Népszava, 1966. szeptember (94. évfolyam, 206–231. szám)

1966-09-16 / 219. szám

Ma: A Népszava heti rádió- és tv-műsora (A 6. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 94. ÉVfOLYAM, 219. SZÁM­ÁRA 60 FILLÉR 1966. SZEPTEMBER 16. PEHTEK Szocialista módon élni . UTÓBBI IDŐBEN alkalmam volt több ízben szocialista brigádok vezetőivel, szocialista brigá­dok tagjaival találkozni. Szép kötésű brigádnap­lókat lapozgattunk és főleg arról beszélgettünk, hogy mit kívánnak tenni azért, hogy ne csak a terme­lésben álljanak maradéktalanul helyt, hanem egyéni életükben is többre vigyék, szellemiekben gazdagodja­nak, mindennapjaik színesebbé, szemléletük szocialis­tává váljék. Kétségtelen, örvendetes jelenség, hogy emberek százezreiben él a vágy a minél teljesebb emberi életre. És ebben nem akarnak magukra maradni. Kisebb-na­­gyobb közösségekbe tömörülve keresik ennek a mó­dozatait. • Hogy eddig mennyi eredménnyel? Ami történt, az semmiképpen nem lebecsülhető. Jó dolog az — ami szerte az országban tapasztalható —, hogy egy-egy brigádon belül az emberek közelebb kerültek egymás­hoz. Megismerték társaik egyéni problémáit, s nem egy helyen olyan közösségi szellem alakult ki, amely­ből száműzték a civakodást, a munkaköri féltékeny­séget. Ennek következménye, hogy nemcsak az üzem­ben érzik az egymásra utaltságot, hanem az üzemen kívül is. Mint felajánlásaik tükrözik, együtt járnak moziba, színházba, gyakran a fehér asztal mellé is együtt telepszenek le. A BRIGÁDKÖZÖSSÉG családias szellemére jó pél­da, hogy az egyik fővárosi üzemben élő brigád új taggal szaporodott, aki vidékről került fel. Nyo­masztó lakásproblémákkal küszködött. Fél eszten­dő telt el, s egyik hónapos szobából a másikba ván­dorolt. Mígnem kitudódott az egyik brigád-összejöve­telen Szemrehányást csak azért kapott, hogy miért nem szólt előbb. Hamarosan kerítettek egy megfelelő helyet a számára, ma is ott él. Háláját nem győzi le­róni kisebb-nagyobb szívességekkel. Anyák napján minden gyerekes mamának műszak előtt virágot lo­pott a munkapadjára. Más helyütt tapasztalhattuk, hogy az egyik bri­gádtag házépítésre szánta el magát. A többiek minden kérés nélkül, hét végén megjelentek a telken, nem kevés meglepetést és örömet szerezve társuknak. És ezt rendszeresen tették, mígnem tető alá került a csa­ládi hajlék. Szaporíthatnánk azokat a példákat, amelyek mind azt bizonyítanák, hogy a szocialista brigádmozgalom újfajta közösségi szellemet teremtett. Az ember nem él magára hagyatva sem a gyárkapun belül, sem azon kí­vül. A munkatársak valóban társak lettek, a szó teljes értelmében. Az egyéni gondokat közös felelősség vi­gyázza. Ebben a sajátos közösségi szellemben vélhetné az ember, hogy az egymásra való szellemi ráhatás is erő­södött. Pontosabban fogalmazva: nőtt a felelősség a brigád minden tagjával szemben, látókörük szélese­déséért, kulturális érdeklődésük növekedéséért. Sajnos, e tekintetben távolról sem megnyugtató a helyzet. Pedig szocialista módon élni — amint azt a szocialista brigádok jelszava tartalmazza — azt is jelenti, hogy az egyes tagok módszeresen képzik ma­gukat, gazdagítják ismereteiket szakmai és általános műveltség szempontjából. Ki-ki aszerint, mire szorul rá, fokozatosan rákap a művészi szép élvezetére. És ezt is közös erőfeszítéssel érve el,­ nem hagyva senkit magára. TITEM ARRÓL VAN SZÓ, mintha erre kísérlet sem­­ történne. A brigádnaplóba bejegyzett felajánlások­­ a termelésben vállalt feladatok mellett rendre tar­­■Lu­talmazzák a brigád szellemi életére vonatkozó ter­veket is. A hiba ott van, hogy ezek tartalmilag seké­­lyesek, eleve kitetszik formális mivoltuk. Mert, önmagában semmit kifogásolni való nem lehet abban, hogy a brigád együtt vállal mozi- vagy színháznézést. Vagy azt, hogy beiratkoznak a könyv­tárba. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy jó eset­ben kötelességszerűen esnek túl rajta, mert e nélkül nem nyerhetik el a szocialista címet. De ezzel még édeskeveset tettek annak érdekében, hogy valóban el­induljanak a szocialista emberré válás útján. Mit ér az, ha valaki egyszer-kétszer elmegy esz­tendő alatt színházba, ugyanakkor az iskolai végzett­sége csupán négy általános. Vagy mit ér, ha van ugyan kölcsönző lapja az üzemi könyvtárban, de a könyv­tárnak a beiratkozás után feléje sem néz. A baj gyökere ott van, hogy az alakuló­ brigádok nem készítenek pontos szellertű­ térképet a brigádta­gok műveltségi állapotáról. Kijelölve azokat a fehér foltokat, amelyeket közös erővel a hiányzó ismeretek­kel be kell népesíteni. Nem általánosságban fogalmaz­va, hanem az egyénekre, mérték után szabva. Ebben — a gyakorlatban igen sok helyen így van — nem szabad a brigádokat magukra hagyni. Nagyon határozottan hangsúlyozni kell e tekintetben az üzemi népművelés felelősségét. Hát kikkel foglalkozzék a népművelés elsősorban, ha nem azokkal, akik az erre való igényüket bejelentették és hajlandók írásban és erkölcsileg is elkötelezni magukat, hogy valamilyen formában részt vesznek benne. M­ERT A FORMÁLIS VÁLLALÁSOK úgy születnek rendszerint, hogy a brigád leül és töri a fejét és jobb híján azt írja le a legjobb szándéktól ve­zetve, ami az eszébe jut. Számolni kell azzal, hogy először csupán az igény támad fel az emberekben — ami önmagában is nagy dolog, s ha nem áll megfe­lelő szellemi étlap a rendelkezésére, egyszerűen fogal­ma sincs, mit válasszon. Erről egyébként nemegyszer szóltunk. Mindenki egyetértett vele. De kevés az egyetértés, tenni is kell már valamit. Különösen fontos ezt észbe venni most, a színház, az iskola, az ismeretterjesztés évadjának indulásakor. A népművelés feladatait a szocialista bri­gádokkal kapcsolatban nagy bűn volna elodázni to­vábbi esztendőre. Szombathelyi Ervin A Hanoi lap az új magyar—vietnámi egyezményről A magyar nép lelkesen és sokoldalúan támogatja a vietnami nép harcát Légiharc Hanoi körzetében — Lázadás két dél-vietnami táborban — Amerikai repülőgépek támadása a demilitarizált zónában -őszinte és hathatós tá­mogatás­ címmel méltat­ja a Hanoiban megjelenő Nhan Dan a Budapesten aláírt legújabb magyar— vietnami egyezmények je­lentőségét. Többek között azt írja, hogy ezek az új egyezmények új és ragyo­gó megnyilatkozását je­lentik a két testvéri szo­cialista ország közötti ba­rátság állandó erősödésé­nek és fejlődésének. A magyar nép mély rokon­­szenvel követi a vietna­mi nép harcát, amelyet az amerikai imperializmus és lakásai ellen folytat azért, hogy megvédje északot, felszabadítsa délt és egyesítse az országot. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a forradalmi munkás—paraszt kor­mány és a magyar nép nagyra értékeli a vietna­mi nép harcát és igen őszintén, lelkesen, sokol­dalúan támogatja azt A lap idézi Kádár Já­nos szavait, aki kifejezve a magyar nép véleményét, rámutatott: a vietnami nép harca a magyar nép támogatását is jelenti és ez az oka annak, hogy a magyar nép feltétel nél­kül támogatja a vietnami népet és ezt a támogatást internacionalista köteles­ségének tartja. A Nhan Dán kiemeli: Dobi István, Kállai Gyu­la és más magyar vezetők számos esetben hangoz­tatták, hogy a magyar nép teljes mértékben és sok­oldalúan támogatja a vietnami népet ha kell, önkéntesek küldésével is. A lap aláhúzza: magyar munkások, parasztok, diá­kok és úttörők ünnepna­pokon is dolgoztak, hogy pénzt gyűjtsenek a viet­nami nép megsegítésére, szolidaritási heteket ren­deztek, tüntetéseken tá­mogatták melegen Vietna­mot. A Nhan Dan a követ­kező szavakkal fejezi be cikkét:­­őszinte köszöne­tet mondunk az MSZMP- nek, a magyar kormány­nak és a testvéri magyar népnek­. A VNA hírügynökség közli, hogy Vinh Linh és Quang Ninh tartomány­ban a helyi fegyveres erők a lakosság­­támogatásával négy amerikai repülőgé­pet lőttek le, s ezzel a VDK területe fölött lelőtt amerikai repülőgépek száma 1424-re emelkedett. Da Nangtól délre, Binh Son körzetében az ame­rikaiak és a dél-vietnami kormánycsapatok csütör­tökön reggel súlyos vesz­teségeket szenvedtek, ami­kor táborukat a partizánok váratlanul aknavetőkkel és gránátokkal támadták meg. Egy amerikai szóvi­vő szerint e helytől vala­mivel északra szerdán szintén partizántámadás ért egy amerikai és dél­vietnami katonákból álló nagyobb egységet. Amerikai vadászbombá­zók szerdán Hanoi körze­tében négy ízben MiG— 17. típusú gépekből álló észak-vietnami légiőrjá­ratokkal találkoztak. Az amerikai és észak-vietna­mi gépek között légiharc­ra került sor. Az AFP je­lentése szerint a légiütkö­zetben egyik fél sem szen­vedett veszteségeket. Starfighter és Thunder­­chief típusú amerikai re­pülőgépek szerdán immár az egymást követő nyolca­dik napon támadtak észak-vietnami célponto­kat Dong Hóitól mintegy ötven kilométerre észak­északnyugatra. Thanh Hoától ötven kilométerre észak- északkeletre az amerikai haditengerészet repülőgépei két tehervo­nat ellen intéztek táma­dást. A dél-vietnami szabad­ságharcosok hírügynöksé­gének jelentése szerint Cholon tartományban a Hiep Hoai katonai tá­maszponton szeptember 2- án délután a dél-vietnami kormány­csapatok több ka­tonája fellázadt és fegy­vereit az amerikai­­ta­nácsadók­ és az azokat támogató egységek ellen fordította. Egyórás harc során a lázadók harckép­telenné tettek 17 amerikai és 24 dél-vietnami kato­nát, és két barakkot fel­gyújtottak. A harc kitö­rése után egy szomszédos dél-vietnami katonai tá­bor tüzérei beavatkoztak a harcba a fellázadt kato­nák oldalán és a kor­mánycsapatok további 18 katonáját tették harckép­telenné. Amerikai repülőgépek szerdán a Vietnam észa­ki és déli részét elvá­lasztó demilitarizált öve­zet ellen is több légitáma­dást intéztek. Tengeri és légi úton szállított ame­rikai tengerészgyalogosok csütörtökön partraszállási hadműveletet hajtottak végre mintegy öt kilomé­terrel a demilitarizált zó­na határától. Egy ameri­kai szóvivő szerint az ak­ció célja az e körzetben már tevékenykedő ame­rikai haderők megerősíté­se. A csütörtöki hadmű­veletben mintegy ezer tengerészgyalogos vett részt. Saigonban bejelentet­ték, hogy szeptember 10- én a Dél-Vietnamban ál­lomásozó amerikai had­erők létszáma 308 ezer fő volt. (Reuter, AP, VNA, AFP, TASZSZ) A TECHNOIMPEX napja a bécsi vásáron A bécsi őszi vásár al­kalmából szerdán rendez­ték meg első ízben az osztrák fővárosban a ma­gyar gépipar napját. A TECHNOIMPEX Külke­reskedelmi Vállalat a saj­tó, majd az osztrák ke­reskedelmi és ipari körök képviselői előtt adott tá­jékoztatót a magyar szer­számgépekről, híradás­­technikai berendezések­ről, kábel- és mezőgazda­­sági gépgyártásunkról. Pavela Károly, a TECH­NOIMPEX vezérigazga­tója elmondotta, hogy mintegy háromezer ma­gyar szerszámgép dolgo­zik már az osztrák ipar­ban. A TECHNOIMPEX legjelentősebb ügyfelei közé olyan nagy vállala­tok tartoznak, mint az osztrák államvasutak, a Simmering—Graz—Pau­ker Művek és a linzi Egyesült Osztrák Vas- és Acélművek. A magyar gépipari na­pon filmeket mutattak be, majd fogadást adtak osztrák ipari és kereske­delmi vezetők tiszteleté­re. A román néphadsereg hazánkban vendégszerep­lő ének- és táncegyüttese csütörtök este a Víg­színházban nagy sikerű díszelőadással búcsúzott a magyar közönségtől. Meg­jelent az előadáson Fehér Lajos, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi­ ­ miniszter, a Politikai Bi­zottság póttagja, Erdélyi Károly külügyminiszter­helyettes, ott voltak a Ma­gyar Néphadsereg és a társ fegyveres erők kép­viselői. Részt vettek az előadáson a román nagy­­követség munkatársai, élükön Dumitru Turcus nagykövettel, valamint a diplomáciai képviseletek számos tagja és vezetője. Szolnok legmodernebb középülete a hatemeletes beton-függönypaneles irodaház. Tervezője: Sallay Mihály építőművész (MTI Fotó : Balassa Ferenc felvétele) ,Folyosói tárgyalások­ az ENSZ-ben A Biztonsági Tanács tagjai maradásra akarják bírni NI Thantot Fedorenko, a szovjet ENSZ-küldöttség vezető­je, aki ebben a hónapban a Biztonsági Tanácsban elnököl, szerdán ebédet adott a BT-tagok képvi­selőinek tiszteletére. (Ter­mészetesen a csangkaj­­sekista küldött kivételé­vel.) A társadalmi jelle­gű összejövetelen — a Reuter jelentése szerint — a részvevők egyetértettek abban, hogy U Thantot fel kell kérni: változtassa meg lemondási szándékát. Eredetileg úgy volt, hogy a Biztonsági Tanács csütörtökön zárt ajtók mö­gött összeül, a diploma­ták azonban úgy hatá­roztak, hogy az ülés el­marad, ehelyett­­folyosói tárgyalások­ próbálják majd egyengetni a bo­nyolult ügy megközelíté­sének útját.­­ U Thant tudvalevőleg azért nem akar új man­dátumot vállalni a világ­­szervezet élén, mert úgy érzi, hogy az Egyesült Ál­lamok magatartása miatt nem tud hathatósan köz­reműködni a vietnami háború ügyének rendezé­sében, s tart a konflik­tus kiszélesedésétől. (Reu­ter) Leszállt a Gemini 11. A Gemini 11. megspó­rolt üzemanyagából még futotta annyira, hogy csü­törtökön úgynevezett­­rá­­repüléses­ űrrandevút hozzanak létre az Agena­­rakétatesttel. Ez az űrran­devú nem szerepelt a kí­sérleti programban. Conrad és Gordon, ma­gyar idő szerint 13 óra 30 perckor már javában folytatta az előkészülete­ket a leszállásra. A fékező rakéták be­kapcsolása után, 14.24 órakor a Gemini 11. el­kezdte a leereszkedést. Az eredeti tervek szerint, az űrhajósok a fedélzeti elektronikus számítórend­szerre bízták az egész manőver végrehajtását. Az űrkabin a Bermudák­tól délre, 14 óra 53 perc­kor (magyar idő) bontot­ta ki első ejtőernyőjét, s az ereszkedő űrhajót már jól lehetett látni a Guam nevű amerikai helikop­ter-anyahajóról, amelyet az űrutasok felkutatására jó előre kiküldtek. A Gemini 11. 14.59 óra­kor pontosan az Atlanti­óceán kijelölt körzetében szállt le. Az anyahajótól azonnal megindultak felé a helikopterek. A kabin körülbelül 8 kilométer­nyire úszott a vizen a Guamtól. Conrad és Gordon az éjszakát a hajón töltik, pénteken repülnek Ken­­nedy-fokra. (AP—AFP) A Gemini 11. űrhajót az eddigi gyakorlatnak megfe­lelően Titán—2 típusú óriás­hordozó rakéta emelte elsőd­leges pályájára. Az amerikai űrhajó több fontos kísérletet végzett, így megdöntötte a repülés abszolút magassági világrekordját (több mint 1360 kilométer magasságba emelkedett). A magassági vi­lágrekord elérése közben az űrhajó viszonylag elnyújtott elliptikus pályán keringett a Föld körül, majd ismét visz­szatért az elsődleges pályá­ra, amelyen a pilóták bo­nyolult manővereket hajtot­tak végre az Agena célraké­tával. A manőverek során többször is összeszerelték az Agenát és a Gemini ll-et. Az Agenát huzal erősítette a Gemini ll.-hez f és a két test segítségével — részint töme­güknél fogva, részint azáltal, hogy egy képzeletbeli ten­gely körül körforgást végez­tek — először hoztak létre mesterséges gravitációt a vi­lágűrben. Ez roppant fontos a jövő űrutazásai szempont­jából, hiszen a súlytalanság állapota bizonyos idő eltelté­vel igénybe veszi az emberi szervezetet. Megjegyzendő továbbá, hogy az űrpilóták rádiójelentése szerint a mű­szerek viszonylag alacsony szintű sugárzási dózist re­gisztráltak — mind a magas­sági világrekord-javításkor, mind az eredeti pályán törté­nő repüléskor. Ez a sugárzás »szinte biztonságosabbnak tűnt, mint egy mellkasi rönt­genátvilágítás­« - mondták a pilóták. Említést érdemel még Gordon rosszulléte, mi­kor kiemelkedett az űrhajó­ból. A szakértők szerint ez olyan élettani jelenség lehe­tett, amelyről az eddigi kí­sérletek nem adtak számot. pi-] Elbocsátások elleni tiltakozó gyűlések az angol autóiparban Köves Tibor, az MTI tu­dósítója jelenti: Csütörtökön Anglia leg­több gépkocsigyártó köz­pontjában viharos hangu­latú munkásgyűléseken vi­tatták meg a munkahét­rövidítéssel és a hamaro­san sorra kerülő leépíté­sekkel kapcsolatos hely­zetet. A munkások köve­telték, hogy ott, ahol a pangás miatt elkerülhe­tetlen a termelés csök­kentése, a »munkalehető­ség arányos megosztásá­val«, ne pedig tömeges elbocsátásokkal oldják meg a kérdést. Sokan hangoztatták, hogy akár sztrájkakciókkal is szem­be kell szegülni a töme­ges leépítéssel. A British Motor Cor­poration igazgatósága csü­törtökön bejelentette, hogy az elbocsátásokra a bejelentett tervek szerint mindenképpen sor kerül. A hajóépítő és gépipari munkások szakszervezeti szövetségének elnöke, William Tallon bejelen­tette, hogy találkozót kér Wilson miniszterelnöktől a helyzet megvitatására. A gépgyártó rokonipar­ágakban működő szövet­ség összesen hárommillió munkást képvisel. Az autógyárosok külön­­tanácskozásán kialakított vélemény szerint a ha­zai piacon hosszabb pan­gásnak néznek elébe. Szá­mításuk szerint kará­csonyig legalább 30 000 gépkocsiipari munkás ke­rül utcára. Ugyanakkor sor kerül a rövidített munkahét szélesebb körű alkalmazására is, és a 25—40 százalékos fizetés­csökkenéssel járó munka­hétrövidítés a gépkocsi­ipar összesen félmilliós munkáslétszámának mint­­egy felét fogja érinteni.

Next