Népszava, 1967. szeptember (95. évfolyam, 206–231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
A földtulajdon és -használat törvényes rendezése Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes nyilatkozata Az utóbbi hónapokban jelentős előkészítő munka folyt a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztését célzó törvény megalkotására. Az Országgyűlés illetékes bizottságának részletes vitája és ajánlásai alapján a kormány augusztus 31-i üléséin másodízben tárgyalta meg a törvénytervezetet. Megkértük dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest, tájékoztassa olvasóinkat a törvénytervezet célkitűzéseiről, és arról: mi tette szükség A földtulajdon és a földhasználat a mi viszonyaink között jellegzetesen alakult és az idők folyamán a kettő mindjobban elkülönült, amiből ellentmondások keletkeztek. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a termelőszövetkezeteinkben csak a föld használata közös, tulajdonosai egyénileg a tagok maradtak. Emellett jelentős állami és kívülállók magántulajdonát képező földek is kerültek a tsz-ek használatába. Az utóbbiak aránya az öröklés és a faluról való elvándorlás miatt állandóan nőtt. A legutóbbi becslés** szerint a termelőszövetkezetek használatában levő földeknek csak 37 százaléka a tsz-tagok tulajdona, 21 a tagok hozzátartozóié vagy haszonélvezettel terhelt terület, 22 az állam, 20 százalék pedig kívülállók tulajdonában van. A kívülállók földtulajdonának aránya jelentős és fokozódó anyagi terheket rótt a termelőszövetkezetekre, így az tesse új törvény megalkotását? — A földtulajdon és a földhasználat rendezését a termelőszövetkezetek megerősödése és továbbfejlesztése sürgeti. A föld a mezőgazdaság legfontosabb termelőeszköze, annak ésszerű használata, állagának állandó javítása a mezőgazdasági termelés fejlesztésének fontos feltétele. A termelékenység növeléséhez szükséges folyamatos anyagi ráfordítások is a földtulajdon egyértelmű rendezését és biztonságát igénylik, utóbbi időkben kereken 230 millió forint haszonbért fizettek ki. A földtulajdon és földhasználat egyre nagyobb arányú elkülönülése miatt sok a földkiadásra és haszonbérre vonatkozó jogvita. Ez fokozódó bizonytalanságot jelent, nehezíti a tervszerű szocialista gazdálkodást és kisebb-nagyobb mértékben gátolja a befektetések elhatározását, illetve megvalósítását. Ezért a földtulajdon biztonságát erősíteni kell a termelőszövetkezetekben. A földrendezéseknél a nagyüzemi művelésre távlatokban sem alkalmas földterületeket zárt kertként hagyták meg, ezek tulajdonának és használatának rendezetlensége is sok zavart okoz. A zárt kertekbe elég jelentős mennyiségű nagyüzemi művelésre is alkalmas föld került, és sok volt a jogtalan használat, az alapszabályban megállapítottnál nagyobb háztáji föld, szemben, akiknek földjük a szövetkezetek használatában van, önkéntes elhatározásukra van bízva, hogy bizonyos időn belül belépnek-e a termelőszövetkezetbe, és ott dolgoznak, vagy megváltási ár ellenében felajánlják földjüket a tsz-nek. Amennyiben meghatározott időn belül a földtulajdonos nem nyilatkozik, földje térítés ellenében termelőszövetkezeti tulajdonná válik. Annak érdekében, hogy a rendezés ne csorbítsa a munkások és az alkalmazottak kisebb területű személyi földtulajdonra vonatkozó jogos igényét, a törvényjavaslat lehetővé teszi meghatározott területek megváltás alóli mentesítését is. Természetesen a nem szocialista nagyüzemek használatában levő földek egyéni tulajdonát ez a rendelkezés nem érinti. — Milyen előkészületeket tettek eddig a megszülető törvény végrehajtására? — A törvényjavaslat még ez évben az országgyűlés elé kerül és jóváhagyása után, 1998. január elsején lép hatályba. Már dolgoznak a részletes eljárási szabályzat és a felmérési, illetve nyilvántartási rendszer kidolgozásán, amely az egész munka alapbizonylatát képezi. Az adminisztratív előkészítésen túl felkészítjük munkatársainkat, hogy a végrehajtás során a földtulajdon és a földhasználat jogi rendezésének minden területén érvényesüljön a szocialista törvényesség — fejezte be nyilatkozatát dr. Soós Gábor miniszterhelyettes. L. V. A tsz-földek kétharmada nem a szövetkezeteké A tulajdon feleljen meg a tényleges földhasználatnak — Milyen főbb alapelvek érvényesülnek az új törvény tervezetében? — A törvényjavaslat alapelvei az előbb említettekből adódnak. A törvényjavaslat nem tartalmazza a földdel kapcsolatos minden kérdés részletes és átfogó szabályozását Fő célja, hogy a földtulajdon és a földhasználat egyértelmű szabályozásával erősítse a termelőszövetkezetek gazdálkodási alapjait. Más kérdéseket — köztük a zárt kert és belterület rendezését is — csak olyan mértékben érint, hogy ezt a fő célt megnyugtatóan oldjuk meg. A földdel kapcsolatos valamennyi kérdést a később megalkotásra kerülő földjogi kódex szabályozza majd átfogóan. A törvényjavaslat, fő célkitűzésének megfelelően, elsősorban azt kívánja érvényesíteni, hogy a földtulajdon megfeleljen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás érdekeit szolgáló tényleges földhasználatnak. Ezért javasolja a szövetkezeti földtulajdon bevezetését és ennek későbbi kiterjesztését. A termelőszövetkezeti földtulajdon a kívülállók jelenleg szövetkezeti használatban levő földjeiből, a termelőszövetkezeti tagok önkéntes földfelajánlásaiból és termelőszövetkezetek használatában levő álami földekből alakul ki. A zárt kert rendezése során meghatározzák a tulajdonosokat vagy használókat megillető földtulajdon, illetve használat mértékét, s a zárt kerten belüli földforgalmat. A cél itt is a földtulajdon és használat biztonsága. A törvényjavaslat tehát szocialista társadalmunk elért fejlődését tükrözi és jelentősen növeli a földnek, mint termelőeszköznek a szerepét és fontosságát szocialista mezőgazdaságunkban. Megváltási ár a tagoknak kívülállóknak és a — A földtulajdon és a földhasználat rendezése mennyiben érinti a termelőszövetkezetek gazdálkodását? — A törvényjavaslat megvalósulása véleményem szerint kedvező lesz a termelőszövetkezetek gazdálkodására, mert növeli a földhasználat biztonságát, alapot ad a hosszabb távra szóló fejlesztési tervek kidolgozásához és a beruházások megvalósításához. A tész-ek nagy gondot fordíthatnak a föld állagának fenntartására, termékenységének növelésére és ésszerűbb hasznosítására. Ez a rendezés nem érinti a termelőszövetkezeti tagok tulajdonjogát a bevitt földre. A törvény lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezeti tagok is felajánlhatják földjüket a termelőszövetkezetnek. Ez azonban a tagok szabad elhatározása, az önkéntesség alapján történik. A felajánlott földért megváltási árat fizetnek, a tag és a tsz között létrejött megállapodás szerint. — Hogyan érinti a földtulajdon és földhasználat rendezése a szövetkezeten kívül álló földtulajdonosokat? — A törvénytervezet a méltányosságot messzemenően érvényesíti azokkal a nem mezőgazdasági földtulajdonosokkal Munkásgondok a szakszervezet elnökségének napirendjén Az igazgató álláspontja és a szakszervezet javaslata — Ez a levél is ad némi választ. Egy csökkent munkaképességű dolgozó írta. .. Ha az üzemi érdek úgy kívánja, túlóráznom kell, bár a törvényes munkaidő ledolgozása is Az idézett levélrészletet Szilágyi Sándor, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára válaszként mutatta azzal összefüggésben, hogy miért került az elnökség második félévi munkaprogramjába a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének vizsgálata. Eddig is és a későbbiekben talán még gyakrabban elhangzik ez a több helyütt minden érvet helyettesítő kinyilatkoztatás: »az üzemérdek így kívánja« — folytatja Szilágyi Sándor. — Egyéb irányú tapasztalataink is azt igazolják, hogy a munkában megrokkantaikról fokozottabban kell gondoskodnunk — azokkal együtt, akik foglalkozási ártalmak miatt veszítettek munkaképességükből, nagyon, igénybe veszi már fogyóban levő erőmet. Kértem, helyezzenek könnyebb munkakörbe, de azt mondták, hogy a mi vállalatunknál könnyű munka nincs .. .. — Azért is időszerű a kérdés vizsgálata, mert a mi megítélésünk szerint helyes lenne újból felülvizsgálni, ismételten megállapítani, rendszerbe foglalni azokat a munkaköröket, amelyek a csökkent munkaképességűek számára alkalmasnak mutatkoznak. A vegyipar nagyarányú fejlesztése az utóbbi években bőven produkált ilyen munkaköröket. Elgondolásaink szerint a csökkent munkaképességűeket csak az egészségi állapotuknak megfelelő munkakörökben szabad foglalkoztatni. Veszélyes vagy az egészségre ártalmas üzemrészekben az ilyen dolgozókat még helyettesítésre sem szabad beosztani, jobbak voltak a korábbiaknál. Az okokat vizsgálva, az elnökség arra a következtetésre jutott, hogy a vegyipar nagyarányú fejlődése, a régebbi üzemek rekonstrukciója során, a munkakörülmények javítását szolgáló intézkedések nem valósultak meg párhuzamosan a termelés bővítésével. — Persze, nem arról van szó, hogy a gazdasági vezetés nem akarja javítani a munkakörülményeket, a dolgozók szociális helyzetét. A sorrendiség azonban determinálja a helyzetet. A Budapesti Vegyiművek malomüzemében, például, tűrhetetlenül poros a levegő a gyártási technológia miatt. Az igazgató azonban már nem akar ide új eszközöket beruházni, mert — mint mondja — a növényvédő, szerek gyártására rövidesen új, teljesen zárt rendszerű berendezésű vásárolnak. Ez azonban eltarthat két-három évig is. És addig mi lesz? — Ezt a kérdést mi is feltettük az igazgatónak, álláspontunk azonban ellentétes maradt. Ezért a vállalati szakszervezeti tanácsnak azt ajánljuk, terjessze az ügyet a munkások gyűlése elé és az igazgató előttük védje meg álláspontját. Azt azonban nem szabad elhallgatni előttük, hogy egészségük forog kockán. Azért hangsúlyozom ez utóbbit erőteljesen, mert az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése után a megcsillantott nyereség és az abból való részesedés reménye a munkásokat is megtévesztheti. Esetleg egészségük rovása árán is olyan dolgot vállalhatnak, ami ellenkezik egész rendszerünk lényegével. A szakszervezeti bizottságénak tehát a jövőben az eddigieknél is jobban kell őrködniük a munkások egészségének, testi épségének megóvása fölött. „Az üzemérdek így kívánja”. Terjesszék a munkások elé... A műtrágya és növényvédőszerek gyártásánál foglalkoztatott dolgozók munkakörülményeinek napirendre tűzését is hasonló elgondolások indokolják? — Ebben az esetben egy folyamatról van szó — válaszol a kérdésre a főtitkár. — A dolgozók üzemi helyzetével összefüggő kérdések vizsgálatát az alumíniumiparban foglalkoztatottakkal kezdtük, majd a gyógyszeripari dolgozók munkakörülményeinek vizsgálatával folytattuk, segítséget kérve a Magyar Tudományos Akadémiától is. Milyen tanulságok vonhatók le a jelenlegi vizsgálatból és főként mi hasznuk lesz abból az érintett dolgozóknak? — Megállapítottuk, hogy az év első felében 11 százalékkal csökkent a balesetek száma, viszont 34 százalékkal emelkedett a balesetek miatt kiesett műszakok aránya. Ez azt jelenti, hogy az erőfeszítések lényegében csak látszateredményeket hoztak, mert a sérülések súlya- Több munkalehetőséget a nőknek Az elnökség második félévi munkaprogramjának egyik pontja így hangzik:A vegyiparban foglalkoztatott nődolgozók munkaterületeinek megoszlása és a munkabeosztás szerinti foglalkoztatás ellenőrzése.« — Évekkel ezelőtt készítettünk egy nomenklatúrát, felsorolva azokat a munkaköröket, ahol nőket nem szabad, illetve szabad foglalkoztatni. Azóta a vegyipar — előnyére — sokat változott. Célunk a nők foglalkoztatási körének bővítése, ugyanakkor feltárni a szombat éjszakai műszak megszüntetésének lehetőségét. Csak egy alapos vizsgálatot követő elemzés után tehetünk ezekre javaslatot. — Elgondolásaink a fentieken túlmenően is vannak. A vegyipar egyes területein — a gyógyszeriparban, a szerves vegyiparban, a csomagolóanyagok készítésénél, a gumiiparban a műszaki cikkek készítésénél, a műanyagiparban a termékek kikészítésénél, öszszeszerelésénél stb. — megítélésünk szerint alkalmazni lehetne a bedolgozói rendszert. E lehetőségekkel elsősorban a több gyermekes családanyáknak szeretnénk kereseti lehetőséget biztosítani. Álláspontunknak nem lesz könnyű érvényt szerezni, mert egy tradíciót és az ügyintézést végző szervek ellenállását kell leküzdeni. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének második félévi munkaprogramjában 27 napirendi pont szerepel, de talán ennyivel is sikerül érzékeltetni: első helyen a munkások, a szervezett dolgozók érdekében kifejtett erőfeszítések állanak. Zsidai Pál A „rangsorolt“ ellenőrzés és következményei Egy adag pacalpörköltért 1,70 forinttal, egy uborkasalátáért 40, egy korsó sörért 60, egy üveg üdítőért 30 fillérrel számolt többet az űrlapon feltüntetett összegnél a makkosmáriai falatozó felszolgálója. Vesztére, mert a kirándulók tömegében elvegyülő két »vendég« XII. kerületi népi ellenőr volt, akik egy közérdekű bejelentés alapján jöttek »számtanvizsgát« tartani. Ismerve a panaszt — amelyben csaknem 30 százalékos károsodást tett szóvá a bejelentő — a szúrópróba eredménye, az arcátlan, 3 forintnyi »rászámolás« már egyáltalában nem lepte meg őket. Kisegítők a vendég zsebére A meglepetések csak később következtek, miután kilétüket felfedve, alaposabban körülnéztek. Kiderült, hogy az üzletvezetőn kívül itt mindenki baráti alapon, «társadalmi munkában« szorgoskodik: a vendégeket szórakoztató zenész, akinek működési engedélye már 1965-ben lejárt csakúgy, mint a két felszolgáló, akiknek nincs meg a kötelező egészségügyi könyvük, igazolásuk, a foglalkoztatásukhoz a vállalat sem engedélyt, sem munkabért nem adott. Persze, nem csupán szívességből vállalták a szombat-vasárnapi kisegítést, hanem — állítólag — a borravaló reményében. Ám biztos, ami biztos alapon — mint a próbavásárlás is bizonyította — iparkodtak már a számlázásnál leszüretelni fáradozásuk gyümölcseit. Ezúttal ráfizettek. Enyhén szólva furcsa körülményeket találtak a szakemberek a konyhában is: »A konyha üzemeltetésének minimális feltételei sincsenek biztosítva. Egyetlen helyiségben történik minden, folyó meleg víz, mosogatóberendezés, hűtőszekrény nincs. (!) Az élelmi anyagok tárolása és előkészítése a főzőtérben történik... (!) A fogyasztói helyiségek falai nedvesek, festésük kopott, a söntés falai igen elhanyagoltak« — állapították meg jegyzőkönyvükben. Vajon mit tudott mindezekről eddig a »gazda«, a Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalat vezetősége? Zsemlye Ferencné főellenőr készséges tájékoztatójából mindenekelőtt az tűnik ki, hogy jelenleg nem kielégítő az apparátus. Kevés a „szeme44 a gazdának... — Három járás területén, 100 kilométeres körzetben, 160 üzletünk működik. Ehhez 10 hálózati ellenőrre kaptunk státust — mondja —, de csak 6 hálózati ellenőrünk van, mindegyikhez több mint 20 üzlet tartozik, ezeket kellene sokoldalúan ellenőriznie. A szétszórtság, a nagy távolságok és a nehéz körülmények miatt megfelelően képzett, megbízható szakember nem szívesen vállalkozik erre a feladatra. Talán a közeljövőben kapunk két új munkaerőt... A nehézségek ellenére a makkosmáriai egységet, mint meggyőződöm róla, rendszeresen ellenőrizték. Az idén minden hónapról megtalálható a jelentés. Kisegítőt ugyan egyetlen esetben sem talált az ellenőr, de a könyvbe mégis több ízben beírta: »Ideiglenes alkalmazottat csak a vállalat által küldött kisegítői munkalappal szabad foglalkoztatni.« Szólt erről többször a vállalati tájékoztató is, magára vessen hát az üzletvezető, ha nem tartotta be az előírásokat... Ebben a kérdésben azonban nem is olyan könnyű igazságot tenni. Az kétségtelen, hogy a hétvégi csúcsforgalomban egyedül képtelen ellátni feladatát, hiszen ő végzi a csaposa teendőket is, el sem mozdulhat a pult mellől. Ennek ellenére — a munkaügyi vezető szerint — nem kért kisegítő lapot és bért. Tölgyesi Miklós üzletvezető viszont azt állítja, hogy a vállalat nem adott... — Meg azután ki mászna fel ide azért a 35—40 forintért, kitéve annak, hogy rossz idő esetén még ezt sem kaphatja meg, mert ilyenkor tússzá kell küldenünk? Másképpen kellene már a kisegítők helyzetét rendezni — mondja, és van is némi igazsága. Utólag már hűtőszekrény is jutott Az egészségügyi követelmények tekintetében egyértelműbb a helyzet. A belső ellenőr március 27-én megállapította: »A söntésben a felszolgáló asztal elavult, a konyhai rész zsúfolt, egészségügyileg kifogásolt.« Június 18-án ezt írta be: »Az egységben főznek, de hűtési lehetőség, illetve a szükséges kéziraktár biztosítva nincs.« Jelzései eljutottak ugyan az illetékes osztályokhoz — a gyakorlatban mégsem történt semmi. Hogy miért, arról eltérőek a vélemények. Tény az, hogy a népi ellenőrzés megállapításai nyomán azonnal felfüggesztették a konyha működését. Persze, a környékbeli lakosság, meg a kirándulók érdekeinek inkább az felel meg, hogy főzzenek továbbra is, de az egészségvédelemnek megfelelő módon. Erre egyébként remény látszik, hiszen máris beszereltek egy hűtőszekrényt, kimeszelték a konyhát... Kár, hogy csak most, a népi ellenőrök vizsgálata után. Hangsúlyozni kell ezt, hiszen általános jelenség, hogy a külső ellenőrzést sokkal inkább követik tettek, érdemi intézkedések, mint a »házon belüli« jelzéseket, figyelmeztetéseket. Márpedig az új mechanizmusban, amikor megnő a veszélye annak, hogy egyesek akár egyéni, akár vélt vállalati érdekből meg nem engedhető eszközökkel próbálják növelni a nyereséget, végképp tarthatatlan az ellenőrzés efféle »rangsorolása«. Kézenfekvő a megoldás: a népi, illetve a külső ellenőrzésnek járó tekintély illesse meg mindenütt a belső ellenőrök tevékenységét is. Mert amíg az ő megállapításaikat nem kezelik ugyanolyan felelősséggel, mint a »rangosabbnak« tűnő szervek észrevételeit, addig aligha jutunk előbbre a mindenfajta ellenőrzés igazi célját jelentő megelőzés terén. Miklós Dezső A szovjet tudomány és technika 50 éve című jubileumi kiállítás pavilonjai mindennap 10—19 óráig tartanak nyitva. A kiállítás területén este 9 óráig szabadtéri filmvetítés, büfék várják a látogatókat. Belépőjegy ára: 3 Ft Ifjúsági és honvédségi csoportos látogatás esetén kedvezményes belépőjegy: 1 Ft A kiállításon műszaki könyvkiállítás és vásár, népszerű tudományos filmek folyamatos vetítése. Ne mulassza el megtekinteni a szovjet tudomány és technika 50 éves fejlődését reprezentáló kiállítást a Városligetben! Csoportos látogatások bejelentése, jegyelővétel a 221—021 telefonszámon NÉPSZAVA 1967. szeptember 16