozta a dunai árvíz miatti hajózási korlátozás, és így elmaradtak exporttervük teljesítésével. Az árvíz alatt mintegy 15—20 ezer tonna exportra termelt készáru halmozódott fel a gyár tárolóterületén. Főleg Svájcba, Nyugat-Németországba és Ausztriába küldtek kevesebb árut A hajózás most már zavartalan, s gyorsabb ütemű szállítással augusztus közepéig pótolni akarják az elmaradást (MTI) Ülést tartott az AGROMAS igazgató tanácsa A zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztési gépek fejlesztésének és gyártásának koordinálására, valamint értékesítésének elősegítésére létrehozott AGROMAS magyar— bolgár társaság igazgató tanácsa július 30—31-én Budapesten tartotta második ülését. A bolgár delegációt Valev Dimiter, az állami gépipari bizottság elnökhelyettese, a társaság igazgató tanácsának elnöke, a magyar delegációt Kiss János kohó- és gépipari miniszterhelyettes, az igazgató tanács elnökhelyettese vezette. Fontos határozatokat hoztak a két fél illetékes szerveitől szükséges adatszolgáltatás rendjére, a kertészeti kultúrák gépesítési helyzetének tanulmányozására, a gépgyártás és az ezzel kapcsolatos kutatómunka állásának felmérésére és az együttműködés további módszereinek kidolgozására. Az igazgató tanács kinevezte a revíziós bizottság tagjait, és jóváhagyta a társaság pénzügyi tevékenységének szabályzatát. A kölcsönös egyetértés és a szocialista nemzetközi munkamegosztás formáinak továbbfejlesztésére irányuló törekvés szellemében lezajlott ülés alkalmából avatták fel az AGROMAS székházát. (MTI) Eltemették dr. Szabó Pál Zoltánt A pécsi központi temetőben nagy részvéttel temették el dr. Szabó Pál Zoltánt, a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének néhai igazgatóját, Baranya megye országgyűlési képviselőjét. Tudományos és közéleti személyiségek álltak a koporsó mellett díszőrséget. A Dunántúli Tudományos Intézet részéről dr. Babics András kandidátus, az Akadémia nevében dr. Pécsi Márton, az MTA levelező tagja, a Baranya megyei országgyűlési képviselőtársak és a választók részéről Dobos József, a komlói III-as akna üzemvezetője búcsúztatta a kiváló tudóst és mindig segítőkész közéleti férfiút. Sírján a párt- és az állami szervek, tudományos intézmények sora helyezte el a részvét és a megemlékezés koszorúit. (MTI) s -----------------------STÁTUS ! A PEMETE megyei Szarvasfő község, a nagyhírű, régi járás székhelye, lázban égett. Itt hívták össze azt az értekezletet, ahol a rendkívüli takarékossági feladatokat a járás vezetői megbeszélték. A meghívott negyvenhárom főből ugyan csak 37 jött el, de a megbeszélés azért beható volt. Minden eshetőséget latolgattak, megrágtak és igazán csal, sőt festi magát, aki náluk többet tud vitatkozni arról, mit kellene takarékosabban csinálni. Azokban a hetekben már szanaszét keringtek a hírek a takarékosság jeles eseteiről. DZKOT nagyközség, ahol a legenda szerint a XV. században maga Mátyás király is megfordult (állítólag a bíró lánya után, aki nagyon jóformájú reneszánsz fehérnép volt), emlékiratot nyújtott be arról, hogyha a telefonokat az egész járásban leszerelik és helyükre lovas jelentőfutókat állítanak be, ez tiszta megtakarításban évi 670 ezer forint, ami már jelentős összeg. Amikor a járási elnök megkérdezte az őrkúti illetékeseket, honnan vesznek annyi lovat, ahány jelentésre és beszélgetésre szükség van, az őrkúti titkár hetykén azt felelte: »Az se lenne marhaság, ha kevesebb jelentést kérne a járás.« A vb-elnök szúrósan megnézte az örkúti embert és eltette magának a képét, jobb napokra. Ettől kezdve az őrkúti titkár nem szólt semmit. TAKARÉKOSKODNI kezdett a bírálattal. A járásiak közben javaslatokat tettek és fogadtak el. A vita persze élénk volt, különösen, amikor a járási népfrontot képviselő Lehöcey doktor azt javasolta Virányi esperesnek, takarékoskodjanak ők is a státusszal. »Nem lehet, kérem« — mondta az atya. — Dehát például lehetne kevesebb harangozó. Mondjuk kettő, a nyolc helyett. Végigjárná a járást és kész. Legfeljebb mindenütt máskor harangoznának delet. De az egyház elzárkózott az újítás elöl, azzal, hogy dél csak egy van. Aznap azonban még az az egy sem volt, mert a megbeszélés résztvevői nem értek rá ebédelni menni, a tárgysorozat elnyúlása miatt. Remek és kevésbé remek javaslatok cikáztak a kulturális vonalon az érdemelt figyelmet, hogyha a járás szélesvásznú mozijaiban keskeny filmeket vetítenének, a vásznak igénybevétele csökkenne. AKKOR felállt a járás pénzügyeinek gazdája, Bocsó Rezső, s egyetlen legyintéssel ad acta tette az összes, korábbi tippet. — Igazán takarékoskodni a béralappal lehet — mondta zord és magabiztos hangon. És egyébként is: illetékes hely a béralap-megtakarítást tartja, ha szabad így mondanom, par excellence megtakarításnak. Ettől kezdve már három újabb község kikapcsolódott abból, hogy ellentmondhasson Bocsó Rezsőnek, már csak azért is, mert az illető falvak jelenlevő közegei közül többen nem tudták pontosan, mit jelent a par excellence. Mindenki megállapította, hogy igen, a béralap. — Maguknál, Dámfalván, hány kézbesítő van? — kérdezte Rezső Pata Pál titkárt. — Négy — hajtotta le a fejét Pata Pál. — Tessék, elvtársak! Négy kézbesítő egy faluban. — De a határunk húszezer hold! — mondta nyögve Pata Pál. — Határ, határ! •— nézett rá nagyon magasról Rezső. — Mit szólnak az ilyen álobjektív érvekre? Ekkora faluban nem is kell kézbesítő. Hát a mi postánk nem dolgozik? Ennek most három hónapja. DÁMFALVÁN, a jeles hegyi községben a négy kézbesítőt a takarékossági rendelkezések során státuszon csökkentették. Piros betűkkel írták le a béralapról a négy státusz eredményét: 4000 forint megtakarítást. A járás központjában a hangszórón csak azért nem mondták be ezt az eredményt, mert a mikrofont takarékosságból eladták a MÉH-nek. S az áramszámlán ennek következtében ugyancsak újabb pirosbetűs eredmények mutatkoztak. De Bocsó Rezső az ördög bibliáját forgatva azért nagy örömmel mondta el: — Megértettem velük, hogy a béralap a lényeg. És mi történt? Varázsütés! Mint amikor a Siegfriedben megjelenik a hattyú, úgy világosodok meg a kortársak tudata. Vagy az a Hamletber, van? Mindegy, a lényeg a béralap. Számítsák ki, csak egy faluban 4000 forint havonta, 48 000 forint egy évben. Az tíz évben 480 000, száz évben 4 millió nyolcszázezer! És húsz faluban — — NE FOLYTASD — — mondta az asztal túlsó feléről Töttős Tomi, a pénzügyi osztályról. (Nagyon jó lapjárása volt és azt hitte, mindent kimondhat). — Ezer év alatt 48 millió, tízezer év alatt 430. Ebből már stadiont lehetne építtetni. Nem, az a baj. Az a baj, hogy a község postaköltsége most havi 7800 forint. Vagyis a mínusz: eddig 3800. Szorozd be. Egy év alatt, tíz év alatt, ezer év alatt. — Tettős kolléga, ezúttal elnézem a dolgot, meg ez magánbeszélgetés — tette le a poharát nagyon hűvösen Bocsó. — De mindenesetre megjegyzem, hogy azt a fajta demagógiát, amit te a számokkal űzöl, mélyen elítélem. Ez a takarékosság lejáratása! AZTÁN inkább kártyáztak, fél! R. P. Sinha előadása R. P. Sinha, az indiai parlament tagja szombaton a CHEMOLIMPEX Külkereskedelmi Vállalat székházában a Magyar Kereskedelmi Kamara szervezésében előadást tartott India gazdasági helyzetéről és a magyar— indiai kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. NÉPSZAVA . Nem jött álom a szemére. Lassan már éjfélre járt az idő, de a nagy fiú még mindig nem jött haza. Négy gyermeket nevel, ez a legidősebb: őszszel tölti be a huszadik életévét, s vele van a legtöbb baj. Mit tehet egy anya, aki félti gyermekét a lejtőtől, az elzülléstől— gyakran tette fel magának ezt a kérdést. Férjével együtt már sokszor beszélgettek a nagy fiúval, ahogy otthon maguk között szólították a legidősebb gyermeküket, de minden jó szó, kérés süket fütekre talált nála. Amikor pedig szigorúbb hanggal, a szülői tekintély erélyesebb módszeréhez folyamodtak, az csak olaj volt a tűzre. Ilyen esetekben a fia rohant vissza a kocsmába, ivócimborái közé ... Ebben a kis faluban, ahol élnek, lassan már elkerülik őket az emberek. Pedig ő és férje törvénytisztelő, becsületes munkásemberek hírében állnak, de hát a nagy fiú miatt az utóbbi időben ez a megbecsülés egyre halványodik s előbb-utóbb szertefoszlik. Jó szakmára nevelték a gyereket: gépszerelő-lakatosként kezdte el az önálló életét, s már az első időben is szép keresethez jutott. Csak később, a rossz társaság hatására szokott rá az italozásra, a kocsmázásra, s rendszerré vált nála a késői kimaradás. A fali óra mutatói jóval túlhaladtak az éjfélen, amikor erősen ittas állapotban támolygott be a fia. Az asztalkára készített vacsorát sem fogyasztotta el a csapzott hajú, az italtól bíborszínre változott arcú fiatalember, s ruhástul dőlt végig a heverőn. Így merült mély, szinte észrvéletlen álomba. A gyermeke erkölcsi megmentéséért harcoló anya másnap, ki tudja hányadszor, ismét felkereste a fia mankahelyét. Már többször kérte a bérelszámolást, hogy a fia fizetését neki adják át, mert akkor jó kezekbe kerül a pénz. Eddig minden alkalommal amikor ezzel a kéréssel előállt, kinevették, s jóformán gúnyt űztek az anyai féltésből, aggódásból. S az érvelésük is jóformán visszatérően ugyanaz volt az irodában: a fia nagykorú, s keresetével ő rendelkezik. Nehéz Szívvel, szaggatott szavakkal adta elő kérelmét. A bérelszámolás vezetője előtt azzal érvelt, hogy már nemcsak a nagy fia megmentéséről van szó, de családjuk békessége és az otthon nyugalma forog kockán, ha ez továbbra is így folytatódik. Mint szülő, tudja, hogy a fiatalok sokszor szertelenek, előfordul, hogy olykor a fiatalos hév elkapja őket és esetleg meggondolatlanul cselekednek. De az ő fia egy nagy lépéssel már túlhaladt a megengedhető szórakozásokon. Rövid csend előzte meg a választ. Már abban reménykedett, hogy most, ez alkalommal talán megértik az édesanya kérését és valami megoldást javasolnak neki. Sajnos, azonban ismét csalódnia kellett. Kioktató hangon közölték vele: vegye tudomásul, hogy semmit sem tehetnek ez ügyben. A törvény nem ad lehetőséget beavatkozásra. Ha nem ismeri a rendeleteket, akkor odaadják neki, hogy tanulmányozza. Így, dolgavégezetlenül távozott. Pedig nemrégiben hallotta, hogy van az ilyen italozók keresetére törvény. De a vállalati ügyintézők talán nem ismerik... , Samarjai Tibor . oz Hétfőtől árusítják Árvíz 1965 című könyvet Két hét! — a magyar könyvkiadás új csúcseredménye. A Kossuth Kiadó kezdeményezésére és gondozásában ennyi idő alatt készült el az Árvíz 1965 című dokumentumgyűjtemény. A nagyszerű vállalkozás gyümölcsét nem mindennapi társadalmi öszszefogás érlelte be: a kárt szenvedett családok megsegítéséhez szaktudásuk latbavetésével, munkájuk gyors és pontos egybehangolásával járultak hozzá a Franklin, az Egyetemi, az Offset, a Kossuth, a Zrínyi és az Athenaeum Nyomda, valamint a Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatának dolgozói. A könyvet teljes egészében önkéntes munkával, díjazás nélkül készítették és az összbevételt — csaknem félmillió forintot — az árvízkárosultak javára ajánlották fel. A fényképekkel illusztrált könyv — amelyhez Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese, az Árvízvédelmi Kormánybizottság elnöke írt előszót, és amely Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztos összefoglaló jelentésével zárul — Diósdi László, Bertalan István, Sipos Gyula, Keszthelyi Zoltán, LantosLászló, Tímár Máté, Egri Viktor, Németh László, Baráth Endre, Barkovits István, Galabárdi Zoltán, Csohány Gabriella, Moldován Tamás, Szentiványi Kálmán, Ruffy Péter, Fehér Klára, Oravecz Paula, Bánvölgyi Miklós, Bencze László, Barabás Tibor, László Miklós, Szabó Pál, Ilkei Csaba, Dobozy Imre, Szilvási Lajos, Baktai Ferenc, Bodrogi Sándor, Szabó László, Zalka Miklós, Szeberényi Lehel és Garai Gábor tárcáit, verseit és riportjait tartalmazza. A közélet eseményei A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte Nagy-Britannia Kommunista Pártja Központi Bizottságát a párt megalakulásának 45. évfordulója alkalmából. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Dahomey köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Sourou-Migan Apithynek, Dahomey Köztársaság elnökének. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Svájc nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Hans Peter Tschudit, a Svájci Államszövetség elnökét. I. Hailé Szelasszié, Etiópia császára táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének Etiópia nemzeti ünnepe, a császár születésnapja alkalmából küldött jókívánságaiért. Ismail el Azhari táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének a szudáni legfelsőbb államtanács elnökévé történt megválasztása alkalmából küldött jókívánságaiért. 1965. augusztus 1