Népszava, 1967. február (95. évfolyam, 27–50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
munkásosztály, az egész dolgozó nép, a nemzet boldogulásának biztos és reményteljes útját A Hazafias Népfront Országos Tanácsa januári határozatával és választási felhívásával, amelyben a szocialista társadalom teljes felépítésének célját a nemzet céljaként támogatta, programot adott. Ez együttvéve azt jelenti, hogy az országban jó feltételek vannak a választáshoz. Dolgozó népünk március 19-én szavazatával nyilváníthatja egyetértését politikánkkal, szocialista céljainkkal és jó összetételben választhatja újjá legfőbb törvényhozó és néphatalmi szerveinket, az országgyűlést, a tanácsokat. Meggyőződésem szerint a Hazafias Népfront jó programmal indítja jelöltjeit, olyan programmal, amellyel valóban elnyerhetik a választók millióinak bizalmát és támogatását. Nagy feladataink megkövetelik minden hazafias erő összefogását A kongresszus óta még nem sok idő telt el, de a visszhang ismeretében, nem utolsósorban a jelölő gyűlések tapasztalatai alapján, teljes joggal megállapítható, hogy párttagságunk és népünk jól fogadta és helyesli annak határozatait. Osztatlan egyetértéssel találkozott, hogy politikánk fő iránya változatlan marad, s az is, hogy változtatunk ott, ahol ez szükséges és megfelelő döntések születtek fejlődésünk megoldást kívánó kérdéseiben. Közvéleményünk helyesli és támogatja világos és határozott imperialistaellenes külpolitikánkat, amely a szocializmust, a haladást, a békét szolgálja. Teljes egyetértéssel találkozott világos, előremutató belpolitikánk, amelynek egyértelmű célja társadalmunk szocialista és demokratikus vonásainak erősítése és továbbfejlesztése. Helyeslésre talált, hogy a kongresszus az államigazgatás, a gazdasági munka, a kultúra időszerű kérdéseit tárgyalva a bürokratikus nehézkesség, a felelőtlenség jelenségeinek határozott felszámolására ösztönöz. Helyeslésre talált, hogy a kongresszus jóváhagyta a gazdasági vezetés reformját, amely az intézkedés minden fórumán az önállóságot, a kezdeményezést és a felelősséget követeli meg, és mind az erkölcsi megbecsülés, mind a javak elosztása tekintetében a munkában tanúsított becsületes helytállást és szélsérítményt állítja az első helyre. Általános helyeslésre talált, hogy a kongreszszus reális módon szólt mind az eredményekről, mind a hiányosságokról. Teljes egyetértéssel fogadták, hogy a kongreszszus külön figyelmet fordított a széles rétegeket érintő szociális kérdésekre és azok megoldására. A kongresszusról kialakult kedvező közvéleményt erősítették a gyermekgondozási segélyről, a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjáról, a bányászok helyzetének méltányos rendezéséről időközben már kiadott állami rendelkezések. Az emberek látják, hogy a kongreszszuson elhangzottak, a határozatok nem maradnak papíron, ellenkezőleg, azok végrehajtása nyomban megkezdődött. Örvendetes, hogy párttagságunk, a népfront aktivistái, a tömegszervezetek emberei, szocialista brigádtagok és az öntudatos munkások, parasztok, értelmiségiek nemcsak szavakban hangoztatják a kongresszussal való egyetértésüket, hanem a maguk területén hozzá is fogtak azok megvalósításához. A vezetés és a tömegeknek ez az egyetértése és együttes cselekvése biztosítja pártunk IX. kongresszusa határozatainak maradéktalan valóra váltását. Bennünket kommunistákat mély megelégedéssel tölt el az, hogy pártkongresszusunk mindazon programjellegű célkitűzései, amelyek csak az egész nép munkájával valósíthatók meg, széles körű egyetértésre és támogatásra találtató a népfront-mozgalom keretében, és társadalmi életünk más területén tevékenykedő pártonkívüli szövetségeseinknél. Úgy véljük, ez tovább erősíti egységünket, a nép, a nemzet minden alkotó erejének tömörítését és annak hatékonyságát. A mai népfront-mozgalom alapjait azok a magyar hazafiak rakták le, akik annak idején világnézeti és minden más ellentétet félretéve összefogtak a hitlerfasiszták háborúja és megszálló csapatai, horthysta és nyilas csatlósaik ellen, a nemzeti megsemmisülés fenyegető veszélyének elhárítására, a szabadság kivívására. Ma más időket élünk. A magyar nép visszanyert nemzeti függetlensége és szuverenitása birtokában, a munkásosztály vezetésével kivívta saját hatalmát és visszavonhatatlanul a szocialista forradalom útjára lépett. Az egykori kizsákmányoló osztályok eltűntek, a nép van hatalmon, a szocialista társadalmat építjük. De viszonyaink még átmenetiek. A szocialista társadalom alapjait leraktuk, azok szilárdak, de még sok a tennivalónk a virágzó és gazdag, magasan fejlett ország, a szocializmus teljes felépítéséig. Éppen ezért nagy jelentőséggel bír annak még jobb megértése, hogy belső, nagy feladataink megoldása és a nemzetközi helyzet egyaránt megköveteli minden hazafias erő összefogását a nép érdekeit legjobban előmozdító szocialista céljaink közös szolgálatára. Társadalmunk összeteAz országgyűlés a múltesztendőben új választási törvényt fogadott el. Eszerint most már a képviselőket is egyéni választókerületben jelölik és választják. A törvény lehetővé teszi a képviselőválasztásnál is több jelölt állítását. Az egyéni választókerület magával hozza — ez már a mostani jelöléseknél is így alakult —, hogy csökken a központi és növekszik a helyi képviselőjelöltek száma. Most, az előzőhöz képest, kevesebb a képviselőnek ajánlott miniszter és más vezető funkcionárius. Ez elősegíti — és ez a célja is —, hogy növekedjék az országgyűlés ellenőrzése a kormány és az egyes minisztériumok ügyviteli munkája felett. A képviselőjelöléseknél kevesebb, a tanácstagoknál több esetben került sor egyazon kerületben második jelölt ajánlására és elfogadására. A jelöltek, a második jelöltek is, kivétel nélkül a Hazafias Népfront programjával léptek fel és indulnak a választásokon. A szocializmus ellenségei ezt természetesen kifogásolják, mondván, nem igazi demokrácia az, ahol nincs több párt és a jelöltek azonos programmal lépnek fel. Ezzel az állásponttal könnyen tudunk vitázni. A demokrácia szó eredeti értelmezése és jelentése szerint népuralmat jelent. Nálunk nincs többpártrendszer, de népuralom, tehát demokrácia van. A Horthy-rendszerben többpártrendszer volt, de nem volt demokrácia, hanem fasiszta diktatúra, és nem a nép képviselői, hanem a kapitalisták és a földesurak képviselői ültek a Parlamentben. Az Egyesült Államokban úgynevezett polgári demokrácia és többpártrendszer van, a hatalom szerveiben mégis a kiválságosak, a monopol terének és fejlettségi fokának megfelelően ma a hazafias népfrontmozgalom keretében, a képviselő- és tanácstag-jelöltek között, itt is gyűlés résztvevői között is különböző emberek, munkások, parasztok, értelmiségiek és kispolgárok képviselői találhatók. Vannak közöttük kommunisták, párttagok és pártonkívüliek, marxisták és hívők, különböző egyházak papjai is, különböző világnézetek képviselői. A Hazafias Népfront-mozgalomban tömörült különböző emberek összefogása nem ideológiai azonosulást, hanem politikai szövetséget jelent. A mozgalomban részt vevők viszonyában éppen az a döntő, hogy még világnézeti különbségek ellenére is összeköt bennünket az a felismerés és elhatározás, hogy a nép és a haza ügyét teljes meggyőződéssel és együtt szolgáljuk. Mi kommunisták értékeljük a párttagok és pártonkívüliek szövetségét és örülünk annak, hogy ez a választás, amely a Hazafias Népfront égisze alatt megy végbe, ismét demonstrálja egységünket országvilág előtt. A szocialista nemzeti összefogás szüntelen erősítéséért dolgozunk, mert tudjuk, hogy ez nélkülözhetetlen politikai, társadalmi céljaink erősítéséhez, igazságos ügyünk teljes és végső győzelméhez, tőke, a milliárdosok képviselői ülnek, és nem a dolgozók képviselői, így van ez sok más tőkés államban is. Nálunk a dolgozó nép képviselői, náluk a kizsákmányoló tőkések képviselői alakítják a politikát. A szocialista országokban a dolgozó nép hatalma érvényesül, a kapitalista országokban, még ott is, ahol a parlamenti életben látszólag több demokráciát engedélyeznek, a hatalom a tőkések diktatúrája és az ő érdekeiket szolgálja. Az a körülmény, hogy egy kapitalista országban több párt jelöltjei között választhatnak a szavazók, az esetek többségében egyáltalán nem azt jelenti, hogy többféle politika között választhatnának. Elnézést, de erre megint csak az Egyesült Államok nyúlja a legszemléltetőbb példát. A legutóbbi elnökválasztás során az Egyesült Államok jelenlegi elnöke békeszólamokkal, az állampolgári egyenlőség érvényesítésének programjával, a nyomor elleni harc programjával lépett fel a háborús uszító Goldwater ellenpárti jelölttel szemben. A választók a jelenlegi elnökre szavaztak, ő azonban a bukott jelölt háborús programját valósította meg, és nincs szó állampolgári egyenjogúságról és a nyomorgók helyzetének megjavításáról sem. Ilyen az ő demokráciájuk. A Hazafias Népfront képviselőjelöltjeinek, ha bejutnak az országgyűlésbe, el kell látniuk majd mindenekelőtt törvényhozói tisztjüket. Választóik elvárják tőlük, hogy emellett szorgalmazzák területük fejlesztését, és szükség esetén emeljenek szót egyes választók közérdekű és indokolt panaszainak orvoslásáért is. Mindezt azonban úgy, hogy sohase feledjék: a legfőbb kötelességük a közügy, a dolgozó nép érdekeinek, a szocializmus és a béke ügyének hű szolgálata az ország házában. Pikmjcián ni imrt riir egyenjogúság van, ezért törvény tiltja, hogy bárkit hátrányos megkülönböztetésben részesítsenek származása, nemzetisége, felekezeti hovatartozása miatt. Erre büszkék vagyunk. Az országgyűlés tagjainak kötelessége, hogy őrködjenek népünk hatalma, alkotmányos rendünk betartása felett és fejlesszék demokratikus rendszerünket. Nálunk törvény tiltja a háborús uszítást, a más népek elleni gyűlöletkeltést. A dolgosok éle rendszert A választás eddigi menetében, a jelölő gyűléseken, inkább az ajánlók és a választók beszéltek, most, a második részben, a tömeggyűléseken már a jelölteknek kell a program alapján fellépni és beszámolni az eddigi munkáról, a jövő feladatairól és saját munkájukkal kapcsolatos elgondolásaikról. Ha szocialista építőmunkánk eredményeit, az ország fejlődését, a választók előtt négy évvel vállalt kötelezettségeket vizsgáljuk, akkor a választási gyűléseken a Hazafias Népfrontot képviselő emberek tiszta lelkiismerettel adhatnak számot a végzett munkáról, a megtelt útról. A XI. ötéves tervet végrehajtottuk, fejlődött az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, számos új üzem, híd, közmű, iskola, kórház épült, javultak a szociális viszonyok és fejlődött a közművelődés, a kultúra. Fejlesztettük néphadseregünket, közrendvédelmi intézményeinket, a munkásőrséget, úgy, ahogy azt rendszerünk, hazánk védelme és az emberiség iránti kötelezettség szocialista országunktól megkövetelte. Ha tíz évre tekintünk vissza, a fejlődés még szembetűnőbb. 1955-től 1966-ig iparunk termelése kétszeresére emelkedett, a mezőgazdasági termelés az 1950—55 közötti öt év átlagát az 1960—65 közötti öt év átlagával hasonlítva össze, 25 százalékkal növekedett. Ez igen komoly eredmény, figyelembe véve, hogy közben végbement a mezőgazdaság szocialista átszervezése is. A szocialista társadalom építési programjának, így választási programunknak is fontos része a III. ötéves terv, amely az ipari termelés 32—36 százalékos, a mezőgazdasági termelés 13— 15 százalékos, a reáljövedelem 14—16 százalékos növelését irányozza elő. A III. ötéves terv újabb nagy fejlődést hoz iparunk korszerűsítésében, politikánk a népek barátságának és együttműködésének ápolása, országgyűlésünknek is, e törekvések valóra váltásán kell munkálkodnia. Népünk joggal elvárja, hogy a képviselők méltók legyenek a bizalomra. A képviselők pedig legyenek büszkék arra, hogy az eddig ismert legdemokratikusabb rendszerben, szocialista ország parlamentjében a nép ügyét szolgálhatják. ittzínvonalának és emelése nagymértékben fejlődik a vegyipar, az autóbuszgyártás, megkezdődik az első magyar atomerőmű építése, elkészül a budapesti földalatti első szakasza, korszerűbbé válik egész közlekedésünk. A III. ötéves terv első éve, az 1966-os népgazdasági terv kedvező eredményekkel zárult. Az ipari termelés 7 százalékkal, a mezőgazdasági termelés több mint 5 százalékkal, a nemzeti jövedelem 6 százalékkal nőtt az előző évihez képest. Az ipari termelés növekedésének 80 százaléka a termelékenység növekedéséből származott. A munkások és alkalmazottak átlagkeresete 4 és fél százalékkal emelkedett. A múlt év eredményei alapján az állami iparban az idén körülbelül 140 millió forinttal nagyobb nyereségrészesedést fizetnek ki, mint tavaly. A szövetkezeti parasztság személyi jövedelme — a termeléssel arányosan — szintén növekedett. Az életszínvonal emelkedésének kérdését a legnagyobb felelősséggel kell mindenkor kezelni. Nemcsak valljuk, de a gyakorlat igazolja nálunk, hogy a szocializmus építése együtt jár a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Erre mindig akkor kerül sor, amikor a termelés növekedésével, a gazdaságosság javításával a fel■ tételek megteremtődnek. Ez függ a vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgozók, munkások, parasztok, mérnökök, tudományos kutatók munkájától, s annak hatékonyságától. Választásainkra egyébként sem az ígérgetések a jellemzőek, de ezt az alkalmat is fel kell használnunk arra, hogy erősítsük annak felismerését, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk, és egyének is, csoportok is annak mértékében jelentkezhetnek igényeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk is hozzájárulnak annak megtérítéséhez. rázások is adódtak. Az ellenség, annak nyugati hírmagyarázói, a »kapitalista gazdálkodás elemeinek felújításáról«, a gazdasági vezetők tömeges elbocsátásáról, munkanélküliségről és hasonlókról fecsegtek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a gazdaságvezetési reform a szocialista tervgazdálkodás továbbfejlesztése az új követelményeknek megfelelően. A népgazdaság tervszerű fejlesztését az eddiginél lényegesen kisebb mértékben központi utasítással, és nagyobb mértékben közgazdasági, gazdasági eszközökkel fogjuk biztosítani. Éppen a rendelkezésre álló termelési eszközök hatékonyabb kihasználása érdekében növelni kell a termelőipari és mezőgazdasági üzemek önállóságát, az eddiginél nagyobb szerepet kell biztosítani a kereslet és kínálat, a piac szabályozó szerepének. Más szóval, teljes mértékben a tényleges szükségletnek megfelelően kell termelni. Nagyobb szerepe lesz a szocialista tervgazdálkodás keretei között lehetséges egészséges, a fogyasztók és felhasználók érdekeit szolgáló versengésnek, kezdeményezésnek. Az általános kilátásokat illetően a fejlődést meghatározza maga a III. ötéves terv. A tervben mind a termelőeszközök, mind a fogyasztás és életszínvonal növelését irányoztuk elő és végrehajtása a jelenleginél nem kevesebb, hanem több munkaerő beállítását igényli a népgazdaságban. A gazdasági munkát közvetlenül irányító emberek az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben végezhetnek ezután valóban alkotó munkát, a termelőmunkát végzőknél pedig a szocialista bérezési elv hatékonyabban fog érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy a biztosított alapbérnél több kereset jut azoknak, akik többet adnak munkájukkal a társadalomnak. A dolgozni akaró, a munkában helytálló gazdasági vezetőnek, munkásnak, parasztnak, alkalmazottnak, dolgozóink óriási többségének előnyösebb lesz a helyzete a gazdasági reform bevezetését követően. Hogy akadnak olyan emberek is a különböző területen, akiket ezek a kilátások nem nyugtatnak meg teljesen? Erre én azt mondom, ez nem is baj. Éppen ellenkezőleg. Nagyon egészséges dolog lesz az, és az illetőknek maguknak is jót tesz, ha nyugtalankodnak azok a kevesek, akik eddig a becsületesen dolgozók rovására, a munka imitálásával akartak, és sajnos sok esetben tudtak is élni és boldogulni. Választás van, ezért utalni lehet és kell ebben az összefüggésben is alkotmányunkra, annak betűjére és szellemére: a mi társadalmunk a munkához való jogot biztosítja mindenki számára, ugyanakkor a munkát erkölcsi kötelességgé is teszi és tiltja a társadalom rovására történő élősködést. Népuralom, demokrácia 1967. február 13 NÉPSZAVA A ma jog élt erkölc s párt, az állami és gazdasági, irányító szervek jelenleg tervszerűen foglalkoznak a gazdaságirányítási reform bevezetésének előkészítésével. Nem kevésbé foglalkoztatja ez a kérdés a közép és alsóbb vezetésben dolgozó embereket, és a dolgozók széles közvéleményét, ezért engedelmükkel néhány szót szólok ennek lényegéről. Mint ismeretes, gyakorlati vezetők és tudósok bevonásával mintegy két év alatt elkészült a reform tervezete. A Központi Bizottság, majd a kongreszszus elvi jóváhagyása után a megfelelő előkészületek megtörténtek, s így lehetővé vált, hogy a reform 1969. január 1-től a maga egészében működésbe lépjen. Meggyőződésünk, hogy a reform előreviszi a szocializmus ügyét és előreviszi nemzeti fejlődésünket. Hazánk társadalmi rendszere a legmagasabbrendű, ugyanakkor gazdasági fejlettség szempontjából, történelmi örökségünk folytán, még a közepesen fejlett országok közé tartozunk. Ez nem kis eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy az ország iparosítása, az elnemudittság felszámolása, inkadási kötelesség a háborús és ellenforradalmi károk helyreállítása és más nehézségek leküzdése nagy erőfeszítést igényelt népünktől. Mindehhez sok szempontból szükségszerű volt az irányítás erősen centralizált rendszere. A népgazdaság fejlettségének mai fokán a túlzott központosítás már gátolja az előrehaladás kívánt ütemét. Fokozatosan előre kell törnünk a fejlettség magasabb szintjei felé, emelnünk kell hazánk szerepét és rangját a világgazdaságban. Ennek útja a műszaki fejlődés, a termelékenység, a jövedelmezőség energikusabb növelése. Ezek a feltételei annak, hogy növeljük szerepünket a szocialista világ kereskedelmében és jövedelmezőbben kereskedjünk a tőkés piacon. A gazdasági reform ilyen célok megvalósítását segíti — ezért kell harcolnunk sikeréért. A reformmal kapcsolatos felvilágosító munka eredményeképp annak alapeszméje mind nagyobb megértésre, és mind szélesebb támogatásra talál. Ahogy minden új és nagy dolognál történni szokott, kezdetben a legkülönbözőbb félreértések és félremagyar reform előkészítése a minisztériumok, a gazdasági szervek irányítóitól sok és jó munkát kíván a legközelebbi hónapokban. Mint említettem, ezek az elvtársak túlnyomó többségükben teljes odaadással, a reform megvalósításán dolgoznak. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásainak elosztásánál az egyes ágazatok, üzemek részéről a szokottnál nagyobb rohamot vezettek új beruházások indításáért Világos, ők tudták, ez az év az utolsó, amikor még az ágazat, az üzem komoly megterhelése nélkül »ingyen« lehet beruházáshoz jutni. Az ilyen törekvés a helyzetből következett s emberileg érthető, de elfogadható nem volt, ezért a tervhivatal, a kormány gazdasági bizottsága ezeket a »beruházási rohamokat« a népgazdaság érdekeinek megfelelően megfékezte és szabályozta. Sajnálatos, de az is előfordul, hogy olyan gazdasági vezetők, akiknek hatáskörükből le kell adni, vonakodva teszik ezt, sőt megtorlással élnek általuk irányított gazdasági vezetőkkel szemben azért, mert azok a Központi Bizottság, a Minisztertanács általános felhívása alapján már most önálló kezdeményezésekkel, vagy elgondolásokkal lépnek fel. Elítélendő az is, ha egyikmásik gazdasági vezető segíti ugyan a jobb és korszerűbb termékek térhódítását, de a fogyasztóra eközben nincsen tekintettel. Általában kedvező például, hogy az árukat gondosabban, szebben csomagolva árusítják, de káros, ha az új csomagolás aránytalan áremelkedéssel jár együtt, vagy az olcsóbb áru eltűnik az üzletekből. Elveinkkel ellenkezik ez ma is, megengedhetetlennek tartjuk a jövőben is, a reform életbelépése után. Az ipari és mezőgazdasági üzemek, a termelőszövetkezetek vezetői készüljenek fel megfelelően az önállóbb és hatékonyabb gazdálkodás időszakára. Mérjék fel a követelményeket, amelyeknek üzemük eleget kell hogy tegyen a népgazdaság és a fogyasztók igényeinek megfelelően. Hasonlóképpen fel kell tárni a birtokukban levő tar támogatásain a gazdasági megoldásához merőeszközök eddiginél jobb, hatékonyabb kihasználásának lehetőségeit, az úgynevezett belső tartalékokat. Ezt a munkát jól csak úgy végezhetik el a gazdasági vezetők, ha meglátásaikat és elgondolásaikat, a feladatokat megbeszélik munkatársaikkal, a helyi párt-, szakszervezeti, ifjúsági vezetőkkel, tanácsfunkcionáriusokkal, a munkásokkal, a termelőszövetkezeti tagokkal. A társadalmi szervezetek, a dolgozók támogatása hatalmas alkotó erőt szabadít fel és biztosít a gazdasági vezetők számára, és nélkülözhetetlen a reformmal kapcsolatos feladatok jó megoldásához. Itt megemlítem, hogy a párt- és tömegszervezetek helyi vezetőit és tagjait érthetően foglalkoztatja az a kérdés, mi lesz az ő feladatuk, hatáskörük és felelősségük a gazdasági munkát illetően a reform bevezetése után. Anélkül, hogy itt részletekbe bocsátkozhatnék, csak utalok arra, hogy a gazdasági építőmunka ma a szocialista forradalom előrevitelének központi kérdése, s ezért a pártszervezeteknek, a tömegszervezeteknek ezután is ennek megfelelően kell azokkal foglalkozni. Hatáskörük és felelősségük e téren a reform bevezetése után növekedni fog, mert az üzemek önállóságának és hatáskörének növekedésével ez együtt jár. Az érdemi befolyásolás lehetősége részükről nagyobb lesz, csökken azoknak a gazdasági ügyeknek száma, amelyeket »fent« és távol, s növekszik azoknak száma, amelyeket helyben fognak eldönteni. Részben általános agrárpolitikánkból adódóan, részben a gazdasági reformmal összefüggésben sok fontos állásfoglalás történt a kongresszuson a mezőgazdasággal, a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. További lépések egyikeként a tavaszszal összeül a termelőszövetkezetek országos kongresszusa. Ott majd megtárgyalják, hogyan alakul a termelőszövetkezetek élete, munkája a módosult feltételek között. Az utóbbi időben számos olyan intézkedés történt, amely kedvezőbb feltételeket teremt az eddiginél a termelőszövetkezetek A dolgozók nélkülözhetett reformja .