Népszava, 1968. február (96. évfolyam, 26–50. szám)
1968-02-14 / 37. szám
KAMARASZINIÍZA Évekkel ezelőtt, az akkori Bartók-teremben, szerény színházi körülmények között mutatták be a szerző egyfelvonásosát: »Ők tudják, mi a szerelem« — különös műfaji megjelölése: burleszk és tragédia. Azóta él bennem a meggyőződés, hogy ez eddigi legjobb színműve, és hogy a kis formátum felel meg a legjobban színműírói adottságainak. Most, a Madách Színház kimagasló művészgárdájának a segítségével, éppenséggel hetet tett le az asztalra, sokkal pontosabban szólva, tett fel akis Madách« színpadára. Az összefoglaló cím: »Néró játszik« — de az is lehetne:Változatok a zsarnokságra.« Az időszámításunk utáni I. század helyett, amikor is Néró úr történelmi csínytevéseit valóban elkövette — ajátszódik« rovatba, indokoltabb lenne valami mást írni. Esetleg csupán egy kérdőjelet, vagy azt a szót, hogy bármikor, megpártolva a feltételezéssel, meglehet, hogy tegnap vagy ma. Színhely — az emberiség vérzivataros történelmének hullámaitól függően—, mikor, hol. »A fenevad hét komédiája« — a műfaji meghatározás ezúttal is sajátos. A színműalkotás történetében olyan időket élünk, hogy a műfaj-meghatározások sem olyan egyértelműek, mint a görög tragédiák idején, vagy akár századunk első felében, amikor azért a dráma éppúgy valami egyértelműt jelentett, mint a vígjáték vagy a komédia. A fenevad hét komédiájából viszont egyik-másiktól a hideg fut az ember hátán,, akad közöttük szarkazmussal "tele bölcseleti dialógus — régi értesemben.«tiszta komédia talán nem is. A miniatűr egyfelvonásosok szintje, értéke természetesen nem egyforma — mint egész, a Néró játszik, mindenképpen Hubay Miklós kiemelkedő munkája. Nérót már sokszor és sokféleképpen ábrázolta a művészet valamennyi műfajában. (E pillanatban is két Nérónk és két Poppeánk van budapesti színpadon — egy-egy több százéves és egy-egy mai.) Az uralkodói, diktátori tévhitnek, a beteges önkénynek, a fogalommá vált cezaromániának mondhatni klasszikus, örök érvényű figurája ez a római császár, aki gondolkodónak, dalnoknak, művésznek dilettáns volt, zsarnoknak ellenben professzionista. Igaz, a szerző — és az előadás értelmezése — mindenütt felmutatja az emberileg groteszket a nérói pózban — ez azonban még a legkacagtatóbb helyzetekben sem feledteti az egész diktátori mechanizmus rettenetét. Nem a stílus, még csak nem is a nem létező tartalmi azonosság, inkább bizonyos közelállás a következtetésben juttatja az ember eszébe Chaplin Diktátorát, s még inkább Brecht Arturo Ujját. No persze, Néró sokkal jobb házból való despota, mint csaknem kétezer évvel későbbi szobafestő utódja — végtére is már az anyukája Császári férjgyilkos. A miniatűr komédiák azonban nem szólnak Néróról, és nem szólnak Hitlerről. Arról szólnak, hogy a despotizmusnak szörnyű belső automatizmusa van, mondhatni sablonja. Néró őrületében minden idők zsarnokságának mintája, s összes »kelléke« benne van, a betegesen hiú »eleganciától« az »eretnekek« mészárlásáig, a talpnyalók mosolyától »a hosszú kések éjszakájáig« — a régi Rómától a nem oly régi Berlinig, Texasig, napjaink ide vonatkozó retteneteit éppen csak említve. Kétezer évre visszatekintve, már lehet mindez tragikomikus.. is — a mai következtetésekből a komikus elem hiányzik. .. Vulgáris utalások nélkül — erről szól a darab. Az előadás is. A fiatal Herényi Imre rendező tehetségének újabb bizonysága a javarészben eltalált hang. Még a harsány mulattatás határát is meg tudja közelíteni úgy, hogy percre sem érezzük magunkat a római cirkusz helyett a mai budapestiben. Az előadás ingadozásairól kevésbé tehet. A jelenetek közül »A leg Sólyom László: Vallomás a Szeretem a vasúti pályaudvart. Annyira szeretem, hogy — ha semmi dolgom is ott — arra jártamban be-bekukkantok, sőt — már az is előfordult — szándékosan elmegyek pályaudvart nézni. Pedig a tömegtől, a lármától nagyon irtózom. Ezért nem járok meccsre,a vásárra, de még a körutak forgatagát is kerülöm. (Sajnos, közúti közlekednem muszáj. Bizony, »muszáj«. Hacsak kellene, dehogy szállnék buszra, villamosra.) A pályaudvar azonban más! A pályaudvaron az emberek nem lesznek részéve a tömegnek, sőt ott az is egyéniséget nyer, aki a hétköznapi életben szürke, átlagos, egy a sok közül. Mert a pályaudvaron nem olyan egyszerű a dolog, mint a városban, hogy várunk a villamosra, aztán — ha jön — fölszállunk. A pályaudvaron érteni kell a dörgést, ott meg kell szervezni minden egyes esetben, annak is, aki naponta utazik, hova, hogyan lépjen föl... No, de nem erről akarok szólni, ezt inkább csak mentegetőzőn mondom, hogy megértessem, miképp kerültem■ minap este a Délire, s lestem el az öreg vasutas bácsi vallomását. mozdonyhoz Álltam az ötödik vágány fékezőbakjánál és nézelődtem. Rossz időt fogtam ki, sehol a közelben indulás vagy érkezés, a hangszóró ritkán reccsen, s unottan sorolja az állomásokat, különösen ahogy a balatoniakat mondja, szinte érezni a bemondó hangján, hogy jég borítja a tavat. — Tetszik hallani? — szólal meg mellettem váratlanul egy rekedt, öreg hang.. Odanézek, görcsös ujj mutat a vágány irányába. Meresztem a szemem, de nem látok semmit. — Ez ő. Micsoda hangja van! — Nem értem... khm_ — fordulok a bácsihoz. Fekete vonalakkal satírozott piros arc, élénken ugráló szempár, néhány sárga fog, szája csücskében üres szipka. Most rám néz, fél szemmel, figyelmet kérőn emeli az ujját. Szót fogadok, nem is pisszenek, várok. Hosszú pillanatok, tán percek telnek el, amikor a szoborrá merevült öregnek megmozdul az álla, kicsit föl és oldalt. — Négyhuszonnégyes — suttogja áhítattal, gyöngéden. Lassan, fokozatosan halkul fuvolázó hangja, s erre az elúszó pianóra, mintha karmester dirigálná, vadul rácsap a sistergő dübörgés, s kattogvacsattogva fokozódik és diadalmas fortissimo után egyszerre csend. Előttünk magasodik a mozdony. Piheg, de nem kifulladva, inkább méltósággal, mint a futóbajnok, aki átszakítva a célszalagot, nem a levegőt kapkodja, a feszültségét fújja ki. — Ezt akarják nyugdíjba küldeni, ezt? — szólal meg mellettem az öreg. — Jó, jó, tudom, hogy nem holnap vagy holnapután, de tíz év múlva se lenne szabad félretenni ezt. Az öreg közelebb lép a mozdonyhoz, húz magával. — Tessék hallgatni, ennek lelke van, ez érti a szót, ez nem közönségesen gép, csak gép, mint a villany, ez mozdony. Jó, jó, tudom én, hogy a villany gazdaságosabb meg gyorsabb, meg az a jövő, magyarázta nekem a fiam, aki tanult ember, érti az ilyen gazdasági meg politikai vonatkozásokat... Meg azt is mondta, hogy én kispolgári szentimentális vagyok. Jól mondom? — Néz rám, de nem vár választ, folytatja: — Vagyok, amilyen vagyok, de azért van igazságom, megmondanám magának a miniszter elvtársnak is, ha véletlenül összeakadnék vele. Meg én! — Jó, jó, lehet, hogy a szép emlékezés beszél belőlem, lehet... Végtére is a vasútnál töltöttem ötvenhárom évet, úgy nézzen rám, több mint fél évszázadot egyhuzamban, és ebből harmincegy évig fűtő voltam, mégpedig a fiatalság idején. Talán ez is közrejátszik, hogy szeretem őkéimet. — Nevet, hosszan, kuncogva, maga elé, emlékezőn, motyog, majd hangosan hozzám. — Tudja, volt nekem egy vezérem, az megkeresztelte a mozdonyát. Máténak hívta. Hát egyszer mentünk föl Sátoraljának, jól megpakolva, vagy ötven vagonnal. A szén rossz volt, elakadtunk. A vezérem akkor rákezdte: Mátém, egy komám, ne hagyj cserben, no, embereid meg magad, csak egy kicsit még, no! — Máté megértően pöffentett és nekifeküdt. Hát így, mert mondom, érti a szót a gőzös. Igaz, majd elfelejtettem mondani, Máté nem is négyhuszonnégyes volt, csak háromhuszonegyes. A kisöccse ennek. — Na mármost, kérdem tisztelettel, mi történne hasonló helyzetben a villanyossal? ... A kapcsolótáblának hiába beszélne a vezére! Akkor csak az fog bekövetkezni, hogy jöjjön a jó öreg. — Tetszik tudni, úgy van ez, mint az autó. Az is megy, söpör dalolva az országúton, amíg sima a flaszter. Igen ám, de ha egy kicsit havazik vagy mellékútra fordul és azt meglocsolta néhány csepp eső, akkor vége a flancunk, jöhetnek az ökrök, hogy kisegítsék ő uraságát. — Hát azért nem szabadna kimustrálni a gőzöst, meg még valamiért. A szemem közé néz, kemény ujjával megbökdösi a mellemet, hogy érzem a vastag kabáton keresztül is, hunyorgat, mély lélegzetet vesz, úgy játszik az arca, mint a színészé, aki mimikájával feszíti a feszültséget, készíti elő a hatást. Kezdek zavarba jönni, de nincs menekvés, fogva tart a nézése, a keze, no meg a kíváncsiságom, hogy meghallom a nagy titkot, a »még valamiért«-jét a mozdonynak. — Szóval — kezdi suttogva az öreg, és a fülemhez hajol, jelezve a közlés bizalmas »jellegét« — a tekintély okából is szüksége van erre a vasútnak. Mert et — így mondja, nagy ő-vel, és tisztelettudóan fölnéz rá — ...őt tisztelik az emberek, ő valaki. Ha ő berobog egy állomásra, ott eláll a lélegzete az utasoknak, és... és... — emlékezőn elmereng — ha keresztülrobogtunk az éjszakán és megszórtuk szikrával a földeket, és ... No, mindegy! Legyint az öreg, mint aki azt mondja, hiába beszél nekem, úgysem értem. Fordul, gyors léptekkel otthagy, mire lépnék utána, már eltűnt. Pedig biz' isten, figyeltem rá, s tán meg is értettem 1968. február 14 NÉPSZAVA. Néró játszik Hubay Miklós komédiasorozata jobb fiú«, az »Antikrisztus« és a befejező »Bestia ...« szintjét csak megközelíti, részben meg sem közelíti a többi. Márkus László jól megértette azt a Nérót, akiről — ezúttal pontosabb is, ha így mondjuk, amelyről — itt szó van. Meglehet, sőt valószínű, hogy Róma felgyújtója (ha csakugyan felgyújtotta), az eleven keresztényfáklyák készítője, az anya-, feleség- stb. gyilkos Néró őrültebb volt, pojácább volt, más volt A diktátor azonban, mint az emberi történelem szörnyű makacssággal visszatérő kliséje — ilyenféle. Csak valamivel félelmetesebb. Ha viszont Agrippina olyan volt, mint amilyenné Tolnay Klári, ez a kivételesen nagy színművész teszi — tulajdonképpen egy dologban igazat kell adnunk Nérónak. Az ilyen nőt meg kell ölni. Néró második nejét vendégként Almási Éva játssza. Poppeáról lévén szó, nem mellékes megjegyezni, hogy pompás testi adottságai predesztinálják az őrült Néró alávaló szeretőjének a megformálására. (Az efféle diktátori szerető-feleség is jószerivel örök kategória.) Az alakítás tartalmi vonatkozásban, humorában még érleletlen, a fiatal színésznő igazi hangját csak ittott leli meg. Árva János Pál apostola, Szénási Ernő perzsa mágusa, Garas Dezső vak szobrásza tetszettek nagyon — a darabnak amúgy leghálásabb pontjain. A két bérgyilkos »lenge« megoldása (két fiatal, szinte még »ártatlan« fiú alakítja) nyilván tudatos. Külsőségében ellenkező végletű, ugyanakkor Lombroso-alkattal »jó modorú« megoldás alighanem ellenállhatatlanabb humort eredményezett volna. A nem említett színészek játéka is jó, az este stílusa a halványabb részekben sem törik meg. Köpeczi Bócz István díszletei és jelmezei, Kocsár Miklós kevés zenéje, Vargha Balázs versei fokozzák a tartalmas, szórakoztató színházi este hatását. Rajk András Tavaszi színházi újdonságok Két új magyar dráma a Nemzetiben Show-vígjáték a Madáchban A főváros színházaiban már a márciusi bemutatók, a tavaszi színpadiprimőrök, előkészületei foglalkoztatják a társulatokat. A Nemzeti Színházban megkezdték Gyurkó László »Szerelmem, Elektra« című tragédiájának próbáit. Rendezője Both Béla. Egri István rendezésében új magyar drámát tűz műsorára a Katona József Színház is: bemutatják Sántha Ferenc »Éjszaka« című művét, amelyet azArulp« című kisregényéből írt a színpadra. »Olyan szép, hogy nem is lehet igaz« — ez a címe annak az 1931-ben írt Bernard Shaw darabnak, amelyet — március 15-i bemutatóval a Madách Színház tűzött műsorára. Rendezője Ádám Ottó. A Madách Kamaraszínházának márciusi újdonsága a «Lila akác« című Szép Ernő darab. Németh László 1963- ban írt, s azóta már több alkalommal nagy sikerrel játszott társadalmi drámáját, a Nagy családot mutatja be a közeljövőben a József Attila Színház, Benedek Árpád rendezői irányításával. Két bemutató előkészületen is foglalkoztatják a Fővárosi Operettszínház művészeit. Sorrendben az első a »Helló, Dolly!« című musical, amely hoszszú évek óta sikerdarabja a Broadwaynek. Jerry Herman világhírűvé vált zenéjére Karinthy Ferenc fordításában csendülnek fel majd a dalok. A darabot Vámos László rendezi. A következő bemutató Lehár Ferenc Víg özvegye lesz. A Vígszínház megváltozott műsorrendjében két csehszlovák szerző, Remus és René »Királygyilkosság« című darabja szerepel márciusi premierrel. A Víg kamaraszínpadán, a Pesti Színházban Dóczy Lajos »Csók« című zenés vígjátékot tűzik műsorra márciusban. (MTI) Szakmáról szakmára A jó módszerek népszerűsítése, sikeres tömegsorozat, átfogó intézményfejlesztés — a vasutasoknál A Vasutasok Szakszervezete VII. kongresszusainak útmutatásai jegyében állította össze idei programját a szakma népművelése, különös tekintettel arra a sajátos helyzetre, amelyet az állandó utazás, az otthontól való rendszeres távollét jelent . Az ehhez való alkalmazkodás képezi munkánk alapját, hiszen messzemenő , megértést, türelmet kell tanúsítanunk a családjuktól havonta 240—250 órát távol töltő vasutas dolgozók iránt. Éppen ezért széles körű felmérést végzünk ebben az esztendőben: számba vesszük lehetőségeinket, tájékozódunk a meghonosítható formák felől és a leghatásosabbakat terjesszük, állandósítjuk, módszereit népszerűsítjük. Nem csekély gondot okoz a szétszórtság, a tagolt, kis egységek művelődésének megoldása. Ugyanakkor egyre sürgetőbb követelmény például az utazó személyzet sokoldalú tájékoztatása, képzése, hiszen ők naponta százezrekkel találkoznak, helyes állásfoglalásuk a különböző kérdésekben rendkívül fontos. Ebből a szempontból az idén melyik tömegoktatási formába helyezi a fő súlyt a szakszervezet? — A társadalmunk időszerű kérdései sorozat iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg, zömmel éppen azoknak a soraiból, akik beosztásuknál fogva naponta tartanak élő, közvetlen kapcsolatot az utasokkal, így alkalmi eszmecserék, viták középpontjába kerülhetnek, s kerülnek is. Öröm számunkra, hogy mindezt nem passzív szemlélőkként és hallgatókként kívánják »végigutazni«, hanem ,— a sorozatok népszerűsége bizonyítja — aktív részvevőkként. Csaknem 350 vasúti szolgálati helyen több mint 1100 tanfolyam indult 23 ezer hallgatóval. Mit terveznek a szakma művelődési intézményeinek fejlesztéséért, különösen a nagy szerepet játszó vasutas góckönyvtárak, letéti könyvtárak gazdagításáért? — A több mint nyolcvan művelődési intézményünket felülvizsgáljuk, s fejlesztésükre több éves tervet dolgozunk ki. Jelenlegi formájukban ugyanis nem szolgálják méltó keretek között a nevelőmunkát, sokkal vonzóbbá, korszerűbbé kell tennünk valamenynyit Az új követelményeknek megfelelően előtérbe helyezzük a klubkönyvtárak hálózatának fejlesztését, a hozzáértőbb kölcsönző munkát és általában a könyv népszerűsítésének megannyi formáját, hiszen sok ezer dolgozónk számára, egyelőre a könyv jelenti a művelődés egyetlen formáját. Ez természetesen összefügg a könyvtárosok képzésével is. Huszonnöt-Siajurfinewrr 1S éven aluli vasúti dolgozó adósa meg az Általános iskola elvégzésének. .. — Ez valóban nagy gondunk és a legfontosabb tennivalók között tartjuk számon, de megoldása — a már említett szakmai sajátosságoknál fogva — rendkívül nehéz. A következő időszakban az oktatási és ismeretterjesztési tanácsoktól sokat várunk e tekintetben. (k) Operaházi Falstaff (7) .■ Erkel Színház: Bánk bán (Takács béri 6. és Főisk. béri. IX. sor. 3. ea. 7). — Nemzeti Színház: Mózes (7) — Katona József Színház: Fáklyaláng (7). — Vígszínház: A komédia bosszúja. A cilinder (7). Pesti Színház: Furcsa pár (7). — József Attila Színház: T.11 111 (7). — Madách Színház: Kaviár és Dencse (7). — Madách Kamara Színház: Színház (7). — Thália Színház: Vihar (7). — Fővárosi Operettszínházi Maya (7). —■ Bartók Gyermekszínház (az Operettszínházban): Csillagszemü (du. fél 4). — Állami Bábszínház: Dani Bogárországban (de. 10). A csodálatos kalucsni (du. 3). — Irodalmi Színpad: »A Kék Madár nyomában« (C. sor. 3. ea. 7). — Egyetemi Színpad: Sándor György szerzői estje (fél 9). Vidám Színpad: Álom az ál- lámban (fél 8). — Kis Színpad: Ilyennek hazudtalak (7). — Kamara Varieté: Hello, Dolcsi! (6, fél 9). — Hazai Fésűsfonó Műv. Ház: Itt mégis mozog a Föld (de. 10). KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj. 4.32. 7. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.45: Falurádió. 6: H. Időj. 6.30: H. Időj. 6.45: Műsor. 7: Reggeli krónika. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8.22: Katonadalok. 8.33: Petihel. Mese. 9.13: Orvosok a mikrofon előtt. 9.18: Három madrigál. 9.34: A modern csillagászat problémái. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: Kedvelt régi melódiák. 11: Iskolarádió. 11.30: Szabó család 12: H. Időj. 12.15: Tánc, koktél. 13: Világgazd. hírek. 13.05: Pesti színházműsor. 13.08: Zkri muzsika. 13.57: Pol-beal. 14.03: Nőkről nőknek. 14.35: Népi 7. 15: Hírek. Nerazetk. lapsz. Időj. 15.12: Iskolarádió. 15.54: A Tátraivonósnégyes játszik. 16.40: Emlékezzünk régiekről. Comenius Patakon. 17. H. Időj. 17.05: Külpol. figyelő. 17.20: Csárdások. 17.34: Csáth Géza: Jolán. Novella. 17.45: Magnósok, figyelem! 18.30: Mozart: D-dúr hegedűverseny. 19: Esti krónika. 19.25: Jelentés a Magyarország—NSZK asztalitenisz-mérkőzésről. 19.29: Műsor. 19.30: Békés Tamás műsora 20.25: Bécsi zenés mozaik. 20.50: H. Időj. 20.55: Lemezek közt válogatva. 21.23: Népi 7. 22: Hírek. Sort. Időj. 22.21: Beethoven hegedű—zongora szonátái. I. rész. 24: H. Időj. 0.10: Kovács Andor együttese játszik. PETŐFI RÁDIÓ 4.26—7.57: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10: Smetana: Az eladott menyasszony. Három felv. vígopera. 12.14: Csokonai-versek. 12.24: Szimfonikus művek. 13.02: Könnyűzenei híradó. 13.32: Iskolarádió. 13.47: Vízállás. 14: H. Időj. 14.08: Zenés délután az aktualitások jegyében. Közb. 16: H. Időj. 18: H. Időj. 18.10:Kilátó. 19.10: Mese. 19.20: Kiss Gyula nyilvános zongoraestje a stúdióban. Közb. kb. 30: Esti kr. 17. Kb. 20.25: Hangv. folytatása. Kb. 21: Magyar nóták. 21.19: Beszélgetés egy versről. Zelk Zoltán: Az ágak boldogsága. 21.35: Operarészt. URH 10: H. Tdőr. 18.10: Tátter- koktél. 18.55: Soproni József: Szimfónia vonószenekarra, rézfúvókra és ütőhangszerekre. 19.17: Szovjet ajándékfelvételek. 19.41: Händel: Salamon m oratórium. 21.26: Pernye A. előadása. 21.56: Peter Grimes: Operaresz. 23: H. Sport. Ides. TELEVÍZIÓ 17.58: Hírek. 18.05: Tél olimpia hírei. 18.10: Magyar Hird. 18.15: A világ térképe előtt. 18.25: Körkép. Kultúrpolitikai műsor. 19.25: Esti mese. 19.40: A puszta világa. Riportfilm. 20: Tv-híradó. 20.20: Írz és kutya. Thomas Mann novellája tv-filmen. 21.20: Téli olimpia. Műkorcsolya párosverseny. Közl.: Összefoglaló a nap eseményeiről. 23: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 8.30: A halál angyala. Cseh kémfilm. 10.15: Téli olimpia. Filmösszefoglaló. 11.20: Autósok, motorosok. 14.30: ZJS Brnó—Racing Marines férfi Eb kosárlabda-mérk. 20.10: Nyomok. Bűnügyi tv-film. 21.35: Téli olimpia. Páros műkorcsolyázás. »• Kas: Jzímyű semf. zene. MŰSOROK sa °5“ “ H **“• XELEGAXCLy 40 szalonunk neve, jelszava ELEGANCIA! Konyha- és Lakásfelszerelési Áruházunkat február 15-én, 11 órakor MEGNYITJUK IX., Tolbuhin körút 5. szám alatt Nagy választékban kaphatók konyha- és lakásfelszerelési nikkek, üveg-, porcelán- és műanyagáruk Nyitva: 8—18 óráig, szombaton 8—17 óráig Telefon: 387—141 Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat